{"id":8975,"date":"2020-07-02T09:51:00","date_gmt":"2020-07-02T07:51:00","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=8975"},"modified":"2020-10-12T09:55:39","modified_gmt":"2020-10-12T07:55:39","slug":"a-legfontosabbat-utoljara-hagytam-reszlet","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2020\/07\/02\/a-legfontosabbat-utoljara-hagytam-reszlet\/","title":{"rendered":"A legfontosabbat utolj\u00e1ra hagytam (r\u00e9szlet)"},"content":{"rendered":"

Lesz\u00e1ll\u00e1sjelz\u0151<\/h3>\n

Kett\u0151 perce \u00e9s harminchat m\u00e1sodperce tudom.<\/p>\n

M\u00e1r kett\u0151 perc negyvenkett\u0151, mire kimondom magamban, ami t\u00f6rt\u00e9nt.
\nNemr\u00e9g l\u00e1ttam egy m\u00e9met, amin a kocsi m\u0171szerfal\u00e1t mutatj\u00e1k, \u00e9s a visszafel\u00e9 mutat\u00f3 ny\u00edl f\u00f6l\u00e9, aminek egy\u00e9bk\u00e9nt fogalmam sincs, mi a funkci\u00f3ja, azt \u00edrt\u00e1k, ha baleset \u00e9r, ezzel a gombbal visszacsin\u00e1lhatod az eg\u00e9szet.<\/p>\n

Po\u00e9n. De mennyire j\u00f3 is lenne most, ha l\u00e9tezne ez a gomb. Rohadtul megnyomn\u00e1m.<\/p>\n

M\u00e1r h\u00e1rom perc negyven\u00f6t m\u00e1sodperc. Az id\u0151 szalad. Az \u00e9let r\u00f6vid. Baromi nagy k\u00f6zhely az eg\u00e9sz.<\/p>\n

A k\u00f6nny leszedi az arcomr\u00f3l az alapoz\u00f3t. Ahogy folyik az \u00e1llam vonala fel\u00e9, \u00fagy bar\u00e1zd\u00e1l egyre f\u00e9nyesebb vonalakat. Az orrom alatt \u00f6sszekeveredik a takonnyal, \u00e9s folyik tov\u00e1bb. Nem t\u00f6r\u00f6lgetem. Egy id\u0151 ut\u00e1n elkezd lev\u00e1lni a szempillafest\u00e9k \u2013 ami nem v\u00edz\u00e1ll\u00f3, mert azt ut\u00e1lom, est\u00e9nk\u00e9nt sose tudom lemosni \u2013, \u00e9s n\u00e9mi fekete is keveredik a csill\u00e1ml\u00f3 anyagba. Mindig csod\u00e1lattal n\u00e9ztem, ahogy a tus sz\u00e9tszalad a vizes akvarellpap\u00edron. Most az arcom a pap\u00edr, a f\u00e1jdalom festi r\u00e1 a portr\u00e9t.<\/p>\n

Elsz\u00edvn\u00e9k egy cigit, pedig nem is doh\u00e1nyzom. De ha b\u0151g\u00f6k, vagy iszom, mindig megk\u00edv\u00e1nom.<\/p>\n

Hangtalanul s\u00edrok d\u00e9lel\u0151tt f\u00e9l t\u00edzkor a t\u00f6m\u00f6tt 22-esen, ami a Budakeszi \u00fatr\u00f3l z\u00f6ty\u00f6g le a Szil\u00e1gyi Erzs\u00e9bet fasorra. A forgalom enyhe, nem fogok elk\u00e9sni. K\u00f6zben a J\u00e1nos k\u00f3rh\u00e1zn\u00e1l felsz\u00e1ll egy id\u0151s n\u00e9ni, beleb\u00e1mul az arcomba, \u00e9n pedig \u00fagy teszek, mintha nem l\u00e1tn\u00e1m \u00e9s eln\u00e9zek f\u00f6l\u00f6tte szigor\u00faan \u00fcgyelve arra, hogy ne keresztezzem a pillant\u00e1s\u00e1t. A tark\u00f3mon hideg verejt\u00e9k gy\u0171lik k\u00f6zben, ami lassan elindul a gerincemen, \u00e9s reszketni kezdek, a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban pedig el\u00f6nt a forr\u00f3s\u00e1g.<\/p>\n

