{"id":2415,"date":"2018-02-10T20:34:14","date_gmt":"2018-02-10T20:34:14","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/a-pad\/"},"modified":"2018-02-10T20:34:14","modified_gmt":"2018-02-10T20:34:14","slug":"a-pad","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/a-pad\/","title":{"rendered":"A pad"},"content":{"rendered":"

\n\u00c1brah\u00e1m S\u00e1ndor Mih\u00e1ly eml\u00e9k\u00e9re<\/p>\n

Nem volt k\u00f6nny\u0171 gyerekkorom. M\u00e1r akkor keretek k\u00f6z\u00e9 szor\u00edtottak. V\u00e1gtak, gyalultak, csiszoltak. Csak \u00fagy r\u00f6pk\u00f6d\u00f6tt a sok fah\u00e1ncs az asztalosm\u0171helyben. Miut\u00e1n kialakult a vil\u00e1gn\u00e9zetem, \u00f6t oldalbord\u00e1t kaptam. Majd barn\u00e1ra festettek, \u00e9s kiker\u00fcltem a nagybet\u0171s \u00e9letbe, a L\u00f6v\u0151h\u00e1z utc\u00e1ba.
\nH\u00f3 \u00e9s es\u0151 tiszt\u00edtott, fagy edzett. Kuty\u00e1k \u00e9s madarak hagytak rajtam titkos jeleket. Szomsz\u00e9dos padt\u00e1rsaim t\u00fal messze ker\u00fcltek t\u0151lem. Nagyon mag\u00e1nyos voltam. N\u00e9ha persze meg-megpihent n\u00e1lam valaki. Megevett egy szendvicset, a botj\u00e1ra t\u00e1maszkodva f\u00e1jdalmasan s\u00f3hajtozott vagy a f\u00fcl\u00e9hez tartott kis szerkenty\u0171be besz\u00e9lt. \u00c9rdekes t\u00f6rt\u00e9neteket hallhattam. Foszl\u00e1nyokat, amelyeknek vagy az eleje, vagy a v\u00e9ge hi\u00e1nyzott. Sajnos a legizgalmasabb r\u00e9szn\u00e9l \u00e1ltal\u00e1ban fak\u00e9pn\u00e9l hagytak. \u00cdgy unalmas \u00f3r\u00e1imban, f\u00e9mkarf\u00e1val korl\u00e1tolt \u00f6sszes k\u00e9pzel\u0151er\u0151mmel, ezeket a r\u00e9szleteket pr\u00f3b\u00e1ltam kital\u00e1lni.
\nAzt\u00e1n egy nap meg\u00e9rkezett \u0151. Messzir\u0151l n\u00e9zegetett, majd lassan odas\u00e9t\u00e1lt hozz\u00e1m. Egyik felemr\u0151l \u00e1t\u00fclt a m\u00e1sikra, megint vissza, mint aki pr\u00f3b\u00e1lgatja, hol k\u00e9nyelmesebbek a deszk\u00e1im. V\u00e9kony k\u00f6nyvecsk\u00e9t vett el\u0151, \u00e9s addig fel sem kelt, am\u00edg v\u00e9gig nem olvasta. Sajn\u00e1ltam, amikor elt\u0171nt az est s\u00f6t\u00e9tj\u00e9ben, a sz\u00f6k\u0151k\u00fat m\u00f6g\u00f6tt. M\u00e1snap a k\u00f6zeli p\u00e9ks\u00e9g el\u0151tt \u00e1lldog\u00e1lt. Izgatott lettem, amikor ism\u00e9t fel\u00e9m vette az ir\u00e1nyt. A szak\u00e1llas f\u00e9rfi h\u00e1t\u00e1n piros vir\u00e1gos pokr\u00f3cba g\u00f6ngy\u00f6lt nagy pakk volt kereszt\u00fclvetve. \u00d3vatos mozdulattal fejtette le mag\u00e1r\u00f3l, \u00e9s lerakta a bal oldalamra. Az eg\u00e9sz napot velem t\u00f6lt\u00f6tte. Facsom\u00f3imat majd sz\u00e9trepesztette az \u00f6r\u00f6m. Besz\u00e9lgetett az arra j\u00e1r\u00f3kkal \u00e9s olvasott. Napnyugtakor sem hagyott magamra. Kom\u00f3tosan sz\u00e9tter\u00edtette a pl\u00e9d belsej\u00e9t, eligaz\u00edtotta a p\u00e1rn\u00e1t, a takar\u00f3t, majd lefek\u00fcdt. Soha nem \u00e9reztem m\u00e9g senkit ennyire k\u00f6zel magamhoz. Minden l\u00e9legzetv\u00e9telkor odasimult a bord\u00e1imhoz.
