{"id":8938,"date":"2020-07-16T11:38:00","date_gmt":"2020-07-16T09:38:00","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=8938"},"modified":"2020-10-09T11:41:33","modified_gmt":"2020-10-09T09:41:33","slug":"van-tuzed","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2020\/07\/16\/van-tuzed\/","title":{"rendered":"Van t\u00fczed?"},"content":{"rendered":"

Szilvia az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9n \u00fclt, t\u00e9rdeit \u00e1tkulcsolva n\u00e9zte a kopott parkett\u00e1t, \u00e9s az a val\u00f3szer\u0171tlen gondolat kezdett megfogalmaz\u00f3dni benne, hogy itthagyja D\u00e9nest, elk\u00f6lt\u00f6zik, m\u00e9g ha bele is hal. Na nem a hi\u00e1ny\u00e1ba \u00e9s a fene nagy mag\u00e1nyba, sokkal ink\u00e1bb abba, hogy ut\u00e1naj\u00f6het, agyonverheti. Szemei alatt gy\u00f3gyul\u00f3 \u00e9s friss z\u00faz\u00f3d\u00e1sok, v\u00e9ral\u00e1fut\u00e1sok, karjain szint\u00e9n, bord\u00e1i sajogtak. Erre m\u00e1r kev\u00e9s lesz a smink, megint mi a csud\u00e1ra hivatkozzon a munkahely\u00e9n? P\u00e9nzt\u00e1rosk\u00e9nt dolgozik, a vev\u0151k se h\u00fcly\u00e9k, pl\u00e1ne nem vakok.<\/p>\n

\u2013 Van t\u00fczed? \u2013 mordult r\u00e1 a f\u00e9rfi. \u00c1lland\u00f3an elhagyta az \u00f6ngy\u00fajt\u00f3j\u00e1t, otthon meg olyannyira m\u00e1snapos-f\u00e9lr\u00e9szeg szokott lenni, sohasem tal\u00e1lta. A n\u0151 el\u0151hal\u00e1szta a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l a saj\u00e1tj\u00e1t, \u00e1tny\u00fajtotta.<\/p>\n

\u2013 Kikapcsoln\u00e1d azt a kurva r\u00e1di\u00f3t? Az idegeimre megy \u2013 tette hozz\u00e1, \u00e9s Szilvia, holott nem \u0151 kapcsolta be, elindult a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9k fel\u00e9. D\u00e9nes elkapta a pul\u00f3ver\u00e9t, mag\u00e1hoz h\u00fazta, \u00e9s v\u00e9reres szemeit az \u00f6v\u00e9ibe f\u00farva, \u00f6sszeszor\u00edtott fogai k\u00f6z\u00f6tt sziszegte: \u201ecic\u00e1m\u201d. A gy\u00fajt\u00f3ra egy p\u00e1ntlik\u00e1s kismacska k\u00e9pe volt matric\u00e1zva. Vette a kab\u00e1tj\u00e1t, kiment a lak\u00e1sb\u00f3l szok\u00e1sos esti k\u00f6r\u00fatj\u00e1ra a haverokkal.<\/p>\n

Egyed\u00fcl maradt, \u00e9s mert csakis ilyenkor mert s\u00edrni, utat engedett a k\u00f6nnyeinek. N\u00e9gy \u00e9ve \u00e9ltek egy\u00fctt, az els\u0151 m\u00e9g meglep\u0151en sz\u00e9pen telt, azt\u00e1n indokolatlan f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9gi jelenetek, pofonok \u00e9s s\u0171r\u0171 bocs\u00e1natk\u00e9r\u00e9sek, \u00edg\u00e9retek k\u00f6vett\u00e9k egym\u00e1st k\u00f6z\u00f6s j\u00f6v\u0151j\u00fckre n\u00e9zve. Harmadik \u00e9ve t\u0171r f\u00e9lelemt\u0151l, sz\u00e9gyent\u0151l, sokszor maga sem tudja, mi mindent\u0151l sakkban tartva. Hi\u00e1nyzott neki \u00e9desanyja meleg, simogat\u00f3 hangja, fogta h\u00e1t a mobilj\u00e1t, t\u00e1rcs\u00e1zott.<\/p>\n

\u2013 Szia, kicsim! \u2013 sz\u00f3lt bele az anya.<\/p>\n

\u2013 Szervusz anyu! Nem zavarlak? Fek\u00fcdt\u00e9l? \u2013 k\u00f6sz\u00f6nt Szilvia, szipogva egyet, pedig direkt kif\u00fajta az orr\u00e1t, nehogy gyan\u00fat keltsen.<\/p>\n

