{"id":406,"date":"2018-02-10T20:33:20","date_gmt":"2018-02-10T20:33:20","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/egy-kisgyermek-naplojabol\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:20","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:20","slug":"egy-kisgyermek-naplojabol","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/egy-kisgyermek-naplojabol\/","title":{"rendered":"Egy kisgyermek napl\u00f3j\u00e1b\u00f3l"},"content":{"rendered":"

– r\u00e9szlet –<\/p>\n

Csal\u00e1di hajl\u00e9ktalansz\u00e1ll\u00f3
\nCsepel 2002. m\u00e1jus 13.<\/p>\n

Szia, napl\u00f3m!<\/p>\n

Ma van a sz\u00fclet\u00e9snapom! Ma lettem 11 \u00e9ves. J\u00f3 volt, de nem az igazi. Nem \u00edgy k\u00e9pzeltem. Tudom, hogy anyu\u00e9k mindent megtettek, hogy j\u00f3l siker\u00fclj\u00f6n, de sajnos nem \u00fagy t\u00f6rt\u00e9nt.
\nTudod, nagyon hi\u00e1nyzik a r\u00e9gi \u00e9letem. Az, amikor m\u00e9g az \u00e9n kis szob\u00e1mban „birodalmamban” aludtam, a csal\u00e1di h\u00e1zunkban. Ott minden \u00fcnnep olyan j\u00f3 volt.
\nCsak tudod, amikor a papa meghalt, minden megv\u00e1ltozott. Addig anyu\u00e9k mindig velem voltak, sokat nevett\u00fcnk. Apa, amikor csak tehette mindig viccel\u0151d\u00f6tt, m\u00f3k\u00e1zott. Boldog voltam ott, b\u00e1r nem voltunk gazdagok, de sok nevet\u00e9s volt.
\nSosem gondoltam volna akkor, hogy minden megv\u00e1ltozhat. Pedig \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt. Az elm\u00falt 2 \u00e9v, maga volt a pokol, hisz amikor papa meghalt, akkor vele halt a r\u00e9gi \u00e9letem is.
\nAnya mindig a mam\u00e1n\u00e1l volt.
\n– Nem lehet egyed\u00fcl hagyni – mondta.
\nAtt\u00f3l kezdve apa k\u00eds\u00e9rt el a suliba, s vitt haza. Minden este apa mes\u00e9lt, mert anya nem aludt otthon. Akkor \u00e9rtettem meg Zsuzsit, akinek a sz\u00fclei elv\u00e1lltak, hogy mit \u00e9rezhet. Addig \u00e9n mindk\u00e9t sz\u00fcl\u0151met l\u00e1ttam, mindig ott voltak nekem.
\nNagyon hi\u00e1nyzott anya!! Neki is hi\u00e1nyoztunk, s mert belef\u00e1radt az ing\u00e1z\u00e1sba d\u00f6nten\u00fcnk kellett.
\n– Hozzuk ide a mam\u00e1t. Hely van b\u0151ven. Ha az als\u00f3 szob\u00e1t rendbe hozzuk ott elf\u00e9r, k\u00fcl\u00f6n is lehet, hisz ott az als\u00f3 f\u00fcrd\u0151, konyha, \u00e9s figyelni is tudunk r\u00e1 – mondta apa.
\n– Tudod, hogy m\u00e1r besz\u00e9ltem vele err\u0151l, de nem akar j\u00f6nni, azt mondta messze van. Ragaszkodik Pesthez, hi\u00e1ba magyar\u00e1ztam, hogy csak 17 km, \u00e9s j\u00e1r h\u00e9v \u00e9s busz is, de \u0151 hajthatatlan – v\u00e1laszolta anya szomor\u00faan. \u00c9n pedig m\u00e1r nem b\u00edrom ezt, f\u00e1radt vagyok, s a kisl\u00e1nynak is sz\u00fcks\u00e9ge van r\u00e1m. Nagyon hi\u00e1nyoztok. Most meg kital\u00e1lta, hogy otthonba akarjuk adni.
\n– De h\u00e1t ez butas\u00e1g! Oda nem is engedn\u00e9m. M\u00e1st kell kital\u00e1lnunk – \u00f6lelte mag\u00e1hoz apa any\u00e1t \u00e9s vigasztalta. Kital\u00e1lunk valamit sz\u00edvem, csak ne s\u00edrj. A kisl\u00e1nynak az este mondtam, hogy nagyon szereted, de az anyuk\u00e1dat nem hagyhatod mag\u00e1ra. mert anyuk\u00e1ja csak egy van az embernek, vigy\u00e1zni kell r\u00e1.
