{"id":1765,"date":"2018-02-10T20:33:54","date_gmt":"2018-02-10T20:33:54","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/remes\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:54","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:54","slug":"remes","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/remes\/","title":{"rendered":"R\u00e9mes"},"content":{"rendered":"


\nHarmincnyolc \u00e9ves koromra ism\u00e9t f\u00fcggetlen f\u00e9rfi lettem; a v\u00e1l\u00f3peres hercehurca ut\u00e1n az\u00e9rt tudtam venni egy kis lak\u00f3telepi lak\u00e1st Angyalf\u00f6ld\u00f6n, \u00e9s a vagyonmegoszt\u00e1s v\u00e9g\u00e9n – h\u00e1la \u00fcgyv\u00e9demnek – maradt m\u00e9g k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl nyolcsz\u00e1zezer forintom. Ennek \u00f6r\u00f6m\u00e9re egy h\u00f3nap rendk\u00edv\u00fcli szabads\u00e1got vettem ki a munkahelyemen, \u00e9s g\u0151zer\u0151vel k\u00e9sz\u00fcltem a 13. Orsz\u00e1gos Keresztrejtv\u00e9nyfejt\u0151 Bajnoks\u00e1gra (ez volt \u00e9letem nagy hobbija, vagy ink\u00e1bb m\u00e1r szenved\u00e9lye). Az egy h\u00f3nap alatt leporoltam n\u00e9h\u00e1ny lexikont, felfriss\u00edtettem jegyzeteimet – melyek az \u00e9vek sor\u00e1n maguk is lexikonnyi terjedelm\u0171v\u00e9 n\u0151ttek – \u00e9s augusztus v\u00e9g\u00e9n (imm\u00e1r harmadik alkalommal) meg is nyertem a versenyt, melynek f\u0151d\u00edjak\u00e9nt egy \u00f6tnapos nagy-britanniai k\u00f6rutaz\u00e1sra jogosultam (koszttal-kv\u00e1rt\u00e9llyal, teljes k\u00f6lts\u00e9gt\u00e9r\u00edt\u00e9ssel). Extra-b\u00f3nuszk\u00e9nt pedig Lord Winston Cunningham – az Egyes\u00fclt Kir\u00e1lys\u00e1g Keresztrejtv\u00e9nyfejt\u0151 Nagyd\u00edj\u00e1nak gy\u0151ztese, aki maga is hobbij\u00e1nak megsz\u00e1llottja volt – megh\u00edvott engem, a magyar bajnokot, hogy egy napra \u00e9lvezzem vend\u00e9gszeretet\u00e9t \u0151sei XIII. sz\u00e1zadban \u00e9p\u00fclt cronwalli v\u00e1rkast\u00e9ly\u00e1ban. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb nyelvi neh\u00e9zs\u00e9geim nem l\u00e9v\u00e9n – fels\u0151fok\u00fa angol nyelvvizsg\u00e1val v\u00e9geztem a M\u0171szaki Egyetemen – \u00f6r\u00f6mmel elfogadtam a megh\u00edv\u00e1st, – \u00e9s a visszaigazol\u00e1s ut\u00e1n – egy es\u0151s-viharos szeptemberi est\u00e9n v\u00e9gre ott \u00e1lltam a kast\u00e9ly el\u0151tt. Az \u00e9p\u00edtm\u00e9ny el\u00e9g balj\u00f3slat\u00fa k\u00e9pet mutatott: ahogy a vill\u00e1mok f\u00e9ny\u00e9n\u00e9l kivettem, a v\u00e1r magas falait s\u0171r\u0171n ben\u0151tte a repk\u00e9ny, \u00e9s az omladoz\u00f3 toronyszob\u00e1kban vijjog\u00f3 \u00e9jszakai madarak vertek tany\u00e1t. Miut\u00e1n a bronzkopogtat\u00f3val megd\u00f6ngettem a vasalt t\u00f6lgyfaajt\u00f3t, a lib\u00e9ri\u00e1s inas bebocs\u00e1tott, \u00e9s kisv\u00e1rtatva vend\u00e9gl\u00e1t\u00f3m sietett – vagy ink\u00e1bb csoszogott – fel\u00e9m.
