{"id":897,"date":"2018-02-10T20:33:30","date_gmt":"2018-02-10T19:33:30","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/fedel-nelkuli-emberek-a-szegyen\/"},"modified":"2019-12-14T15:22:21","modified_gmt":"2019-12-14T14:22:21","slug":"fedel-nelkuli-emberek-a-szegyen","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/fedel-nelkuli-emberek-a-szegyen\/","title":{"rendered":"Fed\u00e9l n\u00e9lk\u00fcli emberek – A sz\u00e9gyen"},"content":{"rendered":"

\nMit l\u00e1tunk, amikor utc\u00e1n \u00e9l\u0151 embert pillantunk meg a telep\u00fcl\u00e9s egyik-m\u00e1sik pontj\u00e1n? \u00c1polatlan, a rosszabbn\u00e1l is rosszabbul \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, elhanyagolt k\u00fclsej\u0171 embereket. Embereket, akik elter\u00fclnek, elfekszenek az utc\u00e1n, egy-egy kapualjban, alulj\u00e1r\u00f3ban, rongyaik k\u00f6zt, kem\u00e9ny pap\u00edr der\u00e9kaljon, cum\u00f3juk szanasz\u00e9t, koszban, piszokban, saj\u00e1t szemet\u00fckben, olykor boros \u00fcveggel, b\u00e1dog dobozokkal, \u00e9telmarad\u00e9kokkal, g\u00f6ngy\u00f6legekkel k\u00f6r\u00fclv\u00e9ve. \u00dclnek, \u00e1llnak, fekszenek, \u00e9lik „otthoni”, priv\u00e1t \u00e9let\u00fcket a teljes nyilv\u00e1noss\u00e1gnak, a j\u00e1r\u00f3kel\u0151knek kit\u00e9ve. Priv\u00e1t szf\u00e9r\u00e1juk – l\u00e1tsz\u00f3lag – teljesen nyitott a k\u00f6z fel\u00e9. \u00a0
\nH\u00e9tk\u00f6znapi, term\u00e9szetes gondolkod\u00e1s alapj\u00e1n azt gondoln\u00e1nk, ezek az emberek t\u00e9nyleg mindent feladtak, m\u00e1r semmi nem maradt nekik saj\u00e1t \u00e9nj\u00fckb\u0151l, \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9s\u00fckb\u0151l. Azt gondoln\u00e1nk,\u00a0 ezen a szinten m\u00e1r megsz\u0171nt a szem\u00e9rem\u00e9rzet, nem m\u0171k\u00f6dik a sz\u00e9gyen, nincs mit sz\u00e9gyellni, vagy ha lenne mit, az ilyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt mer\u0151 luxus. A l\u00e9tnek, a nyomor\u00fas\u00e1gnak – embernek, term\u00e9szetnek – ennyire kiszolg\u00e1ltatva m\u00e1r minden evidencia. Ott eszem, alszom, szeretkezem, semmit-teszek, \u00e9lek mindenki szeme el\u0151tt. L\u00e9tem nyitott, mindenki sz\u00e1m\u00e1ra l\u00e1that\u00f3, nincs mit takargatni. Ha sz\u00e9gyellem magam, elh\u00faz\u00f3dok – az erd\u0151be, egy bokorba, egy senki \u00e1ltal nem l\u00e1togatott romos h\u00e1zba. De sokszor az sem „megold\u00e1s”, mert m\u00e9g f\u00e9lelmesebb, kiszolg\u00e1ltatottabb, kivertebb.
\n….
\nMindezen h\u00e9tk\u00f6znapi elgondol\u00e1sokkal szemben nagyon sokszor eg\u00e9szen m\u00e1st tal\u00e1lunk, amikor le\u00e1llunk hosszabban elbesz\u00e9lgetni ezekkel a k\u00f6zter\u00fcleteken alv\u00f3 emberekkel. Azt tal\u00e1ljuk, hogy sz\u00e9gyellik helyzet\u00fcket, hogy mindennek ellen\u00e9re nem vesz\u00edtett\u00e9k el \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9s\u00fcket, s\u0151t.
