{"id":1711,"date":"2018-02-10T20:33:52","date_gmt":"2018-02-10T20:33:52","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/margitka\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:52","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:52","slug":"margitka","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/margitka\/","title":{"rendered":"Margitka"},"content":{"rendered":"


\nValahol, a sz\u00e9kesf\u0151v\u00e1rost\u00f3l tal\u00e1n nem is olyan messze, egy elhagyott tany\u00e1n, mely valamikor, valakiknek az \u00e9let\u00e9t, \u00e9s tal\u00e1n a boldogs\u00e1g\u00e1t jelentette, most h\u00e1z helyett egy rozsd\u00e1s, mag\u00e1nyos lak\u00f3kocsi \u00e1ll. A lak\u00f3kocsi k\u00f6r\u00fcl n\u00e9h\u00e1ny d\u00fcledez\u0151, korhad\u00f3 kis kutya\u00f3l. A kietlen t\u00e1jban h\u00e1rom, szomor\u00fa szem\u0171, csont sov\u00e1ny, mindegyik kutyah\u00e1zn\u00e1l j\u00f3val nagyobb kutya k\u00f3v\u00e1lyog. Szem\u00fck rem\u00e9nykedve tapad a lak\u00f3kocsi bez\u00e1rt ajtaj\u00e1ra. Mozg\u00e1st szimatolnak. K\u00fcl\u00f6nben csend. \u00c9s h\u00f3. \u00c9s hideg.
\nA h\u00f3ban toporg\u00f3, szimatol\u00f3 kis l\u00e9nyek meg\u00e9rz\u00e9se nem csal, bent a lak\u00f3kocsiban Margitka \u00e9bredezik kartonpap\u00edrjai, szedett-vetett rongyai, pokr\u00f3cai k\u00f6z\u00f6tt. Ahogy f\u00f6lt\u00e1p\u00e1szkodik, \u00e1lmos, lusta macsk\u00e1i legurulnak r\u00f3la, hunyorogva f\u00fcrk\u00e9szik Margitk\u00e1t, vajon, mi k\u00f6vetkezik most? – Dr\u00e1gas\u00e1gaim, bocs\u00e1ssatok meg, ma is elmarad a reggeli, tal\u00e1n majd est\u00e9re, ma est\u00e9re akad n\u00e9h\u00e1ny falat. Ha nekem lesz, akkor nektek is lesz. Tudj\u00e1tok… Ugye tudj\u00e1tok?
\nA macsk\u00e1k megbocs\u00e1tanak, \u00e9s tudj\u00e1k, persze, hogy tudj\u00e1k, lassan egy hete, hogy Margitka is alig eszik, est\u00e9nk\u00e9nt n\u00e9h\u00e1ny kis szalonnab\u0151rk\u00e9vel, keny\u00e9rh\u00e9j\u00e1val t\u00e9r haza. A sz\u00e1ll\u00e1s\u00e9rt, biztons\u00e1g\u00e9rt cser\u00e9be, minden \u00e9jszaka a kis pokr\u00f3con \u0151rzik, fogs\u00e1gban tartj\u00e1k Margitk\u00e1nak a rem\u00e9nyt. Dorombol, duruzsol, h\u00e1l\u00e1s kicsi k\u00e1lyh\u00e1kban a t\u0171z. Pedig mi\u00f3ta m\u00e9g az egerek is elhagyt\u00e1k \u0151ket, a f\u00e1radts\u00e1gos munk\u00e1val, \u00e9s n\u00e9mi furfanggal megszerzett k\u00fcl\u00f6n kosztjukra se nagyon sz\u00e1m\u00edthatnak.
\nMargitka gondosan l\u00e1b\u00e1ra tekeri az \u00f3cska gyolcsot, beleb\u00fajik \u00f3ri\u00e1si gumicsizm\u00e1j\u00e1ba, foszl\u00f3s kab\u00e1tj\u00e1n madzagot kanyar\u00edt k\u00f6rbe \u00e9s megk\u00f6ti derek\u00e1n. Zsebre teszi kis eleml\u00e1mp\u00e1j\u00e1t, legnagyobb kincs\u00e9t, mely m\u00e1r alig pisl\u00e1kol, de ma este, m\u00e9g tal\u00e1n hazavezeti. Mellkas\u00e1t simogatja, ahogy keze a sz\u00edve f\u00f6l\u00e9 \u00e9r, jeges aggodalom fut kereszt\u00fcl rajta. Legsz\u00edvesebben visszaborulna a pokr\u00f3cra, de h\u00e1t menni kell, miel\u0151tt m\u00e9g teljesen leter\u00edti a hideg \u00e9s az \u00e9hs\u00e9g. G\u00f6cs\u00f6rt\u00f6s ujjaival belet\u00far haj\u00e1ba, f\u00e9s\u00fcli, gerebly\u00e9zi. Lehelet\u00e9vel elt\u0171ntet n\u00e9h\u00e1ny j\u00e9gvir\u00e1got az ablakr\u00f3l, t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u0151 von\u00e1sait keresi a par\u00e1nyi, vaksi \u00fcvegen.
