{"id":2129,"date":"2018-02-10T20:34:05","date_gmt":"2018-02-10T20:34:05","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/a-szavak-ereje\/"},"modified":"2020-03-26T15:50:14","modified_gmt":"2020-03-26T14:50:14","slug":"a-szavak-ereje","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/a-szavak-ereje\/","title":{"rendered":"A szavak ereje"},"content":{"rendered":"

M\u00e1r csak ez hi\u00e1nyzott! Fel\u00e9bredtem az \u00e9jszaka kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n. Most v\u00e9dtelen\u00fcl \u00e9s kiszolg\u00e1ltatottan fekszem az \u00e1gyban, makacsul leszor\u00edtott szemh\u00e9jakkal, hallgatva a csend hangjait k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem. Pr\u00f3b\u00e1lok nem k\u00e9ts\u00e9gbe esni, valahogy \u00farr\u00e1 lenni a helyzeten, \u00e9s megbar\u00e1tkozni a gondolattal: k\u00f6nnyen lehet, hogy \u00edgy virrad majd r\u00e1m a hajnal. Nem, nem vagyok rossz alv\u00f3, t\u00e9nyleg szokatlan, ez\u00e9rt elkeser\u00edt\u0151 ez az \u00e9lethelyzet, \u00e9s persze tal\u00e1lgatom az ok\u00e1t. Vajon mi t\u00f6rt\u00e9nt, mi t\u00f6rt\u00e9nhetett?
\nZaj nem \u00e9bresztett fel, az szinte biztos. Furcsa, hogy milyen csendes tud lenni egy ilyen lak\u00f3telep \u00e9jjel, aludhatn\u00e9k ak\u00e1r a Bakonyban is egy vil\u00e1gt\u00f3l elz\u00e1rt, isten h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tti kis faluban, \u2013 ott sem lehetne nagyobb a cs\u00f6nd, mint itt a nagyv\u00e1rosban. Csak a r\u00e9g funkci\u00f3tlann\u00e1 v\u00e1lt \u00e9breszt\u0151\u00f3ra ketyeg\u00e9se \u00e9r el a dobh\u00e1rty\u00e1mig. No \u00e9s az a halk, surrog\u00f3 hang, ahogyan a huzat dudor\u00e1sz az ablak \u00e9s a panel k\u00f6z\u00f6tti r\u00e9sen sz\u00fcntelen\u00fcl. Azt viszont m\u00e1r volt alkalmam megszokni.
\nAkkor ink\u00e1bb bel\u00fcl van a zaj. J\u00f3 lenne tudni, hogy mi a baj, ha siker\u00fcl tiszt\u00e1zni magamban, akkor tal\u00e1n m\u00e9g vissza is t\u00e9rhetn\u00e9k az \u00e1lmok megnyugtat\u00f3 vil\u00e1g\u00e1ba, messze m\u00e9g a reggel.
\n\u00c9s \u00e9n ostoba, m\u00e1r kezdtem elhinni magamr\u00f3l, hogy rendben vagyok. \u00c1tmenetileg, legal\u00e1bbis. Mivel elfogadtam azt a t\u00fck\u00f6rk\u00e9pet, ami visszan\u00e9z r\u00e1m, – olyannak, amilyen: hib\u00e1ival, korl\u00e1taival \u00e9s gyenges\u00e9geivel egy\u00fctt, mert emberb\u0151l van \u00e9s tal\u00e1n m\u00e9g szerethet\u0151 is. Nem kis k\u00fczdelem volt, de meg\u00e9rte. Most m\u00e1r (\u00fagy gondolom, \u00e9s ebben biztos szerepet j\u00e1tszik a betegs\u00e9gem t\u00e9nye is) nincsenek megbocs\u00e1thatalan b\u0171neim, nincsenek kiel\u00e9g\u00edthetetlen, gy\u00f6tr\u0151 v\u00e1gyaim sem, nem k\u00e9rek sz\u00fcntelen feloldoz\u00e1st, v\u00edgasztal\u00e1st, nincs sz\u00fcks\u00e9gem \u00f6r\u00f6k\u00f6s p\u00e1tyolgat\u00e1sra. \u00dagy is mondhatn\u00e1m, hogy belet\u00f6r\u0151dtem a sorsomba.
