{"id":2130,"date":"2018-02-10T20:34:05","date_gmt":"2018-02-10T20:34:05","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/erkel\/"},"modified":"2018-02-10T20:34:05","modified_gmt":"2018-02-10T20:34:05","slug":"erkel","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/erkel\/","title":{"rendered":"Erkel"},"content":{"rendered":"

Nem a Ferenc, a sz\u00ednh\u00e1z! Itt is dolgoztam d\u00edszlet\u00e9p\u00edt\u0151k\u00e9nt a 70-es \u00e9vek derek\u00e1n. Tipikus, hamis\u00edtatlan, v\u00e9rbeli h\u00e1tt\u00e9rember voltam, ak\u00e1r az \u00fcgyel\u0151, a vil\u00e1gos\u00edt\u00f3k, a (zsin\u00f3rpadl\u00e1sr\u00f3l) d\u00edszleteket leenged\u0151 munk\u00e1sok, vagy az ugyancsak szem el\u0151tt nem l\u00e9v\u0151 k\u00f3rustagok, muzsikusok. Hogy pillanatnyilag sem unatkoztam, arra ma is „r\u00f6gt\u00f6n\u00edt\u00e9l\u0151” m\u00e9rget vehetek. Mindazt l\u00e1ttam, tapasztaltam, amit nem\u00a0 kellett volna.\u00a0 Nem volt se etikus, se publikus.
\nKezdj\u00fck tal\u00e1n a publikum h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tti t\u00f6rt\u00e9net l\u00e1ncolat\u00e1t azzal, hogy m\u00e1r a legk\u00f6zelebbi kort\u00e1rsaim sem voltak h\u00e9tk\u00f6znapiak. Egyik\u00fck meg pl\u00e1ne! Amikor a pillanatnyi fojtott f\u00e9nytelens\u00e9gben gyors, hat\u00e1rozott mozdulatokat k\u00f6vetel\u0151 d\u00edszlet cser\u00e9k ut\u00e1n, holtf\u00e1radtan ny\u00fajt\u00f3ztunk v\u00e9gig a sz\u00ednpad k\u00f6zeli l\u00e9pcs\u0151 soron, er\u0151nek erej\u00e9vel arra akart r\u00e1venni n\u00e9h\u00e1nyunkat, hogy hajnalban menj\u00fcnk alkalmi munk\u00e1ra a zugl\u00f3i Sz\u00e1zados \u00fati keny\u00e9rgy\u00e1rba. K\u00e9tszeresen is j\u00f3l lehet ott keresni, ha \u00fcgyes az ember, indokolta meg lend\u00fcletes toborz\u00e1si sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1t. Kettes\u00e9vel dob\u00e1lj\u00e1k a kezedbe a kenyeret a p\u00e9kek. Az egyiket \u00e1tadod a sz\u00e1ll\u00edt\u00f3nak, a k\u00f6vetkez\u0151t meg kidobod az ablakon. Ott \u00e1ll a „b\u0171nt\u00e1rs” k\u00e9t j\u00f3kora szatyorral. Ahogy megszedi mag\u00e1t m\u00e1r fut is. A harmadik sarokig. Ott \u00e1rus\u00edtja a munk\u00e1ba igyekv\u0151knek.
\nA k\u00fcl\u00f6n\u00f6s t\u00f6rt\u00e9net nem lett befejezve. Sz\u00e1munkra. Kett\u0151nket, rendk\u00edv\u00fcli helyzetekre kijel\u00f6lteket, riadt hangon h\u00edvattak.
\n– Mindj\u00e1rt r\u00e1d\u0151l a farost lemezb\u0151l k\u00e9sz\u00fclt feny\u0151 az opera\u00e9nekesre s\u00fagta sept\u00e9ben a f\u00fclembe az \u00fcgyel\u0151.
