{"id":2203,"date":"2018-02-10T20:34:07","date_gmt":"2018-02-10T20:34:07","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/utolso-tavasz\/"},"modified":"2018-02-10T20:34:07","modified_gmt":"2018-02-10T20:34:07","slug":"utolso-tavasz","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/utolso-tavasz\/","title":{"rendered":"Utols\u00f3 tavasz"},"content":{"rendered":"

Sok\u00e1ig k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9lvezetet leltem az ev\u00e9sben, de id\u0151vel r\u00e1untam a gyomor k\u00edv\u00e1ns\u00e1-gainak kiszolg\u00e1l\u00e1s\u00e1ra, mert nem kis t\u00fals\u00falyt is felszedtem. Kint s\u00fct\u00f6tt az \u00e1prilisi nap, majdnem huszon\u00f6t fokot mutatott a h\u0151m\u00e9r\u0151. Elh\u00faztam a bord\u00f3 b\u00e1rsonyb\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt els\u00f6t\u00e9t\u00edt\u0151 f\u00fcgg\u00f6nyt, kis asztali l\u00e1mp\u00e1mat felkapcsoltam, \u00e9s belemer\u00fcltem egy k\u00f6nyv olvas\u00e1s\u00e1ba.
\nEmil a m\u00e1sik szob\u00e1ban sokadszor mer\u00fclt m\u00e9ly \u00e1lomba, \u00fagy \u00e9reztem, hogy tal\u00e1n a hal\u00e1l k\u00fcsz\u00f6b\u00e9n van, egyszer-k\u00e9tszer megmentettem az \u00e9let\u00e9t, tal\u00e1n t\u00f6bbsz\u00f6r is, de kezdtem r\u00e1unni erre a szerepre, mert \u00e9n sem nem ittam, sem nem cigarett\u00e1ztam, \u0151 persze az ellent\u00e9tem volt. Sov\u00e1ny teste ijeszt\u0151en hatott, alig evett, \u00e9s \u00e1lland\u00f3an panaszkodott, hogy nincs mit ennie. Gondoltam, \u00e9pp el\u00e9g, hogy eltartom, dolgozni nem tudott, csek\u00e9lyke j\u00e1rad\u00e9ka semmire sem volt el\u00e9g.
\nB\u00e1r \u00e9vekkel azel\u0151tt sok k\u00e9pet alkottam, egy csend\u00e9letet sem tudtam volna \u00e9leth\u0171en pap\u00edrra vetni, persze volt olyan h\u00edres fest\u0151, aki egy\u00e1ltal\u00e1n nem tudott rajzolni, m\u00e9gis maradand\u00f3t hagyott az ut\u00f3korra. Rajztanul\u00e1ssal \u00e9s olvas\u00e1ssal \u00fct\u00f6ttem agyon az id\u0151t, m\u00e1r majdnem hetven \u00e9ves h\u00f6lgy voltam, id\u0151nk\u00e9nt lesiettem az alulj\u00e1r\u00f3ba, hogy n\u00e9zzem az \u00e9let l\u00fcktet\u00e9s\u00e9t, a l\u00e1nyok kiny\u00edltak, mint a r\u00f3zsa, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s ruh\u00e1kban j\u00e1rtak-keltek, siettek. Legt\u00f6bbj\u00fck igyekezett megmutatni sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t, egy-egy kiv\u00e1gott bl\u00fazzal, feszes szokny\u00e1val, vagy csipk\u00e9s fekete harisny\u00e1t \u00f6ltve, r\u00f6vid aljjal, melyb\u0151l kikandik\u00e1lt kerek \u00e9s form\u00e1s combjuk. Fiatals\u00e1gomra eml\u00e9keztettek, a f\u00e9rfiakat \u00e9szre sem vettem.
