{"id":8897,"date":"2020-07-30T09:40:00","date_gmt":"2020-07-30T07:40:00","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=8897"},"modified":"2020-10-09T09:42:03","modified_gmt":"2020-10-09T07:42:03","slug":"bun-es-egerut","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2020\/07\/30\/bun-es-egerut\/","title":{"rendered":"B\u0171n \u00e9s eg\u00e9r\u00fat"},"content":{"rendered":"

\u201e\u2026\u00c9s szabad\u00edts meg a gonoszt\u00f3l\u2026\u201d<\/em>
akkor is, ha nem akarom<\/em><\/p>\n

1.<\/p>\n

Arra \u00e9bredt, hogy rettenetesen f\u00e1zik. Maga al\u00e1 akarta h\u00fazni a l\u00e1bait, fel\u00e1llni, mozogni, ugr\u00e1lni szeretett volna, felmelegedni, kiszakadni a jeges dermedts\u00e9gb\u0151l, de l\u00e1bai nem engedelmeskedtek. Halv\u00e1ny bizserg\u00e9st \u00e9rzett csup\u00e1n ott, ahol als\u00f3 v\u00e9gtagjai voltak, hi\u00e1ba er\u0151lk\u00f6d\u00f6tt, felmondt\u00e1k a szolg\u00e1latot. Elzsibbadt vagy tal\u00e1n meg is fagyott, nyilallt fej\u00e9be a r\u00e9m\u00edt\u0151 gondolat. Gyorsan egy kis bort. Kiny\u00falt a takar\u00f3 al\u00f3l, r\u00f6vid matat\u00e1s ut\u00e1n meglelte a k\u00e9tliterest, letekerte a kupakot, sz\u00e1j\u00e1hoz emelte a flakont, \u00e1m bor nem folyt bel\u0151le. Mi a fene, nem l\u00e9tezik, hogy tegnap este mind elfogyott! Megr\u00e1zta a flakont, semmi hang. \u00c9s ekkor vette \u00e9szre, hogy a keze mintha egy \u00f3ri\u00e1si j\u00e9gcsapot markolna. A bor megfagyott.<\/p>\n

Percekig mozdulatlanul hevert. Ki\u00fct\u00f6tte a d\u00f6bbenet. Azt\u00e1n mag\u00e1hoz t\u00e9rt, a keze borzaszt\u00f3an \u00e9gett. Gyorsan ber\u00e1ntotta a takar\u00f3 al\u00e1 a fagyott borral egy\u00fctt, \u00e9s massz\u00edrozni kezdte m\u00e1sik kez\u00e9vel, massz\u00edrozta, m\u00edg rendbe nem j\u00f6tt. Akkor azt\u00e1n a l\u00e1bait vette kezel\u00e9s al\u00e1. Sok\u00e1ig tartott, mire rendbe szedte \u0151ket. K\u00f6zben a bor egy r\u00e9sze felolvadt, nagyot kortyolt bel\u0151le. J\u00e9ghideg volt, de j\u00f3lesett.<\/p>\n

T\u00f6prengeni kezdett: hol a francban vagyok. Vajon hol?! \u00c9s hogy ker\u00fcltem ide? Id\u00e9zgette, h\u00edvogatta eml\u00e9kezet\u00e9t, el\u0151z\u0151 esti eml\u00e9keit, \u00e1m azok valahov\u00e1 elb\u00fajtak, sehogy sem akartak esz\u00e9be jutni. Mintha a tegnap este nem is lett volna, teljesen kihullott agy\u00e1b\u00f3l. Kikukucsk\u00e1lt a takar\u00f3 al\u00f3l, k\u00f6rben minden\u00fctt f\u00e1k, bokrok. Felfel\u00e9 n\u00e9zett \u00e9s megl\u00e1tta a csupasz gallyak k\u00f6z\u00f6tt a holdat. Ott \u00fclt a telihold a felh\u0151tlen \u00e9gen. Sok-sok szipork\u00e1z\u00f3 csillag k\u00f6z\u00f6tt, k\u00f6v\u00e9ren, el\u00e9gedetten \u00e9s g\u00fanyosan, hidegen vigyorgott.<\/p>\n

