{"id":22921,"date":"2026-06-28T06:15:47","date_gmt":"2026-06-28T04:15:47","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=22921"},"modified":"2026-06-28T06:15:47","modified_gmt":"2026-06-28T04:15:47","slug":"szakadozott","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2026\/06\/28\/szakadozott\/","title":{"rendered":"Szakadozott"},"content":{"rendered":"

A n\u0151t \u00fagy hatvan k\u00f6r\u00fcl saccoltam, kis h\u00e1za gondos kezek munk\u00e1j\u00e1t dics\u00e9rte. A h\u00e1z el\u0151tti kis padon \u00fclt, lehunyt szemekkel, a t\u00e9rd\u00e9n egy, az arc\u00e1ra bor\u00edtott k\u00f6nyvvel, a padon mellette egy b\u00f6gre m\u00e9g g\u0151z\u00f6lg\u0151 k\u00e1v\u00e9val. Hosszan n\u00e9ztem, b\u00e1r nem szok\u00e1som vadidegen embereket b\u00e1mulni, de ez a n\u0151 annyira eml\u00e9keztetett valakire, hogy k\u00e9ptelen voltam levenni a tekintetem r\u00f3la. A h\u00e1z fel\u0151l egy kutya ugat\u00e1sa t\u00f6rte csak meg a csendet. Er\u0151t kellett vennem magamon, hogy a torkom megk\u00f6sz\u00f6r\u00fclve, mintegy felh\u00edvva magamra a figyelmet, megsz\u00f3l\u00edtsam a n\u0151t, aki a kutya ugat\u00e1s\u00e1ra a mozdulatlans\u00e1g\u00e1b\u00f3l r\u00e1m emelte tekintet\u00e9t. Mint aki \u00e9des \u00e1lm\u00e1b\u00f3l ocs\u00fadik, m\u00e9g pislogott p\u00e1rat, majd megpr\u00f3b\u00e1lt felt\u00e1p\u00e1szkodni, kezeit a k\u00e9t t\u00e9rd\u00e9n t\u00e1masztva meg. A kutya k\u00f6zben a h\u00e1z r\u00e1csos ajtaj\u00e1hoz j\u00f6tt, \u00e9rdekl\u0151dve, kidugva a fej\u00e9t, mintha a gazd\u00e1j\u00e1t akarta volna v\u00e9delmezni t\u0151lem. A n\u0151 pr\u00f3b\u00e1lta lenyugtatni \u00e9s csit\u00edtani, mire a kutya el is hallgatott, sand\u00e1n lesve csak, hogy mit akarhatok a keny\u00e9rad\u00f3j\u00e1t\u00f3l, akit r\u00e9g nem zavart \u00e9s b\u00edrt sz\u00f3ra senki. H\u00f3nom alatt egy sz\u00fcrke f\u00fczettel, els\u0151k\u00e9nt is eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rtem, hogy k\u00e9pes voltam felzavarni, mire a n\u0151 minden \u00e1tmenet n\u00e9lk\u00fcl, azt k\u00e9rdezte csak, mi a fen\u00e9t akarok \u00e9n t\u0151le tulajdonk\u00e9ppen. Nem akartam h\u00fazni az id\u0151t, \u00e9s magamat is meglepve r\u00f6gt\u00f6n kiny\u00f6gtem, hogy ha lehet aludni, \u00e9s bekapni p\u00e1r falatot. \u00c9s an\u00e9lk\u00fcl, hogy megv\u00e1rtam volna a n\u0151 k\u00f6vetkez\u0151 nekem szegezett k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t, elmondtam, hogy di\u00e1k vagyok, aki \u00edgy a sz\u00fcnid\u0151ben bej\u00e1rta az orsz\u00e1got, mintegy ihletet gy\u0171jtve. Ihletet? \u00c9s vajon mi a fen\u00e9hez, ha szabad k\u00e9rdeznem? Egy meg\u00edrand\u00f3 k\u00f6nyvh\u00f6z. \u00c9s mir\u0151l sz\u00f3lna az a bizonyos k\u00f6nyv? Erre nemigen tudtam mit felelni, hiszen magam sem tudtam, voltak\u00e9ppen mir\u0151l, milyen st\u00edlusban szerettem volna megfogalmazni, csak abban voltam biztos, hogy \u00edrnom