{"id":1776,"date":"2018-02-10T20:33:54","date_gmt":"2018-02-10T20:33:54","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/az-ajto\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:54","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:54","slug":"az-ajto","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/az-ajto\/","title":{"rendered":"Az ajt\u00f3"},"content":{"rendered":"


\nNem is olyan r\u00e9gen t\u00f6rt\u00e9nt. Egy kisebb t\u00e1rsas\u00e1ggal, akik r\u00e9gi ismer\u0151seim voltak, azon a napon kisebb unszol\u00e1suknak eleget t\u00e9ve, elment\u00fcnk egy s\u00f6r\u00f6z\u0151be. Az este egy kiss\u00e9 fel\u00fcletes k\u00e9rdezz-felelekkel indult, de n\u00e9mi id\u0151 eltelt\u00e9vel, ahogy old\u00f3dott a hangulat, eg\u00e9szen \u00edg\u00e9retesnek mutatkozott. A mind ink\u00e1bb elm\u00e9ly\u00fcl\u0151 t\u00e1rsalg\u00e1s fokozatosan jutott el a f\u00e9rj-feles\u00e9g-szeret\u0151 viszonyaihoz, s azok m\u00e1r-m\u00e1r k\u00ednos feltev\u00e9seihez.
\n– Szerintem, minden kapcsolatban a f\u00e9rjek j\u00e1tssz\u00e1k a f\u0151szerepet – sz\u00f3lt k\u00f6zbe John, mire minden tekintet a f\u00e9rfire szegez\u0151d\u00f6tt. – Rajtuk \u00e1ll vagy bukik egy h\u00e1zass\u00e1g mibenl\u00e9te. V\u00e9lem\u00e9nyem szerint, a „pancser” f\u00e9rjeknek h\u00e1rom fajt\u00e1j\u00e1t ismerhetj\u00fck. Az odaad\u00f3t, de sokszor vakot, a domin\u00e1nst, de sokszor d\u00fch\u00f6ng\u0151t, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl a s\u00edk h\u00fcly\u00e9t, vagyis a gyeng\u00e9t. Ez ut\u00f3bbi n\u00e9ha b\u00f6lcsebben viselkedik, mint b\u00e1rmelyik\u00fck az el\u0151z\u0151 k\u00e9t csoport\u00f3l. M\u00e9rt is? Nos, n\u00e9zz\u00fck az els\u0151t. Az odaad\u00f3, de vakot. Milyen is \u0151? Reggelt\u0151l estig robotol, mint egy \u00e1llat, mindent el\u0151teremt a feles\u00e9g\u00e9nek \u00e9s a gyermekeiknek, amit csak a lehet\u0151s\u00e9gei megengednek. Eg\u00e9sz \u00e1ll\u00f3 nap m\u00e1son sem j\u00e1r az esze, tal\u00e1n m\u00e9g \u00e1lm\u00e1ban is, mint hogy mindenhol minden k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt megfeleljen. A munkahely\u00e9n ig\u00e1sl\u00f3, otthon meg rabszolga, \u00f6nk\u00e9nt. Teh\u00e1t, abszol\u00fate kihaszn\u00e1lhat\u00f3, leuralhat\u00f3. Nem k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen okosak, hiszen sohasem l\u00e1tnak, \u00e9s tal\u00e1n nem is akarnak tov\u00e1bb l\u00e1tni az orrukn\u00e1l. Teh\u00e1t ide\u00e1lis csoportot k\u00e9peznek ezek a f\u00e9rjek mindazoknak, akik szeret\u0151 feles\u00e9geikk\u00e9nt h\u00e9tr\u0151l-h\u00e9tre megcsalj\u00e1k \u0151ket – egy kis sz\u00fcnetet tartott, majd folytatta. – A m\u00e1sik a domin\u00e1ns, sokszor d\u00fch\u00f6ng\u0151. \u0150ket sem t\u00fal neh\u00e9z r\u00e1szedni, de ha egyszer r\u00e1j\u00f6nnek a sum\u00e1ks\u00e1gra, h\u00e1t nem egyszer d\u00fch\u00f6ng\u0151 \u00e1llatt\u00e1 v\u00e1lnak. M\u00e1r nincs kontroll, elvesztett\u00e9k azt az im\u00e1zsukat, melyet sz\u00e9pen az \u00e9vek haladt\u00e1val fel\u00e9p\u00edtettek maguknak. A sorsuk gyakorlatilag megpecs\u00e9tel\u0151d\u00f6tt. Elvesztik \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9s\u00fcket, az alkohol, vagy a drogok rabj\u00e1v\u00e1 v\u00e1lnak az esetek t\u00f6bbs\u00e9g\u00e9ben. Innen neh\u00e9z a szabadul\u00e1s. Ha net\u00e1n m\u00e9gis siker\u00fcl nekik fel\u00fclemelkedni \u00f6nmagukon, \u00e9n \u00fagy fogalmazn\u00e9k, tiszt\u00e1nl\u00e1t\u00f3v\u00e1 v\u00e1lnak.
