{"id":2609,"date":"2018-02-10T20:34:21","date_gmt":"2018-02-10T20:34:21","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/egyrendbeli-karomkodas\/"},"modified":"2018-02-10T20:34:21","modified_gmt":"2018-02-10T20:34:21","slug":"egyrendbeli-karomkodas","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/egyrendbeli-karomkodas\/","title":{"rendered":"Egyrendbeli k\u00e1romkod\u00e1s"},"content":{"rendered":"

\nAmint bel\u00e9p a nagypost\u00e1ra a fiatalos f\u00e9rfi, az \u00faj rendszer szerint az automat\u00e1hoz l\u00e9p. Egy postai alkalmazottra „vet\u00edti” j\u00f3raval\u00f3 mosoly\u00e1t. Az k\u00e9rdezi t\u0151le, milyen szolg\u00e1ltat\u00e1st szeretne, mondja, hogy csekkbefizet\u00e9s, s kiss\u00e9 ironikusan hozz\u00e1f\u0171zi: „100.000 Ft alatti \u00f6sszegr\u0151l van sz\u00f3.” Kevesen vannak a post\u00e1n, a reggel 8 \u00f3rai nyit\u00e1st k\u00f6vet\u0151 tumultus lecsengett. \u0150 is be\u00e1ll az elektronikus kijelz\u0151n a maga sz\u00e1msor\u00e1t figyelni. Az utc\u00e1n j\u00f6vet kapta Metro \u00fajs\u00e1got lapozza fel, mint mindig, \u00e1ltalb\u00f6ng\u00e9szi az \u00e1ll\u00e1shirdet\u00e9seket. Igaz, most h\u00e1l’Istennek j\u00f3 munkahelye van, k\u00f6zel harmadik \u00e9ve m\u00e1r. Egy m\u0171szaki rajzol\u00f3 irod\u00e1ban az \u00e9retts\u00e9gij\u00e9hez szabott kisebb munk\u00e1kat b\u00edznak r\u00e1. Noszogatj\u00e1k is, szakosodjon, v\u00e9gezzen el egy k\u00e9t\u00e9ves iskol\u00e1t. K\u00f6zel a harminchoz, 27 \u00e9vesen semmi kedve tanulni. \u00cdgy maradhat „tudatlan”, amit csakis maga sajn\u00e1lhat. A kijelz\u0151n piros f\u00e9ny\u0171 sz\u00e1msor az 1005-\u00f6s villan fel, az 5-\u00f6s ablakhoz l\u00e9p. Miut\u00e1n az iroda h\u00e1rom csekkj\u00e9t befizeti, a csinos kis n\u0151 – az alig bel\u00e1that\u00f3 ablak m\u00e1sik oldal\u00e1r\u00f3l – sorsjegyet aj\u00e1nl neki. „Azon a kis p\u00e9nzen: megmarad a biztos k\u00e9t doboz s\u00f6r\u00e9n\u00e9l, melyet megvehetek hazafel\u00e9 a munk\u00e1b\u00f3l.”
