{"id":1810,"date":"2018-02-10T20:33:55","date_gmt":"2018-02-10T20:33:55","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/egy-cigany-naplopo\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:55","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:55","slug":"egy-cigany-naplopo","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/egy-cigany-naplopo\/","title":{"rendered":"Egy Cig\u00e1ny Naplop\u00f3"},"content":{"rendered":"


\nDecember 24. Odakint gyeng\u00e9den sz\u00e1lling\u00f3zik a h\u00f3. A szoba ablak\u00e1b\u00f3l n\u00e9zem az aut\u00f3kat, ahogy lassan haladnak el\u0151re. Rem\u00e9nykedem, hogy lesz k\u00f6zt\u00fck egy ismer\u0151s kocsi, ami \u00e9rtem j\u00f6n, aminek j\u00f6nnie kellet volna. Csak a magam arc\u00e1t l\u00e1tom t\u00fckr\u00f6z\u0151dni \u00e9s egy ismeretlennel n\u00e9zek \u00f3r\u00e1kig farkas szemet.
\nG\u00f6rnyedten \u00fcl\u00f6k az ablakp\u00e1rk\u00e1nyon, b\u00e1r k\u00e9nyelmesen elf\u00e9rek rajta. \u00c9rzem a radi\u00e1tor meleg\u00e9t \u00e9s a hideg leveg\u0151 illat\u00e1t. Furcsa kever\u00e9k a kett\u0151, mert m\u00e9g jobban a bez\u00e1rts\u00e1g \u00e9rz\u00e9s\u00e9t kelti. A f\u00fcgg\u00f6nnyel egy v\u00e9d\u0151falat h\u00fazok magam k\u00f6r\u00e9 \u00e9s kiz\u00e1rom azokat, akik velem egy korteremben vannak. Pedig nem igaz\u00e1n zavarnak, hiszen mindenki az altat\u00f3 \u00e9s egy\u00e9b gy\u00f3gyszerek hat\u00e1sa alatt van. N\u00e9ha s\u00e9t\u00e1l erre egy \u00f6regember, aki \u00fagy h\u00fazza maga ut\u00e1n a papucs\u00e1t, mint egy rabl\u00e1ncot, amit egy kiss\u00e9 nagyra m\u00e9reteztek. Kib\u00fajhatna bel\u0151le, de szerintem nem akar. Fel-al\u00e1 s\u00e9t\u00e1l a cs\u00edkos pizsam\u00e1ban, ami szint\u00e9n nagy r\u00e1 \u00e9s ez az els\u0151 k\u00f6z\u00f6s benn\u00fcnk. Elh\u00faztam a f\u00fcgg\u00f6nyt \u00e9s elindultam az \u00e1gyamhoz, de m\u00e9g mindig az a 16 \u00e9ves komor, megf\u00e1radt arc lebeg el\u0151ttem, amivel m\u00e1r hossz\u00fa \u00f3r\u00e1kon \u00e1t egym\u00e1ssal szemben \u00fcl\u00fcnk, de nem besz\u00e9l\u00fcnk, \u00e9s nem is igaz\u00e1n ismerj\u00fck egym\u00e1st. \u00dajra hallottam a csoszog\u00e1st. Tudtam, hogy k\u00f6zeledik az \u00f6reg, akinek minden mozdulata el\u00e1rulta, hogy m\u00e1r felem\u00e9sztette a vil\u00e1g azt, amit\u0151l tart\u00e1sa lehetne. El\u0151vettem a szekr\u00e9nyemb\u0151l egy csomag n\u00e1polyit, amit m\u00e9g az el\u0151z\u0151 l\u00e1togat\u00e1s alkalm\u00e1val hagyott itt az, aki beutaltatott m\u00e1r harmadj\u00e1ra \u00e9s tal\u00e1n jogosan is, csak \u0151 nem tudta, hogy ut\u00e1lom a citromos n\u00e1polyit. Az \u00f6reg az ajt\u00f3 el\u0151tt