az \u00e9jf\u00e9l csillaggy\u00fcm\u00f6lcse<\/span><\/p>\n fogantat\u00e1sra v\u00e1r<\/span><\/p>\n (mert minden sz\u00f3<\/span><\/p>\n egy \u00e9des s\u00f3haj)<\/span><\/p>\n <\/p>\n a hajnalban,<\/span><\/p>\n egyetlen pillanat –<\/span><\/p>\n sz\u00edvver\u00e9s vagy<\/span><\/p>\n lass\u00fa, kellemetlen<\/span><\/p>\n vicc<\/span><\/p>\n <\/p>\n mert a nap sugarai<\/span><\/p>\n sz\u00e9tter\u00fclnek a<\/span><\/p>\n b\u0151r\u00f6d alatt<\/span><\/p>\n (mint a titkok,<\/span><\/p>\n melyeket \u00f6r\u00f6kre lepecs\u00e9telt\u00fcnk)<\/span><\/p>\n <\/p>\n minden mosoly<\/span><\/p>\n egy t\u00fck\u00f6r<\/span><\/p>\n (t\u00fckr\u00f6zve mindazt,<\/span><\/p>\n ami<\/span><\/p>\n sosem<\/span><\/p>\n t\u00e9r vissza)<\/span><\/p>\n <\/p>\n vissza<\/span><\/p>\n most<\/span><\/p>\n (te \u00e9s \u00e9n),<\/span><\/p>\n kiny\u00fajtott<\/span><\/p>\n kezekkel<\/span><\/p>\n szeretettel<\/span><\/p>\n \u00f6sszefon\u00f3dva<\/span><\/p>\n <\/p>\n *********<\/span><\/p>\n Juh\u00e1sz Anna \u00e9rt\u00e9kel\u00e9se:<\/strong><\/p>\n <\/p>\n A vers \u2013 T\u00f6red\u00e9kes szerkezetben ott b\u00fajik meg a vil\u00e1g.<\/b> Villan\u00e1sokat kapunk Peth\u0151 N. G\u00e1bort\u00f3l, intim k\u00f6zels\u00e9gbe enged l\u00e9lekhez, esem\u00e9nyekhez, ez\u00e1ltal \u00e9rz\u00e9sekhez. De vajon lehet-e teljes a t\u00f6red\u00e9kben maradt vil\u00e1g? Amit Peth\u0151 N. G\u00e1bort\u00f3l kapunk, nem f\u00e9lbehagyott lelt\u00e1r vagy elmos\u00f3dott fotogr\u00e1fia, ha m\u00e1r expon\u00e1lni kellene \u2013 ez itt maga a val\u00f3s\u00e1g, \u00e9s azok az apr\u00f3, rem\u00e9nyt ad\u00f3 mozaikok, amik megtartanak, amik ismer\u0151sek, amik kit\u00f6ltik az \u00e9letet. Szavakkal \u00fczen a szerz\u0151 valamit a szavakon t\u00fali vil\u00e1gb\u00f3l. A vers cs\u00fasztatott, r\u00f6vid soraiban, a t\u00f6red\u00e9kben megrend\u00edt\u0151 al\u00e1zattal jelenik meg maga az eg\u00e9sz, an\u00e9lk\u00fcl, hogy sz\u00f3 szerint kimondan\u00e1 mag\u00e1t. \u00c9s erre m\u00e1r Pilinszky J\u00e1nos h\u00edvja fel a figyelmet, hogy az adott vil\u00e1g legkisebb porcik\u00e1j\u00e1nak is \u00e1h\u00edtatos \u00e9s \u00f6sszetett, pontos, s\u0151t \u201ekicsinyes\u201d \u00e9s nagyvonal\u00fa megfigyel\u00e9s\u00e9b\u0151l tud \u00e1llni egy k\u00e9p \u2013 \u00e9pp, mint Peth\u0151-n\u00e9l. Mert ez a vers mindent elmond, amir\u0151l 1925-ben J\u00f3zsef Attila is besz\u00e9l az Olyan bolond vagy-ban. Hogy az \u00far, az \u00e9let sz\u00e9p pillanata, az emelked\u00e9s \u201e<\/span>Nem j\u00f6n soha nagy f\u00e9nyess\u00e9ggel, Nem akarja, hogy elromoljanak Szemeim\u201d<\/span><\/i>. H\u00e1t igen, itt m\u00e9gis bevil\u00e1g\u00edtja az \u00e9letet: a hajnal egyetlen pillanat\u00e1ban, vagy mert <\/span>\u201ea nap sugarai \/ sz\u00e9tter\u00fclnek a \/b\u0151r\u00f6d alatt\u201d.