{"id":9022,"date":"2020-06-18T16:20:00","date_gmt":"2020-06-18T14:20:00","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=9022"},"modified":"2020-10-12T16:30:41","modified_gmt":"2020-10-12T14:30:41","slug":"mutacio","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2020\/06\/18\/mutacio\/","title":{"rendered":"Mut\u00e1ci\u00f3"},"content":{"rendered":"

Neh\u00e9z megmondani, mi a legjobb az \u00e9letben. Valamivel k\u00f6nnyebb k\u00e9rd\u00e9s, mi a legrosszabb. A j\u00e1rv\u00e1ny kit\u00f6r\u00e9sekor m\u00e1r tudtam. Legal\u00e1bbis azt hittem, tudom. H\u00e1rom dolog a legrosszabb, de hogy a h\u00e1rom k\u00f6z\u00fcl melyik a legink\u00e1bb elviselhetetlen, arr\u00f3l m\u00e9g a karant\u00e9n idej\u00e9n sem d\u00f6nt\u00f6ttem. Az els\u0151 az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az ap\u00e1d, akire mindig sz\u00e1m\u00edthatsz. Akivel s\u00f6r\u00f6zhetsz, besz\u00e9lgethetsz, horg\u00e1szhatsz; aki nem t\u00f6k\u00e9letes, de m\u00e9giscsak ott van neked, akit b\u00e1rmikor kereshetsz, olyan, amilyen, de n\u00e1la val\u00f3s\u00e1gosabb ember nincs a F\u00f6ld\u00f6n. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon k\u00f6zlik veled: ez az ember nincs t\u00f6bb\u00e9. Meghalt. V\u00e1ratlanul. \u00c9s te nem \u00e9rted: Akkor most mi van? T\u00f6bb\u00e9 nem besz\u00e9l\u00fcnk? T\u00f6bb\u00e9 nem f\u0151z\u00fcnk egy\u00fctt? Akkor holnap m\u00e9gsem horg\u00e1szunk? Akkor ma nem tal\u00e1lkozunk? M\u00e1r ma sem? Ezt alapvet\u0151en nem k\u00e9pes felfogni az ember. Hi\u00e1ba volt ott eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben, a b\u00f6lcs\u0151t\u0151l az esk\u00fcv\u0151ig, most m\u00e9gis olyb\u00e1 t\u0171nik, hogy az embert, aki az ap\u00e1d volt, \u00e1lmodtad csak. \u00c9s most felriadsz egy \u00e1lomb\u00f3l, a tov\u00e1bbiakban \u00e9bren kell lenned, egy olyan vil\u00e1gban, ahol \u00e1rva vagy.<\/p>\n

A m\u00e1sodik legrosszabb igen hasonl\u00f3 ehhez. Ha valaki \u00e9veken \u00e1t veled van, \u00e9jjel-nappal, folyton l\u00e1tod az arc\u00e1t, folyton \u00e9rint \u00e9s \u00e9rinted, s folyton azt mondja, veled lesz a vil\u00e1g v\u00e9gezet\u00e9ig, n\u00e9lk\u00fcled \u00e9lni se tud, \u00e9s te ebben \u00e9lsz napi huszonn\u00e9gyben, azt\u00e1n v\u00e1ratlanul egy nap ez a n\u0151 vagy f\u00e9rfi, akire feltetted el\u00e1rvult \u00e9letedet, aki\u00e9rt k\u00e9pes lett\u00e9l volna meghalni is, ez az ember huszonn\u00e9gy \u00f3ra alatt \u00f6sszecsomagol egy harmadik, potenci\u00e1lis \u00e1rva miatt, teheraut\u00f3t h\u00edv, \u00e9s ott hagy t\u00e9ged minden elfogadhat\u00f3 magyar\u00e1zat n\u00e9lk\u00fcl. Ilyenkor az ember csak b\u00e1mul az \u00fcres lak\u00e1sra, \u00e9s \u00e9pp ahogy az apja hal\u00e1lakor, nem \u00e9rt semmit. Tal\u00e1n csak annyit, hogy ebben az esetben \u0151t \u00f6lt\u00e9k meg. \u00c9l m\u00e9g, de halott. \u00c9s aki elment, aki \u00edgy ment el, ennyi hiteget\u00e9s ut\u00e1n, az m\u00e1r nem \u00e9leted p\u00e1rja, hanem a gyilkosod. Ap\u00e1d hal\u00e1lakor \u00fagy \u00e9rezted, csak \u00e1lmodtad, hogy volt ap\u00e1d, ez\u00fattal \u00fagy \u00e9rzed, t\u00e9ged \u00e1lmodtak csak. Ha t\u00fal\u00e9led is ezt, lesz benned valami, ami onnant\u00f3l halott.<\/p>\n

