{"id":2044,"date":"2018-02-10T20:34:03","date_gmt":"2018-02-10T20:34:03","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/fa-mese\/"},"modified":"2018-02-10T20:34:03","modified_gmt":"2018-02-10T20:34:03","slug":"fa-mese","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/fa-mese\/","title":{"rendered":"Fa-mese"},"content":{"rendered":"

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a Semmi. Olyan egyed\u00fcl volt, hogy nem is \u00e9rezte. Ez persze nagyon f\u00e1jt neki, de nem tudta, hogy mi f\u00e1j, \u00e9s hol f\u00e1j, \u00e9s mi\u00e9rt f\u00e1j. Ahogy mondom, a Semmi nagyon egyed\u00fcl volt. Ha k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett: mag\u00e1t l\u00e1tta minden\u00fctt, vagyis a Semmit. A Hold hely\u00e9n a Semmi, a csillagokkal teli \u00e9gbolt hely\u00e9n a Semmi, a Nap hely\u00e9n a Semmi. S\u0151t, m\u00e9g mag\u00e1ba is hi\u00e1ba n\u00e9zett, ott se volt, csak a Nagy Semmi.
\nK\u00e9pzelhetitek milyen szomor\u00fa volt, mik\u00f6zben fogalma se volt arr\u00f3l, hogy szomor\u00fa. B\u00e1rmerre n\u00e9zett, b\u00e1rmit keresett, b\u00e1rmerre fordult, h\u0171lt hely\u00e9t tal\u00e1lta mindennek mindig. Gondolhatj\u00e1tok, meg is f\u00e1zott, de alaposan. M\u00e9g tal\u00e1n l\u00e1za is volt, de nem tudta, hogy az mi a csuda, fogait vacogtatta, hogy az meg mif\u00e9le v\u00e1ltoz\u00e1sokat jelent.
\nEkkor t\u00f6rt\u00e9nt vele az a dolog, ami \u00e1talak\u00edtott, kiforgatott sarkaib\u00f3l mindent, de mindent. \u00dagy \u00e9rezte, hogy benne, bel\u00fcl, valahol m\u00e9lyen, annak is a k\u00f6zep\u00e9ben – van Valami. H\u00e1t ez a tapasztalat nagyon meglepte. Annyira, hogy m\u00e9g \u00e1mulni is elfelejtett. „Mi lehet az a Valami?”, t\u0171n\u0151d\u00f6tt el. Pontosabban: „Mi lehet az a Va-Va-Valami?” – \u00edgy mondta, mert az\u00e9rt vacogott m\u00e9g egy kicsit. „Mi lehet az a Valami?”, t\u0171n\u0151dgetett, morfond\u00edrozott, \u00e9s f\u00fclelni kezdett. Annyit sem hallott, hogy „bim”, de az\u00e9rt f\u00fclelt szorgalmasan, hallgat\u00f3zott szorgosan. Addig-addig, meg nem mondom mennyit, am\u00edg csak azt nem hallotta: „bam!”. Egyszer\u0171en, hogy „bam”. De ebben nem volt biztos. \u00c9ppen, hogy bizonytalan volt.
\n– Bim-bam – mondta az a Valami, \u00e9s a Semmi ett\u0151l nagy izgalomba j\u00f6tt.
\n– Bim-bam? – k\u00e9rdezte, csak \u00fagy mag\u00e1ban, fennhangon, mire m\u00e1ris \u00e9rkezett egy hat\u00e1rozott, lelkes v\u00e1lasz:
\n– Bim-bam-bam!
