{"id":2260,"date":"2018-02-10T20:34:09","date_gmt":"2018-02-10T20:34:09","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/a-dunanal\/"},"modified":"2018-02-10T20:34:09","modified_gmt":"2018-02-10T20:34:09","slug":"a-dunanal","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/a-dunanal\/","title":{"rendered":"A Dun\u00e1n\u00e1l"},"content":{"rendered":"

Voltak pillanatok, amikor nagyon mag\u00e1nyosnak \u00e9rezte mag\u00e1t, pedig nem is volt egyed\u00fcl. Legal\u00e1bbis els\u0151 r\u00e1n\u00e9z\u00e9sre semmik\u00e9ppen sem volt egyed\u00fcl, \u00e9s ennek ellen\u00e9re…, \u00e9s ennek ellen\u00e9re \u0151 m\u00e9gis mag\u00e1nyosnak \u00e9rezte mag\u00e1t. Bel\u00fclr\u0151l teljesen \u00fcres volt, fak\u00f3nak \u00e9s \u00edz n\u00e9lk\u00fclinek \u00e9rezte mag\u00e1t. Nem \u00edzetlennek, hanem sz\u00f3 szerint \u00edz n\u00e9lk\u00fclinek. \u00dcresnek, mint egy \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 v\u00e9kony \u00fcvegb\u0151l k\u00e9sz\u00fclt p\u00e9nzgy\u0171jt\u0151 persely, amely szemmel l\u00e1that\u00f3lag \u00fcresen \u00e1rv\u00e1lkodik az ablakp\u00e1rk\u00e1nyon felejtve. \u00c9s ugyanilyen fak\u00f3nak \u00e9s semmilyenek is. \u00dagy \u00e9rezte, lelke \u00edze is hasonl\u00f3 lehet, mint a v\u00e9gignyalt tiszta sima f\u00fcgg\u0151leges ablak\u00fcveg: semmilyen.
\nIlyen gondolatok v\u00e1nszorogtak az agy\u00e1ban, mik\u00f6zben a foly\u00f3 partj\u00e1n t\u00e9bl\u00e1bolt. Pedig megpr\u00f3b\u00e1lt nem gondolni semmire: sem rosszra, sem j\u00f3ra, eg\u00e9sz egyszer\u0171en csak a s\u00e9t\u00e1l\u00e1sra, a friss leveg\u0151re \u00e9s az enyh\u00e9n hull\u00e1mz\u00f3 v\u00edzre szeretett volna \u00f6sszpontos\u00edtani, \u00e9s nem gondolni semmi m\u00e1sra, de az sajnos lehetetlen feladatnak bizonyult.
\nA foly\u00f3 partj\u00e1t\u00f3l \u00e9ppen most szakadt el egy nagyobbacsk\u00e1nak mondhat\u00f3 szem\u00e9lysz\u00e1ll\u00edt\u00f3 haj\u00f3: belemart a hull\u00e1mokba, \u00e9s a fed\u00e9lzeten b\u00e1m\u00e9szkod\u00f3 utasokkal megkezdte \u00fatj\u00e1t felfel\u00e9, D\u00e9v\u00e9ny\u00fajfalu fel\u00e9. Szeretett volna egyszer \u0151 is egy ilyen haj\u00f3ra \u00fclni, a korl\u00e1tba kapaszkodva n\u00e9zni, ahogyan rengeteg apr\u00f3 v\u00edzcseppekre robbannak a Duna hull\u00e1mai, mik\u00f6zben a haj\u00f3 teste bel\u00e9j\u00fck mar. De sajnos, ez sz\u00e1m\u00e1ra el\u00e9rhetetlen \u00e1lom volt. Ugyanis nem volt p\u00e9nze m\u00e9g arra sem, hogy rendes ruh\u00e1t vegyen mag\u00e1nak, sz\u00f3 szerint rongyokban j\u00e1rt. S\u0151t, \u0151szint\u00e9n sz\u00f3lva, m\u00e9g lak\u00e1sa sem volt, egy \u00e9ve m\u00e9g egy munk\u00e1ssz\u00e1ll\u00f3n lakott, de ami\u00f3ta elvesz\u00edtette a munk\u00e1j\u00e1t, az\u00f3ta egy hajl\u00e9ktalan – sz\u00e1ll\u00f3n szokta mag\u00e1t megh\u00fazni, vagy itt–ott n\u00e9ha valamilyen ismer\u0151s\u00e9n\u00e9l. Ez ut\u00f3bbiban azonban sajnos egyre ritk\u00e1bban volt r\u00e9sze, mivel r\u00e9gi ismer\u0151sei, volt munkat\u00e1rsai az elm\u00falt h\u00f3napok sor\u00e1n egyre jobban kezdt\u00e9k \u0151t ker\u00fclni, az \u00faj ismer\u0151sei pedig hozz\u00e1 hasonl\u00f3 helyzetben voltak: nem volt sem p\u00e9nz\u00fck, sem munk\u00e1juk \u00e9s nem volt hol \u00e1lomra hajtani a fej\u00fcket.
