{"id":1909,"date":"2018-02-10T20:33:58","date_gmt":"2018-02-10T20:33:58","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/ellopott-husvet\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:58","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:58","slug":"ellopott-husvet","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/ellopott-husvet\/","title":{"rendered":"Ellopott H\u00fasv\u00e9t"},"content":{"rendered":"

„\u00c1prilisban lesz h\u00fasv\u00e9t, k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k r\u00e1, m\u00e9g ha szeg\u00e9nyesen is, meg\u00fcnneplem!” – morfond\u00edroztam magamban.\u00a0 Eml\u00e9kszem, hogy tavaly h\u00fasv\u00e9t el\u0151tt megett\u00fck a sonk\u00e1t, mert Dod\u00f3, \u00e9letem p\u00e1rja, nagyon h\u00e1nyad\u00e1n volt, \u00e9pp csak pisl\u00e1kolt benne az \u00e9let. H\u00e1rom nap m\u00falva megint visszasz\u00f6k\u00f6tt test\u00e9be az er\u0151. Nagy nehezen elcipeltem az orvoshoz, az t\u00e1pszert \u00edrt f\u00f6l neki, mint a bab\u00e1knak, egy heti adagot kiv\u00e1ltottunk, azt\u00e1n v\u00e9ge. Elfogyott a p\u00e9nz\u00fcnk. Tavasszal \u00e9s ny\u00e1ron k\u00f6nnyebb volt, m\u00e9g az \u0151sz is elm\u00falt valahogy, minden olcs\u00f3bb, mint t\u00e9len. Most is el\u0151szedtem a fant\u00e1zi\u00e1mat, vegeta levest f\u0151ztem, bele\u00fct\u00f6ttem egy toj\u00e1ss\u00e1rg\u00e1j\u00e1t, meg beszereztem cs\u00e9csi szalonn\u00e1t. Naponta megett\u00fcnk vagy f\u00e9l kil\u00f3 savany\u00fa k\u00e1poszt\u00e1t, azt \u00edrta az egyik \u00fajs\u00e1g, hogy az egy „vitamin bomba”.
\nAhhoz m\u00e1r nem voltunk el\u00e9g fiatalok, hogy Angli\u00e1ba menj\u00fcnk, ott \u00e1ll\u00edt\u00f3lag van munka, meg p\u00e1r h\u00e9t ut\u00e1n hazah\u00fazott volna benn\u00fcnket a honv\u00e1gy. B\u00e9la is ott dolgozott, aki k\u00f6lcs\u00f6nadta egy \u00e9vre a lak\u00e1s\u00e1t. Zs\u00f3ka, a l\u00e1nyom vett egy tragacsot, f\u00e9l milli\u00f3k\u00e9rt, h\u00e1t gurult, z\u00f6ldik\u00e9nek nevezte, mert z\u00f6ld volt. M\u00e9g mindig nem ment f\u00e9rjhez, pedig m\u00e1r elm\u00falt harminc. \u00daszott az ad\u00f3ss\u00e1gban.
\nA hajl\u00e9ktalanokat elzavart\u00e1k az alulj\u00e1r\u00f3kb\u00f3l, ki tudja hov\u00e1 mentek. Ha Zs\u00f3k\u00e1hoz igyekeztem a trolin, mindig megfigyeltem egy otthontalan embert, ott \u00e9lt az egyik t\u00edzemeletes panelh\u00e1z el\u0151tti parkban, sz\u00e9pen berendezkedett, rekami\u00e9ja, kis s\u00e1tra is volt. Gondoltam odamegyek \u00e9s besz\u00e9lgetek vele, de f\u00e9ltem, hogy elzavar. Ha h\u0151s\u00e9g volt, ha dermeszt\u0151 hideg, ha sz\u00e9l f\u00fajt, ha es\u0151 esett, akkor sem mozdult t\u00e1maszpontj\u00e1r\u00f3l, ott \u00e9lte \u00e1t az id\u0151j\u00e1r\u00e1s viszontags\u00e1gait.
\nRem\u00e9nykedt\u00fcnk, hogy majd jobbra fordul sorsunk, egy pap mondta nekem, hogy „a rem\u00e9ny hal meg utolj\u00e1ra”. Lehet, hogy igaza van. Dod\u00f3, ez a fekete bajuszos nyizege ember nem tudott dolgozni, hiszen h\u00e1lni j\u00e1rt bel\u00e9 a l\u00e9lek, de a hajl\u00e9ktalan \u00e9veit lassan elfelejtette.
