{"id":790,"date":"2018-02-10T20:33:27","date_gmt":"2018-02-10T20:33:27","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/maganyos-tavasz-ii-iii\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:27","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:27","slug":"maganyos-tavasz-ii-iii","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/maganyos-tavasz-ii-iii\/","title":{"rendered":"Mag\u00e1nyos tavasz II. III."},"content":{"rendered":"

H\u00e1t megt\u00f6rt\u00e9nt. Olyan pr\u00f3zai, olyan h\u00e9tk\u00f6znapi volt az eg\u00e9sz. M\u00e9gis t\u00e1volabbra ker\u00fclt\u00fcnk egym\u00e1st\u00f3l, mint az elm\u00falt k\u00e9t \u00e9vben, amikor csak a lelk\u00fcnk egyes\u00fclt \u00e9s m\u00e9gis minden mozdulatunk a szerelemr\u0151l \u00e1rulkodott. A testi kontaktus messzire rep\u00edtett t\u0151le, lehet, hogy m\u00e1sk\u00e9ppen kellett volna, vagy sohasem. Dod\u00f3, ez a makacs cig\u00e1nyember, k\u00f6zben k\u00f3rh\u00e1zba ker\u00fclt, \u00f6t \u00e9vi hajl\u00e9ktalans\u00e1g\u00e1nak keser\u0171 sors\u00e1\u00e9rt fizetnie kellett. \u00c9let \u00e9s hal\u00e1l k\u00f6z\u00f6tt lebegett. Magamra maradtam k\u00f6nyveimmel, rajzaimmal \u00e9s szintetiz\u00e1torommal.
\nK\u00fcl\u00f6n\u00f6s volt ez a m\u00e1jus… Mintha mindenki a szerelemmel lett volna elfoglalva, csupa szerelmes fiatal k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem \u00e9s az \u00e9n sz\u00edvem m\u00e9gis h\u0171v\u00f6s volt, a m\u00falt ny\u00e1ri forr\u00f3 \u00e9rz\u00e9sek mintha kih\u0171ltek volna bennem. Tal\u00e1n t\u00fals\u00e1gosan megnyugodtam, vagy letettem arr\u00f3l, hogy valaha is szeretni fogok. Lid\u00e9rces \u00e1lmaim lettek, sokszor \u00e9jszak\u00e1kat nem is mertem aludni, annyira f\u00e9ltem. \u00c9reztem, hogy f\u00e9l\u00e1lomban fel- felkiab\u00e1lok \u00e9s mikor fel\u00e9bredtem csuromvizes voltam. A vil\u00e1g jajait \u00e9s f\u00e1jdalmait v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen igyekeztem kirekeszteni a lelkemb\u0151l, befel\u00e9 fordultam \u00e9s eljutottam valamif\u00e9le nyugodt harm\u00f3ni\u00e1hoz. Csod\u00e1lkozva \u00e9szleltem, hogy amit mindig m\u00e1s emberben kerestem, f\u0151leg f\u00e9rfiakban, mindaz bennem van \u00e9s szerelmeim csak bels\u0151m kivet\u00fcl\u00e9sei voltak.
\nEl\u00e9g volt el\u0151vennem egy k\u00f6nyvet, hogy j\u00f3l \u00e9rezzem magam, vagy egy tustollat, hogy egy-egy rajzot k\u00e9sz\u00edtsek. Azt hiszem m\u00e1sok is \u00edgy lehettek vele, mert ennyi harminc\u00f6t f\u00f6l\u00f6tti mag\u00e1nyos embert azel\u0151tt m\u00e9g sohasem l\u00e1ttam. Nemcsak divat lett egyed\u00fcl \u00e9lni, egy divatos \u00e9letformak\u00e9nt, hanem mindenki igyekezett maga k\u00f6r\u00e9 v\u00e9d\u0151b\u00e1sty\u00e1kat \u00e9p\u00edteni, k\u00fcl\u00f6nben nem is b\u00edrtuk volna a sok stresszt, a probl\u00e9m\u00e1kat, m\u00e9g az id\u0151j\u00e1r\u00e1s is volt amilyen volt, m\u00e9g azzal is megb\u00e9k\u00e9lt, aki j\u00f3zanul gondolkodott.
\nSzerelmek, csal\u00f3d\u00e1sok, ki\u00e1br\u00e1ndul\u00e1sok, azt\u00e1n megint szerelem. \u00dagy l\u00e1tszik v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen feln\u0151tt korba l\u00e9ptem, mert ez a korszak lez\u00e1rult az \u00e9letemben. A jehovist\u00e1k ugyan egy id\u0151re hatalmukba ker\u00edtett\u00e9k a lelkemet, de azokkal is szak\u00edtottam, ha Istenre volt sz\u00fcks\u00e9gem, egyed\u00fcl is megtal\u00e1ltam. F\u0151leg v\u00e1s\u00e1rolni szerettem, b\u00e1rmit, boldog voltam, ha apr\u00f3s\u00e1gok\u00e9rt p\u00e9nzt adhattam \u00e9s k\u00f6r\u00fclvehettem vel\u00fck mag\u00e1nyomat.