\u2013 Dehogy, \u00e9desem! Baj van, kital\u00e1ltam, igaz?<\/p>\n

\u2013 Anya, csak megf\u00e1ztam, j\u00f6v\u00f6k ki bel\u0151le \u2013 hazudta \u00fcgyetlen\u00fcl.<\/p>\n

\u2013 Megf\u00e1zt\u00e1l\u2026 Legfeljebb r\u00e1. N\u00e9zd, te ugyan m\u00e9g nem tudsz az anyai meg\u00e9rz\u00e9sr\u0151l, \u00e9s nagyon rem\u00e9lem, nem a jelenlegi p\u00e1rod lesz ebben seg\u00edts\u00e9gedre, de engem ne pr\u00f3b\u00e1lj \u00e1tverni. Kapt\u00e1l megint? \u2013 k\u00e9rdezte aggodalommal, \u00e1m hangj\u00e1t felemelve. A vonal t\u00fals\u00f3 v\u00e9g\u00e9n a fesz\u00fclt n\u00e9mas\u00e1g mag\u00e1\u00e9rt besz\u00e9lt. Ezut\u00e1n, mint ezernyi alkalommal, elt\u00f6r\u00f6tt a m\u00e9cses.<\/p>\n

\u2013 Gyere haza v\u00e9gre! Haza, \u00e9s ne a kifog\u00e1sokkal, rendben?<\/p>\n

\u00c9desanyja szeretett k\u00fcl\u00f6n\u00f6s sz\u00f3fordulatokat haszn\u00e1lni. \u00c9vek \u00f3ta egyed\u00fcl \u00e9lt szoba-konyh\u00e1s otthon\u00e1ban, lek\u00f6t\u00f6tte mag\u00e1t, tett-vett, unatkoz\u00e1sr\u00f3l m\u00e9g \u00e1lmaiban sem hallott. Tiszt\u00e1ban volt azzal, hogy l\u00e1nya rettent\u0151 \u00f6nfej\u0171 gyermekkor\u00e1t\u00f3l fogva (ez\u00e9rt ragaszkodott kor\u00e1n az \u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u00e9letvitelhez), \u00edgy minden egyes k\u00e9rlel\u00e9se a k\u00f6lt\u00f6z\u00e9ssel kapcsolatban nagy vit\u00e1khoz vezet. Most azonban a m\u00e9ly szomor\u00fas\u00e1g ellen\u00e9re kev\u00e9sb\u00e9 t\u0171nt bizonytalannak, abba a bizonyos poh\u00e1rba t\u00e9nyleg egyetlen csepp f\u00e9rt.<\/p>\n

\u2013 Szeretlek, anya! Bocs\u00e1ss meg, megyek, rendbeteszem magam, miel\u0151tt haza\u00e9r \u2013 b\u00facs\u00fazott el, azon morfond\u00edrozva, milyen megal\u00e1z\u00f3: m\u00e9g neki kell csinosnak mutatkoznia, nehogy D\u00e9nes szembes\u00fclj\u00f6n aljas tetteinek k\u00f6vetkezm\u00e9nyeivel. F\u0151 a l\u00e1tszat\u2026 mennyire ut\u00e1lta ezt!<\/p>\n

Sminkk\u00e9szlet\u00e9t kereste, amikor r\u00e1d\u00f6bbent, a kis rekesz \u00fcres, ahol iratait tartja. Nem ez az els\u0151 eset, kor\u00e1bban is el\u0151fordult, hogy \u00e1t kellett kutatnia a lak\u00e1st pap\u00edrjai ut\u00e1n. \u00c9lett\u00e1rsa ezzel szint\u00e9n tudat\u00e1ba akarta v\u00e9sni, kiz\u00e1r\u00f3lagos jogot tart r\u00e1, szem\u00e9lyazonoss\u00e1g\u00e1val sem rendelkezhet szabadon. T\u00f6r\u0151d\u00f6tten felfedez\u0151 \u00fatra indult, \u00e9s persze meglelte, m\u00e9gpedig a f\u00fcrd\u0151szobaszekr\u00e9ny tetej\u00e9n. Kiismerte r\u00e9g kicsinyes j\u00e1t\u00e9kait.<\/p>\n

Lezuhanyozott, alapoz\u00f3val fedte arc\u00e1n az \u00e1rulkod\u00f3 jeleket \u00e9s v\u00e1rt. A k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ten k\u00e9nytelen lesz otthon maradni, \u00e9s ez m\u00e9gink\u00e1bb elkeser\u00edtette.<\/p>\n