M\u00e1r nyolc perc negyvenegy m\u00e1sodperc telt el a telefonh\u00edv\u00e1s \u00f3ta. Lassan oda\u00e9r a 22-es a Ny\u00fal utc\u00e1hoz, ahol a szerkeszt\u0151s\u00e9g van.<\/p>\n

Lesz\u00e1llok, megt\u00f6rl\u00f6m az arcom, a szemem alatt ujjal igaz\u00edtok az elken\u0151d\u00f6tt fest\u00e9kemen, \u00e9s b\u0151gve megyek tov\u00e1bb, de hangot m\u00e9g mindig nem adok ki.<\/p>\n

Az olyan nagy forgalm\u00fa utak, mint amilyen a Szil\u00e1gyi is, nem igaz\u00e1n kedveznek az \u00e1tkel\u00e9sre v\u00e1r\u00f3 gyalogosoknak. Legal\u00e1bb h\u00e1rom perc, mire z\u00f6ldet kapok. Azt m\u00e1r megfigyeltem enn\u00e9l a l\u00e1mp\u00e1n\u00e1l, hogy az aut\u00f3sok az utols\u00f3 pillanatban nyomj\u00e1k meg a f\u00e9ket, sim\u00e1n \u00e1trohannak a s\u00e1rg\u00e1n is, de van \u00fagy, hogy a pirosat sem veszik figyelembe. Mindig azon gondolkodom itt, hogy csak egy l\u00e9p\u00e9s, \u00e9s sim\u00e1n v\u00e9ge lenne a vil\u00e1gnak. De ez nem \u00f6ngyilkos gondolat, ez csak egy lehet\u0151s\u00e9g, amit illik sz\u00e1mba venni a forgalmas utakn\u00e1l. Azt\u00e1n az is eszembe jut, hogy m\u00e1sok gondolkodnak-e ilyesmin, vagy \u00e9p elm\u00e9j\u0171 embernek ez nem jutna soha esz\u00e9be.<\/p>\n

Z\u00f6ld. Mehetek.<\/p>\n

Mindj\u00e1rt oda\u00e9rek a vaskapuhoz, k\u00f6zben megpr\u00f3b\u00e1lom el\u0151kotorni a kulcsom, de a k\u00f6nnyeimt\u0151l nem l\u00e1tok semmit.<\/p>\n

M\u00e1r tizenh\u00e1rom perc \u00e9s \u00f6tvenk\u00e9t m\u00e1sodperc telt el a telefonh\u00edv\u00e1s \u00f3ta.
\nOlyan, mintha \u00fcres lenne az agyam, mintha a k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem l\u00e9v\u0151 vil\u00e1g hirtelen jelent\u00e9ktelen, semmitmond\u00f3 \u00e9s jellegtelen volna. Nem \u00e9rz\u00e9kelem val\u00f3s\u00e1gosnak az embereket magam k\u00f6r\u00fcl. Csak statiszt\u00e1k egy filmben, nem fontosak, nem lend\u00edtik el\u0151 a t\u00f6rt\u00e9netmes\u00e9l\u00e9s sz\u00e1lait, nem avatkoznak bele a cselekm\u00e9nybe, b\u00e1m\u00e9szkodnak, n\u00e9zel\u0151dnek, j\u00f6nnek-mennek, \u00e9lnek, ki-ki a saj\u00e1t ritmus\u00e1ban, arccal el\u0151re, szomor\u00faan, vid\u00e1man, vagy \u00e9pp k\u00f6z\u00f6ny\u00f6sen. Nem sz\u00e1m\u00edtanak. Nincs hangjuk, nincs kiterjed\u00e9s\u00fck. Abban sem vagyok biztos, l\u00e9teznek-e egy\u00e1ltal\u00e1n.<\/p>\n