\nAkit tudtam volna szeretni, hozz\u00e1m t\u00fal fiatal volt, maradt Dod\u00f3 ez a feketebajuszos cig\u00e1nyember, csak \u00f6t \u00e9ve egy\u00fctt voltunk. El szerettem volna utazni, de hol hagyhattam volna el \u00f6nmagamat, bens\u0151m mindig velem utazott volna, ahhoz, hogy sarkaimb\u00f3l kiford\u00edtson valaki m\u00e1r t\u00fal megfontolt voltam.
\nBetegesen szeretni kezdtem any\u00e1mat, jobban, mint valaha, elt\u00f6lt\u00f6tt a r\u00e9m\u00fclet, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik majd velem, ha elvesz\u00edtem. Kis b\u00e1natait \u00e9s boldogs\u00e1gait jobban \u00e1t tudtam \u00e9lni, mint valaha, nyolcvan \u00e9v\u00e9vel m\u00e9gis nyugtalan volt, tal\u00e1n f\u00e9l a hal\u00e1lt\u00f3l.
\nB\u00e1r az orvosom megtiltotta, \u00fajra cigarett\u00e1zni kezdtem, valamif\u00e9le kapaszkod\u00f3t jelentett, mintha a bar\u00e1tom lett volna. K\u00e9s\u0151bb m\u00e9giscsak \u00f6r\u00f6kre megszabadultam t\u0151le, ostobas\u00e1gnak tartottam. A t\u00e9v\u00e9t \u00fagy ahogy kitehettem volna lomtalan\u00edt\u00e1sn\u00e1l, mert sosem n\u00e9ztem. N\u00e9ha v\u00e9gigszenvedtem a h\u00edrad\u00f3t, hogy l\u00e1ssak valamit a vil\u00e1gb\u00f3l, a bajokb\u00f3l, de ez azt\u00e1n egy napra el\u00e9g is volt. A zene, csakis a zene fogott meg igaz\u00e1n, az \u00e1llt legk\u00f6zelebb hozz\u00e1m. Rajongtam a kisgyerekek\u00e9rt, \u00e1rtatlans\u00e1guk\u00e9rt \u00e9s \u0151szintes\u00e9g\u00fck\u00e9rt.
\nM\u00e1jus 9-\u00e9t \u00edrtuk. Napok \u00f3ta esett az es\u0151 \u00e9s el\u00e9g h\u0171v\u00f6s volt, vas\u00e1rnap l\u00e9v\u00e9n alig j\u00e1rtak emberek az utc\u00e1kon. Egy-egy f\u00e9rfi vagy n\u0151 kuty\u00e1t s\u00e9t\u00e1ltatott, csak a hajl\u00e9ktalanok k\u00e9nyszer\u00fcltek a kapuk al\u00e1, vagy az alulj\u00e1r\u00f3kba. Sz\u00edvem szerint szerettem az es\u0151t, de ezt senkinek nem mondtam, szomork\u00e1s hangulatomhoz ez illett a legjobban. A f\u00e1k borzongva r\u00e1zt\u00e1k meg tavaszi z\u00f6ld koron\u00e1jukat, szobaablakaimban a pet\u00fani\u00e1k \u00e9s a musk\u00e1tlik v\u00e1rt\u00e1k az \u00e9ltet\u0151 napsugarakat, de konyh\u00e1mban tal\u00e1lkoztam egy mollyal is, az pedig a j\u00f3 id\u0151 kezdet\u00e9t jelezte.
\nF\u00e1ztam. Beburkol\u00f3ztam gyapj\u00fakardig\u00e1nomba, forr\u00f3 feketek\u00e1v\u00e9t sz\u00fcrcs\u00f6ltem, \u00f6sszeh\u00faztam magam a fotelben. Petrarca szonettjei fel-felmeleg\u00edtett\u00e9k lelkemet, de m\u00e9gis hidegen hagytak a szerelmes versek, h\u0171v\u00f6s volt a lelkem, mint a k\u0151. Dod\u00f3ra gondoltam, lehet, hogy decemberig k\u00f3rh\u00e1zban lesz. De m\u00e1r t\u00fal volt a kr\u00edzisen. Minden p\u00e9nteken hazaj\u00f6n, a j\u00f6v\u0151 h\u00e9ten el\u0151sz\u00f6r, bevallottam t\u00f6redelmesen magamnak, hogy rettenetesen hi\u00e1nyzott. Meleg szavai, t\u00f6r\u0151d\u00e9se, agg\u00f3d\u00e1sai azt jelentett\u00e9k, hogy nagyon szeret. \u00c9s \u00e9n is. Igen. Szeretem. Dr\u00e1g\u00e1m, te is milyen egyed\u00fcl lehetsz a k\u00f3rh\u00e1zban, mindennap rohanok be hozz\u00e1d, \u00e9s nem cs\u00f3kolhatlak meg, legsz\u00edvesebben r\u00e1d boruln\u00e9k \u00e9s betakarn\u00e1lak, meleg\u00edten\u00e9lek, hogy maradj meg nekem, gy\u00f3gyulj meg, szeretlek. Nem tudok n\u00e9lk\u00fcled \u00e9lni. Ha egyed\u00fcl hagysz ezen a vil\u00e1gon, akkor megfagyok!<\/p>\n

2. r\u00e9sz.
