{"id":1865,"date":"2018-02-10T20:33:57","date_gmt":"2018-02-10T20:33:57","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/aszperzsan-es-zulejka\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:57","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:57","slug":"aszperzsan-es-zulejka","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/aszperzsan-es-zulejka\/","title":{"rendered":"Aszperzs\u00e1n \u00e9s Zulejka"},"content":{"rendered":"

\nEgyszer volt, hol nem volt, tal\u00e1n igaz sem volt, de \u00fagy mes\u00e9lt\u00e9k, hogy \u00e9lt valamikor a mes\u00e9s-Keleten k\u00e9t \u00f6regasszony, kiket Aszperzs\u00e1nnak \u00e9s Zulejk\u00e1nak h\u00edvtak. Menyecske koruk \u00f3ta \u00e9ltek f\u00e9rjeik oldal\u00e1n, szomsz\u00e9dokk\u00e9nt egy-egy sz\u00e9p kertes h\u00e1zban, de m\u00e1r akkor sem kerest\u00e9k egym\u00e1s t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1t.
\nMiut\u00e1n \u00f6zvegyen maradtak, \u00e9s a gyerekek is r\u00e9ges-r\u00e9gen kirep\u00fcltek a csal\u00e1di f\u00e9szekb\u0151l, jobb h\u00edj\u00e1n n\u00e9ha-n\u00e9ha megl\u00e1togatt\u00e1k egym\u00e1st, hiszen az embernek m\u00e9giscsak kell valakihez sz\u00f3lni. T\u00f6rt\u00e9net\u00fcnk idej\u00e9n Zulejka hetven, Aszperzs\u00e1n nyolcvan\u00f6t \u00e9ves volt, \u00e9s meg kell mondanunk ezek a besz\u00e9lget\u00e9sek egyik\u00fck \u00e9p\u00fcl\u00e9s\u00e9re sem szolg\u00e1ltak. Ki nem \u00e1llhatt\u00e1k egym\u00e1st \u00e9s folyton folyv\u00e1st egym\u00e1son k\u00f6sz\u00f6r\u00fclt\u00e9k a nyelv\u00fcket.
\nA hetven \u00e9ves g\u00fanyosan anyj\u00e1nak nevezte a nyolcvan\u00f6t esztend\u0151st, \u00e9s az sem maradt ad\u00f3s a v\u00e1lasszal:
\n– Na, j\u00f3l van l\u00e1nyk\u00e1m – mondta egyszer az id\u0151sebbik, mikor is a magas s\u00f6v\u00e9nnyel k\u00f6r\u00fclvett kertj\u00e9ben s\u00e9t\u00e1lgatott – sz\u00e9p a szemed b\u00fazak\u00e9kje, a szem\u00f6ld\u00f6k\u00f6d feket\u00e9je; r\u00f3zsa arc\u00fa sz\u00e9p kis l\u00e1nyk\u00e1m, piros vir\u00e1g a te kis sz\u00e1csk\u00e1d; feszes hamvas a te k\u00e9t melled, ak\u00e1r a h\u00f3 feh\u00e9r kebled – a v\u00e9ns\u00e9g k\u00e9ts\u00e9gk\u00edv\u00fcl rendelkezett n\u00e9mi k\u00f6lt\u0151i v\u00e9n\u00e1val. \u00d3, milyen k\u00e1r – folytatta imm\u00e1r pr\u00f3z\u00e1ban – hogy aranyhajad f\u00e9nyl\u0151 arcodat elfedi, \u00e9s milyen k\u00e1r, hogy hamvas kezecsk\u00e9ddel ilyen t\u00fcsk\u00e9s r\u00f3zs\u00e1kat kell szedned.
\nVigy\u00e1zz, meg ne sebezd magad, mert sz\u0171zi v\u00e9red m\u00e9g pecs\u00e9tet hagy bl\u00fazocsk\u00e1don – cs\u00fafol\u00f3dott torz vigyorral a banya.