\nTy\u0171ha! A mindens\u00e9git! Ez azt\u00e1n m\u00e1r igazi \u00fajdons\u00e1g! Most m\u00e1r nem lehet bizonytalankodni – ez bizony t\u00e9nyleg Valami! A Semmi – mi\u00e9rt is hallgatn\u00e1m el –, olyan boldog volt, hogy tal\u00e1n m\u00e9g mag\u00e1t is l\u00e1thatta volna egy teljes pillanatig, ha van ideje ilyesmire egy\u00e1ltal\u00e1n odafigyelni. De nem volt. Ugyanis az a Valami ott bel\u00fcl, benne m\u00e9lyen, annak is a k\u00f6zep\u00e9ben – n\u0151ni kezdett, n\u0151tt\u00f6n-n\u0151tt, n\u00f6vekedett, m\u00edgnem par\u00e1nyi z\u00f6ldecske, meg nem mondom micsoda, hajtott ki bel\u0151le. Akkorka volt, mint kisujjatokon a k\u00f6r\u00f6m. Nem nagyobb, de nem is kisebb. \u00c1m nem maradt akkorka, dehogy maradt! R\u00f6gt\u00f6n teny\u00e9rnyire duzzadt, m\u00e1ris sokasodott gyorsan, ter\u00fclni is ter\u00fclt, tereb\u00e9lyesedett, n\u0151tt\u00f6n-n\u0151tt lefel\u00e9, ann\u00e1l is lejjebb, kapva-kapott f\u00f6lfel\u00e9, kapaszkodott f\u00f6ljebb, sud\u00e1rnyit sudarasodott, \u00e1gas-\u00e1g\u00e1lt, \u00e1gaskodott, bogra boggal bogasodott.
\nB\u00e1mult csak a Semmi, mi minden t\u00f6rt\u00e9nik egyszeriben \u00e9s sorban. „Legk\u00f6zepemb\u0151l mi hajtott ki, legk\u00f6zepemb\u0151l mi sudarasodott, mi tereb\u00e9lyesedett ki?” t\u00f6prengett a Semmi. Vagyis m\u00e1r dehogyis Semmi! Valami lett, s nem ak\u00e1rmi! „De micsoda, ezt tal\u00e1ld ki!”– mondta mag\u00e1ban halkan, s valami okb\u00f3l kifoly\u00f3lag felelt r\u00e1 az ez ideig n\u00e9ma visszhang: „Tal\u00e1ld ki!”– ism\u00e9telte suttogva.
\n– De hiszen \u00e9n egy Fa vagyok! – ki\u00e1ltott a Fa. – Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ges sz\u00e1z-z\u00f6ld lombom, sz\u00e1z gy\u00f6kerem, ezer \u00e1gam, milli\u00f3nyi a levelem, vagy m\u00e9g tal\u00e1n t\u00f6bb is, \u00e9s mint harang, aranyharang, aranyb\u00f3l van a sz\u00edvem. M\u00e9lys\u00e9gemnek k\u00f6zep\u00e9b\u0151l hajt\u00e1s b\u00fajt ki, n\u0151tt a lombom, n\u0151tt a f\u00f6ldbe, m\u00e9lys\u00e9gemnek k\u00f6zep\u00e9b\u0151l gy\u00f6kerem az \u00e9gig hajtott, t\u00f6rzsemb\u0151l az \u00e1gak jobbra addig-addig ny\u00fajt\u00f3zkodtak, am\u00edg a balt el nem \u00e9rt\u00e9k, t\u00f6rzsemb\u0151l az \u00e1gak balra addig-addig kapaszkodtak, m\u00edgnem el\u00e9rt\u00e9k a jobbot.
\nMegn\u00e9zte mag\u00e1t a Fa, hajladozott, forgol\u00f3dott, ny\u00fajt\u00f3zkodott, mi tagad\u00e1s, sz\u00e9p volt. M\u00e1r \u00e9ppen t\u00e1ncra perd\u00fclt volna, sohase volt \u00f6r\u00f6m\u00e9ben, amikor egyik \u00e1g\u00e1ra telepedett egy s\u00e1rga cs\u0151r\u0171, fekete kismad\u00e1r.
\n– Fogadj be, Nagy Fa, k\u00e9rlek sz\u00e9pen – mondta –, f\u00e9szket kell raknom, hogy fi\u00f3k\u00e1imnak otthona legyen!
\n– Gyere csak, k\u00f6lt\u00f6zk\u00f6dj! Legal\u00e1bb lesz kivel t\u00e1rsalognom – felelte a Fa, \u00e9s nagyon \u00f6r\u00fclt, hogy \u0151 m\u00e1r nem Semmi, hanem Fa. Hiszen a kismad\u00e1r is annak sz\u00f3l\u00edtotta.