\n– De akkor mi legyen?
\n– Adjuk el a h\u00e1zat – gondolkozott apa – \u00e9s a mama lak\u00e1s\u00e1t. A kett\u0151b\u0151l csak kifutja valami, ami megfelel mindenkinek. Akkor neked sem kellene ing\u00e1znod.
\nH\u00e1t \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt, hogy \u00e1rulni kezdt\u00fck a h\u00e1zunkat, s keresni egy m\u00e1sikat Pesten, ami t\u00f6bb gener\u00e1ci\u00f3s, \u00edgy mondt\u00e1k. M\u00edg tal\u00e1ltunk egy ilyet bek\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk a mama lak\u00e1s\u00e1ba. Az nagyon k\u00f6zel volt az iskol\u00e1mhoz, de kicsi volt 5 embernek, hisz a n\u0151v\u00e9rem is vel\u00fcnk volt m\u00e9g. Mi h\u00e1rman aludtunk a nagyszob\u00e1ban, a mama \u00e9s a n\u0151v\u00e9rem az \u00e1gyon, \u00e9n egy fotel\u00e1gyon. Apa, anya a kisszob\u00e1ban a f\u00f6ld\u00f6n, mivel oda \u00e1gyat nem lehetett betenni. Sokszor gondoltam m\u00e1r akkor is a „birodalmamra”. F\u00e1jt a sz\u00edvem \u00e9rte, de legal\u00e1bb egy\u00fctt voltunk mindannyian, \u00e9s apa \u00fajra viccel\u0151d\u00f6tt, pr\u00f3b\u00e1lt lelket \u00f6nteni bel\u00e9m, s er\u0151t adott a tudat, hogy hamarosan megold\u00f3dik ez a rossz helyzet. M\u00e1s helyen ugyan, de megint lesz otthonunk. \u00cdgy h\u00e1t rem\u00e9nykedtem, s b\u00edztam benn\u00fck.
\nT\u00f6bb h\u00e1zat \u00e9s lak\u00e1st megn\u00e9zt\u00fcnk, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl egy IX. ker\u00fcleti h\u00e1z mellett d\u00f6nt\u00f6tt\u00fcnk. \u00c9n is megn\u00e9ztem, \u00e9s nagyon tetszett, hisz hasonl\u00edtott arra, amiben laktunk. Mindenkinek lett volna egy kis kuck\u00f3ja. M\u00e1r ki is v\u00e1lasztottam a l\u00e9pcs\u0151 alatti kis szob\u00e1t, azt akartam. A n\u0151v\u00e9rem \u00e9s a sz\u00fcleim az emeleti szob\u00e1t v\u00e1lasztott\u00e1k, m\u00edg mam\u00e1nak maradt a legnagyobb szoba a f\u00f6ldszinten.
\nAzt\u00e1n any\u00e1\u00e9k megk\u00f6t\u00f6tt\u00e9k a szerz\u0151d\u00e9st, s lefoglal\u00f3zt\u00e1k a h\u00e1zat.
\n– T\u00f6bb r\u00e9szletben fizet\u00fcnk, ennyi most, – adta \u00e1t a p\u00e9nzt, mert id\u0151k\u00f6zben a csal\u00e1di h\u00e1zunk is gazd\u00e1ra tal\u00e1lt – a k\u00f6vetkez\u0151 r\u00e9szletet majd akkor, ha a pesti lak\u00e1s is elkelt – mondta apa, mik\u00f6zben al\u00e1\u00edrta a szerz\u0151d\u00e9st, belev\u00e9ve az el\u0151bbi kijelent\u00e9st.
\nA mama lak\u00e1sa is elkelt hamar, hisz j\u00f3 helyen fek\u00fcdt a belv\u00e1rosban. \u00cdgy a h\u00e1zat m\u00e1r csaknem teljesen ki tudtuk fizetni. Sz\u00fcleim meg\u00e1llapodtak a k\u00f6lt\u00f6z\u00e9s napj\u00e1ban is, de abb\u00f3l nem lett semmi, mert mire k\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk volna a n\u0151 meggondolta mag\u00e1t, s nem k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt.
\n– Ezt nem mondja komolyan??!! – \u00fclt le anya a f\u00f6ldre d\u00f6bbenet\u00e9ben, s leveg\u0151\u00e9rt kapkodott. Felh\u00edvta, hogy indul az egyik kocsi \u00e9s engedje lepakolni a teheraut\u00f3t, hisz a t\u00f6bbi cuccunk m\u00e1r el\u0151tte a h\u00e1z gar\u00e1zs\u00e1ban volt.