\n– \u00d3, itt van az \u00e9n ifj\u00fa magyar bajnok bar\u00e1tom…! – selyp\u00edtette (mint k\u00e9s\u0151bb megtudtam, a Lord hetvenh\u00e1rom \u00e9ves volt) \u00e9s meg\u00f6lelt. Egy darabig m\u00e9g veregette a v\u00e1llam, azt\u00e1n huncutul felvillan\u00f3 szemmel megsz\u00f3lalt:
\n– Engedjen meg egy k\u00e9rd\u00e9st, bajnokom…! Nos, kihalt k\u00f6zel-keleti nyelv, melyet m\u00e9g h\u00e1rom sz\u00edriai faluban besz\u00e9lnek. H\u00e9t bet\u0171 – az angol nyelvben is pontosan ennyi. Nos…?
\n– Arameus – vontam meg a v\u00e1llam, mert enn\u00e9l az\u00e9rt nehezebb k\u00e9rd\u00e9sre sz\u00e1m\u00edtottam.
\n– Helyes – \u00edgy a Lord, azt\u00e1n h\u00e1tr\u00e1bb l\u00e9pett \u00e9s ujj\u00e1t a mellemnek szegezte:
\n– A vil\u00e1g teremt\u0151j\u00e9nek, az \u0151steh\u00e9nnek a neve a hindu mitol\u00f3gi\u00e1ban. \u00d6t bet\u0171, az angol nyelvben is pontosan ennyi. Nos…?
\n– Aditi – feleltem unottan, \u00e9s tudtam, hogy \u0151lords\u00e1ga nincs tiszt\u00e1ban felk\u00e9sz\u00fclts\u00e9gemmel.
\n– Nagyon j\u00f3! – lelkendezett a Lord. K\u00e9rem, engedjen meg egy utols\u00f3 k\u00e9rd\u00e9st! Nos… ki lett Dzsingisz k\u00e1n lov\u00e1nak n\u00e9gy patk\u00f3ja k\u00f6z\u00fcl K\u00edna helytart\u00f3ja? Hat bet\u0171…
\n– Az angol nyelvben is pontosan ennyi… – fejeztem be helyette, \u00e9s elmosolyodtam. Nos, Dzsingisz k\u00e1n n\u00e9gy nagy hadvez\u00e9re: Szebutaj Bogatur, Dzsibe, Bagurcsi, \u00e9s Mukucsi k\u00f6z\u00fcl az ut\u00f3bbi lett K\u00edna mongol helytart\u00f3ja – v\u00e1laszoltam \u00e9s meghajoltam.
\n– Fenomen\u00e1lis! – ki\u00e1ltotta a Lord, k\u00e9t oldalr\u00f3l arcon cs\u00f3kolt, azt\u00e1n intett az inasnak, aki az \u00e9tkez\u0151terembe vezetett benn\u00fcnket. Fejedelmi m\u00f3don megvacsor\u00e1ztunk, azt\u00e1n \u00e1tvonultunk a k\u00f6nyvt\u00e1rszob\u00e1ba egy kis konyakoz\u00e1ssal \u00f6sszek\u00f6t\u00f6tt szivaroz\u00e1sra. A Lord – k\u00f6v\u00e9r f\u00fcstkarik\u00e1t eregetve – h\u00e1trad\u0151lt fotel\u00e9ben, majd n\u00e9mi torokk\u00f6sz\u00f6r\u00fcl\u00e9s ut\u00e1n felemelte mutat\u00f3ujj\u00e1t.
