{"id":8905,"date":"2020-07-30T09:52:00","date_gmt":"2020-07-30T07:52:00","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=8905"},"modified":"2020-10-09T09:54:11","modified_gmt":"2020-10-09T07:54:11","slug":"kutyamese-2","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2020\/07\/30\/kutyamese-2\/","title":{"rendered":"Kutyamese"},"content":{"rendered":"

Egyszer csak ragyog\u00f3 naps\u00fct\u00e9s \u00f6lelt k\u00f6rbe benn\u00fcnket\u2026 T\u00f6bben voltunk. Megsz\u00fclett\u00fcnk. A legnagyobbra k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk azt mondt\u00e1k, \u0151 a mam\u00e1nk. Egy ideig nem \u00e9rtettem, hogy ez mit jelent. K\u00e9s\u0151bb, amikor m\u00e1r kiny\u00edlt a szemem (ugyanis el\u0151sz\u00f6r m\u00e9g nem b\u00edrtam a f\u00e9nyess\u00e9get, \u00e9s \u00edgy nem is nagyon l\u00e1ttam semmit), r\u00e1j\u00f6ttem, mi\u00e9rt h\u00edvj\u00e1k mam\u00e1nak. Reggelt\u0151l estig k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk t\u00e9bl\u00e1bolt. Ha kellett, tisztogatott benn\u00fcnket, ha kellett etetett, \u00e9s \u00f3v\u00f3n figyelte minden esetlen l\u00e9p\u00e9s\u00fcnket.<\/p>\n

Azt\u00e1n j\u00f6tt valaki, aki sokkal nagyobb volt, mint a mam\u00e1nk. Eszembe is jutott, mi\u00e9rt nem \u0151 a mam\u00e1nk. De sebaj, mert nem volt olyan sz\u00e9p. P\u00e9ld\u00e1ul sohasem tette le a mells\u0151 l\u00e1bait a f\u00f6ldre. Furcsa! Ja, \u00e9s nem volt olyan sz\u00e9p farka, mint az anyunak. Azt\u00e1n meg kicsi volt az orra, \u00e9s a f\u00fcle sem volt az igazi. De a mami kioktatott benn\u00fcnket, hogy \u0151t Gazdinak h\u00edvj\u00e1k.<\/p>\n

Azt mondta egyszer a Gazdi, \u00e9s r\u00e1m mutatott, t\u00e9ged Szuszinak foglak h\u00edvni, a testv\u00e9redet pedig Bobinak. Nem \u00f6r\u00fcltem, mert nekem l\u00e1nyn\u00e9v, a h\u00fagomnak fi\u00fan\u00e9v jutott. H\u00e1t, a Gazdi nem volt egy biol\u00f3gus! Teltek-m\u00faltak a hetek, sz\u00e9pen cseperedt\u00fcnk \u2013 f\u0151leg a h\u00fagom. Amikor \u00e9hesek voltunk, mindig el\u0151reengedtem, mert m\u00e1r akkor is ki\u00fctk\u00f6z\u00f6tt bel\u0151lem az \u00fari hajlam. Egy id\u0151 ut\u00e1n m\u00e1r nem is kellett udvariaskodnom, egyszer\u0171en er\u0151sebb lett n\u00e1lam.<\/p>\n

\u00c9s akkor t\u00f6rt\u00e9nt valami, ami a k\u00e9s\u0151bbi sorsomat meghat\u00e1rozta. Egy alkalommal, amikor a kertben j\u00e1tszottunk, k\u00e9t ember \u00e1llt meg a kapuban. Az egyik olyan gazdif\u00e9le volt, csak kisebb, v\u00e9konyabb \u00e9s valahogy szebb is, pedig nem volt nagy az orra, a f\u00fcle sem volt tapsi, r\u00e1ad\u00e1sul \u0151 sem haszn\u00e1lta a mells\u0151 l\u00e1bait. A m\u00e1siknak (nyilv\u00e1n a p\u00e1rja volt) kellemesen d\u00f6rm\u00f6g\u00f6tt a hangja.<\/p>\n

