{"id":1926,"date":"2018-02-10T20:33:58","date_gmt":"2018-02-10T20:33:58","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/betoro-a-mestersegem\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:58","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:58","slug":"betoro-a-mestersegem","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/betoro-a-mestersegem\/","title":{"rendered":"Bet\u00f6r\u0151 a mesters\u00e9gem"},"content":{"rendered":"

\n\u00a0“Nincsen abban semmi sz\u00e9gyen
\n\u00a0Cuki falalt az \u00e9n kisbab\u00e1m
\n\u00a0Most j\u00f6ttem \u00e9n V\u00e1cr\u00f3l k\u00e9rem,
\n\u00a0H\u00e9t m\u00e1zs\u00e1t pihent a v\u00e9rem…
\n\u00a0…kihalt az utca, kihalt a v\u00e1ros,
\n\u00a0Reggelre nem tudni ki lesz a k\u00e1ros.”<\/p>\n

\nMentem az ut\u00e1n, pontosan a hetedik ker\u00fclet egyik riaszt\u00f3an lepusztult, elhanyagolt negyed\u00e9ben, m\u00e9lyen azon t\u0171n\u0151dve, t\u00f6prengve, hogy hol, merre hallottam ezeket az egykor divatos, m\u00e1ra m\u00e1r avitt, csib\u00e9szes dallam foszl\u00e1nyokat. Abban voltam biztos csup\u00e1n, hogy eredetileg a dal sz\u00f6veg nem \u00edgy, nem ebben a sorrendben szokott elhangozni. Ez valami r\u00f6gt\u00f6nz\u00f6tten kiagyalt, \u00f6nk\u00e9nyesen \u00e1thangolt egyveleg.
\nHogyan sz\u00f3lhat \u00fagy, ahogy az \u0151sid\u0151kben meg\u00edrt\u00e1k?- n\u00e9ztem fel arra az ablakra, ahol az el\u0151ad\u00f3 szem\u00e9ly\u00e9t, kil\u00e9t\u00e9t sejtettem. Pillanatokkal k\u00e9s\u0151bb l\u00e1ttam is. Egy f\u00e9lig leszakadt f\u00fcgg\u00f6ny n\u00e9lk\u00fclikarnis m\u00f6g\u00f6tt imbolyogva. Elk\u00e9pedtem. Ember ez egy\u00e1ltal\u00e1n? – tettem fel magamnak a k\u00e9rd\u00e9st. Szellemnek, l\u00e1tom\u00e1snak t\u0171nt ink\u00e1bb. Jelens\u00e9gnek. Leped\u0151, vagy mi lehetett a v\u00e1ll\u00e1n, h\u00e1t\u00e1n, fej\u00e9t h\u00f3feh\u00e9r fejfed\u0151re eml\u00e9keztet\u0151 csukja takarta. \u00dajfent felharsan\u00f3 \u00e9nekl\u00e9se, de ink\u00e1bb kornyik\u00e1l\u00e1sa mintha egyenesen repedt faz\u00e9kra lett volna hangszerelve. T\u00e9nyleg, h\u00e1t ki fia-borja lehet ez? Hogy zajonghat, l\u00e1rm\u00e1zhat ilyen zavartalanul? A k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g oly annyira betegesen kezdett elhatalmasodni rajtam, hogy gondoltam, felki\u00e1ltok neki.
\nElhat\u00e1roz\u00e1somat tett k\u00f6vette, k\u00f6r\u00fcltekint\u0151en, megfontoltan, udvariasan, abban a rem\u00e9nyben, hogy az Esopusi mese megism\u00e9tl\u0151dik. A dics\u00e9r\u0151, sz\u00edvhez sz\u00f3l\u00f3szavak olyannyira meg fogj\u00e1k hatni, – ha nem is a fa tetej\u00e9n, – az emeleten l\u00e9v\u0151t, hogy megillet\u0151d\u00f6tts\u00e9g\u00e9ben ki fogja ejteni a „cs\u0151r\u00e9b\u0151l” a sajtot. Azaz k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb k\u00e9rlel\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl felfedi a titk\u00e1t.
