{"id":23540,"date":"2026-09-29T16:18:29","date_gmt":"2026-09-29T14:18:29","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=23540"},"modified":"2026-09-29T16:18:29","modified_gmt":"2026-09-29T14:18:29","slug":"az-ut-amit-nem-ismertem","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2026\/09\/29\/az-ut-amit-nem-ismertem\/","title":{"rendered":"Az \u00fat, amit nem ismertem"},"content":{"rendered":"

(k\u00f6d)<\/span><\/p>\n

A hideg nyirkos \u00e9jszaka m\u00e9ly \u00e1lmot hozott a fiatal f\u00e9rfi barna szem\u00e9re. A csillagok f\u00e9nye megfakultan, b\u00e9k\u00e9sen szunnyadt a sz\u00fcrke felh\u0151takar\u00f3k alatt. Gyula arccal fek\u00fcdt az avarral fedett hideg f\u00f6ld\u00f6n, barna ar\u00e1nyos arca most szinte sz\u00fcrke volt, fiatal atl\u00e9ta termete mintha kisebbnek t\u0171nne. Szemh\u00e9ja neh\u00e9z volt, nem akarta kinyitni, pihek\u00f6nny\u0171nek \u00e9rezte test\u00e9t, lelke megtelt nyugalommal, sz\u00edv\u00e9t \u00e1tj\u00e1rta a v\u00e9gtelen nyugalom, maradni akart. Hossz\u00fa \u00f3r\u00e1kon \u00e1t \u00edgy fek\u00fcdt, szinte mozdulatlan, ezen a kihalt k\u00f6d\u00f6s hajnalon, m\u00e1r nem akart k\u00fczdeni, csup\u00e1n pihenni v\u00e1gyott.<\/span><\/p>\n

 <\/p>\n

(pillang\u00f3)<\/span><\/p>\n

Gyula a t\u00f6lt\u00e9s alj\u00e1n egy f\u00e9rfi sziluettj\u00e9t pillantotta meg, amint lass\u00fa, de hat\u00e1rozott l\u00e9ptekkel k\u00f6zeledett elernyedt test\u00e9hez. Hull\u00e1mos barna haja a v\u00e1ll\u00e1ra omlott, szem\u00e9ben ott ragyogott a v\u00e9gtelen szeretet, arca nyugodt volt, eg\u00e9sz l\u00e9ny\u00e9t \u00e1thatotta a b\u00e9ke. Egyszer\u0171, hossz\u00fa v\u00e1szonruh\u00e1ja bok\u00e1j\u00e1t simogatta az enyhe sz\u00e9lben. Mez\u00edtelen l\u00e1ba alig \u00e9rte a talajt, szinte lebegett. Miut\u00e1n oda\u00e9rt, Gyula f\u00f6l\u00e9 hajolt, felemelte tehetetlen karj\u00e1t, s tenyer\u00e9be helyezte az addig sz\u00e1m\u00e1ra l\u00e1thatatlan, sz\u00ednpomp\u00e1s pillang\u00f3t. Halv\u00e1ny mosoly jelent meg az arc\u00e1n, s megnyugtat\u00f3 hangon \u00edgy sz\u00f3lt.<\/span><\/p>\n

