{"id":8402,"date":"2020-06-18T13:52:54","date_gmt":"2020-06-18T11:52:54","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=8402"},"modified":"2020-06-18T13:52:57","modified_gmt":"2020-06-18T11:52:57","slug":"harom-t","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2020\/06\/18\/harom-t\/","title":{"rendered":"H\u00c1ROM T"},"content":{"rendered":"

A K\u00e1d\u00e1r-rendszerben a TTT, a H\u00e1rom T, azt jelentette, hogy t\u00e1mogatott, t\u0171rt, tiltott. Sokat lehetne err\u0151l besz\u00e9lni, de \u00e9n most m\u00e1sr\u00f3l fogok \u00edrni.
\nH\u00e1zunkban, a mi folyos\u00f3nkon lakik egy szimpatikus fiatal p\u00e1r. A fi\u00fat ritk\u00e1n lehet l\u00e1tni, rengeteget dolgozik, szinte sosincs otthon. A l\u00e1nynak csup\u00e1n egyetlen munkahelye van, de persze a h\u00e1ztart\u00e1st \u0151 vezeti, b\u0151ven fel\u00e9r az egy m\u00e1sodik m\u0171szakkal. Aranyos ez a kis filigr\u00e1n menyecske, mindig j\u00f3kedv\u0171, mosolyog mindenkire, ha azt hiszi, senki sincs a k\u00f6zel\u00e9ben, dudor\u00e1szik. N\u00e9ha kihallatszik ajtajuk m\u00f6g\u00fcl v\u00e9kony, kisl\u00e1nyos hangja, ahogy \u00e9nekel. Van egy boh\u00f3k\u00e1s, bolondos kis kuty\u00e1juk is, akire picit f\u00e9lt\u00e9keny a le\u00e1nyz\u00f3, mert a mikor a f\u00e9rje vagy \u00e9lett\u00e1rsa (fogalmam sincs, \u00f6ssze vannak- e h\u00e1zasodva), a kuty\u00e1val egy\u00fctt vele van, a kutyus csak a magas, v\u00e1llas f\u00e9rfit respekt\u00e1lja, ugr\u00e1lja k\u00f6r\u00fcl, csak neki fogad sz\u00f3t.
\nEgyik alkalommal, tal\u00e1n k\u00e9t hete is van t\u00e1n, borzaszt\u00f3an szomor\u00fanak t\u0171nt nekem a l\u00e1ny, l\u00e1tszott rajta, valami nagy b\u00e1nata van, valami em\u00e9szti, b\u00fas\u00edtja, valami annyira nyomja lelk\u00e9t, hogy v\u00e1llait \u00f6regasszonyosra g\u00f6rnyeszti. Nem \u00e1llhattam meg sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl. Csakhogy a nevekkel \u00e9n mindig bajban vagyok, egyszer\u0171en elfelejtem n\u00e9ha, kit hogy h\u00edvnak, m\u00e1skor meg pontatlanul, avagy valaki m\u00e1snak a nev\u00e9n sz\u00f3l\u00edtom meg embert\u00e1rsaimat. Ez\u00fattal is \u00e9ppen bajban voltam. Gondoltam, adok neki valami sz\u00e9p, kedves nevet. Punktum!
\n\u2013 Mi bajod, T\u00fcnd\u00e9rien T\u00fcnd\u00f6kl\u0151 T\u00fcnd\u00e9rke? Nagyon l\u00f3gatod a fejed.
\nR\u00e1m n\u00e9zett, csod\u00e1lkozott.
\n\u2013 Nekem sz\u00f3lt? \u2013 k\u00e9rdezte f\u00e1tyolos hangon.
\n\u2013 H\u00e1t ki m\u00e1snak sz\u00f3ltam volna?
\n\u2013 Hogy mondta az el\u0151bb? Mondja csak m\u00e9g egyszer!