\nMost m\u00e1r nem kellett behunyni a szem\u00fcnket, ha az alulj\u00e1r\u00f3kban r\u00e1nk vicsor\u00edtott az utc\u00e1n lak\u00f3k szemtelen nyomora. Sokan \u00e9lhettek a budai hegyekben \u00f6sszet\u00e1kolt kalyib\u00e1kban, \u00e9s im\u00e1dkoztak, hogy meg\u00e9rj\u00e9k a tavaszt, a tavaszi zsong\u00e1st, a term\u00e9szet \u00fajra\u00e9led\u00e9s\u00e9t, a kikeletet. A t\u00e1rsadalom k\u00f6ny\u00f6rtelen\u00fcl le\u00edrta \u0151ket. A Fed\u00e9l N\u00e9lk\u00fcl-t \u00e1rul\u00f3knak odanyomtak k\u00e9tsz\u00e1z forintot, m\u00e9g a lapot sem vett\u00e9k el, ezzel megnyugtatt\u00e1k lelkiismeret\u00fcket. Pedig az otthontalanok \u00faj \u00e9letet tudtak volna kezdeni, ha m\u00e9g nem rokkant meg teljesen az eg\u00e9szs\u00e9g\u00fck.
\nDod\u00f3t m\u00e9g Zoli b\u00e1csi bora is \u00e9letben tartotta, k\u00e9tsz\u00e1z\u00e9rt adott egy f\u00e9l litert, \u00e9n csak egy kis poh\u00e1rral k\u00f3stoltam meg bel\u0151le, mert egy\u00e1ltal\u00e1n nem ittam. A kis\u00f6reg V\u00e1c melletti telk\u00e9n bor\u00e1szkodott, majd kicsattant az eg\u00e9szs\u00e9gt\u0151l, nem \u00fagy mint az \u00e9n Dod\u00f3m, akinek csak s\u0171r\u0171 fekete szem\u00f6ld\u00f6ke \u00e9s fekete sz\u00far\u00f3s szeme \u00e1rulta el, hogy p\u00e1r \u00e9ve milyen j\u00f3k\u00e9p\u0171 volt az \u00e9n lovagom. Az eg\u00e9sz f\u00e9rfi j\u00f3 ha negyvenh\u00e9t kil\u00f3 volt. Most is hallom a m\u00e1sik szob\u00e1b\u00f3l neh\u00e9z k\u00f6h\u00f6g\u00e9s\u00e9t, \u00e9s a TV hangj\u00e1t, sokszor \u00e9jjel \u00e9n z\u00e1rom el a masin\u00e1t, mert k\u00f6zben Dod\u00f3 elalszik.
\nSokszor gondolkodom azon, hogy tudn\u00e9k-e egyed\u00fcl \u00e9lni, \u00e9s a v\u00e1laszom, hogy: igen! De Dod\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl soha, \u00f6sszef\u0171z\u00f6tt benn\u00fcnket az eltelt t\u00edz esztend\u0151. Neh\u00e9z \u00e9veket csin\u00e1ltunk v\u00e9gig, j\u00f3ban rosszban egy\u00fctt voltunk. Most \u00fct\u00f6tt \u00e9jf\u00e9lt a fali\u00f3ra, tegnap tizenk\u00e9t fok meleg volt, h\u00e1t nagyon eleg\u00fcnk volt m\u00e1r a t\u00e9lb\u0151l, v\u00e1rtuk a tavaszt!
\nA billi\u00e1rd goly\u00f3-sim\u00e1ra leborotv\u00e1lt fej\u0171 k\u00f6nyves bez\u00e1rt, \u00e1tadta a k\u00f3cer\u00e1jt egy fiatal p\u00e1rnak, nem nagy forgalmuk volt, mert nem sz\u00e1z\u00e9rt, hanem dr\u00e1g\u00e1bban adtak el k\u00f6nyvet, \u00edgy az antikv\u00e1rium h\u00edre megkopott, alig volt vev\u0151.