\nMargitka kil\u00e9p a vak\u00edt\u00f3 f\u00e9nyre. A kuty\u00e1k k\u00f6rbeugr\u00e1lj\u00e1k, majd csal\u00f3dottan, vissza- visszapillantva v\u00e9gigg\u00e1zolnak a friss havon. Csaholva, p\u00f6r\u00f6lve elt\u0171nnek az \u00fat t\u00faloldal\u00e1n.
\nAz \u00fat… Valamikor jobb napokat l\u00e1thatott. Rozsd\u00e1s, d\u00fcledez\u0151, gy\u0171r\u00f6tt \u00fatjelz\u0151 t\u00e1bl\u00e1k eml\u00e9keztetnek az id\u0151re, amikor m\u00e9g emberek, kocsik, buszok j\u00e1rtak rajta. Sz\u00e9tkorhadt szemetes maradv\u00e1nyai, kit\u00f6rt ablakkal b\u00e1dog pavilon, oldal\u00e1n egy m\u00e1r alig sejthet\u0151 felirat „J\u00e1nos \u00e9s Erzsi”. Messze, egy kanyar ut\u00e1n keresztben, korhad\u00f3 talpf\u00e1kkal, f\u00e9lbehagyott, keskeny s\u00ednp\u00e1r sz\u00e9gyenkezik. Milyen meggondolatlan volt, hogy \u00e9ppen erre akart futni! Margitk\u00e1t egy pillanatra cserbenhagyja ir\u00e1ny\u00e9rz\u00e9ke. Mintha mindegy lenne, erre is, arra is ugyanaz az elgy\u00f6t\u00f6rt, t\u00f6redezett, aszfaltra eml\u00e9keztet\u0151 sz\u00fcrke \u00fat szalad. Margitka cuppog a latyakban, amely m\u00e9g ellen\u00e1ll a fagynak, befalja, megsemmis\u00edti az elsz\u00e1nt, feh\u00e9r h\u00f3pelyheket.
\nSzokatlanul hossz\u00fara ny\u00falik az \u00fat. Margitka meg\u00e1ll, fagyos kis kezeivel megt\u00f6r\u00f6lgeti arc\u00e1t. Megpillantja a s\u00edneket, melyeket eddig m\u00e9g sosem l\u00e1tott, \u00e9s az \u00fat mellett, a megszokott kop\u00e1r, k\u00f6ves t\u00f6lt\u00e9s f\u00f6l\u00f6tt, ahol az ismert szakaszon csak n\u00e9h\u00e1ny bokor b\u00f3logat, most f\u00e1k, erd\u0151, \u00e9s farak\u00e1sok. Eg\u00e9szen k\u00f6zel. Ahogy az ismeretlen t\u00e1jban t\u00e9tov\u00e1n \u00e1lldog\u00e1l, megpillant egy szekeret. A szek\u00e9r el\u0151tt kicsi, t\u00f6mzsi l\u00f3, \u00e9s a szek\u00e9ren – semmi k\u00e9ts\u00e9g – egy ember \u00fcl. K\u00f6zeledik, beh\u00fazza a kant\u00e1rsz\u00e1rat, \u00e9s meg\u00e1ll. Margitka feln\u00e9z, k\u00e9t meleg barna szemp\u00e1r mered r\u00e1 a fura, f\u00fcles kucsma al\u00f3l. Az ember fav\u00e1g\u00f3 lehet, erd\u00e9sz, melegen \u00f6lt\u00f6zve, otthonosan meg\u00fclve a rozoga szekeret. Vastag, er\u0151s, nagy munkab\u00edr\u00e1s\u00fa ember.\u00a0
\n– Noh\u00e1t n\u00e9zzenek oda, mire sz\u00e1m\u00edt ebben a cudar vil\u00e1gban?\u00a0 Hov\u00e1 indult ebben az \u00f3ri\u00e1si zimank\u00f3ban egy sz\u00e1l maga? Nem embernek val\u00f3 vid\u00e9k ez, h\u00e1t m\u00e9g egy ilyen t\u00f6r\u00e9keny asszonynak! – Margitka k\u00e9rd\u0151en n\u00e9z a f\u00e9rfira. –\u00a0 Magam sem j\u00e1rok erre, csak ha a g\u00e9pek elz\u00e1rj\u00e1k az utamat. Meg kell ker\u00fcln\u00f6m a saj\u00e1t tany\u00e1mat, ha haza akarok jutni.