\nK\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00f6r\u00f6mk\u00e9nt l\u00e9p ki a post\u00e1r\u00f3l az utc\u00e1ra, ragyog-vak\u00edt a d\u00e9lel\u0151tti nap, mely megbecs\u00fclend\u0151 m\u00e1r \u00edgy kora \u0151szid\u0151n. Azonban oldalra pillantva l\u00e1tja, a telefonf\u00fclk\u00e9n\u00e9l a flaszteren id\u0151s n\u0151 fekszik tehetetlen\u00fcl, mellette \u00fagy t\u00edz \u00e9v k\u00f6r\u00fcli fi\u00facska s\u00edr-b\u0151g hangosan. Egy fiatalabb n\u0151 \u00e9s id\u0151sebb f\u00e9rfi pr\u00f3b\u00e1l seg\u00edteni. A n\u0151 kiab\u00e1lja: Ment\u0151, valaki h\u00edvjon ment\u0151t! J\u00f3maga \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen siet\u0151sre fogja l\u00e9pteit, h\u00e1tulr\u00f3l \u00e9ri a ki\u00e1lt\u00e1s: az id\u0151s, f\u00f6ld\u00f6n fekv\u0151 asszony ki\u00e1ltja: \u0150 volt az! Tal\u00e1n kett\u0151t sem l\u00e9phetett, k\u00e9t rend\u0151rj\u00e1r\u0151r t\u0171nik fel szemben. Nem ismert idegess\u00e9g fogja el, amint megsz\u00f3l\u00edtj\u00e1k, \u00e9s a pap\u00edrjait k\u00e9rik. „Int\u00e9zked\u00e9s.” Elt\u0171nni l\u00e1tszik a j\u00f6v\u0151 id\u0151. Az egyik j\u00e1r\u0151r az id\u0151s n\u0151 fel\u00e9 indul, a vele szemk\u00f6zt l\u00e9v\u0151 biztos m\u00e9g egyszer v\u00e9gign\u00e9zi az iratait. Csakis arra tud gondolni, valami nagy baj van, de a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9st l\u00e1tva az okot nem tal\u00e1lja fel az okozathoz. A j\u00e1r\u0151r visszaj\u00f6n, s besz\u00f3lnak az \u0151rsre, kocsit k\u00e9rnek. Nem mondanak semmit. \u0150 is hallgat, k\u00ednj\u00e1ban r\u00e1 is gy\u00fajtana egy cigarett\u00e1ra. Szemben a rendel\u0151, m\u00e9gis egy ment\u0151 \u00e9rkezik. Lekapcsolj\u00e1k a szir\u00e9nahangot, a villog\u00f3t, egyre t\u00f6bben \u00e1llnak meg, figyelve, mi is t\u00f6rt\u00e9nik. Az id\u0151s n\u0151t rakj\u00e1k a hord\u00e1gyra, a kisfi\u00fa nem tudja abbahagyni a s\u00edr\u00e1st. Az egyik ment\u0151s veszi az \u00f6l\u00e9be, pr\u00f3b\u00e1lja nyugtatni \u0151t. A j\u00e1r\u0151r kocsi is meg\u00e9rkezik. Mint valamely film n\u00e9majelenete, \u00fagy sz\u00e1ll a kocsi h\u00e1ts\u00f3 \u00fcl\u00e9s\u00e9re, m\u00e1r f\u00e9mbilinccsel a kez\u00e9n. A sz\u0151ke, fiatalos sz\u00e1zadosn\u0151 kedves ugyan, de semmit nem mond a k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re. Egy \u00f3ra eltelt\u00e9vel a jegyz\u0151k\u00f6nyvben csakis a szem\u00e9lyi adatai szerepelnek. Sodadszorra teszi fel neki a k\u00e9rd\u00e9st: „Mi t\u00f6rt\u00e9nt, mondja el!” A helys\u00e9g