{"id":8627,"date":"2020-09-24T18:32:56","date_gmt":"2020-09-24T16:32:56","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=8627"},"modified":"2020-10-05T18:47:54","modified_gmt":"2020-10-05T16:47:54","slug":"bodzaszorp-1-fejezet","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2020\/09\/24\/bodzaszorp-1-fejezet\/","title":{"rendered":"Bodzasz\u00f6rp (1. fejezet)"},"content":{"rendered":"

Mese a nagymam\u00e1r\u00f3l, aki bef\u0151ttes\u00fcvegbe gy\u0171jt\u00f6tte a mosolyokat<\/strong><\/p>\n

Lujzinak ma valahogy olyan semmilyen volt a kedve.
\n\u00dcresnek \u00e9rzi mag\u00e1t, mint a s\u00fctem\u00e9nyes tepsi, amib\u0151l m\u00e1r a s\u00fcti sz\u00e9le is elfogyott, mert elkapkodt\u00e1k a csal\u00e1d tagjai.
\nJ\u00f3, j\u00f3, hogy most nagymam\u00e1\u00e9kn\u00e1l van, de h\u00e1t ott sem lesz sokkal kellemesebb! Nem der\u00edti jobb kedvre a nagy kert, a felh\u0151kbe suhan\u00f3 hinta, a szemtelen\u00fcl piros csereszny\u00e9k a f\u00e1n. Rajta most ez mind nem seg\u00edt. Semmi sem csalhat m\u00e1r mosolyt az arc\u00e1ra, egyszer\u0171en elfogytak a mosolyai. Elhagyta \u0151ket \u00fatk\u00f6zben valahol, mint a tornazoknij\u00e1t, vagy mint a kedvenc vir\u00e1gos hajcsatj\u00e1t.
\nNem tudja, mi\u00e9rt, tal\u00e1n a sz\u00fclei v\u00e1l\u00e1sa miatt, de h\u00e1t annyi gyerekkel t\u00f6rt\u00e9nik meg ez, l\u00e1tja \u0151 a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9ren is, meg a bar\u00e1tai k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s azok a gyerekek m\u00e9gis tudnak tov\u00e1bb mosolyogni, csak neki veszett el valahol \u00fatk\u00f6zben a vid\u00e1ms\u00e1ga! Tal\u00e1n az udvaron, a homokoz\u00f3ban, de az is lehet, hogy a Sv\u00e1bhegyen, amikor a k\u00f6k\u00f6rcsinek mell\u00e9 guggolt, hogy megcsod\u00e1lja \u0151ket.
\nIgen, tal\u00e1n ott cs\u00faszhattak ki a marad\u00e9k mosolyok a lelk\u00e9b\u0151l, mint a zsebb\u0151l kikandik\u00e1l\u00f3 kulcscsom\u00f3, ami egyszer csak kihull a f\u00f6ldre.
\nNagymama csak h\u00fcmm\u00f6g, amikor err\u0151l mes\u00e9l neki. Nagy, csillog\u00f3 szemekkel n\u00e9zi az unok\u00e1j\u00e1t, \u00e9s kicsi, puha ujjakkal cir\u00f3gatja az arc\u00e1t.
\n\u2013 L\u00e1ssuk csak, hogyan seg\u00edthetn\u00e9k, hogy megker\u00fcljenek azok az elveszett mosolyok, l\u00e1ssuk csak! \u2013 lehel finoman puszit a homlok\u00e1ra.
\n\u2013 Ugyan, nagyika, ne strap\u00e1ld magad! Hiszen nem s\u00edrok, l\u00e1tod! Csak \u00e9ppen nem mosolygok m\u00e1r. Annyi gyerekkel t\u00f6rt\u00e9nt m\u00e1r ilyesmi, t\u00e9nyleg nem nagy dolog, hagyd csak! \u2013 h\u00e1r\u00edt Lujzi.
\nNagymama beharapja a sz\u00e1j\u00e1t, \u00e9s \u00fagy t\u0171nik, hogy \u0151 most k\u00f6nnyen els\u00edrn\u00e1 mag\u00e1t, de egy k\u00f6nny\u0171 s\u00f3hajjal elhessegeti szomor\u00fas\u00e1g\u00e1t.
\n\u2013 Van egy \u00f6tletem! \u2013 fogja meg Lujzi kez\u00e9t, \u00e9s h\u00fazza mag\u00e1val a kertbe.