M\u00e1snap reggel D\u00e9nes ugyan\u00fagy dolgozni indult, viszont d\u00e9lut\u00e1n el\u0151bb megjelent, ittasan, m\u00e9rges d\u00fch\u00f6t \u00e1rasztva. A n\u0151 beh\u00faz\u00f3dott a f\u00fcrd\u0151be, tehetetlen\u00fcl k\u00e9rte Istent, legyen hozz\u00e1 k\u00f6ny\u00f6r\u00fcletes, ne engedje a ver\u00e9st. Amint csend lett, kimer\u00e9szkedett. Konstat\u00e1lta, hogy \u00fajra \u201etiszta a leveg\u0151\u201d. \u00cdgy telt el k\u00e9t nap, a f\u00e9rfi ker\u00fclte, ellenben hangosan, mag\u00e1ban k\u00e1romkodott. Igyekezett tartani a k\u00e9t l\u00e9p\u00e9s t\u00e1vols\u00e1got, ami bizony nem egyszer\u0171 \u00f6tvenh\u00e1rom n\u00e9gyzetm\u00e9teren. Cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6n f\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u00e9s k\u00f6zben Szilvia m\u00f6g\u00e9 l\u00e9pett, megragadta a tark\u00f3j\u00e1n\u00e1l, \u00e9s arc\u00e1t a csemp\u00e9hez szor\u00edtotta. Akkor \u00e9s ott \u00fagy \u00e9rezte v\u00e9ge, statisztikai sz\u00e1mm\u00e1 v\u00e1lik. Neve, arca kitakarva, z\u00e1r\u00f3jelben a kis kereszt \u00e9s a harminc\u00f6t\u00f6s sz\u00e1m.<\/p>\n

\u2013 Tudod, ki el\u0151l bujk\u00e1lj kiscsillagom? H\u00fcly\u00e9nek tartasz? Annak? \u2013 most m\u00e1r a haj\u00e1n\u00e1l fogva is r\u00e1ngatta, kis h\u00edj\u00e1n a leveg\u0151ben l\u00f3gott. \u2013 Kicsesztek velem, volt-nincs mel\u00f3, felfogtad ribanc?! \u2013 ord\u00edtotta D\u00e9nes, \u00e9s a v\u00e9c\u00e9re l\u00f6kte. Hajcsom\u00f3k \u00e9ktelenkedtek k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, k\u00f6r\u00f6m\u00e1gyai bev\u00e9reztek, ahogy pr\u00f3b\u00e1lt kiszabadulni a szor\u00edt\u00e1sb\u00f3l. A f\u00e9rfi minden tov\u00e1bbi n\u00e9lk\u00fcl otthagyta \u0151t \u00fagy, mintha csak j\u00f3\u00e9jt-puszit v\u00e1ltottak volna. Eg\u00e9sz test\u00e9ben reszketett, telefonja ripity\u00e1ra t\u00f6rve hevert a zuhanyt\u00e1lc\u00e1n. Alig hallott a sokkt\u00f3l, viszont amit igen, att\u00f3l iszony\u00fa m\u00e9ly, az \u00e9let\u00f6szt\u00f6n elemi ereje sz\u00e1llta meg. A lak\u00e1sban nem ketten tart\u00f3zkodtak.<\/p>\n

D\u00e9nes\u00e9n k\u00edv\u00fcl egy idegen hangj\u00e1t hallotta. Ked\u00e9lyesen besz\u00e9lgettek, ak\u00e1r valami tead\u00e9lut\u00e1non. Zolit \u2013 \u00edgy h\u00edvt\u00e1k a cimbor\u00e1t, aki maga is j\u00f3csk\u00e1n kapatos volt \u2013 (szerinte) viccesen arra k\u00e9rte, vigy\u00e1zzon r\u00e1, nehogy \u201eelk\u00f3boroljon\u201d, mivel \u201egyeng\u00e9lkedik\u201d mostan\u00e1ban. \u00c9s ne t\u00f6r\u0151dj\u00f6n semmivel, ha foly\u00f3 \u00fcgyei vannak, int\u00e9zze\u2026 Az \u00fcvegek cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6l\u00e9s\u00e9b\u0151l \u00edt\u00e9lve hossz\u00fa est\u00e9t terveztek.<\/p>\n

