{"id":2004,"date":"2018-02-10T20:34:01","date_gmt":"2018-02-10T20:34:01","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/allatmese\/"},"modified":"2018-02-10T20:34:01","modified_gmt":"2018-02-10T20:34:01","slug":"allatmese","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/allatmese\/","title":{"rendered":"\u00c1llatmese"},"content":{"rendered":"

\nhom. L\u00e1z\u00e1r Ervin\n<\/p>\n

\nValamikor r\u00e9ges-r\u00e9gen, amikor annyi id\u0151s lehettem, mint te, vagy tal\u00e1n valamicsk\u00e9vel id\u0151sebb – \u00e9lt a mi kerek erd\u0151nkben egy \u00e1llat. Nagyon f\u00e9lt\u00fcnk t\u0151le. Nem b\u00e1ntott senkit, s\u0151t, amikor megneszelte, hogy j\u00f6v\u00fcnk, elfutott. Vagy elrep\u00fclt. Csak a l\u00e1bnyomait hagyta maga m\u00f6g\u00f6tt, ak\u00e1rha csillag form\u00e1zta volna, pontosan olyan volt.
\nDe az \u00e1llatot nem l\u00e1ttuk sosem. Hi\u00e1ba \u00e1lltunk lesbe, hi\u00e1ba rejt\u0151zt\u00fcnk el a nyomai k\u00f6r\u00fcl, ahol egyszer j\u00e1rt, oda soha t\u00f6bb\u00e9 nem t\u00e9rt vissza. H\u00e1t \u00e9ppen ez\u00e9rt f\u00e9lt\u00fcnk t\u0151le. Gondolhatj\u00e1tok; mi, akik ugyanott lakunk, ugyanakkor esz\u00fcnk, iszunk, alszunk, ugyanoda igyeksz\u00fcnk, \u00e9s ugyanazt akarjuk, szomsz\u00e9ds\u00e1gban \u00e9l\u00fcnk egy mindig m\u00e1shol lak\u00f3, m\u00e1skor alv\u00f3, ev\u0151 \u00e9s iv\u00f3, m\u00e1shov\u00e1 igyekv\u0151 \u00e9s m\u00e1st akar\u00f3 l\u00e9nnyel! Borzalmas volt. F\u00e9lt\u00fcnk is, rettegt\u00fcnk is, borzongtunk is, mindannyiunknak vacogott a foga, egyforma lila lett a sz\u00e1nk \u00e9s egyszerre kalap\u00e1lt a sz\u00edv\u00fcnk. Mi lesz vel\u00fcnk – jajgattunk. Nem tudni – gondoltuk. Mit csin\u00e1ljunk – k\u00e9rdezt\u00fck. Nem felelt\u00fcnk. Hallgattunk. M\u00e9g ezt is egyszerre csin\u00e1ltuk.
\nAz \u00e1llat meg rejtekezett, bujk\u00e1lt el\u0151l\u00fcnk, de minden\u00fctt hagyott nyomair\u00f3l tudtuk, hogy itt j\u00e1r-kel, vagy r\u00f6pd\u00f6s, szinte m\u00e1r-m\u00e1r k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk \u00e9l, \u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n. Csak legal\u00e1bb egyszer l\u00e1thattuk volna! Csak legal\u00e1bb egyszer hallhattuk volna! Csak legal\u00e1bb egyszer \u00e9rinthett\u00fck volna! De nem siker\u00fclt. Meresztgett\u00fck naphosszat a szem\u00fcnket – hi\u00e1ba. F\u00fclelt\u00fcnk \u00e9jszak\u00e1kon \u00e1t – hi\u00e1ba. A csillagnyomok meg gyarapodtak, szaporodtak, sokasodtak egyre \u00e9s egyre, egyre-m\u00e1sra. Egyszer meg is sz\u00e1moltuk, vagy legal\u00e1bbis sz\u00e1moltunk, am\u00edg csak b\u00edrtunk. Annyi lehet, gondoltuk, mint amennyi az \u00e9gen a csillag. Tal\u00e1n, ha eggyel t\u00f6bb. De ez nem biztos. Lehet \u00e9ppens\u00e9ggel eggyel kevesebb is, mondt\u00e1k egyesek. T\u00f6prengt\u00fcnk ezen, h\u00e1rom teljes napig. Azt\u00e1n m\u00e9g n\u00e9gy napig. De mivel ez kev\u00e9s volt, t\u00f6prengt\u00fcnk m\u00e9g teljes \u00f6t napot. Egy perccel se tov\u00e1bb!