\nM\u00e1snap is ottmaradt, azt\u00e1n annak a m\u00e1snapj\u00e1n \u00e9s ut\u00e1na is. Hossz\u00fa h\u00f3napok teltek el. Id\u0151vel kapott egy sepr\u0171t, a k\u00f6rny\u00e9kbeli h\u00e1zak j\u00e1rd\u00e1it tartotta rendben. N\u00e9ha az \u00e9n l\u00e1bamat is megcsiklandozta vele. Ilyenkor vissza kellett fognom magam, ne nevessek fel hangosan. Egyre t\u00f6bb ember \u00e1llt meg el\u0151tt\u00fcnk. Volt, aki sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl tett le ezt-azt. Kenyeret, meleg \u00e9telt, cip\u0151t, kab\u00e1tot, bort, apr\u00f3p\u00e9nzt vagy k\u00f6nyvet. Ut\u00f3bbinak \u00f6r\u00fclt a legjobban. Volt, aki ink\u00e1bb besz\u00e9lgetett vele. Az \u0151 t\u00f6rt\u00e9nete volt az els\u0151, amelyet az elej\u00e9t\u0151l a v\u00e9g\u00e9ig meghallgathattam. T\u00f6bbsz\u00f6r is. V\u00e1j\u00e1rk\u00e9nt dolgozott, de elbocs\u00e1t\u00e1sa ut\u00e1n nem tal\u00e1lt m\u00e1s munk\u00e1t. Utc\u00e1ra ker\u00fclt, \u00e9s az\u00e9rt j\u00f6tt fel Budapestre, h\u00e1tha itt siker\u00fcl \u00fajra egyenesbe hoznia az \u00e9let\u00e9t. Biztos pont azonban csak \u00e9n maradtam neki \u00e9s az emberek j\u00f3indulata. K\u00e9t \u00e9ve lakott m\u00e1r n\u00e1lam. \u00d6sszeszoktunk. Tudtam, mikor t\u00e9r nyugov\u00f3ra. Tudtam, ha sokat forgol\u00f3dik, rossz \u00e1lmok gy\u00f6trik. Tudtam, ha ilyenkor felki\u00e1lt, meg kell pr\u00f3b\u00e1lnom enyh\u00edteni deszk\u00e1im kem\u00e9nys\u00e9g\u00e9n. Tudtam, hogy egy\u00fctt kel az \u00e9nekesmadarakkal. Tudtam, takar\u00f3j\u00e1t minden reggel ugyan\u00fagy, ugyanazon gondos mozdulatokkal hajtja \u00f6ssze. Tudtam, mi vid\u00e1m\u00edtja fel. Tudtam, a rem\u00e9nyvesztetts\u00e9gt\u0151l mikor csapna r\u00e1m teljes er\u0151b\u0151l. Tudtam, mit\u0151l voltak arc\u00e1n n\u00e9ha nagy fekete foltok. Tudtam, mi\u00e9rt nem veti le kab\u00e1tj\u00e1t ny\u00e1ron a legnagyobb melegben sem. Tudtam, mennyire vacog t\u00e9lv\u00edz idej\u00e9n a jeges sz\u00e9lben. Tudtam, mennyire megviseli egy-egy k\u00f6h\u00f6g\u0151roham. Tudtam, hogy egyed\u00fcl az olvas\u00e1s tartja \u00e9letben. J\u00f3zsef Attila, Radn\u00f3ti, Rejt\u0151 \u00e9s m\u00e1sok. Tudtam, mindent tudtam. Ha csendben \u00fclt, akkor is \u00e9reztem, mire gondol.