Eljutott a kisebbik szob\u00e1ig, mag\u00e1ra z\u00e1rta az ajt\u00f3t, \u00e9s szerencs\u00e9re csak egyszer kellett kisz\u00f3lnia, hogy b\u00e9k\u00e9sen tudj\u00e1k szidni tov\u00e1bb a f\u0151n\u00f6k\u00f6ket, a n\u0151ket \u00e9s a rendszert, ami ugyeb\u00e1r ellen\u00fck dolgozik, tisztess\u00e9ges, k\u00e9tkezi mel\u00f3sok ellen. Kezdett egyre jobban beesteledni, a f\u00e9rfiak elkent, zavaros hangfoszl\u00e1nyaib\u00f3l arra a k\u00f6vetkeztet\u00e9sre jutott, hogy tal\u00e1n valamik\u00e9ppen megsz\u00f6khet, mindegy is, hov\u00e1, de jusson ki ebb\u0151l a pokolb\u00f3l. Hideg lehetett odakint, november v\u00e9g\u00e9n j\u00e1rt az id\u0151, ez\u00e9rt a gardr\u00f3bb\u00f3l melegebb holmikat aggatott mag\u00e1ra, t\u00e1sk\u00e1ja tartalm\u00e1t igazolv\u00e1nyaival egy\u00fctt egyszer\u0171 rekl\u00e1mszatyorba \u00f6nt\u00f6tte, majd figyelt. Ha az ajt\u00f3 z\u00e1rva, a kulcsot aligha tudja megkaparintani. Agy\u00e1ban a fogaskerekek r\u00e1kapcsoltak, vari\u00e1ci\u00f3k tucatja pergett le \u00e9lete filmj\u00e9nek ezen pontj\u00e1n. Nagy nehezen vette a b\u00e1tors\u00e1got, \u00e9s kin\u00e9zett az el\u0151szob\u00e1ra. Csend. L\u00e1bujjhegyen osont a fal mellett, majd bepillantott a nagyszob\u00e1ba. Tulajdonk\u00e9ppen meglep\u0151d\u00e9s helyett sz\u00e1nalmat, undort \u00e9s megvet\u00e9st keltett benne a l\u00e1tv\u00e1ny. D\u00e9nes als\u00f3nadr\u00e1gban a padl\u00f3sz\u0151nyegen horkolt, f\u00e9l l\u00e1ba a kanap\u00e9n, zokniban, a m\u00e1sik lent, csupaszon. Felborult hamutart\u00f3k, ki\u00f6ml\u00f6tt italokt\u00f3l ragacsos doh\u00e1nyz\u00f3asztal, profi boxmeccs hang n\u00e9lk\u00fcl a t\u00e9v\u00e9ben, ami az egyed\u00fcli vil\u00e1goss\u00e1got adta a szinte falat k\u00e9pz\u0151 f\u00fcstt\u0151l hom\u00e1lyos helys\u00e9gben.<\/p>\n

Gyan\u00fasan kev\u00e9s az \u00fcres \u00fcveg, a haver ezek szerint vitte mag\u00e1val a marad\u00e9kot, \u00e9s h\u00e1la az \u00e9gnek, hidegen hagyta, hogy fel\u00fcgyeljen egy lib\u00e1t, akihez semmi k\u00f6ze, b\u00fcntethetik \u00e9rte, meg ki az az idi\u00f3ta, aki ilyenbe keveredik?<\/p>\n

Ezek az eszmefuttat\u00e1sok szempillant\u00e1s alatt peregtek \u00e1t Szilvi\u00e1n, futott lefel\u00e9 a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban, szedte a l\u00e1bait, ahogy b\u00edrta. A taxis tutira prostinak n\u00e9zte, igaz\u00e1b\u00f3l ez \u00e9rthet\u0151 \u00e9s l\u00e9nyegtelen m\u00e1r, mert a l\u00e9nyeg: anya lak\u00e1sa, biztons\u00e1g, alv\u00e1s, b\u00e9ke. Az aut\u00f3 h\u00e1romnegyed \u00f3ra alatt a b\u00e9rh\u00e1z el\u00e9 \u00e9rt, ami \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gnak t\u0171nt. Felcsengetett a kaputelefonon, \u00e9desanyja \u00f6r\u00f6mmel vegyes riadalommal nyitott ajt\u00f3t, m\u00e1r-m\u00e1r el\u00e1jult, amint ott \u00e1llt el\u0151tte \u00e9lete gy\u00fcm\u00f6lcse, aki teket\u00f3ri\u00e1z\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl zokogva a karjaiba omlott, elfelejtve b\u00fcszkes\u00e9get, sz\u00e9gyent, a vil\u00e1gon mindent. Hazat\u00e9rt. R\u00f6viden elmondta az elm\u00falt hetek borzalm\u00e1t, a t\u00f6bb \u00e9vnyi k\u00ednhoz er\u0151tlen volt. \u00c9pphogy evett egy keveset, forr\u00f3 f\u00fcrd\u0151t vett, \u00e9s \u00e1gynak esett. Utolj\u00e1ra kisl\u00e1nykor\u00e1ban \u00e9lte \u00e1t: betakart\u00e1k, megsimogatt\u00e1k a haj\u00e1t, \u00e9s j\u00f3 \u00e9jt k\u00edv\u00e1ntak neki.<\/p>\n

