{"id":2337,"date":"2018-02-10T20:34:11","date_gmt":"2018-02-10T20:34:11","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/teljes-agyhalal\/"},"modified":"2018-02-10T20:34:11","modified_gmt":"2018-02-10T20:34:11","slug":"teljes-agyhalal","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/teljes-agyhalal\/","title":{"rendered":"Teljes agyhal\u00e1l"},"content":{"rendered":"

\n„V\u00e1rhat\u00f3an hamarosan bek\u00f6vetkezik a teljes agyhal\u00e1l” – mondta a f\u00e9rfihang. A meg\u00e1llap\u00edt\u00e1s egyszerre hatott szakszer\u0171nek \u00e9s r\u00e9m\u00fcletesnek. Vajon kire \u00e9rthett\u00e9k?! Csak nagy sok\u00e1ra fogta f\u00f6l, hogy r\u00f3la besz\u00e9lnek. Ekkor felderengett el\u0151tte a m\u00faltb\u00f3l valami. Eml\u00e9kk\u00e9pek jelentek meg lelki szemei el\u0151tt, m\u00e1rmint, hogy valami erdei s\u00edp\u00e1ly\u00e1n suhant lefel\u00e9, amikor egy h\u00f3 alatti rejtett bukkan\u00f3 megdobta a s\u00edl\u00e9c\u00e9t, \u00e9s f\u00e1nak \u00fctk\u00f6z\u00f6tt. Hogy azut\u00e1n mi t\u00f6rt\u00e9nt, arra nem eml\u00e9kezett, lassank\u00e9nt azonban kik\u00f6vetkeztette, hogy s\u00falyos s\u00e9r\u00fcltk\u00e9nt nyilv\u00e1n k\u00f3rh\u00e1zba ker\u00fclt, \u00e9s most az \u0151 beteg\u00e1gy\u00e1n\u00e1l hangzottak el ezek a kegyetlen\u00fcl v\u00e9gzetes szavak. Agyhal\u00e1l…
\nDe hiszen \u0151 gondolkodik! J\u00e1r az agya. Az t\u00e9ny, hogy a szem\u00e9t nem tudja kinyitni, \u00e9s k\u00e9ptelen b\u00e1rmilyen mozdulatra, ennek ellen\u00e9re logikusan gondolkodik. Tal\u00e1n a m\u0171szerek m\u0171k\u00f6d\u00e9se nem t\u00f6k\u00e9letes, \u00e9s nem mutatj\u00e1k az \u0151 \u00e9letk\u00e9pess\u00e9g\u00e9t. Azt hiszik, behunyt szemmel l\u00e9legzik, ver a sz\u00edve, de az agya egyre kev\u00e9sb\u00e9 mutat aktivit\u00e1st, ami a k\u00f6zelg\u0151 agyhal\u00e1lra utal.
\nMintha elrejt\u0151zve, titokban hallgatn\u00e1 ki a szob\u00e1ban jelen l\u00e9v\u0151k szavait. A hangokb\u00f3l mindenkit azonnal felismert, \u00edgy m\u00e1r az els\u0151 megsz\u00f3lal\u00e1sb\u00f3l tudta, \u00e9ppen ki j\u00f6tt hozz\u00e1 l\u00e1togat\u00f3ba. Anyja naponta t\u00f6bbsz\u00f6r, reggel \u00e9s este is megl\u00e1togatta, a bar\u00e1tn\u0151je, a szerelme is eleinte minden nap, k\u00f6zvetlen\u00fcl az anyja ut\u00e1n futott be. N\u00e9ha a koll\u00e9g\u00e1i hangj\u00e1t is felismerte, s\u0151t, egyszer m\u00e9g a szomsz\u00e9d n\u00e9ni is bej\u00f6tt a k\u00f3rh\u00e1zba. K\u00e9nytelen volt v\u00e9gighallgatni, amint sop\u00e1nkodva, de kicsit m\u00e1r lemond\u00f3an vigasztalta a sz\u00fcleit, a szok\u00e1sos sz\u00f6veggel, m\u00e1rmint „hogy nagyon szomor\u00fa \u00e9s tragikus, ami t\u00f6rt\u00e9nt, de legal\u00e1bb nem tud mag\u00e1r\u00f3l \u00e9s nem szenved az a szeg\u00e9ny szerencs\u00e9tlen”.