kell. M\u00e1r csak az\u00e9rt is, mert az irodalomtan\u00e1rom ezt a feladatot sz\u00e1nta nekem, nem is tudva, \u00e9s tal\u00e1n nem is gondolva jobban bele, hogy ezzel milyen kutya neh\u00e9z feladat el\u00e9 \u00e1ll\u00edtott. Napok \u00e9s hetek teltek m\u00e1r el az\u00f3ta, hogy k\u00f6z\u00f6lte velem a feladatot, de az\u00f3ta m\u00e9g egy megveszekedett sorral sem k\u00e1ros\u00edtottam meg a sz\u00fcrke f\u00fczetemet. Tal\u00e1n r\u00f3lam akarna \u00edrni, vagy err\u0151l az el\u00e1tkozott helyr\u0151l? Mert akkor bizony el kell, hogy keser\u00edtsem kedves, b\u00e1r t\u00e1vol \u00e1lljon t\u0151lem, hogy elvegyem az \u00edr\u00e1st\u00f3l a kedv\u00e9t. Kezem, mintha a saj\u00e1t h\u00e1zam el\u0151tt \u00e1lln\u00e9k, mintha \u00e9ppen meg\u00e9rkeztem volna az egyetemr\u0151l, a kilincsre teszem, amin a n\u0151 m\u00e9g csak meg sem lep\u0151dik, \u00e9s tal\u00e1n m\u00e9g egy sanda kis mosolyt is felfedezni v\u00e9lek az arc\u00e1n. Honnan j\u00f6tt? Mondom neki, hogy honnan. A meglep\u0151d\u00e9se csak ann\u00e1l nagyobb, mikor k\u00f6zl\u00f6m vele, hogy bizony gyalogszerrel. Az bizony nem kis t\u00e1vols\u00e1g. Ki sem n\u00e9ztem volna mag\u00e1b\u00f3l, hogy b\u00edrja a l\u00e1ba, \u00e9s hogy b\u00edrja szusszal, m\u00e1r ha meg nem haragszik. Nem, nem haragszom. A n\u0151 a h\u00f3na al\u00e1 csapja a k\u00f6nyvet, a b\u00f6gr\u00e9t a padon hagyja, majd a k\u00f6nt\u00f6se zseb\u00e9b\u0151l el\u0151hal\u00e1szva a bej\u00e1rati kulcsot, ajt\u00f3t nyit, a kuty\u00e1t arr\u00e9bb tess\u00e9kelve \u00e9s tolva a l\u00e1b\u00e1val. J\u00f6jj\u00f6n, mondja, \u00e9s \u00e9n meg sem lep\u0151d\u00f6m, hogy az el\u00e9m t\u00e1rul\u00f3 kis kert, csak \u00fagy, mint a n\u0151, egyre ismer\u0151sebb kezd lenni. Hogy honnan, meg nem mondom, de egy percnyi fesz\u00e9lyezetts\u00e9get sem \u00e9rzek, hogy egy idegen n\u0151 ut\u00e1n megyek, egy idegen h\u00e1zban k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k aludni, \u00e9s ha m\u00f3d van r\u00e1, felfriss\u00edteni magam, majd enni \u00e9s inni. \u00c9s ha minden j\u00f3l megy, tal\u00e1n belekezdeni a k\u00f6nyvem meg\u00edr\u00e1s\u00e1ba, elk\u00f6vetve az els\u0151 kapav\u00e1g\u00e1st a pap\u00edron. A konyh\u00e1ba vezet, vagy ink\u00e1bb megy\u00fcnk, ahol a k\u00e9t sz\u00e9k k\u00f6z\u00fcl a k\u00f6zelebbire mutat, mintegy hellyel k\u00edn\u00e1lva, majd h\u00e1ttal nekem, h\u00e1tra-h\u00e1tra sand\u00edtva, felteszi a t\u0171zhelyre a kotyog\u00f3t. A sz\u00fcrke f\u00fczetemet n\u00e9zve, pr\u00f3b\u00e1lom, ha nem is megszokni, ink\u00e1bb csak felfogni, hogy egy idegen h\u00e1zban \u00fcl\u00f6k, egy n\u0151vel, akinek m\u00e9g a nev\u00e9t sem tudom, mik\u00f6zben az asztal alatt l\u00e1batlankod\u00f3 kuty\u00e1ja fej\u00e9t vakargatom. L\u00e1tom megkedvelt\u00e9k egym\u00e1st. Pedig elhiheti nekem, nem egy bar\u00e1tkoz\u00f3 t\u00edpus. Nem is tudom az idej\u00e9t sem, hogy