\nVoltam m\u00e1r sokkal nehezebb helyzetben is, verg\u0151dtem sokkal t\u00f6bb fenyeget\u00e9s k\u00f6zepette, uram bocs\u00e1’ \u00e9hezve, f\u00e1zva, betegen. Azt is kib\u00edrtam, ahhoz is hozz\u00e1 tudtam szokni, hiszen itt vagyok, \u00e9lek. Az aggodalmaskod\u00e1shoz pedig kiv\u00e1l\u00f3an alkalmas a nappal is, k\u00e1r lenne az \u00e9jszaka h\u00e1tra l\u00e9v\u0151 \u00f3r\u00e1it ezzel t\u00f6lteni! \u2013 sz\u00f3lal meg bennem a nehezen megszerzett \u00e9letb\u00f6lcsess\u00e9g.
\nJ\u00f3, j\u00f3, de akkor most mi a teend\u0151? Tal\u00e1n b\u00e1r\u00e1nyfelh\u0151ket sz\u00e1ml\u00e1ljak behunyt szemmel reggelig, vagy gondolatban \u00fajra bej\u00e1rjam az elhagyott otthon minden zeg-zug\u00e1t, eml\u00e9kmorzs\u00e1kat keresve felp\u00f6rg\u00f6tt agyam bugyraiban? Nem, nem lenne j\u00f3 egyik sem, nem hozna megnyugv\u00e1st.
\nMegvan! \u2013 jut eszembe k\u00ednomban a m\u00e1skor m\u00e1r bev\u00e1lt megold\u00e1s. Gondoljunk csak valami igaz\u00e1n sz\u00e9p \u00e9s j\u00f3 dologra, ami j\u00f3les\u0151 \u00e9rz\u00e9sekkel t\u00f6lt el! Az majd seg\u00edt visszatal\u00e1lni oda, ahonnan kiszakadtam, visszat\u00e9rni az \u00e1lmok vil\u00e1g\u00e1ba. Kell, hogy legyen ilyen rakt\u00e1ron, csak engedni kell \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclni\u2026 no l\u00e1ssuk, mi az els\u0151 sz\u00f3, az els\u0151 gondolat, ami az eszembe jut, ha valami kellemes dologra akarok gondolni! \u00c9s pr\u00f3b\u00e1lom nem befoly\u00e1solni az akaratommal, csak hagyom, hogy k\u00f6rvonalaz\u00f3dj\u00e9k, felmer\u00fclj\u00f6n a semmib\u0151l, testet \u00f6lts\u00f6n az \u00e9jszak\u00e1b\u00f3l, a tudattalanb\u00f3l. A megv\u00e1lt\u00f3, titkos, var\u00e1zslatos sz\u00f3, a sz\u00edvem cs\u00fccske:
\n\u201eBor\u201d
\nBor. Csak \u00edgy, ilyen t\u00f6m\u00f6ren, vel\u0151sen, m\u00e1r-m\u00e1r k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl. L\u00e1m, m\u00e9g szinte meg sem sz\u00fcletett, \u00e9n m\u00e1ris h\u00e1r\u00edtan\u00e1m magamt\u00f3l, nem erre sz\u00e1m\u00edtottam. Hogy ker\u00fclt ide?
\nBor. \u2013 \u00edzlelgetem a sz\u00f3t \u00fajra meg \u00fajra megform\u00e1lva, \u00e9s kezdem lassan megszokni. Ha m\u00e1r \u00edgy mell\u00e9m b\u00fajt a s\u00f6t\u00e9tben, \u00e9s hozz\u00e1m szeg\u0151d\u00f6tt, annyit m\u00e9gis csak meg\u00e9rdemel, hogy legal\u00e1bb megpr\u00f3b\u00e1ljam elfogadni. T\u00f6rekszem r\u00e1, hogy sz\u00e9pnek l\u00e1ssam, mint egy \u00fajsz\u00fcl\u00f6ttet. \u00c9n akartam, h\u00e1t most tess\u00e9k, itt van. A mi kuty\u00e1nk k\u00f6lyke. Egy sz\u00f3, \u00e9s mindaz, ami m\u00f6g\u00f6tte lehet.