fali\u00f3r\u00e1ja m\u00e1sodpercenk\u00e9nt kattan, furam\u00f3d a f\u00e9rfi m\u00e9gis elveszti id\u0151\u00e9rz\u00e9k\u00e9t, az inge h\u00e1t\u00e1n lucskos ver\u00edt\u00e9khideg, mik\u00f6zben kint ragyog a nap az utc\u00e1n a szabad emberek utc\u00e1j\u00e1n. „Mondana m\u00e1r valami \u00e9rdemlegeset?” A sz\u00e1zadosn\u0151 a munkak\u00f6r\u00e9hez ill\u0151 higgadt hangon k\u00e9rdezi \u0151t. A f\u00e9rfi v\u00e9gig gondolja, hogy mi\u00e9rt is k\u00e9rdezik \u0151t, l\u00e1tja maga el\u0151tt az id\u0151s n\u0151t a f\u00f6ld\u00f6n, a s\u00edr\u00f3 kisfi\u00fat, az \u00e9rkez\u0151 ment\u0151t s hogy \u0151 besz\u00e1ll a j\u00e1r\u0151rkocsiba. Ennyi. \u00c9s mi k\u00f6ze neki az eg\u00e9szhez? Ki\u00fcltetik a foly\u00f3s\u00f3ra, v\u00e1rhat. „Az igazs\u00e1gszolg\u00e1ltat\u00e1s g\u00e9pezete dolgozik”, \u00e9s neki m\u00e1r a saj\u00e1t tulajdon teste sem jelenthet mened\u00e9ket. Egymaga \u00fcl a folyos\u00f3 padj\u00e1n, n\u00e9hol iroda ajt\u00f3k nyit\u00f3dnak, egy-egy mondatfoszl\u00e1ny jut el \u00edgy hozz\u00e1. K\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9se r\u00e9v\u00e9n szinte rosszull\u00e9t fogja el. De kinek is sz\u00f3lhatna? Az ajt\u00f3nyit\u00f3d\u00e1sra szinte megk\u00f6nnyebb\u00fcl. Le\u00fcl, nem figyel, csup\u00e1n n\u00e9zi a sz\u00e1zadosn\u0151t. „Adja m\u00e1r neki vissza az \u0151 egyszer\u0171 kis \u00e9let\u00e9nek menlevel\u00e9t.” Egy g\u00e9pelt pap\u00edrlapot tesznek el\u00e9, a vele int\u00e9zked\u0151 j\u00e1r\u0151r jelent\u00e9se. „Olvassa el \u00e9s \u00edrja al\u00e1!” V\u00e9gigfuttatja szem\u00e9t a pap\u00edrra \u00edrott sorokon. „Az igazoltatott f\u00e9rfi az utc\u00e1n minden el\u0151zm\u00e9ny n\u00e9lk\u00fcl egy j\u00e1r\u00f3kel\u0151 id\u0151s asszonyra \u00fcv\u00f6lt\u00f6tte a Ba…d meg sz\u00f3t, a n\u00e9ni megijedt \u00e9s elesett. A ment\u0151szolg\u00e1lat l\u00e1tta el a helysz\u00ednen, \u00e9s sz\u00e1ll\u00edtotta el az \u00fcgyeletes k\u00f3rh\u00e1zba.” A f\u00e9rfi elolvasta a k\u00e9toldalas rend\u0151rj\u00e1r\u0151r jelent\u00e9s\u00e9b\u0151l ennyit fogott fel. A menek\u00fcl\u00e9s hangja azt mondatta vele, hogy al\u00e1\u00edr mindent, csak szabad lehessen \u00fajra. A goly\u00f3stollal oda\u00edrja a nev\u00e9t a lap alj\u00e1ra. Maga sem tudja, k\u00f6sz\u00f6nt-e vagy sem, amint kil\u00e9p az utc\u00e1ra. Szabads\u00e1g \u00e9rzete \u00e1tvil\u00e1golja minden sejtj\u00e9t, m\u00e9gis csup\u00e1n k\u00f3sz\u00e1lni, menni szeretne, v\u00e1rosa sz\u00fcl\u00f6ttjek\u00e9nt, csak \u00fagy n\u00e9vtelen\u00fcl.