\nA bar\u00e1tn\u0151je egy id\u0151 ut\u00e1n egy m\u00e1sik n\u0151i hanggal egy\u00fctt \u00e9rkezett. A szavaikb\u00f3l kider\u00fclt, egy\u00fctt dolgoznak, mi t\u00f6bb, bizalmas bar\u00e1tn\u0151k. Megd\u00f6bbent, amikor a kezdeti, \u0151szint\u00e9nek t\u0171n\u0151 k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s ut\u00e1n, egy alkalommal az is elhangzott, hogy bizony el\u00e9g unalmas naponta \u00fagy bej\u00e1rni a k\u00f3rh\u00e1zba, hogy minden v\u00e1ltozatlan, \u00e9s az orvosok egy\u00e1ltal\u00e1ban nem mondanak semmi rem\u00e9nykelt\u0151t a beteg \u00e1llapot\u00e1t illet\u0151en. Azut\u00e1n a szerelme, akivel \u0151 nem is olyan r\u00e9gen m\u00e9g k\u00f6z\u00f6s j\u00f6v\u0151t tervezett, egyszer csak, hangj\u00e1t suttog\u00f3ra fogva el\u00e1rulta a bar\u00e1tn\u0151j\u00e9nek, hogy a r\u00e9sz\u00e9r\u0151l, az ut\u00f3bbi id\u0151ben, m\u00e1r nem is volt olyan nagy a szerelem. Kicsit ellaposodott, unalmass\u00e1 v\u00e1lt a kapcsolatuk, \u00e9s ha nem t\u00f6rt\u00e9nik ez a trag\u00e9dia, lehet, m\u00e1r a szak\u00edt\u00e1s is sz\u00f3ba ker\u00fclt volna k\u00f6z\u00f6tt\u00fck.
\n\u00c9s ezt \u0151 \u00e9szre sem vette! De vajon mit\u0151l v\u00e1lt egyszeriben unalmass\u00e1 a kapcsolatuk, mit\u0151l laposodott el az, amit \u0151 a legszentebb, legbens\u0151bb \u00fcgy\u00e9nek tartott, ami\u00e9rt \u0151 ett\u0151l a n\u0151t\u0151l gyereket akart, csal\u00e1dot szeretett volna vele alap\u00edtani?!
\nPedig tulajdonk\u00e9ppen nem a fekete a zs\u00e1nere. Mindig is filigr\u00e1n, sz\u0151ke, r\u00f6vid haj\u00fa t\u00e1rsat k\u00e9pzelt maga mell\u00e9. Olyan komoly form\u00e1t, de sportosat. Olyat, aki partner mindenben, \u00e9s nem k\u00e9nyeskedik, mint ahogy a jelenlegi bar\u00e1tn\u0151je oly gyakran tette. K\u00e9rette mag\u00e1t, ajn\u00e1rozni kellett \u00e9s kiszolg\u00e1lni. Tal\u00e1n a m\u00e1sok \u00e1ltal dics\u00e9rt sz\u00e9ps\u00e9ge fogta meg, ez\u00e9rt \u0151 is bebesz\u00e9lte mag\u00e1nak, hogy a hossz\u00fa, s\u00f6t\u00e9t haj n\u0151iesebb, mint a r\u00f6vid sz\u0151ke, \u00e9s a kiss\u00e9 er\u0151teljesebb smink is elfogadhat\u00f3, mi t\u00f6bb, m\u00e1r szinte elv\u00e1r\u00e1s egy modern, mai n\u0151 eset\u00e9ben.
\nP\u00e1r nappal k\u00e9s\u0151bb megkapta a magyar\u00e1zatot. A k\u00e9t fiatal n\u0151 megint csak egy\u00fctt \u00e9rkezett, \u00e9s akkor a szerelme bevallotta, megvan m\u00e1r az \u0151 ut\u00f3dja is. Tal\u00e1n megvolt m\u00e1r hetekkel, h\u00f3napokkal azel\u0151tt is, csak \u0151 nem tudott r\u00f3la, nem vette \u00e9szre a v\u00e1ltoz\u00e1st. T\u00falont\u00fal is b\u00edzott a n\u0151ben. Elhitte, hogy az \u00e9rzelmei \u0151szint\u00e9k, \u00e9s meg sem fordult a fej\u00e9ben, hogy a n\u0151 m\u00e1r m\u00e1s partnerben gondolkodik.