\nMost k\u00e9pzeld el, napl\u00f3m! Ott \u00e1lltunk az \u00f6sszepakolt lak\u00e1ssal \u00fatra k\u00e9szen, \u00e9s akkor k\u00f6zlik, hogy nem mehetsz. Maradni nem maradhatsz, hisz a vev\u0151 is k\u00f6lt\u00f6zne.
\nMivel a n\u0151 elk\u00f6lt\u00f6tte a p\u00e9nz\u00fcnket, \u00edgy vissza nem tudta adni, se p\u00e9nz, se lak\u00e1s.
\n\u00c9n az eg\u00e9szb\u0151l nem \u00e9rtettem semmit, csak azt tudtam, hogy baj van, mert a d\u00f6bbenet ki\u00fclt a csal\u00e1dom arc\u00e1ra.
\n– Apuci, most mi lesz? – k\u00e9rdeztem, hisz nem tudtam mi lesz vel\u00fcnk. Nem \u00e9rtettem, hogy hogyan tehet ilyet egy feln\u0151tt, hisz engem arra tan\u00edtottak, hogy ami a m\u00e1s\u00e9, az tabu. Azt tiszteletben kell tartani, mert az\u00e9rt m\u00e1s megdolgozott. \u00c9s most t\u0151l\u00fcnk vettek el mindent, amink csak volt. Nem akartam s\u00edrni, de majdnem megfulladtam, \u00fagy szor\u00edtotta valami a torkomat.
\n– Nem tudom, bab\u00e1m, nem tudom – sz\u00f3lt apa elcsukl\u00f3 hangon \u00e9s \u00e1t\u00f6lelt, majd let\u00e9rdelt anya mell\u00e9, \u00e9s \u0151t is mag\u00e1hoz \u00f6lelte. \u00dagy pr\u00f3b\u00e1lt benn\u00fcnket vigasztalni.
\nAz els\u0151 d\u00f6bbenetb\u0151l anya bar\u00e1tn\u0151je r\u00e1zott fel, aki seg\u00edtett a csomagol\u00e1sban.
\n– Most azt kellene kital\u00e1lnunk, hov\u00e1 menjetek, am\u00edg az \u00fcgyv\u00e9d int\u00e9zkedik. Gyertek el hozz\u00e1nk – sz\u00f3lt kis gondolkod\u00e1s ut\u00e1n – nem t\u00fal nagy a h\u00e1zam, de majd \u00f6sszeh\u00fazzuk magunkat.
\n– Ti is sokan vagytok, \u00e9s m\u00e9g mi is menj\u00fcnk a nyakatokra? – k\u00e9rdezte anya k\u00e1bultan.
\n– Tudod, hogy mindig sz\u00edvesen l\u00e1tunk benneteket. Erre vannak a bar\u00e1tok. Te is megtenn\u00e9d \u00e9rt\u00fcnk. Majd a fiaim \u00f6sszek\u00f6lt\u00f6znek, \u00e9s a l\u00e1nyok is ellesznek egy szob\u00e1ban. Az emeleti nagyobb szob\u00e1ban elf\u00e9rnek h\u00e1rman, ti meg megkapj\u00e1tok a kisebbet. A mam\u00e1nak meg \u00e1tadom a saj\u00e1t szob\u00e1mat, \u00e9n meg \u00e1tk\u00f6lt\u00f6z\u00f6m a nappaliba.
\n\u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt, hogy azon a havas t\u00e9li est\u00e9n vonatra sz\u00e1lltunk \u00e9s elindultunk Tur\u00e1ra, ahol elt\u00f6lt\u00f6tt\u00fck a telet. Minden nap onnan j\u00e1rtunk be Pestre iskol\u00e1ba. Szerencs\u00e9m volt az\u00e9rt abban, hogy h\u00e1rman egy iskol\u00e1ba j\u00e1rtunk, \u00edgy nem kellett egyed\u00fcl mennem. Tavasszal azonban elkelt ez a h\u00e1z is, hisz \u0151k is r\u00e9g\u00f3ta \u00e1rult\u00e1k, mert Pestre akartak k\u00f6lt\u00f6zni.
\n\u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt, hogy egy \u00fczemb\u0151l \u00e1talak\u00edtott lak\u00e1sban h\u00faztuk meg magunkat, melyhez egy ismer\u0151s r\u00e9v\u00e9n jutottunk, aki ismerte azt a n\u0151t, aki \u00edgy elb\u00e1nt vel\u00fcnk. K\u00f6zben persze elindult a per, hogy visszakapjuk a p\u00e9nz\u00fcnket. Err\u0151l \u00e9n nem sokat tudok, hisz gyerek vagyok \u00e9s sok mindent nem \u00e9rtek.