\nA kismad\u00e1r m\u00e9g f\u00e9szket sem rakott, amikor megkapaszkodott az egyik fels\u0151 \u00e1gban egy \u00f6reg, \u0151sz, bodros felh\u0151.
\n– Hadd pihenjek meg itt n\u00e1lad Fa, nagyon elf\u00e1radtam, \u00e9s nincs sehol lak\u00e1som – mondta reszketegen zih\u00e1lva.
\n– Gyere csak nyugodtan, van itt hely b\u0151ven – felelte a Fa, \u00e9s b\u00fcszkes\u00e9g\u00e9ben n\u0151tt m\u00e9g vagy k\u00e9t araszt.
\n\u00cdgy, vagy m\u00e1shogy kereste f\u00f6l a Nagy F\u00e1t az \u00e9szaki \u00e9s a d\u00e9li, a keleti \u00e9s a nyugati sz\u00e9l, \u00e9s m\u00e9g aznap odak\u00f6lt\u00f6ztek \u0151k is, mint ahogy a Nap is, Hold is odak\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt annyi csillag\u00e1val, amennyi csak elf\u00e9rt a levelek k\u00f6z\u00f6tt. Csak a h\u00f3pelyheknek \u00e9s es\u0151cseppeknek kellett \u00f6sszeh\u00faz\u00f3dzkodniuk kicsit.
\nM\u00e1snapra-harmadnapra ott lakott m\u00e1r a m\u00f3kus, a tigris, az elef\u00e1nt \u00e9s a levelib\u00e9ka is, \u00e9ppen \u00fagy, ahogy t\u00f6bbiek mind, amilyet csak el tudtok k\u00e9pzelni.
\n– Gyertek csak, gyertek, gyertek – mondta a Nagy Fa, \u00e9s kit\u00e1rta \u00e1gait, megnyitotta lombj\u00e1nak zugait, kiny\u00fajtotta leveleit. Nem is vette \u00e9szre, hogy bizony m\u00e1r roskadozik.
\n\u00c9ldeg\u00e9ltek-h\u00e1ldog\u00e1ltak j\u00f3 szomsz\u00e9ds\u00e1gban a szelek \u00e9s a felh\u0151k, k\u00edgy\u00f3k \u00e9s patakok, csillagok \u00e9s \u00e9vszakok, amikor egy nap furcsa szerzet jelentkezett. K\u00f6r\u00fclj\u00e1rta a Nagy Fa t\u00f6rzs\u00e9t, sz\u00e1ll\u00e1st k\u00e9rt, majd letelepedett a legals\u00f3 \u00e1gra.
\n– Mi, ha j\u00f3l \u00e9rtettem, amit a Nagy F\u00e1nak mondt\u00e1l, rokonok vagyunk – fordult hozz\u00e1 bar\u00e1ts\u00e1gosan a szomsz\u00e9dos tenger, majd bemutatkozott:
\n– \u00c9n a Tenger vagyok.
\n– Nem – mondta az \u00faj lak\u00f3 –, \u00e9n Ember vagyok, nem Tenger.
\n\u00c9s ezzel el is fordult, mint akinek siet\u0151s dolga van, leveleket sz\u00e1molni. Szeg\u00e9ny Tenger, aki nem volt hozz\u00e1szokva, hogy h\u00e1tat ford\u00edtsanak neki, hull\u00e1mzott m\u00e9g egy kicsit, azut\u00e1n visszah\u00faz\u00f3dott. F\u00fajni kezdett az \u00c9szaki Sz\u00e9l, a patak nem akart versenyt kunkorodni a k\u00edgy\u00f3val, a Felh\u0151 pedig eleresztette a lombot, elsz\u00e1llt.
\nAznap \u00e9jjel sok-sok ember k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt az \u00e1gra, s\u0151t, m\u00e9g a fels\u0151bb \u00e1gakra is felkapaszkodott egyik\u00fck-m\u00e1sikuk. A Hold teljes erej\u00e9vel vil\u00e1g\u00edtott, de hi\u00e1ba; a Nagy Fa elb\u00f3biskolt, elaludt \u00e9s \u00e1lmodott. Nem mondhatn\u00e1m, ha akarn\u00e1m se, azt mondani, hogy sz\u00e9pet \u00e1lmodott, mert azt \u00e1lmodta, hogy megint Semmi.