mikor, \u00e9s hogy kinek engedte ilyen b\u00e9k\u00fcl\u00e9kenyen, hogy simogassa. De akit egy kutya szeret, az olyan rossz ember m\u00e1r nem is igen lehet. Mintha a vil\u00e1g legterm\u00e9szetesebb dolga lenne, az asztalra k\u00f6ny\u00f6k\u00f6l\u00f6k, amit a n\u0151 egy \u00fajabb mosollyal honor\u00e1l. \u00dagy eml\u00e9keztet engem valakire, f\u0151leg \u00edgy, ahogy az asztalra k\u00f6ny\u00f6k\u00f6l. Majd a kotyog\u00f3t mag\u00e1ra hagyva, nem tudom, honnan kenyeret \u00e9s szalonn\u00e1t hoz, \u00e9s el\u00e9m teszi az asztalra, j\u00f3 \u00e9tv\u00e1gyat k\u00edv\u00e1nva, v\u00e9gigsim\u00edtva a kez\u00e9t a kezemen. V\u00e1rom, hogy le\u00fcl velem szemben, de a m\u00e1sik sz\u00e9ket k\u00f6zvetlen\u00fcl mell\u00e9m h\u00fazva \u00fcl le, mondva valamit, amire csak b\u00f3lintok egy hat\u00e1rozottat. Majd \u00fajra \u00e9s \u00fajra k\u00e9rdez, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lok v\u00e1laszolni, b\u00e1r tele a sz\u00e1m, \u00e9s nem tudok betelni a friss keny\u00e9rrel \u00e9s a szalonn\u00e1val, amit tal\u00e1n egy j\u00f3 b\u00f6gre k\u00e1v\u00e9val is le\u00f6bl\u00edthetek majd. V\u00e9gezve az utols\u00f3 falattal is, elmondom, hogy honnan j\u00f6ttem, hogy hol lakom, hogyan, milyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt, egy percre sem zavartatva magam. Kiteregetem magam el\u0151tte, mintha csak erre v\u00e1rtam volna a hossz\u00fa \u00fat minden megtett l\u00e9p\u00e9se k\u00f6zben, amiket t\u00edzezerig m\u00e9g voltam olyan h\u00fclye \u00e9s sz\u00e1moltam is. A n\u0151 k\u00f6zben an\u00e9lk\u00fcl, hogy \u00e9szrevettem volna, elk\u00e9sz\u00edt egy b\u00f6gre k\u00e1v\u00e9t. Fogja meg. Mindj\u00e1rt j\u00f6v\u00f6k. Majd a kez\u00e9ben a m\u00e1r kih\u0171lt k\u00e1v\u00e9j\u00e1val meg\u00e1ll a konyhaajt\u00f3ban, majd int a fej\u00e9vel, hogy k\u00f6vessem. Egy kis l\u00f3c\u00e1n \u00fcl\u00fcnk, egy v\u00e9n k\u00f6rtefa alatt, mint anya \u00e9s fia, vagy nem is tudom. A l\u00e1nyom \u00e9s a menyem is v\u00e1rosiak, akikr\u0151l, ha engem k\u00e9rdez, megvan a v\u00e9lem\u00e9nyem, amit, ha nem haragszik, most meg is tartok magamnak m\u00e9g miel\u0151tt valami cifr\u00e1t mondan\u00e9k. R\u00e9g nem l\u00e1togatnak, nem is h\u00edvnak, hogy \u00e9lek-e vagy halok, hogy nem szenvedek-e hi\u00e1nyt b\u00e1rmiben, hogy miben lehetn\u00e9nek a seg\u00edts\u00e9gemre. Mi\u00f3ta itt hagytak csapot \u00e9s papot, k\u00e9pzelje, m\u00e1r k\u00e9t unok\u00e1m is sz\u00fcletett. A kis Gabriella meg a M\u00e1ty\u00e1ska. Mutatn\u00e9k r\u00f3luk k\u00e9pet, de sajnos nincs, hi\u00e1ba k\u00e9rtem a l\u00e1nyom. Minek az neked? \u00c9n erre meg mit mondjak? Nem vagyok az a konfliktuskeres\u0151 fajta. J\u00f3l megvagyok \u00e9n itt egyed\u00fcl, de az\u00e9rt j\u00f3 lenne legal\u00e1bb magamhoz \u00f6lelni azt a kis sz\u00f6szit, meg azt az \u00e1tkozott kis kakast, m\u00e9g miel\u0151tt\u2026 De t\u00fal