\u2013 Rep\u00fclj egy\u00fctt vele!<\/span><\/p>\n

Gyula, egy szer\u00e9ny falusi templomban tal\u00e1lta mag\u00e1t, amint egy fiatal f\u00e9rfi egy csecsem\u0151t tart karjaiban, kiss\u00e9 a pap fel\u00e9 ford\u00edtotta a gyermek fej\u00e9t, hogy az meg\u00e1ldja szentelt v\u00edzzel. \u00c9rezte a szeretetet, ami belengte az eg\u00e9sz teret. Azt\u00e1n a m\u00e1sik pillanatban l\u00e1tta, ahogy \u00e9desapja tan\u00edtgatja, hogy kell bogr\u00e1csozni a szabadban, \u00e9s egy\u00fctt nevettek, mikor n\u00e9ha elhasaltak fut\u00e1s k\u00f6zben, hogy a rakonc\u00e1tlan b\u00e1r\u00e1nyokat az akolba pr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k terelni est\u00e9re. L\u00e1tta \u00e9desanyj\u00e1t, ahogy kicsi fi\u00e1t iskol\u00e1ba k\u00eds\u00e9ri, \u00e9s \u00fatk\u00f6zben a ker\u00edt\u00e9sen kihajl\u00f3 ny\u00edl\u00f3 orgonabokorr\u00f3l, huncutul \u00f6sszen\u00e9zve, vir\u00e1got csennek. L\u00e1tta, ahogy kicsi testv\u00e9reivel homokv\u00e1rat \u00e9p\u00edtenek az udvaron, gondtalanul mit sem t\u00f6r\u0151dve azzal, hogy \u00f6sszemaszatolj\u00e1k magukat, m\u00edg \u00e9desanyja a verand\u00e1n mosott ruh\u00e1t tereget a ny\u00e1ri sz\u00e9lben.<\/span>
\n<\/span>Azt\u00e1n mag\u00e1t l\u00e1tta a csupasz h\u00e1ztet\u0151n, amint a gerend\u00e1kat illeszti \u00f6ssze prec\u00edz pontoss\u00e1ggal, s k\u00f6zben meg\u00e1lmodja az \u0150 nagy csal\u00e1di h\u00e1z\u00e1t! Mindig is elvar\u00e1zsolta a f\u00e1k megmunk\u00e1lt, semmihez sem hasonl\u00edthat\u00f3 egyedi illata. Tal\u00e1n az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gig elid\u0151z\u00f6tt volna itt.<\/span><\/p>\n