Mint ahogy abban sem, \u00e9n l\u00e9tezem-e. Csak lebegek, mint egy c\u00e9ltalan k\u00eds\u00e9rtet, aki nem tal\u00e1lja a hely\u00e9t a f\u00f6ldi val\u00f3s\u00e1g \u00e9s a t\u00falvil\u00e1g k\u00f6z\u00f6tt. Sz\u00edv\u00e1s.
\nEzt ki is mondom hangosan. \u00c9s akkor \u00fajra megmoccan a kiz\u00f6kkent id\u0151. Az \u00e9letem.<\/p>\n

A szerkeszt\u0151s\u00e9g az els\u0151 emeleten van. M\u00e9gis olyan neh\u00e9znek \u00e9rzem a l\u00e1baimat, mintha az Empire State Building tetej\u00e9re kellene felm\u00e1sznom. \u00d3loml\u00e1bakon l\u00e9pked fel a b\u00e1nat, egy emeletet se b\u00edr, kik\u00f6pi a t\u00fcdej\u00e9t, cipelem magamon.<\/p>\n

Mire fel\u00e9rek a l\u00e9pcs\u0151n, \u00e9s bel\u00e9pek a szerkeszt\u0151s\u00e9gbe, megint patakokban folyik a k\u00f6nnyem. El\u0151sz\u00f6r Erik\u00e1t l\u00e1tom meg, aki a k\u00e1v\u00e9g\u00e9pet takar\u00edtja. A tart\u00e1lyt cser\u00e9li, a zaccot \u00fcr\u00edti le \u00e9pp. \u00c9s ord\u00edtva r\u00e1kezdek a hangos, taknyos b\u0151g\u00e9sre. Erika megijed, megsz\u00f3lalni se b\u00edr. \u00c9n se b\u00edrok kiny\u00f6gni egy sz\u00f3t se. A t\u00f6bbiek odaj\u00f6nnek, van, aki zavartan \u00e1csorog, m\u00e1sok f\u00f6l\u00e9mhajolnak, megfogj\u00e1k a v\u00e1llam, a fejem, a h\u00e1tam, megsim\u00edtanak ismer\u0151s kezek, k\u00f6rbe\u00f6lelnek, kij\u00f6n Kriszta is, a nyakamba borul, tal\u00e1n \u0151 tudja a legjobban, milyen ez. Egyszerre egyek vagyunk. Mintha az eg\u00e9sz vil\u00e1gon csak ez lehetne a v\u00e9ge.<\/p>\n

Az any\u00e1m r\u00e1kos.<\/p>\n

V\u00e9gre kiny\u00f6g\u00f6m.<\/p>\n

Tizennyolc perc \u00e9s tizenegy m\u00e1sodperc ut\u00e1n.<\/p>\n

Eddig cipeltem egyed\u00fcl magamban ezt az inform\u00e1ci\u00f3t, de most, hogy m\u00e1r tudj\u00e1k a t\u00f6bbiek is, m\u00e9g jobban fogalmam sincsen r\u00f3la, hogy mit kellene vele kezdenem.<\/p>\n

A minden\u00f3r\u00e1s tes\u00f3mat nem merem felh\u00edvni, nem merem neki elmondani. Az ap\u00e1mmal r\u00e9g besz\u00e9ltem. Az \u00f6cs\u00e9m szint\u00ad\u00fagy kil\u0151ve, \u0151 m\u00e9g t\u00fal fiatal, \u00e9s \u0151 azt is alig fogta fel, amikor \u00e9n voltam beteg. Any\u00e1mat se mertem m\u00e9g h\u00edvni, nem akarom vele telefonon k\u00f6z\u00f6lni. Egyel\u0151re fogalmam sincs, mihez k\u00e9ne kezdenem ezzel a rettenetes inform\u00e1ci\u00f3val, amit most m\u00e1r tizenkilenc perce tudok.<\/p>\n

Egyel\u0151re csak b\u0151g\u00f6k a t\u00f6bbiek v\u00e1ll\u00e1n. Mindenki megrend\u00fcl.<\/p>\n