\n– Ifj\u00fa bar\u00e1tom! – kezdte – \u00f6n bizony\u00e1ra hallott az \u0151si angol v\u00e1rkast\u00e9lyok visszat\u00e9r\u0151 k\u00eds\u00e9rteteir\u0151l, akik \u00e1ltal\u00e1ban az \u00e9jf\u00e9li \u00f3r\u00e1kban zavarj\u00e1k meg az itt \u00e9l\u0151 lesz\u00e1rmazottaik nyugalm\u00e1t. Nos, a h\u00edr igaz, de semmi oka nincs a f\u00e9lelemre, <\/font>ha az \u00e9jf\u00e9l az olvas\u00f3teremben tal\u00e1l benn\u00fcnket<\/font>: magam t\u00f6bb mint \u00f6tven \u00e9ve \u00e9lek a t\u00e1rsas\u00e1gukban, s\u0151t, n\u00e9mely \u00e9jszak\u00e1n egy\u00fctt olvasgatok szellem-\u00fckap\u00e1mmal, aki ezt a k\u00f6nyvt\u00e1rat alap\u00edtotta. T\u00fal ezen, \u0151k idegenekkel csak a legritk\u00e1bb esetekben foglalkoznak, \u00fagyhogy nyugodtan hajtsa \u00e1lomra a fej\u00e9t. Tal\u00e1n a Lord szavai nyugtattak meg, tal\u00e1n a b\u0151s\u00e9ges vacsora (val\u00f3sz\u00edn\u0171leg az utaz\u00e1s f\u00e1radalmai is k\u00f6zrej\u00e1tszottak), de \u00e9n ezen az \u00e9jszak\u00e1n \u00fagy aludtam, mint a tej. Reggelre kiss\u00e9 csal\u00f3dott is voltam: ugyan mif\u00e9le k\u00eds\u00e9rtetkast\u00e9ly ez, ahol m\u00e9g egy g\u00f6th\u00f6s szellem sem riogatja az embert?! Hamar t\u00faltettem magam ezen, \u00e9s a sz\u00edv\u00e9lyes vend\u00e9gl\u00e1t\u00e1s ut\u00e1n magam is megh\u00edvtam a tiszteletrem\u00e9lt\u00f3 angol urat, legyen a vend\u00e9gem, ha egyszer Budapesten j\u00e1r.
\nEl\u0151zetesen felh\u00edvtam a figyelm\u00e9t, hogy v\u00e1rkast\u00e9lyra ne sz\u00e1m\u00edtson, otthonom egy lak\u00f3telepi panellak\u00e1s, mely annyira \u00faj, hogy m\u00e9g \u00e9rz\u0151dik rajta a fest\u00e9kszag. Egyben eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rtem, hogy kis lak\u00e1somban egyetlen k\u00eds\u00e9rt\u0151 szellemet sem tudok felmutatni, \u00e9s rem\u00e9nyemet fejeztem ki, hogy ett\u0151l – a sz\u00e1m\u00e1ra szokatlan nyugalomt\u00f3l – eltekintve kellemes, pihentet\u0151 \u00e9jszak\u00e1t fog elt\u00f6lteni n\u00e1lam.
\nLord Cunningham j\u00f3 f\u00e9l \u00e9v m\u00falva viszonozta l\u00e1togat\u00e1somat; r\u00e1csod\u00e1lkozott modern kis lak\u00e1somra, melyr\u0151l el\u0151sz\u00f6r azt hitte, hogy egy avantgard st\u00edlusban kialak\u00edtott el\u0151szoba, s miut\u00e1n hi\u00e1ba kereste a lovagteremben l\u00e9v\u0151 eb\u00e9dl\u0151t, belenyugodott abba, hogy meginvit\u00e1ljam egy magyaros \u00e9tterembe.
\nA j\u00f3l siker\u00fclt vacsora ut\u00e1n hazat\u00e9rt\u00fcnk, m\u00e9g besz\u00e9lgett\u00fcnk egy sort, azt\u00e1n meg\u00e1gyaztam a Lordnak a nagyszob\u00e1ban, \u00e9s j\u00f3 \u00e9jszak\u00e1t k\u00edv\u00e1nva egym\u00e1snak, lefek\u00fcdt\u00fcnk. Nekem j\u00f3 helyem volt a gyerekszob\u00e1ban, m\u00e9g olvasgattam egy \u00f3r\u00e1t, mikor is kopogtattak, majd Lord Winston nyitott be \u00f3vatosan, hossz\u00fa h\u00e1l\u00f3ingben, h\u00e1l\u00f3sipk\u00e1val a fej\u00e9n.