 <\/p>\n

(Az \u00c9nfal\u00f3)<\/span><\/p>\n

V\u00e1ratlanul s\u0171r\u0171 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g vette k\u00f6r\u00fcl, vill\u00e1mcsap\u00e1sk\u00e9nt \u00e9rte, a sz\u00edve hevesebben vert. A ruh\u00e1ja cafatokban l\u00f3gott rajta, test\u00e9n frissen ejtett sebek, \u00e9les karmok nyom\u00e1t l\u00e1tta karjain, a combj\u00e1n, a v\u00e1dlij\u00e1b\u00f3l hi\u00e1nyzott egy darab h\u00fas, v\u00e9rzett! Fesz\u00fclten figyelt minden apr\u00f3 zajra, \u00e9rezte, hogy vesz\u00e9lyben van, minden \u00e9rz\u00e9ke a maximumra kapcsolt, de most csak a hall\u00e1s\u00e1ra t\u00e1maszkodhat. Eleredt az es\u0151, s\u0171r\u0171 cseppjei keveredtek a betonon l\u00e9v\u0151 v\u00e9rrel, s lust\u00e1n elmost\u00e1k azt. Gyula t\u00e9rde alatt v\u00edzt\u00f3csa keletkezett, egy k\u00e9zmozdulattal let\u00e9pett egy darab rongyot a megmaradt p\u00f3l\u00f3j\u00e1b\u00f3l, \u00e9s \u00f6sszeszor\u00edtott foggal, \u00e1tk\u00f6t\u00f6tte a v\u00e1dlij\u00e1n l\u00e9v\u0151 sebet. F\u00e1jdalm\u00e1ban megr\u00e1zta a fej\u00e9t, mint \u00e1t\u00e1zott s\u00f6r\u00e9ny\u00e9t az oroszl\u00e1n. M\u00e1r talpon volt, mikor meghallotta maga m\u00f6g\u00f6tt azt a furcsa torokb\u00f3l j\u00f6v\u0151 m\u00e9ly morg\u00e1st, tark\u00f3j\u00e1n \u00e9rezte a sz\u00far\u00f3s tekintetet. Az adrenalin az egekbe sz\u00f6k\u00f6tt, Gyula minden izma pattan\u00e1sig fesz\u00fclt, hirtelen a hang ir\u00e1ny\u00e1ba fordult, v\u00e1rt. K\u00f6rben\u00e9zett fedez\u00e9ket keresve, de csak egy kupac t\u00e9gla volt a k\u00f6zel\u00e9ben, kiss\u00e9 t\u00e1volabb egy romos \u00e9p\u00fclet \u00e1llt, a sarkon egy rozsd\u00e1s, nyikorg\u00f3 utcai l\u00e1mpa tompa f\u00e9nye t\u00f6rte meg a s\u0171r\u0171 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9get. Az egyre szakad\u00f3 es\u0151 f\u00fcgg\u00f6nyt vont k\u00f6r\u00e9 \u00e9s hangja elnyomta a kisebb neszeket, de orr\u00e1t megcsapta az \u00e9mely\u00edt\u0151 b\u0171z, amihez hasonl\u00f3t m\u00e9g soha nem \u00e9rzett. Fogak kattogtak, karmok apr\u00f3 koppan\u00e1sa volt hallhat\u00f3 a betonon, valami gyorsan k\u00f6zeledett. A f\u00e9rfi hirtelen lehajolt, azt\u00e1n el\u0151relend\u00fclt el\u00e9rve a t\u00e9gla kupacot. A f\u00e9rfi kez\u00e9ben egy vasr\u00fad volt, felk\u00e9sz\u00fclt! A l\u00e9ny f\u00f6ld\u00f6nt\u00fali \u00fcv\u00f6lt\u00e9se has\u00edtott bele a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gbe, nekiiramodott, teljes erej\u00e9vel elrugaszkodott, \u00e9s a leveg\u0151be emelkedve, a f\u00e9rfi tork\u00e1t c\u00e9lozta meg, fekete, penge\u00e9les agyarai k\u00e9szen \u00e1lltak arra, hogy cafatokra t\u00e9pj\u00e9k. Gyula k\u00e9t k\u00e9zzel markolta a vasrudat v\u00e9dekez\u0151n maga el\u0151tt tartva. Gyula reflexszer\u0171en h\u00e1tra ugrott. A f\u00e9rfi minden erej\u00e9t beleadva s\u00fajtott el\u0151re, a r\u00fad \u00e9pp csak el\u00e9rte a l\u00e9nyt, de elegend\u0151 volt, hogy kibillentse. A sz\u00f6rny puffanva \u00e9rt f\u00f6ldet, de azonnal felpattant, Gyula h\u00e1tr\u00e1lt, m\u00edg meg nem botlott egy t\u00f6r\u00f6tt t\u00e9gl\u00e1ban. A vasr\u00fad kics\u00faszott a kez\u00e9b\u0151l \u00e9s halkan elgurult, valahov\u00e1 a s\u00f6t\u00e9tbe. A l\u00e9ny \u00fajra nekilend\u00fclt, mintha maga az \u00e1rny\u00e9k szakadt volna ki a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gb\u0151l. Gyula hirtelen felugrott, de nem tudta mire sz\u00e1m\u00edtson – a l\u00e9ny nem \u00fagy mozgott, mint egy \u00e1llat, sem \u00fagy, mint egy ember. Mintha egyszerre t\u00f6bb \u00edz\u00fclet ir\u00e1ny\u00edtotta volna, kisz\u00e1m\u00edthatatlan \u00e9s term\u00e9szetellenes volt minden mozdulata. A sz\u00f6rny a karmait a v\u00e1ll\u00e1ba v\u00e1jta, fogai vesz\u00e9lyesen k\u00f6zeledtek. Gyula mindk\u00e9t kez\u00e9vel pr\u00f3b\u00e1lta t\u00e1vol tartani az arc\u00e1t\u00f3l, ami egyszerre volt idegen, \u00e9s f\u00e1jdalmasan ismer\u0151s. Egy pillanatra\u2026 mintha saj\u00e1t arc\u00e1t l\u00e1tta volna torzulni abban a h\u00fasmaszkban. \u2013 Nem! \u2013 ki\u00e1ltotta el mag\u00e1t, \u00e9s k\u00f6ny\u00f6kkel teljes er\u0151b\u0151l arcon v\u00e1gta a sz\u00f6rnyet. Az \u00fct\u00e9s hat\u00e1s\u00e1ra, az h\u00e1tr\u00e9bb h\u0151k\u00f6lt. Gyula a has\u00e1ra fordult, \u00e9s k\u00faszni kezdett \u2013 szinte vakon, m\u00edg ujja meg nem \u00e9rezte a r\u00fad hideg f\u00e9mj\u00e9t. Megfordult, \u00e9s a sz\u00f6rny m\u00e1r ugrott is fel\u00e9. De most m\u00e9g elsz\u00e1ntabban k\u00e9szen \u00e1llt az \u00e9letre\u2026 vagy a hal\u00e1lra. Egy j\u00f3l ir\u00e1nyzott csap\u00e1ssal a bord\u00e1i k\u00f6z\u00e9 v\u00e1gott. A l\u00e9ny ord\u00edtott, de nem \u00e1llt meg, m\u00e9g k\u00e9tszer, h\u00e1romszor csapott le, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl a f\u00f6ldre zuhant. \u2013 Nem vesz\u00edthetek! Nem itt! Nem \u00edgy! \u2013 zih\u00e1lta, \u00e9s d\u00fch\u00f6sen s\u00fajtott le \u00fajra \u00e9s \u00fajra. V\u00e9g\u00fcl a vasr\u00fad belef\u00far\u00f3dott a nyak\u00e1ba. Csak ezut\u00e1n j\u00f6tt a cs\u00f6nd. A torz test megr\u00e1ndult, majd mozdulatlan maradt a betonon, lassan s\u00f6t\u00e9t folyad\u00e9k ter\u00fclt sz\u00e9t a test alatt. Gyula zih\u00e1lt, teste remegett. A tekintet\u00e9vel, m\u00e9g mindig a s\u00f6t\u00e9t \u00e1rnyakat kereste. Biztos akart lenni benne, hogy v\u00e9ge, a cs\u00f6nd r\u00e1borult az elhagyatott, rideg k\u00f6rny\u00e9kre.<\/span><\/p>\n