Hogy t\u00f6rt\u00e9nhet meg ilyesmi pont \u00edgy, pont vel\u00fcnk? \u00c9pp ford\u00edtva? H\u00e1t nem szem\u00e9ts\u00e9g ez? Nem valami olcs\u00f3, \u00f3cska, szemtelen \u00e9s aljas j\u00e1t\u00e9k a sorst\u00f3l, vagy a fene tudja, mit\u0151l? Most menj\u00fcnk vissza ugyanoda, tess\u00e9k, itt van, megnyerted, csak most ford\u00edtva lesz a menet. Egyel\u0151re nem fogtam fel, m\u00e9g azt kell kital\u00e1lnom, hogyan mondom meg any\u00e1mnak a diagn\u00f3zist.<\/p>\n

Eszembe jut, amikor velem k\u00f6z\u00f6lt\u00e9k az \u00e1tt\u00e9tes m\u00e9hnyakr\u00e1kom, 2013. december\u00e9nek elej\u00e9n, akkor egyed\u00fcl voltam. Bet\u00e9vedtem abba az SZTK-ba, ahol f\u00e9l \u00e9vvel azel\u0151tt elv\u00e9gezt\u00e9k a m\u00e9hnyaksz\u0171r\u00e9semet, \u00e9s amir\u0151l sosem \u00e9rkezett h\u00edr, \u00e9n sem mentem vissza, mert felkerestem egy mag\u00e1norvost a nem sz\u0171n\u0151, durva, v\u00e9rz\u00e9ses t\u00fcneteim miatt, aki pedig megnyugtatott: maga t\u00fal fiatal a r\u00e1khoz.<\/p>\n

Igaz, t\u00fal fiatal voltam, szerintem is, pontosan ugyanazt gondoltam, amit \u0151. Nem is \u00e9rtettem, mit besz\u00e9l, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n hogyan j\u00f6het sz\u00f3ba a r\u00e1k.<\/p>\n

Huszonnyolc \u00e9ves voltam akkor, meg voltam ijedve az er\u0151s v\u00e9rz\u00e9ses t\u00fcnett\u0151l, de a mag\u00e1norvosi rendel\u0151ben megnyugtattak: ez csup\u00e1n egy m\u00e9hsz\u00e1jseb, kezelni fogj\u00e1k, csak j\u00e1rjak vissza ecsetel\u00e9sre. \u00c9s visszaj\u00e1rtam. De decemberre m\u00e1r annyira rossz \u00e1llapotban voltam, hogy be is l\u00e1zasodtam. Elmentem abba az SZTK-ba, ahol m\u00e1jusban elv\u00e9gezt\u00e9k a m\u00e9h\u00adnyaksz\u0171r\u00e9st. A doktor kikerekedett szemmel n\u00e9zett r\u00e1m, nem \u00e9rtette, hogyan ker\u00fcltem oda. Azt gondolta, m\u00e1r r\u00e9g j\u00f3 kezekben vagyok, mert nem mentem vissza a nagyon rossz eredm\u00e9nyem\u00e9rt, ami m\u00e1r m\u00e1jusban r\u00e1kos elv\u00e1ltoz\u00e1st mutatott.<\/p>\n

\u201eM\u00e9hnyakr\u00e1kja van, ez m\u00e1r nem az \u00e9n hat\u00e1sk\u00f6r\u00f6m. Kerest\u00fck, itt van a lelete is. De nem tudtuk el\u00e9rni.\u201d<\/p>\n

A pap\u00edrra r\u00e1 volt firk\u00e1lva ceruz\u00e1val, hogy h\u00edvtak k\u00e9tszer, \u00e1m \u00e9n nem vettem fel. \u00c9s az\u00f3ta eltelt f\u00e9l \u00e9v, amiben \u00e9n tulajdonk\u00e9ppen semmi m\u00e1st nem tettem, csak a tumoromat t\u00e1pl\u00e1ltam, hiszen a m\u00e1sik orvos nem vette \u00e9szre, mennyire nagy a baj, elkezdte ink\u00e1bb ecsetelni, ami \u2013 az\u00f3ta m\u00e1r tudom \u2013 kifejezetten \u00e1rt a tumornak, mert a k\u00fcls\u0151 r\u00e9teg\u00e9t lez\u00e1rja, \u00e9s ez\u00e1ltal elkezdi befel\u00e9 nyomni a tumoros sejteket.<\/p>\n