\n– Ezt hogyan \u00e9rts\u00fck? – tettem fel a k\u00e9rd\u00e9st, mert nagyon is kezdett \u00e9rdekelni a t\u00e9ma, ez a l\u00e9lektani fejteget\u00e9s.
\n– A tiszt\u00e1nl\u00e1t\u00f3k? Nos, \u0151k szer\u00e9ny megl\u00e1t\u00e1saim szerint olyanok, akik a vihar elm\u00falt\u00e1val \u00e9rdekeltt\u00e9 v\u00e1lnak benne anyagilag, mert p\u00e1rjuk ugyan csak egy van, de szeret\u0151t innent\u0151l kezdve annyit tarthatnak amennyit, csak akarnak. Nekik m\u00e1r csak a l\u00e1tszat a fontos, amit \u00fagy-ahogy fenn tudjanak tartani. M\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben el\u00e9gedettekk\u00e9 v\u00e1lnak a kialakult helyzet\u00fckkel. De ezekr\u0151l a furcsa \u00e9rtelemben vett f\u00e9rjekr\u0151l ak\u00e1r reg\u00e9nyeket is lehetne \u00edrni – ism\u00e9telten tartott egy pici hat\u00e1ssz\u00fcnetet, \u00e9s folytatta tov\u00e1bb. – \u00c9s v\u00e9g\u00fcl, de egy\u00e1ltal\u00e1n nem utols\u00f3 sorban itt vannak a s\u00edk h\u00fcly\u00e9k, vagy m\u00e1s sz\u00f3val az \u00e1ltalam v\u00e9lt \u00e9s m\u00e1r eml\u00edtett gyeng\u00e9k. Ezek azok, akik f\u00e9lnek a botr\u00e1nyokt\u00f3l, nem ritk\u00e1n tehetetlenek az \u00e1gyban, \u00e1m b\u00f6lcs uralkod\u00f3hoz m\u00e9lt\u00f3n ink\u00e1bb \u00e1tengedik a terepet egy h\u00e1zibar\u00e1tnak, nem ritk\u00e1n idegennek, semmint v\u00e1llalj\u00e1k azt a vesz\u00e9lyt, amely a m\u00e1sik nem r\u00e9sz\u00e9r\u0151l nevets\u00e9g t\u00e1rgy\u00e1t k\u00e9pezhetik szer\u00e9ny szem\u00e9ly\u00fcket illet\u0151leg. \u00cdgy a h\u00e1zass\u00e1g, mint int\u00e9zm\u00e9ny sokkal tov\u00e1bb m\u0171k\u00f6dhet, mint az el\u0151z\u0151ek eset\u00e9ben. Minden perpatvar n\u00e9lk\u00fcl, hab\u00e1r ezt teljes lelki nyugalommal bizarrnak is tekinthetj\u00fck \u00e9ppens\u00e9ggel.
\n– V\u00e9g\u00fcl is hov\u00e1 akarsz kilyukadni mindezzel? – k\u00e9rdezte Szilvia, k\u00e9nyelmesen h\u00e1trad\u0151lve \u00e9s karjait \u00f6sszefonva a mell\u00e9n.