 <\/p>\n

(az \u00f6sv\u00e9ny)<\/span><\/p>\n

Arra eszm\u00e9lt, hogy v\u00e1ratlanul egy vonat suhant el mellette szinte egy karny\u00fajt\u00e1snyira, f\u00fcleit bet\u00f6lt\u00f6tte v\u00e9szj\u00f3sl\u00f3 zakatol\u00e1sa, t\u00f6bb tonn\u00e1s s\u00falya alatt megremegett a f\u00f6ld k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte. M\u00e9ly leveg\u0151t vett, csontj\u00e1ig hatolt a hideg, eg\u00e9sz test\u00e9ben remegett. Sz\u00edve lust\u00e1n dobogott, balkarj\u00e1ba \u00e9les f\u00e1jdalom has\u00edtott, halkan felny\u00f6g\u00f6tt, sz\u00edve eszeveszetten kezdett kalap\u00e1lni, de nem \u00e1jult el. Gyula minden erej\u00e9t \u00f6sszeszedve pr\u00f3b\u00e1lt l\u00e1bra \u00e1llni, de f\u00e9l\u00faton t\u00e9rdre zuhant, nyomot hagyva a nyirkos talajban. Izmai mintha cserben hagyt\u00e1k volna, kapaszkod\u00f3t keresett, p\u00e1r m\u00e9terre t\u0151le n\u00e9h\u00e1ny csupasz bokor \u00e1llt, t\u00e1volabb egy s\u0171r\u0171 erd\u0151 sz\u00e9le rajzol\u00f3dott ki a f\u00e9lhom\u00e1lyban, de szeme el\u0151tt mintha k\u00f6d lebegne, bal szem\u00e9vel semmit nem l\u00e1tott, mindk\u00e9t kez\u00e9n alvadt v\u00e9r, d\u00f6bbenten n\u00e9zte.<\/span><\/p>\n