Err\u0151l eszembe jutott, hogy \u00e9n sem hallottam m\u00e9g soha az ap\u00e1m hangj\u00e1t. Igaz, any\u00e1m sem, a megismerked\u00e9s\u00fck napja \u00f3ta. \u00cdgy azt\u00e1n nem is tudom, honnan \u00f6r\u00f6k\u00f6ltem az \u00fari v\u00e9remet.<\/p>\n

Megtetszett\u00fcnk a k\u00e9t embernek. Kih\u00edvt\u00e1k a gazdit, \u00e9s k\u00e9rt\u00e9k, engedje el vel\u00fck valamelyik\u00fcnket. De persze a nagydarab h\u00fagomra gondoltak.
Telt-m\u00falt az id\u0151, m\u00e1r el is felejtettem \u0151ket, amikor \u00fajra megjelentek. M\u00e9g magamhoz se t\u00e9rtem, m\u00e1ris az \u00f6l\u00fckben \u00fcltem valami sz\u00f6rny\u0171s\u00e9ges, zakatol\u00f3 masin\u00e1n. Nem akarom letagadni, de akkor m\u00e9g nem tudtam, hogy vid\u00e9ki fi\u00fa vagyok.<\/p>\n

Meg\u00e9rkezt\u00fcnk \u00faj birodalmunkba. R\u00f6gt\u00f6n megtetszett, f\u0151leg, hogy itt minden az eny\u00e9m volt. Annyit ehettem-ihattam, amennyi bel\u00e9m f\u00e9rt, \u00e9s sokat j\u00e1tszottak velem. Persze voltak rossz eml\u00e9kek is. Egyszer Anya \u00e9s Apa (mert most m\u00e1r \u00edgy h\u00edvtam \u0151ket) elvitt egy idegen k\u00e9tl\u00e1b\u00fahoz, aki \u00f6sszevissza szurk\u00e1lta a popsimat. H\u00e1t, m\u00e9g ilyet! De Anyu\u00e9k azt mondt\u00e1k, nekem erre sz\u00fcks\u00e9gem van. Nekik mi\u00e9rt nem volt?<\/p>\n

Most, hogy eltelt vel\u00fck egy kis id\u0151, nagyon megokosodtam. \u0150k \u00edgy mondt\u00e1k. S\u0151t n\u00e9ha, amikor szerint\u00fck valami j\u00f3t csin\u00e1ltam, azt mondt\u00e1k, j\u00f3l van, okos! M\u00e1r azt hittem, ez az \u00faj nevem. De az \u00faj n\u00e9vr\u0151l majd k\u00e9s\u0151bb ejtek sz\u00f3t.
Mindent megtanultam Anyut\u00f3l, amit csak lehetett. \u00c1m a besz\u00e9d m\u00e9g nem megy. Pr\u00f3b\u00e1ltam, pr\u00f3b\u00e1ltam, de valami\u00e9rt nem olyan a hangom, mint az emberek\u00e9. Sebaj, Anyu azt szokta mondani, olyan besz\u00e9des szemem van. Ez m\u00e1r az\u00e9rt fejl\u0151d\u00e9s. Meg azt is, hogy a megsz\u00f3lal\u00e1sig hasonl\u00edtok a kutyamamimhoz. Igaz, ami igaz, \u0151 sem besz\u00e9lt semmit \u2013 teh\u00e1t hasonl\u00edtunk.
M\u00e9g fiatal voltam \u00e9s szertelen, amikor nagy baj \u00e9rt. \u00c1tszaladtam az \u00fattesten, \u00e9s egy aut\u00f3 nagyon beleharapott az oldalamba. Akkor m\u00e9g Apu mindig vel\u00fcnk volt, \u00e9s mindennap t\u00f6bbsz\u00f6r \u00f6lben vitt ki pisilni. Amikor visszahozott, az \u00e1gyra tett le, hogy jobban l\u00e1ssam \u0151ket. Azt\u00e1n meggy\u00f3gyultam, de az \u00e1gyr\u00f3l m\u00e1r soha nem szokom le. Budai \u00farifi\u00fa lettem. M\u00e1r nem kergetem a farkamat, nem ugatom meg a h\u00e1z el\u0151tt j\u00f6v\u0151-men\u0151 embereket, nem habzsolom az \u00e9telt. Feln\u0151tt lettem. A nevem is lassan Szuszir\u00f3l Szuszk\u00f3ra komolyodott, ami v\u00e9g\u00fcl is f\u00e9rfiasabb, \u00e9s nem illik m\u00e1r bec\u00e9zni egy nagy kuty\u00e1t! Apa meg kital\u00e1lta, hogy legyek Alekszander Szuszkovics, ami el\u00e9g j\u00f3pofa, s\u0151t arisztokratikus, mert az emberek szeretik a c\u00edmeket meg a rangokat.<\/p>\n