\nTeh\u00e1t:
\n– Uram!
\nTudom, hogy \u00d6n nemzetk\u00f6zileg ismert, rajongott, n\u00e9pszer\u0171 opera\u00e9nekes. Hogy csak a magyar kiv\u00e1l\u00f3s\u00e1gokr\u00f3l tegyek eml\u00edt\u00e9st, t\u00fal tesz Sz\u00e9kely Mih\u00e1ly, Sim\u00e1ndi J\u00f3zsef produkci\u00f3j\u00e1n is. Sz\u00e1mtalan elismer\u00e9s, kit\u00fcntet\u00e9s tulajdonosa. \u00c9lvezettel hallgattam, hogy a k\u00f6nny\u0171 m\u0171fajban is jeleskedik. \u00c1rulja el, hogy honnan ismeri az el\u0151bb \u00e9nekelt dalt?
\nA v\u00e1lsz maga volt a d\u00f6bbenet. S\u00e1t\u00e1ni g\u00fanykacaj. Kacagj Bajjaz\u00f3! M\u00e9g mindig a h\u00e1tt\u00e9tb\u0151l, a h\u00e1zi kulissz\u00e1k m\u00f6g\u00fcl.
\nAmit hirtelen\u00e9ben el\u0151t\u0171n\u0151 arca megpillant\u00e1sakor \u00e9reztem, le sem tudom \u00edrni. Ha nem lett volna mellettem egy villanyoszlop, h\u00e1t mit ne mondjak…..Iszony\u00faan ismer\u0151s volt. Valaha a K\u00e1d\u00e1r korszak m\u00e9ly\u00e9n egy\u00fctt loptunk, csaltunk, hazudtunk, valamelyik k\u00fclv\u00e1rosi kocsma italm\u00e9r\u0151 pultja m\u00f6g\u00f6tt.
\nDe halljuk \u0151t mag\u00e1t. Annyira szenilis lett az \u00e9vek folyam\u00e1n, hogy mondanival\u00f3j\u00e1t k\u00e9nytelen vagyok „leford\u00edtani,” „\u00e1t\u00fcltetni”az \u00e9n st\u00edlusomnak megfelel\u0151en.
\n– Valaha opera\u00e9nekesnek k\u00e9sz\u00fcltem. \u00c1m hi\u00e1ba \u00e9nekeltem, \u00e1ri\u00e1ztam \u00e9jt, nappall\u00e1 t\u00e9ve a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban, utcasarkon is, kopott kalappal a kezemben, sokadszor is elutas\u00edtottak. Erre elmentem kocsm\u00e1rosnak. Ott figyeltem fel erre a sl\u00e1ger f\u00e9les\u00e9gre, vagy mire. A himnuszom lett. Sok\u00e1ig nem gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dhettem a hangomban itt. Saj\u00e1t hangomban. Egyik ujonck\u00e9nt \u00e9rkezett koll\u00e9g\u00e1m ( EZ \u00c9N VOLTAM) h\u00e1t…a ty\u00fak jobban \u00e9rtett az abc-hez mint ahogy \u0151 gyakorolta a szakm\u00e1t. Miut\u00e1n mindig elm\u00e9rte mag\u00e1t, p\u00f3tl\u00e1sk\u00e9nt aagyon hamis\u00edtott v\u00edzzel mindent. A v\u00edzben alig volt bor, a p\u00e1linka f\u00e9l\u00e9kben m\u00e9g annyi sem. M\u00e9gis engem r\u00fagtak ki. A feles\u00e9gem ugyancsak. Kapn\u00e1m a kezem k\u00f6z\u00e9, ennyi id\u0151 ut\u00e1n is azt a nem k\u00edv\u00e1natos koll\u00e9g\u00e1t.(M\u00e9g j\u00f3, hogy nem ismert meg, \u00e9s nem ny\u00falt id\u00e1ig a keze.) –Egyb\u0151l felel\u0151ss\u00e9gre vonn\u00e1m.