Nem fogtam fel, mi t\u00f6rt\u00e9nik velem. Nem \u00e9rtettem, hogyan lehets\u00e9ges ez. Olyan volt akkor is, mintha egy filmbe cs\u00f6ppenn\u00e9k, amihez hirtelen nincsen az \u00e9gvil\u00e1gon semmi k\u00f6z\u00f6m, hirtelen m\u00e1r nem is az \u00e9n \u00e9letem, hanem valaki m\u00e1s\u00e9, \u00e9s csak szerepet j\u00e1tszom, de azt se fogom fel, hogy ez \u00e9pp a f\u0151szerep, \u00e9s nem lesz k\u00f6nny\u0171 szerep, mert lehet, meghalok a v\u00e9g\u00e9n. De mindezeket m\u00e9g nem \u00e9rtettem akkor.<\/p>\n

M\u00e9gis sokkal, de sokkal k\u00f6nnyebb volt az a helyzet, mint any\u00e1m tumor\u00e1r\u00f3l h\u00edrt kapni. Valahogy k\u00f6nnyebben viseltem, hiszen az az \u00e9n testem volt. Ez meg valaki m\u00e1s\u00e9, akire nincs k\u00f6zvetlen r\u00e1hat\u00e1som. Akinek seg\u00edthetek ugyan, de m\u00e1r annak a gondolata is \u00f6sszeroppant, hogy nekem kell vele k\u00f6z\u00f6ln\u00f6m a diagn\u00f3zist.<\/p>\n

2013 december\u00e9ben, amikor a h\u00fagom felh\u00edvta any\u00e1mat a h\u00edrrel, hogy r\u00e1kom van, el\u0151bb megk\u00e9rte, \u00e1lljon f\u00e9lre az \u00faton, nem akarta, hogy vezessen, mikor k\u00f6zli vele a h\u00edrt. Any\u00e1m sosem volt az az ijed\u0151s t\u00edpus, \u00e9s tudta r\u00f6gt\u00f6n, a k\u00f6vetkez\u0151 m\u00e1sodpercek semmi j\u00f3val nem kecsegtetik majd. Azt tette, amit \u00e9n is terveztem \u00e9pp, azonnal \u00e1tszervezte az \u00f6sszes dolg\u00e1t, hazament a fi\u00fakhoz, elmondta nekik, mi t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s hogy most neki azonnal indulnia kell.<\/p>\n

Nekem tal\u00e1n \u00e9pp ez\u00e9rt is az egyik fogadalmam volt, ha t\u00fal\u00e9lem a betegs\u00e9gem, akkor leteszem a jogsit. 2017 tel\u00e9n vizsg\u00e1ztam, els\u0151re \u00e1tmentem mindenb\u0151l. Any\u00e1m k\u00e1b\u00e9 harminc\u00f6t \u00e9ve vezet, rutinos sof\u0151r. Igaz, am\u00edg Pesten \u00e9lt velem, nem egyszer verte le a v\u00edz az ottani iszonytat\u00f3 forgalomt\u00f3l, de abba is belej\u00f6tt. Nem volt m\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1sa, vinnie kellett, mert \u00e9n k\u00e9ptelen voltam egyed\u00fcl mozogni a kezel\u00e9sek alatt.<\/p>\n