\u2013 Mi t\u00f6rt\u00e9nhetett? Hogy ker\u00fcltem ide?!<\/span><\/p>\n

Eml\u00e9keiben kutatott, de hi\u00e1ba, mintha<\/span> egy l\u00e1thatatlan k\u00e9z megnyomta volna a t\u00f6rl\u00e9s gombot. F\u00e9lelem t\u00f6lt\u00f6tte be a sz\u00edv\u00e9t, amit eddig m\u00e9g soha nem \u00e9rzett, feje gy\u00f6tr\u0151en f\u00e1jt, nem akart csillapodni. Hideg, m\u00e1r-m\u00e1r \u00e9rz\u00e9ketlen kez\u00e9t a hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1hoz \u00e9rintette, barn\u00e1sv\u00f6r\u00f6s massza tapadt az ujjbegyeire, de ezzel most nem akart t\u00f6r\u0151dni. Minden porcik\u00e1j\u00e1ban kezdett elhatalmasodni a f\u00e1jdalom, pr\u00f3b\u00e1lt \u00fajra talpra \u00e1llni, mik\u00f6zben agya legm\u00e9ly\u00e9n kutatott, hogy v\u00e1laszt kapjon a benne kavarg\u00f3 k\u00e9rd\u00e9sekre. Tekintete munk\u00e1skab\u00e1tj\u00e1ra t\u00e9vedt, amit s\u00e1r \u00e9s megsz\u00e1radt v\u00e9rfoltok tark\u00edtottak. Zseb\u00e9ben kotor\u00e1szott, telefonj\u00e1t keresve, de apr\u00f3 faforg\u00e1cson \u00e9s egy kopott \u00e1csceruz\u00e1n k\u00edv\u00fcl m\u00e1st nem tal\u00e1lt. Orr\u00e1b\u00f3l \u00fajra kezdett sziv\u00e1rogni a v\u00e9r, ami lust\u00e1n ajkaira csorgott, k\u00e9zfej\u00e9vel egy mozdulattal let\u00f6r\u00f6lte. Kiss\u00e9 tompa volt \u00e9s k\u00e1ba, de tudta, hogy nem adhatja fel! M\u00e9g nem! Haza kell t\u00e9rnie a szeretteihez. Jobb kez\u00e9vel megt\u00e1maszkodott a talajon, \u00fajra talpon volt. Bizonytalanul megtette els\u0151 l\u00e9p\u00e9seit, er\u0151tlen l\u00e1bai kiss\u00e9 remegtek. \u00d6szt\u00f6neire b\u00edzva mag\u00e1t, egyik l\u00e9p\u00e9st a m\u00e1sik ut\u00e1n megt\u00e9ve haladt lassan el\u0151re. Bakancsa, mintha \u00f3lomb\u00f3l lenne, nem hallgatott a parancsra. K\u00e9ts\u00e9gbeesetten kapaszkodott bele az el\u0151tte \u00e1ll\u00f3 csupasz fa v\u00e9kony t\u00f6rzs\u00e9be, hogy egy pillanatra megpihenjen. A f\u00e9rfi \u00fajra nagy leveg\u0151t vett, \u00e9s seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt ki\u00e1ltott, \u00fajra \u00e9s \u00fajra, de r\u00e1d\u00f6bbent, hogy ki\u00e1lt\u00e1sa puszt\u00e1n csak suttog\u00e1s, amit senki nem hallhat meg. \u00c9let\u00e9ben el\u0151sz\u00f6r \u00e9rezte a kegyetlen mag\u00e1nyt, t\u00e1vol mindazokt\u00f3l, akiket szeret. Valahol messze, egy kutya vony\u00edtott, f\u00e1jdalmasan, hosszan. K\u00ednz\u00f3 szomj\u00fas\u00e1g gy\u00f6t\u00f6rte, nyelv\u00e9re mintha sz\u00e1raz homok telepedett volna, k\u00e9ptelen volt nyelni. K\u00f6nnycsepp g\u00f6rd\u00fclt v\u00e9gig borost\u00e1s arc\u00e1n, csup\u00e1n a sz\u00fcrke \u00e9gbolt n\u00e9zett le r\u00e1. \u0150 lehunyt szemmel, lelke m\u00e9ly\u00e9n Istenhez foh\u00e1szkodott. Hangtalanul egy varj\u00fa ereszkedett le a f\u00e9rfi k\u00f6zel\u00e9be, \u00e9s kom\u00f3tosan jobbra-balra ford\u00edtotta fej\u00e9t, azt\u00e1n fekete apr\u00f3 szem\u00e9vel egyenesen Gyula szem\u00e9be n\u00e9zett. Annyira emberinek t\u0171nt ez a szemp\u00e1r, hogy a f\u00e9rfi beleborzongott, azt\u00e1n v\u00e1ratlanul felr\u00f6ppent. Gyula \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl k\u00f6vette tekintet\u00e9vel, am\u00edg el nem t\u0171nt a messzes\u00e9gben, az \u00e9bredez\u0151 erd\u0151 felett. A f\u00e9rfi ekkor d\u00f6bbent r\u00e1, hogy hol is van val\u00f3j\u00e1ban, hirtelen ismer\u0151snek t\u0171nt a t\u00e1j. \u00dajult er\u0151vel v\u00e1gott neki az \u00fatnak, minden erej\u00e9t \u00f6sszeszedve kereste az \u00f6sv\u00e9nyhez vezet\u0151 utat, ami megk\u00f6nny\u00edtheti a j\u00e1r\u00e1st. \u00d3vatosan l\u00e9pkedett. H\u00e1trasim\u00edtotta szem\u00e9be l\u00f3g\u00f3 csapzott tincseit, nem teket\u00f3ri\u00e1zott, csak