2.<\/p>\n

Sz\u00f6rnyen unatkozott, ut\u00e1lta az eg\u00e9sz oszt\u00e1lyt, csupa ostoba, bunk\u00f3 fi\u00fa, csupa ostoba, nyafka l\u00e1ny. Olvas\u00e1s \u00f3ra. A tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ni sorra olvastatja valamennyit, rajta k\u00edv\u00fcl valamennyit. \u0150t nem sz\u00f3l\u00edtja fel. Mindenki tudja, hogy \u0151 m\u00e1r r\u00e9ges-r\u00e9g\u00f3ta foly\u00e9konyan tud olvasni. \u00c1mde ezek, ezek az ostoba fajank\u00f3k, akikkel egy oszt\u00e1lyba k\u00e9nytelen j\u00e1rni (, a dics\u0151 2\/B), ezek m\u00e1sf\u00e9l \u00e9v alatt sem jutottak el od\u00e1ig, hogy legal\u00e1bb sz\u00f3tagolva tudn\u00e1nak olvasni. Izzadnak, ny\u00f6gnek, bet\u0171zgetik a szavakat \u00e9s n\u00e9ha eg\u00e9szen m\u00e1s bet\u0171t v\u00e9lnek l\u00e1tni, mint ami oda van \u00edrva. Bezzeg \u0151 m\u00e1r tavaly kar\u00e1csony el\u0151tt sz\u00f3tagolva olvasott. Azt\u00e1n kar\u00e1csonykor egy vastag mesek\u00f6nyvet kapott apj\u00e1t\u00f3l. A t\u00e1ltos kecske, ez a c\u00edme. \u201eItt ez a k\u00f6nyv, fiam, \u00e9ppen els\u0151s voltam, mint te most, amikor a nagyap\u00e1dt\u00f3l ezt kaptam kar\u00e1csonyra, \u00e9s h\u00fasv\u00e9tig ki is olvastam, s mire kiolvastam, m\u00e1r foly\u00e9konyan tudtam olvasni, most neked adom, megl\u00e1sd, h\u00fasv\u00e9tra m\u00e1r te is foly\u00e9konyan fogsz olvasni.\u201d \u00c9s bizony \u00fagy is lett. Id\u00e9n vajon mit kapok t\u0151le kar\u00e1csonyra, merengett.<\/p>\n

R\u00e9gen l\u00e1tta utolj\u00e1ra az apj\u00e1t. M\u00e9g valamikor a ny\u00e1ron. Ez volt az \u0151 nagy sz\u00edvf\u00e1jdalma. Ritk\u00e1n l\u00e1tta az apj\u00e1t. Emiatt irigyelte nagyon, jaj, de nagyon oszt\u00e1lyt\u00e1rsait, mert azok b\u00e1rmennyire is but\u00e1k voltak, m\u00e9gis irigyl\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3ak voltak, hiszen naponta l\u00e1thatt\u00e1k apjukat. L\u00e1thatt\u00e1k, j\u00e1tszhattak vele, tanulhattak t\u0151le, besz\u00e9lgethettek vele b\u00e1rmir\u0151l. Any\u00e1val is lehet besz\u00e9lgetni, de az\u00e9rt m\u00e9gse mindenr\u0151l. H\u00e9tf\u0151nk\u00e9nt alig b\u00edrta visszafojtani k\u00f6nnyeit, mik\u00f6zben a t\u00f6bbiek dicseked\u00e9s\u00e9t hallgatta arr\u00f3l, hogy mit j\u00e1tszottak, vagy merre kir\u00e1ndultak apjukkal a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n.<\/p>\n