A harmadik eset, amikor te halsz meg, de t\u00e9nyleg. Meg\u00e1ll a sz\u00edved, \u00e9s az utols\u00f3 percben m\u00e9g tudod, hogy innent\u0151l senkit sem l\u00e1tsz. Se ap\u00e1d s\u00edrj\u00e1t, se azt, akit nem is akarn\u00e1l, azt sem, aki \u00e9letedben \u00f6lt meg, de az eget sem, a f\u00e1kat sem, a sug\u00e1rutakat sem. Semmit. Annyiban tal\u00e1n ez a legrosszabb, hogy b\u00e1r te halsz meg \u00e9pp, tal\u00e1n csak m\u00e1sodperceid vannak h\u00e1tra, de olyan, mintha minden meghalna. Hisz elt\u0171nik minden. Eddig legal\u00e1bb \u00e1rvas\u00e1god \u00e9s el\u00e1rults\u00e1god \u00e9lt; mostant\u00f3l az sem, gondolod, azt\u00e1n m\u00e9g k\u00e9t r\u00e1ng\u00e1s, belemered a semmibe a r\u00e9v\u00fclt tekintet, hossz\u00fa sz\u00fcnet, majdnem halott vagy m\u00e1r, de m\u00e9g dobban kett\u0151t a sz\u00edv, ahogy \u00e1ram\u00fct\u00e9sre b\u00e9kacomb r\u00e1ng, azt\u00e1n t\u00e9nyleg game over. V\u00e9ge. Mintha soha itt sem lett\u00e9l volna.<\/p>\n

Azt hittem, hogy ezekn\u00e9l nincs a vil\u00e1gon rosszabb, de csak a j\u00e1rv\u00e1ny kit\u00f6r\u00e9s\u00e9ig gondoltam \u00edgy. Igaz, sok id\u0151 kellett, m\u00edg felfogtam, mir\u0151l is van itt sz\u00f3. De nem csak nekem kellett sok id\u0151. Annyi baj \u00e9rt minket, egyenk\u00e9nt \u00e9s k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gk\u00e9nt is, azt hitt\u00fck, b\u00e1rmi j\u00f6n m\u00e1r, r\u00e9sen lesz\u00fcnk, tudni fogjuk, mit kell tenni, tudjuk, mi a d\u00f6rg\u00e9s, j\u00f3val ink\u00e1bb, mint kor\u00e1bban, de ez a mut\u00e1ci\u00f3 betette a kaput m\u00e9gis. Annyi t\u00fcnetet l\u00e1ttunk, annyif\u00e9le tarka hal\u00e1lt, a k\u00edn oly sok m\u00f3dozat\u00e1t, a k\u00f3r oly sok fifik\u00e1j\u00e1t, de egyik sem \u00edrta fel\u00fcl a k\u00edn els\u0151 h\u00e1rom m\u00f3dozat\u00e1t. Ap\u00e1d hal meg? Lem\u00e9sz\u00e1rolj\u00e1k benned a szerelmet? Te halsz meg? Vagy sokan m\u00e1sok is, amikor j\u00f6n a j\u00e1rv\u00e1nyhal\u00e1l? Mindegyikben k\u00f6z\u00f6s, hogy \u00edgy vagy \u00fagy, de a hal\u00e1l k\u00f6rny\u00e9kez meg. Mi\u00e9rt is vet\u0151d\u00f6tt volna fel a k\u00e9rd\u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n, van-e rosszabb a hal\u00e1ln\u00e1l? Nem volt erre semmi indok.<\/p>\n

Azt\u00e1n j\u00f6tt a mut\u00e1ci\u00f3. Mondtak mindenf\u00e9l\u00e9t, de nem kaptunk magyar\u00e1zatokat. Elmaradtak a temet\u00e9sek. Nem l\u00e1ttunk halottakat. Csak minden kor\u00e1bbin\u00e1l jobban fogytunk. Ipari t\u00f6megben t\u0171ntek el any\u00e1k, ap\u00e1k, f\u00e9rjek, feles\u00e9gek, gyerekek, aggasty\u00e1nok \u00e9s kisdedek. Soha senki nem l\u00e1tta, hogyan haltak meg. Soha senki nem l\u00e1tta a holttest\u00fcket. A hivatalok \u00e9s az orvosok csak hebegtek-habogtak, egyre zavarodottabban, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl megsz\u0171nt minden kommunik\u00e1ci\u00f3. Egym\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt tal\u00e1lgattuk, m\u00e9gis mi lehet ez? De a h\u00edrek csak a praktikus int\u00e9zked\u00e9sekre szor\u00edtkoztak: ne mozogjunk, maradjunk a lak\u00e1sban, ne agg\u00f3djunk, az ell\u00e1t\u00e1s folyamatos.<\/p>\n

Annyi elm\u00e9let keringett, hogy v\u00e9g\u00fcl nem figyelt\u00fcnk m\u00e1r. \u00dagy t\u0171nt, a karant\u00e9n hatott, ellapos\u00edtottuk a g\u00f6rb\u00e9t, legal\u00e1bbis a hivatalos forr\u00e1sok szerint. T\u00e9ny, hogy az ell\u00e1t\u00e1s nem omlott \u00f6ssze, \u00e1ram \u00e9s net volt, v\u00e1s\u00e1rolni lehetett, megkapt\u00e1l b\u00e1rmit, amit h\u00e1zhoz rendelt\u00e9l. Alapb\u00f3l egyed\u00fcl lettem volna vid\u00e9ken, otthon, karant\u00e9nban, de Tara is lek\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt hozz\u00e1m a j\u00e1rv\u00e1ny elej\u00e9n. Elv\u00e1gyott a v\u00e1rosb\u00f3l a mut\u00e1ci\u00f3 el\u0151tti id\u0151kben is, kor\u00e1bban a koronav\u00edrus-j\u00e1rv\u00e1nyt is egy\u00fctt bekkelt\u00fck ki. A sz\u00edve m\u00e9ly\u00e9n nem is \u00e9rezte nagy gondnak, hogy megint velem kell sz\u00e1m\u0171zet\u00e9sben lennie. Biztons\u00e1gosabb volt itt, \u00e9s k\u00e9nyelmesebb, \u00e9s szebb. A f\u00e1k. A vir\u00e1gok. A friss leveg\u0151.<\/span><\/p>\n