meg\u00e1llt \u00e9s r\u00e1m n\u00e9zet. Tal\u00e1n meg\u00e9rezte, hogy akarok valamit. Intettem neki hogy j\u00f6jj\u00f6n ide \u00e9s \u0151 egy pillanatig sem gondolkodott rajta. Le\u00fclt mell\u00e9m, de nem sz\u00f3lt. Ak\u00e1r egy kisgyerek, aki j\u00f3l viselkedik, mert nem r\u00e9g lett leszidva. – K\u00e9r n\u00e1polyit? B\u00f3logat, hogy igen \u00e9s csak egy h\u00e1l\u00e1s pillant\u00e1ssal jelzi: k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m. Nem k\u00e9rdezek t\u0151le semmit, mert \u00e9rzem. Egy \u00f6sszet\u00f6rt 65 \u00e9ves szikla, amely m\u00e1r csak lebeg ebben a vil\u00e1gban, s a darabok sem tudj\u00e1k m\u00e1r, hogy hol a p\u00e1rjuk \u00e9s ekkor m\u00e9g jobban f\u00e9lek, mert \u0150t jobban ismerem, mint magam. \u0150 m\u00e1r elmondott mindent, pedig m\u00e9g csak az egyik csomag n\u00e1polyi fogyott el. \u00c9n pedig hi\u00e1ba faggatom azt a f\u00e9lkegyelm\u0171t, az ablakba, nem v\u00e1laszol, nem besz\u00e9l. Csak annyit tud, hogy szeretne hazamenni, mert szerelmes \u00e9s kar\u00e1csonykor a bar\u00e1taival szeretne lenni.\u00a0 Pr\u00f3b\u00e1ltam meggy\u0151zni, hogy este 9-kor m\u00e1r nem fognak \u00e9rte j\u00f6nni, de hi\u00e1ba.
\nGyorsan fogy a n\u00e1polyi. Miut\u00e1n kiraktam a m\u00e1sodik csomaggal, m\u00e1r nem volt mir\u0151l besz\u00e9lgetni, \u00edgy ott hagytam az \u00f6reget az \u00e1gyon \u00e9s vissza\u00fcltem a p\u00e1rk\u00e1nyra. Ujjra elindult az agyamban a k\u00e9perny\u0151k\u00edm\u00e9l\u0151. \u00dajra \u00e9s ujjra elk\u00e9pzeltem, ahogy kisz\u00e1llok a kocsib\u00f3l \u00e9s m\u00e1r v\u00e1rnak r\u00e1m. B\u00e1r j\u00f3l tudom, hogy ez nem \u00edgy lesz.\u00a0 \u00dagy d\u00f6nt\u00f6ttem, hogy teszek egy s\u00e9t\u00e1t a foly\u00f3son. Elindultam el\u0151re, mert m\u00e1sfele nem igaz\u00e1n lehetett volna menni, \u00e9s itt minden \u00fat az \u00e1gyamba vezet, \u00fagyhogy nem volt mit\u0151l tartanom. Lassan l\u00e9pkedek, mert sz\u00e9d\u00edt a hatalmas t\u00e9r l\u00e1tv\u00e1nya. Egy p\u00e1r elhagyatott tol\u00f3kocsi \u00e9s neves festm\u00e9nyek, amiket nem l\u00e1tok tiszt\u00e1n, de el\u00e9g betegek ahhoz, hogy egy kicsit \u00fagy \u00e9rezem, nem \u00e9n vagyok agyilag gondba. \u00c9n is rajzolok. Az sem igazi \u00e9s ez sem. Egy v\u00e1za, benne p\u00e1r sz\u00e1l vir\u00e1g. Vajon az az igazi bolond, aki festi a k\u00e9pet, hogy valamilyen jelet k\u00fcldj\u00f6n, b\u00e1r nem tudni hova tal\u00e1l, vagy az, aki azt hiszi, hogy ha sok\u00e1ig n\u00e9zi, meg\u00e9rti mit jelent.
\nFest\u0151k \u00e9s \u00e9rzelg\u0151s bolondok sz\u00ednezik e sz\u00ednh\u00e1zi porondot, \u00e9s \u0151k s\u00edrnak a boh\u00f3con.