3.<\/p>\n

Szok\u00e1sos leshely\u00e9n \u00fclt, az iskola bej\u00e1rat\u00e1t\u00f3l \u00f6tvenm\u00e9ternyire egy bokor m\u00f6g\u00f6tt. Egy s\u0171r\u0171 bokor m\u00f6g\u00f6tt, ami el\u00e9g s\u0171r\u0171 ahhoz, hogy levelei n\u00e9lk\u00fcl is eltakarja \u0151t. Mindig ide h\u00faz\u00f3dott, ha l\u00e1tni akarta a gyereket. N\u00e9ha a volt feles\u00e9ge nem j\u00f6tt hazak\u00eds\u00e9rni a fi\u00fat, olyankor az egyed\u00fcl hazafel\u00e9 tart\u00f3 sr\u00e1ca ut\u00e1n sietett kicsit besz\u00e9lgetni vele.<\/p>\n

\u00dclt a padon, reszketett, kiverte a verejt\u00e9k, r\u00e1ngat\u00f3zott bal szeme alatt az ideg, a gyomra \u00e9melygett. Im\u00e1dkozott, nehogy az exneje a gyerek\u00e9rt j\u00f6jj\u00f6n ma. Felt\u00e9tlen\u00fcl besz\u00e9lni kell ma a gyerekkel, \u00e9letbev\u00e1g\u00f3an fontos!<\/p>\n

Hajnalban a H\u00e1rshegyr\u0151l lefel\u00e9 j\u00f6vet esz\u00e9be jutott, hogy Mikul\u00e1s-nap van, \u00e9s esz\u00e9be jutott a fia meg a saj\u00e1t gyerekkora, meg a r\u00e9gi-r\u00e9gi Mikul\u00e1s-reggelek, \u00e9s s\u00edrva fakadt. Szent fogadalmat tett. Elhat\u00e1rozta, hogy elmondja a gyereknek, elhat\u00e1rozta, hogy el\u0151tte fog megesk\u00fcdni \u00e9gre, f\u00f6ldre, istenre \u00e9s \u00f6rd\u00f6gre, a keserves \u00e9letre, hogy leszokik a pi\u00e1r\u00f3l. Isten bizony. Musz\u00e1j a gyerek el\u0151tt esk\u00fcdni, az lesz a leger\u0151sebb elrettent\u0151 er\u0151, ha megesk\u00fcszik a saj\u00e1t h\u00e9t\u00e9ves fi\u00e1nak.<\/p>\n

Eg\u00e9sz nap a v\u00e1rosban csatangolt, direkt a kocsm\u00e1k k\u00f6r\u00fcl lebzselt, hogy bebizony\u00edtsa \u00f6nmag\u00e1nak, meg tudja \u00e1llni, hogy ne menjen be. Egy kisboltban kenyeret \u00e9s felv\u00e1gottat vett, de csak p\u00e1r falatot tudott mag\u00e1ba er\u0151ltetni. Nagyon rosszul \u00e9rezte mag\u00e1t, m\u00e9gis tartotta benne a lelket a tudat, hogy megesk\u00fcszik a fi\u00e1nak mindenre, ami szent \u00e9s kar\u00e1csonyra gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 aj\u00e1nd\u00e9kot vesz neki.<\/p>\n

Az iskol\u00e1b\u00f3l kezdtek sz\u00e1lling\u00f3zni a gyerekek, innen-onnan sz\u00fcl\u0151k, nagysz\u00fcl\u0151k toppantak el\u0151, akik a kisebbeket sz\u00e1nd\u00e9koztak hazavinni. Egyszer csak megpillantotta a fi\u00e1t. Fel\u00e1llt, hogy el\u00e9je menjen, \u00e1m ekkor felbukkant a sarkon egykori neje. Megdermedt. Most mi legyen?<\/p>\n

Nekiveselkedett, elindult. N\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9s ut\u00e1n megtorpant. N\u00e9zte, ahogy volt asszonya tal\u00e1lkozik a gyerekkel, megpuszilj\u00e1k egym\u00e1st, azt\u00e1n hazaindulnak.<\/p>\n

