{"id":19642,"date":"2026-03-18T18:18:17","date_gmt":"2026-03-18T17:18:17","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=19642"},"modified":"2026-03-18T18:19:18","modified_gmt":"2026-03-18T17:19:18","slug":"majdnem-negyven","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2026\/03\/18\/majdnem-negyven\/","title":{"rendered":"Majdnem negyven – r\u00e9szlet"},"content":{"rendered":"

3<\/b>.<\/span>
\n<\/span>Egy hal\u00e1lfej n\u00e9z vissza r\u00e1m<\/b><\/p>\n


\n<\/span>A takar\u00f3k \u00f6tlete azut\u00e1n j\u00f6tt, hogy el kellett engednem Ervint. Tudtam, hogy elutazik, de v\u00e9gig rem\u00e9ltem, hogy h\u00e1tha m\u00e9gsem. Persze \u00e9rtelmetlen\u00fcl rem\u00e9nykedtem, Ervin nem az a hazudoz\u00f3s fajta, \u00e9s azt, hogy mikor nem j\u00f6n p\u00e9ld\u00e1ul, mindig komolyan betartja. Most munk\u00e1ja akadt a f\u00f6ldgoly\u00f3 m\u00e1sik oldal\u00e1n n\u00e9gy-\u00f6t h\u00f3napra, a munka pedig nem t\u0171r halaszt\u00e1st, \u00e9s tov\u00e1bbi megfontol\u00e1snak sem t\u00e1rgya, ellent\u00e9tben a csacsi \u00e9rzelmekkel, amelyek b\u00e1rmennyi halaszt\u00e1st t\u0171rnek, igaz, megfontol\u00e1snak azok sem t\u00e1rgyai.<\/span>
\n<\/span>Megfigyeltem, hogy Ervinb\u0151l az \u00e9rz\u00e9sek \u00fagy bukkannak ki, mint a c\u00e9kla a z\u00f6lds\u00e9gpr\u00e9sb\u0151l, gesztenyekr\u00e9m a passz\u00edroz\u00f3b\u00f3l: iszony\u00faan meg kell k\u00fczdeni vel\u00fck, \u00e9s amikor azt hinn\u00e9m, hogy elindult, ez m\u00e1r egy vallom\u00e1s kezdete, r\u00e1 kell j\u00f6nn\u00f6m, hogy val\u00f3j\u00e1ban r\u00e9gen a v\u00e9ge. R\u00e1ad\u00e1sul az utaz\u00e1s kapcs\u00e1n m\u00e9g vallom\u00e1st sem tett, teszem azt, a szerelemr\u0151l, hi\u00e1nyr\u00f3l, vagy amir\u0151l szok\u00e1s, csak bejelentette, hogy az \u00e9letemb\u0151l hirtelen elt\u0171nik a kapcsolatunk nagyj\u00e1b\u00f3l harmadik h\u00f3napj\u00e1ban, amikor az \u00e9n fogalmaim szerint a szerelmesek, a szerelem term\u00e9szetes menete szerint, \u00e9ppen hogy keresztbe-kasul-el\u0151l-h\u00e1tul \u00e9s persze oldalt egyes\u00fclnek, \u00e9s nem tudj\u00e1k elk\u00fcl\u00f6n\u00edteni magukat egym\u00e1st\u00f3l ebben a r\u00e9m\u00fcletes, de akkor m\u00e9g t\u00f6k\u00e9letes egys\u00e9gben, mi viszont rosszul j\u00e1runk, ha ez \u00edgy igaz, a csaknem t\u00edzezer kilom\u00e9ter ilyen egyes\u00fcl\u00e9st nem fog \u00e9ppen lehet\u0151v\u00e9 tenni. Azt hittem, el\u0151re \u00e9rzem a hi\u00e1ny\u00e1t \u2013 ebben t\u00e9vedtem: el\u0151re \u00e9rezni jobb volt, mint val\u00f3s\u00e1gosan \u00e9rezni \u2013 \u00e9s persze s\u00edrtam. Egyszer, amikor megtudtam, egyszer, amikor elvitt vacsor\u00e1zni meg most. Undor\u00edt\u00f3 ez a s\u00edr\u00e1s.<\/span><\/p>\n