\nAz \u00e1gyamban \u00e9bredek. A feh\u00e9r mennyezet m\u00e1r ismer\u0151s \u00e9s m\u00e9g mindig olyan semmitmond\u00f3, mint az els\u0151 nap. Enyh\u00e9n bolt\u00edves nem l\u00e1that\u00f3, hogy hol a sz\u00e9le mert nincsenek sarkai \u00e9s nem h\u00faz hat\u00e1rt semmi a fal \u00e9s a plafon k\u00f6z\u00f6tt. Ha sok\u00e1ig n\u00e9zi az ember hajlamos azt hinni, hogy egy h\u00f3feh\u00e9r burokban van. S tal\u00e1n ez\u00e9rt n\u00e9ztem \u00e9n is hossz\u00fa ideg. M\u00e9g miel\u0151tt elmer\u00fcln\u00e9k a v\u00e9gtelen szoba gondolat\u00e1ba, egy kedves hang h\u00edvja fel mindenki figyelm\u00e9t. hogy ma csoport ter\u00e1pia lesz , ami mindenkinek k\u00f6telez\u0151. B\u00e1r nem \u00e9rtem pontosan mi is az a csoport ter\u00e1pia, de vannak r\u00f3la sejt\u00e9seim. Reggeli ut\u00e1n a szok\u00e1sos gy\u00f3gyszeroszt\u00e1s. Begurul a kis kocsi \u00e9s kezd\u0151dik a bolond \u00f3ra.\u00a0 P\u00e1r \u00f3ra m\u00falva, mikor m\u00e1r \u00fagy \u00e9reztem, hogy eleget k\u00fczd\u00f6ttem az altat\u00f3 hat\u00e1sa ellen \u00e9s ink\u00e1bb lefekszem ujjra halottam a kedves hangot, ami mindenkit megszel\u00edd\u00edtve ir\u00e1ny\u00edt a folyos\u00f3 v\u00e9g\u00e9be, ami egy nagyszob\u00e1ba vezet. Asztalok, sz\u00e9kek, sz\u00ednes gy\u00f6ngy\u00f6k, gyurma, kr\u00e9ta. H\u00e1t ez volt a sejt\u00e9sem. Ha bolond vagy akkor f\u0171zz gy\u00f6ngy\u00f6kb\u0151l nyakl\u00e1ncot, meg gyurm\u00e1z att\u00f3l majd jobban leszel. \u00c9n nem. Ink\u00e1bb csak le\u00fcl\u00f6k. N\u00e9zem a t\u00f6bbieket. L\u00e1tni rajtuk, hogy a gy\u00f3gyszer m\u00e1r megtette hat\u00e1s\u00e1t. Mindenki nyugodt, egyet\u00e9rt\u0151, \u00e9s miut\u00e1n a kedves \u00e1pol\u00f3 mindenkinek elmondja, hogy mit kellene csin\u00e1lni, lassan a gy\u00f6ngy is felker\u00fcl a c\u00e9rn\u00e1ra. A gyurm\u00e1b\u00f3l is lesz valami \u00e9s el kell ismernem, hogy a gy\u00f3gyszeripar most t\u00e9nyleg kitett mag\u00e1\u00e9rt. A megt\u00f6rt arcok mosolyognak, \u00e9s azt hiszem, egy\u00a0 pillanatra megengedhetem magamnak hogy elfelejtsem, mi\u00e9rt vagyunk itt.\u00a0 Megnyugtat\u00f3 azt l\u00e1tni, hogy \u0151k m\u00e1r megfeledkeztek r\u00f3la. Nem tart sok\u00e1ig az ill\u00fazi\u00f3. A k\u00e9pet eltakarja egy feh\u00e9r monstrum \u00e9s m\u00e1r kezdem azt hinni, hogy megint az \u00e1gyamba fekszem. M\u00edg nem egy s\u00e1rga folt el\u00e1rulja, hogy ez nem a plafon \u00e9s van rajta valami zseb-szer\u0171 is.