{"id":20208,"date":"2026-05-18T10:16:10","date_gmt":"2026-05-18T08:16:10","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=20208"},"modified":"2026-05-18T10:16:10","modified_gmt":"2026-05-18T08:16:10","slug":"meredek-ut","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2026\/05\/18\/meredek-ut\/","title":{"rendered":"Meredek \u00fat"},"content":{"rendered":"

Hans \u00e1tv\u00e1gott a Szent-Imre t\u00e9ren: az \u00fajonnan \u00e1tadott sz\u00f6k\u0151k\u00fat k\u00f6r\u00fcl most sem \u00fclt senki. Hans \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is meg\u00e1llt, hogy egy kis friss leveg\u0151h\u00f6z jusson, \u00e9s kif\u00fajhassa mag\u00e1t, k\u00f6zben elb\u0171v\u00f6lve n\u00e9zte, ahogy az utcai l\u00e1mpa s\u00e1padt f\u00e9ny\u00e9ben a v\u00edz milyen feket\u00e9n csill\u00e1mlik. \u00d6r\u00fclt, hogy nem j\u00e1r rajta k\u00edv\u00fcl erre senki. Ez\u00e9rt is volt az egyik kedvenc ker\u00fcleti helye ez a t\u00e9r \u00e9s park, ahol m\u00e1r annyit j\u00e1rt \u00e9s merengett, f\u0151leg az ut\u00f3bbi id\u0151ben, amikor annyi mindenr\u0151l kellett volna, hogy d\u00f6nt\u00e9st hozzon, hogy a feje is belef\u00e1jdult. M\u00e9g csak a szok\u00e1sos mozg\u00e1s sem zavarta meg a nyugalm\u00e1t, \u00e9s az sem izgatta nagyon, amit kedves sz\u00e1ll\u00e1sad\u00f3j\u00e1t\u00f3l hallott, hogy a ker\u00fcletben mostan\u00e1ban igen elszaporodtak a gyan\u00fas elemek, akikt\u0151l j\u00f3 lenne, ha t\u00e1vol tartana mag\u00e1t, mert nem venn\u00e9 a sz\u00edv\u00e9re, ha itt tart\u00f3zkod\u00e1sa alatt b\u00e1rmilyen s\u00e9relem vagy atrocit\u00e1s \u00e9rn\u00e9.<\/p>\n