\n– A baj nem j\u00e1r egyed\u00fcl, elvesztettem az okm\u00e1nyaimat is. Semmi n\u00e9lk\u00fcl mentem Gy\u00fct\u00f6get\u00e9sb\u0151l. \u00dcveget kuk\u00e1ztam, szem\u00e9tdombon kotor\u00e1sztam. Amelyik h\u00e1zn\u00e1l nem tartottak kuty\u00e1t, ott ny\u00fal, liba, kacsa is akadt. Ell\u00e1togattam olcs\u00f3 „k\u00f6pk\u00f6d\u0151kbe” (kocsma). Amelyik tr\u00f3gernek m\u00e1r t\u00falzottan le volt esve az \u00e1lla, az el\u0151l m\u00e1r kaptam is el a f\u00e9lig telt kors\u00f3t, poharat. \u00c9telmarad\u00e9kos ed\u00e9ny sem maradhatott ki a sorb\u00f3l. Egyszer r\u00e1akadtam egy koszlott b\u0151r\u00f6ndre. Abban a minut\u00e1ban beindult az agyam. Eszembe jutott egy h\u00edres, h\u00edrhedt sz\u00e1zad eleji b\u0171n\u00fcgy. Nem L\u00e9derern\u00e9 \u00fcgyetlenked\u00e9se Kodelka hentes mester feldarabolt holttest\u00e9vel. Hanem….Amint kiv\u00e1gtam az alkalmatoss\u00e1g alj\u00e1t, m\u00e1r rohantam is a legk\u00f6zelebbi p\u00e1lyaudvarra. Nagy k\u00f6r\u00fcltekint\u00e9s k\u00f6zepette egyszer csak l\u00e1tom, hogy egy paraszt b\u00e1csika b\u0151r\u00f6ndj\u00e9t gazd\u00e1tlanul hagyva, n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9st tesz az utas t\u00e1j\u00e9koztat\u00f3 t\u00e1bla fel\u00e9. Nosza fogtam az \u00e9n b\u0151r\u00f6nd\u00f6met \u00e9s egy mozdulattal r\u00e1emeltem az \u00f6v\u00e9re. Cip\u0151m orr\u00e1val m\u00e9g el\u0151re is toltam n\u00e9h\u00e1ny m\u00e9terrel. Ha l\u00e1tta volna az atyafi k\u00e9ts\u00e9gbeesett arc\u00e1t! Mint a m\u00e9rgezett eg\u00e9r. T\u0151lem megk\u00e9rdezte vagy \u00f6tsz\u00f6r, hogy nem l\u00e1ttam-e a tettest. R\u00e1ztam a fejem, mint ahogy egy eldugult perselyt szok\u00e1s. M\u00e1r rohantam is a bolha piacra.
\nTudja milyen j\u00f3l meg lehet \u00e9lni ebb\u0151l? Igaz nem sok\u00e1ig. A felt\u0171n\u00e9st ker\u00fclend\u0151, naponta kellett v\u00e1ltoztatnom a sz\u00ednhelyeket. K\u00f6zben le nem vettem a szemem a sajt\u00f3r\u00f3l sem. Amikor megakadt a szemem a b\u0151r\u00f6nd\u00f6s tr\u00fckk c\u00edm\u0171 cikken \u00e9s, hogy milyen nagy er\u0151kkel nyomoznak az ismeretlen tettes ut\u00e1n, egyb\u0151l elhaj\u00edtottam a b\u0171njelet. Egy\u00e9bk\u00e9nt ekkorra m\u00e1r olyan jelent\u0151s bev\u00e9telre tettem szert, hogy kib\u00e9relhettem ezt a lak\u00e1st. Meg ami maradt. Nem tagadom, k\u00f6zel vagyok a hetvenhez, m\u00e9gsem adom fel. Csak az\u00e9rt is opera\u00e9nekes leszek. K\u00e9sz idi\u00f3t\u00e1k lakj\u00e1k ezt a h\u00e1zat. V\u00e9gelgyeng\u00fcl\u00e9sben szenved\u0151k, nagyot hall\u00f3k, f\u00e9l b\u00e9n\u00e1k, f\u00e9l n\u00f3t\u00e1sok. Ilyenek. Azt sem tudj\u00e1k, mi t\u00f6rt\u00e9nik t\u0151l\u00fck k\u00e9t m\u00e9terre, nem hogy a f\u00f6l\u00f6tt\u00fck l\u00e9v\u0151 emeleten. Kedvemre \u00e1ri\u00e1zhatok. <\/p>\n