L\u00e1ttunk k\u00e9peket a v\u00e1rosokr\u00f3l \u2013 milyen cs\u00f6ndesek. H\u00f3napokig abban a meggy\u0151z\u0151d\u00e9sben \u00e9lt\u00fcnk, hogy az\u00e9rt, mert mindenki tartja a karant\u00e9nt. Mert a j\u00f3n\u00e9p fegyelmezett. Mert m\u00e1r rutinunk van ebben. L\u00e1ttunk ilyet kor\u00e1bban is, igaz, kor\u00e1bban ez a cs\u00f6nd hull\u00e1mzott, hol t\u00f6bben voltak az utakon, hol kevesebben, \u00e9s sosem n\u00e9ptelenedett el a v\u00e1ros teljesen, de \u00fagy gondoltuk, hogy a mut\u00e1ci\u00f3 minden kor\u00e1bbin\u00e1l durv\u00e1bb, ez\u00e9rt ez a szokatlan cs\u00f6nd.<\/p>\n

H\u00e1rom h\u00f3napot t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk itt teljes mag\u00e1nyban. Egyre nagyobb \u00e9lelmiszersz\u00e1ll\u00edtm\u00e1nyokat rendelt\u00fcnk, hogy ezzel is a lehet\u0151 legritk\u00e1bban kelljen foglalkozni. B\u0151s\u00e9g volt. A korm\u00e1ny felf\u00fcggesztette a fizet\u00e9si k\u00f6telezetts\u00e9geket, \u00edgy voltak\u00e9pp minden fill\u00e9rt \u00e9lelmiszerre k\u00f6lthett\u00fcnk. Nem ny\u00edrtam f\u00fcvet, mert benzint nem hoztak ki. R\u00e9tt\u00e9 alakult az udvar, elleptek minket a vadvir\u00e1gok \u2013 \u00e9s a cs\u00f6nd. Az illatok. M\u00e1jus v\u00e9g\u00e9n p\u00e1r napig azt pedzegett\u00e9k, hogy laz\u00edtani kellene m\u00e1r, de mi el\u00e9gedettek voltunk a helyzet\u00fcnkkel, egy\u00e9bk\u00e9nt is \u00fagy voltunk vele: d\u00f6nts\u00f6n a korm\u00e1ny b\u00e1rhogy, akarjanak kiszabadulni milli\u00f3k \u00e9s milli\u00f3k, nek\u00fcnk j\u00f3 \u00edgy. Jobb, mint h\u00e1rom h\u00f3nappal kor\u00e1bban gondoltuk. Minek v\u00e1ltoztatni? Megmondt\u00e1k \u00e9vekkel kor\u00e1bban, hogy \u00fajabb hull\u00e1mok j\u00f6nnek. El\u0151sz\u00f6r a m\u00e1sodik, azt\u00e1n a harmadik, negyedik, \u00e9s \u00f6t\u00f6dik, addig-addig, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl m\u00e1r nem is ugyanarr\u00f3l a j\u00e1rv\u00e1nyr\u00f3l kell besz\u00e9lni, hanem valami \u00fajr\u00f3l, hisz min\u00e9l t\u00f6bb hull\u00e1m van, ann\u00e1l t\u00f6bb a mut\u00e1ci\u00f3, s addig-addig keletkeznek \u00faj \u00e9s \u00faj t\u00f6rzsek, m\u00edg egyszer azt\u00e1n l\u00e9trej\u00f6n valami eg\u00e9szen \u00faj. \u00dagy is lett. Megt\u00f6rt\u00e9nt. A mut\u00e1ci\u00f3. Mi\u00e9rt nem adtak ennek megint nevet? Ki tudja? Tal\u00e1n tudt\u00e1k, hogy enn\u00e9l rosszabb nem alakulhat ki, csak ezt nem k\u00f6t\u00f6tt\u00e9k az orrunkra. Nem csoda. Enn\u00e9l j\u00f3val szel\u00eddebb j\u00e1rv\u00e1nyok idej\u00e9n is a p\u00e1nikt\u00f3l f\u00e9ltek mindig. Nyugtatni kell a n\u00e9pet minden id\u0151ben. Most is. Nyilv\u00e1n.<\/p>\n

Mi j\u00f3l voltunk, b\u00e1r n\u00e9ha \u00fagy \u00e9reztem, befordultunk, \u00e9s val\u00f3j\u00e1ban nem igaz\u00e1n term\u00e9szetes ez az \u00e1llapot, de ha kin\u00e9ztem az ablakon, ha tett\u00fcnk egy k\u00f6rt az udvarban, fel\u00fclt\u00fcnk a magaslesre szarvasokat n\u00e9zni hajnalban, hever\u00e9szt\u00fcnk a patakparton, akkor nagyon is term\u00e9szetesnek t\u0171nt; s amiben azel\u0151tt voltunk, az t\u0171nt eszementnek. Hamisnak \u00e9s ostob\u00e1nak.<\/p>\n