\n– H\u00e1t \u00e9ppen ez az! Ugye a kiv\u00e9tel er\u0151s\u00edti a szab\u00e1lyt. Vagy m\u00e9gsem? \u00c1lljon itt egy p\u00e9lda, igazam al\u00e1t\u00e1maszt\u00e1s\u00e1ra, \u00e9s mindenki okul\u00e1s\u00e1ra, mely velem t\u00f6rt\u00e9nt meg nem is olyan r\u00e9gen. Mindent azonnal meg fogtok \u00e9rteni – lenyelte az utols\u00f3 korty s\u00f6rt is a kors\u00f3j\u00e1b\u00f3l, k\u00f6zben intett a csaposnak, hogy hozzon m\u00e9g egy k\u00f6rt a t\u00e1rsas\u00e1gnak. Majd \u00edgy folytatta: – Ismertem egy embert, egy f\u00e9rjet, aki k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, mondhatni nem mindennapi m\u00f3don v\u00e9dekezett a k\u00f6z\u00f6s kudarc ellen. \u00dagy is mondhatn\u00e1m, hogy a fajt\u00e1j\u00e1ban igencsak ritka p\u00e9ld\u00e1nynak sz\u00e1m\u00edtott.
\nT\u00f6rt\u00e9nt, hogy egy kokt\u00e9lpartin megismerkedtem egy eleg\u00e1ns \u00e9s rokonszenves h\u00e1zasp\u00e1rral. Az asszony rendk\u00edv\u00fcli m\u00f3d figyelemrem\u00e9lt\u00f3 szem\u00e9lyis\u00e9g volt. D\u00fas kebl\u0171, v\u00e9kony derek\u00fa, \u00e9s kac\u00e9ran, mosolyg\u00f3san ny\u00fczsg\u0151. Egysz\u00f3val, minden f\u00e9rfi \u00e1lma. Szavamra, egy \u00e9gi t\u00fcnem\u00e9ny volt. De, ami legink\u00e1bb megragadott benne, az a szellemis\u00e9ge, a testi adotts\u00e1gait b\u00e1tran latba vetve term\u00e9szetess\u00e9g\u00e9vel, mellyel sorban vette le l\u00e1baikr\u00f3l a f\u00e9rfiakat. \u00dagy hiszem, \u00e9n is bej\u00f6hettem n\u00e1la, mert mint \u00e9szrevettem, f\u00e9lre\u00e9rthetetlen pillant\u00e1sokat int\u00e9zett fel\u00e9m. Ezekb\u0151l a h\u00edvogat\u00f3 \u00e9s m\u00e1ssal \u00f6ssze nem t\u00e9veszthet\u0151 pillant\u00e1sait\u00f3l, er\u0151t vettem magamon \u00e9s a k\u00f6telez\u0151 k\u00f6r\u00f6k megt\u00e9tele ut\u00e1n udvarolni kezdtem neki. Hamarosan bens\u0151s\u00e9gesebb pillant\u00e1sokat is v\u00e1ltottunk, apr\u00f3 kedvesked\u00e9sekkel b\u00f3koltunk egym\u00e1snak. Teh\u00e1t \u00edgy haladtunk l\u00e9p\u00e9sr\u0151l, l\u00e9p\u00e9sre k\u00f6z\u00f6s c\u00e9lunk fel\u00e9, mely m\u00e1r mindenen t\u00fal egy pillanatnyi k\u00e9telked\u00e9st sem hagyott el\u0151ttem az asszony sz\u00e1nd\u00e9kait illet\u0151en. Elm\u00e9letben \u00f6sszevetetettem azt a bossz\u00fas\u00e1got azzal az \u00f6r\u00f6mmel, amit a majdani folytat\u00e1sban rem\u00e9lhettem. Arra a k\u00f6vetkeztet\u00e9sre jutottam, hogy el kell fogadnom azt, amit ez az este el\u00e9bem sodort. \u00c9s ekkor meg\u00e9reztem. Meg\u00e9reztem a b\u0151r\u00f6m\u00f6n azt a bizserget\u0151 \u00e9rz\u00e9st, amelyr\u0151l eleinte egy\u00e1ltal\u00e1n nem is akartam tudom\u00e1st szerezni. Minden \u00f6szt\u00f6n\u00f6m azt s\u00fagta, hogy a f\u00e9rje gyanakszik r\u00e1m \u00e9s figyel. Ahogy ott fl\u00f6rt\u00f6lt\u00fcnk, kez\u00fcnkben a kokt\u00e9lospoh\u00e1rral, hirtelen \u00f6tlett\u0151l vez\u00e9relve oldalra ford\u00edtottam a fejemet, \u00e9s a mellettem l\u00e9v\u0151 \u00f3ri\u00e1si falit\u00fck\u00f6rben megpillantottam egy f\u00e9rfi arc\u00e1t, mely a sokadalomb\u00f3l kiv\u00e1lva egyenesen \u00e9s mer\u0151n engem figyelt. Tekintet\u00fcnk \u00f3hatatlanul is tal\u00e1lkozott, majd egy v\u00e9gtelennek t\u0171n\u0151 pillanatig, sz\u00e1momra dermeszt\u0151en \u00f6sszefon\u00f3dott a t\u00fck\u00f6r hideg s\u00edkj\u00e1n. \u0150 volt az! A f\u00e9rj! Figyelt minket, szem\u00e9t egy pillanatra sem v\u00e9ve le r\u00f3lunk. Majd l\u00e1ttam azt is, ahogyan elfordul \u00e9s leszegett fejjel, a gondolataiba m\u00e9lyedve od\u00e9bb \u00e1ll.