\nEmil \u00e9letem legnagyobb t\u00e9ved\u00e9s\u00e9nek tetszett, j\u00f3 t\u00edz \u00e9ve fogadtam lak\u00e1somba, el\u0151tte \u00f6t \u00e9vig \u00e9jjeli mened\u00e9khelyeken h\u00fazta meg mag\u00e1t. F\u00e9ny der\u00fclt k\u00e9s\u0151bb s\u00falyos betegs\u00e9g\u00e9re, de akkor m\u00e1r olyan er\u0151s vonzalmat \u00e9reztem, hogy nem tudtam n\u00e9lk\u00fcle \u00e9lni. Hi\u00e1ba figyelmeztettek bar\u00e1taim, a balj\u00f3s el\u0151jeleket semmibe vettem, \u00e9s Emil boldogan \u00e9lt mellettem, iszogatott \u00e9s cigarett\u00e1zott naphosszat. Valamif\u00e9le fels\u0151bbs\u00e9get szerzett velem szemben, \u00e9s szinte mindenhova k\u00f6vetett, tal\u00e1n f\u00e9lt, hogy elvesz\u00edt. Ugyanakkor mindenf\u00e9le kifog\u00e1st keresett k\u00e9t \u00e9v eltelt\u00e9vel, hogy egy\u00fctt aludjunk, v\u00e9g\u00fcl is szoros bar\u00e1ti kapcsolat alakult ki k\u00f6zt\u00fcnk, \u00e9s szex n\u00e9lk\u00fcl is j\u00f3l megvoltunk.
\nNagyon hossz\u00fa volt a t\u00e9l, m\u00e9g sohasem \u00e9reztem ilyen hidegnek \u00e9s csak nem akart v\u00e9get \u00e9rni. Im\u00e1dkoztam a tavasz\u00e9rt, m\u00e9gis mikor elj\u00f6tt, nem tudtam neki igaz\u00e1n \u00f6r\u00fclni, tal\u00e1n a korom miatt, – pedig negyvenn\u00e9l t\u00f6bbnek nem n\u00e9ztem ki -, r\u00e1\u00e9bredtem Emillel val\u00f3 kapcsolatom ellehetetlen\u00fcl\u00e9s\u00e9re. M\u00e1r \u00e1tl\u00e1ttam olcs\u00f3 fog\u00e1sain, ahogyan sz\u00e9ps\u00e9gemet \u00e9s \u00f6lt\u00f6zetemet dics\u00e9rte, f\u0151k\u00e9nt ha inni akart, vagy nem volt cigarett\u00e1ja. Belesodort egy nagyobb ad\u00f3ss\u00e1gba is, \u00e9s \u00e9n, mint egy vak l\u00f3 azt csin\u00e1ltam, amit mondott.
\nEgy napon tal\u00e1lkoztam M.-mel, \u0151 m\u00e9g megmenthetett volna ebb\u0151l a viszonyb\u00f3l, de az er\u0151m fogyatkozni l\u00e1tszott, \u00e9s elhat\u00e1roztam, ha Emil lehunyja a szem\u00e9t, egyed\u00fcl fogok \u00e9lni.
\nKint a v\u00e1rosban az emberek vid\u00e1mak \u00e9s felszabadultak voltak, szerelmesek cs\u00f3kol\u00f3ztak az utc\u00e1n, csak \u00e9n \u00e9reztem azt, hogy mag\u00e1nyos vagyok, m\u00e9g a nap s\u00fct\u00e9se is sokszor b\u00e1ntott. V\u00e9g\u00fcl megnyugodott a lelkem, de a boldogs\u00e1g messze elker\u00fclt. Egyetlen \u00f6r\u00f6m\u00f6met csal\u00e1dom, l\u00e1nyom \u00e9s unok\u00e1m jelentette, \u00e9s elk\u00e9pzelhetetlen\u00fcl sok szabadid\u0151vel rendelkeztem.
\nTelev\u00edzi\u00f3m elromlott, de nem hi\u00e1nyzott, Emil sokszor \u00e9jszak\u00e1nk\u00e9nt is n\u00e9zte az \u00f6v\u00e9t, k\u00f6zben elaludt \u00e9s \u00e9n kapcsoltam ki. \u00dagy \u00e9reztem, m\u00e1s is befel\u00e9 fordult, sokszor l\u00e1ttam a metr\u00f3n olvas\u00f3 n\u0151ket \u00e9s f\u00e9rfiakat, az emberek mogorv\u00e1k lettek, minek is \u00f6r\u00fcltek volna, egyre nehezebb lett a meg\u00e9lhet\u00e9s, t\u00fal kellett \u00e9lni mindazt, amit nem hozott az \u00e9let, \u00e9s ad\u00f3s maradt.
