{"id":2230,"date":"2018-02-10T20:34:08","date_gmt":"2018-02-10T20:34:08","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/t\/"},"modified":"2018-02-10T20:34:08","modified_gmt":"2018-02-10T20:34:08","slug":"t","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/t\/","title":{"rendered":"T"},"content":{"rendered":"

Es\u0151s, b\u00e1nt\u00f3 \u00e9s a szokottn\u00e1l is k\u00f6d\u00f6sebb volt ez a m\u00e1jusi nap. T.-nek semmi, de semmi kedve nem volt az utc\u00e1ra kimer\u00e9szkedni, dolga sem sok akadt, bar\u00e1t sem h\u00edvta fr\u00f6ccs\u00f6zni, akkor meg minek ugye.
\nNincs ereje mag\u00e1ra kapni kopott kab\u00e1tj\u00e1t, f\u00e9lretaposott cip\u0151j\u00e9t, hogy azon izguljon, mikor ugrik el\u0151 valamelyik kapualjb\u00f3l vagy utca s\u00f6t\u00e9tj\u00e9b\u0151l egy ismeretlen alak, \u00e9s elmondja \u0151t mindenfajta szem\u00e9t \u00e1rul\u00f3nak, semmirekell\u0151 gaz alaknak. Meg am\u00fagy sem j\u00e1r el mostans\u00e1g munka el\u0151tt vagy ut\u00e1n sehova. Meg\u00fcresedett lett az \u00e9lete, \u00e9lt mindegy minden alapon. Nem vette a b\u00e1tors\u00e1got \u00e9s a vakmer\u0151s\u00e9get hogy felt\u00e1rcs\u00e1zza a feles\u00e9ge sz\u00e1m\u00e1t, nem mert vagy nem akart besz\u00e9lni gyermekeivel. Mintha az elm\u00falt huszonegyn\u00e9h\u00e1ny egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt \u00e9v semmi lett volna, egy \u00e1lom csup\u00e1n. Csak p\u00e1r fot\u00f3, \u00e9s sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra kapott ereklye jelzi, hogy valamikor, valahol, valami\u00e9rt, volt egy csal\u00e1dja. Ha nem is a legjobb \u00e9s legnorm\u00e1lisabb, de csal\u00e1d volt, a k\u00e9t kuty\u00e1val, a szeg\u00e9nys\u00e9ggel, a n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00e9ssel, a veszeked\u00e9sekkel.
\nM\u00e1ra ezekb\u0151l semmi nem maradt. \u00c1lm\u00e1b\u00f3l sokszor felriad, hangokat \u00e9s l\u00e9pteket hall, de tudja hogy mindez csak hallucin\u00e1l\u00e1s, ami ellen pr\u00f3b\u00e1lt m\u00e1r tenni, de az sem seg\u00edtett ha mar\u00e9ksz\u00e1mra nyelte az altat\u00f3kat. Legfeljebb csak l\u00e1zas lett t\u0151le, l\u00e1ngolni kezdett a homloka, \u00e9s remegni keze \u00e9s l\u00e1ba. De n\u00e1la ez m\u00e1r megszokott volt. P\u00e1rszor megpr\u00f3b\u00e1lt levelet \u00edrni, de id\u0151vel azon kapta mag\u00e1t hogy nem \u00edrt a pap\u00edrra nevet, mert ugyan kinek \u00edrjon \u00e9s mit. Ink\u00e1bb egykedv\u0171en \u00f6sszegy\u0171rte a lapot, \u00e9s a t\u00f6bbi g\u00f6ngy\u00f6leg k\u00f6z\u00e9 haj\u00edtotta. Ha be is fejezte volna a levelet, \u00fagy sem tudta volna feladni, hiszen nincs is bor\u00edt\u00e9kja. Az\u00e9rt meg nem fog elmenni a post\u00e1ig, ahol am\u00fagy is aff\u00e9rja akadt m\u00faltkor. Ink\u00e1bb csak b\u00e1mult a mocskos reluxa m\u00f6g\u00fcl, amit nem is tudja mi\u00e9rt szereltetett fel. Tal\u00e1n mert „otthon” is volt. Ott is centis por lepte.
