{"id":7686,"date":"2020-04-27T19:40:19","date_gmt":"2020-04-27T17:40:19","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=7686"},"modified":"2020-04-27T19:40:20","modified_gmt":"2020-04-27T17:40:20","slug":"csinyteveseim","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2020\/04\/27\/csinyteveseim\/","title":{"rendered":"Cs\u00ednytev\u00e9seim"},"content":{"rendered":"

A 70-es \u00e9vekben voltam gyerek, tany\u00e1n \u00e9ltem, a v\u00e1rost\u00f3l p\u00e1r percre a k\u00f6rt\u00f6lt\u00e9sen t\u00fal, a R\u00e9gi-Kenyere csatorna partj\u00e1n\u00e1l.<\/p>\n

Elj\u00f6tt az \u00e9n id\u0151m, nagyl\u00e1ny lettem \u00e9s be\u00edrattak \u00f3vod\u00e1ba. Az ovi az \u00c9szak utc\u00e1ban volt a cig\u00e1ny-telep mellett. Mivel beteges gyerek voltam \u00e9s sok h\u00f3napot t\u00f6lt\u00f6ttem a k\u00f3rh\u00e1zban, ez\u00e9rt az \u00f3vod\u00e1ba nem sokat j\u00e1rtam, de a nagycsoport az\u00e9rt nyomot hagyott bennem. Igaz\u00e1n itt ismertem meg a k\u00f6rnyezetemet.<\/p>\n

Rossz gyerek l\u00e9v\u00e9n mindig azon mesterkedtem, hogyan tudn\u00e9k elsz\u00f6kni az ovib\u00f3l \u00e9s hasznosabban t\u00f6lteni az id\u0151t. Im\u00e1dtam csavarogni, bambulni az \u00e1rokparton, n\u00e9zni a hangy\u00e1kat, a vir\u00e1gokat. \u00d3r\u00e1kat elt\u00f6lt\u00f6ttem ilyen dolgokkal, szerettem magamban lenni, hogy ne vonja el senki \u00e9s semmi a figyelmem az \u00e9pp akkori cselekv\u00e9semr\u0151l. De az\u00e9rt volt valami j\u00f3 az oviban is, szerettem j\u00e1tszani a m\u00e1gnes falon, mert sz\u00e9p sz\u00ednes kis kock\u00e1kb\u00f3l lehetett \u00e9p\u00edtgetni. Szombatonk\u00e9nt pedig a lekv\u00e1ros bukta illata mindig bevonzott.<\/p>\n

Telt az id\u0151, lassan felcseperedtem \u00e9s iskol\u00e1ba kellett menni. Nem igaz\u00e1n tetszett a dolog, sokat is tiltakoztam ellene, mert sosem szerettem egy helyben sok id\u0151t t\u00f6lteni bez\u00e1rt helyen, mindig szabad voltam, mentem az orrom ut\u00e1n. Eleinte er\u0151szakkal, de anyuk\u00e1m elvitt az iskol\u00e1ba \u00e9s gondosan figyelt r\u00e1, hogy ne tudjak elsz\u00f6kni. P\u00e1r h\u00e9t eltelt\u00e9vel kezdtem \u00e9rdekesnek tal\u00e1lni az iskol\u00e1t. \u00c9rdekeltek a bet\u0171k, r\u00e1j\u00f6ttem, hogy sok-sok bet\u0171b\u0151l szavak lesznek s abb\u00f3l mondatok. Megtanultam olvasni \u00e9s ett\u0151l a pillanatt\u00f3l fogva im\u00e1dtam olvasni, mindegy mi volt, minden \u00e9rdekelt. A tanul\u00e1s lett a hobbim, sosem voltam egy csapatj\u00e1t\u00e9kos, ez\u00e9rt a sz\u00fcnetekben sem igaz\u00e1n kerestem a t\u00f6bbi gyerek t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1t. Ez\u00e9rt sokszor bel\u00e9m is k\u00f6t\u00f6ttek \u00e9s vereked\u00e9sekbe ker\u00fcltem.<\/p>\n