\nEml\u00e9kszem arra a zord t\u00e9li napra, amikor elkeseredett, szokatlanul hallgatag \u00e9s szomor\u00fa volt. A kez\u00e9ben tartott k\u00f6nyvb\u0151l egy id\u00e9zetet olvastatott fel t\u00f6bbekkel, akik arra j\u00e1rtak. „Hi\u00e1ba m\u00e9gy el messzire, mindig k\u00f6zel leszel. Hi\u00e1ba f\u00e9rk\u0151z\u00f6l k\u00f6zel, mindig vil\u00e1gnyi messzes\u00e9gben leszel t\u0151lem.” \u00dagy \u00edzlelgette ezeket a sorokat, mint igazi \u00ednyenc a legfinomabb pezsg\u0151t.
\nAzon este j\u00f3val k\u00e9s\u0151bb fek\u00fcdt le a szok\u00e1sosn\u00e1l. M\u00e1snap reggel viszont nem kelt fel. Gyeng\u00e9nek \u00e9rezte mag\u00e1t. Nem is olvasott. M\u00e9g a k\u00f6zeli irodah\u00e1z alagsori ablak\u00e1hoz sem t\u00e1maszkodott oda, amely m\u00f6g\u00f6tt egy ventil\u00e1tor kellemes meleget f\u00fajt az utc\u00e1ra. Led\u00f6nt\u00f6tte valami betegs\u00e9g. Csak fek\u00fcdt csendben, mozdulatlanul. Az emberek arra sem tudt\u00e1k r\u00e1venni, hogy legal\u00e1bb fel\u00fclj\u00f6n. Azt\u00e1n egy villog\u00f3 feh\u00e9r aut\u00f3 elvitte. \u00c9n pedig egyre t\u00fcrelmetlenebb\u00fcl v\u00e1rtam vissza. H\u00e1tt\u00e1ml\u00e1mra feh\u00e9r pap\u00edrt ragasztottak elhuny\u00e1sr\u00f3l \u00e9s belgy\u00f3gy\u00e1szati oszt\u00e1lyr\u00f3l. Nem igaz\u00e1n \u00e9rtettem. Sok j\u00e1r\u00f3kel\u0151 megn\u00e9zte a c\u00e9dul\u00e1t. Volt, aki fejet hajtott. Vagy csendesebbre vette hangos besz\u00e9d\u00e9t. Sokan meg is siratt\u00e1k. \u00dcl\u0151k\u00e9mre fonott kos\u00e1rk\u00e1t tettek, tele m\u00e9csesekkel. A pokr\u00f3cra lila krizant\u00e9m ker\u00fclt. \u00c9s az emberek ugyan\u00fagy meg\u00e1lltak, mintha m\u00e9g mindig ott lett volna a t\u00e1rsam velem. Az egyetlen, aki h\u0171s\u00e9ges volt hozz\u00e1m. Egyik d\u00e9lel\u0151tt nagy f\u00e1jdalmat \u00e9reztem, n\u00e9gy csavar f\u00far\u00f3dott bel\u00e9m. Kis r\u00e9zt\u00e1bl\u00e1t er\u0151s\u00edtettek r\u00e1m. Eml\u00e9keztet\u0151\u00fcl, hogy \u00e9lete utols\u00f3 k\u00e9t \u00e9v\u00e9ben itt lakott valaki.
\nValaki, aki m\u00e1r a f\u00f6ld\u00f6n \u00e1t\u00e9lte a Pokolj\u00e1r\u00e1st, kedvenc Nemere-k\u00f6nyv\u00e9t…
\n„\u00c9s hov\u00e1 lett Tesseor? Messzire utazott. Senki sem tudja, hov\u00e1. \u00c1m id\u0151nk\u00e9nt elterjedt a sz\u00f3besz\u00e9d, hogy visszaj\u00f6tt, hogy valahol erre j\u00e1rt ism\u00e9t. Bizony lehet, itt van k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk \u00e9s felbukkan, ha igazs\u00e1gtalans\u00e1got tapasztal. B\u00e1rmelyik percben el\u0151t\u0171nhet a semmib\u0151l, a nagy \u00e9s v\u00e9gtelen Mindens\u00e9gb\u0151l.”<\/p>\n

Continue reading A pad<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":126,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[207,9],"tags":[],"class_list":["post-2415","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-207","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2415","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/126"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2415"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2415\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2415"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2415"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2415"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}