Hans t\u00f6bb ok miatt is h\u00e1l\u00e1s volt gyermekkori bar\u00e1tj\u00e1nak, Matthiasnak, akit\u0151l b\u00e1r messze sodorta az \u00e9let, m\u00e9gis az egyetlen igaz bar\u00e1tj\u00e1nak tekinthetett, akire mindig \u00e9s minden \u00fcgyben bizton sz\u00e1m\u00edthatott. Valahol sajn\u00e1lta is bar\u00e1tj\u00e1t, hogy nem vitte t\u00f6bbre, hogy nem k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n keresi a boldogul\u00e1s\u00e1t, de ezt soha nem olvasta a szem\u00e9re vagy h\u00e1nytorgatta fel. Ha c\u00e9lzott is r\u00e1, mindig el\u00fct\u00f6tte a mondand\u00f3j\u00e1t valami \u00e9lccel, \u00e9s terelte a t\u00e9m\u00e1t m\u00e1sra. A maga sikereivel soha nem k\u00e9rkedett. J\u00f3l \u00e9rezte mag\u00e1t a bar\u00e1tja kis lak\u00e1s\u00e1ban, pedig nyugodtan megtehette volna, hogy a v\u00e1ros legdr\u00e1g\u00e1bb \u00e9s patin\u00e1sabb sz\u00e1llod\u00e1i k\u00f6z\u00fcl v\u00e1logasson, de csendet \u00e9s nyugalmat akart, \u00e9s persze, hogy j\u00f3l kifaggathassa gyermekkori bar\u00e1tj\u00e1t, mi t\u00f6rt\u00e9nt vele, azon hossz\u00fa \u00e9vek alatt, ami\u00f3ta utolj\u00e1ra l\u00e1tt\u00e1k egym\u00e1st, azon a ny\u00e1ron a Dun\u00e1n, a Hull\u00e1m \u00fcd\u00fcl\u0151ben, ahov\u00e1 annyi eml\u00e9k k\u00f6t\u00f6tte \u0151ket, \u00e9s amire m\u00e1r r\u00e1 sem lehetne ismerni. Legnagyobb irodalmi siker\u00e9t is e helynek k\u00f6sz\u00f6nhette, ami elhozta sz\u00e1m\u00e1ra az \u00e1tt\u00f6r\u00e9st \u00e9s az anyagi biztons\u00e1got. Err\u0151l a k\u00f6nyvr\u0151l ismert\u00e9k meg a nev\u00e9t, \u00e9s amely k\u00f6nyv \u00f3ta nem is igen \u00edrt semmi sz\u00e1mottev\u0151t \u00e9s eml\u00edt\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3t. A t\u00f6bbi k\u00f6tet\u00e9t is dics\u00e9rt\u00e9k persze a kritikusok, de lelke m\u00e9ly\u00e9n \u00e9rezte \u00e9s tudta, valami m\u00e1s hang kellene, hogy meg kellene \u00fajulnia. Sz\u00edvesen \u00edrt volna ezekr\u0151l a gyan\u00fas elemekr\u0151l, csemp\u00e9szekr\u0151l \u00e9s kalandorokr\u00f3l, \u00e9s az \u00faj k\u00f6tet\u00e9b\u0151l biztos nem hagyn\u00e1 ki m\u00e9g az anyja ellenkez\u00e9se ellen\u00e9re sem azon k\u00e9tes erk\u00f6lcs\u0171 n\u0151ket, akik nem egyszer gondoskodtak m\u00e1r a sz\u00f3rakoztat\u00e1s\u00e1r\u00f3l.<\/p>\n

A t\u00f6rt\u00e9net ak\u00e1r itt is j\u00e1tsz\u00f3dhatna, gondolta, mik\u00f6zben sorra \u00e9rintette meg az egym\u00e1st k\u00f6vet\u0151 \u00f6nt\u00f6ttvas kandel\u00e1bereket. Be\u00e9rve a vas\u00fati h\u00edd al\u00e1, sz\u00e9d\u00fcl\u00e9s \u00e9s heveny h\u00e1nyinger fogta el, ami az ut\u00f3bbi id\u0151ben egyre t\u00f6bbsz\u00f6r lepte meg, \u00e9s amir\u0151l persze nem sz\u00f3lt \u00e9s besz\u00e9lt, sem az \u00e9desanyj\u00e1nak, sem a bar\u00e1tj\u00e1nak, mint annyi minden m\u00e1sr\u00f3l, amivel nem akarta \u0151ket zaklatni \u00e9s elvenni a kedv\u00fcket. Nekid\u0151lve a parkot \u00e1tszel\u0151 patakot k\u00eds\u00e9r\u0151 vaskorl\u00e1tnak, egyenletesen l\u00e9legezni pr\u00f3b\u00e1lt, egyre er\u0151sebben kapaszkodva meg a botj\u00e1ban, amire igaz\u00e1n nem volt sz\u00fcks\u00e9ge, de amire olyan b\u00fcszke volt, hiszen az Amerikai egyetem di\u00e1kjai adt\u00e1k neki elismer\u00e9s\u00fck jel\u00e9\u00fcl az irodalmi felvil\u00e1gos\u00edt\u00f3 \u00f3r\u00e1k\u00e9rt.<\/p>\n