Egyszer nagyon kikaptam, otthon mondtam nagyap\u00e1mnak, hogy \u2013 Tata, a Lulu megvert. Az \u00f6reg r\u00e1m n\u00e9zett \u00e9s annyit mondott, hogy \u2013 V\u00e9dd meg magad. Gondolkodtam, hogyan tudn\u00e1m megv\u00e9deni magam a t\u00falkoros \u00f3ri\u00e1ssal szemben, hisz \u00e9n m\u00e9g csak els\u0151s vagyok, kicsike, az a langal\u00e9ta meg legal\u00e1bb 15 \u00e9ves. Tat\u00e1m felment a padl\u00e1sra \u00e9s lehozott nekem egy durungot, s mondta \u2013 Ez m\u00e9g Miska b\u00e1ty\u00e1d\u00e9 volt, haszn\u00e1ld, \u00fcssed, akit \u00e9rsz, ha b\u00e1ntanak, gyermekem. Nekem se kellett t\u00f6bb, ha m\u00e1r k\u00f6zel\u00edtett valaki fel\u00e9m, felkaptam a durungot \u00e9s v\u00e9delmi poz\u00edci\u00f3ba \u00e1lltam, sokan el is ker\u00fcltek, de volt olyan is, aki k\u00edv\u00e1nta, hogy k\u00f3stol\u00f3t kapjon bel\u0151le. Sose f\u00e9ltem senkit\u0151l, b\u00e1tran ki\u00e1lltam magam\u00e9rt szavakban \u00e9s tettekben is. Sokszor meg is ittam a lev\u00e9t. Als\u00f3ban a m\u00e1r bez\u00e1rt Sz\u00e1nt\u00f3ba j\u00e1rtam. Elk\u00f6lt\u00f6z\u00e9s\u00fcnk ut\u00e1n \u00e1tker\u00fcltem Sus\u00e1nba, a D\u00f3zs\u00e1ba. Megint idegen k\u00f6zeg, ut\u00e1ltam ott lenni, hisz t\u00e1vol ker\u00fcltem a nagyap\u00e1mt\u00f3l, akit mindenkin\u00e9l jobban szerettem, \u00e9n voltam az \u0151 szeme f\u00e9nye, \u00edgy nevezett. \u00d6t\u00f6dikben \u00e9s hatodikban Saci n\u00e9ni volt az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k\u00f6m, aki szeretettel fogadott, figyelt r\u00e1m \u00e9s seg\u00edtett beilleszkedni.<\/p>\n

Nagyon megszerettem \u0151t \u00e9s a testnevel\u00e9s \u00f3r\u00e1it. \u0150 v\u00e1logatta ki, ki mehet k\u00fcls\u0151 sportk\u00f6r\u00f6kbe sportolni, engem a t\u00e1jfut\u00f3khoz k\u00fcld\u00f6tt, izg\u00e1ga gyerek r\u00e9v\u00e9n szerettem futk\u00e1rozni. Na, itt megkaptam. Az edz\u00e9seken t\u00f6bb kilom\u00e9tert kellett futni a Kertv\u00e1rosi Parkerd\u0151ben. T\u00e9li napokon elm\u00e9leti \u00f3r\u00e1k is voltak, ahol megtanultuk, hogy az erd\u0151ben milyen vesz\u00e9lyek leselkednek r\u00e1nk. Milyen jelek vannak a t\u00e9rk\u00e9pen, mi alapj\u00e1n, hogyan tudunk t\u00e1j\u00e9koz\u00f3dni \u00e9s a t\u00e1jol\u00f3 j\u00f3 bar\u00e1tunk. A j\u00f3 id\u0151 be\u00e1llt\u00e1val a megy\u00e9ben sokfel\u00e9 ment\u00fcnk versenyekre, ahol \u00f6sszem\u00e9rhett\u00fck magunkat hasonl\u00f3 kor\u00fa gyerekekkel. Hasznos volt, j\u00f3 \u00e1ll\u00f3k\u00e9pess\u00e9gem lett \u00e9s a torna\u00f3r\u00e1kat laz\u00e1n v\u00e9gig csin\u00e1ltam a suliban.<\/p>\n