\n\u2013 Mi bajod, T\u00fcnd\u00e9rien T\u00fcnd\u00f6kl\u0151 T\u00fcnd\u00e9rke? Nagyon l\u00f3gatod a fejed.
\n\u2013 M\u00e9g hogy \u00e9n, T\u00fcnd\u00e9rien T\u00fcnd\u00f6kl\u0151, s\u0151t m\u00e9g T\u00fcnd\u00e9rke is?!
\nMosolyogva indult tov\u00e1bb. P\u00e1r l\u00e9p\u00e9s ut\u00e1n m\u00e1r kuncogott, azt\u00e1n felszabadultan, hangosan nevetett, v\u00e1llai visszanyert\u00e9k fiatalos tart\u00e1sukat, j\u00e1r\u00e1sa a szok\u00e1sos ring\u00f3 j\u00e1r\u00e1s lett megint. Ilyen csod\u00e1latos hat\u00e1st gyakorolt r\u00e1 a H\u00e1rom T. \u201eEz bizony nem s\u00e1mli\u201d \u2013 gondoltam. Igaz\u00e1n b\u00fcszke lettem magamra. Napokig nem l\u00e1ttam \u00fajdons\u00fclt keresztl\u00e1nyomat, mert ugyeb\u00e1r, ha nevet adtam neki, akkor a keresztapja lettem, vagy tal\u00e1n nem, csak azt ne merd mondani, hogy nem, mert akkor azt\u00e1n iszony\u00faan megharagszom \u00e1m r\u00e1d. Nah\u00e1t! A m\u00falt h\u00e9ten a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban futottunk \u00f6ssze, \u00e9n lefel\u00e9 tartottam, \u0151 felfel\u00e9. Nevetve k\u00f6sz\u00f6nt, \u00e9s kuncogva szaladni kezdett fel a m\u00e1sodikra. \u00dagy sz\u00f6kd\u00e9cselt a l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n, mint valami j\u00e1t\u00e9kos gazellagida. \u00c9s m\u00e9g d\u00fadolt is valami vid\u00e1m n\u00f3t\u00e1t. Na, ja, m\u00e9g fiatal, er\u0151sek az izmai, j\u00f3 a t\u00fcdeje. Sajn\u00e1ltam, hogy nem \u00e1llt meg egy kicsit tr\u00e9cselni velem. Na mindegy, majd legk\u00f6zelebb. \u00c9s lett is legk\u00f6zelebb. Nan\u00e1, hogy lett! M\u00e9gpedig a parkban. S\u00e9t\u00e1ltam \u00e9ppen, kihaszn\u00e1ltam a naps\u00fct\u00e9ses \u00f3r\u00e1kat, t\u00e9len ritkas\u00e1g az enyhe, sz\u00e1raz id\u0151j\u00e1r\u00e1s, bizony v\u00e9tek lett volna elszalasztani.
\nT\u00fcnd\u00e9rke beleb\u00fajva a telefonj\u00e1ba andalgott fel\u00e9m, a kiskuty\u00e1ja szaladg\u00e1lt fel-le, amikor \u00e9szrevett, odaszaladt hozz\u00e1m. Jaj, az a kis vacak-pacak olyan aranyos, \u00e9s engem szeret \u00e1m valami\u00e9rt, m\u00e1sokat csaknem mindig meg szokott ugatni, de engem szeret \u00e1m, m\u00e9g pacsit is hajland\u00f3 adni. A gazd\u00e1ja akkor vett \u00e9szre, amikor k\u00f6hintettem egyet, nehogy nekem j\u00f6jj\u00f6n, hiszen se l\u00e1tott, se hallott, \u00fagy belefeledkezett az internetez\u00e9sbe. El\u00e9g baj az, hogy kital\u00e1lt\u00e1k ezt az okostelefonoz\u00e1st, elidegen\u00edtik az embereket, sokan m\u00e1r azt sem tudj\u00e1k, mi a val\u00f3s\u00e1g, a digit\u00e1lis vil\u00e1got v\u00e9lik igazinak. Sz\u00f3val, k\u00f6hintettem, \u00e9s \u0151 meg\u00e1llt \u00e9ppen el\u0151ttem, egy darabig m\u00e9g b\u00e1multa azt a rohadt k\u00e9perny\u0151t, nehezen tudott elszakadni t\u0151le, de v\u00e9g\u00fcl m\u00e9giscsak feln\u00e9zett.