\n\u00c9pp akkor haladt el az uralkod\u00f3 fia, az ifj\u00fa herceg szolg\u00e1l\u00f3j\u00e1val, inkognit\u00f3ban a kert el\u0151tt. Miut\u00e1n akaratlanul is v\u00e9gighallgatta Aszperzs\u00e1n szavait, \u00edgy sz\u00f3lt k\u00eds\u00e9r\u0151j\u00e9hez:
\n– H\u0171 szolg\u00e1m, j\u00f3l jegyezd meg ezt a h\u00e1zat, holnap majd ide t\u00e9rsz vissza l\u00e1nyk\u00e9r\u0151be any\u00e1mmal. Igaz, nem l\u00e1ttam m\u00e9g ezt a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 hajadont, de \u00e9desanyja le\u00edr\u00e1sa ut\u00e1n m\u00e1ris szerelemre gy\u00faltam ir\u00e1nta. T\u00f6rt\u00e9njen b\u00e1rmi is, ez a l\u00e1ny az eny\u00e9m lesz!
\nA hercegnek nem kellett sok\u00e1ig gy\u0151zk\u00f6dni az anyj\u00e1t – \u0151 maga is k\u00edv\u00e1ncsi lett a mes\u00e9s sz\u00e9ps\u00e9g\u0171 teremtm\u00e9nyre; t\u00fal ezen ideje volt m\u00e1r kih\u00e1zas\u00edtani a fi\u00e1t – m\u00e1snap befogatott a hintaj\u00e1ba \u00e9s szolg\u00e1j\u00e1val, valamint h\u00e1rom palotabeli asszonnyal Aszperzs\u00e1n h\u00e1z\u00e1hoz hajtatott.
\nAz \u00f6regasszony megillet\u0151dve fogadta a cifra vend\u00e9geket, de amikor a herceg anyja el\u0151\u00e1llt fia l\u00e1nyk\u00e9r\u00e9si sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1val, egy csap\u00e1sra megk\u00f6nnyebb\u00fclt:
\n– \u00d3, az \u00e9n kicsis l\u00e1nyk\u00e1m! – csillant meg ravaszk\u00e1san a szeme – \u00f3, h\u00e1t \u0151 val\u00f3s\u00e1gos arany\u00e9kszer, minden foga egy-egy igazgy\u00f6ngy, \u00e9js\u00f6t\u00e9t selymes haja a derek\u00e1ig \u00e9r, de nem is folytatom, hisz szavakkal vissza nem adhat\u00f3 az \u0151 sz\u00e9ps\u00e9ge.
\n– Nagyszer\u0171! Mondd, l\u00e1thatn\u00e1m ezt a csod\u00e1latos teremtm\u00e9nyt? – k\u00e9rdezte izgalm\u00e1ban tapsikolva a herceg anyja.
\n– Nem, att\u00f3l f\u00e9lek, hogy most m\u00e9g nem. Tudod, nagyon sz\u00e9gyenl\u0151s az \u00e9n l\u00e1nyk\u00e1m, nem sz\u00edvesen mutogatja mag\u00e1t, meg azt\u00e1n azt sem akarom, hogy szolg\u00e1d rajta legeltesse a szem\u00e9t. Ha \u0151t f\u00e9rfiember megl\u00e1tja, r\u00f6gt\u00f6n elveszti a fej\u00e9t, \u00e9s nem akarom kitenni ilyesfajta kellemetlens\u00e9gnek az \u00e9n kicsik\u00e9met.
\n– Igen, azt hiszem igazad van – felelte a herceg anyja – de legal\u00e1bb a kisujj\u00e1t, ha l\u00e1thatn\u00e1m.