<\/span><\/i><\/p>\n <\/p>\n Mi az, ami benne van a versben? <\/b>Minden, ami egy figyel\u0151, az utc\u00e1t, a f\u00e9nyeket, a v\u00e1ltoz\u00e1st, a benti melletti, a kinti vil\u00e1got ismer\u0151 embernek a jelene. A naps\u00fct\u00e9s, a hajnal, a term\u00e9szet dolgai \u2013 aki ezt a verset \u00edrja, az tudja ezt a gazdags\u00e1got \u00e9rt\u00e9kelni, csak az az ember l\u00e1tja mindezt, aki ebben \u00e9l. Radn\u00f3ti \u00edrja egy vers\u00e9ben, hogy \u201e<\/span>Sokan l\u00e1tt\u00e1tok, hogy mindig rohantam az ucc\u00e1n, nyitott szemmel \/ a f\u00e9nyben \u00e9s zajban<\/span><\/i>\u201d. Peth\u0151t nem biztos, hogy sokan l\u00e1tjuk. De \u0151 l\u00e1t: \u00e9jf\u00e9lt, csillagot, hajnalt, a nap sugarait. Nincs egyed\u00fcl, \u00e9s egy \u00e9jszak\u00e1r\u00f3l hajnalba fut\u00f3 t\u00f6rt\u00e9net jelenik meg: egy emberp\u00e1r\u00e9, akik az \u00e9jszak\u00e1t a szabad \u00e9g alatt t\u00f6ltik. Hogy ez val\u00f3s\u00e1g, vagy \u00e1lom \u2013 az nem tiszta. De nem is fontos. Hanem ez az \u00e9jszaka, meg a reggel, visszagondolva a m\u00faltra. Az id\u0151r\u0151l van sz\u00f3, meg a k\u00f6rforg\u00e1sr\u00f3l, \u00e9s ebben a k\u00f6rforg\u00e1sban nincsenek gy\u0151ztesek \u00e9s vesztesek: csak \u00e1llom\u00e1sok, amelyek egym\u00e1st k\u00f6vetik. Egy \u00e9jf\u00e9li t\u00e1nc, a szavak, egy kimerev\u00edtett, hajnali pillanat, majd az \u00e9bred\u00e9s, a nap sugaraival, ami bek\u00faszik a b\u0151r al\u00e1. Van titok, s van t\u00fck\u00f6r, \u00f6sszefon\u00f3d\u00e1s, egyfajta b\u00e9ke. Nem mondja ki mi az, ami ebben nincs benne \u2013 p\u00e9ld\u00e1ul az otthon, aminek nincsenek jelz\u0151i a versben, nem tal\u00e1lunk utal\u00e1st sem. Amire f\u00f3kusz\u00e1lunk, amit \u00e9rz\u00fcnk: a csak a te meg az \u00e9n \u2013 mindezt finom, er\u0151s gesztusokkal, figyelemmel jelenik meg a versben, s mi erre figyel\u00fcnk, \u00edgy expon\u00e1lunk. Mi is az, expon\u00e1lni? A fot\u00f3z\u00e1sban haszn\u00e1ljuk, ugye r\u00f6gz\u00edteni a pillanatot \u2013 s gondolhatjuk, hogy csak a l\u00e1that\u00f3t lehet lef\u00e9nyk\u00e9pezni, de ez nem \u00edgy van. A fot\u00f3r\u00f3l mindig Bartis Attila jut eszembe, \u0151 mondja, hogy \u201eMindenesetre ebben a v\u00f6r\u00f6s k\u00f6rben t\u00f6lt\u00f6tt f\u00e9l nap ut\u00e1n lett egy\u00e9rtelm\u0171, hogy egy vacak f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151g\u00e9p keres\u0151j\u00e9n \u00e1t v\u00e9gign\u00e9zhetem az eg\u00e9sz \u00e9letet, megl\u00e1thatok b\u00e1rmit, ak\u00e1r olyasmit is, amit m\u00e1sok csak akkor, ha \u00e9n r\u00e1mutatok.