Hetedik oszt\u00e1lyt\u00f3l m\u00e1sik oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k\u00f6t kaptunk, aki matematika-k\u00e9mia szakos tan\u00e1r volt. M\u00fami\u00e1nak nevezt\u00fck, szeg\u00e9ny el\u00e9g cs\u00fanya volt \u00e9s szigor\u00fa. De k\u00e9s\u0151bb enyh\u00fclt, l\u00e1tva, hogy nem b\u00edr vel\u00fcnk, f\u0151leg Csucsuval, aki fel\u00e1llt sokszor \u00e9s elhagyta az \u00f3r\u00e1it. Saci n\u00e9ni t\u00e1voz\u00e1sa ut\u00e1n \u00faj testnevel\u0151t is kaptunk, de \u0151t nem szerette senki. Durva volt, ord\u00edtozott \u00e9s folyamatosan b\u00fcntetett mindenf\u00e9le ok n\u00e9lk\u00fcl, csak mert nem volt\u00e1l neki szimpi. Na, \u00e9n a nem szimpik csoportj\u00e1ba tartoztam, ez\u00e9rt b\u00fcntib\u0151l a dupla \u00f3r\u00e1kat v\u00e9gig kellett a futballp\u00e1lya k\u00f6r\u00fcl futni. Nem zavart, hisz az edz\u00e9seken 10-15 kilom\u00e9tereket lefutottam, ez m\u00e1r meg sem kottyant. Azokat, akiknek nem volt hozz\u00e1m hasonl\u00f3 \u00e1ll\u00f3k\u00e9pess\u00e9ge, id\u0151nk\u00e9nt meg is verte. Undor\u00edt\u00f3 volt, ut\u00e1ltam ezt az iskol\u00e1t.<\/p>\n

Saci n\u00e9ni sz\u00fclni ment, olyanok lett\u00fcnk, mint az \u00e1rva gyerekek, de Laci b\u00e1csi, a rajztan\u00e1runk felkarolta az oszt\u00e1lyt, l\u00e1tta benn\u00fcnk, hogy hajlunk a j\u00f3 sz\u00f3ra \u00e9s az \u00f3r\u00e1ira boldogan ment\u00fcnk be. Ekkor der\u00fclt ki, hogy van tehets\u00e9gem a rajzban, im\u00e1dom a sz\u00edneket \u00e9s el\u00e9g j\u00f3l haszn\u00e1lom \u0151ket. Felaj\u00e1nlotta, hogy tan\u00edt szabadidej\u00e9ben, sokat j\u00e1rtam a lak\u00e1s\u00e1ra. Megismerhettem az \u00e9desapj\u00e1t, aki h\u00edres fest\u0151m\u0171v\u00e9sz volt \u00e9s kedves feles\u00e9g\u00e9t, aki k\u00e9s\u0151bb TV-s szem\u00e9lyis\u00e9g lett, igen ismert ember s mindig b\u00fcszkes\u00e9ggel t\u00f6lt\u00f6tt el, hogy \u00e9n szem\u00e9lyesen ismerhetem Gy\u00f6ngyi n\u00e9nit.<\/p>\n

M\u00fami\u00e1val, az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6kkel volt p\u00e1r sztorim. Mint mondtam, igen rossz gyerek voltam \u00e9s \u00e1lland\u00f3an a cs\u00ednytev\u00e9seken j\u00e1rt az eszem. Szeg\u00e9ny tan\u00e1rn\u0151 nagybeteg volt, ez\u00e9rt par\u00f3k\u00e1t kellett hordania. A t\u00f6bbiek nem hitt\u00e9k el, hogy par\u00f3k\u00e1ja van, mondtam, na, figyeljetek ide, \u00e9n bebizony\u00edtom nektek, hogy igenis kopasz \u00e9s m\u0171haja van. Hazamentem \u00e9s gondolkodtam, hogyan tudn\u00e1m megtr\u00e9f\u00e1lni a tan\u00e1rn\u0151t \u00e9s arra a d\u00f6nt\u00e9sre jutottam, mivel a csal\u00e1dom nagy horg\u00e1sz, van otthon damil \u00e9s horog, felk\u00f6t\u00f6m a damilt az ajt\u00f3f\u00e9lf\u00e1ra \u00e9s kb. olyan magass\u00e1gig leengedem a horgot, hogy a par\u00f3k\u00e1t leemelje a fej\u00e9r\u0151l. Persze, hogy ezt meg tudjam tenni, igen meg kellett ismerni a tan\u00e1rn\u0151 szok\u00e1sait, hogyan j\u00f6n be az ajt\u00f3n, pontosan hol, hogy min\u00e9l kisebb t\u00e9ved\u00e9s legyen \u00e9s els\u0151re siker\u00fclj\u00f6n a tr\u00e9fa.<\/p>\n