\nAkkor j\u00f3kor\u00e1t csaptunk a homlokunkra: a csillagok j\u00e1rnak-kelnek k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk a F\u00f6ld\u00f6n! – suttogtuk, dadogtuk, kiab\u00e1ltuk \u00e9s ord\u00edtottuk. Azt\u00e1n t\u00e1ncra perd\u00fclt\u00fcnk. \u00c9nekelt\u00fcnk. Azt \u00e9nekelt\u00fck, hogy „haihai\u00f3\u00f3h\u00e9\u00e9\u00e9! haihai\u00f3\u00f3h\u00e9\u00e9\u00e9!”. M\u00e1r \u00e9ppen v\u00e9get akartunk vetni a t\u00e1ncnak, mert belef\u00e1radtunk, v\u00e9get akartunk vetni a dalnak, mert berekedt\u00fcnk, amikor egyszerre megdermedt\u00fcnk: de hiszen a csillag \u00e9kes \u00e9s f\u00e9nyes, n\u00e9zt\u00fcnk az \u00e9gre, szemmel l\u00e1that\u00f3! M\u00e9rgel\u0151dt\u00fcnk, dacoltunk, \u00f6kl\u00fcnket r\u00e1ztuk, hadon\u00e1sztunk, bal talpunkkal tapodtunk, jobb talpunkkal tiportunk, toporz\u00e9koltunk. Azt\u00e1n hazament\u00fcnk \u00e9s lefek\u00fcdt\u00fcnk. \u00c1lmodtunk vagy nem \u00e1lmodtunk, mindenesetre gy\u00f6m\u00f6sz\u00f6lt\u00fck a kisp\u00e1rn\u00e1inkat, p\u00fcf\u00f6lt\u00fck a nagyp\u00e1rn\u00e1inkat, forgol\u00f3dtunk \u00e9s h\u00e1nykol\u00f3dtunk. V\u00e9g\u00fcl felkelt\u00fcnk. Pusztuljon! – k\u00edv\u00e1ntuk. Irtsuk ki! – gondoltuk. Veszejts\u00fck el! – suttogtuk. \u00d6lj\u00fck meg! – ord\u00edtottuk. \u00c9s fegyverkezni kezdt\u00fcnk.
\nNemsok\u00e1ra elindultunk. Ki krumplih\u00e1moz\u00f3val, ki bicsk\u00e1val, ki klopfol\u00f3val, ki \u00edjjal, ki ny\u00edllal, ki karddal, ki c\u00f6vekkel, ki ny\u00e1rssal, ki l\u00e1ndzs\u00e1val, ki d\u00e1rd\u00e1val, ki \u00e9les k\u00f6vekkel zsebeit megt\u00f6mve. Ment\u00fcnk, ment\u00fcnk, menetelt\u00fcnk, m\u00edg egy soha l\u00e1tott tiszt\u00e1sra nem \u00e9rt\u00fcnk. Ott \u00e1llt az \u00e1llat. \u00c9s n\u00e9zett. Mi meg nekiest\u00fcnk: k\u00f6vekkel hajig\u00e1ltuk, \u00edjjal-ny\u00edllal megc\u00e9loztuk, k\u00e9ssel sz\u00fartuk, karddal v\u00e1gtuk, d\u00e1rd\u00e1val d\u00f6ft\u00fck, l\u00e1ndzs\u00e1val lyuggattuk – v\u00e9r\u00e9t folyattuk, h\u00fas\u00e1t marcangoltuk, tollait\u00f3l megfosztottuk, b\u0151r\u00e9t sz\u00e9tszaggattuk, irh\u00e1j\u00e1t hasogattuk, szem\u00e9t ki\u00fct\u00f6tt\u00fck, f\u00fcl\u00e9t kiklopfoltuk.
\nLesz most m\u00e1r nyugalom – gondoltuk, \u00e9s zih\u00e1ltunk, \u00e9s ver\u00edt\u00e9kezt\u00fcnk, \u00e9s szuszogtunk. \u00c9s f\u00e9lren\u00e9zt\u00fcnk. Azt\u00e1n szedel\u0151zk\u00f6dt\u00fcnk. Egym\u00e1s ut\u00e1n, sorban ment\u00fcnk. \u00c9n legel\u00f6l bandukoltam. Mire megfordultam, m\u00e1r csak magam voltam.
\nL\u00e1bam nyom\u00e1n h\u0171lt csillagok v\u00e9gtelenje ny\u00edlt a porban.
\n\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 1985\/2012 okt\u00f3ber\n<\/p>\n

\n
\n2013 j\u00falius, 1. d\u00edj<\/p>\n

Continue reading \u00c1llatmese<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":84,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[168,9],"tags":[],"class_list":["post-2004","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-168","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2004","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/84"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2004"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2004\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2004"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2004"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2004"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}