\n\u2013 Szia, T\u00fcnd\u00e9rien T\u00fcnd\u00f6kl\u0151 T\u00fcnd\u00e9rke. Hogy vagy?
\n\u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, nagyon j\u00f3l. Mostan\u00e1ban mindig j\u00f3l vagyok, h\u00e1la mag\u00e1nak.
\n\u2013 H\u00e1la nekem? Ugyan mi\u00e9rt? H\u00e1t tettem \u00e9n valamit, ami\u00e9rt k\u00f6sz\u00f6net j\u00e1rna nekem?
\n\u2013 De m\u00e9g mennyire! El is mondan\u00e9k mindent, de sajnos sz\u00e9gyellem a dolgot.
\n\u2013 Na, de mi\u00e9rt? El sem tudom k\u00e9pzelni, mivel lehettem a seg\u00edts\u00e9gedre!
\n\u2013 Majd egyszer tal\u00e1n elmondom.
\n\u2013 Mi az, hogy majd egyszer, pl\u00e1ne mi az, hogy tal\u00e1n? Semmi tal\u00e1n, semmi majd egyszer \u2013 most r\u00f6gt\u00f6n, k\u00fcl\u00f6nben elrablom Fifit, k\u00f6nnyen menne, mert kedvel engem, m\u00e9g pacsit is hajland\u00f3 adni.
\n\u2013 J\u00f3, nem b\u00e1nom, de csak ha rengeteg az ideje, mert ez hossz\u00fa t\u00f6rt\u00e9net \u00e1m.
\n\u2013 Nyugd\u00edjas vagyok. Id\u0151m annyi van, mint a pelyva, ha fele annyi p\u00e9nzem lenne, mint id\u0151m, Kr\u0151zus lenn\u00e9k, a leggazdagabb ember az eg\u00e9sz vil\u00e1gon.
\n\u2013 H\u00e1t j\u00f3, ha ennyire akarja, elmondom. De t\u00e9nyleg van ideje b\u0151ven?
\n\u2013 Nan\u00e1, hogy van, mondtam m\u00e1r, \u00e9n id\u0151milli\u00e1rdos vagyok.
\n\u2013 Tudja, a p\u00e1rom mindig nagyon kedves szokott lenni hozz\u00e1m. Azt\u00e1n egyszer csak, minden ok n\u00e9lk\u00fcl, mogorva lett. \u00c1lland\u00f3an morcoskodott, n\u00e9ha m\u00e9g r\u00e1m is mordult, mint valami neveletlen kutya. H\u00e1t ez engem borzaszt\u00f3an elszomor\u00edtott. Egyszer m\u00e9g s\u00edrtam is emiatt. Bizony. Nos, amikor maga \u00fagy sz\u00f3l\u00edtott engem, tudja, a h\u00e1rom t-bet\u0171s sz\u00f3val, egyb\u0151l olyan, de olyan j\u00f3 kedvem lett, hogy csuda. \u00c9s t\u00e1madt egy rafin\u00e1lt \u00f6tletem. Att\u00f3l kezdve v\u00e1rtam az alkalmat. El is j\u00f6tt, hamarabb, mint rem\u00e9ltem. M\u00e9g aznap. Az asztaln\u00e1l \u00fclt, valamif\u00e9le hivatalos iratokat b\u00f6ng\u00e9szett, \u00e9n \u00e9ppen a szekr\u00e9nyben tettem rendet, amikor odasz\u00f3lt: \u201eGyere csak ide!\u201d \u00dagy tettem, mintha meg se hallottam volna. \u201eH\u00e9, s\u00fcket vagy, gyere m\u00e1r egy pillanatra!\u201d Fel\u00e9 fordultam: \u201eNekem sz\u00f3lt\u00e1l?\u201d \u2013 k\u00e9rdeztem hanyagul. \u201eKi m\u00e1snak, tudtommal kettesben vagyunk.\u201d \u201eH\u00e1rmasban, a Fifi is itt van. Egy\u00e9bk\u00e9nt engem sosem sz\u00f3l\u00edtott m\u00e9g meg senki ilyen durv\u00e1n, mint most te. S\u0151t, a m\u00faltkor valaki engem T\u00fcnd\u00e9rien T\u00fcnd\u00f6kl\u0151 T\u00fcnd\u00e9rk\u00e9nek h\u00edvott, \u00fagy bizony, tudd meg.