Sz\u00fcnetben a t\u00f6bbiek falaztak nekem, nehogy rajtakapjon az \u00fcgyeletes tan\u00e1r, aki a folyos\u00f3n j\u00e1rk\u00e1l. Bevertem egy gombost\u0171t \u00e9s arra r\u00e1hurkoltam a damilt, a m\u00e9retet pr\u00f3b\u00e1ltam be\u00e1ll\u00edtani, egyik oszt\u00e1lyt\u00e1rsam nagyobb n\u00f6v\u00e9s\u0171 volt, nagyj\u00e1b\u00f3l akkora, mint a matek tan\u00e1r \u00e9s rajta pr\u00f3b\u00e1ltam ki, hogy sikeres lesz-e a hadm\u0171velet. Elk\u00e9sz\u00fcltem \u00e9s futottam ki az udvarra, de mivel csak p\u00e1ran tudt\u00e1k, mit tettem, \u00edgy nem futott sz\u00e9t h\u00edrk\u00e9nt a suliban, miel\u0151tt megt\u00f6rt\u00e9nt volna a dolog. Izgatottan v\u00e1rtuk a becsenget\u00e9st, j\u00f6tt a k\u00e9mia \u00f3ra. Sorakoztunk az udvaron \u00e9s felsz\u00f3l\u00edt\u00e1sra csoportosan bevonultunk az oszt\u00e1lytermeinkbe. A hetes figyelmeztette a gyerekeket: \u00f3vatosan az ajt\u00f3ban, nehogy baj legyen, a horog valakiben k\u00e1rt tegyen. Leh\u00fazott fejjel s\u00e9t\u00e1ltak befel\u00e9 \u00e9s mindenki ment oda a padj\u00e1hoz \u00e9s s\u00edri csendben \u00e1llva v\u00e1rtuk a tan\u00e1rn\u0151t.<\/p>\n

Mindenki megfesz\u00fclt figyelemmel leste az ajt\u00f3t, hogy vajon \u00e9szreveszi-e a csalit vagy nem. Nem vette \u00e9szre \u00e9s sim\u00e1n a megszokott \u00fctemben, feh\u00e9r, r\u00e9gi k\u00f6peny\u00e9ben belejtett az \u00f3r\u00e1ra. A par\u00f3k\u00e1ja \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl felakadt a horgon \u00e9s \u0151 kopaszon \u00e1llt a tan\u00e1ri asztal mellett. Pfu, els\u0151re megijedtem, hogy mi lesz, ha azonnal \u00e9szreveszi, percekig nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi, de mi, gyerekek kuncogtunk magunkban \u00e9s egyre er\u0151teljesebb, hangosabb r\u00f6h\u00f6g\u00e9sbe csapott \u00e1t a dolog, hisz milyen egy gyerek \u2013 nem b\u00edrja sok\u00e1ig. A tan\u00e1rn\u0151 ekkor sem \u00e9rtette, mi t\u00f6rt\u00e9nt, mi\u00e9rt nevet\u00fcnk, mi olyan vicces. K\u00e9rdezte is, hogy mi a baj, mi a vicc t\u00e1rgya. Mi csak nevett\u00fcnk tov\u00e1bb. A nagy r\u00f6h\u00f6g\u00e9sre ben\u00e9zett a folyos\u00f3 \u00fcgyeletes \u00e9s l\u00e1tta, hogy a nyitott ajt\u00f3ban egy par\u00f3ka l\u00f3g a damil v\u00e9g\u00e9n. Az is elkezdett nevetni. S megk\u00e9rdezte a M\u00fami\u00e1t, hogy \u2013 Kedves
\nkollegina, nem vesz\u00edtett el valamit? Az n\u00e9zett meredten ki a fej\u00e9b\u0151l a hang fel\u00e9 fordulva \u00e9s akkor pillantotta meg a m\u0171haj\u00e1t az ajt\u00f3ban l\u00f3gva. Mi is a hang fel\u00e9 fordultunk \u00e9s hirtelen elhalkult a nevet\u00e9s, elkezdtem izzadni, na, mi lesz ebb\u0151l. P\u00e1r m\u00e1sodperc kellett, mire tudatosodott benne, hogy akkor \u0151 most kopaszon \u00e1ll az oszt\u00e1ly \u00e9s a kart\u00e1rsa el\u0151tt. Odakapott a fej\u00e9hez \u00e9s \u00e9rezve, hogy val\u00f3ban elt\u0171nt a haja, sz\u00e9gyen\u00e9ben futva t\u00e1vozott az oszt\u00e1lyb\u00f3l. Az \u00fcgyeletes tan\u00e1r nevetve n\u00e9zett ut\u00e1na, leakasztotta a damilt, l\u00f3gva tartotta a kez\u00e9ben a par\u00f3k\u00e1t \u00e9s megk\u00e9rdezte \u2013 Ki a gazd\u00e1ja az \u00f6tletnek? \u00c9n magam is r\u00e9g\u00f3ta gondolkozom azon, vajon igazi vagy m\u0171hajat visel-e a tan\u00e1rn\u0151 \u2013 mondta \u00e9s elment v\u00e1laszt sem v\u00e1rva.<\/p>\n