Bet\u00f6r\u0151 a mesters\u00e9gem? Lesz. Az emeletes besz\u00e1mol\u00f3 olyannyira felcsig\u00e1zta a fant\u00e1zi\u00e1mat, hogy magamra kezdtem \u00e9rteni, vonatkoztatni a „kocsma sl\u00e1ger” c\u00edm\u00e9t. Nem tudom honnan v\u00e9ve elgondol\u00e1somhoz a b\u00e1tors\u00e1got, elhat\u00e1roztam: els\u0151 adand\u00f3 alkalommal kalap\u00e1csot fogok ragadni. T\u00f6r\u00f6k, z\u00fazok. Az sem marad sok\u00e1ig k\u00e9rd\u00e9s, hogyan \u00e9s hol. A logika azt k\u00f6vetelte, hogy gyakorlat hi\u00e1ny\u00e1ban iskol\u00e1s fokon kezdjem. Az als\u00f3 tagozatt\u00f3l kezdjem. Az als\u00f3 tagozatt\u00f3l kezdve, azt\u00e1n majd megl\u00e1tjuk, vagy meg se \u00e9rj\u00fck.
\n\u00c1ld\u00e1sosnak semmik\u00e9pp sem nevezhet\u0151 tev\u00e9kenys\u00e9gemet teh\u00e1t az alapokn\u00e1l, aff\u00e9le „v\u00e9nasszonyos” helyeken kezdtem.
\nAz els\u0151 sz\u00ednhelyen – egy borosty\u00e1nba burkolt csal\u00e1di h\u00e1zn\u00e1l – szinte semmit sem kellett tennem. Csak s\u00e9t\u00e1lni, be, a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ba. Ami csukl\u00f3p\u00e1nttal „rendelkezett”, az mind t\u00e1rva-nyitva \u00e1llt. Er\u0151sen sz\u00fcrk\u00fclt m\u00e1r, a felh\u0151k is s\u00f6t\u00e9tedtek, m\u00e9gis j\u00f3l ki lehetett venni a kertben kapar\u00e1sz\u00f3 v\u00e9nember „salabakter szer\u0171” alakj\u00e1t. M\u00e9g ink\u00e1bb akkor, amikor, – hozz\u00e1 sem kezdve a „kutakod\u00e1shoz”- eg\u00e9sz k\u00f6zelr\u0151l szembes\u00fcltem vele. Sssz! De nem.
\n– V\u00e9gre megoszthatom valakivel hossz\u00fara ny\u00falt mag\u00e1nyomat. – ny\u00fajtotta fel\u00e9m mintegy megnyugtat\u00e1sk\u00e9nt munk\u00e1t\u00f3l tiszt\u00e1talan kez\u00e9t. Semmit mond\u00e1s lenne \u00fagy jellemezni lelki\u00e1llapotomat, hogy k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s maradtam. \u00c9rz\u00e9sem szerint m\u00e1zs\u00e1s k\u0151 g\u00f6rd\u00fclt ki bel\u0151lem. Remeg\u00e9s, r\u00e1zta, d\u00falta gyomrom, a pamlagon kezdett megnyugodni, ahov\u00e1 le lettem fektetve, hogy ism\u00e9t gyermek legyek. Ap\u00f3 alakja egy\u00e1ltal\u00e1n nem nyomaszt\u00f3an magasodott f\u00f6l\u00e9m. Ked\u00e9lyesen mes\u00e9lt, lepergette el\u0151ttem eg\u00e9sz „elvet\u00e9lt \u00e9let\u00e9t”. H\u00e1ny sz\u00e1zszor m\u00e1r?
