Az eml\u00e9kez\u00e9s percei ezek, feleim, az eml\u00e9kez\u00e9s \u00f3r\u00e1i, napjai, h\u00f3napjai \u2013 \u00e9s \u00e9vei most m\u00e1r.<\/p>\n
Eml\u00e9kezem valakire, aki munkat\u00e1rsam volt a vacogtat\u00f3 esti teaj\u00e1ratokon, a hossz\u00fa \u00fcgyeletekben az \u00e9jszakai mened\u00e9khelyen, a Fed\u00e9l N\u00e9lk\u00fcl lap szerkeszt\u00e9s\u00e9ben, egy n\u0151i absztinens r\u00e9szleg neh\u00e9zs\u00e9geinek legy\u0151z\u00e9s\u00e9ben. Aki mesterem volt, akinek mestere voltam. Aki bar\u00e1tom volt, \u00e9s akinek bar\u00e1tja voltam, vagyok?<\/p>\n
Tam\u00e1s b\u00e1csi, Tomi b\u00e1csi, Tomi, Tam\u00e1s.<\/p>\n
Eml\u00e9kezem valakire, akivel ott s\u00f6r\u00f6zt\u00fcnk azon a csud\u00e1latos, napf\u00e9nyes R\u00f3mai parton, \u00e9s besz\u00e9lgett\u00fcnk, mindig valami emberi, teh\u00e1t szakmai dologr\u00f3l, \u00e9s az akkor m\u00e9g apr\u00f3cska gyerekeim els\u0151 l\u00e1t\u00e1sra befogadt\u00e1k a t\u00f6rzsbe, \u00e9s \u0151k is besz\u00e9lgettek vele, mindig valami fontos emberi dologr\u00f3l, \u00e9s mert j\u00f3 ember volt, \u00fagy figyelt r\u00e1juk, hogy felszabadultan egyenrang\u00fanak \u00e9rezhett\u00e9k magukat. Papa, holnap mit fogunk csin\u00e1lni? \u2013 sz\u00f3lt az esti k\u00e9rd\u00e9s, azt nem tudom, de j\u00f6n Tam\u00e1s, \u00e9s l\u00e1ttam rajtuk az \u00f6r\u00f6mteli v\u00e1rakoz\u00e1st: holnap megint \u00e9rdemes lesz f\u00f6lkelni, j\u00f3 napjuk lesz, nekik is. \u00c9s olyan k\u00e9k volt az \u00e9g \u00e9s az \u00f6r\u00f6k Duna, \u00e9s t\u0171z\u00f6tt a nap, \u00e9s egy alkalommal \u00f6t perc alatt z\u00fadult a nyakunkba sz\u00e9lvihar, felh\u0151szakad\u00e1s, j\u00e9ges\u0151, \u00e9s ut\u00e1na \u00fajra kis\u00fct\u00f6tt a nap.<\/p>\n
Eml\u00e9kezem valakire, l\u00e1tty\u00e1tuk feleim sz\u00fcmt\u00fckkel, mik vogymuk, ilyen s\u00falyos, s\u00f6t\u00e9t t\u00f3nus\u00fa nyelven volna j\u00f3 \u00e1ldozni az eml\u00e9kezetnek, csakhogy nem tudok \u00edgy, hi\u00e1ba van isa pur \u00e9s homu, akire \u00e9n eml\u00e9kezem, \u0151neki csillog a szeme a humort\u00f3l, a meg\u00e9rt\u00e9s humor\u00e1t\u00f3l, most \u00e9s\u2026 fejezze be, aki tudja, \u0151t l\u00e1tom, aki mindent tudott a szoci\u00e1lis munk\u00e1r\u00f3l, tudta mindazt, ami nem tanulhat\u00f3 meg az iskolapadban, mert megtanulhatatlan. Isten \u00e1ldotta tehets\u00e9g, mondta t\u00edz \u00e9v alatt k\u00e9t koll\u00e9g\u00e1nkr\u00f3l, csakhogy val\u00f3j\u00e1ban \u0151 volt az.<\/p>\n
Eml\u00e9kezem valakire, aki m\u00e1gus volt a fapadon is, aki var\u00e1zsmondatokat tudott: \u201eJ\u00f3 napot k\u00edv\u00e1nok\u201d, \u201eUraim!\u201d, \u201eK\u00e9rem\u201d, \u201eK\u00f6sz\u00f6n\u00f6m\u201d, \u201eViszontl\u00e1t\u00e1sra, vigy\u00e1zzon mag\u00e1ra!\u201d, \u00e9s hajnalban \u00e9breszt\u00e9skor: \u201eNe ijedjen meg, csak \u00e9n vagyok\u201d.<\/p>\n
Genius loci. Igen, \u0151 testes\u00edtette meg a hely szellem\u00e9t a Pro Domon, ahol a h\u00e1zirend \u00edgy kezd\u0151d\u00f6tt: \u201eMi, az itt dolgoz\u00f3 szoci\u00e1lis munk\u00e1sok v\u00e1llaljuk\u2026”.<\/p>\n
Tam\u00e1s b\u00e1csi, Tomi b\u00e1csi, Tomi, Tam\u00e1s.<\/p>\n
Eml\u00e9kezem valakire. Nem, nem igaz \u00edgy, az eml\u00e9kezet elb\u00e1gyad, az eml\u00e9kk\u00e9p lassan kifakul, sz\u00e9tritkul, eleny\u00e9szik, fel\u00e9bred\u0151nek reggel az \u00e1lom. Nem eml\u00e9kezem, szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9nek lenyomat\u00e1t hordozom magamban, hordozzuk maroknyi valamennyien: rokonai, bar\u00e1tai, munkat\u00e1rsai, tan\u00edtv\u00e1nyai, \u00e9s t\u00f6bb sz\u00e1z otthontalan ember, akik otthonra leltek szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9nek kisug\u00e1rz\u00e1s\u00e1ban, mint mozaik k\u00f6vecsk\u00e9k \u0151rizz\u00fck egy\u00fcttesen a k\u00e9p\u00e9t most \u00e9s\u2026, fejezze be, aki tudja \u2013 \u00e9s meri, feleim.<\/p>\n