\nPedig n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel ezel\u0151tt m\u00e9g szinte mindene megvolt: \u00faj szem\u00e9lyg\u00e9pkocsija, \u00faj h\u00e1za, saj\u00e1t c\u00e9ge, de mindez most m\u00e1r a m\u00falt\u00e9 lett. Azokban az id\u0151kben el nem tudta volna k\u00e9pzelni, hogy egyszer m\u00e9g elj\u00f6het az az id\u0151szak, amikor nem hogy nem lesz saj\u00e1t h\u00e1za, de m\u00e9g saj\u00e1t \u00e1gya sem, ahol nyugodtan kialudhatn\u00e1 mag\u00e1t.
\nDe azut\u00e1n j\u00f6tt a sz\u00f6rny\u0171s\u00e9g, amikor kitud\u00f3dott, hogy a feles\u00e9ge megcsalja, majd a v\u00e1l\u00e1s, a k\u00f6z\u00f6snek mondott vagyonuk eloszt\u00e1sa (amely\u00e9rt \u0151 kem\u00e9nyen megdolgozott, \u00e9s amelyet az akkor m\u00e9g feles\u00e9ge el\u0151szeretettel k\u00f6lt\u00f6tt), \u00e9s az\u00f3ta nem tal\u00e1lt mag\u00e1ra a nagyvil\u00e1gban. N\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap leforg\u00e1sa alatt elvesz\u00edtette sz\u00f3 szerint minden\u00e9t, \u00e9s nem maradt semmije – senkije. N\u00e9ha reggelente, amikor a v\u00e1l\u00e1s ut\u00e1n felkelt \u00fcres \u00e1gy\u00e1ban, \u00fagy \u00e9rezte, nincs mi\u00e9rt felkelnie, \u00e9s olyb\u00e1 t\u0171nt neki, mintha a saj\u00e1t \u00e9let\u00e9t b\u00e1muln\u00e1 egy gyors leforg\u00e1s\u00fa filmen k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3k\u00e9nt. Minden, minden, amit valaha szeretett, sok milli\u00f3nyi apr\u00f3 darabra hullott sz\u00e9t, mint amikor felmarkol az ember egy maroknyi homokot, de a sz\u00e1raz homokszemeket nem tudja sok\u00e1ig megtartani a mark\u00e1ban, hanem csak tehetetlen\u00fcl b\u00e1mulja \u0151ket, ahogyan azokat sz\u00e9tf\u00fajja a sz\u00e9l a vil\u00e1g minden t\u00e1j\u00e9ka fel\u00e9.