\nA semmihez sem foghat\u00f3 t\u00f6rt\u00e9net ut\u00e1n azon sem csod\u00e1lkoztam, hogy reggel oldal szalonn\u00e1val, kolb\u00e1sszal, diszn\u00f3sajttal keltem \u00fatra. Mint egy garabonci\u00e1s di\u00e1k. Azon t\u0171n\u0151dve k\u00f6zben, hogy ki lehetett –esetleg mi – \u00e9jszakai sz\u00e1ll\u00e1sad\u00f3m. Filantr\u00f3p (emberbar\u00e1t) , f\u00f6ld\u00f6n k\u00edv\u00fcli? Kihunyt elme h\u00e1borodott? Egykor \u00f6nmag\u00e1ra er\u0151szakolt, majd megunt remete \u00e9let el\u0151l menek\u00fcl\u0151?
\nTekintve, hogy v\u00e1laszt sehonnan sem kaptam, folytattam tov\u00e1bb az \u00fatkeres\u00e9st, abban a rem\u00e9nyben, hogy a k\u00f6vetkez\u0151kben, csupa felki\u00e1lt\u00f3jellel fogok tal\u00e1lkozni. Bizonyoss\u00e1ggal, hat\u00e1rozotts\u00e1ggal. \u00dagy fog menni a bet\u00f6r\u00e9s, mint a karika ( kalap\u00e1cs ) csap\u00e1s.
\nMondjam azt, hogy megint nem volt szerencs\u00e9m? Mondom. Nem tudtam, nem kellett a k\u00f6vetkez\u0151 kiszemelt ingatlanban sem. Ahol ki\u00e9lhettem volna annak rendje-m\u00f3dja szerint \u00faj kelet\u0171 szenved\u00e9lyemet.
\n– Csak nem akar bet\u00f6rni? R\u00e1ad\u00e1sul ilyen korai id\u0151ben. – vont k\u00e9rd\u0151re egy n\u0151 a kiszemelt h\u00e1z kapuj\u00e1ban \u00e1llva, le nem v\u00e9ve a tekintet\u00e9t a g\u00f6rcs\u00f6sen kezemben szorongatott kalap\u00e1csr\u00f3l. Mintha csak meg\u00e9rezte volna ide val\u00f3 k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9semet, sz\u00e1nd\u00e9komat.
\n– De igen, az\u00e9rt vagyok itt. Feleltem tudat alatti \u0151szintes\u00e9ggel. \u00c1m, hogy oda pillantottam, \u00e9n is egyb\u0151l felocs\u00fadtam. R\u00f6gvest kiv\u00e1gtam magam.
\n– Vicceltem csak. – n\u00e9ztem az asszonyra tettetett mosollyal.
\n-.Itt tal\u00e1ltam, valahol a f\u0171ben. R\u00f6gt\u00f6n \u00e1tadom, ha akarja. – tettem m\u00e9g hozz\u00e1.
\n– Nem akartam eldobni, nehogy valaki komolyan b\u0171nbe essen a l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1t\u00f3l.
\n– Na j\u00f3! Ne menteget\u0151zz\u00f6n. – csilingelt fel a h\u00f6lgyb\u0151l felszabadultan a nevet\u00e9s.
\n– \u00c9n sem komolyan gondoltam. Maga m\u00e1r t\u00fal \u00f6reg ahhoz, hogy ilyesmire vetemedjen. No Isten \u00e1ldja.
\nA kacaj m\u00e9g sok\u00e1ig elk\u00eds\u00e9rt. Ki\u00e9rdemes\u00fclt b\u0171n\u00f6z\u0151 lettem. H\u00e1t akkor most mihez kezdjek. Akasszam fel magam?
\nHa \u00f6sszeadn\u00e1k a p\u00e9nzt a k\u00f6t\u00e9lhez a kedves olvas\u00f3k!<\/p>\n

Continue reading Bet\u00f6r\u0151 a mesters\u00e9gem<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":31,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[159,9],"tags":[],"class_list":["post-1926","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-159","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1926","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/31"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1926"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1926\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1926"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1926"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1926"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}