\nIstenemre mondom, nem vagyok isz\u00e1kos. Ha szomjas vagyok, nem bort akarok inni, s\u0151t az \u00e9letem \u00e9lvezetes dolgai k\u00f6z\u00f6tt m\u00e9g csak dobog\u00f3s helyez\u00e9st sem \u00e9rne el ez az ital. B\u00e1r a felmen\u0151im most bizony\u00e1ra rosszall\u00f3an n\u00e9znek le r\u00e1m az \u00e9gb\u0151l. V\u00e9g\u00fcl is borvid\u00e9ken nevelkedtem. A sz\u00fcl\u0151v\u00e1rosomban csak az nem sz\u00e1m\u00edtott j\u00f6ttmentnek, akinek legal\u00e1bb egy talpalatnyi sz\u0151leje is volt a forr\u00e1sd\u0171l\u0151ben. Az a meszelt fal\u00fa, n\u00e1dtet\u0151s pr\u00e9sh\u00e1za sz\u0151l\u0151hegyen, a pinceg\u00e1dor h\u0171v\u00f6s pen\u00e9szillata velem marad \u00e9letem v\u00e9g\u00e9ig. \u00d6r\u00f6k eml\u00e9k.
\nViszont a bort m\u00e9gsem tudtam megszeretni, a hi\u00e1nya szinte fel sem t\u0171nik. Ezzel szemben most, az \u00e9jszaka k\u00f6zep\u00e9n m\u00e9gis csak ez j\u00e1r a fejemben. Szinte magam el\u0151tt l\u00e1tom: b\u00edbor sz\u00edn\u0171, neh\u00e9z bor, testes. Itt csillog egy poh\u00e1rban, karny\u00fajt\u00e1snyira t\u0151lem a s\u00f6t\u00e9tben. M\u00e1r az illat\u00e1t is \u00e9rzem.
\n\u00c9s itt van valami\u2026 valami, ami nagyon nem stimmel, nyugtalans\u00e1g fog el, ijeds\u00e9g szor\u00edtja a torkom, \u00fajra kell gomboly\u00edtani a gondolat fonal\u00e1t. Hogy is van ez?
\nNa j\u00f3, persze hogy eszembe jutott a bor. T\u00e9l van, k\u00f6zel a kar\u00e1csony, szezonja van a forralt bornak \u00e9s a k\u00fcrt\u0151s kal\u00e1csnak. B\u00e1rmerre is j\u00e1rjak a v\u00e1rosban, az aszfaltb\u00f3l hirtelenj\u00e9ben kin\u0151tt fah\u00e1zak k\u00f6z\u00f6tt itt is, ott is a forralt bor fah\u00e9jillat\u00fa p\u00e1rafelh\u0151i sz\u00e1llonganak a leveg\u0151ben. Csak nehez\u00edti a sz\u00edvem. Mert \u00fagylehet az \u00e9n \u00e1tfagyott kezemnek is j\u00f3l esne a forralt borral teli b\u00f6gre melegs\u00e9ge, bizony be kell \u00e9rnem a l\u00e1tv\u00e1nnyal. Sajn\u00e1lom r\u00e1 a p\u00e9nzt, mert ilyen dacosan kuporgat\u00f3s lettem, azz\u00e1 tett az \u00e9letem, \u00e9s ezen az sem seg\u00edt, ha a kar\u00e1csony ennyire k\u00f6zel van. A m\u00e1sok \u00fcnnepe, mi k\u00f6z\u00f6m hozz\u00e1? \u00cdgy meg f\u0151leg. \u00cdgy. Jaj istenem, ez a baj, hogy \u00edgy.
\nA testem megfesz\u00fcl a takar\u00f3 alatt, a kezem is \u00f6k\u00f6lbe szorul, m\u00e9g a szemem is kiny\u00edlik. Rem\u00e9nykedve n\u00e9zek a f\u00fcgg\u00f6nyre az ablakon: virradna m\u00e1r! Azt\u00e1n az \u00e9breszt\u0151\u00f3ra ketyeg\u00e9s\u00e9t hallgatom csal\u00f3dottan. Tudom, hogy hi\u00e1ba. Nem fog megsz\u00f3lalni, nincs felh\u00fazva \u00e9breszt\u0151re. M\u00e1r hossz\u00fa-hossz\u00fa ideje nincs felh\u00fazva, nincs hov\u00e1 indulnom reggel, beteg vagyok.
\n\u00c1tkozott betegs\u00e9g, ami ilyen er\u0151tlenn\u00e9 \u00e9s nyomorultt\u00e1 tett! Ami miatt nem \u00e9rzem t\u00f6bb\u00e9 a forralt bor illat\u00e1t. Legfeljebb gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dhetek a l\u00e1tv\u00e1nyban. Am\u00edg v\u00e9gleg nem adom fel. Belel\u00e9pek a p\u00e1rafelh\u0151be, megf\u00fcrd\u00f6m a f\u0171szeres illatokban. \u00c9s elk\u00e9pzelem, mert vannak r\u00f3la eml\u00e9keim.