A vacsora el\u0151tt r\u00e1ad\u00e1sul m\u00e9g a t\u00fck\u00f6rbe is belen\u00e9ztem, \u00e9s megijedtem a saj\u00e1t nyakam l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1t\u00f3l. A harisny\u00e1mat h\u00faztam fel \u00e9ppen, a f\u00fcrd\u0151k\u00e1d perem\u00e9re t\u00e1masztottam a l\u00e1bamat, der\u00e9kban kiss\u00e9 meghajolva, \u00edgy lel\u00f3gott a v\u00e9kony ez\u00fcstl\u00e1nc, \u00e9s amikor a t\u00fck\u00f6rben v\u00e9letlen\u00fcl megpillantottam ezt a l\u00e1ncot, a k\u00e9pr\u0151l hirtelen a nagymam\u00e1m jutott eszembe. Az eg\u00e9sz a b\u0151r\u00f6m miatt lehetett. A nyakamon a b\u0151r nem olyan volt, mint amilyenre eml\u00e9keztem, mint amilyennek k\u00e9pzeltem magam mindig, nem az a feszes fiatal l\u00e1ny-b\u0151r, hanem ink\u00e1bb, mint a nagyi\u00e9 annak idej\u00e9n kisgyerek koromban: kellemesen puha, az ez\u00fcst l\u00e1ncsor kicsit belev\u00e1gott, \u00f3vatosan \u00e9s otthonosan beles\u00fcppedt, persze egy\u00e1ltal\u00e1n nem zavar\u00f3an, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen egy gyereknek nem zavar\u00f3 ez, aki ebben a b\u0151rben a megnyugtat\u00f3 l\u00e1gys\u00e1got \u00e9rz\u00e9keli csak, a nagyi kedves k\u00f6zels\u00e9g\u00e9t uborkasal\u00e1t\u00e1val, r\u00e1ntott h\u00fassal \u00e9s h\u00e9tv\u00e9gi di\u00f3s-habossal.<\/span>
\n<\/span>Ijedten b\u00e1multam magam, Istenem, mi t\u00f6rt\u00e9nt velem hirtelen, amit nem vettem \u00e9szre? Hova t\u0171nt a mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151 fiatals\u00e1g a testemb\u0151l? Hova lett az, amir\u0151l azt hittem, hogy nem m\u00falhat el? Hogy t\u00f6rt\u00e9nhetett meg velem az, ami mindenki m\u00e1ssal is meg szokott? \u00c9n nem ilyennek l\u00e1tom magam, j\u00f6ttem r\u00e1 a nyakamba s\u00fcpped\u0151 ez\u00fcstl\u00e1ncot b\u00e1mulva, de m\u00e1sok m\u00e1r igen.<\/span>
\n<\/span>\u00c9s ha m\u00e1r itt tartunk, folytattam a magam kellemetlen tanulm\u00e1nyoz\u00e1s\u00e1t a t\u00fck\u00f6rben: egy hal\u00e1lfej n\u00e9z vissza r\u00e1m. Kirajzol\u00f3dik az arccsont, r\u00e1fesz\u00fcl a b\u0151r, mint egy itt felejtett pap\u00edr 1986-b\u00f3l, s\u00e1rg\u00e1n, \u00e9rdesen, kem\u00e9nyen, \u00e9s alatta j\u00f3l l\u00e1tszik a koponya, nem takarj\u00e1k m\u00e1r puha kis p\u00e1rn\u00e1csk\u00e1k, hogy puszilnival\u00f3 orc\u00e1t csin\u00e1ljanak nekem. L\u00e1tom, milyen leszek majd, ha ler\u00e1gj\u00e1k a b\u0151rt r\u00f3lam a kedves kis f\u00e9rgek. Egyre kevesebb a t\u00e9r a testem \u00e9s a hal\u00e1l k\u00f6z\u00f6tt. Ebben vajon mi a vonz\u00f3 egy\u00e1ltal\u00e1n? Ervin \u00e9s Emil sz\u00f3lni fog majd, ha nagymamaszagom lesz?\u00a0<\/span><\/p>\n