Micsoda h\u00f3napok voltak azok, \u00e9des j\u00f3 istenem. Hans tal\u00e1n egy k\u00f6nnycseppet is let\u00f6r\u00f6lt a szeme sark\u00e1b\u00f3l. A nagy kimer\u00fclts\u00e9g\u00e9ben a tompa d\u00fcb\u00f6rg\u00e9st, eleinte a saj\u00e1t sz\u00edvdobog\u00e1s\u00e1nak hitte, mik\u00f6zben a feje f\u00f6l\u00f6tt megremegett a k\u0151h\u00edd, ahonnan m\u00e1r nem egy ker\u00fcleti lakos vetette mag\u00e1t a t\u00e1tong\u00f3 m\u00e9lybe, f\u0151leg a koronav\u00edrus ideje alatt, amikor annyian vesz\u00edtett\u00e9k el \u00e1ll\u00e1saikat \u00e9s a biztos meg\u00e9lhet\u00e9s\u00fcket. Hans hosszan eln\u00e9zte a t\u00e1voli kanyarban \u00e9ppen elt\u0171n\u0151 vonat kivil\u00e1g\u00edtott ablakait azon gondolkodva, kik \u00fclhetnek rajta \u00e9s hogy honnan \u00e9s hov\u00e1 tarthatnak. Azt\u00e1n megint cs\u00f6nd lett \u00e9s s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g.<\/p>\n

Csak a s\u00e9t\u00e1ny kavicsai csikorogtak a cip\u0151talpa alatt. Hans, b\u00e1r benne volt a korban \u00e9s m\u00e1r a l\u00e1t\u00e1sa sem volt a r\u00e9gi, m\u00e9gsem hordott szem\u00fcveget, csak ha \u00edrt, vagy ha olvasott, a hall\u00e1sa m\u00e9g a r\u00e9gi volt, amelynek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en akkor a r\u00e9gm\u00faltban meg is mentette Matthias \u00e9let\u00e9t, aki az\u00f3ta sem tudott el\u00e9g h\u00e1l\u00e1s lenni a h\u0151sies tett\u00e9rt \u00e9s a megvet\u0151 b\u00e1tors\u00e1g\u00e1\u00e9rt. Nem egy verset is \u00edrt az esetr\u0151l, term\u00e9szetesen Hans bar\u00e1tj\u00e1nak c\u00edmezve, amelyek azt\u00e1n Hans k\u00fcl\u00f6n k\u00e9r\u00e9s\u00e9re soha nem jelentek meg, sem a vil\u00e1gh\u00e1l\u00f3n, sem nyomtat\u00e1sban. Hans tiszt\u00e1n hallotta a t\u00e9r m\u00e1sik oldal\u00e1r\u00f3l a patak csobog\u00e1s\u00e1t. Nem \u00e1llta meg, b\u00e1r a bar\u00e1tja k\u00fcl\u00f6n a lelk\u00e9re k\u00f6t\u00f6tte, hogy a park v\u00e9g\u00e9n t\u00falra ne mer\u00e9szkedjen, ha kedves az \u00e9lete, hogy a meredek \u00faton leereszkedjen, amely egyenesen a Kiserd\u0151be vezetett.<\/p>\n

A l\u00e1mp\u00e1k itt m\u00e1r nem is \u00e9gtek \u00e9s az \u00fattest is csak nehezen volt kivehet\u0151 a gy\u00f6nge \u00e1prilis v\u00e9gi holdf\u00e9nyben. Ez\u00e9rt jobbnak l\u00e1tta, ha szorosan a pirosra \u00e9s k\u00e9kre ping\u00e1lt ker\u00edt\u00e9sek mellett halad. A sokadik nyaral\u00f3 ker\u00edt\u00e9se m\u00f6g\u00fcl hirtelen egy \u0151rj\u00f6ng\u0151 kutya kezdett valami meg\u00e1talkodott acsarkod\u00e1sba, amit\u0151l Hans egyenesen az \u00fat k\u00f6zep\u00e9ig szaladt. Am\u00fagy sem sz\u00edvlelte a kuty\u00e1kat, amelyekkel m\u00e1r annyiszor gy\u0171lt meg a baja, \u00e9s akik m\u00e1r annyi s\u00e9r\u00fcl\u00e9st okoztak neki. Az egyiknek a nyom\u00e1t m\u00e1ig a bal combj\u00e1n viseli, \u00e9s amelyr\u0151l csak az \u0151 j\u00f3 bar\u00e1tja tud.<\/p>\n