\n– Rendben van, gyertek el k\u00e9t nap m\u00falva, addig besz\u00e9lek a l\u00e1nyommal
\nAszperzs\u00e1n m\u00e9g aznap este \u00e1tment\u00a0 Zulejk\u00e1hoz, \u00e9s azt mondta neki:
\n– Pici l\u00e1nyom! Akarsz-e egy vagyont \u00e9r\u0151 eljegyz\u00e9si gy\u0171r\u0171t a kisujjadra? Igen? Akkor b\u00edzz\u00e1l bennem… nem kell m\u00e1st tenned, mint k\u00e9t napig bivalytejbe \u00e1ztatni a kisujjadat, azt\u00e1n \u00e9n befestem r\u00f3zsasz\u00edn\u0171 henn\u00e1val, ut\u00e1na nem lesz m\u00e1s dolgod, minthogy \u00e1t gyere hozz\u00e1m, \u00e9s adott jelre kidugd ujjacsk\u00e1d a kisablakon. \u00cdgy is t\u00f6rt\u00e9nt; k\u00e9t nap m\u00falva, mikor a herceg anyja megl\u00e1tta Zulejka ujj\u00e1t, elragadtat\u00e1s\u00e1ban felki\u00e1ltott:
\n– Milyen sz\u00e9p is lehet a l\u00e1ny, ha m\u00e1r az ujja is ilyen gy\u00f6ny\u00f6r\u0171! – azzal egy gy\u00e9m\u00e1ntgy\u0171r\u0171t vett el\u0151 ersz\u00e9ny\u00e9b\u0151l \u00e9s felh\u00fazta Zulejka kisujj\u00e1ra.
\n– Nos – sz\u00f3lt \u00e1lnokul Aszperzs\u00e1n – a l\u00e1nyk\u00e9r\u00e9s megt\u00f6rt\u00e9nt \u00e9s \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, hogy f\u00e9rjhez adom \u00e9rintetlen vir\u00e1gsz\u00e1lamat a herceghez. Ugyanakkor elv\u00e1rom, hogy az esk\u00fcv\u0151 napj\u00e1ig gyolcsba burkolt l\u00e1nyomra k\u00f6nt\u00f6st, f\u00e1tyolt ter\u00edtsetek, hogy b\u00e1rki fia-borja meg ne l\u00e1thassa \u0151t.
\n\u00cdgy is t\u00f6rt\u00e9nt. Zulejk\u00e1t lef\u00e1tyolozva vitt\u00e9k a palota egyik emeleti szob\u00e1j\u00e1ba. Odalent megkezd\u0151d\u00f6tt a lagzi, mulatott a n\u00e1szn\u00e9p, lassan m\u00e1r kezdtek elf\u00e1radni a sok ev\u00e9sbe-iv\u00e1sba. A t\u00fcrelmetlen herceg \u00e9jf\u00e9l ut\u00e1n benyitott v\u00e1lasztottja szob\u00e1j\u00e1ba, \u00e9s amint felemelte a f\u00e1tylat, \u00e9s kig\u00f6ngy\u00f6lte a gyolcsb\u00f3l Zulejk\u00e1t, r\u00e9m\u00fclten felki\u00e1ltott:
\n– Micsoda? Hogy ez a r\u00e1ncos arc\u00fa, fonnyadt mell\u0171, aszott, fogatlan v\u00e9ns\u00e9g lenne az \u00e9n feles\u00e9gem?! \u00d3 istenek… soha! – h\u00f6r\u00f6gte, \u00e9s d\u00fch\u00e9ben, sz\u00e9gyen\u00e9ben kil\u00f6kte az \u00f6regasszonyt az ablakon.