sokat besz\u00e9lek. Eln\u00e9z\u00e9st. Nem is tudom mi\u00e9rt mondtam, amit mondtam. Biztos f\u00e1rasztom, \u00e9s megijesztem. V\u00e9nasszony, aki csak fecseg \u00f6ssze meg vissza. Nem, nem. Semmi baj. Nem haragszom. \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy hallgathatom, b\u00e1r nem vid\u00e1m a maga \u00e9lete sem, ahogy kihallom a szavaib\u00f3l. V\u00e1rjon, nem is, egyszer h\u00edvott a l\u00e1nyom, valami p\u00e9nzt miatt, hogy arra most nagy sz\u00fcks\u00e9ge lenne, mert, hogy \u00e9ppen h\u00e1zcsere el\u0151tt \u00e1llnak, \u00e9s \u00fagy sz\u00e1molnak, hogy pont az az \u00f6sszeg hi\u00e1nyzik az \u00e1lmaik otthon\u00e1hoz, amit Cser\u00e9pfalun tal\u00e1ltak, amin \u00e9n, ahogy fogalmazott a l\u00e1nyom, csak \u00fcl\u00f6k, mint egy kotl\u00f3s ty\u00fak. Mondtam neki ugyan, hogy egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra \u00e9lek, \u00e9s hogy egy buzny\u00e1kom sincs, mint megtakar\u00edt\u00e1s, \u00e9s a nyugd\u00edjam, amit, mint volt pedag\u00f3gus kapok, \u00e9ppen csak arra el\u00e9g, hogy \u00e9hen ne haljunk az \u00e9n Csipeszemmel. Bocs\u00e1nat. A kuty\u00e1mmal. Mert hogy m\u00e9g be sem mutattam \u00f6n\u00f6ket egym\u00e1snak. \u0150 teh\u00e1t a Csipesz, \u00e9s \u00d6n? \u00c9n, lehet, hogy v\u00e9letlen, de szint\u00e9n M\u00e1ty\u00e1s. \u00dajabb mosoly. \u00c9rdekes. De j\u00f3. Sz\u00e9p n\u00e9v. \u0150si, nemesi. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m. Mindig h\u00e1l\u00e1s leszek any\u00e1mnak, hogy ilyen nevet v\u00e1lasztott. A kutya, eln\u00e9z\u00e9st, a Csipesz, \u00fajabb ugat\u00e1sba kezd, pedig m\u00e1r j\u00f3 ideje nem hallottam a hangj\u00e1t. Most bar\u00e1ts\u00e1gosan ugat, \u00e9s m\u00e9g a fark\u00e1t is cs\u00f3v\u00e1lni kezdi, ahogy megcsikordul a kertkapu. Egy j\u00f3l megtermett f\u00e9rfi \u00e1ll meg el\u0151tt\u00fcnk, bet\u00e9ve maga m\u00f6g\u00f6tt a kertkaput. V\u00f6r\u00f6s v\u00e1szonnadr\u00e1gban \u00e1ll, sz\u00e1j\u00e1ban pip\u00e1val. Megemeli a kalapj\u00e1t. A kezedet cs\u00f3kolom, dr\u00e1ga Gabik\u00e1m. \u00c9s \u00f6nben kit tisztelhetek, fiatal\u00far? Bemutatkozom, mik\u00f6zben pr\u00f3b\u00e1lok fel\u00e1llni. Maradjon. Maradj\u00e1l csak. Ne f\u00e1radjon. Ne f\u00e1radj. Ne viccel\u0151dj m\u00e1r, Gyuri. J\u00f3l van na. Akkor tegez\u0151dj\u00fcnk. Szia. Szervusz. Jobb helyet nem is v\u00e1laszthatott, bocs\u00e1nat, v\u00e1laszthatt\u00e1l volna. Di\u00e1k? K\u00f6nyvet? De j\u00f3. M\u00e9g akadnak ilyen alakok? Mosoly. Nevet\u00e9s. Pipapiszk\u00e1l\u00e1s. Egykor \u00e9n is \u00edgy kezdtem. De r\u00e9g is volt. De sz\u00e9p, \u00e9s igaz. Meg\u00e9rte. Nem panaszkodom, \u00e9s akarom elijeszteni, de nem k\u00f6nny\u0171 egy mesters\u00e9g. Kevesen \u00e9lnek meg bel\u0151le, \u00e9s m\u00e9g kevesebbek, akik j\u00f3l, \u00e9s m\u00e9g kevesebben, akik meg is \u00e9rdemlik a figyelmet. Hogy nem k\u00e9sz\u00fcl \u00edr\u00f3nak? \u00c9n