\n– Asszonyom. A f\u00e9rje figyel benn\u00fcnket – s\u00fagtam halkan a f\u00fcl\u00e9be, mire \u0151 el\u00e1mult.
\n– A f\u00e9rjem?
\n– Igen. M\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r is \u00e9szrevettem az este folyam\u00e1n, hogy figyel minket. De csak az im\u00e9nt tudatosult bennem teljes bizonyoss\u00e1ggal ez az \u00e9rz\u00e9s.
\n– Bizony\u00e1ra t\u00e9ved. \u0150 mindig tapintatos velem szemben, \u00e9s a bar\u00e1taimmal is mindig kifinomultan kedves. Olyannyira, hogy m\u00e1r kedvesebb \u00e9s tapintatosabb nem is lehetne – b\u00fagta.
\n– Lehet, hogy meg\u00e9rezte mindazt, ami k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk zajlik \u00e9s gyanakv\u00f3 lett.
\n– Csacsis\u00e1gokat besz\u00e9l… – felnevetett – dr\u00e1g\u00e1m. T\u00falreag\u00e1lja a dolgot. Nem is maga az egyetlen, aki ma este velem foglalkozik.
\nMajd, mint egy megnyugtatva \u00e9s egyben biztatva, a kezembe helyezte l\u00e9giesen k\u00f6nnyed \u00e9s izgat\u00f3an puha, kecses kez\u00e9t. M\u00e9lyen a szemembe n\u00e9zett. – Mit gondol? Van olyan f\u00e9rj, aki ezt meg\u00e9rzi?
\n– Ezt nem tudhatom. M\u00e9g soha \u00e9letemben nem voltam n\u0151s.
\n– Tegy\u00fck fel, hogy igaza van. De ett\u0151l m\u00e9g \u00e9rdeklem \u00f6nt?
\n– Ez az \u00f6n \u00e9s a sz\u00e1momra sem lehet k\u00e9rd\u00e9s, asszonyom – v\u00e1laszoltam megd\u00f6bbenve, de f\u00e9lve hozz\u00e1tettem: – Ezek szerint a f\u00e9rje nem az a f\u00e9lt\u00e9keny t\u00edpus?
\n– Nem… \u00d3, egy\u00e1ltal\u00e1n nem – ism\u00e9t b\u00e1jos kacajra fakadt a saj\u00e1t kimondott szavait\u00f3l.
\n– Ezek szerint… sohasem figyelte mag\u00e1t?
\n– Nem. Mint m\u00e1r eml\u00edtettem, mindig kedvesen meg\u00e9rt\u0151 a bar\u00e1taimmal kapcsolatban.
\nEtt\u0151l a pillanatt\u00f3l kezdve a tov\u00e1bbiakban kit\u00fcntetett figyelemmel foglalkoztam vele. Szinte k\u00eds\u00e9rt\u00e9sbe hozott az a tudatom legm\u00e9ly\u00e9re bef\u00e9szkelt gondolatszil\u00e1nk, hogy tal\u00e1n a f\u00e9rje m\u00e9gis f\u00e9lt\u00e9keny, s legnagyobb meglepet\u00e9semre teljes m\u00e9rt\u00e9kben ennek a gondolatfoszl\u00e1nynak rendeltem al\u00e1 magam.