Le\u00fclt\u00fcnk, v\u00e1rtunk \u00e9s n\u00e9zt\u00fck egym\u00e1st beh\u00fazott nyakkal, vajon vissza mer-e j\u00f6nni \u00e9s milyen b\u00fcnti lesz a sorsa az oszt\u00e1lynak. M\u00e1r el\u00e9g sok id\u0151 eltelt, hogy magunkban voltunk, \u00e9n megint nem b\u00edrtam magammal, fel\u00e1lltam \u00e9s kimentem a t\u00e1bl\u00e1hoz. Mondtam a t\u00f6bbieknek, majd \u00e9n megtartom a k\u00e9mia \u00f3r\u00e1t \u00e9s felel\u00e9s lesz. Ezek r\u00f6h\u00f6gtek, hogy mit k\u00e9pzelek \u00e9n, majd \u0151k felelnek. Na mindegy, elkezdtem a mond\u00f3k\u00e1mat, \u00edrtam a t\u00e1bl\u00e1ra ut\u00e1nozva a M\u00fami\u00e1t, sorra k\u00e9rdeztem r\u00e1mutatva az oszt\u00e1lyt\u00e1rsaimra \u00e9s azok akaratlanul felelgettek. Nagyon belemelegedt\u00fcnk az \u00f3r\u00e1nkba, \u00e9szre sem vett\u00fck, hogy a tan\u00e1rn\u0151 az igazgat\u00f3n\u0151vel egyetemben \u00e1ll az ajt\u00f3ban \u00e9s figyelik, mi t\u00f6rt\u00e9nik. Egyszer az egyik oszt\u00e1lyt\u00e1rsam felki\u00e1lt: itt a tan\u00e1r, pszt! \u00dcljetek le! \u00c9n meredten \u00e1lltam kint a katedr\u00e1n, el\u0151tte p\u00e1r pillanattal m\u00e9g \u00e9lveztem a dolgot \u00e9s szerintem hasznos is volt, mert megdics\u00e9rt az igazgat\u00f3n\u0151, hogy milyen sz\u00e9pen tan\u00edtottam a t\u00f6bbieket, csendben voltunk \u00e9s tanultunk. Javasolta, hogy adjon az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k mindenkinek egy dics\u00e9retet \u00e9s felejts\u00e9k el az el\u0151bbi dolgot, mert az eg\u00e9sz iskola k\u00edv\u00e1ncsi volt m\u00e1r erre, suttogtak a tan\u00e1rn\u0151 m\u00f6g\u00f6tt, vajon mit visel a feje b\u00fabj\u00e1n. H\u00e1la az \u00e9gnek a t\u00f6rt\u00e9net j\u00f3l fejez\u0151d\u00f6tt be, \u00e9n elv\u00e9geztem a 8. oszt\u00e1lyt sikeresen \u00e9s egyetlen int\u0151 \u00e9s be\u00edr\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl siker\u00fclt kij\u00e1rnom az iskol\u00e1t, cs\u00ednytev\u00e9seim ellen\u00e9re is.<\/p>\n

Pedig volt, hogy kiugrottam a 3. emeletr\u0151l, mert \u00f6sszekaptam a M\u00fami\u00e1val \u00e9s mivel \u0151 nem tudta, hogy az ablakig \u00e9r\u0151 homokba fogok \u00e9rkezni, \u00fagy megijedt, hogy elfelejtette azt is, mi\u00e9rt haragudott r\u00e1m. \u00c9n meg nevetve, fejem tetej\u00e9ig homokosan mentem vissza a terembe. Sok sz\u00e9p \u00e9vet t\u00f6lt\u00f6ttem el a nem szeretem iskol\u00e1ban, \u00edgy ut\u00f3lag az\u00e9rt ezek a cs\u00ednytev\u00e9sek m\u00e9gis sz\u00e9pp\u00e9 teszik az eml\u00e9kez\u00e9st.<\/p>\n

2019. m\u00e1jus, m\u00e1sodik d\u00edj<\/p>\n

Continue reading Cs\u00ednytev\u00e9seim<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":9102,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[413,9],"tags":[],"class_list":["post-7686","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-413","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/7686","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/9102"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=7686"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/7686\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":7697,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/7686\/revisions\/7697"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=7686"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=7686"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=7686"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}