\nS\u0151t, ennek az \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9snek a megismer\u00e9se \u00e9s meg\u00e9rt\u00e9se k\u00f6zelebb vihet benn\u00fcnket is ahhoz, hogy meg\u00e9rts\u00fck, mi\u00e9rt is alszanak egyesek a k\u00f6zter\u00fcleteken – ahelyett, hogy sz\u00e1ll\u00f3n, \u00fan. hajl\u00e9ktalan sz\u00e1ll\u00f3n aludn\u00e1nak. Ezek az emberek „az utc\u00e1n” nem csak azt gondolj\u00e1k, hogy \u0151k csak \u00edgy maradhatnak a „maguk urai”, \u00edgy nem kell al\u00e1vetni magukat mindenf\u00e9le int\u00e9zm\u00e9nyi szab\u00e1lyzatoknak, hanem azt is gondolj\u00e1k, hogy \u0151k a „maguk sors\u00e1nak kov\u00e1csai”, tudnak \u00e9s akarnak a saj\u00e1t erej\u00fckb\u0151l boldogulni – pontosabban, sokszor legal\u00e1bbis t\u00fal\u00e9lni. Nem szorulnak m\u00e1sra, m\u00e1s – valamif\u00e9le seg\u00edt\u0151 int\u00e9zm\u00e9ny – t\u00e1mogat\u00e1s\u00e1ra, gy\u00e1mol\u00edt\u00e1s\u00e1ra. Majd, tal\u00e1n, ha egyszer t\u00e9nyleg „gy\u00e1moltalanokk\u00e1” v\u00e1lnak, ha m\u00e1r m\u00e1sokra, seg\u00edt\u0151kre kell t\u00e1maszkodniuk. Az m\u00e1r t\u00e9nyleg a v\u00e9g, de legal\u00e1bbis a v\u00e9g kezdete, annak el\u0151szob\u00e1ja. Akkor fel kell majd adniuk magukat, utols\u00f3 csepp \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9s\u00fcket is. Akkor k\u00f6vetkezik el az, hogy \u0151k m\u00e1r nem tudnak magukkal mit kezdeni, hogy t\u00e9nyleg k\u00e9ptelenek ezt az \u00e9letet maguk ir\u00e1ny\u00edtani. A „magam is tudok boldogulni” b\u00fcszkes\u00e9ge \u00e1ll sokszor am\u00f6g\u00f6tt, hogy „nem, \u00e9n nem k\u00e9rek seg\u00edts\u00e9get”, „k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m sz\u00e9pen, megvagyok itt…”.
\nA seg\u00edts\u00e9gk\u00e9r\u00e9s beismer\u00e9s lenne, beismer\u00e9se annak, hogy „nem siker\u00fclt”, „elvesztem egyed\u00fcl”. Amikor m\u00e9g van \u00e9ner\u0151, ez a beismer\u00e9s nem k\u00f6vetkezik be, ez a beismer\u00e9s az \u00e9ner\u0151 marad\u00e9k\u00e1nak elvesz\u00edt\u00e9s\u00e9vel j\u00e1r egy\u00fctt. Addig m\u00e9g m\u0171k\u00f6dik a sz\u00e9gyen.
\nSz\u00e9gyellem helyzetemet saj\u00e1t csal\u00e1dom – ha vannak –, sz\u00fcleim el\u0151tt, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen sz\u00e9gyellem helyzetemet gyerekeim el\u0151tt, akiknek fel kellene n\u00e9zni\u00fck r\u00e1m, sz\u00e9gyellem a helyzetemet volt bar\u00e1taim, munkat\u00e1rsaim, volt lak\u00f3k\u00f6rnyezetem el\u0151tt. Sz\u00e9gyellem, b\u00e1r sokszor ennek ellen\u00e9re sem t\u00e1volodok el t\u0151l\u00fck messzire, mert valahol m\u00e9giscsak ott van a biztons\u00e1g…
\nEnnek a sz\u00e9gyennek a meg\u00e9rt\u00e9se nagyon fontos sz\u00e1munkra, amikor „nem tal\u00e1ljuk” a kapcsolatokat, nem \u00e9rtj\u00fck, hova is lettek a „r\u00e9gi” – a hajl\u00e9ktalann\u00e1 v\u00e1l\u00e1s el\u0151tti – kapcsolatok, mi\u00e9rt is nem k\u00e9r a hajl\u00e9ktalann\u00e1 v\u00e1lt ember seg\u00edts\u00e9get a (volt) csal\u00e1dj\u00e1t\u00f3l, bar\u00e1tait\u00f3l, munkat\u00e1rsait\u00f3l. Nem csak arr\u00f3l van sz\u00f3 ilyenkor, hogy a nem-hajl\u00e9ktalanok is ink\u00e1bb menek\u00fclnek a kapcsolatfelv\u00e9tel el\u0151l, megvan a maguk baja an\u00e9lk\u00fcl is, k\u00fcl\u00f6nben is „maga tehet r\u00f3la, hogy utc\u00e1ra ker\u00fclt”, hanem arr\u00f3l is, hogy a hajl\u00e9ktalann\u00e1 v\u00e1lt ember sem mutatkozik sz\u00edvesen a maga szerencs\u00e9tlens\u00e9g\u00e9vel kor\u00e1bbi k\u00f6zvetlen ismer\u0151sei, csal\u00e1dtagjai el\u0151tt.
