{"id":1835,"date":"2018-02-10T20:33:56","date_gmt":"2018-02-10T20:33:56","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/en-vagyok-en-de-ki-vagy-te\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:56","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:56","slug":"en-vagyok-en-de-ki-vagy-te","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/en-vagyok-en-de-ki-vagy-te\/","title":{"rendered":"\u00c9n vagyok \u00e9n, de ki vagy te?"},"content":{"rendered":"


\nM\u00e9g soha nem l\u00e1ttalak azel\u0151tt. \u00c9ppen mag\u00e1nyomba roskadtam, amikor mell\u00e9m \u00fclt\u00e9l a padra \u00e9s egy kis besz\u00e9lget\u00e9sre invit\u00e1lt\u00e1l. Mintha meg\u00e9rezted volna, hogy valami nyomja a sz\u00edvem, mintha tudtad volna, hogy le kell \u00fcln\u00f6d mell\u00e9m. Nem volt kedvem besz\u00e9lgetni, t\u00fal sok \u00e9s nagy volt bennem a f\u00e1jdalom, mert kil\u00e1t\u00e1stalannak, c\u00e9ltalannak \u00e9reztem az \u00e9letem. \u0150szinte gyermeki mosolyod, fiatalos lend\u00fcleted-kitart\u00e1sod, meghozta munk\u00e1d gy\u00fcm\u00f6lcs\u00e9t, \u00e9s \u00e9n nem tudtam ellen\u00e1llni neked. Megadtam magam a sorsnak.
\nGy\u00f6ny\u00f6r\u0171 ny\u00e1ri d\u00e9lut\u00e1n volt, \u00e9s tele volt a f\u0151t\u00e9r kuty\u00e1kat s\u00e9t\u00e1ltat\u00f3 emberekkel, gyermekeiket gondosan figyel\u0151 sz\u00fcl\u0151kkel, m\u00edg \u0151k gondtalanul kergett\u00e9k a galambokat, p\u00e1rokkal, akik boldogan adt\u00e1k \u00e1t egym\u00e1snak magukat \u00e9s hitt\u00e9k el abban a pillanatban, hogy az \u00e9let sz\u00e9p \u00e9s vel\u00fck nem fog t\u00f6rt\u00e9nni semmi rossz. Csak \u00e9n voltam szomor\u00fa ebben az eg\u00e9sz t\u00f6megben. Csak \u00e9n voltam tan\u00e1cstalan, \u00e1lltam \u00e9letem meredek szikl\u00e1j\u00e1nak sz\u00e9l\u00e9n, megv\u00e1lt\u00e1sra v\u00e1rva.
\nHogy h\u00edvnak, k\u00e9rdezted. V\u00e1laszoltam \u00e9s te is bemutatkozt\u00e1l. Kezet fogtunk \u00e9s m\u00e1r a szemedbe is bele mertem n\u00e9zni, mik\u00f6zben z\u00e1poroztak r\u00e1m, szok\u00e1sos, k\u00f6zhelyes k\u00e9rd\u00e9seid: mivel foglalkozom, hol lakom, stb.
\nK\u00f6zben \u00e9szre se vettem, hogy m\u00e1r nem is a teret figyelem, hanem r\u00e1d koncentr\u00e1lok, \u00e9s k\u00f6zben melegs\u00e9g \u00f6nti el a sz\u00edvem, mert rem\u00e9nyt l\u00e1ttam benned. Megl\u00e1ttam benned az \u00e9letet, \u00e9szrevettem benned J\u00e9zust.
\nElmondtam, hogy nincs munk\u00e1m, hajl\u00e9ktalan vagyok, seg\u00e9lyb\u0151l \u00e9lek \u00e9s a meleged\u0151be j\u00e1rok enni. V\u00e1rom a k\u00f6zmunkaprogram \u00e1ltal felk\u00edn\u00e1lt lehet\u0151s\u00e9get, hogy megmaradjon a seg\u00e9lyem, mert ha nem fogadom el, megsz\u00fcntetik. Szabadid\u0151mben n\u00e9ha \u00edrok. Ilyenkor le\u00edrom a hajl\u00e9ktalanok sors\u00e1t, probl\u00e9m\u00e1j\u00e1t, \u00f6r\u00f6meit, kudarcait \u00e9s mindennapos, kicsinyes kis sikereiket, amik enyh\u00edtik f\u00e1jdalmukat, elvonj\u00e1k figyelm\u00fcket szerencs\u00e9tlen \u00e9let\u00fckr\u0151l.