\nTudom, hogy most valami sz\u00e9p \u00e9s j\u00f3 dologra kellene gondolnom, de ebbe m\u00e9gis belecs\u00fasztam. Fogalmam sincs, hogy j\u00f6v\u00f6k ki bel\u0151le. Ijedten ver a sz\u00edvem.
\nM\u00e1jus volt, vagyis j\u00f3 f\u00e9l \u00e9ve annak, amikor el\u0151sz\u00f6r felfogtam \u00e9sszel, \u00e9s beleremegett a lelkem: \u00f6r\u00f6kre elvesz\u00edtettem az illatokat. \u00dcltem a k\u00f3rh\u00e1zkertben egy padon, a d\u00f6bbenett\u0151l valami hangtalan ny\u00fcsz\u00edt\u00e9s szakadt ki bel\u0151lem, \u00e9s remeg\u0151 k\u00e9zzel r\u00e1gy\u00fajtottam egy cigarett\u00e1ra. Nem \u00e9rdekelt m\u00e1r az sem, hogy tilos, hogy az \u00e9letemmel j\u00e1tszom, mert mif\u00e9le \u00e9letemmel? Ezzel? S csak n\u00e9ztem a vil\u00e1got, ott \u00e9s akkor el\u0151sz\u00f6r \u00fagy, ahogy az\u00f3ta mindig, mintegy kirakat\u00fcvegen kereszt\u00fcl. N\u00e9ztem, ahogy a tavaszi sz\u00e1l cib\u00e1lja a ny\u00edl\u00f3 vir\u00e1gokkal teli orgonabokrot, \u00e9s hi\u00e1ba volt h\u00e1rom l\u00e9p\u00e9s t\u00e1vols\u00e1gra t\u0151lem, nem \u00e9reztem az illat\u00e1t. Mintha mag\u00e1t a tavaszt vesz\u00edtettem volna el. Hov\u00e1 lett az es\u0151\u00e1ztatta f\u00f6ld, a f\u0171 szaga? A sz\u00e9l a Duna fel\u0151l f\u00fajt, de m\u00e9gsem hordozta mag\u00e1ban a foly\u00f3 kedves, neh\u00e9z illat\u00e1t. D\u00edszletszer\u0171 lett az eg\u00e9sz, egy h\u00e1romdimenzi\u00f3s k\u00e9pesk\u00f6nyv, \u2013 ilyenn\u00e9 lett a vil\u00e1g. Felmenek\u00fcltem a k\u00f3rterembe, a fejemre h\u00faztam a takar\u00f3t, \u00e9s k\u00f6nnyek n\u00e9lk\u00fcl s\u00edrtam.
\nBor. \u2013 t\u00e9r vissza hozz\u00e1m a sz\u00f3, a kiv\u00e1lasztott, a k\u00e9p, amit felid\u00e9z, \u00e9s az \u00e9rz\u00e9s, amit hordoz mag\u00e1ban. \u201eBor, bor, b\u00edborsz\u00edn\u0171, fah\u00e9jillat\u00fa, g\u0151z\u00f6lg\u0151 forralt bor.\u201d K\u00f6zelg\u0151 kar\u00e1csony, \u00fcnnepek \u00fcnnepe, h\u00f3lepte eml\u00e9kek, j\u00f6jjetek! Bor, bor, m\u00e9z\u00edz\u0171 \u00e1lomhordoz\u00f3, seg\u00edts \u00e1t az \u00e9jszak\u00e1n! Istenem, most egy kicsit ne b\u00fcntess pog\u00e1ny hitem\u00e9rt a szavak erej\u00e9ben!