Hogy a dolog hogyan \u00e9s hol t\u00f6rt\u00e9nt nem eml\u00edtette meg m\u00e9g a k\u00f6nyveiben sem, mert mi\u00e9rt is eml\u00edtette volna? Sz\u00e9gyelli mag\u00e1t, ha csak r\u00e1 gondol, \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n megcsapja az orr\u00e1t az akkori szag. Mert, igen, a nagy ijeds\u00e9gben bevizelt. Szinte mag\u00e1n \u00e9rezte az akkori, \u00e1t\u00e1zott kordb\u00e1rsony nadr\u00e1got, amit\u0151l megint elfogta a megal\u00e1zotts\u00e1g \u00e9s kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1g \u00e9rz\u00e9se, \u00e9s b\u00e1r most nem vett\u00e9k k\u00f6rbe hahot\u00e1z\u00f3 \u00e9s mutogat\u00f3 gyerekek, m\u00e9gis megszapor\u00e1zta a l\u00e9pteit, hogy egyre hamarabb eljusson az erd\u0151ig, amit\u0151l m\u00e1r csak p\u00e1r sz\u00e1z m\u00e9ter v\u00e1lasztotta el, ami most m\u00e9gis m\u00e9rf\u00f6ldeknek t\u0171nt.<\/p>\n

A fel\u00e9 t\u00e1ntorg\u00f3 alakot el\u0151sz\u00f6r \u00e9szre sem vette, annyira mag\u00e1ba \u00e9s az eml\u00e9keibe mer\u00fclt, pr\u00f3b\u00e1lva d\u00f6nt\u00e9st hozni, hogy beh\u00faz\u00f3dik-e a ker\u00edt\u00e9se t\u00f6v\u00e9be, kock\u00e1ztatva egy \u00fajabb kutyat\u00e1mad\u00e1st, vagy egyszer\u0171en tudom\u00e1st sem v\u00e9ve a s\u00f6t\u00e9t alakr\u00f3l, elmegy mellette, rem\u00e9lve, hogy annak kisebb gondja is nagyobb ann\u00e1l, mint hogy \u0151vele t\u00f6r\u0151dj\u00f6n. Hans r\u00e1 is markolt a marokfegyver\u00e9re, de tudta, hogy \u00fagy sem mern\u00e9 haszn\u00e1lni, pedig m\u00e1r mennyi novell\u00e1ban le\u00edrta, hogy a h\u0151s hogyan r\u00e1ntja el\u0151, t\u00f6lti cs\u0151re \u00e9s s\u00fcti el, pontosan \u00e9s k\u00edm\u00e9letet nem ismerve. Az alak, kedvenc gyermekkori k\u00f6nyve lapjair\u00f3l is lel\u00e9phetett volna. Hans az alakot r\u00f6gt\u00f6n az \u00fatmutat\u00e1s, a hal\u00e1l j\u00f3indulat\u00fa angyal\u00e1nak l\u00e1tta, aki a lelkek\u00e9rt \u00e9s a Mennyorsz\u00e1g rendj\u00e9\u00e9rt is felel, valamint a b\u0171n\u00f6s\u00f6k b\u00fcntet\u00e9s\u00e9r\u0151l is gondoskodik.<\/p>\n

Hans zaklatott idegei menek\u00fcl\u00e9sre \u00f6szt\u00f6k\u00e9lt\u00e9k, \u0151 m\u00e9gsem fordult sarkon, m\u00e9gsem futott vissza a Szent-Imre t\u00e9ri liget s\u00f6t\u00e9tj\u00e9be. Teste az\u00e9rt sem engedelmeskedett az akarat\u00e1nak, \u00e9s csak ment tov\u00e1bb, egyenesen szembe azzal az \u00e1rnyalakkal, aki az \u00fat egyik sz\u00e9l\u00e9t\u0151l a m\u00e1sikig t\u00e1molygott \u00e9s botladozott. Hans tudta, hogy m\u00e1r csak p\u00e1r l\u00e9p\u00e9s v\u00e1lasztja el att\u00f3l, hogy az alak, vak\u00edt\u00f3an feh\u00e9r ragadoz\u00f3-fogsora is l\u00e1that\u00f3v\u00e1 v\u00e1ljon az \u00e1prilis v\u00e9gi holdf\u00e9nyben, hogy egyenesen a lelk\u00e9ig meredjenek azok a sz\u00e9nfekete \u00e9s t\u00e9bolyult szemek. Hogy az alak, nem k\u00e9rdezve semmit, \u00fagy r\u00e1zza meg a gall\u00e9rj\u00e1n\u00e1l fogva, mint valami macskak\u00f6lyk\u00f6t.<\/p>\n