\u201d Erre azt\u00e1n \u00fagy elt\u00e1totta a sz\u00e1j\u00e1t, akkor\u00e1t csod\u00e1lkozott, hogy csuda, jaj, ha l\u00e1tta volna, igaz\u00e1n muris pof\u00e1t v\u00e1gott, majd megpukkadtam nevethetn\u00e9kemben, de valahogy siker\u00fclt komolynak tettetnem magam. Lassan becsukta a sz\u00e1j\u00e1t, akkor\u00e1t nyelt, mint valami harcsa vagy csuka, sz\u00f3val, amelyiknek nagyobb a sz\u00e1ja bekapni a kisebb halakat. \u201eTe, vigy\u00e1zz mit besz\u00e9lsz, ha megcsalsz, megfojtalak, azt a szem\u00e9tl\u00e1da szeret\u0151det pedig f\u00e9lig agyonverem, lev\u00e1gom kez\u00e9t, l\u00e1b\u00e1t, v\u00e9g\u00fcl a micsod\u00e1j\u00e1t. Azt\u00e1n m\u00e9g kar\u00f3ba is h\u00fazom, hadd szenvedjen.\u201d Jaj, olyan aranyos volt, meg tudtam volna zab\u00e1lni. Odafutottam hozz\u00e1 \u00e9s \u00f6ssze-vissza puszilgattam. \u201eButa vagy, buta vagy, \u00e9des kis butusk\u00e1m, na, mond sz\u00e9pen nekem, T\u00fcnd\u00e9rien T\u00fcnd\u00f6kl\u0151 T\u00fcnd\u00e9rke!\u201d El\u0151sz\u00f6r sehogy se akarta mondani, h\u00faz\u00f3dozott, k\u00e9rette mag\u00e1t, de \u00e9n gy\u0151ztem, m\u00e9gis elrebegte halkan, \u00e9n meg: \u201eNa, mondd m\u00e9g, na, mondd m\u00e9g!\u201d \u00c9s mondta, \u00e9s mondta, v\u00e9g\u00fcl mindketten kacagtunk. De m\u00e9g milyen j\u00f3t nevett\u00fcnk. Az\u00f3ta az \u00e1gyban is sokkal jobb.
\nElnevette mag\u00e1t \u00e9s elszaladt. Fifi ut\u00e1nan\u00e9zett, azt\u00e1n r\u00e1m, megint ut\u00e1na, megint r\u00e1m, vakkantott egyet \u00e9s futott a gazd\u00e1j\u00e1t utol\u00e9rni.<\/p>\n

2018 JANU\u00c1R 3. D\u00cdJ<\/strong><\/em><\/p>\n

Continue reading H\u00c1ROM T<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":359,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[370,9],"tags":[],"class_list":["post-8402","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-370","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8402","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/359"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=8402"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8402\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":8403,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/8402\/revisions\/8403"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=8402"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=8402"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=8402"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}