{"id":22924,"date":"2026-06-28T06:16:55","date_gmt":"2026-06-28T04:16:55","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=22924"},"modified":"2026-06-28T06:16:55","modified_gmt":"2026-06-28T04:16:55","slug":"a-szo-ereje","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2026\/06\/28\/a-szo-ereje\/","title":{"rendered":"A sz\u00f3 ereje"},"content":{"rendered":"

Az okt\u00f3beri sz\u00e9l kegyetlen\u00fcl s\u00f6p\u00f6rt v\u00e9gig a v\u00e1ros utc\u00e1in, belekapott a park f\u00e1inak \u00e1gaiba, \u00e9s mindenhov\u00e1 mag\u00e1val vitte a hideg, metsz\u0151 leveg\u0151t. Zolt\u00e1n egy elhaszn\u00e1l\u00f3dott padon \u00fclt, amelynek r\u00e9gi, megfakult fest\u00e9se itt-ott lepattogzott. Egy v\u00e9kony, kopott takar\u00f3ba burkol\u00f3zva pr\u00f3b\u00e1lt v\u00e9dekezni a hideg ellen, de a csontig hatol\u00f3 \u0151sz nem ismert kegyelmet. Haja \u0151sz sz\u00e1lakkal vegy\u00fclt, szeme alatt m\u00e9ly r\u00e1ncok h\u00faz\u00f3dtak, amelyeket nem csak az id\u0151, hanem a m\u00f6g\u00f6tte \u00e1ll\u00f3 neh\u00e9z \u00e9vek is m\u00e9ly\u00edtettek.<\/span><\/p>\n

Az emberek j\u00f6ttek-mentek k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, eln\u00e9ztek f\u00f6l\u00f6tte, mint egy kavics f\u00f6l\u00f6tt az \u00faton. N\u00e9h\u00e1nyan sietve haj\u00edtottak egy kis apr\u00f3t a pap\u00edrpohar\u00e1ba, amit h\u00e1l\u00e1san megk\u00f6sz\u00f6nt, de a legt\u00f6bben egyszer\u0171en \u00fagy tettek, mintha nem is l\u00e9tezne. Zolt\u00e1n m\u00e1r megszokta ezt. Megtanulta, hogy az igazi f\u00e1jdalom nem az \u00e9hs\u00e9gt\u0151l vagy a hidegt\u0151l ered, hanem abb\u00f3l, hogy l\u00e1thatatlann\u00e1 v\u00e1lt.<\/span><\/p>\n

Aznap reggel azonban valami megmagyar\u00e1zhatatlan bels\u0151 s\u00fcrget\u00e9st \u00e9rzett. Valami, ami \u00e9vekkel ezel\u0151tt, a neh\u00e9zs\u00e9gek el\u0151tt az \u00e9lete r\u00e9sze volt: az alkot\u00e1s v\u00e1gya. T\u00f6r\u00f6tt, kopott h\u00e1tizs\u00e1kj\u00e1b\u00f3l el\u0151hal\u00e1szott egy apr\u00f3, gy\u0171r\u00f6tt jegyzetf\u00fczetet, amelyet m\u00e9g a jobb napokb\u00f3l \u0151rz\u00f6tt meg, \u00e9s egy kifogy\u00f3ban l\u00e9v\u0151 tollat. Egy ideig csak n\u00e9zte a tiszta pap\u00edrt, mintha att\u00f3l f\u00e9lt volna, hogy nem lesz k\u00e9pes megsz\u00f3lalni.<\/span><\/p>\n

Azt\u00e1n lassan, remeg\u0151 k\u00e9zzel \u00edrni kezdett.<\/span><\/p>\n

\u201eEgyszer volt, hol nem volt, volt egy ember, aki elvesz\u00edtette minden\u00e9t. Elvesztette az otthon\u00e1t, a munk\u00e1j\u00e1t, a szeretteit. De ami a legjobban f\u00e1jt neki, az nem a hideg volt vagy az \u00e9hs\u00e9g. Nem a koldul\u00e1s sz\u00e9gyene. Hanem az, hogy az emberek m\u00e1r nem l\u00e1tt\u00e1k embernek. \u00c1tl\u00e9ptek rajta, mintha csak egy t\u00e1rgy lenne, egy t\u00f6r\u00f6tt k\u0151 a j\u00e1rd\u00e1n. Pedig ez az ember ugyan\u00fagy \u00e9rzett, szeretett \u00e9s \u00e1lmodott, mint b\u00e1rki m\u00e1s. Csak az \u00e1lmai mostanra megfakultak.\u201d<\/span><\/p>\n

A toll meg\u00e1llt, ahogy a sz\u00e9l \u00e1tf\u00fajt Zolt\u00e1n ujjai k\u00f6z\u00f6tt, de nem hagyta abba. \u00dajra meg \u00fajra nekirugaszkodott, \u00edrta az eml\u00e9keit, az \u00e9rz\u00e9seit, a t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t. \u00cdrt arr\u00f3l, milyen volt elvesz\u00edteni mindent, ami addig term\u00e9szetesnek t\u0171nt. Arr\u00f3l, hogy mik\u00e9nt tanulta meg megbecs\u00fclni a legapr\u00f3bb dolgokat: egy szelet kenyeret, egy bar\u00e1ts\u00e1gos mosolyt, vagy azt, amikor valaki v\u00e9gre igaz\u00e1n \u00e9szrevette.<\/span><\/p>\n