\nAmikor le\u00edrt\u00e1k a riv\u00e1lis\u00e1t, eg\u00e9szen elh\u0171lt. A f\u00e9rfi ugyanis – \u00e1ll\u00edt\u00f3lag – m\u00e1r nem olyan fiatal, nem is olyan j\u00f3k\u00e9p\u0171, ellenben gazdag. A randev\u00faikra rendszerint hatalmas v\u00f6r\u00f6s r\u00f3zsacsokorral \u00e9rkezik, amit persze egy vadonat\u00faj sportkocsival sz\u00e1ll\u00edt a tal\u00e1lkahelyre, folyton sz\u00e1llod\u00e1kba, dr\u00e1ga \u00e9ttermekbe viszi, \u00e9s m\u00e1r voltak az Oper\u00e1ban is, p\u00e1holyb\u00f3l n\u00e9zt\u00e9k a Boh\u00e9m\u00e9letet. \u00c9rdekes, vele nem akart elmenni, pedig mennyit kapacit\u00e1lta. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg t\u00f6megk\u00f6zleked\u00e9ssel Oper\u00e1ba menni nem olyan \u00e9lvezetes kult\u00far\u00e9lm\u00e9ny, mint sportkocsival. Az \u00faj lovagnak j\u00f3l men\u0151 v\u00e1llalkoz\u00e1sa van, aff\u00e9le \u00fajgazdag, a feltev\u00e9se szerint, milliomos.
\n\u00c9rdekes volt hallani, amikor a szerelme – mondhatni el nem jegyzett, de akk\u00e9nt kezelt menyasszonya – arra k\u00e9rte a bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t, v\u00e9letlen\u00fcl el ne sz\u00f3lja mag\u00e1t a betegl\u00e1togat\u00f3 sz\u00fcl\u0151k el\u0151tt, mert az\u00e9rt m\u00e9g semmi sem biztos. Az viszont teljess\u00e9ggel biztos, hogy neki, el\u0151bb vagy ut\u00f3bb, f\u00e9rjhez kell mennie, mert bizony ketyeg a biol\u00f3giai \u00f3r\u00e1ja. Ha a „v\u0151leg\u00e9nye” nem gy\u00f3gyul fel, \u00e9s erre minden es\u00e9ly megvan, neki l\u00e9pnie kell. M\u00e1rmint h\u00e1zass\u00e1gra l\u00e9pnie. B\u00e1rkivel, \u00e9s persze az lenne az \u00e9sszer\u0171, ha ehhez a projekthez egy igaz\u00e1n j\u00f3 partit v\u00e1lasztana.
\nEkkor meglepet\u00e9ssel hallotta a m\u00e1sik n\u0151i hangot, a bar\u00e1tn\u0151\u00e9t. J\u00f3l meggondoltad te ezt? – k\u00e9rdezte az ismeretlen arc\u00fa, kellemes hang. Hiszen szeretted ezt a fi\u00fat. \u00c9vek \u00f3ta egy\u00fctt j\u00e1rtatok. Eml\u00e9kszem, az elej\u00e9n kifejezetten odavolt\u00e1l \u00e9rte. Mennyire irigyeltelek, most meg nem is \u00e9rtelek igaz\u00e1n. Ez a fi\u00fa rendes, okos, diplom\u00e1s, szeret t\u00e9ged. \u00dagy tudom, \u0151 abszol\u00fat h\u0171s\u00e9ges volt hozz\u00e1d. \u00c9s ak\u00e1rmit is mondasz, m\u00e9g k\u00f3m\u00e1ban is j\u00f3k\u00e9p\u0171. Kifejezetten sz\u00e9p, f\u00e9rfias az arca. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 a haja, j\u00f3 fel\u00e9p\u00edt\u00e9s\u0171. Nem egyszer eln\u00e9ztem, ahogy itt fekszik. A paplanon nyugv\u00f3 keze intelligens emberre vall, ak\u00e1r m\u0171v\u00e9sz is lehetne, ezekkel a hossz\u00fa, karcs\u00fa ujjakkal. \u00c9s n\u00e9zd a sz\u00e1j\u00e1t. Olyan \u00e9rz\u00e9ki, hogy az ember legsz\u00edvesebben megcs\u00f3koln\u00e1. Boldog lenn\u00e9k, ha nekem jutott volna ilyen partner! Hogy is gondolhatod lecser\u00e9lni ezt a fi\u00fat? Csak azt\u00e1n meg ne b\u00e1nd! Jobb is, hogy nem tudja, te m\u00e1r nem vagy oda \u00e9rte, \u00e9s ezer szerencse, hogy ez nem okoz neki, a megl\u00e9v\u0151 mellett, tov\u00e1bbi f\u00e1jdalmat.