\nK\u00f6zel 3 h\u00e9t telt el, \u00edgy a keddi napon – m\u00e1r az okt\u00f3beri h\u0171v\u00f6ss\u00e9gben – d\u00e9lel\u0151tt 9 45 percre sz\u00f3l az id\u00e9z\u00e9se a b\u00edr\u00f3s\u00e1gi t\u00e1rgyal\u00e1sra. Az irod\u00e1n csak annyit tudnak, t\u00e1rgyal\u00e1sra kell mennie, az\u00e9rt az egyik koll\u00e9ga megjegyezte: „Rem\u00e9lem, nem veszted el az \u00e1ll\u00e1sod.” Korai m\u00e9g az id\u0151, a t\u00e9ren egy b\u00fcf\u00e9ben cs\u00e9sze k\u00e1v\u00e9t kortyolgat, kiv\u00e9telesen Marlboro cigarett\u00e1t f\u00fcst\u00f6l. Ideges nevet\u00e9sek\u00e9nt horkan fel mellkasa – a lehets\u00e9ges \u00edt\u00e9letre gondolva. Egy kisebb t\u00e1rgyal\u00f3terem a b\u00edr\u00f3s\u00e1gon, az el\u0151t\u00e9rb\u0151l a kirendelt \u00fcgyv\u00e9dj\u00e9vel – id\u0151sebb f\u00e9rfi – v\u00e1lt p\u00e1r sz\u00f3t. Fizetett volna \u0151 \u00fcgyv\u00e9det, de nem csin\u00e1lt semmit a „nagyvil\u00e1gban”, ami\u00e9rt most ide megid\u00e9ztett\u00e9k, v\u00e9dj\u00e9k h\u00e1t \u00edgy. „Az \u00e1llam adta, az \u00e1llam vette.” Elhalkul a terem, le\u00fcl, mindenki a fiatalos n\u00e9zet\u0171 b\u00edr\u00f3hoz k\u00e9retik, \u00e1tadja a szem\u00e9lyi igazolv\u00e1ny\u00e1t, a b\u00edr\u00f3 ismerteti a v\u00e1dat, t\u00f6bbek k\u00f6zt ezt mondja: egy rend\u0151r j\u00e1r\u0151r jelent\u00e9s\u00e9t \u00edrta al\u00e1 a vallom\u00e1s\u00e1t. J\u00f3maga csak \u00fcl, mintegy k\u00edv\u00fclr\u0151l \u00e1llap\u00edtja meg: elkezd\u0151d\u00f6tt a t\u00e1rgyal\u00e1sa. A v\u00e9d\u0151\u00fcgyv\u00e9d szabatos, sz\u00e9p besz\u00e9det tart, a t\u00e1rgyal\u00e1s sor\u00e1n t\u00f6bbsz\u00f6r elhangozhat a „Ba… meg” sz\u00f3, \u00edgy z\u00e1rt t\u00e1rgyal\u00e1st k\u00e9r. A f\u00e9rfi boh\u00f3zatnak v\u00e9li v\u00e9d\u0151je szavait, m\u00e1sfel\u0151l biztos csakis egy ravasz, taktikai l\u00e9p\u00e9sr\u0151l lehet sz\u00f3. A b\u00edr\u00f3 azonban helyt ad a k\u00e9r\u00e9snek, \u00edgy elrendeli a z\u00e1rt t\u00e1rgyal\u00e1st. A termet elhagyj\u00e1k a fiatal jog\u00e1szhallgat\u00f3k \u00e9s az egy-k\u00e9t not\u00f3rius b\u00edr\u00f3s\u00e1gi t\u00e1rgyal\u00e1sra j\u00e1r\u00f3. \u00cdgy p\u00e1ran maradnak csak, \u00e9s \u00edgy lesz pillanatr\u00f3l pillanatra nyomaszt\u00f3 csend. Az \u00fcgy\u00e9sz egy harmincas \u00e9veiben j\u00e1r\u00f3, csinos n\u0151. Sz\u0151k\u00e9s-v\u00f6r\u00f6s haj\u00e1t copfba fogva hordja. Alapos r\u00e9szletess\u00e9ggel ismerteti a v\u00e1dat. „K\u00e9pzelj\u00fck el: sz\u00e9p, naps\u00fct\u00f6tte d\u00e9lel\u0151tt, az emberek A pontb\u00f3l B pontba tartanak, mindennapos dolgaikat int\u00e9zik. Teh\u00e1t a nagyv\u00e1ros b\u00e9k\u00e9s \u00e9lete zajlik.” Az \u00fcgy\u00e9szn\u0151 r\u00f6vidke sz\u00fcnetet tart besz\u00e9d\u00e9ben, hideg tekintettel a v\u00e1dlottra n\u00e9z, majd folytatja: „Egy tisztess\u00e9ges meg\u0151sz\u00fclt nagymama a t\u00edz\u00e9ves unok\u00e1j\u00e1val s\u00e9t\u00e1l hazafel\u00e9 a piacr\u00f3l. Egyszer csak j\u00f6n egy fiatalember, \u00e1tlag j\u00e1r\u00f3kel\u0151nek t\u0171nhet, de ekkor minden el\u0151zm\u00e9ny n\u00e9lk\u00fcl az id\u0151s asszony arc\u00e1ba ord\u00edtja a Ba… meg sz\u00f3t. Az id\u0151s n\u0151 ijedts\u00e9g\u00e9ben megt\u00e1ntorodv\u00e1n a f\u00f6ldre esik. Az id\u0151s n\u0151nek combnyakt\u00f6r\u00e9se lett, jelenleg is k\u00f3rh\u00e1zi oszt\u00e1lyon \u00e1polj\u00e1k. T\u00fal mag\u00e1n a testi s\u00e9rt\u00e9sen a t\u00edz\u00e9ves unoka v\u00e9gign\u00e9zte a nagymam\u00e1j\u00e1val t\u00f6rt\u00e9nteket, az\u00f3ta a gyermeket pszichol\u00f3gus seg\u00edti, hogy feldolgozhassa, ami vel\u00fck t\u00f6rt\u00e9nt. A szakv\u00e9lem\u00e9nyek szerint a gyermek soha nem szabadul az eml\u00e9kt\u0151l. Tisztelt b\u00edr\u00f3 \u00far, a v\u00e1dlott k\u00e9t ember \u00e9let\u00e9t tette t\u00f6nkre.” A besz\u00e9det k\u00f6vet\u0151en a f\u00e9rfi k\u00f6r\u00fcl hidegebb\u00e9 v\u00e1lik a leveg\u0151, mint maga a csend. Nem \u00e9rti, nem v\u00e1dolhatj\u00e1k ilyennel, hacsak nem \u0151r\u00fclt meg a vil\u00e1g. A v\u00e9d\u0151\u00fcgyv\u00e9dje emelkedik sz\u00f3l\u00e1sra. A rend\u0151rs\u00e9gen al\u00e1\u00edrt vallom\u00e1s\u00e1t term\u00e9szetesen semmiss\u00e9g teszi, mivel a v\u00e1dlott azt m\u00e1r visszavonta. T\u0151mondatokban kifejti, egy fat\u00e1lis t\u00e9ved\u00e9sr\u0151l lehet csak sz\u00f3. Megeml\u00edti, hogy a f\u00e9rfi j\u00f3zan, munkakedvel\u0151 \u00e9letet \u00e9l, s p\u00e1r mondatban felolvassa a f\u0151n\u00f6ke r\u00f3la \u00edrott sorait: dics\u00e9r\u0151 szavak. V\u00e9g\u00fcl a t\u00e1rgyal\u00e1s elnapol\u00e1s\u00e1t k\u00e9ri. A f\u00e9rfi \u00fcl \u00e9s hallgat, senki sem k\u00e9rdezi. Innen nem megy ki szabadon – gondolja. V\u00e9g\u00fcl a b\u00edr\u00f3 h\u00e1zi \u0151rizetet rendel el, ami s\u00falyosabb, mint a lakhely- elhagy\u00e1s tilalma, de „szabad” maradhat a k\u00f6vetkez\u0151 t\u00e1rgyal\u00e1si napig. „Meg kell lennie az igazs\u00e1gnak ebben a rohadt Univerzumban!”