Nem mintha lett volna v\u00e1laszt\u00e1som: r\u00e1 kellett h\u00faznom valamit a testemben terjeszkedni kezd\u0151 hal\u00e1lra, r\u00e1kenni a vakolatnak t\u0171n\u0151 alapoz\u00f3t az arcomra, \u00e9s izgat\u00f3 ruhadarabokkal elterelni a figyelmet a m\u00e1r megindul\u00f3 sorvad\u00e1sr\u00f3l, felh\u00edvni a figyelmet a szerelemre, amelyik a k\u00f6ltem\u00e9nyek szerint m\u00e9giscsak az \u00e9let, \u00e9s szerintem is, b\u00e1r \u00e9ppen beled\u00f6gleni k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k, \u00e9s m\u00e9g az is a probl\u00e9ma vele, hogy a szerelem sok esetben egy\u00e1ltal\u00e1n nem szexi, egy icipicit sem, hiszen semmilyen hat\u00e1rt nem szab, amit \u00e1t kellene l\u00e9pni, amit meg kellene ostromolni, a szerelem, az mindent ad, \u00e9s att\u00f3l f\u00e9ltem, ez v\u00e9gtelen\u00fcl unalmas tud lenni.<\/span>
\n<\/span>Szerencse, hogy Ervin m\u00e9gsem unatkozott velem annyira, mert amikor \u00e1tny\u00falt az asztalon az \u00fcveg borstart\u00f3\u00e9rt, \u00e9s hozz\u00e1\u00e9rt a kezemhez val\u00f3sz\u00edn\u0171leg v\u00e9letlen\u00fcl, akkor egy pillanatra megremegett, \u00e9s belebonyol\u00f3dott a mondat\u00e1ba is \u2013 \u201eez pontosan jellemzi a demokr\u00e1cia helyzet\u00e9t Kelet-Eur\u00f3p\u00e1ban \u00e9s Magyarorsz\u00e1gon egyar\u00e1nt, de most persze arra a konkr\u00e9t tapasztalatra gondolok, amellyel mindketten rendelkez\u00fcnk, hogy\u2026 hogy\u2026 teljesen megzavart\u00e1l a borstart\u00f3val\u2026 \u00e9ppen a csukl\u00f3d mellett van, \u00e9s eszembe jutott\u2026 mindegy\u201d, ezen pedig mindketten nevetni kezdt\u00fcnk, a demokr\u00e1cia helyzete, az meg kit \u00e9rdekelt egy\u00e9bk\u00e9nt is, engem csak annyiban, hogy Ervin m\u00e9g ehhez is \u00e9rt, m\u00e9g a demokr\u00e1ci\u00e1hoz is \u00e9rt valamennyire, h\u00e1t, nem v\u00e9gtelen\u00fcl megd\u00f6bbent\u0151 \u00e9s csod\u00e1latos?, lehet, hogy a pulykateny\u00e9szt\u00e9shez meg a deriv\u00e1l\u00e1shoz is, ahhoz biztosan, nem borzaszt\u00f3an okos az az aranyos\u00a0 feje?, de a l\u00e9nyeg m\u00e9giscsak az volt, hogy a z\u00f6ldesk\u00e9k szeme kiny\u00edlt, r\u00e1ncok futottak v\u00e9gig az arc\u00e1n, mert elengedte mag\u00e1t n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodpercre, r\u00e1ncok, amelyek soha m\u00e1skor nem l\u00e1tszanak, \u00e9s kacagtunk, hogy m\u00e1r egy vacsor\u00e1t sem tudunk v\u00e9gigenni, mint a feln\u0151tt emberek, egy mondatot sem v\u00e9gigmondani k\u00f6zbe\u00e9kelt remeg\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl, \u00e9s boldog lettem a r\u00e1ncait n\u00e9zve \u00e9s a boldogs\u00e1g felt\u00f6lt\u00f6tte a pap\u00edrr\u00e1 sorvad\u00f3 arcb\u0151r\u00f6met is.<\/span>