\nMegint eleredt az es\u0151. Sz\u00edvem m\u00e9gis megtelt rem\u00e9nys\u00e9ggel, r\u00e1\u00e9bredtem, hogy a sz\u00edvem tele van szerelemmel, nem kell keresnem, Dod\u00f3\u00e9 mindenem. Azt mondt\u00e1k a r\u00e1di\u00f3ban, hogy k\u00e9t nap m\u00falva m\u00e1r meleg lesz, b\u00e1r m\u00e9g k\u00f6zbej\u00f6nnek a fagyosszentek, de el\u00e9rkezik az igazi m\u00e1jus. Kaptam Marcit\u00f3l egy csokor orgon\u00e1t, m\u00e1r megint \u00faj bar\u00e1tn\u0151je van, pedig hetvenegy \u00e9ves. Egy ideig azt hittem, hogy \u00fajra akarja kezdeni, de r\u00e1j\u00f6ttem, hogy rem\u00e9nytelen eset. Most m\u00e1r tudom, hogy az eg\u00e9sz csak ill\u00fazi\u00f3 volt, szemf\u00e9nyveszt\u00e9s, nem \u00e9reztem m\u00e1r ir\u00e1nta semmit.
\nVettem k\u00e9t szem paprik\u00e1t \u00e9s h\u00e1rom paradicsomot \u00e9s csin\u00e1ltam lecs\u00f3t magamnak. Egy t\u00e1ny\u00e9rra val\u00f3t. Mostan\u00e1ban keveset ettem, le akartam fogyni, m\u00e1r megk\u00f6zel\u00edtettem a hetven kil\u00f3t. Marci mellett h\u00edztam meg akkoriban, \u0151 h\u00e1rom emberre val\u00f3t evett \u00e9s \u00e1tragadt r\u00e1m a nagy\u00e9tk\u0171s\u00e9ge. Dod\u00f3m hol van mellette a pehelys\u00faly\u00e1val! Marci olyan k\u00f6v\u00e9t, mint egy hord\u00f3! Hogyan is tudtam szeretni?!
\nCs\u00f6ndben z\u00fcmm\u00f6g\u00f6tt a sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9pem, sorra j\u00f6ttek ujjamra a gondolatok. Ha Dod\u00f3 meggy\u00f3gyul \u00f6sszeh\u00e1zasodunk. Hogyan is lehettem ilyen ostoba, hogy minden fontosabb volt egy ideig, mint Dod\u00f3 meleg hangja, szeretete, mi az ami sz\u00e1m\u00edt ebben a vil\u00e1gban, mint hogy \u00e9rezz\u00fck egy m\u00e1sik l\u00e9ny sz\u00edve dobban\u00e1s\u00e1t! Megvallom a p\u00e9nzt is szerettem, de ugyanakkor gy\u0171l\u00f6ltem is. Ha lenne bel\u0151le sok, szerelmemet elvinn\u00e9m a tengerpartra, g\u00f6r\u00f6gdinny\u00e9t enn\u00e9nk a forr\u00f3 homokban \u00e9s hideg gy\u00f6mb\u00e9rs\u00f6rt inn\u00e1nk. Dod\u00f3 fekete szeme mosolyogva f\u00far\u00f3dna az eny\u00e9mbe \u00e9s sokat cs\u00f3kol\u00f3zn\u00e1nk! De rep\u00fcl\u0151re nem \u00fcln\u00e9nk, mert f\u00e9lek a rep\u00fcl\u0151kt\u0151l! \u00d6sszegy\u0171jten\u00e9nk a form\u00e1s kavicsokat \u00e9s hazahozn\u00e1nk ide a hetedik ker\u00fcletbe, r\u00e1rakn\u00e1m kisasztalom tetej\u00e9re \u00e9s n\u00e9zegetn\u00e9nk t\u00e9li \u00e9jszak\u00e1kon.