\nIjedten \u00e9bredt, riadtan riadt, \u00e9s bizonys\u00e1gk\u00e9ppen, k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9sk\u00e9ppen megsuhogtatta a leveleit. V\u00e1laszoltak neki a mad\u00e1rfi\u00f3k\u00e1k, \u00e9s a Fa megnyugodott. Csilingelt neki a Patak, \u00e9s a Fa mosolyogni kezdett. Megsimogatta a Szell\u0151, \u00e9s elfelejtette \u00e1lm\u00e1t. Hallotta m\u00e1r \u00f6nn\u00f6n m\u00e9ly\u00e9b\u0151l azt is, hogy bim-bam, bim-bam. A madarak \u00e9nekeltek, a Patak csilingelt, \u00f6nn\u00f6n m\u00e9lye bim-bammolt, \u00e1m az emberek sz\u00f3ra sem m\u00e9ltatt\u00e1k.
\nRosszul esett ez a F\u00e1nak, de nem sz\u00f3lt, n\u00e9zett csak a Felh\u0151 ut\u00e1n, az \u00e9ppen elt\u0171nt, szertefoszlott a messzes\u00e9gben. Igy szeml\u00e9l\u0151d\u00f6tt a Fa, vagy nem \u00edgy szeml\u00e9l\u0151d\u00f6tt, egyszerre cs\u00f6pp, has\u00edt\u00f3 f\u00e1jdalmat \u00e9rzett \u00e1gainak \u00e1g\u00e1ban, bogainak bog\u00e1ban. Jaj, mondta volna, de nem ismerte m\u00e9g sem a f\u00e1jdalmat, sem a sz\u00f3t. A has\u00edt\u00f3 f\u00e1jdalom azonban ism\u00e9t-megint-\u00fajra belemart innen is, onnan is, amonnan is.
\n– Jaj – ny\u00f6gte –, az ujjacsk\u00e1im.
\nOdan\u00e9zett friss hajt\u00e1sa \u00fajdonat\u00faj r\u00fcgyeire, \u00e9s nem \u00e9rtette, f\u00f6l nem fogta, mi t\u00f6rt\u00e9nik. Az emberek t\u00f6rdelt\u00e9k gallyait, t\u00e9pdest\u00e9k \u00e1gast\u00f3l lombjait.
\n– Mi\u00e9rt teszitek ezt? – k\u00e9rdezte t\u0151l\u00fck borzongva.
\n– Csak. – mordult nagy sok\u00e1ra egyik\u00fck, \u00e9s let\u00f6rt egy vill\u00e1s \u00e1gat.
\n– De ez nekem…. – mondta a Fa – f\u00e1j!
\nMintha nem is sz\u00f3lalt volna, mintha a sz\u00f3 semmi volna. Az ember leugrott az \u00e1gr\u00f3l \u00e9s a lombnyi lombot, let\u00f6rt \u00e1gat maga ut\u00e1n h\u00fazta, maga ut\u00e1n vonta, v\u00e1ll\u00e1ra vetve, nagy cs\u00f6rtetve.
\nGondba mer\u00fclt a Nagy Fa, feneketlen gondba, de hogy mit gondolt, nem tudom, nem mondta. Esteli este lett, \u00e9s a Fa m\u00e9g mindig t\u00f6prengett, t\u00e9pel\u0151d\u00f6tt. K\u00f6zben a madarak aludni t\u00e9rtek, a Nap elnyugodott, a Szelek elcsendesedtek. Holdas \u00e9jjel, csillagos \u00e9jjel arra riadt f\u00f6l a Fa, hogy a Patak, hogy a Medve, hogy a kicsi z\u00f6ld Levelib\u00e9ka, ebihalak ivad\u00e9ka le-lecsusszannak az \u00e1gr\u00f3l, leereszkednek a t\u00f6rzs\u00f6n a f\u00f6ldre, \u00e9s nagy csendben szertesz\u00e9lednek, ki-ki amerre l\u00e1t.
\n– Hov\u00e1 mentek? – k\u00e9rdezte a Fa suttogva.