\nAz zuhan\u00e1sa k\u00f6zben k\u00e9ts\u00e9gbeesetten kalimp\u00e1lt a kez\u00e9vel, azt\u00e1n nagy nyekken\u00e9ssel a h\u00e1t\u00e1ra esett. Nem \u00e9rtett szeg\u00e9ny semmit; ny\u00f6gd\u00e9cselve, megv\u00e1lt\u00e1sk\u00e9nt v\u00e1rta a hal\u00e1lt. Tal\u00e1n ott is v\u00e9gezte volna a palota kertj\u00e9ben, de \u00e9ppen ez id\u0151ben, \u00e9ppen abban a kertben bolyongott minden t\u00fcnd\u00e9rek nagy hatalm\u00fa fejedelme, Akeriosz, akinek nagy gond nyomta a v\u00e1ll\u00e1t. Egyetlen l\u00e1nya volt ennek a var\u00e1zsl\u00f3nak, de mi\u00f3ta a t\u00fcnd\u00e9rl\u00e1ny vil\u00e1gra j\u00f6tt, soha senki nem hallotta \u0151t nevetni. Tudta az apja, hogy nagy a baj, s\u00f3hajtozva, lehajtott fejjel b\u00f3kl\u00e1szott a palota kertj\u00e9ben, s keser\u0171 gondja k\u00f6zepette annyira elszakadt a k\u00fclvil\u00e1gt\u00f3l, hogy csaknem r\u00e1l\u00e9pett Zulejk\u00e1ra.
\n– H\u00e9! – h\u0151k\u00f6lt vissza az utols\u00f3 pillanatban – H\u00e1t te mit keresel itt?
\n– Idedobtak, h\u00e1t itt vagyok – ny\u00f6gd\u00e9cselte az \u00f6regasszony.
\n– Hopp, \u00e1lljunk csak meg! – gondolta a var\u00e1zsl\u00f3 – tal\u00e1n az a l\u00e1nyom baja, hogy soha nem l\u00e1tott m\u00e9g emberi arcot… ki tudja, ez a v\u00e9ns\u00e9g tal\u00e1n meg tudja nevettetni.
\n– Figyelj r\u00e1m! – sz\u00f3lt Zulejk\u00e1hoz – ha meg tudod nevettetni a l\u00e1nyomat, teljes\u00edtem egy k\u00edv\u00e1ns\u00e1godat, b\u00e1rmi is legyen az.
\nAz \u00f6regasszony beleegyezett, hisz sz\u00e1m\u00e1ra minden jobb volt, mint t\u00f6r\u00f6tt bord\u00e1kkal, h\u00e1ton fekve ny\u00f6gd\u00e9cselni. Miut\u00e1n \u00edgy megegyeztek, Akeriosz a karj\u00e1ba kapta \u00e9s a l\u00e1nya el\u00e9 vitte.
\nZulejka k\u00ednkeservesen pukedlizett a t\u00fcnd\u00e9rkisasszony el\u0151tt, azt\u00e1n nyekeregni kezdett:
\n– \u00d3 l\u00e1nyk\u00e1m, t\u00fcnd\u00e9rl\u00e1nyk\u00e1m, l\u00e1tt\u00e1l-e m\u00e1r \u00e9letedben ilyen sz\u00e9p gy\u00f6ngyfogakat, ilyen r\u00f3zs\u00e1s ajkat, ilyen hamvas arcb\u0151rt… l\u00e1ttad-e keblemnek narancs\u00e1t, telihold k\u00e9pm\u00e1s\u00e1t?
\nOlyan furcsa volt az \u00f6regasszony, olyan furcsa a besz\u00e9de, hogy a t\u00fcnd\u00e9rl\u00e1nyb\u00f3l kit\u00f6rt a kacag\u00e1s.
\n– H\u00e1t – mondta – ha a ti vil\u00e1gotokban te sz\u00e9pnek sz\u00e1m\u00edtasz, akkor \u00e9n ink\u00e1bb maradok t\u00fcnd\u00e9rl\u00e1ny az \u00e9n vil\u00e1gomban – azzal meg\u00e1ll\u00edthatatlanul nevetett tov\u00e1bb. A kacag\u00f3 l\u00e1ny l\u00e1tt\u00e1n teljess\u00e9 v\u00e1lt apja boldogs\u00e1ga \u00e9s Zulejk\u00e1hoz fordult:
\n– Elmondhatatlanul h\u00e1l\u00e1s vagyok neked… halljam mit k\u00edv\u00e1nsz?
\nZulejka nem sokat t\u00f6prengett:
\n– Szeretn\u00e9k \u00fajra tizenhat \u00e9ves lenni, szeretn\u00e9m a h\u00e1tralev\u0151 id\u0151met tizenhat \u00e9ves l\u00e1nyk\u00e9nt le\u00e9lni.