\n<\/span>Persze nem tartott sok\u00e1ig. Eg\u00e9szen addig a l\u00e1tsz\u00f3lag v\u00e9letlen\u00fcl elejtett mondatig, hogy \u201elehet, hogy h\u00e9t h\u00f3nap lesz a hatb\u00f3l, most der\u00fclt ki. Tov\u00e1bb maradunk.\u201d \u00c1tsuhant az arc\u00e1n egy \u00e1rny\u00e9k, majd mintha semmi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna, megk\u00e9rdezte, nekem mik a terveim. Intett a pinc\u00e9rnek is, aki ezut\u00e1n k\u00e9tezer forint\u00e9rt t\u00f6lt\u00f6tt ki egy deci bort a krist\u00e1lypoharamba, mintha megv\u00e1s\u00e1rolhat\u00f3 volna a v\u00e1laszom, mert Ervin flancos \u00e9s dr\u00e1ga helyet v\u00e1lasztott b\u00facs\u00favacsor\u00e1ra, tal\u00e1n mert el\u0151re tudta, mi v\u00e1rhat\u00f3, tal\u00e1n, mert \u00fagy gondolta, hogy egy damasztter\u00edt\u0151 f\u00f6l\u00f6tt kisebb hisztit lehet csapni, mint egy olajszag\u00fa kock\u00e1s f\u00f6l\u00f6tt. \u00c9s igaza volt: nekem a plusz egy h\u00f3nap, vagy ha m\u00e1r itt tartunk: kett\u0151, \u00fagy hangzott, mint egy \u00e9v. Vagy \u00e9vsz\u00e1zad. Mintha nem tudn\u00e1, hogy egy napot, egy est\u00e9t is alig b\u00edrok n\u00e9lk\u00fcle. \u201eEgy\u00e1ltal\u00e1n vissza fogtok j\u00f6nni?\u201d, k\u00e9rdeztem selyem szalv\u00e9t\u00e1val az \u00f6lemben, k\u00f6ny\u00f6k\u00f6met az asztalra t\u00e1masztva, csakhogy k\u00f6zelebb legyen a kezem az arc\u00e1hoz, amit persze nem \u00e9rinthettem meg nyilv\u00e1nosan. \u201eNem tudom. Szerintem, igen\u201d, \u00e9s les\u00fct\u00f6tte a szem\u00e9t, \u00e9s m\u00e9gis a kezem ut\u00e1n ny\u00falt. Csenge szor\u00edtott \u00edgy n\u00e9gy\u00e9vesen, amikor nem akart ottmaradni az \u00f3vod\u00e1ban: Ervin hossz\u00fa ujjai fogt\u00e1k az \u00e9n ujjaimat, majd a csukl\u00f3mat is, de kicsit k\u00e9s\u0151n, mert \u00e9n akkor m\u00e1r t\u00e9nyleg \u00fagy \u00e9reztem, hogy ez a hely csak egy dr\u00e1ga d\u00edszlet a \u201etal\u00e1n soh\u00e1\u201d-ra \u00e9s a dr\u00e1ma elker\u00fcl\u00e9s\u00e9re, hogy ne tudjak rendesen s\u00edrni sem, mert mindenki n\u00e9z, \u00e9s elk\u00e9pzeltem, hogy h\u00e9t h\u00f3napig nem l\u00e1tom, de lehet, hogy esetleg soha, \u0151t, aki olyan csod\u00e1latos, mint a Combino villamos, amelyik id\u0151ben \u00e9rkezik, \u00e9s olyan f\u00e9lelmetes, mint a z\u00e1szl\u00f3s t\u00e1bor, hirtelen ki akart j\u00f6nni bel\u0151lem a nem eg\u00e9szen <\/span>saut\u00e9<\/span><\/i> kacsa, amelyet kor\u00e1bban \u0151 aj\u00e1nlott nekem, meg a m\u00e9regdr\u00e1ga bor. \u201eTe most szak\u00edtani akarsz velem?