M\u00e1jus v\u00e9g\u00e9n megsz\u0171nt a home office, legal\u00e1bbis Tara munk\u00e1ja, \u00e9s \u00e9n sem kaptam t\u00f6bb megb\u00edz\u00e1st. Ha mailt \u00edrtam, \u00e9s megk\u00e9rdeztem, mi\u00e9rt nem, \u00e1ltal\u00e1ban nem j\u00f6tt v\u00e1lasz. Lassan elcsendes\u00fclt k\u00f6r\u00f6tt\u00fcnk a virtu\u00e1lis t\u00e9r is. Nem h\u00edvott minket senki. \u00cdgy azt\u00e1n j\u00faniusban m\u00e1r nem dolgoztunk. Filmeket n\u00e9zt\u00fcnk, \u00e9s persze h\u00edreket, de azt\u00e1n ezt is eluntuk, pontosabban nem l\u00e1ttuk \u00e9rtelm\u00e9t m\u00e1r. Nem mondtak semmi \u00fajat. Hi\u00e1ba v\u00e1rtuk, nem der\u00fclt ki a mut\u00e1ci\u00f3r\u00f3l semmi \u00faj.<\/p>\n

Megj\u00f6tt a ny\u00e1ri forr\u00f3s\u00e1g, \u00e9s mi kik\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk az udvarra. Olyan tiszta volt a leveg\u0151, mint soha azel\u0151tt. \u00c9pp csak percekre ment\u00fcnk be a h\u00e1zba, mosd\u00f3ba p\u00e9ld\u00e1ul. A konyh\u00e1ba is bej\u00e1rtunk egy darabig, de egyre t\u00f6bbsz\u00f6r f\u0151zt\u00fcnk odakint. Legink\u00e1bb este, azt\u00e1n nagyobb r\u00f6nk\u00f6t h\u00faztunk a par\u00e1zsra, \u00e9s a t\u00e1bort\u0171z mellett aludtunk. Sokszor nem is besz\u00e9lgett\u00fcnk, csak \u00f6sszeb\u00fajtunk, b\u00e1multuk a parazsat, a csillagokat, a Holdat. R\u00e1j\u00f6tt\u00fcnk, hogy besz\u00e9lni se felt\u00e9tlen\u00fcl musz\u00e1j.<\/p>\n

Azt\u00e1n j\u00f6tt az els\u0151 \u00e1ramsz\u00fcnet. P\u00e1r \u00f3r\u00e1ig tartott csak, de Tar\u00e1t nyugtalan\u00edtotta. Mondtam neki, nem kell par\u00e1zni, az ilyesmi \u00e1ltal\u00e1ban nem tart tov\u00e1bb egy \u00f3r\u00e1n\u00e1l, nem kell tenn\u00fcnk semmit, a k\u00f6rny\u00e9kbeliek k\u00f6z\u00fcl sokan jeleznek a szolg\u00e1ltat\u00f3nak. \u00dagy is lett. Egy \u00f3ra sem kellett, visszaj\u00f6tt az \u00e1ram. M\u00e1snap ugyanakkor, k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl d\u00e9lut\u00e1n \u00f6t fel\u00e9 megint elment egy \u00f3r\u00e1ra. Egy h\u00e9ttel k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r k\u00e9t-h\u00e1rom \u00f3r\u00e1s sz\u00fcnetek voltak. \u00dajabb h\u00e9t ut\u00e1n m\u00e1r reggel sem volt. Amikor pr\u00f3b\u00e1ltunk ut\u00e1naj\u00e1rni a dolognak, az internet folyton ledobott minket mag\u00e1r\u00f3l, k\u00e9s\u0151bb pedig m\u00e1r szinte egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt. Ha percekre megnyithattunk egy-egy h\u00edroldalt, ott nem tal\u00e1ltunk semmit, \u00fagy t\u0171nt, minden rendben halad. Az\u00e9rt felh\u00edvtam a szolg\u00e1ltat\u00f3t, n\u00e9zz\u00e9k m\u00e1r meg, mi a h\u00e9zag. Kics\u00f6ng\u00f6tt m\u00e9g, de m\u00e1r nem vett\u00e9k fel. V\u00e9g\u00fcl abban maradtunk Tar\u00e1val, hogy ez csak akkor lenne gond, ha dolgozni kellene, de nem kell, \u00e9s a h\u00edrekb\u0151l sem tudunk meg semmit, teh\u00e1t jobb h\u00e1trad\u0151lni. R\u00e9gen sok DVD-t vettem, szerencs\u00e9re. T\u00f6bb mint 220 film van itthon. Azokat n\u00e9zt\u00fck, ha volt \u00e1ram, de k\u00e9s\u0151bb ezt is eluntuk; ink\u00e1bb metszett\u00fcnk, az udvaron sz\u00f6sz\u00f6lt\u00fcnk, gyoml\u00e1ltunk, gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dt\u00fcnk, \u00e9s olvastunk. Amikor igaz\u00e1n nagy meleg lett, a mindig h\u0171s \u00e9s \u00e1rnyas k\u00f6nyvt\u00e1rszob\u00e1ban. Annyi k\u00f6nyv van itt, ami \u00e9vtizedekre is el\u00e9g.<\/p>\n