\nAkeriosz b\u00f3lintott, az \u00f6regasszony homlok\u00e1ra tette a kez\u00e9t, \u00e9s elmondta az ilyenfajta \u00e1tv\u00e1ltoz\u00e1sra szolg\u00e1l\u00f3 var\u00e1zsig\u00e9t: H\u00f3kusz p\u00f3kusz, diadal – Zulejka l\u00e9gy fiatal!
\n\u00c9s a csoda megt\u00f6rt\u00e9nt; a v\u00e9ns\u00e9g egy szempillant\u00e1s alatt ragyog\u00f3 sz\u00e9ps\u00e9g\u0171 fiatal l\u00e1nny\u00e1 v\u00e1ltozott.
\n– Itt egy t\u00fck\u00f6r… el\u00e9gedett vagy? – k\u00e9rdezte Akeriosz.
\n– M\u00e9g t\u00f6bb is ann\u00e1l! – ugr\u00e1ndozott \u00f6r\u00f6m\u00e9ben a l\u00e1ny; csin\u00e1lt egy piruettet, vetett n\u00e9h\u00e1ny cig\u00e1nykereket, azt\u00e1n megcs\u00f3kolta Akerioszt \u00e9s hipp-hopp, ismeretlen fiatal l\u00e1nyk\u00e9nt s\u00e9t\u00e1lt ki a palot\u00e1b\u00f3l.
\nSoha senki nem tudhatja, hogy mi j\u00e1tsz\u00f3dhat le egy bossz\u00fara \u00e9hes n\u0151 lelk\u00e9ben, de p\u00e1r nap m\u00falva Zulejka bekopogott Aszperzs\u00e1nhoz. Az, miut\u00e1n v\u00e9gighallgatta a l\u00e1ny elbesz\u00e9l\u00e9s\u00e9t – tegy\u00fck hozz\u00e1, Zulejka nem mindent val\u00f3s\u00e1gh\u0171en mondott el – leesett \u00e1llal, d\u00f6bbent irigys\u00e9ggel b\u00e1mult a t\u00fcnem\u00e9nyre.
\n– Jaj, Zulejka, tudod, hogy \u00e9n mindig is a javadat akartam… van f\u00e9lretett p\u00e9nzem, nem is kev\u00e9s – dadogta – \u00e9n az \u00f6sszeset neked adom, csak avass be engem ebbe a fiatal\u00edt\u00f3 var\u00e1zslatba!
\n– Nem a p\u00e9nzed kell – v\u00e1laszolta Zulejka – de ha te mindig is a javamat akartad, \u00e9n sem maradhatok az ad\u00f3sod. Nos, halld a fiatals\u00e1g csodaszer\u00e9t: \u00e1ll\u00edts fel a kertedben k\u00e9t f\u00e9mhord\u00f3t; az egyikben lobog\u00e1sig felhev\u00edtett olaj legyen, a m\u00e1sikban j\u00e9ghideg v\u00edz. M\u00e1rt\u00f3zz meg fejed b\u00fabj\u00e1ig egy pillanatra a forr\u00f3 olajban, azt\u00e1n ugorj \u00e1t a hideg v\u00edzbe, \u00e9s a k\u00fara v\u00e9g\u00e9n feszes b\u0151r\u0171 fiatal l\u00e1ny leszel.
\nAszperzs\u00e1n elgondolkodott:
\n– H\u00e1t… – mondta v\u00e9g\u00fcl – \u00edgy edzik a h\u00edres damaszkuszi ac\u00e9lpeng\u00e9ket is, de \u00e9n az\u00e9rt m\u00e9gsem vagyok vasb\u00f3l. Mondd, nem lehetne ezt az eg\u00e9szet kev\u00e9sb\u00e9 forr\u00f3 olajjal megcsin\u00e1lni?