\n– Im\u00e1dkozzam? Vagy mit csin\u00e1ljak? – villant \u00e1t rajtam a balj\u00f3s gondolat az \u00f6r\u00f6kz\u00f6ld t\u00f6v\u00e9ben. Dr\u00e1gal\u00e1tos koll\u00e9g\u00e1m megint t\u00f6bbet ivott a kellet\u00e9n\u00e9l. Nem h\u00fazta meg kell\u0151k\u00e9ppen a f\u00e1t\u00a0 a padl\u00f3hoz r\u00f6gz\u00edt\u0151 csavarokat. Szersz\u00e1mot nem hoztam magammal, azt tenyeremmel kellett helyettes\u00edteni! Teljes er\u0151mmel igyekeztem egyens\u00falyban tartani a d\u00edszletet. Megfeledkezve holl\u00e9temr\u0151l. Akkor ocs\u00fadtam fel, amikor az \u00e9nekes hallva er\u0151lk\u00f6d\u00e9st\u0151l hangos ny\u00f6gd\u00e9csel\u00e9semet fel-fel er\u0151s\u00edtette hangj\u00e1t. Az a negyed \u00f3ra maga volt az \u00d6R\u00d6KK\u00c9VAL\u00d3S\u00c1G! De t\u00e1rsamnak is. Neki egy eg\u00e9sz bokorcsoportot kellet kord\u00e1ban tartani.
\nEnn\u00e9l is v\u00e9rfagyaszt\u00f3bb volt els\u0151 deb\u00fct\u00e1l\u00e1som, (statiszta szerepben) – eml\u00e9kezetem szerint – a Parasztbecs\u00fclet c. oper\u00e1ban. Nek\u00fcnk sz\u00ednh\u00e1zi dolgoz\u00f3knak is megengedt\u00e9k olykor, hogy jelk\u00e9pes honor\u00e1rium\u00e9rt fell\u00e9phess\u00fcnk. A sz\u00ednpadmester int\u00e9s\u00e9re egy kb. k\u00e9t m\u00e9teres rudat kellett n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9snyire el\u0151bbre vinnem. Kellett volna! Riadtan konstat\u00e1ltam, hogy nem tudom felemelni. Hogyan lehets\u00e9ges ez? – villant fel a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s \u00e9rzete bennem. \u00c9n magam hoztam ide pillek\u00f6nnyeden! T\u00e1rsaim m\u00e1r l\u00e9pdeltek. Feljajdulva valahogy felemeltem, l\u00e9ptem egy felet, letettem. A legjobbkor takart el a f\u00fcgg\u00f6ny. Valaki, tal\u00e1n rossz viccb\u0151l, a laticelb\u0151l k\u00e9sz\u00fclt rudat kicser\u00e9lte vasra.
\nEgyik nem k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben neves opera\u00e9nekes\u00fcnkkel fordult el\u0151, hogy nem ny\u00edlt ki el\u0151tte a sz\u00ednpadra vezet\u0151 d\u00edszletfalhoz r\u00f6gz\u00edtett ajt\u00f3. A J\u00e1nos Vit\u00e9z-beli bag\u00f3 szerep\u00e9ben kellett „v\u00e9gig harsognia” a vil\u00e1got jelent\u0151 deszk\u00e1kon. De az ajt\u00f3 tov\u00e1bb makacskodott. Ekkor m\u00e1r h\u00e1rman is ott t\u00fcst\u00e9nkedt\u00fcnk a m\u0171v\u00e9sz \u00far h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt, hogy megfejts\u00fck a titok „nem nyitj\u00e1t”. Semmire sem jutottunk. A szerepl\u0151 nem kis k\u00e9s\u00e9s ut\u00e1n, nem kev\u00e9s er\u0151lk\u00f6d\u00e9ssel m\u00e9gis csak \u00e1tpr\u00e9selte mag\u00e1t egy „szab\u00e1lytalan” r\u00e9sen. A hib\u00e1ra a d\u00edszlet lebont\u00e1sa ut\u00e1n j\u00f6tt\u00fcnk r\u00e1. Valamelyik\u00fcnk (v\u00e9letlen\u00fcl?) az ajt\u00f3t a furn\u00e9rfalhoz szegezte.
\nMese? Val\u00f3s\u00e1g? Az el\u0151ad\u00e1sok alatt (nek\u00fcnk pihen\u0151 id\u0151ben) A sz\u00e1mtalan \u00e9jjeli mened\u00e9khelyszer\u0171 t\u00f6rt\u00e9netek k\u00f6z\u00fcl egy a mai napig eml\u00e9kezetes maradt.