az el\u0151tte k\u00edgy\u00f3z\u00f3 \u00f6sv\u00e9nyre koncentr\u00e1lt. N\u00e9ha k\u00e9nytelen volt meg-meg \u00e1llni egy pillanatra. Gyenge volt \u00e9s kimer\u00fclt, ereje felett k\u00fczd\u00f6tt a felad\u00e1s ellen, b\u00e1r nem tudhatta, ez meddig tarthat. V\u00e9g\u00fcl ki\u00e9rt a m\u0171\u00fatra, aut\u00f3k zaja t\u00f6lt\u00f6tte be a szmoggal teli leveg\u0151t, egy ment\u0151aut\u00f3 szir\u00e9n\u00e1ja t\u0171sz\u00far\u00e1sk\u00e9nt hatolt Gyula dobh\u00e1rty\u00e1j\u00e1ba. A ment\u0151aut\u00f3 hangja egyre t\u00e1volodott. A vil\u00e1g vibr\u00e1lni kezdett k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, mintha k\u00e9t val\u00f3s\u00e1g, az ismer\u0151s \u00e9s az ismeretlen, egym\u00e1snak fesz\u00fclne. A f\u00e1jdalom enyh\u00fclni kezdett, sebei m\u00e1r nem v\u00e9reztek. A zajok egyre t\u00e1volodtak. A teste k\u00f6nny\u0171v\u00e9 v\u00e1lt. Gyula megtorpant a poros \u00fatsz\u00e9l\u00e9n. A f\u00e1k \u00e1rny\u00e9kai mintha h\u00e1tr\u00e1ln\u00e1nak, a leveg\u0151 csendes lett, t\u00fal csendes. Egy m\u00e1sodpercig \u00fagy t\u0171nt, minden meg\u00e1llt. \u00c9s akkor\u2026 \u00fajra ott \u00e1llt el\u0151tte az ismeretlen, m\u00e9gis ismer\u0151s f\u00e9rfi. Sokkal emberibbnek t\u0171nt, kiss\u00e9 f\u00e1radt volt, de szemeiben ugyanaz a nyugalom \u00e9s szeretet m\u00e9lys\u00e9ge volt. \u2013 Mi t\u00f6rt\u00e9nik velem? \u2013 k\u00e9rdezte Gyula halkan. \u2013 Ez nem k\u00e9rd\u00e9s,amire v\u00e1lasz j\u00e1r. Hanem d\u00f6nt\u00e9s, amit hozni kell. Gyula elfordult t\u0151le, egy percig a gondolataiba m\u00e9lyedve, befel\u00e9 n\u00e9zett. A t\u00e1volban most m\u00e1r l\u00e1tta: egy v\u00e1ros sziluettje, egy h\u00e1z kont\u00farja rajzol\u00f3dott ki \u2013 tal\u00e1n az otthona? A szerettei? Azt\u00e1n visszan\u00e9zett a titokzatos f\u00e9rfira. \u2013 Mi van, ha ez az eg\u00e9sz csak a k\u00e9pzeletem? \u2013 \u00c9s mi van ha nem? \u2013 felelte az ismeretlen. \u2013 Egyvalamit biztosan tudsz: valahol valaki v\u00e1r r\u00e1d. \u00c9s ez t\u00f6bb, mint b\u00e1rmi m\u00e1s. Gyula lehunyta a szem\u00e9t. M\u00e1r nem akart eml\u00e9kezni, csak \u00e9rezni akart. T\u00e9tov\u00e1n tette meg az els\u0151 l\u00e9p\u00e9st, azt\u00e1n a m\u00e1sodikat, de nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi. De a harmadikn\u00e1l\u2026 A f\u00e9rfi elt\u0171nt. A vil\u00e1g megsz\u0171nt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, m\u00e1r nem kapaszkodott bel\u00e9. \u00c9s hirtelen felt\u0171nt a f\u00e1k m\u00f6g\u00f6tt, egy kerti kapu, egy h\u00e1z, egy gyermek gondtalan nevet\u00e9se. Most m\u00e1r tudja, a m\u00falt eml\u00e9kei nem minden, hanem a szeretet, \u00e9s a d\u00f6nt\u00e9seink sz\u00e1m\u00edtanak.<\/span><\/p>\n

 <\/p>\n

2025 j\u00falius, m\u00e1sodik d\u00edj<\/span><\/i><\/p>\n

Continue reading Az \u00fat, amit nem ismertem<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":179,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1215,9],"tags":[],"class_list":["post-23540","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-1215","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/23540","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/179"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=23540"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/23540\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":23542,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/23540\/revisions\/23542"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=23540"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=23540"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=23540"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}