\n– Elmegy\u00fcnk – mondt\u00e1k, szint\u00e9n suttogva, hogy m\u00e1s ne hallja.
\n\u00a0\u00a0 – Mi\u00e9rt? – k\u00e9rdezte a Fa.
\n\u00a0\u00a0 – F\u00e9l\u00fcnk – mondta a Medve \u00e9s elb\u00fajt egy bodzabokorban.
\n\u00a0\u00a0 – Meg h\u00e1t…– mondta a Patak \u00e9s bef\u00e9rk\u0151z\u00f6tt a k\u00f6vek al\u00e1.
\n\u00a0\u00a0 – \u00c9s…– tette hozz\u00e1 a B\u00e9ka, azzal sutty! be a t\u00f3cs\u00e1ba a feje b\u00fabj\u00e1ig.
\nReggelre elk\u00f6lt\u00f6ztek a madarak is, nem egy fi\u00f3k\u00e1nak ez volt az els\u0151 rep\u00fcl\u0151\u00fatja.
\nSzomorkodott a Fa, mag\u00e1nyos volt megint, mag\u00e1nyosabb tal\u00e1n, mint Semmi kor\u00e1ban.
\nMag\u00e1ny\u00e1b\u00f3l azonban sok\u00e1ra vagy nemsok\u00e1ra k\u00f6zeled\u0151 hangok zaja f\u00f6lverte. Emberek j\u00f6ttek, j\u0151d\u00f6g\u00e9ltek, besz\u00e9lgettek, nevetg\u00e9ltek \u00e9s valami furcsa t\u00e1rgy volt a kez\u00fckben.
\n– De j\u00f3, hogy j\u00f6tt\u00f6k – s\u00f3hajtott a Nagy Fa, \u00e9s s\u00f3haj\u00e1ba levele-lombja beleborzongott. – Legal\u00e1bb ti maradjatok.
\nEl\u0151sz\u00f6r azt hitte, hogy rosszul hall, amikor v\u00e1lasz helyett, amikor k\u00f6sz\u00f6n\u00e9s helyett m\u00e9rges zirr-zurr \u00fct\u00f6tte meg a f\u00fcl\u00e9t. Zirr-zurr – mart a test\u00e9be a m\u00e9rges hang, zirr-zurr, t\u00e9pte t\u00f6rzs\u00e9t a hang fogsora, \u00e9s jajgatott a Fa, \u00e9s s\u00edrt a Fa, hullajtott arany k\u00f6nnyeket, de hi\u00e1ba. Feldarabolt\u00e1k gerend\u00e1nak, h\u00e1zat, kaput \u00e9p\u00edteni, sz\u00e9thasogatt\u00e1k ker\u00edt\u00e9snek, \u00e1csolni asztalt, sz\u00e9ket, \u00e1gyat, f\u00f6lapr\u00edtott\u00e1k t\u00fczel\u0151f\u00e1nak, l\u00e9trafoknak, faragni bel\u0151le fakardot, fakanalat, fat\u00e1lat.
\nEddig tart a Fa mes\u00e9je. Hogy a bim-bammal mi lett, nem tudom. Vannak, akik azt \u00e1ll\u00edtj\u00e1k, szavahihet\u0151 emberek, hogy v\u00e1ndork\u00e9nt az \u00faton vagy a tengereken, felh\u0151k zajl\u00e1s\u00e1ban, madarak r\u00f6pt\u00e9ben, csillagok rajz\u00e1s\u00e1ban olykor-olykor m\u00e9g hallani. Hallani egy reccsen\u00e9sben, egy nyikorg\u00f3 sz\u00e9kben, hal\u00e1los \u00e1gyban, b\u00f6lcs\u0151ring\u00e1sban, hallani, de olyannyira messzi, hogy az szinte m\u00e1r el\u00e9rhetetlen\u00fcl k\u00f6zel. \u00a0<\/p>\n

\n2013 augusztus, 3. d\u00edj<\/p>\n

Continue reading Fa-mese<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":84,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[171,9],"tags":[],"class_list":["post-2044","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-171","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2044","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/84"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2044"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2044\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2044"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2044"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2044"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}