\u00c9n nem, mert magyar vagyok. A mamim magyar vizsla, \u00e9s az ap\u00e1m is magyar lehetett, hiszen itt sz\u00fclettem.<\/p>\n

Akkoriban sokat utaztunk vid\u00e9kre. Egy sz\u00e9p nagy h\u00e1zba ment\u00fcnk, ahol a kert is mind az eny\u00e9m volt. Volt nem messze egy nagy v\u00edz is, ami mindig folyt. Megtanultam \u00faszni, mert nagyon fog\u00e9kony vagyok az eg\u00e9szs\u00e9ges \u00e9letm\u00f3dra. P\u00e9ld\u00e1ul mindennap sokat kocogok, labd\u00e1zom, \u00e9s kerget\u0151z\u00f6m a macsk\u00e1kkal.<\/p>\n

Egy sz\u00e9p napon, amikor s\u00e9t\u00e1lni indultunk a faluba, nagy meglepet\u00e9s \u00e9rt. \u00d6sszefutottam egy csinos kutyal\u00e1nnyal. M\u00e1r messzir\u0151l nagyon ismer\u0151s volt, csak a sz\u00e9lcsendben nem tudtam m\u00e9g felismerni. M\u00e9g illegette is mag\u00e1t el\u0151ttem. \u00c1m miel\u0151tt melegem lett volna, meg\u00e9reztem, hogy \u0151 a h\u00fagom, a Bobi. Most, gondolom, m\u00e1r m\u00e1sk\u00e9pp h\u00edvj\u00e1k, de nem tudom, mert a testv\u00e9rek nem szoktak bemutatkozni egym\u00e1snak. Megnyalogattuk egym\u00e1s pof\u00e1j\u00e1t (kutyapuszi), \u00e9s egy picit j\u00e1tszottunk \u2013 mint r\u00e9gen. \u00d6r\u00f6mmel l\u00e1ttam, hogy \u00fajra kisebb n\u00e1lam, \u00edgy helyre\u00e1llt a rend. No, persze a vid\u00e9ki \u00e9let sokat kivesz a kuty\u00e1b\u00f3l is.<\/p>\n

Sajnos Ap\u00e1t egyre ritk\u00e1bban l\u00e1tom. N\u00e9ha megjelenik, elvisz s\u00e9t\u00e1lni, majd elmegy. Biztosan sok a dolga. Pedig hi\u00e1nyzik a d\u00f6rm\u00f6g\u00e9se, meg tal\u00e1n az is, hogy az \u00f6l\u00e9ben vigyen ki pisilni. M\u00e1r azt se b\u00e1nn\u00e1m, ha Alekszander Szuszkovicsnak sz\u00f3l\u00edtana, csak \u00e9rezzem gyakrabban a simogat\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n

Furcs\u00e1k az emberek.<\/p>\n\n\n

<\/p>\n

Continue reading Kutyamese<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":481,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[467,9],"tags":[],"class_list":["post-8905","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-467","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8905","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/481"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=8905"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8905\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":8906,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8905\/revisions\/8906"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=8905"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=8905"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=8905"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}