\nFurcs\u00e1n m\u0171k\u00f6dik az emberi eml\u00e9kezet. Az eny\u00e9m legal\u00e1bbis tud \u00e9rthetetlen dolgokat produk\u00e1lni. Ahogyan k\u00e9ptelen vagyok elemi dolgokat megjegyezni: milyen j\u00f3 is lenne n\u00e9h\u00e1ny fontos telefonsz\u00e1mot fejben tartani, hogy akkor is tudjam, amikor a telefonom k\u00f6nyvt\u00e1r\u00e1ban \u00e9ppens\u00e9ggel nem tudok hozz\u00e1f\u00e9rni. Nem kellene olyan gyakran sz\u00e9gyenkeznem, mert a k\u00f6zeli ismer\u0151seim sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1t, s\u0151t horribile dictu! \u2013 n\u00e9vnapj\u00e1t is rendre elfelejtem. Filmsz\u00edn\u00e9szek, focist\u00e1k, \u00e9nekesek \u00e9s celebek egyar\u00e1nt b\u00e1nhatj\u00e1k, hogy erre a p\u00e1ly\u00e1ra l\u00e9ptek, mert \u00edgy az \u00e9n sz\u00e1momra az \u00f6r\u00f6k ismeretlens\u00e9g hom\u00e1ly\u00e1ban rejt\u0151zk\u00f6dnek, menthetetlen\u00fcl.
\nUgyanakkor vannak olyan dolgok, amik \u00fagy bukkannak el\u0151 a m\u00faltb\u00f3l, mintha csak tegnap lettek volna \u00e9letem r\u00e9szei. Soha, semmit sem tettem annak \u00e9rdek\u00e9ben, hogy ne felejtsem el \u0151ket, \u00e9s egy apr\u00f3 semmis\u00e9g el\u0151var\u00e1zsolja rejtek\u00fckb\u0151l. Hangok, r\u00e9g nem hallott hangok. F\u00f6ldbe gy\u00f6kerezett l\u00e1bbal \u00e1llok egy nyitva hagyott ablak el\u0151tt, mert n\u00e9h\u00e1ny akkord sz\u00f3l\u00edtott meg: \u00faristen, ez az az \u00fcveghang\u00fa zongora, az a k\u00e9z j\u00e1tszik rajta, \u00e9s azt a dalt, ami\u2026 K\u00e9rlelhetetlen biztons\u00e1ggal tudom, pedig a hajam is meg\u0151sz\u00fclt, ami\u00f3ta utolj\u00e1ra hallottam. \u00cdzek a m\u00faltb\u00f3l, \u00e9rint\u00e9sek eml\u00e9ke a b\u0151r\u00f6m\u00f6n, gyermekkori mond\u00f3k\u00e1k, \u00e9s m\u00e9g mennyi minden!
\nIlyenek az illatok is. T\u00edz \u00e9s t\u00edzezer illat megannyi finom \u00e1rnyalata. Pinc\u00e9r! Az eml\u00e9kezet rendel! K\u00e9rek el\u0151sz\u00f6r egy \u00e9jjeliszekr\u00e9ny-illatot az egyszer volt, hol nem volt otthon h\u00e1l\u00f3szob\u00e1j\u00e1b\u00f3l. \u00dagy kar\u00e1csony t\u00e1j\u00e1n, amikor az eldugott aj\u00e1nd\u00e9kokat kerest\u00fck a n\u0151v\u00e9remmel. Azt\u00e1n a naps\u00fct\u00f6tte kukoricaf\u00f6ld szag\u00e1t a T\u00e9glagy\u00e1ri d\u0171l\u0151ben kap\u00e1l\u00e1s idej\u00e9n, ap\u00e1m b\u0151r\u00e9nek cs\u00edp\u0151s verejt\u00e9k szag\u00e1t a sz\u00e9lben, amikor m\u00e1r hazafel\u00e9 biciklizett velem az alkonyatban. V\u00e9g\u00fcl a temet\u0151 kerekes k\u00fatj\u00e1ba szippantan\u00e9k bele egy nagyot, mert az maga az elm\u00fal\u00e1s, vagy \u00e9pp az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g, kinek hogy. Az is r\u00e9gen volt, de m\u00e9g most is l\u00fadb\u0151rzik bel\u00e9 a h\u00e1tam.
\nBor.. F\u0171szeres, neh\u00e9z bor illat \u2013 eml\u00e9ke! Szavak ereje, most seg\u00edts!