\u201d Mi Peth\u0151vel bizony megl\u00e1tjuk: ha szerencs\u00e9nk van, ilyen egy nap: napsug\u00e1rral, de ha nincs szerencse, j\u00f6n a fagy, a h\u00f3 vagy egy lass\u00fa, kellemetlen vicc.<\/span><\/p>\n <\/p>\n A vers a szeretetb\u0151l \u00e9s a kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1gb\u00f3l r\u00f6gz\u00edt valamit, ami tal\u00e1n az \u00f6v\u00e9. Saj\u00e1tnak tudni. Meg\u0151rizni. Ez az a vil\u00e1g, amit Szab\u00f3 T. Ann\u00e1t\u00f3l ismer\u00fcnk, pl a <\/span>Foncsor<\/span><\/i>ban, amiben: <\/span>\u201eJ\u00f6n a reggel \u2013 fej a t\u00f3b\u00f3l: \/ \u00e1lmainkb\u00f3l ki-kil\u00e1tunk. \/ \u00dcvegdereng\u00e9sben l\u00f3b\u00e1l \/ elfelejtett m\u00e9lyvil\u00e1gunk.\u201d<\/span><\/i> Igen, ebben a versben annak a lehet\u0151s\u00e9ge van, hogy kil\u00e1tunk a m\u00e9lyvil\u00e1gb\u00f3l.<\/span> Mert az egym\u00e1shoz tartoz\u00e1s, egym\u00e1s fel\u00e9 mozdul\u00e1s szavait halljuk, l\u00e1tunk egy mosolyt, ami t\u00fck\u00f6r. Lehet visszafele is \u00e9lni, ak\u00e1r az \u00e1lomban? P\u00e1rosulhat ehhez az <\/span>id\u0151tlens\u00e9g <\/span><\/i>\u00e9lm\u00e9nye, s a szabads\u00e1g\u00e9? Mert v\u00e9gs\u0151soron nem a szabad\u00e1sgr\u00f3l van sz\u00f3? \u00cdme a nagy m\u0171v\u00e9szet: szabads\u00e1g, \u00e9let, term\u00e9szetes h\u0171s\u00e9g \u2013 egyszerre! J\u00f3zsef Attila \u00fagy z\u00e1rja fent id\u00e9zett vers\u00e9t, hogy az egym\u00e1sra tal\u00e1l\u00e1s, a v\u00e1rakoz\u00e1s ut\u00e1ni tal\u00e1lkoz\u00e1s \u00f6r\u00f6me \u201e<\/span>A sz\u00f3tlan, komoly napsz\u00e1mosokhoz is behallik \/ \u00c9s f\u00e1radt, \u00f6sszet\u00f6rt \u00e1lmukban majd elmosolyodnak \u0151k is.\u201d<\/span><\/i> Mi, Peth\u0151 N. G\u00e1bor vers\u00e9vel mosolygunk \u00e9s megrend\u00fcl\u00fcnk, az \u00e9p vagy \u00f6sszet\u00f6rt \u00e1lmokat egyben l\u00e1tjuk egy expon\u00e1l\u00e1sra, \u00e9s tal\u00e1n tov\u00e1bb is.<\/span><\/p>\n \u00c9s m\u00e9g valami:\u00a0<\/span><\/p>\n Nagyap\u00e1m nagyon kor\u00e1n meghalt t\u00fcd\u0151v\u00e9szben. Apuk\u00e1mnak p\u00f3tapja lett Tam\u00e1si \u00c1ron, akinek <\/span>\u00c1bel a rengetegben<\/span><\/i> c\u00edm\u0171 k\u00f6nyv\u00e9nek a v\u00e9g\u00e9n van az a kulcsmondat, amit mindannyian ismer\u00fcnk: \u201e<\/span>Az\u00e9rt vagyunk a vil\u00e1gon, hogy valahol otthon legy\u00fcnk benne.