\nAzt\u00e1n vid\u00e1mabb t\u00e9m\u00e1kra \u00e9rt\u00fcnk, mintha sz\u00e1nd\u00e9kosan akartad volna elvonni a figyelmemet. M\u00e1r nem voltam annyira szomor\u00fa \u00e9s „nem is akartam leugrani arr\u00f3l a szikl\u00e1r\u00f3l”. El\u0151ttem pont akkor esett el egy gyerek, mert nem tudta elkapni a galambot, amit kergetett. F\u00f6lnevettem. L\u00e1ttam, hogy nem nagy a baj, \u0151 gyorsan fel\u00e1llt,\u00a0 s mintha mi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna, megint \u00fcld\u00f6z\u0151be vette. R\u00e1t\u00e9rt\u00fcnk a gyerekkorunkra, megk\u00e9rdezted, mi a kedvenc \u00e9telem, hol szeretn\u00e9k a vil\u00e1gon \u00e9lni, ha most nem itt \u00fcln\u00e9k, \u00e9s eml\u00e9kszem-e a m\u00falt h\u00e9tv\u00e9gi koncertre. Fiatalok egy csoportja tartott hirtelen biciklis bemutat\u00f3t, de ink\u00e1bb volt ez egyfajta gyakorlat, mint verseny. Amilyen hamar j\u00f6ttek, olyan hamar el is h\u00faztak. K\u00f6rbevett ugyan minket a t\u00e9r, sok mindenre odafigyel k\u00f6zbe-k\u00f6zbe, de nem szakadt el a fon\u00e1l k\u00f6zt\u00fcnk. Majd megh\u00edvt\u00e1l egy k\u00e1v\u00e9ra – biztos az\u00e9rt, mert mondtam, hogy hajl\u00e9ktalan vagyok – \u00e9s \u00e1t\u00fclt\u00fcnk egy naposabb r\u00e9sz\u00e9re a t\u00e9rnek. Innen m\u00e1s volt a megvil\u00e1g\u00edt\u00e1s, \u00faj sz\u00ednfoltot adott, \u00e9rtelmet a besz\u00e9lget\u00e9s\u00fcnknek. K\u00f6zben azon gondolkoztam, hogy te mivel foglalkozhatsz, mit csin\u00e1lsz, amikor \u00e9ppen nem emberekkel besz\u00e9lgetsz, hol laksz, ugyanazok a k\u00e9rd\u00e9sek, amiket \u00e9ppen te is k\u00e9rdezt\u00e9l t\u0151lem.
\nGondolatomban m\u00edg egy kicsit elfil\u00f3ztam, felr\u00e1zt\u00e1l \u00e9s egy j\u00f3t nevetve, enyh\u00e9n v\u00e1llon csapt\u00e1l, \u00e9s – ki tudja mi\u00e9rt – megh\u00edvt\u00e1l egy s\u00f6rre. Ezt mondom, nem \u00e9rdemlem meg, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m sz\u00e9pen a k\u00e1v\u00e9t, ne k\u00f6ltsd r\u00e1m a p\u00e9nzed. Kin\u00e9zetedre nem kaptam v\u00e1laszt, \u00e9s nem is mertem megk\u00e9rdezni. Gondoltam, aki egy zak\u00f3ban \u00e9s tiszta ingben van, az nem lehet hajl\u00e9ktalan. Biztos valamilyen iskol\u00e1ba j\u00e1rhatsz. Lehet, hogy \u00e9ppen egy f\u0151sulira vagy egyetemre.
\nVett\u00fcnk k\u00e9t dobozos s\u00f6rt \u00e9s vigy\u00e1zva, nehogy lebukjunk, nagyobb lend\u00fclettel kezdt\u00fck egym\u00e1st megismerni. Ahogy fogyott a s\u00f6r, vele ellent\u00e9tben ann\u00e1l jobban j\u00f6tt meg a hangulatom \u00e9s m\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r nevett\u00fcnk. \u00dagy \u00e9reztem, kialakult k\u00f6zt\u00fcnk egy alkalmi, bar\u00e1ti kapcsolat, j\u00f3l esett. Mindek\u00f6zben m\u00e9g mindig ott motoszk\u00e1lt a fejemben, hogy ki lehetsz te, aki ennyire \u00f6nzetlen\u00fcl \u00e9s bar\u00e1ts\u00e1gosan mell\u00e9m \u00fclsz, \u00e9s f\u00e9nyt hozol az \u00e9letembe.