\n– Alszik? – k\u00e9rdezte nyugtalanul.
\n– Nem alszom. – feleltem \u00e9n. – Valami k\u00edv\u00e1ns\u00e1ga van?
\n– Nem is tudom, de mintha j\u00e1rk\u00e1ln\u00e1nak a mell\u00e9khelyis\u00e9gben… folyamatos cip\u0151kopog\u00e1st hallok.
\n– Nincs semmi baj – nyugtattam meg vend\u00e9gemet – a mell\u00e9khelyis\u00e9g ablaka nem z\u00e1r\u00f3dik pontosan \u00e9s a sz\u00e9l \u00fctemesen a kerethez csapkodja. Tudja, ez egy \u00faj lak\u00f3telep, \u00e9s itt el\u0151fordulnak ilyen apr\u00f3 \u00e9p\u00edt\u00e9si hib\u00e1k. Aludj\u00e9k nyugodtan. A Lord h\u00fcmm\u00f6gve visszavonult a szob\u00e1j\u00e1ba. \u00c9ppen elaludtam volna, mid\u0151n ism\u00e9t ny\u00edlt az ajt\u00f3:
\n– Mintha feszegetn\u00e9k az ajt\u00f3t – suttogta a Lord – van mag\u00e1n\u00e1l fegyver?
\nKiugrottam az \u00e1gyb\u00f3l, ketten hallgat\u00f3ztunk.
\n– \u00d3, semmis\u00e9g! – mondtam v\u00e9g\u00fcl mosolyogva. – Tudja, a szomsz\u00e9d lak\u00e1s ajtaja megvetemedett \u00e9s saj\u00e1t mag\u00e1t pr\u00f3b\u00e1lja kipr\u00e9selni a falb\u00f3l. Innen erednek a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s hangok, de ez csak egy apr\u00f3 \u00e9p\u00edt\u00e9si fogyat\u00e9koss\u00e1g, \u00faj lak\u00f3telepeken gyakran el\u0151fordul. Aludj\u00e9k nyugodtan!
\nA Lord zavartan bocs\u00e1natot k\u00e9rt, \u00e9s miut\u00e1n adtam neki egy altat\u00f3t, ism\u00e9t visszavonult szob\u00e1j\u00e1ba.
\n\u00c9jf\u00e9lt\u00e1jt felriadtam \u00e9s csaknem felki\u00e1ltottam a r\u00e9m\u00fclett\u0151l. Egy szellem \u00e1llt az \u00e1gyam el\u0151tt \u00e9s a paplant h\u00fazkodta r\u00f3lam. Hirtelen \u00e9rtettem meg, hogy csup\u00e1n \u0151lords\u00e1ga \u00e1ll el\u0151ttem hossz\u00fa h\u00e1l\u00f3ing\u00e9ben.
\n– J\u00f6jj\u00f6n azonnal! – dadogta. – Valaki s\u00edr a falban! K\u00f6zvetlen\u00fcl az \u00e1gyam mellett!
\nBementem hozz\u00e1 \u00e9s egy\u00fctt hallgat\u00f3ztunk.
\n– \u00d3, semmis\u00e9g! – legyintettem v\u00e9g\u00fcl. – Igaz\u00e1n sajn\u00e1lom \u00f6nt, de itt, az \u00e1gya mellett megy egy v\u00edzcs\u0151.
\nAz adja ezt a ny\u00fcsz\u00edt\u0151, s\u00edr\u00e1snak t\u0171n\u0151 hangot. Valami tervez\u00e9si, vagy \u00e9p\u00edt\u00e9si hiba… ne is t\u00f6r\u0151dj\u00f6n vele, aludj\u00e9k nyugodtan!