Megszoktuk az \u00e9ji s\u00f6t\u00e9tet is. P\u00e1r nap kellett csak, hogy ne hi\u00e1nyozzon az \u00e1ram. A h\u0171t\u0151szekr\u00e9ny leolvadt, \u00e9s nem volt m\u00e1r melegv\u00edz, de t\u00fal\u00e9lt\u00fck. A h\u00fas am\u00fagyis elfogyott, melegvizet meg forralhattunk is. El\u0151sz\u00f6r t\u0171zhelyen, de mikor a g\u00e1zpalack ki\u00fcr\u00fclt, megtette a bogr\u00e1cs is.<\/p>\n

Egy darabig m\u00e9g hallottuk, amikor a szomsz\u00e9d birtok h\u00e1za el\u0151tt dud\u00e1lt a rend\u0151raut\u00f3. Minden nap. Ott ugyanis egy fert\u0151z\u00f6tt \u00e9lt. Heteken \u00e1t minden nap r\u00e1dud\u00e1ltak. \u00dagy k\u00e9t hete nem volt \u00e1ram, n\u00e9ha, pillanatokra felvillantak a l\u00e1mp\u00e1k, de ennyi. V\u00e9g\u00fcl ingadozott m\u00e1r a v\u00edznyom\u00e1s is. Ekkor d\u00f6nt\u00f6ttem \u00fagy, hogy karant\u00e9n ide vagy oda, \u00e1tmegyek a szomsz\u00e9dokhoz. T\u00e1vols\u00e1gtart\u00e1s mellett persze, de megk\u00e9rdezem, mit tudnak. Amikor k\u00f6zel f\u00e9l \u00e9v ut\u00e1n el\u0151sz\u00f6r mentem ki az \u00fatra, r\u00f6gt\u00f6n l\u00e1ttam, hogy a legk\u00f6zelebbi szomsz\u00e9dn\u00e1l ott \u00e1ll a rend\u0151raut\u00f3 megint. Gondoltam, enn\u00e9l jobb nem is lehet, ha valaki t\u00e1j\u00e9koztathat, akkor egy rend\u0151r a legjobb forr\u00e1s. Csak nem b\u00fcntet meg, ha tisztes t\u00e1vols\u00e1gb\u00f3l \u00e9rdekl\u0151d\u00f6m. Les\u00e9t\u00e1ltam az aut\u00f3hoz. A kocsi mindk\u00e9t ajtaja nyitva volt, kulcs a m\u0171szerfalban, h\u00e1rom maszk az any\u00f3s\u00fcl\u00e9sen, \u00e9s cs\u00f6nd. Hi\u00e1ba v\u00e1rakoztam, senki sem j\u00f6tt ki a h\u00e1zb\u00f3l. Merthogy el\u0151sz\u00f6r azt hittem, a rend\u0151r\u00f6k a h\u00e1zban, a fert\u0151z\u00f6ttn\u00e9l vannak. De semmi. Amikor alaposabban is szem\u00fcgyre vettem a kocsit, felt\u0171nt, hogy az \u00fcl\u00e9seken m\u00e1r falevelek vannak, a m\u0171szerfalon meg Harlekin-katic\u00e1k m\u00e1szk\u00e1lnak. K\u00f6zelebb mer\u00e9szkedtem a h\u00e1zhoz, belestem a lugas f\u00f6l\u00f6tt: sehol senki, csak a bukszusok mellett \u00e1rv\u00e1lkodott egy \u00f6sszeroggyant v\u00e9d\u0151ruha. V\u00e9gigmentem az \u00faton. Egyetlen aut\u00f3 j\u00e1rt arra abban az egy \u00f3r\u00e1ban, integettem neki, de ink\u00e1bb gyors\u00edtott. Nem t\u0171nt helyb\u00e9linek. A k\u00f6rnyez\u0151 h\u00e1zakban szint\u00e9n nem tal\u00e1ltam senkit.<\/p>\n

V\u00e1rtunk m\u00e9g h\u00e1rom hetet, \u00e9s latolgattunk. N\u00e9ha kimentem, megn\u00e9zni a rend\u0151raut\u00f3t. Nem v\u00e1ltozott semmi, \u00e9s mi sem lett\u00fcnk okosabbak. Meghitts\u00e9g\u00fcnk n\u00f6vekedett, b\u00e1r egyre jobban f\u00e1jt, hogy nem \u00e9r\u00fcnk el senkit. Az\u00e9rt lett volna m\u00e9g p\u00e1r ember, akivel sz\u00edvesen besz\u00e9lt\u00fcnk volna. Vajon mi van vel\u00fck? Hogyan \u00e1ll a j\u00e1rv\u00e1ny egy\u00e1ltal\u00e1n? V\u00e9g\u00fcl el\u0151vett\u00fck a lomt\u00e1rb\u00f3l a r\u00e9gi biciklit, el\u0151kerestem a pump\u00e1t, ami nem igaz\u00e1n illett a szelephez, de siker\u00fclt annyi leveg\u0151t er\u0151szakolni a gumikba, hogy haszn\u00e1lhat\u00f3 legyen. Musz\u00e1j volt tenni valamit, mert a fut\u00e1rszolg\u00e1latok sem vett\u00e9k fel a telefont, \u00e9s m\u00e1r kifogytunk mindenb\u0151l. Cukor n\u00e9lk\u00fcl ittunk mindent. Fogyt\u00e1n volt a doh\u00e1nyom, m\u00e1r csak este \u00e9s reggel gy\u00fajthattam r\u00e1. Sz\u00f3val menni kellett.<\/p>\n