\nAzt, hogy hogyan ker\u00fclt\u00fcnk ide, azt nem tudom, csak azt, hogy mindig att\u00f3l f\u00e9ltem anyuval egy\u00fctt, hogy int\u00e9zetbe ker\u00fcl\u00f6k, hisz \u00e9n m\u00e9g kiskor\u00fa vagyok, nem \u00fagy, mint n\u0151v\u00e9rem, aki m\u00e1r bet\u00f6lt\u00f6tte a 18-at. Azt pedig nem b\u00edrtuk volna ki.
\nMert tudod, napl\u00f3m, ebben az eg\u00e9szben csak az volt a megnyugtat\u00f3, hogy egy\u00fctt maradtunk, s \u00e9rzem sz\u00fcleim szeretet\u00e9t ir\u00e1ntam, \u00e9s egym\u00e1s ir\u00e1nt is. Igaz, hogy m\u00e9g arra nem volt p\u00e9lda, hogy nagymama is itt lakjon, de most \u0151 is vel\u00fcnk van. \u00cdgy \u00f6ten lakunk egy szob\u00e1ban. Ami viszont nagyon b\u00e1nt, az az, ami az\u00f3ta t\u00f6rt\u00e9nik k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, ami\u00f3ta itt lakunk. Ahogy az oszt\u00e1lyban megtudt\u00e1k, hogy hajl\u00e9ktalanok lett\u00fcnk, megv\u00e1ltoztak ir\u00e1nyomban. M\u00e9g olyan is volt, hogy let\u00f6r\u00f6lt\u00e9k a padot ut\u00e1nam, mert v\u00e9letlen\u00fcl hozz\u00e1\u00e9rtem. \u00dagy mintha valamit kapna t\u0151lem.
\n\u00c9s ez nagyon b\u00e1nt, mert \u00e9n nem v\u00e1ltoztam, s eddig nem volt velem semmi bajuk. Nem b\u00e1ntottam \u0151ket az\u00f3ta sem, m\u00e9gis kik\u00f6z\u00f6s\u00edtenek, b\u00e1ntanak. M\u00e1r azon gondolkozom, hogy elmegyek m\u00e1s iskol\u00e1ba, de nagyon szeretek ide j\u00e1rni. Itt tal\u00e1ltam meg azt, amit tanulni szeretn\u00e9k, \u00e9s a szini\u00f3r\u00e1kat nagyon szeretem. A t\u00e1nc\u00e9rt sem kell fizetn\u00fcnk, hisz tananyag, de ha innen elmegyek m\u00e9g azt is abba kellene hagynom, hisz nem tudn\u00e1nk fizetni. Ap\u00e1\u00e9knak term\u00e9szetesen nem sz\u00f3ltam, mert nem akarom, hogy m\u00e9g jobban f\u00e1jjon nekik ez az eg\u00e9sz. Mert l\u00e1tom, hogy \u0151k is szenvednek miatta, hasonl\u00f3 reakci\u00f3kat kapnak.
\nMondd csak, napl\u00f3m, mi\u00e9rt van az, hogy \u00edgy megv\u00e1ltoznak az emberek, ha egy hajl\u00e9ktalannal tal\u00e1lkoznak? \u00c9s mi\u00e9rt vetik meg sz\u00fcleimet is akik soha nem b\u00e1ntottak senkit, ami\u00f3ta az eszemet tudom, mindig dolgoztak becs\u00fcletesen. Most meg m\u00e9g munk\u00e1t sem kapnak, mert amint kider\u00fcl a lakhely\u00fck egyb\u0151l elutas\u00edtj\u00e1k \u0151ket. \u00c9n ezt nem \u00e9rtem.
\nMost m\u00e1r be kell fejeznem, mert itt szigor\u00fa rend uralkodik. Egy gyereknek 9-kor m\u00e1r \u00e1gyban kell lennie, \u00e9s nem mutatkozhat a folyos\u00f3n.
\nMajd holnap folytatom tov\u00e1bb, s ha gyorsan elalszom, nem hallom, hogy anya s\u00edr. Mert mostan\u00e1ban sokat s\u00edr. Apa is mindig szomor\u00fa.
\nOlyan j\u00f3 lenne megint sokat nevetni, mint r\u00e9g.<\/p>\n

Continue reading Egy kisgyermek napl\u00f3j\u00e1b\u00f3l<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":250,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[28,9],"tags":[],"class_list":["post-406","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-28","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/406","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/250"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=406"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/406\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=406"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=406"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=406"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}