\nN\u00e9zte az embereket a buszmeg\u00e1ll\u00f3ban, a kuty\u00e1t s\u00e9t\u00e1ltat\u00f3 \u00f6regasszonyt. Minek ennek kutya, gondolta, ha csak r\u00e1ncig\u00e1lni, taszig\u00e1lni, rugdosni tudja. Kedve lett volna kit\u00e1rni az ablakot, \u00e9s j\u00f3l lehordani a t\u00e1ntit, de ugyan minek. \u00dagy sem hallja meg. S\u00fcket mint az \u00e1gy\u00fa. M\u00faltkor pont vele futott \u00f6ssze a parkban, \u00e9s hamar megf\u00e1jdult a feje az \u00f6reg kusza t\u00f6rt\u00e9neteit\u0151l, aminek se eleje, sem v\u00e9ge nem volt. Hol a h\u00e1bor\u00far\u00f3l \u00e9s annak a borzalmair\u00f3l kezdett mes\u00e9lni, hol arr\u00f3l, hogyan udvarolt neki a k\u00e9s\u0151bbi f\u00e9rje. \u00c1t\u00e9l\u00e9ssel mes\u00e9lt, mint akit soha nem hallgatott m\u00e9g meg senki, de T.-nek sem f\u00fcll\u0151tt a foga ehhez. Ink\u00e1bb kifog\u00e1sokat keresve, elsomford\u00e1lt, mik\u00f6zben az id\u0151s h\u00f6lgy a botj\u00e1t lengette fel\u00e9. Biztos \u00e1tkokat sz\u00f3rt, vagy az isten ver\u00e9s\u00e9t akarta r\u00e1k\u00e9rni.
\nEgy k\u00f6zeli kocsm\u00e1ba h\u00faz\u00f3dott be, \u00e9s f\u00fajta ki mag\u00e1t. Kik\u00e9rte a szok\u00e1sos hideg s\u00f6r\u00e9t, \u00e9s lekuporodott kedvenc \u00e9s megszokott hely\u00e9re, a kocsma legt\u00e1volabbi \u00e9s legs\u00f6t\u00e9tebb sark\u00e1ba. Ide nem is igen \u00fclt m\u00e1s. \u00dagy volt sz\u00e1mon tartva hogy ez az \u0151 helye, pedig fel\u0151le ak\u00e1rki le\u00fclhetett volna oda a t\u00e1voll\u00e9t\u00e9ben, vagy ak\u00e1r akkor is, ha \u00e9ppens\u00e9ggel a s\u00f6re f\u00f6l\u00e9 hajolva elm\u00e9lkedik az \u00e9let \u00e9rtelm\u00e9n. Az \u00e1tkozott \u00e9s pokoli \u00e9let \u00e9rtelm\u00e9n. A s\u00e9t\u00e1l\u00e1s \u00fcr\u00fcgy\u00e9n lemehetne az utc\u00e1ra, \u00e9s arra hivatkozva hogy el\u00e1zik mint egy b\u0151reg\u00e9r, szok\u00e1s szerint bet\u00e9rhetne kedvenc kocsm\u00e1i egyik\u00e9be, de valahogy nem volt szomjas. Ami ritka volt n\u00e1la. Cigarett\u00e1ra sem gy\u00fajtott, pedig sz\u00edvta a sopian\u00e9t ha kiakart kapcsol\u00f3dni, vagy ha unatkozott. Tal\u00e1n nincs is m\u00e1r itthon cigaretta. Ez\u00e9rt is leugorhatna a k\u00f6z\u00e9rtbe, de ott meg tartoz\u00e1sa van, az elad\u00f3k bunk\u00f3k, \u00e9s lehet hogy nem is \u00e1rulnak. M\u00e1st meg nem fog venni. Ehhez ragaszkodik, mint sok m\u00e1shoz.