\nElhat\u00e1roztam, hogy t\u00f6bbsz\u00f6r Emil \u00e9let\u00e9t nem mentem meg, ha k\u00f6zel ker\u00fcl a v\u00e9ghez, m\u00e1r nem h\u00edvom vissza, hagyom elmenni. F\u00e9lreh\u00faztam a neh\u00e9z els\u00f6t\u00e9t\u00edt\u0151t, k\u00f6zben beesteledett, az utcai l\u00e1mp\u00e1k f\u00e9nyei kigy\u00faltak, \u00e9s kit\u00e1rtam az ablakomat. Par\u00e1nyi bogarak rep\u00fcltek a leveg\u0151ben, ahogyan kin\u00e9ztem, a term\u00e9szet \u00fajra\u00e9ledt, \u00e9s a f\u00e1k friss z\u00f6ldj\u00e9nek illata belop\u00f3dzott szob\u00e1mba.
\nS\u00e9t\u00e1lni mentem, a R\u00f3zs\u00e1k terei kert m\u00e1r bez\u00e1rt, olvas\u00e1s k\u00f6zben v\u00e9letlen\u00fcl elaludtam a fotelomban, tizenegyre j\u00e1rt az id\u0151. A hold kerek f\u00e9nye lesug\u00e1rzott a f\u00f6ldre, a csillagok ezernyi szipork\u00e1ja arra figyelmeztetetett, hogy nemsok\u00e1ra j\u0151 a v\u00e9g, az a t\u00edz esztend\u0151, amim h\u00e1tra van, kev\u00e9s lesz, hogy \u00e9letem t\u00e9ved\u00e9seit korrig\u00e1lni tudjam.
\nEgy hajl\u00e9ktalan aludt az egyik padon az Alm\u00e1ssy t\u00e9ren, pul\u00f3ver\u00e9t rakta feje al\u00e1, m\u00e9g ott fek\u00fcdt a kavicson h\u00e1tizs\u00e1kja, ki tudja meddig b\u00edrja m\u00e9g ezt az \u00e9letet, gondoltam, \u00e9s lassan hazafel\u00e9 indultam.
\nSiker\u00fclt valamif\u00e9le f\u00fcggetlens\u00e9gre szert tennem, b\u00e1r nem volt sok a nyugd\u00edjam, be lehetett osztani. K\u00fcl\u00f6nben is \u00e9lete v\u00e9ge fel\u00e9 m\u00e1r olyan kev\u00e9s kell az embernek, nyugalom legyen k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, m\u00e1r kicsit t\u00e1volr\u00f3l szeml\u00e9l\u00fcnk mindent, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lunk megbocs\u00e1tani. A napok peregnek egym\u00e1s ut\u00e1n, \u0151szt t\u00e9l \u00e9s tavasz k\u00f6vet, elb\u00facs\u00fazik t\u0151l\u00fcnk a ny\u00e1r, azt\u00e1n v\u00e1rjuk a kar\u00e1csonyt. \u00c9let\u00fcnk lassan kiszalad bel\u0151l\u00fcnk, hogy \u00f6r\u00f6k nyugv\u00e1sra hajtsuk le fej\u00fcnket. Tal\u00e1n egy poh\u00e1r finom bor, vagy egy forr\u00f3 fekete m\u00e9g megvigasztal, de a v\u00e9get nem tudjuk elker\u00fclni. a vil\u00e1g n\u00e9lk\u00fcl\u00fcnk is folytat\u00f3dik.
\nEmil t\u00e9v\u00e9zett, sz\u00f3tlanul tettem, vettem szob\u00e1mban, majd bekapcsoltam a r\u00e1di\u00f3t. Csajkovszkij zen\u00e9je valamelyest megnyugtatott, \u00e9s p\u00e1r rajzot k\u00e9sz\u00edtettem, azt\u00e1n gyors tusol\u00e1s ut\u00e1n lefek\u00fcdtem. M\u00e9g nem lehetett nyitott ablakn\u00e1l aludni, \u00e9jf\u00e9lkor k\u00f6nny\u0171 \u00e1lomba mer\u00fcltem.<\/p>\n

Continue reading Utols\u00f3 tavasz<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":242,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[187,9],"tags":[],"class_list":["post-2203","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-187","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2203","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/242"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2203"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2203\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2203"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2203"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2203"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}