sem k\u00e9sz\u00fcltem, elhiheti, de \u00edgy alakult, \u00e9s \u00e9n egy percre sem b\u00e1nom. Sok lemond\u00e1ssal j\u00e1rt, de nem adtam fel. Nem. Az\u00e9rt sem. Persze az \u00edr\u00e1s mellett dolgoztam, tisztess\u00e9gesen. Hogy k\u00f6lt\u0151i legyek \u00e9s fennk\u00f6lt, az elej\u00e9t\u0151l csak magamban b\u00edztam, \u00e9s nem hallgattam senkire, f\u0151leg nem azokra, akik megpr\u00f3b\u00e1ltak lebesz\u00e9lni arr\u00f3l, hogy \u00edr\u00f3 legyek. Mert minek az? Minek \u00edrjam le, amit kital\u00e1lok, vagy ami megesett velem \u00e9s k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem? Mert hogy kit \u00e9rdekel az? Meg hogy ki a fen\u00e9nek? De \u00e9n \u00edrtam \u00e9s \u00edrtam, \u00e9s rem\u00e9nykedtem, hogy egyszer r\u00e1m mosolyog a szerencse, \u00e9s lesz legal\u00e1bb egy megveszekedett ember, aki felkarol, \u00e9s megl\u00e1tja bennem a talentumot.<\/span><\/p>\n

Volt, hogy nem \u00edrtam sok\u00e1ig, mert ki\u00e9gettnek \u00e9reztem magam, vagy f\u00e1radtnak, de akkor meg olvastam \u00e9s olvastam. K\u00f6zben volt, hogy haj\u00f3t sik\u00e1ltam, ha j\u00f3l eml\u00e9kezem a Dunavars\u00e1nyi haj\u00f3\u00e1llom\u00e1son, vagy amp\u00e1t r\u00e1ntottam. Hogy mi az? T\u00e9nyleg? Ezt nem is tudtam. Fel is \u00edrom. Tal\u00e1n m\u00e9g a haszn\u00e1t veszem. Azt sem vettem zokon, hogy k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem nem egy bamba \u00e9s b\u00e1rgy\u00fa ember j\u00e1tszotta csak a nagy okost. Volt, hogy a V\u00e1rosligetben forg\u00f3t \u00e1rultam, vagy kenyeret a Csepeli piacon, vagy dork\u00f3t a nyolcadik ker\u00fcletben. Ahogy k\u00f6nyvet, \u00e9s m\u00e9g verset is. El\u0151bb persze a nagyok\u00e9t, majd az eny\u00e9imet, majd egyszerre a kett\u0151t. Nyugd\u00edjba az az\u00f3ta szebb l\u00e9tre szender\u00fclt, Kossuth Kiad\u00f3t\u00f3l mentem, nem is tudom ennek m\u00e1r h\u00e1ny \u00e9ve. A f\u00e9rfi k\u00f6zben a zseb\u00e9ben matat, majd egy pakli k\u00e1rty\u00e1t h\u00faz el\u0151 bel\u0151le, amilyet legut\u00f3bb tal\u00e1n apai nagyap\u00e1mn\u00e1l l\u00e1ttam, m\u00e9g B\u00fckf\u00fcrd\u0151n, amikor forintos alapon j\u00e1tszott a klubszob\u00e1ban. Persze csalt az \u00f6reg, de megbocs\u00e1tottam neki, s\u0151t valahol m\u00e9g b\u00fcszke is voltam r\u00e1, \u00e9s magamra, hogy a titk\u00e1t megtartottam. Eddig. A forintokat persze nekem adta, hogy azt\u00e1n a p\u00e9nzt elfagyizzam \u00e9s -l\u00e1ngosozzam. K\u00f6zben r\u00e1nk esteledett, \u00e9s \u00e9n el is felejtettem, hogy \u00e1lmos voltam. A n\u0151 eln\u00e9z\u00e9s\u00fcnket k\u00e9rve a konyh\u00e1ba megy, de nem z\u00e1rja be maga m\u00f6g\u00f6tt az ajt\u00f3t. L\u00e1tom, ahogy az asztalra, amilyen m\u00e9g nek\u00fcnk is volt, feh\u00e9r abroszt ter\u00edt, majd egy kancs\u00f3 bort rak a k\u00f6zep\u00e9re, k\u00e9t krist\u00e1ly poh\u00e1rral. Majd p\u00e1r t\u00e1ny\u00e9r is megjelenik. Igazi \u00fcnnepiek. Csak el ne t\u00f6rjem b\u00e1rmelyiket is. A Gyuri b\u00e1ty\u00e1m k\u00f6zben bemutat p\u00e1r k\u00e1rtyatr\u00fckk\u00f6t. Nem mind \u00fagy siker\u00fcl, ahogy tervezte, de ez csak j\u00f3 ok, hogy j\u00f3t nevess\u00fcnk. Vacsora, \u00fcti meg a f\u00fclem a hang. Az any\u00e1m hangja. \u0150 mondta \u00edgy. Ilyen hangs\u00fallyal \u00e9s melegs\u00e9ggel. Egy pillanatra elgyeng\u00fcl\u00f6k, \u00e9s sz\u00e9d\u00fclni kezdtek. \u00c1lom ez vagy val\u00f3s\u00e1g? Ki vagyok, \u00e9s hol, \u00e9s kikkel? Teh\u00e1t maradhatok vacsor\u00e1ra is. Neh\u00e9zkesen, neh\u00e9zkesebben, mint a Gyuri b\u00e1ty\u00e1m, \u00e9n is fel\u00e1llok. Pr\u00f3b\u00e1lok leveg\u0151h\u00f6z jutni. \u00d6nk\u00e9ntelen\u00fcl a mellemhez kapok. Az ingem zseb\u00e9hez, hogy kihal\u00e1sszak egy sz\u00e1l cigarett\u00e1t. J\u00f3l esik. Mintha el\u0151sz\u00f6r sz\u00edvn\u00e9k. Tal\u00e1n any\u00e1m barna Szofij\u00e1b\u00f3l. Na, akkor egy\u00fcnk valamit. Sz\u00f3tlanul egym\u00e1sra n\u00e9znek \u0151k ketten, majd \u00fajra \u00e9s \u00fajra rajtam felejtik a tekintet\u00fcket. Mintha a s\u00edrhatn\u00e9kjukat pr\u00f3b\u00e1ln\u00e1k meg pal\u00e1stolni, m\u00e9lyen r\u00e1hajolnak a vacsor\u00e1jukra. Sehol egy bizalmatlan \u00e9s sunyi pillant\u00e1s. Befogadtak, megszerettek, \u00e9s tal\u00e1n m\u00e9g itt is tartan\u00e1nak. Lehet, hogy tov\u00e1bb is, mint a k\u00f6nyvem meg\u00edr\u00e1sa megk\u00f6veteln\u00e9. Mikor legut\u00f3bb Pesten j\u00e1rtam, kezd bele egy \u00fajabb t\u00f6rt\u00e9netbe a Gyuri b\u00e1ty\u00e1m, majd meg\u00e1ll. Mit is akartam mondani? Na, nem is fontos. Majd csak az eszembe jut. Vagy T\u00fcringi\u00e1t akartam mondani? Tudja a fene. Az eb\u00e9dl\u0151ben is elalszom. Jaj, de bolondozzon m\u00e1r. Van nekem rendes \u00e1gyam \u00e9s d\u00edv\u00e1nyom is. Csak leszedem r\u00f3luk a bor\u00edt\u00e1st. Olyan r\u00e9g nem haszn\u00e1lta \u0151ket senki. Akkor melyik legyen? Rendben. A n\u0151 b\u00f3lint, \u00e9s \u00fajra r\u00e1m mosolyog. Tal\u00e1n harmadszorra. Nem is sz\u00e1molom. Tudom, tartogat m\u00e9g bel\u0151l\u00fck p\u00e1rat. Az ez\u00fcst ev\u0151eszk\u00f6z\u00f6k az asztalon maradnak. Ezek szerint nem tart t\u0151le, hogy meglovas\u00edtom \u0151ket. Nem is tudom, mi\u00e9rt gondolok ilyen szam\u00e1rs\u00e1gokra. Tal\u00e1n t\u00falzottan bele\u00e9ltem \u00e9s gondoltam \u00e9s l\u00e1ttam magam a Nyomorultakba. Any\u00e1m \u00e9s ap\u00e1m, mert m\u00e1r annak l\u00e1tom \u0151ket, elvonulnak, duruzsolnak, \u00e9n meg m\u00e9g maradok egy kicsit. A kutya\u00f3lhoz megyek. A Csipesz el\u0151mer\u00e9szkedik, \u00e9s a l\u00e1bamhoz d\u00f6rg\u00f6l\u0151dzik. De r\u00e9g is volt, amikor egy kutya \u00edgy viseltetett ir\u00e1ntam. Merthogy volt nek\u00fcnk \u00e9s nekem is. Nem is egy. Kapd el a nadr\u00e1gj\u00e1t, hallom a h\u00e1tam m\u00f6g\u00fcl. Az any\u00e1m az. Nevet. Az eb\u00e9dl\u0151ben m\u00e1r nem \u00e9g