Tizenegy kilom\u00e9ter a v\u00e1ros. Ezt k\u00e1b\u00e9 negyven perc alatt tettem meg. \u00c1rva l\u00e9lekkel nem tal\u00e1lkoztam. D\u00e9l k\u00f6r\u00fcl j\u00e1rt az id\u0151, sz\u00f3val legal\u00e1bb p\u00e1r aut\u00f3 j\u00f6hetett volna. Amikor megpillantottam az els\u0151 h\u00e1zakat, r\u00e9m\u00fclettel vegyes izgalom lett \u00farr\u00e1 rajtam. Az els\u0151 lak\u00f3telep t\u00f6k\u00e9letesen kihalt volt. Magasra n\u0151tt m\u00e1r a f\u0171 a parkokban, \u00e9pp \u00fagy, ahogy otthon, az udvarban. Verebek ricsajoztak a bokorsorokban, fecsk\u00e9k cik\u00e1ztak a panelh\u00e1zak k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s kuty\u00e1k hever\u00e9sztek a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zak el\u0151tt. De ember sehol egy sz\u00e1l sem. Itt-ott, v\u00e9letlenszer\u0171en a j\u00e1rd\u00e1kon, a buszmeg\u00e1ll\u00f3kban ruh\u00e1k \u00e9s szatyrok, mobiltelefonok, t\u00e1sk\u00e1k, sapk\u00e1k, kalapok. Miut\u00e1n tettem p\u00e1r k\u00f6rt beljebb is, de sehol senkit nem l\u00e1ttam, bemer\u00e9szkedtem egy boltba. A fotocell\u00e1s ajt\u00f3 \u00fctemesen j\u00e1rt ide-oda, kiny\u00edlt, becsuk\u00f3dott, kiny\u00edlt, becsuk\u00f3dott. Ezek szerint van \u00e1ram, gondoltam, \u00e9s amikor \u00e9pp kiny\u00edlt, besurrantam. N\u00e9ma cs\u00f6nd fogadott. A sorok k\u00f6z\u00f6tt \u2013 \u00e9pp ahogy az utc\u00e1n \u2013 itt-ott kosarak, \u00e9s ruhahalmok. Egy adag n\u0151i ruha. Egy f\u00e9rfikollekci\u00f3. Egy gyermekruha. Mintha csak levetk\u0151ztek volna az emberek; mintha kib\u00fajtak volna a ruh\u00e1jukb\u00f3l. Megvallom, f\u00e9ltem. Az a h\u00edr j\u00e1rta, hogy a mut\u00e1ci\u00f3 leveg\u0151ben terjed, ak\u00e1r a g\u00e1z, s nem kell semmit meg\u00e9rinteni ahhoz, hogy az ember megfert\u0151z\u00f6dj\u00f6n. De mit tehettem volna? A bolt polcai tele voltak. Kinyitottam a h\u00e1tizs\u00e1kot, \u00e9s ami kellett, bepakoltam. Bementem egy doh\u00e1nyboltba is. F\u00e9lni kezdtem. Olyan gyorsan tekertem ki a v\u00e1rosb\u00f3l, amilyen gyorsan csak tudtam. Nem tudtam, mit gondoljak, mit \u00e9rezzek. Csak egyet tudtam: otthon akarok lenni, egyr\u00e9szt t\u00e1vol a v\u00e1rost\u00f3l, m\u00e1sr\u00e9szt Tara k\u00f6zel\u00e9ben, \u00e9s szeretn\u00e9m megbesz\u00e9lni vele, amit l\u00e1ttam. Szeretn\u00e9m, ha kital\u00e1ln\u00e1nk, mi legyen most, mihez kezdj\u00fcnk most mi ketten. Semmi m\u00e1st nem akartam, csak meg\u00f6lelni.<\/p>\n

Lapos gumikkal k\u00ednkeserves volt az \u00fat, de \u00edgy is fele annyi id\u0151 alatt \u00e9rtem vissza, mint amennyi id\u0151 alatt a v\u00e1rosba \u00e9rtem. Szakadt r\u00f3lam a v\u00edz. Tara tan\u00e1cstalanul \u00e1llt meg el\u0151ttem, s l\u00e1ttam, azon gondolkodik, meg\u00f6lelhet-e engem?<\/p>\n

\u2013 Hozz\u00e1\u00e9rt\u00e9l valamihez?<\/p>\n

\u2013 Nem \u2013 v\u00e1laszoltam \u2013 De tudod, att\u00f3l m\u00e9g fert\u0151z\u0151 lehetek.<\/p>\n