\nSok\u00e1ig gondolkozhattam, mert hirtelen azt hittem, h\u00fcly\u00e9skedsz, led\u0151lt\u00e9l a padr\u00f3l. Ilyen nincs, mondtam magamban, egy s\u00f6rt\u0151l\u00a0 nem, egyt\u0151l nem r\u00fag be az ember. De ahogy tov\u00e1bb n\u00e9ztelek, l\u00e1ttam, hogy komolyabb a baj. A kezed \u00e9s a l\u00e1bad elkezdett r\u00e1ngat\u00f3zni, a sz\u00e1d furcsa fintorokat vetett, a l\u00e1bad \u00e9s val\u00f3j\u00e1ban az eg\u00e9sz tested elkezdett r\u00e1ngat\u00f3zni mintha \u00e1ramot vezettek volna bele.
\nMegr\u00e9m\u00fcltem, \u00e9s azt se tudtam, mit csin\u00e1ljak. Oldalra ford\u00edtottalak, mik\u00f6zben kezdtem r\u00e1j\u00f6nni bajod, betegs\u00e9ged igazi ok\u00e1ra: epilepszia. Na, m\u00e1r csak ez hi\u00e1nyzott, egy beteg. Pont velem. Mire feln\u00e9ztem egy tucat ember vett k\u00f6rbe minket. Volt k\u00f6zt\u00fck szerencs\u00e9re egy orvos, aki azonnal tudta mi a baj \u00e9s ment\u0151t h\u00edvott.
\nV\u00e9gig \u00f6ntudatlan maradt\u00e1l, de nem volt\u00e1l \u00e9letvesz\u00e9lyben. K\u00e9rd\u0151re vontak, hogy ki vagyok neked, mit keres\u00fcnk mi itt, mit csin\u00e1lunk. Elmondtam, hogy besz\u00e9lgett\u00fcnk \u00e9s ittunk egy s\u00f6rt. Sose l\u00e1ttalak azel\u0151tt. Meg\u00e9rkezett a ment\u0151 \u00e9s szem\u00e9lyazonoss\u00e1godat vizsg\u00e1lva, pap\u00edrokat kerestek, hogy meg tudj\u00e1k kil\u00e9ted. \u00c9n csak n\u00e9ztem \u00e9s \u00e1lltam, mint egy szobor, mozdulatlanul, majdnem els\u00edrtam magam. Kavarogtak a gondolataim k\u00f6r\u00fcl\u00f6tted.
\nJ\u00f6tt\u00e9l, hogy vigaszt \u00e9s rem\u00e9nyt hozz az \u00e9letembe, hogy utat mutass kil\u00e1t\u00e1stalannak t\u0171n\u0151 \u00e9letemb\u0151l, hogy megmentsd azt.
\nMost m\u00e1r v\u00e9gk\u00e9pp nem tudtam, mit csin\u00e1ljak magammal. Ki vagy te, honnan j\u00f6tt\u00e9l? Vajon tal\u00e1lkozunk m\u00e9g egyszer az \u00e9letben? Nevet\u00fcnk m\u00e9g? Megsimogatod m\u00e9g a lelkem \u00fagy, mint most tetted?
\nA m\u00e1snapi h\u00edrekben hallottam, hogy holtan vitt el a ment\u0151 egy hajl\u00e9ktalant, aki rosszul lett. Tudtam, hogy te vagy az.
\n\u00c9n akartam meghalni, \u00e9s te halt\u00e1l meg helyettem. \u00cdgy kellett megtudnom, hogy ki vagy.<\/p>\n

2012 okt\u00f3ber, harmadik d\u00edj<\/strong><\/em><\/p>\n

<\/font><\/p>\n

Continue reading \u00c9n vagyok \u00e9n, de ki vagy te?<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":174,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[149,9],"tags":[],"class_list":["post-1835","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-149","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1835","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/174"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1835"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1835\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1835"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1835"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1835"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}