\nAmi a n\u0151t illeti, m\u00e1r m\u00e1sk\u00e9nt, hidegebben, de m\u00e9gis forr\u00f3 hev\u00fclettel a lelkemben n\u00e9ztem \u0151t. \u00cdgy teltek a hetek, a h\u00f3napok, \u00e9s miut\u00e1n azon a bizonyos est\u00e9n megadtam a c\u00edmem \u00e9s a telefonsz\u00e1momat is, se h\u00edv\u00e1s, sem pedig lev\u00e9l nem \u00e9rkezett t\u0151le. M\u00e1r-m\u00e1r feled\u00e9sbe is mer\u00fclt bennem a hasztalan v\u00e1rakoz\u00e1ssal vegy\u00edtett v\u00e1gy, mikor egy fut\u00e1r cs\u00f6ngetett be a lak\u00e1som ajtaj\u00e1n, \u00e9s egy d\u00edszes bor\u00edt\u00e9kba tett megh\u00edv\u00f3t hozott. Ebben az \u00e1llt, hogy hivatalos vagyok hozz\u00e1juk, a kertv\u00e1rosi h\u00e1zukba egy vacsor\u00e1ra a j\u00f6v\u0151 h\u00e9t v\u00e9g\u00e9re. Nagyon meg\u00f6r\u00fcltem a v\u00e1ratlanul j\u00f6tt h\u00edrnek \u00e9s ezzel a lehet\u0151s\u00e9gnek is, hogy ism\u00e9t l\u00e1thatom. Az a h\u00e9t nagyon lassan,\u00e9s borzalmas v\u00e1gyakoz\u00e1sokkal teli fant\u00e1zi\u00e1l\u00e1ssal telt el, m\u00edg v\u00e9gre el nem j\u00f6tt a v\u00e1rva v\u00e1rt nap.
\n\u00c9s milyen szesz\u00e9lyes is az \u00e9let. Mi t\u00f6rt\u00e9nt? Az este nagyon j\u00f3 hangulatban telt, az \u00e9telek \u00e9s az italok is pomp\u00e1sak voltak. Miut\u00e1n v\u00e9get \u00e9rt az este, s a desszert is elfogyott, megk\u00f6sz\u00f6nve a sz\u00edves vend\u00e9gl\u00e1t\u00e1st menni k\u00e9sz\u00fcltem. A t\u00e1gas el\u0151szob\u00e1ban k\u00e9sz\u00fcl\u0151dtem, mikor egy nem v\u00e1rt pillanatban a f\u00e9rj egyszer csak a semmib\u0151l a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt termett \u00e9s odal\u00e9pett hozz\u00e1m. Megfogta a karomat, \u00e9s ezt mondta: – Dr\u00e1ga bar\u00e1tom – kiss\u00e9 k\u00ednosan \u00e9reztem magam, mert az eg\u00e9sz vacsora \u00e9s az este alatt, \u00fagy viselkedett velem, mintha val\u00f3ban a bar\u00e1tja lenn\u00e9k – nemsok\u00e1ra a v\u00e1ros melletti nyugati birtokunkra utazunk. A feles\u00e9gemnek is \u00e9s nekem is nagy \u00f6r\u00f6met okozna vele, ha kivenne p\u00e1r h\u00e9t szabads\u00e1got, \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny bar\u00e1tunk t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban ezt vel\u00fcnk t\u00f6lten\u00e9. – Mit ne mondjak. Nagyon meglep\u0151dtem. De haboz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl igent mondtam. Hogy \u0151szinte legyek mindenre gondoltam, amikor a karomat hat\u00e1rozottan, \u00e1mde nem er\u0151teljesen megfogta, de erre v\u00e9gk\u00e9pp nem.