Az \u00fat any\u00e1m otthon\u00e1t\u00f3l, a sz\u00fcl\u0151v\u00e1rosomt\u00f3l Budapestig kett\u0151sz\u00e1zharminc kilom\u00e9ter. Any\u00e1m a gyerekkori legjobb bar\u00e1tn\u0151mmel \u00e9s a h\u00fagommal m\u00e1r a diagn\u00f3zisom m\u00e1snapj\u00e1n a P\u00e9terfy k\u00f3rh\u00e1zban l\u00e9v\u0151 \u00e1gyam mellett \u00fclt. Az orvosom, Dr Kiarash Bahrehmand miut\u00e1n megvizsg\u00e1lt, kil\u00e1t\u00e1sba helyezte, hogy azonnal megoper\u00e1l, csak ehhez meg kellett v\u00e1rnunk a sz\u00fcks\u00e9ges pap\u00edrokat. Egy nappal el\u0151tte Veron bar\u00e1tn\u0151m k\u00eds\u00e9rt be a k\u00f3rh\u00e1zba, ismerte a szappanillat\u00fa \u00e1pol\u00e1si igazgat\u00f3t, Jutk\u00e1t, aki felk\u00eds\u00e9rt minket a csecsem\u0151oszt\u00e1ly mellett l\u00e9v\u0151 n\u0151gy\u00f3gy\u00e1szatra. Onnan m\u00e1r nem engedtek haza. Sosem felejtem el, ahogy vonultunk feket\u00e9be \u00f6lt\u00f6zve, mint valami furcsa d\u00edv\u00e1k, akik elt\u00e9vesztett\u00e9k a fell\u00e9p\u00e9s\u00fck helysz\u00edn\u00e9t, mintha nem is a k\u00f3rh\u00e1zba k\u00e9sz\u00fclt\u00fcnk volna, hanem sz\u00ednpadra.<\/p>\n

Ahogy kil\u00e9ptem a szerkeszt\u0151s\u00e9g kapuj\u00e1n, beny\u00faltam a zsebembe a telefonom\u00e9rt. Felh\u00edvtam a s\u00f3goromat, \u00e9s k\u00e9rtem, menjen arr\u00e9bb, ha m\u00e9g nem indult el a munk\u00e1ba, nehogy a h\u00fagom v\u00e9letlen\u00fcl ott \u00e1lljon mellette, \u00e9s hallja, amit besz\u00e9l\u00fcnk.<\/p>\n

Egy baj volt csak: ki voltam hangos\u00edtva, amikor fogadta a h\u00edv\u00e1som, \u00e9s a h\u00fagom azonnal tudta, a hanglejt\u00e9semb\u0151l tudta, hogy baj van. Azt is tudta, mir\u0151l van sz\u00f3, hiszen az eredm\u00e9nyt m\u00e1r napok \u00f3ta v\u00e1rtuk.<\/p>\n

Nem volt egy\u00e9b lehet\u0151s\u00e9gem, nem rejtegethettem tov\u00e1bb el\u0151le a t\u00e9nyeket, ez\u00e9rt elmondtam, hogy any\u00e1nak nyirokr\u00e1kja van, \u00e9s m\u00e9g nem besz\u00e9ltem vele, de nem tudom, mit tegyek, mert nem merem felh\u00edvni. \u00c1tmentem hozz\u00e1juk, ez volt a legbiztosabb l\u00e9p\u00e9s.<\/p>\n

Megbesz\u00e9lt\u00fck, hogy nem lehet ezt titkolni, haza kell menni, \u00e9s el kell mondani, ha \u00fagy van, akkor pedig felhozzuk, \u00e9s magunk mellett tartjuk. Egy \u00f3ra m\u00falva aut\u00f3ba \u00fcltem, v\u00e9gigrongyoltam Budapesten, azt\u00e1n pedig az M3-ason is. K\u00f6zben Vad Fruttikat hallgattam, hol b\u0151gtem, hol szipogtam, nem vettem fel senkinek, csak az utat n\u00e9ztem, a m\u00f6g\u00f6ttem t\u00e1volod\u00f3 kilom\u00e9tereket sz\u00e1moltam, kamionokat el\u0151zgettem, \u00e9s azt form\u00e1lgattam fejben, mivel fogom kezdeni a mondand\u00f3mat.<\/p>\n