\nMez\u00edtl\u00e1b j\u00e1rt-kelt a lak\u00e1sban, ami most m\u00e9g \u00fcresebbnek tetszett mint b\u00e1rmikor ennek el\u0151tte. Az anyja a nagy-szob\u00e1ban b\u00e1mult valami ad\u00e1st, de fel\u0151le ki is lehet kapcsolva a t\u00e9v\u00e9. L\u00f6v\u00e9se sincsen hogy mit n\u00e9z, \u00e9s mi\u00e9rt. M\u00e1r a fi\u00e1t sem ismeri meg, enni sem akar, ahogy f\u00fcrdeni sem. T. m\u00e1r csak megszok\u00e1sb\u00f3l ord\u00edt vele, er\u0151szakolja bele az \u00e9telt, tudva hogy p\u00e1r percen bel\u00fcl \u00f6sszecsin\u00e1lja mag\u00e1t, az \u00e1gyat, vagy a sz\u0151nyeget, amit m\u00e1r ki is dobhatna a fen\u00e9be, vagy el\u00e9gethetne, mert kimosni lehetetlens\u00e9g. De kidobni sem fogja, mert hogy a harmadik emeletr\u0151l nem cipeli a v\u00e1ll\u00e1n, az is h\u00f3t ziher.
\nF\u0151zni nem igen tudott, b\u00e1r beszerzett t\u00f6bb szak\u00e1csk\u00f6nyvet is, de ink\u00e1bb csak zacsk\u00f3s leveseken \u00e9s konzerven \u00e9ltek egy\u00fctt a mam\u00e1val, aki csak hevert az \u00e1gyban, vagy alvaj\u00e1r\u00f3t j\u00e1tszott, \u00e9s ki be csukogatva a szekr\u00e9nyeket, mondv\u00e1n hogy keres valamit, de hogy mit, azt m\u00e1r nem tudja, csak hogy nincs meg. Ha T. elmegy mel\u00f3ba, minden ajt\u00f3t k\u00e9t kulcsra z\u00e1r, mert a mama mindent felfesz\u00edt, elt\u00fcntet, \u00f6sszet\u00f6r, kihaj\u00edt vagy \u00f6sszegy\u0171rt. Mint p\u00e9ld\u00e1ul a konyhai k\u00e9seket \u00e9s vill\u00e1kat, amikb\u0151l volt hogy T. vagy k\u00e9t tucatot hal\u00e1szott ki a mama egyik t\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l. Volt hogy \u00e9desanyja k\u00e9t szatyrot teler\u00e1molt \u00fcres arany\u00e1szokos \u00fcveggel, lement a k\u00f6z\u00e9rtbe, \u00e9s mint aki j\u00f3l v\u00e9gezte dolg\u00e1t, egy tele \u00fcveggel t\u00e9rt vissza, \u00e9s persze a h\u00fasz \u00fcres \u00fcveggel…
\nT. a konyh\u00e1ba ment, hogy k\u00e9sz\u00edtsen valami harapnival\u00f3t, m\u00e9g miel\u0151tt elmenne aludni. De a konyh\u00e1ban ahelyett, hogy k\u00e9st, vill\u00e1t, mer\u0151kanalat \u00e9s miegym\u00e1st r\u00e1molt volna el\u0151, kinyitotta a g\u00e1zt, \u00e9s v\u00e1rt egy kicsit. Bement a szob\u00e1ba valami r\u00e1molni, megk\u00e9rdezte \u00e9desanyj\u00e1t hogy j\u00f3l fekszik-e, majd meg sem v\u00e1rva a v\u00e1laszt, elment v\u00e9c\u00e9re, majd visszament \u00e9desanyj\u00e1hoz \u00e9s lefe-k\u00fcdt a kanap\u00e9ra. Egy brazil szappanopera ment mint mindig. Hogy mir\u0151l sz\u00f3lt, \u00e9s hogy h\u00e1ny ezredik r\u00e9sz, nem igen \u00e9rdekelte sem T.-t sem \u00e9desanyj\u00e1t, aki mintha nem is mozdult volna…<\/p>\n

Continue reading T<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":295,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[190,9],"tags":[],"class_list":["post-2230","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-190","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2230","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/295"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2230"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2230\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2230"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2230"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2230"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}