\u00a0 Ami most hozz\u00e1m sz\u00f3l? – H\u00e1t maga fiatalember mit szeretne? \u00c9reztem a hangj\u00e1n, hogyha azt mondom semmit, akkor majd finoman megpr\u00f3b\u00e1lna meggy\u0151zni, csin\u00e1ljak valamit \u00e9s az nekem lenne k\u00ednos. Ha tov\u00e1bb k\u00e9ne besz\u00e9lgetni egy zsebbel. –\u00a0 H\u00e1t\u00a0 rajzolok valamit, vagy nem tudom. Ez hatott. Elt\u0171nt hirtelen, mire a vak\u00edt\u00f3 feh\u00e9r\u00a0 ut\u00e1n megint megszokta\u00a0 szemem a l\u00e1mpaf\u00e9nyt, m\u00e1r el\u0151ttem volt a pap\u00edr \u00e9s a ceruza. Nem igaz\u00e1n gondolom, hogy itt a helyem, de valamivel el kell t\u00f6lteni az id\u0151t. A kezembe veszem a ceruz\u00e1t, amin l\u00e1tszik, hogy valami Tesc\u00f3s cucc, de v\u00e9g\u00fcl is mindegy. Lassan kezdek neki az els\u0151 vonalakat mindig halv\u00e1nyan. Ne kelljen rad\u00edrozni. A v\u00e1zlat l\u00e1gyan letisztul, igaz\u00e1b\u00f3l nincs tervem, hagyom, hogy a ceruza vigye a kezem. \u00dagy sincs annyi er\u0151m, hogy ir\u00e1ny\u00edtani tudn\u00e1m ezt a fenevadat, ami ide-oda r\u00e1ngatja a kezemet. L\u00e1gy vonalak jelennek meg a pap\u00edron. Halv\u00e1nyan rajzol\u00f3dik egy k\u00f6r, ami egy bolyg\u00f3ra hasonl\u00edt, de ez kev\u00e9s, legyen t\u00f6bb. \u00cdgy a teret, \u00e9s a t\u00e1vols\u00e1got jobban lehet \u00e9rz\u00e9kelni. M\u00e9g messzebb sz\u00e1llok az \u0171rbe.\u00a0 Egy ismeretlen arc, ami olyan k\u00f6zel van hozz\u00e1m, hogy \u00e9rzem az illat\u00e1t, de miel\u0151tt elkapn\u00e1m m\u00e1r elt\u0171nik. Villan\u00e1sok a s\u00f6t\u00e9tbe, amiket nem l\u00e1tok tiszt\u00e1n.\u00a0 Filmszakad\u00e1s. A val\u00f3s\u00e1g jelenl\u00e9t\u00e9t kezdem \u00e9rezni. Szagokat, amik kicsavarj\u00e1k a kezemb\u0151l a ceruz\u00e1t. A m\u00e9reg eljut az agyamig, s csak akkor nem f\u00e1j, ha hagyom magam. M\u00e9g gondolatba kap\u00e1l\u00f3dzok kicsit, h\u00e1tha nincs v\u00e9ge, de m\u00e1r csak a k\u00e9sz rajzot n\u00e9zem. \u00c9n csak \u00e1lmodok, \u00e9s a ceruza megteszi azt, amit \u00e9n nem merek . Nem tudom mi\u00e9rt. Tal\u00e1n az \u00e9n kedvem\u00e9rt, vagy valaki m\u00e1st szolg\u00e1l. De azt tudom, hogy mi m\u00e1r r\u00e9g h\u00e1l\u00e1tlan t\u00e1rsai vagyunk egym\u00e1snak. Ha nem tudok, akkor besz\u00e9l\u00a0 helyettem \u00e9s nem hazudik akkor sem ha k\u00e9rem.\u00a0 \u0150szintes\u00e9ge miatt pedig \u00e9n vagyok bolond.
\nFogom a rajzomat \u00e9s a zsebembe gy\u0171r\u0151m, mert ha j\u00f3l l\u00e1tom, a feh\u00e9rzsebes most j\u00e1r k\u00f6rbe \u00e9s am\u00fagy sem akarom, hogy felrakj\u00e1k a falra a t\u00f6bbi mell\u00e9. Van itt sok rajz \u00e9s m\u00e9g meg sem n\u00e9ztem egyiket sem. Felt\u00e1p\u00e1szkodok a sz\u00e9kb\u0151l, kicsit k\u00f6zelebb l\u00e9pek az egyikhez. Ez nem lehet! Ez nem lehet. A rajz amit k\u00e9t perce fejeztem be az- az \u00e9n zsebembe van.\u00a0 M\u00e9gis itt vannak a bolyg\u00f3k, meg az arc, amit m\u00e9g az el\u0151bb rajzoltam. Nem n\u00e9zem meg a zsebemet, mert tudom, hogy n\u00e1lam a rajz. M\u00e9g vettetem egy utols\u00f3 pillant\u00e1st a k\u00e9pre, miel\u0151tt elindultam a szob\u00e1ba. Megtapogatom az \u00e1gyam, megbizonyosodok, hogy t\u00e9nyleg eny\u00e9m \u00e9s a mennyezetnek intek j\u00f3\u00e9jszak\u00e1t.