\nK\u00f6zben egy poh\u00e1rka konyakot t\u00f6lt\u00f6ttem az agg f\u0151rendnek, mert nagyon megviseltnek l\u00e1tszott. Egy hajt\u00e1sra kiitta, azt\u00e1n visszahanyatlott p\u00e1rn\u00e1j\u00e1ba, s csak a kez\u00e9vel jelezte, hogy menjek a szob\u00e1mba vissza, megpr\u00f3b\u00e1l elaludni. M\u00e1r pirkadt, amikor arra \u00e9bredtem, mintha a m\u00e1sik szob\u00e1ban vinnyogna valaki. Rossz el\u0151\u00e9rzettel keltem fel, \u00e9s halkan benyitottam vend\u00e9gemhez.
\nLords Winston felh\u00fazott l\u00e1bbal kuporodott az \u00e1gyon, \u00e9s kez\u00e9t f\u00fcl\u00e9re szor\u00edtva vinnyogott.
\nMikor megl\u00e1tott, leugrott az \u00e1gyr\u00f3l, \u00e9s g\u00f6rcs\u00f6sen bel\u00e9m kapaszkodott.
\n– Gyilkoss\u00e1g! T\u00f6meggyilkoss\u00e1g! Ott, ott… – mutatott reszket\u0151 k\u00e9zzel a szomsz\u00e9d lak\u00e1s lev\u00e1laszt\u00f3 fala fel\u00e9. – Ny\u00f6g\u00e9s, jajgat\u00e1s, sik\u00edt\u00e1s, h\u00f6rg\u00e9s… – fogta be ism\u00e9t a f\u00fcl\u00e9t – \u00e9s \u00edgy megy m\u00e1r f\u00e9l \u00f3r\u00e1ja, nem b\u00edrom tov\u00e1bb hallgatni! Ez a borzalmak h\u00e1za… menek\u00fclj\u00fcnk innen! – ny\u00f6sz\u00f6r\u00f6gte.
\n\u00c1tkaroltam a v\u00e1ll\u00e1t, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1ltam megnyugtatni:
\n– Tudja, uram, a szomsz\u00e9dban egy ifj\u00fa h\u00e1zasp\u00e1r lakik, akik – jobb h\u00edj\u00e1n – itt t\u00f6ltik a m\u00e9zesheteiket. A falak meg v\u00e9konyak… meg\u00e9rti Lords\u00e1god.
\n– Semmit nem \u00e9rtek meg! – ki\u00e1ltotta szederjes arccal a Lord (lehet, hogy 73 \u00e9vesen m\u00e1r \u00e9n sem fogok eml\u00e9kezni bizonyos dolgokra), csak azt tudom, hogy ebben a h\u00e1zban megmagyar\u00e1zhatatlan dolgok t\u00f6rt\u00e9nnek! Az eg\u00e9sz vil\u00e1g tudja, hogy Angli\u00e1ban a legmagasabb az egy n\u00e9gyzetkilom\u00e9terre es\u0151 k\u00eds\u00e9rtettek sz\u00e1ma, de ehhez k\u00e9pest mi sehol sem vagyunk! K\u00e9rem azonnal h\u00edvjon egy taxit, az els\u0151 rep\u00fcl\u0151g\u00e9ppel hazautazom.
\nKik\u00eds\u00e9rtem a rep\u00fcl\u0151t\u00e9rre, \u00e9s a felsz\u00e1ll\u00f3 g\u00e9p ut\u00e1n integetve arra gondoltam, hogy milyen boldog is lehet most a tiszteletrem\u00e9lt\u00f3 \u00f6reg\u00far; hazat\u00e9r \u00f3don v\u00e1r\u00e1ba, \u00e9rthet\u0151 \u00e9s megmagyar\u00e1zhat\u00f3 k\u00eds\u00e9rtetei k\u00f6z\u00e9.<\/p>\n

2012 j\u00falius, els\u0151 d\u00edj<\/strong><\/em><\/p>\n

<\/font><\/p>\n

Continue reading R\u00e9mes<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":461,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[142,9],"tags":[],"class_list":["post-1765","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-142","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1765","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/461"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1765"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1765\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1765"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1765"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1765"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}