\n\u2013 Nincs kedvem cseresznyef\u00e1ra m\u00e1szni \u2013 k\u00f6zli bar\u00e1ts\u00e1gtalanul a kisl\u00e1ny. \u2013 Sem felh\u0151\u00e1llatokat kergetni a tekintetemmel. Sem pedig Cirmos cic\u00e1t tigrisnek k\u00e9pzelve dzsungelt\u00far\u00e1ra indulni a kert h\u00e1ts\u00f3 v\u00e9g\u00e9ben. Mert tudom, hogy ilyesmikben mesterkedsz, nagyika! De nekem ma semmihez sincs kedvem! Pontosabban csakis a semmihez van kedvem.
\n\u2013 Jajj, dehogy, hova gondolsz, semmi ilyesmi nem jutott eszembe! \u2013 mondja nagymama. Pedig dehogyisnem, hiszen ezek voltak a kedvenc elfoglalts\u00e1gaik az unok\u00e1j\u00e1val. \u2013 Valami eg\u00e9szen m\u00e1st tal\u00e1ltam ki. Te Lujzi, mondd, szereted te a bodz\u00e1t?
\nA kisl\u00e1ny mereven n\u00e9z maga el\u00e9.
\n\u2013 Mittom\u00e9n. Ak\u00e1r szerethetem is.
\nNagymama s\u00f3hajt egyet, majd tov\u00e1bbvezeti a kertben a kisl\u00e1nyt.
\n\u2013 Itt oldalt n\u0151nek ezek a habos vir\u00e1g\u00fa bodzabokrok. Nem olyan \u00f6regek, mint a nagy di\u00f3fa ott h\u00e1tul, de az\u00e9rt el\u00e9g sok mindent l\u00e1ttak m\u00e1r.
\n\u2013 \u00c9rdekes \u2013 k\u00f6zli Lujza olyan hangon, mintha egy robot lenne, \u00e9s el\u0151re betanult sz\u00f6veget mondana vissza.
\n\u2013 Ezeknek a bodzabokroknak a feh\u00e9r vir\u00e1gai puh\u00e1k \u00e9s pelyhesek, mint a hatty\u00famama hasa, illatuk pedig olyan \u00e9des, hogy szinte \u00e9nekelni t\u00e1mad kedve t\u0151le az embernek.
\n\u2013 Ahha \u2013 \u201elelkesedik\u201d az unok\u00e1ja.
\n\u2013 De van m\u00e9g egy k\u00fcl\u00f6nlegess\u00e9g\u00fck.
\n\u2013 Nah\u00e1t! \u2013 j\u00f6n a pimasz megjegyz\u00e9s.
\n\u2013 Sok mindent l\u00e1ttak m\u00e1r, t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt rengeteg mosolyt \u2013 teszi hozz\u00e1 nagymama. Lujzi most n\u00e9z r\u00e1 el\u0151sz\u00f6r. Az id\u0151s h\u00f6lgy folytatja:
\n\u2013 L\u00e1tt\u00e1k p\u00e9ld\u00e1ul azt a mosolyt, amikor apuk\u00e1d bejelentette nek\u00fcnk, hogy megk\u00e9rte anyuk\u00e1d kez\u00e9t. Anyuk\u00e1d mosoly\u00e1t is l\u00e1tta, aki ekkor \u00fagy elpirult, hogy azt hittem, f\u00f6ldi eper, \u00e9s nem is menyasszony!
\nA kisl\u00e1ny egyre jobban figyel.
\n\u2013 L\u00e1tt\u00e1k azt a mosolyt, ami anyuk\u00e1d \u00e9s apuk\u00e1d arc\u00e1n ter\u00fclt el az esk\u00fcv\u0151i vacsor\u00e1n, amikor nagypapa besz\u00e9det mondott. Olyan er\u0151sen kocogtatta meg a poharat a vill\u00e1val, amikor sz\u00f3t k\u00e9rt, hogy sz\u00e9tt\u00f6rt a poh\u00e1r. De ut\u00e1na roppant kedves \u00e9s \u00fcgyetlen k\u00f6sz\u00f6nt\u0151t habogott el: egyszer\u0171en im\u00e1dni val\u00f3 volt!
\nLujzi most m\u00e1r cs\u00fcng a nagymam\u00e1ja szavain.