\n\u00dajra megjelent a k\u00f6nyves. Majd egy \u00e9vig k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n volt, nem tudom, hogy hol, kider\u00fclt, hogy titokban \u00edrt. B\u00e1r ezt nem t\u00e9teleztem fel r\u00f3la. Tar kopasz fej\u00e9n \u00e1lland\u00f3an baseball sapk\u00e1t viselt, nem csod\u00e1ltam, mert mulats\u00e1gosan n\u00e9zett n\u00e9lk\u00fcle. Sz\u00e9pen fellend\u00fclt a forgalma, minden k\u00f6nyve sz\u00e1z forint volt, kiv\u00e9ve amiket dr\u00e1g\u00e1bban adott, azokat kis \u00edr\u00f3asztala k\u00f6r\u00e9 rakta \u00e9s mindegyikbe be\u00edrta h\u00e1tul az \u00e1r\u00e1t. Nem \u00e9n voltam az egyetlen, aki azokb\u00f3l is vett, kinek nem kellene egy Hemingway, vagy John Steinbeck n\u00e9gysz\u00e1z\u00e9rt?! Net\u00e1n Jack London?!
\nZs\u00f3ka megj\u00e1rta m\u00falt ny\u00e1r \u00f3ta Brazili\u00e1t, egy \u00f6r\u00f6k utaz\u00f3, \u00e9n sohasem szerettem ennyire utazni, itthon \u00e9reztem a legjobban magam. De f\u00e9rjhez menni sosem fog. Marcsinak, a n\u0151v\u00e9remnek megsz\u00fcletett a m\u00e1sodik \u00e9s harmadik unok\u00e1ja, ikrek, \u00fagy hogy Dod\u00f3val teljesen magunkra szorultunk anyagi tekintetben. Kaptunk seg\u00e9lyt az \u00f6nkorm\u00e1nyzatt\u00f3l is, meg g\u00e1z \u00e1rt\u00e1mogat\u00e1st. K\u00fcl\u00f6nben is most, hogy Dod\u00f3 k\u00f3rh\u00e1zban volt, k\u00f6nnyebben \u00e9lt\u00fcnk, nekem el\u00e9g volt a kaja a klubban, csak a k\u00f3rh\u00e1zi kosztot kellett otthonr\u00f3l p\u00f3tolnom. Ny\u00e1ron meg nem kell f\u0171teni.<\/p>\n

3. r\u00e9sz
\n„Oly z\u00f6ld s v\u00e9rsz\u00edn ruh\u00e1t, bord\u00f3t, s\u00f6t\u00e9tet
\nasszony m\u00e9g f\u00f6l nem \u00f6lt\u00f6tt,
\ns aranyf\u00fcrt\u00f6t sz\u00f6kell\u0151, sz\u00e9p fonatba
\nnem gy\u0171jt\u00f6tt, mint e h\u00f6lgy, ki j\u00f3zan elm\u00e9m
\nfeld\u00falja, \u00e9s \u00fagy r\u00e1nt mag\u00e1hoz engem
\nszabads\u00e1gomb\u00f3l, hogy nincs, nincs a f\u00f6ldnek
\nenn\u00e9l k\u00f6nnyebb ig\u00e1ja.”
\nOlvasom Petrarcat. Most m\u00e1r leesnek bennem a szavak, tele van tavaszi zsong\u00e1ssal a sz\u00edvem, szeretem Dod\u00f3t, ha el is t\u00e1volodtam t\u0151le n\u00e9ha komoly vizekre, mindig \u0151hozz\u00e1 t\u00e9rtem vissza. A k\u00f6nyvt\u00e1rb\u00f3l kihoztam egy Senecda-t, az Erk\u00f6lcsi leveleket. K\u00f6zben j\u00e1rtam Internet tanfolyamra, csak az\u00e9rt, hogy ne legyek teljesen analfab\u00e9ta e t\u00e9ren, a k\u00f6nyvt\u00e1r szervezte, ezer forint\u00e9rt. Az\u00f3ta netmentes vagyok, nem tudott teljesen hatalm\u00e1ba ker\u00edteni. Jobban szeretem k\u00e9zben tartva olvasni a k\u00f6nyveket, a sok inform\u00e1ci\u00f3t\u00f3l meg elf\u00e1rad a fejem. Persze az ifjaknak k\u00f6nny\u0171!
\nTavasz \u00e9s szerelem most is egy\u00fctt j\u00e1rnak, \u00f6r\u00fcl\u00f6k az\u00e9rt a m\u00e1jusnak \u00e9s ha Dod\u00f3 v\u00e1ll\u00e1ra hajtom a fejem, amikor hazaengedik a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l kimen\u0151re, nagyot l\u00e9legzem, \u00e9s megnyugszom.<\/p>\n

Continue reading Mag\u00e1nyos tavasz II. III.<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":242,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[57,9],"tags":[],"class_list":["post-790","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-57","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/790","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/242"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=790"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/790\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=790"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=790"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=790"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}