a villany, mire nyugov\u00f3ra t\u00e9rek. A lelki szemeim el\u0151tt, nem tudom, hogy honnan k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6zve a k\u00e9pet, v\u00e1nkost \u00e9s ter\u00edt\u0151t l\u00e1tok a sz\u0151nyegen. Egy elrongyol\u00f3dott v\u00f6r\u00f6s v\u00e1szonnadr\u00e1got, meg egy elny\u0171tt b\u0151rkab\u00e1tot a sz\u00e9ken. A takar\u00f3mon \u00fcl\u00f6k. Nem tudok elaludni. J\u00e1r csak az agyam. Az ujjaimat n\u00e9zem \u00e9s m\u00e9regetem. Ak\u00e1r meg is fojthatn\u00e1m mind a kett\u0151t. A t\u00fck\u00f6rben a sov\u00e1ny alakom n\u00e9zem \u00e9s a szakadt trik\u00f3mat. Az any\u00e1m \u00e1ll mellettem. Mik a sz\u00fclei? K\u00e9rdezi eg\u00e9sz v\u00e1ratlanul. Nincsenek sz\u00fcleim. Voltak. Meghaltak. Egy bar\u00e1tomn\u00e1l lakom. K\u00f6lt\u0151 a szeg\u00e9ny. Attila. Kosztot is kapok \u00e9s kapunk a n\u0151v\u00e9r\u00e9t\u0151l. Meg azt\u00e1n vannak felk\u00e9r\u00e9seim. Most \u00e9ppen ennek a k\u00f6nyvnek a meg\u00edr\u00e1sa, ami\u00e9rt tal\u00e1n m\u00e9g valami kis alamizsn\u00e1t \u00e9s \u00e9hb\u00e9rt is kapok majd. Nem mintha ez\u00e9rt v\u00e1llaltam (mintha lett volna m\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1som) volna. Sajn\u00e1lom. Ne haragudj. Dehogy. Nincs r\u00f3luk k\u00e9pem. N\u00e1lam. Az Attil\u00e1n\u00e1l van. M\u00e9g fel sem n\u0151ttem, de m\u00e1r nem voltak.<\/span><\/p>\n

A n\u0151 a kab\u00e1tja bels\u0151 zseb\u00e9ben kotor\u00e1sz. Tess\u00e9k. A kezemben egy szakadozott sz\u00e9l\u0171 k\u00e9p, egy eserny\u0151t maga \u00e9s egy f\u00e9rfi f\u00f6l\u00e9 tart\u00f3 (egy bar\u00e1ti t\u00e1rsas\u00e1g k\u00f6zep\u00e9n) fiatal n\u0151r\u0151l. Minta m\u00e1r l\u00e1ttam \u00e9s fogtam volna ezt a k\u00e9pet. L\u00e1tom, hogy a n\u0151 m\u00e9g k\u00e9rdezne valamit. Tal\u00e1n, hogy szerett\u00e9k-e egym\u00e1st a sz\u00fcleim, hogy hogy haltak meg, de tal\u00e1n \u00e9rzi, hogy mindez f\u00f6l\u00f6sleges. Az \u00e1gyba fektet. Megsimogatja a fejem. J\u00f3 \u00e9jt fiam. Aludj csak. \u00c9n fenn leszek.\u00a0<\/span><\/p>\n

Continue reading Szakadozott<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":295,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1209,9],"tags":[],"class_list":["post-22921","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-1209","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/22921","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/295"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=22921"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/22921\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":22923,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/22921\/revisions\/22923"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=22921"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=22921"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=22921"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}