4.<\/p>\n

\u00cdrjatok levelet a J\u00e9zusk\u00e1nak. \u00cdrjatok magatokr\u00f3l p\u00e1r sort \u00e9s \u00edrj\u00e1tok meg, mit szeretn\u00e9tek kapni kar\u00e1csonyra, \u00e9s mi\u00e9rt \u00e9pp azt szeretn\u00e9tek kapni. Ez a h\u00e1zi feladat butas\u00e1g, gondolta. Az aj\u00e1nd\u00e9kokat nem a J\u00e9zuska hozza, hanem a sz\u00fcl\u0151k, nagysz\u00fcl\u0151k veszik a boltokban. Nagypapa m\u00e1r kikotyogta, t\u0151l\u00fck telefont kapok. Ez tuti. T\u00fal sokat k\u00e9rdezgetett arr\u00f3l, hogy a pajt\u00e1saimnak milyen telefonja van, meg hogy melyik telcsi a legmen\u0151bb, meg hogy \u00e9n milyet venn\u00e9k magamnak. M\u00e9g hogy milyet venn\u00e9k magamnak?! No hiszen, abb\u00f3l a kev\u00e9ske zsebp\u00e9nzemb\u0151l! Ha apa vel\u00fcnk lakna, biztosan t\u00f6bb lenne a zsebp\u00e9nzem. Csakhogy apa egy r\u00e9szeges csavarg\u00f3, egy korhely. Anya szerint. A nagyi szerint viszont beteg. Alkoholbeteg. Nekem a nagyi v\u00e9lem\u00e9nye jobban tetszik. A betegs\u00e9gb\u0151l ugye ki lehet gy\u00f3gyulni.<\/p>\n

A t\u00f6bbi h\u00e1zi feladattal hamar elk\u00e9sz\u00fclt. Ez a lecke viszont valahogy nem tetszett neki. Zavarta a gondolat, hogy az aj\u00e1nd\u00e9kokat nem a J\u00e9zuska hozza, hanem a boltokban veszik. Valamit azonban m\u00e9giscsak \u00edrni kell. Nekid\u0151lt \u00e9s \u00edrt \u00f6nmag\u00e1r\u00f3l f\u00e9l oldalt. Azt\u00e1n arra gondolt, le\u00edrja, hogy \u0151 bizony pontosan tudja: az aj\u00e1nd\u00e9kot nem a J\u00e9zuska hozza. De m\u00e9gse ezt \u00edrta, mert ezt tal\u00e1n m\u00e9gse illik le\u00edrni a J\u00e9zusk\u00e1nak sz\u00f3l\u00f3 lev\u00e9lben. Sok\u00e1ig t\u00f6prengett. V\u00e9g\u00fcl csup\u00e1n ennyit \u00edrt: aj\u00e1nd\u00e9kot pedig olyat k\u00e9rek, amit senki m\u00e1s nem teljes\u00edthet rajtad k\u00edv\u00fcl. L\u00e9gy sz\u00edves, J\u00e9zuska, gy\u00f3gy\u00edtsd meg apuk\u00e1mat! Te tudod, mi a baja \u00e9s az\u00e9rt k\u00e9rem t\u0151led ezt az aj\u00e1nd\u00e9kot, mert nagyon szeretem apuk\u00e1mat.<\/p>\n