\nPersze, a v\u00e1l\u00e1s ut\u00e1n kider\u00fclt, hogy gyenge a jelleme, mert egyre ink\u00e1bb felgy\u0171l\u0151 probl\u00e9m\u00e1it azok megold\u00e1sa helyett ink\u00e1bb csak m\u00e9g jobban tet\u00e9zte: k\u00e1b\u00edt\u00f3szer, ital, depresszi\u00f3. A c\u00e9ge belerokkan a fejetlens\u00e9gbe, \u0151 maga pedig a semmittev\u00e9sbe. \u00c9s b\u00e1r azel\u0151tt \u0151 maga seg\u00edtett m\u00e1sokon, ahogyan tudott, konkr\u00e9tan n\u00e9h\u00e1ny hajl\u00e9ktalanon is, most nem akadt senki sem, aki seg\u00edt\u0151 kezet ny\u00fajtott volna neki. De \u0151 ezt nem is b\u00e1nta: ha elfordultak t\u0151le az emberek, h\u00e1t \u0151 is h\u00e1tat ford\u00edtott az eg\u00e9sz vil\u00e1gnak.
\nTudta, hogy most m\u00e1r \u00fagyis minden mindegy. Teljes ap\u00e1ti\u00e1ba zuhant, es hetek \u00f3ta csak egy gondolat j\u00e1rt a fej\u00e9ben: hogyan tudna m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gteljesen elt\u00e1vozni az \u00e9l\u0151k sor\u00e1b\u00f3l. Mert m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ga az\u00e9rt m\u00e9g volt, legal\u00e1bb is \u0151 ezt \u00edgy \u00e9rz\u00e9kelte.
\nMost is ezen j\u00e1rt az esze, mik\u00f6zben a lassan s\u00f6t\u00e9ted\u0151 utc\u00e1kon t\u00e9bl\u00e1bolt a Duna partja fel\u00e9. Le\u00e9rt a foly\u00f3 partj\u00e1ra, \u00e9s sok\u00e1ig, t\u00e9nyleg nagyon sok\u00e1ig b\u00e1multa a koszos vizet, amint a partot nyaldossa, \u00e9s a felsz\u00edne tele van rengeteg piszkos hordal\u00e9kkal. A v\u00edz el\u00e9gg\u00e9 olajosnak t\u0171nt. Le\u00fclt a partj\u00e1ra, kiny\u00fajtotta a l\u00e1bait, \u00e9s hanyatt d\u0151lt a f\u00f6ldre. Esz\u00e9be jutott, amikor egyszer egy szarvashull\u00e1t l\u00e1tott a v\u00edzben forogni: egy cudar \u00f6rv\u00e9ny makacsul megragadta, \u00e9s csak forgatta, k\u00f6rbe-k\u00f6rbe. Fentr\u0151l sz\u00e9pen j\u00e1tsz\u00f3 \u00e1llatnak is t\u0171nhetett volna, akik nagyon gyorsan \u00faszk\u00e1l a saj\u00e1t tengelye k\u00f6r\u00fcl, ha nincs az a term\u00e9szetellenes \u00e1llapotban kibicsaklott nyak, \u00e9s persze, ha nincs a feje t\u00f6bbnyire a v\u00edz alatt. Akkor ez szomor\u00fa l\u00e1tv\u00e1nynak t\u0171nt a sz\u00e1m\u00e1ra, most azonban ink\u00e1bb nevets\u00e9gesnek: ezen elgondolkodva most fel is nevetett egy kicsit. Legal\u00e1bbis \u0151 azt hitte, a val\u00f3s\u00e1gban azonban hangosan, r\u00f6f\u00f6gve, cs\u00fany\u00e1n, k\u00f6pk\u00f6dve – fuldokolva r\u00f6h\u00f6g\u00f6tt. Emiatt fel is kellett \u00fclnie, mert fuldokolni kezdett.