\n\u2013 L\u00e1tt\u00e1k a mi mosolyunkat is, amikor anyuk\u00e1d el\u00e1rulta nek\u00fcnk, hogy gyermeket v\u00e1r, vagyis t\u00e9ged hord a sz\u00edve alatt. Apuk\u00e1d k\u00f6zben izgatottan szorongatta a kez\u00e9t. Eml\u00e9kszem, ott \u00fclt\u00fcnk a nagy di\u00f3fa alatt, \u00e9s mindenki egyszerre mosolygott \u00e9s s\u00edrt a h\u00edrt\u0151l. A bodzabokrok azonban vid\u00e1man b\u00f3logattak.
\n\u2013 Mondd tov\u00e1bb, milyen mosolyt l\u00e1ttak m\u00e9g! \u2013 k\u00e9rleli a gyerek.
\n\u2013 L\u00e1tt\u00e1k azt a mosolyt, amikor anyuk\u00e1d \u00e9s apuk\u00e1d j\u00e1rni tan\u00edtott t\u00e9ged itt, a kertben. Mennyiszer est\u00e9l el, \u00e9s mennyiszer kelt\u00e9l fel dacosan! Eg\u00e9szen addig, am\u00edg az els\u0151 bizonytalan, de ann\u00e1l b\u00fcszk\u00e9bb l\u00e9p\u00e9ssort meg nem tetted.
\nNagymama csak mes\u00e9l, mes\u00e9l, elmondja az \u00f6sszes mosolyt, amit Lujzi apuk\u00e1ja \u00e9s anyuk\u00e1ja arc\u00e1n l\u00e1thattak a kertben a bodzabokrok. Rengeteg volt bel\u0151l\u00fck, a kisl\u00e1ny meg is lep\u0151dik, milyen sok.
\n\u2013 \u00c9s tudod, mi a legjobb abban, hogy ennyi mosolyt l\u00e1ttak?
\n\u2013 Micsoda? \u2013 k\u00e9rdezi a kisl\u00e1ny.
\n\u2013 Az, hogy ez a tengernyi mosoly az\u00f3ta mind benne van a vir\u00e1gaikban: ak\u00e1rh\u00e1nyszor szirmokat bontanak, bizony mind ott l\u00fcktet benn\u00fck apuk\u00e1d \u00e9s anyuk\u00e1d nevet\u00e9se \u00e9s \u00f6r\u00f6me.
\n\u2013 Ez\u00e9rt h\u00e1t\u2026
\n\u2013 Ez\u00e9rt h\u00e1t, amikor bodzasz\u00f6rp\u00f6t k\u00e9sz\u00edtek a vir\u00e1gaikb\u00f3l, val\u00f3j\u00e1ban mosolyokat gy\u0171jt\u00f6k a dundi \u00fcvegbe.
\nAzzal nagymama el\u0151veszi a k\u00f6t\u00e9nye pettyes zseb\u00e9b\u0151l a metsz\u0151oll\u00f3t. Az oll\u00f3ra mutat, majd a bokrokra.
\n\u2013 Nem gondolod, hogy kellene k\u00e9sz\u00edten\u00fcnk egy ilyen mosolyokb\u00f3l \u00e9rlelt bodzasz\u00f6rp\u00f6t? \u2013 fordul az unok\u00e1ja fel\u00e9.
\n\u2013 De gondolom, nagyon is, nagyon is gondolom! \u2013 ki\u00e1ltja Lujzi, aki hossz\u00fa id\u0151 ut\u00e1n most el\u0151sz\u00f6r \u00e9rzi \u00fagy, hogy nem kong annyira \u00fcresen a lelke.
\n\u00c9s am\u00edg \u00f6sszegy\u0171jtik a legszebb \u00e9s legpelyhesebb vir\u00e1g\u00fa bodz\u00e1kat a kertben a mosolysz\u00f6rph\u00f6z, mintha egy kis vid\u00e1ms\u00e1g is \u00e1tsuhanna az arc\u00e1n.
\nEg\u00e9szen apr\u00f3, alig l\u00e1that\u00f3 vid\u00e1ms\u00e1g, de egy pillanatra m\u00e9giscsak ott marad.<\/p>\n

Continue reading Bodzasz\u00f6rp (1. fejezet)<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":9158,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[465,9],"tags":[],"class_list":["post-8627","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-465","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8627","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/9158"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=8627"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8627\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":8628,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8627\/revisions\/8628"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=8627"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=8627"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=8627"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}