5.<\/p>\n

Hossz\u00fa sor \u00e1llt a pult el\u0151tt, mert \u00e9ppen \u00faj hord\u00f3t vert csapra a tulaj, ami, mint k\u00f6ztudott, hosszadalmas m\u0171velet. Arra gondolt, az \u00e9giek rendezt\u00e9k \u00edgy, az \u00e9giek akarj\u00e1k e m\u00f3don visszatartani \u0151t az iv\u00e1st\u00f3l. M\u00e9gse \u00e1llt tova. Maradt a sorban t\u00fcrelmesen. Reszketett, verejt\u00e9kezett, a f\u00fcle z\u00fagott, sz\u00ednes karik\u00e1k ugr\u00e1ltak a szeme el\u0151tt, t\u00f6bbsz\u00f6r is meg kellett kapaszkodnia a pult sz\u00e9l\u00e9ben, \u00fagy elgyeng\u00fclt. V\u00e9gre moccant a sor, lassan araszolt el\u0151re. K\u00e9t \u00fajabb vend\u00e9g \u00e9rkezett, be\u00e1lltak m\u00f6g\u00f6tte a sorba. Ismerte \u0151ket. K\u00f6sz\u00f6nt nekik. Azok viszonozt\u00e1k k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9s\u00e9t. F\u00e9l f\u00fcllel hallgatta, mir\u0151l besz\u00e9lgetnek m\u00f6g\u00f6tte. \u201eA v\u00e9n vasas Jani b\u00e1csi ma \u00e9jszaka megfagyott, olyan r\u00e9szeg volt, hogy nem tudott hazamenni. Led\u0151lt egy padra. Reggel ott tal\u00e1lt\u00e1k holtan.\u201d M\u00e9g ilyet!! Az \u00e9jjel \u00e9n is majdnem megfagytam, nyilallt agy\u00e1ba. V\u00e9gigszaladt h\u00e1t\u00e1n a jeges r\u00e9m\u00fclet. \u00c1tkozott pia, \u00e1tkozott, \u00e1tkozott, ezerszer \u00e1tkozott. \u00c9s azt hallottad, a K. O. Pista, tudod a buny\u00f3s Pista, h\u00e1t az meg tegnapel\u0151tt halt meg. Gyomorr\u00e1k vitte el. Sz\u00f3val a Pista elment, a r\u00e1k megel\u0151zte a m\u00e1jzsugort, mert az is volt neki, mormolta maga el\u00e9. No \u00e9s engem mi visz el \u00e9s mikor? A fagyhal\u00e1lt az \u00e9ccaka meg\u00fasztam. Kaptam n\u00e9mi halad\u00e9kot, gondolta.<\/p>\n

K\u00f6zben elfogytak el\u0151le az emberek. \u0150 k\u00f6vetkezett. A csapos v\u00e1lla felett a t\u00fck\u00f6rben megl\u00e1tta a saj\u00e1t arc\u00e1t. Kis h\u00edj\u00e1n el\u00e1jult a l\u00e1tv\u00e1nyt\u00f3l. \u00daristen, hogy n\u00e9zek ki, s\u00f3hajtotta, jobb is, hogy a gyerek nem l\u00e1tott ilyen \u00e1llapotban. Mi van!? \u2013 k\u00e9rdezte a pultos. Semmi, csak megl\u00e1ttam magam a t\u00fck\u00f6rben, motyogta b\u00fasan. Ami azt illeti, ramatyul n\u00e9zel ki, az m\u00e1r biztos. \u00dagy festesz, mint aki h\u00e1rom napig halott volt. Mondd m\u00e1r v\u00e9gre, mit k\u00e9rsz? \u2013 s\u00fcrgette a csapos. H\u00e1rom deci rostos baracklevet \u2013 mondta, azt\u00e1n a csapos \u00e1lm\u00e9lkod\u00f3 tekintet\u00e9t l\u00e1tv\u00e1n m\u00e9g hozz\u00e1 f\u0171zte. Tudod, ma megesk\u00fcdtem a fiam el\u0151tt, hogy leszokom a pi\u00e1r\u00f3l.<\/p>\n\n\n

<\/p>\n

Continue reading B\u0171n \u00e9s eg\u00e9r\u00fat<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":359,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[467,9],"tags":[],"class_list":["post-8897","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-467","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8897","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/359"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=8897"}],"version-history":[{"count":3,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8897\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":8900,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8897\/revisions\/8900"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=8897"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=8897"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=8897"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}