\nMajd gyorsan talpra \u00e1llt, m\u00e9g mindig a r\u00f6h\u00f6g\u00e9st\u0151l fuldokolva, \u00e9s belerohant a v\u00edzbe. Az nagyon hideg volt, de \u0151 makacsul l\u00e9pkedett tov\u00e1bb, b\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodperc ut\u00e1n vacogni kezdett. Megpr\u00f3b\u00e1lt beljebb \u00faszni, ami nagy neh\u00e9zs\u00e9gek \u00e1r\u00e1n, de az\u00e9rt siker\u00fclt is neki, m\u00edg el nem kezdett sz\u00e9p lassan mer\u00fclni. A ruh\u00e1ja is csupa v\u00edz volt, kab\u00e1tja, nadr\u00e1gja, cip\u0151je \u00f3loms\u00fallyal h\u00fazta a m\u00e9lybe. \u00d6szt\u00f6n\u00f6sen kap\u00e1l\u00f3zni kezdett, hi\u00e1ba \u00e9rezte, meg\u00e9rkezett a v\u00e9g\u00e1llom\u00e1sra. M\u00e1r egyre t\u00f6bbet volt a v\u00edz alatt, sz\u00e1ja, orra \u00e9s a t\u00fcdeje is lassan kezdett megtelni a foly\u00f3 viz\u00e9vel, ami t\u00e9nyleg olajos \u00e9s mocskos volt – ahogyan azt m\u00e9g a parton \u00fclve gondolta n\u00e9h\u00e1ny pillanattal azel\u0151tt. Milyen fura, hogy sz\u00e1m\u00e1ra nem lesz t\u00f6bb pillanat, sem j\u00f6v\u0151, semmi. S\u0151t m\u00e9g a semmi sem lesz, mert \u00e9rezte, lassan elfogy a test\u00e9b\u0151l az \u00e9ltet\u0151 oxig\u00e9n, \u00e9s \u0151: megfullad, meghal. N\u00e9h\u00e1ny r\u00f6pke pillanatig k\u00e9telyek fogt\u00e1k el, de tudta, ezt most m\u00e1r mindegy, m\u00e9g \u00edgy is nagyon hossz\u00fanak t\u0171nt ez a n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodperc, vagy perc, amit fuldokolva a v\u00edzben t\u00f6lt\u00f6tt. Rengeteg eml\u00e9k bukkant fel az agy\u00e1ban, rengeteg olyan eml\u00e9k, amelyekr\u0151l m\u00e1r r\u00e9gen meg is feledkezett, \u00e9s melyek elkeser\u00edtett\u00e9k, melyek szinte f\u00e1jtak. Sajnos ezek a kellemetlen \u00e9lm\u00e9nyek voltak t\u00f6bbs\u00e9gben. Persze, volt n\u00e9h\u00e1ny \u00e9rdekes, vid\u00e1m eml\u00e9ke is, de ezek sz\u00e1ma a kellemetlenek\u00e9hez k\u00e9pest eleny\u00e9sz\u0151 volt. Lassan kezdett teljesen els\u00f6t\u00e9tedni el\u0151tte a vil\u00e1g: \u00e9rezte, itt a v\u00e9g. V\u00e9gre – \u00fagy gondolta, ez volt az utols\u00f3 gondolata…
\nEkkor azonban \u00e9rezte, hogy valaki vagy valami r\u00e1ngatja. El\u0151sz\u00f6r azt hitte, csak k\u00e9pzel\u0151dik, de t\u00e9nyleg r\u00e1ngatt\u00e1k \u0151t. Azut\u00e1n arra eszm\u00e9lt fel, hogy kiker\u00fclve a v\u00edzb\u0151l a parton fekszik, valaki, vagy valakik – tal\u00e1n t\u00f6bben voltak – az oldal\u00e1ra ford\u00edtott\u00e1k, \u00e9s \u0151 h\u00e1nyni kezdett. \u00c9tel nem igen j\u00f6tt ki a gyomr\u00e1b\u00f3l, hiszen m\u00e1r legal\u00e1bb k\u00e9t napja nem evett semmit sem, ink\u00e1bb csak az im\u00e9nt lenyelt olajos v\u00edz \u00e9s a saj\u00e1t gyomornedveinek kever\u00e9k\u00e9t adta ki mag\u00e1b\u00f3l. \u00c9rezte, ahogyan az undor\u00edt\u00f3 kever\u00e9k folyik ki a sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l – orr\u00e1b\u00f3l. Rettenetesen rosszul \u00e9rezte mag\u00e1t.