R\u00e1k\u00f6vetkez\u0151 nap s\u00fcrgette \u0151t az id\u0151, hi\u00e1ba, hogy j\u00e1rt\u00e1nyi er\u0151t se \u00e9rzett semmihez, anyja ragaszkodott a forgat\u00f3k\u00f6nyv\u00e9hez, jogosan, hiszen innent\u0151l \u00fajra \u201e\u0151 felel \u00e9rte\u201d. Szilvi\u00e1nak \u00f6sszes tartal\u00e9k erej\u00e9re sz\u00fcks\u00e9ge lesz, mind lelkileg, mind fizikailag az elk\u00f6vetkezend\u0151 id\u0151kben. L\u00e1tlelet, rend\u0151rs\u00e9g, feljelent\u00e9s, kiharcolni \u2013 mert sajnos ez a szomor\u00fa igazs\u00e1g \u2013, kiharcolni a t\u00e1voltart\u00e1si v\u00e9gz\u00e9st, ki tudja, h\u00e1ny \u00e9vig pszichol\u00f3gushoz j\u00e1rni, meg\u00faszni a poszttraum\u00e1s stressz-szindr\u00f3m\u00e1t, vagy eredm\u00e9nyesen kezelni azt, na \u00e9s elj\u00f6n-e vajon a nap, mikor k\u00f6zel enged sz\u00edv\u00e9hez ism\u00e9t valakit, akiben b\u00edzhat maxim\u00e1lisan? Tal\u00e1n, borzalmasan sok munk\u00e1val, \u00e9s egy olyan ember k\u00f6zeled\u00e9s\u00e9vel, aki a t\u00fcrelem ezerszeres\u00e9vel tudja majd kezelni \u201emegmagyar\u00e1zhatatlan\u201d reakci\u00f3it az \u0151t \u00e9rt ingerekre.<\/p>\n

Mindenesetre otthon t\u00f6lt\u00f6tt els\u0151 \u00e9jszak\u00e1j\u00e1n kor\u00e1ntsem meglep\u0151t \u00e1lmodott. A konyh\u00e1ban s\u00fcr\u00f6g-forog, a t\u00e1rgyakb\u00f3l \u00edt\u00e9lve j\u00f3val a sz\u00fclet\u00e9se el\u0151tt.<\/p>\n

S\u00fctem\u00e9nyt k\u00e9sz\u00edt, mosolyog. D\u00e9nes, a f\u00e9rje (karikagy\u0171r\u0171ikb\u0151l tudja) a szob\u00e1ban \u00e9bredezik. Hallja az er\u0151s doh\u00e1nyosok els\u0151 h\u00f6rg\u00e9sszer\u0171 kr\u00e1kog\u00e1s\u00e1t. \u00c9ppen a 4-es sz\u00e1mot form\u00e1z\u00f3 pici gyerty\u00e1kat t\u0171zi bele a s\u00fctikbe, minden bizonnyal \u00e9vfordul\u00f3juk lehet. Ekkor goromba k\u00e9rd\u00e9s \u00fcti meg f\u00fcl\u00e9t bentr\u0151l:<\/p>\n

\u2013 Asszony, hogy az Isten verjen meg, van t\u00fczed? Van t\u00fczed, vagy porr\u00e1 z\u00fazlak, \u00fagy \u00e9ljek \u00e9n!<\/p>\n

Szilvia higgadtan kinyitja a s\u00fct\u0151 ajtaj\u00e1t, azt\u00e1n elford\u00edtja a g\u00e1zcsapot, majd megindul a bej\u00e1rat fel\u00e9, de el\u0151tte sz\u00e9p, csilingel\u0151 hangj\u00e1n v\u00e1laszol:<\/p>\n

\u2013 A kisasztalon, sz\u00edvem, a kisasztalon tal\u00e1lod! \u2013 \u00e9s tov\u00e1bbra is mosolyogva, szat\u00e9n selyemruh\u00e1ban kilibben az ajt\u00f3n.<\/p>\n

2020. \u00e1prilis, els\u0151 d\u00edj<\/p>\n

Continue reading Van t\u00fczed?<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":352,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[466,9],"tags":[],"class_list":["post-8938","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-466","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8938","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/352"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=8938"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8938\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":8939,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8938\/revisions\/8939"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=8938"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=8938"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=8938"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}