Lepakoltam. Tara tartotta a t\u00e1vols\u00e1got, \u00fagy egy \u00f3r\u00e1n \u00e1t.<\/p>\n

\u2013 Majd \u00e9n \u00e1tmosok mindent \u2013 mondtam, \u00e9s miut\u00e1n tet\u0151t\u0151l talpig fert\u0151tlen\u00edtettem magam, a bolti \u00e1rut is egyenk\u00e9nt let\u00f6r\u00f6lgettem. \u00c9s elmondtam, mit tapasztaltam.<\/p>\n

Tara teljesen k\u00e9ts\u00e9gbeesett, s\u00edrt, hezit\u00e1lt, majd amikor v\u00e9geztem a cuccok fert\u0151tlen\u00edt\u00e9s\u00e9vel, hozz\u00e1m ugrott, \u00e9s amennyire az ereje engedte, meg\u00f6lelt. \u00c9n meg azt tal\u00e1ltam mondani:<\/p>\n

\u2013 Nem lesz semmi baj.<\/p>\n

Kor\u00e1bban mindent megbesz\u00e9lt\u00fcnk. De miut\u00e1n j\u00e1rtam a v\u00e1rosban, nemigen diskur\u00e1ltunk. N\u00e9ha megn\u00e9zt\u00fck a rend\u0151raut\u00f3t. A sz\u00e9lv\u00e9d\u0151j\u00e9t \u00f6sszeszart\u00e1k a nyestek. Mivel a feny\u0151k alatt \u00e1llt meg, az els\u0151 vihar ut\u00e1n k\u00edv\u00fcl-bel\u00fcl mer\u0151 feny\u0151t\u0171 lett. Az \u00fattestre kifutott a borosty\u00e1n. K\u00e9s\u0151bb \u00e1t\u00e9rt a t\u00faloldalra. M\u00e1r csak hetente villantak fel a l\u00e1mp\u00e1k. Felkapcsolva hagytuk \u0151ket, hogy l\u00e1ssuk, ha visszaj\u00f6nne az \u00e1ram. Volt olyan \u00e9jjel, amikor percekig vill\u00f3dzott, \u00e9s mi rem\u00e9nykedt\u00fcnk, valami t\u00f6rt\u00e9nni fog. B\u00e1r mindketten att\u00f3l tartottunk, hogy a v\u00e1rosban megfert\u0151z\u00f6dtem, \u00e9s \u00edgy m\u00e1r semmi \u00e9rtelme a karant\u00e9nnak. Figyelt\u00fck magunkat. Agg\u00f3dtam, ha viszkettem. Agg\u00f3dtunk, ha f\u00e1radtnak \u00e9rezt\u00fck magunkat. Egyik \u00e9jjel \u00e9gni kezdtek a l\u00e1mp\u00e1k, \u00e9s t\u00e9rer\u0151 is volt. Legnagyobb megd\u00f6bben\u00e9s\u00fcnkre internet is. Hamar felment\u00fcnk a h\u00edrport\u00e1lokra.<\/p>\n

\u2013 \u00dagy t\u0171nik nem v\u00e1ltozott semmi \u2013 kiab\u00e1lta Tara, mivel az \u0151 g\u00e9pe t\u00f6lt\u00f6tt be hamarabb, lent a konyh\u00e1ban.<\/p>\n

De mikor \u00e9n is kapcsol\u00f3dtam, l\u00e1ttam, hogy hetekkel kor\u00e1bbi cikkeket l\u00e1tunk. Azt is csak percekre. Miel\u0151tt sz\u00f6rf\u00f6lgetni kezdt\u00fcnk volna, megsz\u0171nt a kapcsolat, k\u00e9t perccel k\u00e9s\u0151bb pedig ism\u00e9t be\u00e1llt az \u00e1ramsz\u00fcnet. Ett\u0151l kezdve m\u00e9g ink\u00e1bb bor\u00fas hangulatban piszk\u00e1ltuk est\u00e9nk\u00e9nt a parazsat. De mivel hetek teltek el, \u00fagy gondoltuk: legal\u00e1bb nem fert\u0151z\u0151dtem. Besz\u00e9ltek mindenf\u00e9l\u00e9t a lappang\u00e1si id\u0151r\u0151l, m\u00e9g amikor volt net, de mi m\u00e1r b\u0151ven t\u00faljutottunk a felt\u00e9telezett lappang\u00e1si id\u0151n. M\u00e1s k\u00e9rd\u00e9s, hogy el\u0151bb-ut\u00f3bb ism\u00e9t be kellett volna menni a v\u00e1rosba. Azt latolgattuk, hogy fert\u0151tlen\u00edt\u00e9s ut\u00e1n haszn\u00e1lhatn\u00e1m a szomsz\u00e9d kertj\u00e9ben l\u00e1tott szkafandert. Esetleg.<\/p>\n