Mag\u00e1t nem tudta elk\u00e9pzelni h\u0151snek, aki szembesz\u00e1ll b\u00e1rkivel is, \u00e9s \u00f6k\u00f6llel vagy pisztollyal szerez el\u00e9gt\u00e9telt az \u0151t \u00e9rt s\u00e9relem\u00e9rt, csak egy halottnak, aki m\u00e1r nem \u00e9rzi az enyhe szelet az arc\u00e1ban, vagy az \u00e1zott n\u00f6v\u00e9nyszagot, \u00e9s nem l\u00e1tja t\u00f6bb\u00e9 az utat szeg\u00e9lyez\u0151 gesztenyefasor \u00f6sszehajl\u00f3, fekete lombjait, amely alatt tal\u00e1n \u00e9ppen az \u0151 dr\u00e1ga bar\u00e1tja siet ut\u00e1na, hogy a nyom\u00e1ra tal\u00e1ljon. Hansnak erre a gondolatra r\u00f6gt\u00f6n el is szorult a sz\u00edve, feje f\u00f6l\u00f6tt a dereng\u0151 \u00e9gdarabokkal \u00e9s a fak\u00f3 csillagokkal.<\/p>\n

Hans \u00fagy \u00e9rezte, mintha a bar\u00e1tja egyik k\u00f6nyv\u00e9be cs\u00f6ppent volna, olyan j\u00f3s\u00e1lom szer\u0171 volt az eg\u00e9sz. Nem is tudva, mi \u00e9rtelme mindennek. Esz\u00e9be jutottak dr\u00e1ga \u00e9desanyja szavai, akit b\u0151 h\u00e9t \u00e9ve vesz\u00edtett el, aki a der\u0171s fatalizmus\u00e1val mindig azzal nyugtatta az \u00f6r\u00f6kk\u00e9 aggodalmaskod\u00f3 Hansot, hogy \u00fagyis az t\u00f6rt\u00e9nik, ami meg van \u00edrva. De Hans, ak\u00e1r csak Matthias bar\u00e1tja, soha nem hitt, m\u00e9g csak titokban sem a csillagok befoly\u00e1s\u00e1ban, \u00e9s esze \u00e1g\u00e1ban sem volt egy forintot sem arra \u00e1ldozni, hogy ak\u00e1r csak egyszer is elk\u00e9sz\u00edttesse a horoszk\u00f3pj\u00e1t, amit Matthias h\u00faga ingyen is megtett volna, m\u00e1r csak Hans k\u00e9t sz\u00e9p k\u00e9k szem\u00e9\u00e9rt is. Amit, ha nem is Hans, de a testv\u00e9re k\u00e9r\u00e9s\u00e9re m\u00e9gis megtett, aki persze nem sz\u00f3lt err\u0151l neki, \u00e9s nem is mutatta meg, tudva, hogy \u00fagysem nagyon \u00e9rdekeln\u00e9, \u00e9s ha el is olvassa, csak m\u00e9g aggodalmasabb \u00e9s nyugtalanabb lesz. Hansot az sem hatotta volna meg, ha a csillagok b\u00e9k\u00e9s \u00e9s nyugodt \u00f6regkort j\u00f3solta volna neki. Egy pillanatig biztos elmosolyodik, \u00e9s bele is \u00e9li mag\u00e1t a dologba, maga el\u0151tt l\u00e1tva mag\u00e1t, ahogy nyolcvan vagy kilencven valah\u00e1ny \u00e9vesen m\u00e9g mindig \u00edr \u00e9s alkot \u00e9s gondolkodik \u00e9s \u00e9rez, de azt\u00e1n egy legyint\u00e9ssel el is hessegetn\u00e9 a j\u00f6v\u0151beli k\u00e9peket, mondv\u00e1n, milyen nevets\u00e9ges ez az eg\u00e9sz, \u00e9s hogy hadd ne r\u00f6h\u00f6gtesse m\u00e1r ki mag\u00e1t. Mert m\u00e9gis milyen furcsa, kegyetlen \u00e9s voltak\u00e9ppen igazs\u00e1gtalan, hogy az \u0151 \u00e9lete is a vak v\u00e9letlen kez\u00e9ben van. F\u0151leg most, amikor minden azon m\u00falik \u00e9s bukik, hogy kis\u00fct vagy elb\u00fajik-e a hold, hogy megreccsen-e egy \u00e1g a l\u00e1ba alatt, hogy felismeri-e az \u00e1rnyalak, akivel olyan v\u00e1ratlanul szembetal\u00e1lkozott. Aki vagy ink\u00e1bb amely, \u00fagy izzott, mint valami halv\u00e1ny felh\u0151foszl\u00e1ny, feje f\u00f6l\u00f6tt a k\u00f6r\u00f6mszil\u00e1nknyi holddal.<\/p>\n