\nKi\u00e1llok az erk\u00e9lyre. Ismer\u0151s az \u00e9rz\u00e9s. Tehetetlen\u00fcl l\u00e9pek k\u00f6zelebb a korl\u00e1thoz. Hideg csapja, m\u00e9g meztelen a testem. Lassan felk\u00faszik a v\u00e9r az agyamban \u00e9s l\u00fcktetni kezd a tark\u00f3m, mik\u00f6zben a sz\u00edvver\u00e9sem \u00e9rezhet\u0151en cs\u0151ken. Kinyitom a szemem, de s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g m\u00e1r elfoglalta a neki j\u00e1r\u00f3 teret \u00e9s mindent eltakar el\u0151lem, de \u00e9n mindent l\u00e1tok. Automatikusan vizualiz\u00e1lom az eml\u00e9kek alapj\u00e1n, hogy hol vannak a f\u00e1k, padok, hint\u00e1k \u00e9s mindemell\u00e9 p\u00e1rosul valami eml\u00e9kk\u00e9p. A szemem nem szokja meg a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9get, m\u00e9g mindig mindent hom\u00e1lyos foltnak l\u00e1tok. Nem sz\u00e1m\u00edt. M\u00e9g egy l\u00e9pes a korl\u00e1t. A hideg j\u00e1r\u00f3lap megnyugtat. Tudom, hogy m\u00e9g az erk\u00e9lyen vagyok. Magamba sz\u00edvom a p\u00e1r\u00e1s leveg\u0151t \u00e9s \u00e9rzem a t\u00e1voli szalma iz\u00e9t a sz\u00e1mba \u00e9s a f\u00fcst szag eml\u00e9keztet egy meleg kandall\u00f3ra, mellette \u00fcl valaki \u00e9s csak beleb\u00e1mul a t\u0171zbe. Elindul a kezem a korl\u00e1t fel\u00e9. M\u00e1r v\u00e1rom, hogy a tenyerem meg\u00e9rezze a hideg vas cs\u00edp\u00e9s\u00e9t \u00e9s v\u00e9gre j\u00f6jj\u00f6n, ami j\u00f6n.\u00a0 Megszor\u00edtom a cs\u00f6vet \u00e9s gyeng\u00e9den elrugaszkodom. M\u00e1r nem \u00e9rzem talpammal a hideg talajt. S mikor m\u00e1r tudom, hogy el\u00e9g nagy a lend\u00fclet, a tenyeremet a mellemre helyezem, h\u00e1tha a hideg k\u00e9z fel\u00e9breszt. Lehunyom a szemem, hagyom, hogy vigyen mag\u00e1val egy kis fuvallat, mesze az otthont ad\u00f3, de rideg \u00e9s hideg erk\u00e9lyr\u0151l. Kit\u00e1rom a karom, az ujjaim sz\u00e9tnyitom \u00e9s \u00e1tadom magam, a f\u00fclembe suttog\u00f3 sz\u00e9l egyre hangosabb dallam\u00e1nak. Ujjaimmal zongora sz\u00f3lamot j\u00e1tszok. A leveg\u0151be gyeng\u00e9den \u00fct\u00f6m le a l\u00e1thatatlan billenty\u0171ket, mik\u00f6zben valami hirtelen bel\u00e9m has\u00edt. A t\u00fcd\u0151m megtelik leveg\u0151vel, g\u00f6rcs szalad v\u00e9gig a