\nA f\u00e1ma arr\u00f3l sz\u00f3lt, hogy egyik munkat\u00e1rsunk valamelyik d\u00e9lel\u0151tti gyermek el\u0151ad\u00e1sra (matin\u00e9) elvitte a kisl\u00e1ny\u00e1t. A H\u00f3feh\u00e9rke c. darab ker\u00fclt sz\u00ednre. A gyermek\u00a0 mindaddig nyugodtan,\u00a0 illedelmesen viselkedett, m\u00edg be nem k\u00f6vetkezett a dr\u00e1ma. Azaz m\u00edg a f\u0151szerepl\u0151 bele nem\u00a0 harapott abba a bizonyos alm\u00e1ba. Akkor azt\u00e1n elt\u00f6r\u00f6tt a m\u00e9cses. De nagyon! Olyannyira bele\u00e9lte mag\u00e1t a f\u0151szerepl\u0151 „hal\u00e1la” felett \u00e9rzett b\u00e1nat\u00e1ba, hogy \u00fagy kellett kimenteni a sz\u00e9ksorok k\u00f6z\u00fcl B\u00f6mb\u00f6l\u00e9se a folyos\u00f3n sem csitult. Dehogy volt ez olyan j\u00e1t\u00e9k, mint amit \u00e9n a bab\u00e1immal szoktam csin\u00e1lni! – hangzott az ellenvet\u00e9s. – Azok holtan sz\u00fclettek. De ez a n\u00e9ni \u00e9l\u0151 volt. Meg\u00f6lt\u00e9k.
\nMit volt mit tenni? Bekopogni a m\u0171v\u00e9szn\u0151 \u00f6lt\u00f6z\u0151j\u00e9be. Hal\u00e1sz Jutk\u00e1hoz. Az apuka sz\u00ednh\u00e1zi ember l\u00e9v\u00e9n k\u00f6nnyen eligazodott a n\u00e9vt\u00e1bl\u00e1k vil\u00e1g\u00e1ban.
\n~ T\u00e9nyleg \u00e9l! – t\u00f6rt ki \u00fcdvrivalg\u00e1sba a cs\u00f6pps\u00e9g, amikor a „sokat jelent\u0151” szokny\u00e1t v\u00e9gigsimogathatta…
\nK\u00f6zismert, hogy\u00a0 a MESTER DALNOKOK c. opera milyen nagyform\u00e1tum\u00fa, neh\u00e9z veret\u0171 el\u0151ad\u00e1s. Nem eml\u00e9kszem m\u00e1r r\u00e1 melyik felvon\u00e1sban egy ill\u00fazi\u00f3t kelt\u0151 kis v\u00e1rost kellett fel\u00e9p\u00edteni k\u00f6nny\u0171 anyagokb\u00f3l. De m\u00e9gis… Hogy a d\u00edszletek k\u00f6z\u00f6tt sertepert\u00e9z\u0151 f\u0151 \u00e9s mell\u00e9kszerepl\u0151ket karcol\u00e1s se \u00e9rje \u00fan. belak\u00e1st kellett foganatos\u00edtanunk. Azaz az \u00e9p\u00fcletekben kuksoltunk hol ebbe, hol abba, valamibe mindig kapaszkodva, \u00edgy biztos\u00edtva az el\u0151ad\u00e1s rendj\u00e9t, m\u0171k\u00f6d\u0151k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t…
\nVan eml\u00e9kem B\u00e1rdy Gy\u00f6rgy m\u0171v\u00e9sz \u00farr\u00f3l is. Az az\u00f3ta \u00e1ltala megtagadott, ma m\u00e1r alig ismert Gugyer\u00e1k c. humoreszkj\u00e9t adta el\u0151, ma m\u00e1r halv\u00e1nyul\u00f3, akkor m\u00e9g \u00e9les bonviv\u00e1n arc\u00e9llel.