A diagn\u00f3zis ut\u00e1n ugyanis az a legfontosabb, hogy tudjuk, mi a k\u00f6vetkez\u0151 l\u00e9p\u00e9s, \u00e9s hogy semennyire ne kapkodjunk. A kapkod\u00e1s csak bajt sz\u00fcl, semmi j\u00f3 nem sz\u00e1rmazik bel\u0151le \u00e9s meg se nyugtat. Persze, ezt is az \u00e9n betegs\u00e9gemb\u0151l tanultuk meg, mert nem \u00fagy sz\u00fclet\u00fcnk, hogy ezzel tiszt\u00e1ban legy\u00fcnk. De most m\u00e1r felk\u00e9sz\u00fclt voltam ebben a t\u00e9m\u00e1ban. M\u00e1r tudtam, melyik orvoshoz kell menn\u00fcnk, m\u00e1r leegyeztettem a kor\u00e1bban engem kezel\u0151 onkol\u00f3gussal az id\u0151pontot konzult\u00e1ci\u00f3ra. Ez az egyik legfontosabb l\u00e9p\u00e9s egy ilyen diagn\u00f3zis ut\u00e1n: tudjuk, kihez kell fordulnunk a rettenetes pap\u00edrunkkal.<\/p>\n

Amikor haza\u00e9rtem, any\u00e1m nem volt otthon, az \u00f6cs\u00e9m \u00e9rt haza el\u0151bb. Erre nem voltam felk\u00e9sz\u00fclve, mert eg\u00e9sz egyszer\u0171en kiment a fejemb\u0151l, hogy ott lesz a gyerek is, a tizenh\u00e9t \u00e9vvel fiatalabb, tizenh\u00e9t \u00e9ves \u00f6cs\u00e9m, akinek szint\u00fagy kell mondani valamit. Csak n\u00e9zett r\u00e1m kerek szemmel, hogy mit keresek itthon h\u00e9tk\u00f6znap, v\u00e1ratlanul, bejelent\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. Mondtam neki, hogy \u00fclj\u00f6n le, ne agg\u00f3djon, nincs nagy baj, de nem hoztam j\u00f3 h\u00edreket any\u00e1r\u00f3l.<\/p>\n

H\u00e1t le\u00fclt.<\/p>\n

Nem tudom, mert sosem besz\u00e9lt\u00fcnk r\u00f3la, hogy \u0151 hogyan \u00e9lte meg a betegs\u00e9gemet, tal\u00e1n t\u00fal kicsinek gondoltuk, nem besz\u00e9lgett\u00fcnk vele eleget arr\u00f3l, mit \u00e9lt \u00e1t, am\u00edg az \u00e9letem\u00e9rt k\u00fczd\u00f6ttem. Sosem besz\u00e9lgettem vele err\u0151l. Any\u00e1m mes\u00e9lte, hogy egyszer megk\u00e9rdezte: Akkor \u00c9vi meg fog halni? Tizenh\u00e1rom \u00e9ves lehetett akkor. Most meg egy angyalarc\u00fa, langal\u00e9ta kamasz, sz\u00e9les v\u00e1llakkal, j\u00f3 ki\u00e1ll\u00e1ssal, \u00e9s kell\u0151 \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9ggel. Megnyugtattam, hogy any\u00e1m helyzete sokkal jobb, mint az eny\u00e9m volt.<\/p>\n

Azt\u00e1n meg\u00e9rkezett \u0151 is. Az az ember, aki nem lenne, vagy nem olyan lenne, amilyen, ha nem \u00e1polt volna, amikor beteg voltam, akkor \u00e9n m\u00e1r nem \u00e9ln\u00e9k.<\/p>\n

Mondtam, \u00fclj\u00f6n le. Azt\u00e1n megk\u00e9rdezte: Nincs baj, ugye?<\/p>\n

Nem hoztam j\u00f3 h\u00edreket, anya.<\/p>\n

Continue reading A legfontosabbat utolj\u00e1ra hagytam (r\u00e9szlet)<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":9176,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[461,9],"tags":[],"class_list":["post-8975","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-461","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8975","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/9176"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=8975"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8975\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":8976,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8975\/revisions\/8976"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=8975"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=8975"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=8975"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}