Ahogy befejezte, el\u00e9gedetten n\u00e9zte az \u00edr\u00e1st. Nem volt t\u00f6k\u00e9letes, de \u0151szinte volt. A hideg, kem\u00e9ny \u0151sz dac\u00e1ra valami melegs\u00e9g j\u00e1rta \u00e1t a lelk\u00e9t.<\/span><\/p>\n

M\u00e1snap reggel bement a Fed\u00e9l N\u00e9lk\u00fcl szerkeszt\u0151s\u00e9g\u00e9be. F\u00e9l\u00e9nken l\u00e9pett be az ajt\u00f3n, sz\u00e9gyenl\u0151sen ny\u00fajtotta \u00e1t az \u00edr\u00e1s\u00e1t az ott \u00fcl\u0151 szerkeszt\u0151nek, egy bar\u00e1ts\u00e1gos, meleg tekintet\u0171 f\u00e9rfinak.<\/span><\/p>\n

\u2013 Ez a maga t\u00f6rt\u00e9nete? \u2013 k\u00e9rdezte a f\u00e9rfi, mik\u00f6zben fut\u00f3lag beleolvasott.<\/span><\/p>\n

Zolt\u00e1n b\u00f3lintott. Nem akarta kimondani, hogy igen, nem volt ereje szavakba \u00f6nteni a f\u00e1jdalmat.<\/span><\/p>\n

\u2013 Nagyon sz\u00e9p \u2013 mondta a szerkeszt\u0151, \u00e9s meg\u00edg\u00e9rte, hogy \u00e1tn\u00e9zik \u00e9s k\u00f6z\u00f6lni fogj\u00e1k.<\/span><\/p>\n

Zolt\u00e1n hetekig nem hallott semmit, de amikor a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00f3napban \u00e1rulni kezdte az \u00fajs\u00e1got, megpillantotta a saj\u00e1t nev\u00e9t a c\u00edmlapon. A t\u00f6rt\u00e9nete ott volt, fekete-feh\u00e9ren, nyomtat\u00e1sban. El\u0151sz\u00f6r nem is hitte el.<\/span><\/p>\n

Aznap, amikor egy fiatal n\u0151 meg\u00e1llt mellette, \u00e9s megvette az \u00fajs\u00e1got, nem sz\u00e1m\u00edtott semmi k\u00fcl\u00f6nlegesre. De a n\u0151 lapozgatni kezdett, majd hirtelen meg\u00e1llt.<\/span><\/p>\n

\u2013 Ez te \u00edrtad? \u2013 k\u00e9rdezte csod\u00e1lkozva.<\/span><\/p>\n

Zolt\u00e1n zavartan b\u00f3lintott.<\/span><\/p>\n

\u2013 Csod\u00e1latos. Nagyon meg\u00e9rintett. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, hogy le\u00edrtad \u2013 mondta a n\u0151, \u00e9s el\u0151vett egy \u00faj, f\u00e9nyes tollat a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l. \u2013 Ezt neked hoztam. \u00cdrj m\u00e9g.<\/span><\/p>\n

Zolt\u00e1n alig hitt a szem\u00e9nek. A n\u0151 mosolygott, \u00e9s a kez\u00e9be nyomta a tollat. A f\u00e9rfi hosszan n\u00e9zte, majd k\u00f6nnyek csordultak ki a szem\u00e9b\u0151l.<\/span><\/p>\n

Att\u00f3l a napt\u00f3l kezdve nemcsak az \u00fajs\u00e1got \u00e1rulta. \u00dajra \u00edrni kezdett. Nem az\u00e9rt, hogy gazdag vagy h\u00edres legyen \u2013 m\u00e1r nem kergetett ilyen \u00e1lmokat. Az\u00e9rt \u00edrt, hogy \u00e9ljen. Mert az \u00edr\u00e1s nemcsak megmutatta a f\u00e1jdalmat, hanem gy\u00f3gy\u00edtotta is.<\/span><\/p>\n

\u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt, hogy Zolt\u00e1n, a hajl\u00e9ktalan \u00edr\u00f3, megtal\u00e1lta azt, amit minden neh\u00e9zs\u00e9g ellen\u00e9re sem vesz\u00edtett el: az emberi m\u00e9lt\u00f3s\u00e1g\u00e1t, \u00e9s a szavak hatalm\u00e1t, amely k\u00e9pes \u00fajra \u00f6sszek\u00f6tni \u0151t a vil\u00e1ggal.<\/span><\/p>\n

Continue reading A sz\u00f3 ereje<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":9481,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1209,9],"tags":[],"class_list":["post-22924","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-1209","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/22924","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/9481"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=22924"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/22924\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":22926,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/22924\/revisions\/22926"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=22924"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=22924"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=22924"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}