\u201d, \u00fagy k\u00e9rdeztem, mint egy kisl\u00e1ny, akinek elk\u00f6lt\u00f6zik az apuk\u00e1ja. A kezemet a k\u00e9t tenyere k\u00f6z\u00e9 vette, \u00e9s simogatni kezdte, alig mert feln\u00e9zni. \u201eDehogy. Csak\u2026 csak elmondom, hogy mi van, el kell mondanom\u201d, \u00e9s a von\u00e1sai r\u00e9gen visszarendez\u0151dtek sz\u00e9tsz\u00f3rt r\u00e1ncosb\u00f3l komoly fesz\u00fcltt\u00e9, csak a kiss\u00e9 b\u00e1tor k\u00e9ztart\u00e1sa mutatta, hogy baj van, \u0151 is \u00e9rzi, ez a vakmer\u0151s\u00e9g \u2013 \u00daristen, k\u00e9zfog\u00e1s! \u2013 m\u00e1sok el\u0151tt szokatlan, nekem viszont rettent\u0151en elegem volt a nagyon igaz \u00e9s kegyetlen \u201eigazs\u00e1gokb\u00f3l\u201d, abb\u00f3l, \u201eami van\u201d, a \u201evan\u201d pont nem kellett, kir\u00e1ngattam a kezem Ervin\u00e9b\u0151l, a nyomott mint\u00e1s selyemszalv\u00e9t\u00e1t az \u00f6lemb\u0151l felemelve az el\u0151ttem lev\u0151 marad\u00e9k cr\u00e8me au chocolat-ra ejtettem, majd fogtam magam, \u00e9s elhagytam az \u00e9ttermet. Amikor a ruhat\u00e1rb\u00f3l kir\u00e1ncig\u00e1ltam a kab\u00e1tomat, Ervin m\u00e9g megpr\u00f3b\u00e1lt visszatartani, kedvesen megfogta a karomat, \u00e9s gy\u0151zk\u00f6d\u00f6tt, hogy: \u201eKati, ne viccelj, besz\u00e9lj\u00fck meg, k\u00e9rlek\u201d, \u00e9s \u00e9n szerettem volna rendes lenni, megbesz\u00e9lni \u00e9s kib\u00e9k\u00fclni, igaz\u00e1b\u00f3l legink\u00e1bb ezt szerettem volna, de m\u00e9gis elindultam a metr\u00f3 fel\u00e9, \u0151 pedig nem is tudott ut\u00e1nam futni, hiszen m\u00e9g fizetnie is kellett.<\/span><\/p>\n

A mozg\u00f3l\u00e9pcs\u0151n lebotork\u00e1ltam a magas sark\u00fa csizm\u00e1mban, amit a hal\u00e1ltakargat\u00e1s mellett csak az\u00e9rt f\u00e9nyes\u00edtettem ilyen sz\u00e9pre, hogy Ervin ne gondolja, hogy ig\u00e9nytelen vagyok, \u00e9s megfeleljek b\u00e1rmilyen \u00e9tteremben, mellesleg felvettem egy harisnyak\u00f6t\u0151t nagy igyekezetemben, h\u00fazott a p\u00e1ntja, \u00e9s nem ny\u00falhattam a l\u00e1bamhoz, hogy megigaz\u00edtsam, hogy n\u00e9zett volna ki, \u00e9s m\u00e9g idegesebb lettem att\u00f3l, hogy ez\u00e9rt a szar\u00e9rt egy rohad\u00e9k bonyolult feh\u00e9rnem\u0171t is magamra applik\u00e1ltam, hogy lehetek ennyire nevets\u00e9ges, \u00e9s a metr\u00f3kocsiban \u00fclve el\u0151re hajoltam, a kezembe temettem az arcomat, \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg r\u00e1zk\u00f3dni kezdtem a s\u00edr\u00e1st\u00f3l, a tenyerem \u00e9s a szemembe l\u00f3g\u00f3 hajam is taknyos lett, de csak tov\u00e1bb kentem magamon, az \u00e1llom\u00e1sokr\u00f3l megfeledkeztem, m\u00edg meg nem b\u00f6k\u00f6tt valaki \u00f3vatosan, \u00e9s egy pillanatra a h\u00e1tamra nem tette a kez\u00e9t, \u00e9s ilyesmit nem d\u00fcnny\u00f6g\u00f6tt, \u201ekisl\u00e1ny\u2026 nem kell annyira s\u00edrni, akkora baj nem lehet\u201d, \u00e9n lassan fel\u00e9 ford\u00edtottam a taknyos arcomat, mire az enyh\u00e9n b\u00fcd\u00f6s, kiss\u00e9 alkoholszag\u00fa