\nA f\u00e9rfi a lak\u00e1s\u00e1ban \u00fcld\u00f6g\u00e9l, az esti sz\u00fcrk\u00fcletben. Napok \u00f3ta nem f\u0151z mag\u00e1nak semmit, az \u00f6t\u00f6dik felbontott s\u00f3letkonzervet kanalazgatja. Nem \u00e9rzi igaz\u00e1n az \u00edzeket, emocion\u00e1lis mag\u00e1ny\u00e1ba s\u00fcpped. J\u00f6n ism\u00e9t az \u00e9j, t\u00e1n f\u00e9l \u00f3r\u00e1t, ha alszik. \u00dcl az \u00e1gy\u00e1n a s\u00f6t\u00e9tben, a r\u00e1di\u00f3t is csak az\u00e9rt kapcsolja be, hogy ne legyen csend, legyen neki emberibb a vil\u00e1g. Nincs ok-okozatja a v\u00e1dnak, de mennyi el\u00edt\u00e9ltet kiv\u00e9geztek egy „v\u00e9gs\u0151 t\u00e9ved\u00e9s” miatt. Reggel a b\u00edr\u00f3s\u00e1g l\u00e9cs\u0151in l\u00e9pdel, mintha csak \u00f6nmaga Golgot\u00e1j\u00e1ra. Az el\u0151t\u00e9rben v\u00e9d\u0151\u00fcgyv\u00e9dj\u00e9re k\u00f6sz\u00f6n \u00e9s elmosolyodik. Biztat\u00f3 szavait csak hangrezg\u00e9sk\u00e9nt \u00e9szleli. Ha kell, g\u00f6rb\u00fclj\u00f6n meg a h\u00e1ta a jogban, mint anyag a t\u00e9rben. A v\u00e9d\u0151je emelkedik sz\u00f3ra: „Tisztelt b\u00edr\u00f3 \u00far, tisztelt \u00fcgy\u00e9szn\u0151! Ez\u00faton szeretn\u00e9m c\u00e1folni a v\u00e9dencem elleni v\u00e1dat.” Egy fekete dosszi\u00e9b\u00f3l \u00fajs\u00e1got \u00e9s egy cetlif\u00e9les\u00e9get vesz el\u0151. A b\u00edr\u00f3i pulpitushoz l\u00e9pve \u00e1tadja azt a b\u00edr\u00f3nak. „Tisztelt B\u00edr\u00f3 \u00far! A kez\u00e9ben tartott ker\u00fcleti lap, a d\u00e1tum az \u00fajs\u00e1gon, a m\u00e1sodik oldalon egy cikk tal\u00e1lhat\u00f3: R\u00e9m\u00fclet a Nagyposta el\u0151tt. Egy f\u00e9nyk\u00e9p is l\u00e1that\u00f3. Ha jobban megn\u00e9zi, a s\u00e9rtett m\u00f6g\u00f6tt ez k\u00f6zt\u00e9ri \u00f3ra van, melyen az id\u0151 j\u00f3l kivehet\u0151, mint l\u00e1tja, 9 \u00f3ra 32 perc. Most k\u00e9rem, n\u00e9zze meg a sorsz\u00e1mos pap\u00edrlapot, mit adtam \u00d6nnek. A v\u00e9dencem a posta automat\u00e1j\u00e1b\u00f3l kapta, \u00e9s az \u00e1ll rajta, hogy 9 \u00f3ra 20 perc 17 m\u00e1sodperc. Ha v\u00e9dencem az eset el\u0151tt j\u00f3 t\u00edz perccel a post\u00e1n volt, akkor ugye nem lehetett k\u00e9t helyen. Gondolom a k\u00f6zter\u00fcleti hivatalt\u00f3l k\u00e9rhet\u0151 meger\u0151s\u00edt\u00e9s az \u00f3r\u00e1k pontoss\u00e1g\u00e1t illet\u0151en. Ez m\u00e1r meg kell gy\u0151zze a hallgat\u00f3s\u00e1got v\u00e9dencem \u00e1rtatlans\u00e1g\u00e1t bizony\u00edtva. B\u00edr\u00f3 \u00far, k\u00e9rn\u00e9m tan\u00fak\u00e9nt meghallgatni L\u00e1posi Ferencet.” A b\u00edr\u00f3 int, a terem\u0151r egy fiatalos, j\u00f3 negyvenes f\u00e9rfit sz\u00f3l\u00edt.