\nN\u00e9h\u00e1ny perc eltelt\u00e9vel kicsit mag\u00e1hoz t\u00e9rt, megpr\u00f3b\u00e1lt egy kicsit fel\u00fclni, \u00e9s k\u00f6r\u00fcln\u00e9zni. K\u00e9t magas f\u00e9rfit l\u00e1tott maga felett, amint agg\u00f3dva figyelt\u00e9k \u0151t. Olyan harminc\u00e9vesek lehettek, \u00e9s er\u0151s, izmos testalkatuk volt. Az arcuk nem volt szimpatikus, m\u00e9g \u00edgy sem l\u00e1tta \u0151ket annak, hogy tudta, \u0151k azok, akik megmentett\u00e9k az \u00e9let\u00e9t. Az egyik\u00fck megk\u00e9rdezte, hogy h\u00edvjon-e orvost, vagy m\u00e1s seg\u00edts\u00e9get. \u0150 el\u0151sz\u00f6r nem is \u00e9rtette a k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t, csak amikor \u00fajra elhangzott, akkor reag\u00e1lt r\u00e1.
\n„K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, nem kell.” – mondta, majd er\u0151lk\u00f6dve hozz\u00e1tette: „Nagyon k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m!”. Hangja nagyon rekedt, \u00e9s idegen volt, mintha nem is az \u0151 hangja lett volna. De az\u00e9rt m\u00e9g egyszer megk\u00f6sz\u00f6nte, majd megpr\u00f3b\u00e1lt talpra \u00e1llni. Ez azonban lehetetlen feladatnak bizonyult a sz\u00e1m\u00e1ra, mert tehetetlen\u00fcl visszahuppant a f\u00f6ldre.
\n„Hagyja csak, igaz\u00e1n nincs mit.” – mondta az egyik ellenszenves arc\u00fa f\u00e9rfi. A magasabbik. Ezt csak most vette \u00e9szre, hogy az egyik\u00fck, amelyik most sz\u00f3lalt meg, magasabb \u00e9s id\u0151sebb is a t\u00e1rs\u00e1n\u00e1l, \u00e9s cs\u00fanya, rosszul begy\u00f3gyult sebhelyek nyomai l\u00e1tszanak az arc\u00e1n, \u00e9s a homlok\u00e1n is.
\n„De igaz\u00e1n, nagyon szeretn\u00e9m ezt \u00f6n\u00f6knek megh\u00e1l\u00e1lni.” – pr\u00e9selte ki mag\u00e1b\u00f3l ezt a mondatot.
\n„Na rendben van, akkor elfogadunk egy kis p\u00e9nzjutalmat. Tudja, tegnap \u00f3ta nem ett\u00fcnk.” – mondta szinte sz\u00e9gyenkezve a magas, sebhelyes arc\u00fa f\u00e9rfi.
\nErre \u0151 \u00f6sszeroskadva r\u00f6h\u00f6gni kezdett. Nem tehetett r\u00f3la, de olyan nevets\u00e9gesnek t\u0171nt neki ez az eg\u00e9sz helyzet, hogy eg\u00e9sz egyszer\u0171en nem tudta meg\u00e1llni r\u00f6h\u00f6g\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. A r\u00f6h\u00f6g\u00e9st egyszer – k\u00e9tszer fuldokl\u00f3 \u00f6klendez\u00e9s v\u00e1ltotta fel, melynek sor\u00e1n kiadott mag\u00e1b\u00f3l egy \u00fajabb adag kever\u00e9k olajos vizet, de m\u00e9g ez sem tudta le\u00e1ll\u00edtani a r\u00f6h\u00f6g\u0151 – g\u00f6rcs\u00e9t. Egyszerre csak arra eszm\u00e9lt fel, hogy megment\u0151i f\u00f6l\u00e9je hajoltak, \u00e9s fel\u00fcltett\u00e9k \u0151t.
\n„H\u00e1t maga meg mit r\u00f6h\u00f6g, mi?” – k\u00e9rdezt\u00e9k t\u0151le, hiszen megmentett\u00fck az \u00e9let\u00e9t. Erre \u0151 \u00fajabb fuldokl\u00f3 r\u00f6h\u00f6g\u00e9sbe kezdett, ez\u00fattal vinnyog\u00f3 hangokkal tark\u00edtva.