testemen. Megfesz\u00edtem magam. A f\u00e1jdalom \u00e1tj\u00e1rja a testem \u00e9s egy \u00f6szt\u00f6n\u00f6s mozdulattal \u00f6sszegub\u00f3dzok. Tudom, hogy m\u00e9g \u00e9lek. A gondolatok most m\u00e9g gyorsabban cik\u00e1znak, m\u00e9gis sokkal tiszt\u00e1bbak. A f\u00e1jdalom a testembe t\u00fal nagy ahhoz, hogy az agyam feldolgozza, \u00edgy lekapcsolta, mint ahogy lekapcsolj\u00e1k a vonatokr\u00f3l a szerelv\u00e9nyt, amit m\u00e1r nem b\u00edr tov\u00e1bb mag\u00e1val vinni. Egymagam vagyok a v\u00e9gtelen gondolatok sokas\u00e1g\u00e1val. Minden, amit elk\u00e9pzelek, \u00e9rz\u00e9ki csal\u00f3d\u00e1ss\u00e1 v\u00e1lik. \u00c9rzem a vir\u00e1gok illat\u00e1t, amit megbolond\u00edt egy csipetnyi harmat. Kinyitn\u00e1m a szemem,hogy l\u00e1ssam, hol vagyok, de tudom csak a s\u00f6t\u00e9t semmit l\u00e1tn\u00e1m. Mindig tudtam, hogy a v\u00e1gyaink megt\u00f6ltik az \u00e1lmainkat, s \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb v\u00e1gyakat \u00e1lmodunk meg magunknak. Egyszer \u00e1lmodtam, hogy rep\u00fcl\u00f6k \u00e9s ut\u00e1na m\u00e9g nagyon sokszor. Az els\u0151 p\u00e1r alkalommal \u00e9lm\u00e9nyk\u00e9nt mes\u00e9ltem a bar\u00e1taimnak, de k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r r\u00e9miszt\u0151ek voltak a visszat\u00e9r\u0151 \u00e1lmok. Tudom, hogy v\u00e9get \u00e9r a rep\u00fcl\u00e9s. Hisz mit v\u00e1rhat az, aki leugrik egy erk\u00e9lyr\u0151l. \u00c9n m\u00e1r megkaptam, amit akartam. Semmit nem hagytam oda\u00e1t, most m\u00e9gis f\u00e9lek, hogy mindent elvesz\u00edtek. \u0150r\u00fcltet csin\u00e1lt bel\u0151lem egy \u0151r\u00fclt vil\u00e1g, ami csak a saj\u00e1t gyermekeit k\u00e9pes befogadni \u00e9s most m\u00e1r tudom, hogy akkor voltam a bolond mikor megadtam magam neki. Vissza,\u00a0 oda, ahonnan m\u00e1r egyszer letasz\u00edtott a semmi. \u00dajra megpr\u00f3b\u00e1lok leveg\u0151t venni. Ism\u00e9t \u00e9rzem a f\u00f6ld kegyetlen vonz\u00e1s\u00e1t, amint megpr\u00f3b\u00e1l er\u0151szakosan mag\u00e1hoz r\u00e1ntani. Kinyitom a szemem. L\u00e1tni akarom, hogy menyi id\u0151m van m\u00e9g a csat\u00e1ig. \u00d6k\u00f6lbe szor\u00edtom a kezem \u00e9s minden er\u0151mmel ord\u00edtok, a kezem elindul a f\u00f6ld fel\u00e9.