\n– Medve legyek, ha m\u00e9g egyszer el\u0151adom ezt a baroms\u00e1got, – sziszegte f\u00e1jdalmasan nem \u00e9ppen \u00e9des v\u00edzt\u0151l piros orr\u00fa \u00f6lt\u00f6ztet\u0151n\u0151j\u00e9nek. Val\u00f3s\u00e1ggal menek\u00fclt a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g el\u0151l. H\u00e1rom, n\u00e9gy l\u00e9pcs\u0151nyi magass\u00e1gb\u00f3l ugorva le…
\nBeteges hazudoz\u00e1s? Agysz\u00fclem\u00e9ny? K\u00f3rk\u00e9p egy t\u00f6kkel \u00fct\u00f6tt figur\u00e1r\u00f3l? (munkat\u00e1rsr\u00f3l). Ehhez tudni kell, hogy a dalsz\u00ednh\u00e1z szomsz\u00e9ds\u00e1g\u00e1ban van a mai napig k\u00eds\u00e9rteties m\u00faltj\u00e1r\u00f3l elh\u00edres\u00fclt K\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1g t\u00e9r. A p\u00e1rth\u00e1z el\u0151tt volt „akasztottak\u00a0 erdeje”. Munkat\u00e1rsunk esk\u00fcvel \u00e1ll\u00edtotta, hogy a helysz\u00ednen tart\u00f3zkodott azon az omin\u00f3zus napon. Amikor a n\u00e9pharag nem ismert kegyelmet az \u00c1V\u00d3SOKKAL szemben. Nyomat\u00e9kul m\u00e9g trik\u00f3j\u00e1t is felh\u00fazta, goly\u00f3 lugatta sebeit mutatva. Jobban el sem k\u00e9pedhettem volna az el\u00e9m t\u00e1rul\u00f3 l\u00e1tv\u00e1ny l\u00e1tt\u00e1n. Csak j\u00f3val k\u00e9s\u0151bb lettem eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi dolgoz\u00f3 (\u00e1pol\u00f3). A felt\u00e1rt hegyek semmik\u00e9ppen sem sz\u00e1rmazhattak l\u0151fegyvert\u0151l. Orvosi szik\u00e9kt\u0151l ann\u00e1l ink\u00e1bb.
\nMivel fejezzem be a r\u00e9mt\u00f6rt\u00e9netet? Tal\u00e1n egy szerencs\u00e9s kimenetel\u0171 balesettel. Gregor J\u00f3zsef koncertezett azon a d\u00e9lut\u00e1non. Egy legal\u00e1bb h\u00e1rom m\u00e9ter magas f\u00e1b\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt d\u00edszletfal t\u00f6v\u00e9ben, ami ugyancsak ilyen hossz\u00fa kamp\u00f3s r\u00faddal volt kit\u00e1masztva. Az el\u0151ad\u00e1s befejezt\u00e9vel az \u00e9nekes alig, hogy ell\u00e9pett mell\u0151le az \u00f3ri\u00e1s egyszerre elkezdett rezegni, inogni, v\u00e9g\u00fcl egy \u00f3ri\u00e1si robaj hallatszott. Nem lap\u00edtott agyon ugyan senkit, de d\u00f6bbenett\u0151l percekig nem tudtunk megmozdulni. Ann\u00e1l ink\u00e1bb a zajra el\u0151ker\u00fclt kell\u00e9kes. R\u00f6h\u00f6gve rohang\u00e1lt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk, egyre azt hajtogatva, hogy milyen \u00e9lhetetlenek vagyunk. Ilyen nagy darabokkal szerencs\u00e9tlenked\u00fcnk. Am\u00edg \u0151 csak apr\u00f3bb t\u00e1rgyakat szerv\u00edroz. Asztalt ter\u00edt, kalapot, s\u00e9tap\u00e1lc\u00e1t akaszt a fogasra… Dicsekv\u00e9se nem tartott \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gig. Kapott olyat az el\u0151munk\u00e1t\u00f3l, hogy \u0151 is \u00fagy j\u00e1rt, mint nagy el\u0151dje. Elfek\u00fcdt…
\nSok \u00e9ve nem j\u00e1rtam a helysz\u00ednen. Hallom, olvasom e sorok \u00edr\u00e1sakor, hogy az \u00e9p\u00fcletet fel\u00faj\u00edtj\u00e1k. H\u00e1t ideje. M\u00e9g j\u00f3, hogy a n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g annak idej\u00e9n nem l\u00e1thatott a kulissz\u00e1k m\u00f6g\u00e9…<\/p>\n

Continue reading Erkel<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":31,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[180,9],"tags":[],"class_list":["post-2130","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-180","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2130","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/31"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2130"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2130\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2130"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2130"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2130"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}