\n„Hagyja m\u00e1r abba, igaz\u00e1n nem sz\u00e9p az \u00fart\u00f3l. Hogy kinevet.” De \u0151t minden egyes elhangzott mondat csak m\u00e9g ink\u00e1bb nevet\u00e9sre \u00f6szt\u00f6k\u00e9lte. Majd kicsit \u00f6sszeszedte mag\u00e1t, \u00e9s elmagyar\u00e1zta, hogy neki sincs p\u00e9nze, s\u0151t, nincs hol laknia sem. Hogy sz\u00f3 szerint nincs szinte semmije \u00e9s senkije ezen a vil\u00e1gon.
\n„Nem hiszem.” – mondta a magasabb f\u00e9rfi, \u00e9s intett a t\u00e1rs\u00e1nak, hogy l\u00e9pjen hozz\u00e1 k\u00f6zelebb. R\u00e1vetett\u00e9k magukat ezekkel a szavakkal: „Bel\u0151l\u00fcnk akar g\u00fanyt \u0171zni az \u00far, amikor megmentett\u00fck az \u00e9let\u00e9t, maga ut\u00e1n ugrottunk abba a mocskos hideg v\u00edzbe.” Elkezdt\u00e9k \u00e1tkutatni a zsebeit, m\u00e9ghozz\u00e1 el\u00e9gg\u00e9 alaposan csin\u00e1lt\u00e1k. L\u00e1tszott rajtuk, hogy nem el\u0151sz\u00f6r tesznek ilyet. De persze nem tal\u00e1ltak semmit.
\n„Te rohadt szem\u00e9t!” – \u00fcv\u00f6lt\u00f6tte az im\u00e9nti megment\u0151je, \u00e9s elkezdte ler\u00e1ngatni r\u00f3la a ruh\u00e1it. „Na meg\u00e1llj csak, tudod, hogy kib\u0151l \u0171zz\u00e9l g\u00fanyt!” Ler\u00e1ngatt\u00e1k a kab\u00e1tj\u00e1t, cip\u0151j\u00e9t, nadr\u00e1gj\u00e1t. „Ez legal\u00e1bb meg\u00e9r n\u00e9h\u00e1ny centet, ha meg t\u00e9nyleg nincs semmid, \u00e9s t\u00e9nyleg meg akarsz halni, akkor \u00fagy sincs m\u00e1r r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9ged!”
\n\u0150 nem is ellenkezett, eg\u00e9sz id\u0151 alatt csak fuldokolva fetrengett, nevetett. Hagyta, hogy ler\u00e1ngass\u00e1k r\u00f3la a ruhadarabjait, majd elkomolyodva fel\u00e1llt, miut\u00e1n a megment\u0151ib\u0151l \u00e1tvedlett t\u00e1mad\u00f3i sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l elhangzott ez a mondat. Als\u00f3nadr\u00e1gban \u00e9s zokniban \u00e1llva odament a v\u00edzhez, megvonta a v\u00e1ll\u00e1t, majd \u00fajra belerohant.
\nA k\u00e9t d\u00f6bbent tekintet\u0171 f\u00e9rfinak azonban visszaord\u00edtotta a piszkos habokb\u00f3l: „Igazatok van, t\u00e9nyleg nincs sz\u00fcks\u00e9gem azokra a ruhadarabokra!”
\nA k\u00e9t f\u00e9rfi tan\u00e1cstalanul, \u00e9s k\u00e1b\u00e1n b\u00e1multa, ahogyan a piszkos v\u00edz elnyelte \u0151t.<\/p>\n

\n2014 j\u00fanius
\n1. d\u00edj<\/p>\n

Continue reading A Dun\u00e1n\u00e1l<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":349,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[193,9],"tags":[],"class_list":["post-2260","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-193","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2260","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/349"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2260"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2260\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2260"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2260"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2260"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}