\nA szerelme nem helyeselt, de ellent se mondott a bar\u00e1tn\u0151j\u00e9nek. Annyiban hagyta a dolgot, mint akinek ez m\u00e1r teljesen mindegy. \u00c9rz\u0151d\u00f6tt a megnyilv\u00e1nul\u00e1saib\u00f3l, m\u00e1r nem hogy nem rem\u00e9nykedik az \u0151 fel\u00e9p\u00fcl\u00e9s\u00e9ben, de mintha az\u00e9rt drukkolna, hogy miel\u0151bb v\u00e9get \u00e9rjen ez a lehetetlen helyzet, \u00e9s \u0151 felszabaduljon, b\u00fcntetlen\u00fcl tov\u00e1bb l\u00e9phessen, \u00e9s min\u00e9l hamarabb r\u00e9vbe \u00e9rjen egy klasszisokkal t\u00f6bbel kecsegtet\u0151 partnerrel. \u0150 \u00e9s az \u0151 projektje…
\n„A m\u0171szer nem jelez m\u00e1r agytev\u00e9kenys\u00e9get”. Az elhangzott mondat felr\u00f6ppent \u00e9s \u00fagy lebegett a betegszoba l\u00e9gter\u00e9ben, mint egy gyilkos j\u00f3slat. El\u0151re jelezte a v\u00e9get, az \u0151 v\u00e9g\u00e9t. M\u00e9rn\u00f6k volt, t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt orvosi m\u0171szerekkel is foglalkozott, sejtette, milyen berendez\u00e9st\u0151l f\u00fcgg az \u00e9lete, a sorsa. Ez a g\u00e9p hazai gy\u00e1rtm\u00e1ny, \u00e9s sok volt vele eddig is a probl\u00e9ma. Nem volt hiteles, gyakran leblokkolt, \u00e9s semmi sem jelezte, hogy elektromos hiba l\u00e9pett fel, nem a beteg k\u00e9sz\u00fcl meghalni. Most a saj\u00e1t b\u0151r\u00e9n tapasztalta meg, a v\u00e9lhet\u0151en meghib\u00e1sodott eszk\u00f6z v\u00e9gzetes megb\u00edzhatatlans\u00e1g\u00e1t.
\nHi\u00e1ba tudott gondolkodni, behunyt szemmel, mozdulatlanul, kiszolg\u00e1ltatott volt, mint akit \u00e1lm\u00e1ban a bit\u00f3fa al\u00e1 \u00e1ll\u00edtanak, \u00e9s nem tud sem elfutni, sem megsz\u00f3lalni. Csak a t\u00e9nyleges „fel\u00e9bred\u00e9s” mentheti meg. H\u00e1t most \u0151 ezzel pr\u00f3b\u00e1lkozott.
\nM\u00e1r napok \u00f3ta bizsergett a l\u00e1bujja. El\u0151bb az egyik, azut\u00e1n a m\u00e1sik l\u00e1bfej\u00e9n is \u00e9rezte a jeleket. Az \u00e9let, a mozdul\u00e1s jeleit. Most, az ijedts\u00e9g, hogy vajon hogyan d\u00f6ntenek a tov\u00e1bbi sors\u00e1r\u00f3l, annyira fesz\u00fcltt\u00e9, izgatott\u00e1 tette, hogy szinte \u00e9rezte, egyre gyorsabban \u00e1ramlik a forr\u00f3 v\u00e9r az ereiben. \u00c9s akkor a keze is megr\u00e1ndult. \u00d6szt\u00f6n\u00f6sen, pedig nem is akarta. Els\u0151sorban a szem\u00e9t akarta kinyitni. Hogy l\u00e1sson, hogy l\u00e1ssa \u0151ket, akik \u00edt\u00e9lkezni akarnak felette. A gondolatai feltart\u00f3ztathatatlanul sz\u00e1guldottak az agy\u00e1ban, abban az agyban, amir\u0151l a verdiktet olyan somm\u00e1san kimondta az orvos: m\u00e1r nincs agytev\u00e9kenys\u00e9g. Egy-k\u00e9t napon bel\u00fcl d\u00f6nteni\u00fck kell a sors\u00e1r\u00f3l. Legink\u00e1bb az anyj\u00e1ban b\u00edzott, hogy \u0151 sohasem mondana le r\u00f3la. Nem hagyn\u00e1, hogy am\u00edg a fia sz\u00edve ver, lekapcsolj\u00e1k a g\u00e9pekr\u0151l.