V\u00e9g\u00fcl elvetett\u00fck a magokat, amiket m\u00e9g koratavasszal rendelt\u00fcnk. Musk\u00e1tlisl\u00e1d\u00e1kba. A teraszon. Az erk\u00e9lyen akartunk pal\u00e1nt\u00e1t nevelni, hogy a csig\u00e1k ne egy\u00e9k meg. A meleggel egy\u00fctt ezr\u00e9vel jelentek meg a spanyolcsig\u00e1k, f\u0151k\u00e9nt \u00e9jjel. Sz\u00e9pen lebarnultunk. Nem \u00f6lt\u00f6zk\u00f6dt\u00fcnk. Minek tett\u00fck volna? \u00c9jjel nappal meleg volt, mosni neh\u00e9zkess\u00e9 v\u00e1lt. N\u00e9ha m\u00e9g als\u00f3nem\u0171t sem vett\u00fcnk magunkra. Ki l\u00e1tta volna? De aznap hidegfront j\u00f6tt, \u00e9jjel nagy vill\u00e1ml\u00e1s, heves z\u00e1por, leh\u0171lt a leveg\u0151, az \u00e9vszakhoz k\u00e9pest fagyos sz\u00e9l f\u00fajt. Fel\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk teh\u00e1t, \u00e9s hozz\u00e1l\u00e1ttunk az \u00fcltet\u00e9shez. A kor\u00e1bban kisz\u00e1radt musk\u00e1tlik vir\u00e1gf\u00f6ldj\u00e9t \u00e1tszit\u00e1ltam, Tara pedig abba a f\u00f6ldbe \u00fcltette el a magokat, els\u0151sorban paradicsomot. Sz\u00e9p volt \u00e9s cs\u00f6ndes. A haja megn\u0151tt, a szem\u00e9be f\u00fajta a sz\u00e9l n\u00e9ha. N\u00e9ha r\u00e1pillantottam, hogy l\u00e1ssam, amikor f\u00f6ldes kez\u00e9vel \u00f3vatosan h\u00e1trasim\u00edtja. Azt\u00e1n v\u00e1ratlanul felegyenesedett, \u00e9s hosszasan figyelt, mint aki hall valamit. Meg\u00e1lltam \u00e9n is, \u00e9s f\u00fcleltem.<\/p>\n

\u2013 Hallasz valamit? \u2013 k\u00e9rdeztem, de Tara leintett, hogy legyek cs\u00f6ndben.
\nVal\u00f3ban \u00fagy figyelt, mint aki a k\u00f6rny\u00e9ket f\u00fcrk\u00e9szi, de azt\u00e1n lehunyta a szem\u00e9t. Amikor megint kinyitotta, egyenesen r\u00e1m n\u00e9zett, \u00e9s azt mondta:<\/p>\n

\u2013 Rosszul vagyok.<\/p>\n

Odaugrottam volna hozz\u00e1, de azt mondta:<\/p>\n

\u2013 Ne!<\/p>\n

\u2013 Hozzak vizet?<\/p>\n

\u2013 Jaj! \u2013 mondta ekkor, \u00e9s b\u00e1natosan, v\u00e1gyakozva n\u00e9zett r\u00e1m.<\/p>\n

\u2013 Mi a baj?<\/p>\n

\u2013 Jaj, ne \u2013 mondta m\u00e9g, \u00e9s azt\u00e1n lehullottak a ruh\u00e1i a f\u00f6ldre.<\/p>\n

\u0150 meg elt\u0171nt. Egyszer\u0171en elt\u0171nt. Ott \u00e1llt el\u0151ttem, f\u00f6ldes k\u00e9zzel, vastag hossz\u00faszokny\u00e1ban, v\u00f6r\u00f6s s\u00e1llal a nyak\u00e1ban, mert Tara gyakran m\u00e9g k\u00e1nikula idej\u00e9n is f\u00e1zott, r\u00e1m n\u00e9zett, engem n\u00e9zett, ha marad m\u00e9g egy m\u00e1sodperce, akkor meg\u00f6lel bizony\u00e1ra, \u00e9n meg mindezt l\u00e1ttam, besz\u00e9ltem hozz\u00e1, azt\u00e1n egyszer\u0171en elt\u0171nt; elt\u0171nt a teraszr\u00f3l, elt\u0171nt a ruh\u00e1b\u00f3l.<\/p>\n

Mit egyek? Maradjak itt? A f\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt? A cs\u00f6ndben? Vagy induljak \u00fatnak? Nincs \u00e9rtelme. Nyilv\u00e1n \u00e9n is elkaptam. Tal\u00e1n \u00e9pp \u00e9n fert\u0151ztem meg Tar\u00e1t. Tal\u00e1n az \u00e9n szervezetem tov\u00e1bb b\u00edrja. \u00dagy j\u00e1rok \u00e9n is. \u00c9rzem. Nagyon f\u00e1j, hogy el sem temethettem. Nagyon f\u00e1j, hogy tal\u00e1n \u00e9n vagyok az utols\u00f3. Nagyon f\u00e1j, hogy tal\u00e1n \u00e9n vagyok az els\u0151, aki nem n\u00e9zhet r\u00e1 senkire. Nagyon f\u00e1j, hogy annyit sem mondhatok majd: Jaj, ne!<\/p>\n

Continue reading Mut\u00e1ci\u00f3<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":9177,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[460,9],"tags":[],"class_list":["post-9022","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-460","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9022","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/9177"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=9022"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9022\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":9024,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9022\/revisions\/9024"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=9022"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=9022"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=9022"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}