\nM\u0171k\u00f6dik, esk\u00fcsz\u00f6m, m\u0171k\u00f6dik. Fekszem az \u00e1gyban, most m\u00e1r \u00fajra csukott szemmel, \u00e9s lassank\u00e9nt eddig itt nem volt dolgok t\u00f6ltik be k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem a lak\u00f3telepi kis szob\u00e1t. Illatok, hangfoszl\u00e1nyok, elveszett, elfelejtett, elherd\u00e1lt dolgok most \u00fajra a sz\u00edvemhez olyan k\u00f6zel, hogy m\u00e1r szinte f\u00e1j. \u00c9s bor, bor mindenfel\u00e9. Sz\u0151l\u0151sorok hajladoznak a sz\u00e9lben, napf\u00e9ny csordog\u00e1l a n\u00e1dtet\u0151s pr\u00e9sh\u00e1z meszelt fal\u00e1n, a g\u00e1dor f\u00e9lhom\u00e1lya finom, pen\u00e9szillat\u00fa m\u00e9lys\u00e9gbe csalogat. Boroshord\u00f3k sora, \u00e9s a demizsonb\u00f3l poh\u00e1rba t\u00f6lt\u00f6tt bor b\u00edbor csillog\u00e1sa a gyertya f\u00e9ny\u00e9ben. Holdf\u00e9nyes t\u00e9li hajnal, kar\u00e1csonyi diszn\u00f3v\u00e1g\u00e1s hangjai. F\u0171szerek illata, bors, szegf\u0171szeg, fah\u00e9j, cukor. A forralt bor p\u00e1r\u00e1ja t\u00f6lti be az udvart, vagy a szob\u00e1t, vagy m\u00e1r nem is tudom.
\nMilyen k\u00e1r, hogy az id\u00e9n sem vettem kar\u00e1csonyf\u00e1t, m\u00e9g egy eg\u00e9szen kicsit sem. Pedig most m\u00e1r lenne hol fel\u00e1ll\u00edtani, feld\u00edsz\u00edteni. Annyi \u00e9v ut\u00e1n\u2026 Gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dni benne, \u00e9s nem arra gondolni, hogy ezt \u00e9n nem engedhetem meg magamnak, mert igen is, meg kellene engedni egyszer. A fa al\u00e1 tenni a m\u00e1sokt\u00f3l kapott aj\u00e1nd\u00e9kokat, \u00e9s arra \u00e9bredni, hogy itt j\u00e1rt a J\u00e9zuska
\nCsakaz\u00e9rtis meg fogom gy\u00fajtani azt a feny\u0151illat\u00fa f\u00fcst\u00f6l\u0151t, amit aj\u00e1nd\u00e9kba kaptam. Most m\u00e1r tudom, hogy nem \u00e9rtelmetlen. \u00c9s ha m\u00e1r nincs feny\u0151f\u00e1m, legal\u00e1bb az illata legyen velem. Majd n\u00e9zem, ahogy a f\u00fcst sz\u00e9tter\u00fclve bet\u00f6lti a szob\u00e1t, \u00e9s ut\u00e1na csukott szemmel el\u0151var\u00e1zsolom az illat\u00e1t is az eml\u00e9keimb\u0151l. Csak er\u0151sen gondolni kell valamire, ami seg\u00edthet.
\nBor. \u2013 mondom m\u00e9g egyszer, miel\u0151tt elaludn\u00e9k. Illetve nem is mondom, hogyan is mondan\u00e1m, hiszen besz\u00e9lni sem tudok. Csak \u00e9n hallom egyed\u00fcl a v\u00e9gtelen nagy csendben. Milyen sz\u00e9p sz\u00f3, van benne valami. Valami a szavak erej\u00e9b\u0151l. B\u00e1rcsak m\u00e1s is hallan\u00e1!
\nNem hallja. Mint ahogyan azt sem l\u00e1tja, hogy ez a k\u00f6nnycsepp sz\u00e9p lassan \u00fatnak indul a szemem sark\u00e1b\u00f3l. V\u00e9gig gurul az arcom r\u00e1ncain, \u00e9s egy halk koppan\u00e1ssal landol a p\u00e1rn\u00e1mon.
\nSemmi baj, reggelre felsz\u00e1rad.<\/p>\n

2013 december, 2. d\u00edj
\n2013 \u00e9v sz\u00e9ppr\u00f3z\u00e1ja<\/p>\n

Megjelent a szerz\u0151 B\u00e1nom is \u00e9n<\/a> c\u00edm\u0171 k\u00f6tet\u00e9ben.<\/em><\/p>\n

Continue reading A szavak ereje<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":252,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[180,183,9],"tags":[],"class_list":["post-2129","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-180","category-183","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2129","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/252"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2129"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2129\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":6902,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2129\/revisions\/6902"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2129"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2129"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2129"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}