Hans tudta, hogy a keskeny \u00f6sv\u00e9nyen nem f\u00e9rnek majd el egym\u00e1s mellett. A zsebl\u00e1mp\u00e1j\u00e1t hosszasan kereste, hogy leolvassa az \u00f3r\u00e1j\u00e1t. M\u00e1r csak perc v\u00e1lasztotta el az \u00e9jf\u00e9ltt\u0151l. Szeg\u00e9ny Matthiast m\u00e1r biztosan a fr\u00e1sz eszi, mert annyi eszem sem volt, hogy egy \u00e1tkozott \u00fczenetet hagyjak neki. Persze, a fene sem gondolta volna, hogy \u00edgy elszalad az id\u0151. Tudta, nem menek\u00fclhet, csak ha fut\u00e1snak ered visszafel\u00e9, ahonnan \u00e9rkezett. A lend\u00fclet meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl vitte tov\u00e1bb, l\u00e1ba alatt az avar \u00fagy ropogott, ak\u00e1r a mad\u00e1rcsontok. A vil\u00e1g s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gg\u00f6mb\u00f6kk\u00e9 s\u0171r\u0171s\u00f6dtek k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, nem l\u00e1tva m\u00e1st maga el\u0151tt, csak az elmos\u00f3d\u00f3 f\u00e9nyfoltokat, a Szent-Imre teret.<\/p>\n

 <\/p>\n

Matthias k\u00e9rd\u00e9seire a csapos, csak a v\u00e1ll\u00e1t vonogatta, mondv\u00e1n, hogy nem, nem j\u00e1rt arra senki idegen, csak a szok\u00e1sos t\u00f6rzsvend\u00e9gek. Vagy m\u00e9gis, csapott az \u0151szes homlok\u00e1ra, j\u00f6tt egy fiatalember, akit m\u00e9g nem l\u00e1tott itt eddig, aki annak a r\u00e9szeges, nyugalmazott, erd\u0151lak\u00f3 gyepmesternek lehetett valami cimbor\u00e1ja, akivel egy\u00fctt is \u00e9rkeztek \u00e9s mentek is el. Az Isten tudja, hogy merre. Tal\u00e1n vonatra sz\u00e1lltak. Matthias lecs\u00fasztatta a v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l a h\u00e1tizs\u00e1kot, el\u0151szedte bel\u0151le az els\u0151, a m\u00e1sodik, majd a harmadik doboz cigarett\u00e1t is, \u00e9s odaadta a csaposnak, mondv\u00e1n, ami j\u00e1r, az j\u00e1r. P\u00e1r doboz cigaretta m\u00e9g \u00edgy is maradt a bakternak.<\/p>\n

Continue reading Meredek \u00fat<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":295,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1137,9],"tags":[],"class_list":["post-20208","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-1137","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/20208","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/295"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=20208"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/20208\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":20210,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/20208\/revisions\/20210"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=20208"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=20208"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=20208"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}