\nSz\u00f3val, annak rendje \u00e9s m\u00f3dja szerint kivettem a p\u00e1r h\u00e9t szabads\u00e1got, s k\u00e9t kofferbe pakolva mindazt, amit fontosnak v\u00e9ltem, taxin kivitettem magam a vonat\u00e1llom\u00e1sra, a nevezett napon. J\u00f3l eml\u00e9kszem arra a napra. Az id\u0151 a kora \u0151szh\u00f6z k\u00e9pest meglehet\u0151sen h\u0171v\u00f6sebb, szinte m\u00e1r-m\u00e1r t\u00e9liesen hideg volt. Esett az es\u0151 kitart\u00f3an, \u00e9s a sz\u00e9l is f\u00fajt. Metsz\u0151n \u00e9s \u00e9lesen v\u00e1gott az arcomba, mikor meg\u00e9rkezv\u00e9n kisz\u00e1lltam a taxib\u00f3l. A sof\u0151r nem volt t\u00fal bar\u00e1ts\u00e1gos figura, s az arca is teljesen k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s \u00e9rdektelens\u00e9get t\u00fckr\u00f6z\u00f6tt a vil\u00e1ggal \u00e9s az emberekkel szemben. Neki \u00e9n is csak egy utas voltam a sok k\u00f6z\u00fcl.
\nCsomagjaimmal a jegyp\u00e9nzt\u00e1rakhoz mentem, \u00e9s megv\u00e1ltottam a jegyemet. Felsz\u00e1lltam a vonatra, mely m\u00e1r indul\u00e1sra k\u00e9szen v\u00e1rakozott, am\u00edg a p\u00e1lyamunk\u00e1s hossz\u00fa nyel\u0171 kalap\u00e1cs\u00e1val ellen\u0151rizte az ac\u00e9lkerekek \u00e1llapot\u00e1t, meg-megkond\u00edtva mindegyiket egyszer. A helyjegyem az els\u0151 oszt\u00e1lyra sz\u00f3lt, egy n\u00e9gyszem\u00e9lyes sz\u00e1mmal ell\u00e1tott kup\u00e9ba. \u00d6r\u00f6mmel tapasztaltam, hogy egyel\u0151re nem kell megosztanom senkivel ezt a kabint. K\u00e9nyelembe helyeztem magam, s a gondolataimba m\u00e9lyedve b\u00e1multam kifel\u00e9 az ablakon, b\u00e1mulva a s\u0171r\u0171 sz\u00fcrke k\u00f6d\u00f6t, siet\u0151 emberek \u00e9s a m\u00e9g v\u00e1rakoz\u00f3k halov\u00e1ny sziluettj\u00e9t. Amikor el\u00e9rkezett az id\u0151, s\u00edpsz\u00f3 harsant valahonnan a szerelv\u00e9ny h\u00e1tulja fel\u0151l, majd a vonatkocsik nagyot r\u00e1ntva magukon mozg\u00e1sba lend\u00fcltek a mozdony ut\u00e1n. A kerekek egyre gyorsul\u00f3 kattog\u00e1sa a talpf\u00e1kon jelezte, hogy gyorsulunk, \u00e9s ez izgalommal t\u00f6lt\u00f6tt el. Olyan \u00e9rz\u00e9s ker\u00edtett hatalm\u00e1ba, mint amilyet akkor szoktak \u00e9rezni az emberek, mikor a komor t\u00e9l ut\u00e1n v\u00e9gre valah\u00e1ra meg\u00e9rkezik a tavasz. Annak is az els\u0151 boldog napja, melyen a szerelmesek sz\u00edv\u00e9t l\u00e1ngra gy\u00fajtja. Azt a m\u00e1mor\u00edt\u00f3 borzong\u00e1st, mely az \u00faj \u00e9let kezdet\u00e9t \u00e9s a sz\u00ednesen tark\u00e1ll\u00f3 mez\u0151k, z\u00f6ld ligetes erd\u0151k \u00e9des rem\u00e9ny\u00e9t vet\u00edti el\u0151re.<\/p>\n

2012 j\u00falius, harmadik d\u00edj<\/strong><\/em><\/p>\n

<\/font><\/p>\n

Continue reading Az ajt\u00f3<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":150,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[143,9],"tags":[],"class_list":["post-1776","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-143","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1776","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/150"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1776"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1776\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1776"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1776"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1776"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}