\nEz a kett\u0151ss\u00e9g: „kint fekszem a placcon mindenki szeme l\u00e1tt\u00e1ra, de a sz\u00fcleim, gyerekeim meg ne tudj\u00e1k, hogy \u00e9n hajl\u00e9ktalan vagyok” nem egyszer tetten \u00e9rhet\u0151, amikor kider\u00fcl, hogy h\u00e1t a t\u00e1volban \u00e9l\u0151 (volt) csal\u00e1dtagok \u00fagy tudj\u00e1k, \u00e9n itt dolgozom a v\u00e1rosban, alb\u00e9rletben, munk\u00e1ssz\u00e1ll\u00f3n lakom, s\u0151t olykor (jellemz\u0151en egy\u00e9bk\u00e9nt kar\u00e1csonykor, vagy egy-egy temet\u00e9sre) „haza is megyek”. Van, aki viszonylag rendszeresen k\u00fcld „haza” a gyereknek n\u00e9mi szer\u00e9ny \u00f6sszeget is – a l\u00e1tszat fenntart\u00e1sa \u00e9rdek\u00e9ben. De ez a l\u00e1tszat nagyon fontos realit\u00e1s is: „\u00e9n nem vagyok olyan szerencs\u00e9tlen” (mint val\u00f3j\u00e1ban), „\u00e9n nem vagyok olyan elveszett, ahogy azt mondj\u00e1k r\u00f3lam”, …
\nNyilv\u00e1n lehets\u00e9ges lenne a sz\u00e9gyennek egy „dacosabb” funkci\u00f3ja is: nem \u00e9n sz\u00e9gyellem magam helyzetem miatt, sz\u00e9gyellje mag\u00e1t a vil\u00e1g! S val\u00f3ban, a j\u00e1r\u00f3kel\u0151k k\u00f6z\u00fcl is nagyon sokan gondolj\u00e1k, az, hogy „ide jutottunk, utc\u00e1n alszanak emberek”, sz\u00e9gyen a vil\u00e1gra („Ez a vil\u00e1g sz\u00e9gyene, k\u00e9rem!”), sz\u00e9gyellje mag\u00e1t emiatt a korm\u00e1ny, a v\u00e1ros, a k\u00f6zter\u00fcletesek, mindannyian. Sok j\u00e1r\u00f3kel\u0151 is sz\u00e9gyelli mag\u00e1t, mert nem tud seg\u00edteni, mert tehetetlen, mert elfogadhatatlannak tartja, hogy emberek fed\u00e9l n\u00e9lk\u00fcl k\u00e9nytelenek \u00e9lni, de azzal, hogy elmegy mellett\u00fck, m\u00e9gis valamik\u00e9pp j\u00f3v\u00e1hagyja ezt az \u00e1llapotot. Vagy csup\u00e1n az v\u00e1ltja ki a sz\u00e9gyenkez\u00e9st, hogy nem szok\u00e1s m\u00e1sok \u00e9let\u00e9be, \u00e1gy\u00e1ba bekukkantani, de ez itt elker\u00fclhetetlen. A sz\u00e9gyen k\u00f6r\u00fcllengi az utc\u00e1n alv\u00f3kat – mert ez az \u00e1llapot term\u00e9szetellenes.<\/p>\n

Continue reading Fed\u00e9l n\u00e9lk\u00fcli emberek – A sz\u00e9gyen<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":142,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[65,253],"tags":[],"class_list":["post-897","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-65","category-beszamolo"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/897","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/142"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=897"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/897\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":6008,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/897\/revisions\/6008"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=897"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=897"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=897"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}