\nMindenem zsibbad. A szememet elk\u00e1pr\u00e1ztatja a \u00f6sszes s\u00e1rga \u00e1rnyalat, ami l\u00e9tezik, s mikor a szemeim m\u00e9g jobban \u00f6sszeszor\u00edtom, m\u00e9g intenz\u00edvebben hull\u00e1moznak el\u0151ttem. Pr\u00f3b\u00e1lok mozdulni, de nincs el\u00e9g v\u00e9r a karjaimba. A leveg\u0151 meglep\u0151en sz\u00e1raz \u00e9s furcsa f\u00e9mes \u00edz k\u00faszik fel az orromba, mik\u00f6zben a s\u00e1rga angyalk\u00e1k lassan elt\u0171nnek. Bizonytalan vagyok, kicsit \u00f6sszemos\u00f3dik minden, nem olyan r\u00e9g m\u00e9g a szob\u00e1mba \u00fcltem \u00e9s rap zen\u00e9t hallgattam, mik\u00f6zben valami sz\u00f6veget pr\u00f3b\u00e1ltam \u00edrni. Most meg nem igaz\u00e1n tudom, hol vagyok. De azt hiszem, felismerem. A feh\u00e9r mennyezet, ami most kiv\u00e9telesen szerintem valaki m\u00e1st pr\u00f3b\u00e1l megk\u00ednozni, mert nem t\u0171nik olyan szigor\u00fanak. Koncentr\u00e1lok, \u00e9s telepatikus \u00faton k\u00e9nyszer\u00edtem a l\u00e1baimat, hogy mozduljanak a f\u00f6ld fel\u00e9. M\u00e9g kapaszkodok kicsit, mikor megk\u00e9rdi a szobat\u00e1rsam, hogy j\u00f3l vagyok e. Mosolygok r\u00e1 \u00e9s elindulok a folyos\u00f3 v\u00e9gre. Minden olyan ismer\u0151s, bar\u00e1ts\u00e1gos. Jelent\u00e9ktelen eml\u00e9kek lebegnek a folyos\u00f3n, mik itt l\u00e9tem sor\u00e1n megt\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k a teret. Tal\u00e1n azt \u00e9rezz\u00fck otthonnak, ahol m\u00e1r el\u00e9g eml\u00e9ket t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk ahhoz, hogy b\u00e1rhova n\u00e9z\u00fcnk, magunkat l\u00e1ssuk benne \u00e9s nem sok k\u00f6ze van ahhoz, hogy hol vagyunk. Mik\u00f6zben az erk\u00e9ly ajtaj\u00e1t n\u00e9zem bevillan. M\u00e1r j\u00e1rtam itt. K\u00f6zelebb l\u00e9pek. A s\u00e1rgar\u00e9z kilincs k\u00f6nnyed\u00e9n megadja mag\u00e1t. Az ajt\u00f3 m\u00e9gsem ny\u00edlik. Tal\u00e1n csak nem nyomtam meg el\u00e9g er\u0151sen. Megpr\u00f3b\u00e1lom m\u00e9g egyszer \u00e9s eg\u00e9sz addig feszegetem, m\u00edg egy er\u0151s k\u00e9z elr\u00e1nt az ajt\u00f3t\u00f3l. Oda nem lehet kimenni, mondja a hang, \u00e9s akkor l\u00e1tom az \u00f6kl\u00f6mnyi lakatot az ajt\u00f3n. Ezt nem \u00e9rtem. K\u00f6zelebbr\u0151l megn\u00e9zem, h\u00e1tha m\u00e9gis nyitva van. Nem \u00e9rdekel, hogy mit mond a feh\u00e9r \u00f6lt\u00f6ny\u00f6s, tegnap m\u00e1r j\u00e1rtam itt \u00e9s akkor ki lehettet menni. Mikor z\u00e1rt\u00e1k be? – Nem tudom. Azt hiszem, \u00fagy egy \u00e9ve z\u00e1rt\u00e1k be, mert egy itt lak\u00f3 megpr\u00f3b\u00e1lt leugrani. Megmarkolom a lakatot \u00e9s nem tudom mi\u00e9rt, de teljes er\u0151mmel nekicsapom az ajt\u00f3nak. Elindulok c\u00e9ltalanul. P\u00e1r m\u00e9ter ut\u00e1n m\u00e1r l\u00e1s\u00edtottam egy kicsit, mikor az \u00f6lt\u00f6ny\u00f6s ut\u00e1nam ki\u00e1ltott.
\nH\u00e9 naplop\u00f3! Gyere vissza. Oda adom a ruh\u00e1id. – Mi\u00e9rt?
\nMindj\u00e1rt itt lesznek \u00e9rted.<\/p>\n

<\/font><\/p>\n

Continue reading Egy Cig\u00e1ny Naplop\u00f3<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":280,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[147,9],"tags":[],"class_list":["post-1810","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-147","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1810","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/280"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1810"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1810\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1810"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1810"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1810"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}