f\u00e9rfi egy pillanatra h\u00e1trah\u0151k\u00f6lt, nem fogom megtudni, hogy a homlokomra kent takony, vagy sim\u00e1n csak a l\u00e1tv\u00e1nyom ijesztette meg \u00e9ppen \u0151t a borost\u00e1s, v\u00f6r\u00f6s, puffadt arc\u00e1val, de v\u00e9g\u00fcl a zseb\u00e9ben kezdett kotor\u00e1szni, el\u0151h\u00fazott egy borszag\u00fa pap\u00edrzsebkend\u0151t, \u00e9s fel\u00e9m ny\u00fajtotta, k\u00f6zben zavartan a tork\u00e1t k\u00f6sz\u00f6r\u00fclte, \u201eh\u00f6lgyem, ne agg\u00f3djon, nem kell s\u00edrni. Hamarosan minden rendbe j\u00f6n\u2026 asszonyom. Tetszik l\u00e1tni, \u00e9n is \u00fagy volt, hogy hajl\u00e9ktalan leszek, de az Isten megseg\u00edtett, h\u00e1rom h\u00f3napig van m\u00e9g lak\u00e1som.\u201d \u00c9s egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00fagy mosolygott, mint egy hajl\u00e9ktalan, a m\u00e9lyen bizalmatlan vigyorral, amivel a k\u00e9reget\u0151k fel\u00e9m szoktak fordulni a villamoson, hanem \u0151szint\u00e9n, mint aki m\u00e9g mindig hisz az Istenben, f\u0151leg mondjuk, hogy k\u00e9t \u00f3ra m\u00falva t\u00f6k r\u00e9szeg lesz. El\u0151vettem a saj\u00e1t zsebkend\u0151met, \u00e9s v\u00e9gigt\u00f6r\u00f6ltem magam. Kif\u00fajtam az orrom, \u201eez nagyon j\u00f3, \u00f6r\u00fcl\u00f6k, hogy van lak\u00e1sa\u201d, mondtam, \u201ejaj, ugye nem halt meg senkije, h\u00f6lgyem?\u201d, bizalmaskodott tov\u00e1bb a f\u00e9rfi mellettem, \u00e9n meg ingattam a fejem, \u201eh\u00e1t beteg valaki?\u201d, \u00e9szrevettem, hogy mindenki el\u00fclt mell\u0151l\u00fcnk, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg a szomsz\u00e9dom szaga miatt, a metr\u00f3kocsi szinte teljesen ki\u00fcr\u00fclt, a harisnyak\u00f6t\u0151m p\u00e1ntja most csak irrit\u00e1lta a b\u0151r\u00f6m, \u00e9s \u00e9n megint nemet intettem. \u201eElmegy. Elutazik. K\u00e9sz, v\u00e9ge\u201d, suttogtam dr\u00e1maian magam el\u00e9, \u00fajb\u00f3l folyt a k\u00f6nnyem, \u0151 pedig g\u00f6c\u00f6gve nevetni kezdett, kez\u00e9vel megcsapkodta legal\u00e1bb tizen\u00f6t \u00e9ves, vil\u00e1gos, kordb\u00e1rsony nadr\u00e1gj\u00e1t, m\u00e1rmint azzal a kez\u00e9vel, amelyikkel nem fogta a maga mell\u00e9 helyezett, telet\u00f6m\u00f6tt sz\u00f6vetszatyrot. \u201eElmegy? Elmegy?\u201d, kezdett m\u00e9g jobban kacagni, \u201ede h\u00e1t mindig mindenki elmegy. Ezen s\u00edrni? Kedves h\u00f6lgy. Hehehe\u201d, igaz\u00e1n cs\u00fany\u00e1n nevetett \u00e9s igaz\u00e1n \u0151szint\u00e9n. \u201eAny\u00e1m mindig azt mondta, hogy a n\u0151k sz\u00f6rny\u0171ek. Csak a f\u00e9rfiak rosszabbak n\u00e1luk. Hehehehe\u201d, \u00e9s mintha egyre r\u00e9szegebb lett volna, holott nem is l\u00e1ttam inni. \u201eT\u0151lem az Ica ment el. J\u00f3van. Menjen. Szaladjon, amerre l\u00e1t, na\u2026\u201d, mondta tov\u00e1bb g\u00f6c\u00f6gve, csak elbizonytalanodtam, hogy m\u00e9g mindig nevetni akar-e. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy meg\u00f6lelem \u2013 csak \u00fagy, vagy az Ica miatt, vagy magam\u00e9rt, de r\u00e1j\u00f6ttem, hogy iszony\u00fa b\u00fcd\u00f6s, b\u00fcd\u00f6s, cs\u00fanya \u00e9s nagyon \u00f6reg embereket pedig nem szoktunk \u00f6lelgetni, vagy ritk\u00e1bban, \u00edgy ink\u00e1bb zsebre tettem az \u0151 gyan\u00fas zsebkend\u0151j\u00e9t, majd a saj\u00e1t taknyosomat. \u201eLehet, hogy visszaj\u00f6n, nem?\u201d, k\u00e9rdeztem bizonytalanul. \u201eMi? Az Ica? Azt pr\u00f3b\u00e1lja meg. Visszaj\u00f6het, de megj\u00e1rja\u201d, v\u00f6r\u00f6s\u00f6d\u00f6tt el az arca. De j\u00f3 neki, el tudja k\u00fcldeni az Ic\u00e1t, legal\u00e1bbis azt hiszi, gondoltam irigykedve, m\u00edg a metr\u00f3 lass\u00edtott, \u00e9s meg\u00e1llt, az ajt\u00f3ban buliba k\u00e9sz\u00fcl\u0151 fiatalok tolongtak b\u00fcd\u00f6s energiaitalszagot \u00e1rasztva, \u00e9n pedig \u00e9szrevettem, hogy meg\u00e9rkeztem, \u00edgy gyorsan elk\u00f6sz\u00f6ntem a borszag\u00fa f\u00e9rfit\u0151l, \u00e9s a t\u00e1sk\u00e1mmal a kezemben kitopogtam a k\u00e9nyelmetlen csizm\u00e1mban, \u201ekezics\u00f3kolom, h\u00f6lgyem\u201d, ki\u00e1ltott m\u00e9g ut\u00e1nam lelkesen, \u00e9s ett\u0151l a kezics\u00f3kolomt\u00f3l a majdnem saut\u00e9 kacsa mintha megint moccant volna a gyomromban, majd a mozg\u00f3l\u00e9pcs\u0151n \u00fagy \u00e9reztem, hogy elhagy minden er\u0151m, \u00e9s mindj\u00e1rt elesek. G\u00f6rcs\u00f6sen kapaszkodtam a fekete, piszkos szalagba, mert a mocskos peronon vagy a jegykezel\u0151 mellett m\u00e9g a szerelmemben sem akartam \u00f6sszeesni.<\/span><\/p>\n

Kalligram, 2022,\u00a0 ISBN: 9789634683339<\/span><\/p>\n

Continue reading Majdnem negyven – r\u00e9szlet<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":9434,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[566,9],"tags":[],"class_list":["post-19642","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-566","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/19642","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/9434"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=19642"}],"version-history":[{"count":3,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/19642\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":19645,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/19642\/revisions\/19645"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=19642"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=19642"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=19642"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}