\u201d <\/span><\/i>Engem ez r\u00e9g\u00f3ta foglalkoztat. R\u00e1j\u00f6ttem, hogy a legt\u00f6bb rendezv\u00e9nyemen k\u00e9t dologr\u00f3l k\u00e9rdezem a vend\u00e9geimet, \u00e9s ez organikusan alakult \u00edgy. Az egyik, a szabads\u00e1ghoz, a m\u00e1sik pedig az otthonhoz val\u00f3 viszonyuk. Lehet otthon egy lak\u00e1s, egy munkahely, egy bar\u00e1ti t\u00e1rsas\u00e1g, ahol j\u00f3l \u00e9rzem magam, egy m\u00e1sik ember tekintete vagy egy k\u00f6nyv. Megtal\u00e1ltam \u00e9desap\u00e1m besz\u00e9d\u00e9t, amit Tam\u00e1si \u00c1ron s\u00edrj\u00e1n\u00e1l mondott 1966-ban, fogadott fi\u00fak\u00e9nt, de m\u00e1r elismert k\u00f6lt\u0151k\u00e9nt.<\/span><\/p>\n Elmonta ezt az id\u00e9zetet, \u00e9s hogy Tam\u00e1si \u00c1ron arra tan\u00edtott benn\u00fcnket, hogy a szavainkkal teremts\u00fcnk otthont m\u00e1soknak. <\/span>\u201eOtthon kell lenn\u00fcnk valahol a vil\u00e1gban s \u00f6nmagunkban. S az otthont-\u00e9p\u00edteni-nem-tud\u00f3knak otthont kell \u00e9p\u00edten\u00fcnk\u2026 szavainkb\u00f3l. Ez a f\u00f6ladatunk. Erre tan\u00edtott\u00e1l.\u201d <\/span><\/i>Peth\u0151 N. G\u00e1bor \u00e9pp ezt teszi \u2013 tal\u00e1n \u00f6nmag\u00e1val, de vel\u00fcnk bizonyosan.<\/span><\/p>\n Peth\u0151 N. G\u00e1bor k\u00f6z\u00f6s pillanatokban ne felejts expon\u00e1lni t\u00e1ncolunk koszor\u00fakkal az \u00e9jf\u00e9l csillaggy\u00fcm\u00f6lcse fogantat\u00e1sra v\u00e1r (mert minden sz\u00f3 egy \u00e9des s\u00f3haj) a hajnalban, egyetlen pillanat – sz\u00edvver\u00e9s vagy lass\u00fa, kellemetlen vicc mert a nap sugarai sz\u00e9tter\u00fclnek a b\u0151r\u00f6d alatt (mint a titkok, melyeket \u00f6r\u00f6kre lepecs\u00e9telt\u00fcnk) minden mosoly egy t\u00fck\u00f6r (t\u00fckr\u00f6zve mindazt, … Continue reading \u00c9v Verse, Szakmai k\u00fcl\u00f6nd\u00edj<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":352,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1206,10],"tags":[],"class_list":["post-22711","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-1206","category-vers"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/22711","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/352"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=22711"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/22711\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":22713,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/22711\/revisions\/22713"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=22711"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=22711"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=22711"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
0<\/span><\/a><\/div><\/div>