\nAlad\u00e1r kint volt Sv\u00e1jcban kar\u00e1csonykor, \u0151 volt az egyetlen bar\u00e1tunk. Ha elszeg\u00e9nyedsz, menek\u00fclnek t\u0151led az emberek. Most hunyt el az \u00f6ccse, k\u00e9t h\u00e9tig siratt\u00e1k temet\u00e9s el\u0151tt, voltak vagy sz\u00e1zan a v\u00e9gs\u0151 b\u00facs\u00fan\u00e1l. Ez is felment, t\u00f6bb mint f\u00e9l milli\u00f3ba ker\u00fclt. Nem \u00e9rdemes meghalni sem. Marcsi a n\u0151v\u00e9rem m\u00e9g mindig seg\u00edtett minket, f\u0151leg az \u00e9n nyugd\u00edjamb\u00f3l \u00e9lt\u00fcnk, Dod\u00f3 nem tudott dolgozni f\u00e9l t\u00fcd\u0151vel. A m\u00e1sik fel\u00e9t elmeszes\u00edtett\u00e9k. Kapott valami csek\u00e9lyke j\u00e1rad\u00e9kot, az is t\u00f6bb volt, mint a semmi.
\nCsak nagy hidegek idej\u00e9n f\u0171t\u00f6tt\u00fcnk, m\u00e1skor felvett\u00fcnk k\u00e9t-h\u00e1rom pul\u00f3vert, \u00e9s kardig\u00e1nokat. Ennyire m\u00e9g nem viselt meg a t\u00e9l, mint a legut\u00f3bbi. \u00c1lmom, hogy egyszer P\u00e1rizsba menjek, mert m\u00e9g ott sem voltam, nem val\u00f3sult meg, Dod\u00f3 azt mondta, hogy \u00e9bredjek m\u00e1r fel \u00e9s \u00e9ljek a val\u00f3s\u00e1gban! De sz\u00ednes k\u00e9pzelg\u00e9sek \u00e9s ill\u00fazi\u00f3k n\u00e9lk\u00fcl neh\u00e9z volt elviselni a h\u00e9tk\u00f6znapokat. Mindennek tudtam \u00f6r\u00fclni, m\u00e9g ha k\u00e9t ceruza elemet vettem, m\u00e9g annak is.
\nEgy \u00e9ve j\u00e1rtam egy pszichi\u00e1terhez, SZTK alapon, h\u00e1t az egy nagy sz\u00e1m volt! Ilyen j\u00f3 orvossal m\u00e9g nem tal\u00e1lkoztam, nemcsak receptet \u00edrt fel, hanem elbesz\u00e9lgetett velem. Volt is mir\u0151l. Elkapott a t\u00e9li depresszi\u00f3, \u00e9s mint minden \u00e9vben, orb\u00e1ncf\u0171 te\u00e1t ittam ellene. \u00c9rdekes, tavasszal mindig meggy\u00f3gyultam az elk\u00f6vetkez\u0151 t\u00e9lig. Tal\u00e1n mert sz\u00fcleim is t\u00e9len hagyt\u00e1k itt az \u00e1rny\u00e9kvil\u00e1got, persze a kar\u00e1csony az\u00e9rt sz\u00e9p volt mindig.
\nA boldogs\u00e1ghoz nem kell sok, apr\u00f3 dolgok is jelenthetnek \u00f6r\u00f6met, el\u00e9g az is, ha s\u00fct a Nap, \u00e9s kiny\u00edlik az aranyes\u0151, vir\u00e1gba borulnak a f\u00e1k, \u00e9s \u00e1prilisban orgon\u00e1val van tele a v\u00e1ros. \u00daj szerelmek indulnak, van, aminek \u00e9ppen v\u00e9ge lesz, p\u00e1r \u00e9v m\u00falva \u00faj csemet\u00e9kkel gyarapodik az orsz\u00e1g. Az \u00e9let megy a maga \u00fatj\u00e1n, megism\u00e9tli \u00f6nmag\u00e1t, mint a term\u00e9szet, ami minden \u00e9vben elk\u00e1pr\u00e1ztatja az embereket, persze nem az \u00e1rvizekre \u00e9s rettenetes es\u0151kre gondolok, vagy a v\u00f6r\u00f6s iszapra, hanem a t\u00f6bbire.
\nDod\u00f3 lehet, hogy meger\u0151s\u00f6dik, \u00e9s elmegy majd dolgozni, \u00e9s k\u00f6nnyebben \u00e9l\u00fcnk. Ezekkel a gondolatokkal v\u00e1rjuk a tavaszt, a meg\u00fajul\u00e1st.<\/p>\n

Continue reading Ellopott H\u00fasv\u00e9t<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":242,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[157,9],"tags":[],"class_list":["post-1909","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-157","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1909","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/242"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1909"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1909\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1909"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1909"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1909"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}