\u00a0 A v\u00e9d\u0151\u00fcgyv\u00e9d csup\u00e1n egy k\u00e9rd\u00e9st szegez neki. „K\u00e9rem, mondja el, a ker\u00fcleti lap f\u00e9nyk\u00e9pe mik\u00e9nt k\u00e9sz\u00fclt?” „Aznap reggel egy panor\u00e1ma r\u00f6ntgenre tartottam a fogorvosomhoz. A Nagy Posta el\u0151tt l\u00e1ttam meg a f\u00f6ld\u00f6n az id\u0151s asszonyt \u00e9s a s\u00edr\u00f3 kisfi\u00fat. Mivel m\u00e1r ketten pr\u00f3b\u00e1ltak nekik seg\u00edteni a h\u00f6lgynek, \u00edgy \u00e9n automatikusan f\u00e9nyk\u00e9pezni kezdtem a mobilommal. J\u00f3magam nem l\u00e1ttam az elk\u00f6vet\u0151t a helysz\u00ednen.” A f\u00e9rfi ezut\u00e1n elhagyta a t\u00e1rgyal\u00f3t. \u00c9rdekes m\u00f3don a b\u00edr\u00f3 nem vonul vissza \u00e1tgondolni az \u00edt\u00e9letet. Ez tiszta sor, a fekete fekete, a feh\u00e9r feh\u00e9r, nincsenek \u00e1rnyalatok. A f\u00e9rfi m\u00e9g nem tud \u00f6r\u00fclni a b\u00edr\u00f3 szavainak, egy r\u00e9gi id\u00e9zet jut esz\u00e9be: „Intelme gyorsan, nyersen \u00e9rt” „\u00d6nt, V\u00e9rtesi Mih\u00e1ly, a v\u00e1dak al\u00f3l felmentem!” V\u00e9d\u0151\u00fcgyv\u00e9dje ment\u0151angyalk\u00e9nt fog vele kezet. A f\u00e9rfi kifel\u00e9 m\u00e9g visszapillant a b\u00edr\u00f3i pulpitus aranyozott szeg\u00e9lyl\u00e9ceire, s megsz\u00f3lal: „B\u00edr\u00f3 \u00far, engem meghurcoltak \u00e9s megal\u00e1ztak, menjen a j\u00f3 fen\u00e9be a paragrafusaival \u00e9s t\u00f6rv\u00e9nycikkeivel!” Az elhangzottakra v\u00e9d\u0151\u00fcgyv\u00e9dje szinte megdermed, az \u00fcgy\u00e9szn\u0151 arca felragyog. A b\u00edr\u00f3 vissza\u00fcl, s a b\u00edr\u00f3s\u00e1g megs\u00e9rt\u00e9s\u00e9\u00e9rt 30.000 Ft b\u00edrs\u00e1got szab ki. A b\u00edr\u00f3 atyailag n\u00e9z a f\u00e9rfire, s halkan mondja: „Nehogy megsz\u00f3laljon, m\u00edg ki nem l\u00e9p az \u00e9p\u00fcletb\u0151l!” <\/p>\n

\n2015 szeptember, 1. d\u00edj<\/p>\n

Continue reading Egyrendbeli k\u00e1romkod\u00e1s<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":257,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[226,9],"tags":[],"class_list":["post-2609","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-226","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2609","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/257"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2609"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2609\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2609"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2609"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2609"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}