\nA m\u00e1snap tov\u00e1bbi \u00fajdons\u00e1got hozott. A keze ism\u00e9t megmozdult. \u00c9jszaka arra \u00e9bredt, ki kell mennie. A maga sz\u00e1m\u00e1ra is v\u00e1ratlanul felpattant a szeme, \u00e9s ezzel egy id\u0151ben, szinte automatikusan, azzal a sz\u00e1nd\u00e9kkal \u00fclt fel, hogy kimegy, \u00e9s elv\u00e9gzi a dolg\u00e1t. Megpr\u00f3b\u00e1lt lel\u00e9pni az \u00e1gyr\u00f3l, de akkor elsz\u00e9d\u00fclt. H\u00e1tra hanyatlott a takar\u00f3ra, \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n el is ny\u00falt az \u00e1gyon. M\u00e9g korai lenne hi\u00fa \u00e1br\u00e1ndokba ringatnia mag\u00e1t. Az\u00e9rt tett egy-k\u00e9t bicikliz\u0151 mozdulatot a l\u00e1b\u00e1val, \u00e9s a karjait a magasba emelgette, mintha s\u00falyokat akarna kinyomni.
\nA k\u00f6vetkez\u0151 nap reggel\u00e9n l\u00e1tta el\u0151sz\u00f6r a szob\u00e1t, amely v\u00e9lhet\u0151en hetek – h\u00f3napok?! – \u00f3ta a lakhelye, vagy ink\u00e1bb mag\u00e1nz\u00e1rk\u00e1ja volt.
\nAmikor meghallotta a folyos\u00f3n k\u00f6zeled\u0151 l\u00e9pteket, gyorsan lehunyta a szem\u00e9t, \u00e9s mozdulatlans\u00e1gba dermedt.
\nA hangokb\u00f3l \u00edt\u00e9lve, most kiv\u00e9telesen, a sz\u00fclei, a szerelme \u00e9s annak bar\u00e1tn\u0151je, egy\u00fctt \u00e9rkeztek betegl\u00e1togat\u00f3ba. Egy f\u00e9rfihang, v\u00e9lhet\u0151en a kezel\u0151orvosa, feltette a sorsd\u00f6nt\u0151 k\u00e9rd\u00e9st: asszonyom, hogy d\u00f6nt\u00f6ttek? Amint l\u00e1tja, a m\u0171szer meg sem rezd\u00fcl, az agym\u0171k\u00f6d\u00e9snek semmi jele. Ez az, ami nem szokott helyre\u00e1llni. A fi\u00fak l\u00e9legzik, ver a sz\u00edve, de semmi t\u00f6bb. \u00c9l\u0151halott, \u00e9s ugyan m\u00e9g sok\u00e1ig elveget\u00e1lhat \u00edgy, de a rem\u00e9ny, hogy valaha fel\u00e9p\u00fcl, teljess\u00e9ggel kiz\u00e1rt.
\nAz anyja artikul\u00e1tlanul felki\u00e1ltott, a szavai zokog\u00e1sba fulladtak, \u00e9s ezt m\u00e1r \u0151 sem b\u00edrta tov\u00e1bb. A takar\u00f3t f\u00e9lrehaj\u00edtva fel\u00fclt az \u00e1gyban, \u00e9s megsz\u00f3lalt. M\u00e9g ne temessetek.
\nAzut\u00e1n reszket\u0151 k\u00e9zzel, de semmivel \u00f6ssze nem t\u00e9veszthet\u0151 m\u00f3don, r\u00e1mutatott a rokonok h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt szer\u00e9nyen megh\u00faz\u00f3d\u00f3, csak a hangja \u00e9s a v\u00e9lem\u00e9nye alapj\u00e1n ismert, sz\u0151ke, r\u00f6vid haj\u00fa, filigr\u00e1n n\u0151re: mag\u00e1t, ott h\u00e1tul, szeretn\u00e9m megk\u00e9rni valamire.
\nLegyen a feles\u00e9gem!<\/p>\n

2014 Szeptember, 3. d\u00edj<\/p>\n

Continue reading Teljes agyhal\u00e1l<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":349,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[200,9],"tags":[],"class_list":["post-2337","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-200","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2337","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/349"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2337"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2337\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2337"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2337"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2337"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}