\n– Lehetne, de mondjuk egy hetven fokos meleg olajf\u00fcrd\u0151 ut\u00e1n, t\u00e1n ha t\u00edz \u00e9vet fiatalodn\u00e1l. A var\u00e1zslat l\u00e9nyege: min\u00e9l forr\u00f3bb a f\u00fcrd\u0151, te ann\u00e1l fiatalabb leszel.
\nA v\u00e9ns\u00e9g egy darabig h\u00fcmm\u00f6g\u00f6tt, de a fiatals\u00e1g ut\u00e1ni v\u00e1gy annyira elvette az esz\u00e9t, hogy a kertj\u00e9be hozatta a k\u00e9t hord\u00f3t. Miut\u00e1n t\u00fczet rakott az olajos hord\u00f3 alatt, \u00e9s rotyog\u00e1sig hev\u00edtette a folyad\u00e9kot, fel\u00e1llt egy sz\u00e9kre, k\u00e9szen arra, hogy megkezdje tort\u00far\u00e1j\u00e1t. Akkor Zulejka a v\u00e9ns\u00e9g m\u00f6g\u00e9 l\u00e9pett \u00e9s h\u00e1tulr\u00f3l \u00e1tkarolta derek\u00e1t:
\n– V\u00e1rj csak Aszperzs\u00e1n! \u00dagy gondolom kezdetnek el\u00e9g lesz, ha csak k\u00f6ny\u00e9kig ny\u00falsz az olajba.
\nAmint az \u00f6regasszony haboz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl bedugta jobb kez\u00e9t a t\u0171zforr\u00f3 olajba, f\u00e1jdalm\u00e1ban csaknem el\u00e1jult, \u00e9s ha a l\u00e1ny nem h\u00fazza vissza, bizony belesz\u00e9d\u00fcl a hord\u00f3ba.
\nAszperzs\u00e1n\u00a0 jajgatva dugta karj\u00e1t a hideg v\u00edzbe, \u00e9s miut\u00e1n kih\u00fazta onnan, elsz\u00f6rnyedten m\u00e9regette v\u00f6r\u00f6sre \u00e9gett kez\u00e9t.
\n– Na, hogy tetszik a k\u00fara? – k\u00e9rdezte Zulejka. N\u00e9zz csak a karodra, ez m\u00e1r megfiatalodott. L\u00e1tod milyen sz\u00e9p piros \u00e9s feszes a b\u0151r\u00f6d?
\nAszperzs\u00e1n karj\u00e1t l\u00f3b\u00e1lva, jajgatva ugr\u00e1lt a hord\u00f3k k\u00f6r\u00fcl.
\n– Bizony a fiatals\u00e1gnak \u00e1ra van – mondta komolys\u00e1got er\u0151ltetve mag\u00e1ra Zulejka – mivel te mindig is a javamat akartad, \u00e9n is tartom az \u00e1tv\u00e1ltoz\u00e1sodra adott szavamat: ha beleugrasz ebbe az olajf\u00fcrd\u0151be, meg fogsz v\u00e1ltozni…\u00a0 hitemre mondom, \u00fagy meg fogsz v\u00e1ltozni, hogy t\u00f6bb\u00e9 soha senki nem fog r\u00e1dismerni. \u00c9s most b\u00facs\u00fazzunk el egym\u00e1st\u00f3l any\u00e1m, akarom mondani, most m\u00e1r ink\u00e1bb nagyany\u00e1m – intett p\u00e1t Zulejka.
\nAzt\u00e1n csin\u00e1lt egy h\u00e1traszalt\u00f3t \u00e9s kacagva kisz\u00f6kd\u00e9cselt Aszperzs\u00e1n kertj\u00e9b\u0151l.\n<\/p>\n

\n
\n2012 november 1. d\u00edj<\/p>\n

Continue reading Aszperzs\u00e1n \u00e9s Zulejka<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":461,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[152,9],"tags":[],"class_list":["post-1865","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-152","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1865","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/461"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1865"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1865\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1865"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1865"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1865"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}