\nMargitka csak \u00e1ll. Hov\u00e1 is indult? H\u00e1t befel\u00e9, befel\u00e9 a h\u00e1zakhoz. Nincs olyan messze, gyalog egy \u00f3ra, ebben a cs\u00fasz\u00f3s latyakban tal\u00e1n m\u00e1sf\u00e9l. Csak h\u00e1t a l\u00e1bai ma valahogy nagyon nem arra vitt\u00e9k. A f\u00e9rfi lesz\u00e1ll, gy\u00f6ng\u00e9den f\u00f6lseg\u00edti Margitk\u00e1t a szek\u00e9rre.
\n– Elviszem a h\u00e1zakig, j\u00f3 lesz \u00edgy?\u00a0 J\u00f3 lesz, persze, hogy j\u00f3 lesz. Az utc\u00e1kon melegebb is van, mint a puszt\u00e1n \u00e9s h\u00e1tha ma m\u00e9g egyszer megsz\u00e1nja valaki. Margitka kapaszkodik, b\u00f3logat a szalma, a has\u00edtott fa \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny egym\u00e1sra hajig\u00e1lt doboz k\u00f6z\u00f6tt. Egy \u00f3r\u00e1nyi b\u00f3biskol\u00e1s, d\u00fcl\u00f6ng\u00e9l\u00e9s ut\u00e1n Margitk\u00e1t lesz\u00e1ll\u00edtja a f\u00e9rfi. – Id\u00e1ig gondoltam, most m\u00e1r visszafordulok. Ha jobbra indul, negyed\u00f3r\u00e1nyi j\u00e1r\u00e1ssal el\u00e9ri a f\u0151teret. Leemel a szek\u00e9rr\u0151l egy dobozt, Margitka fel\u00e9 ny\u00fajtja. – Fogadja el, k\u00e9rem. – A dobozban aranysz\u00edn\u0171, tiszta szalm\u00e1ban \u00fcld\u00f6g\u00e9l h\u00fasz-harminc toj\u00e1s. Margitka n\u00e9zi, t\u0171n\u0151dik. Istenem, olyan sz\u00e9pek, olyan eg\u00e9szs\u00e9gesek, f\u00e9nyl\u0151k!\u00a0 \u00c1h\u00edtattal \u00e1t\u00f6lelve a dobozk\u00e1t, elindul arra, amerre az im\u00e9nt a f\u00e9rfi mutatta.
\n\u00c9s t\u00e9nyleg, csakhamar el\u00e9ri a f\u0151teret. Egyszer\u0171 kis t\u00e9r, k\u00f6zep\u00e9n egy sz\u00e9pen meg\u00e9p\u00edtett sz\u00f6k\u0151k\u00fat, \u00fcresen, t\u00e9li nyugalm\u00e1ban is impoz\u00e1ns, padok, mellett\u00fck vaskosarak, kopasz, fiatal kicsi f\u00e1k, kev\u00e9s ember \u00e9s tisztas\u00e1g. \u00c9s ami egy ilyen egyszer\u0171 kis f\u0151t\u00e9rnek is j\u00e1r, h\u00e1t ott a templom is.
\nMargitka \u00f3vatosan k\u00f6r\u00fcln\u00e9z. Pillant\u00e1sa egyre messzebb esik. Padok, cip\u0151k, galambok, v\u00e9g\u00fcl a t\u00e9r legt\u00e1volabbi kis sark\u00e1ban \u00e1llv\u00e1nyok, k\u00f6vek, egy bucka homok, m\u0171anyagh\u00e1l\u00f3. \u00c9s egy kont\u00e9ner. Zaj nem hallatszik. Margitka a kont\u00e9ner fel\u00e9 veszi az ir\u00e1nyt. A kont\u00e9ner fala m\u00e1r l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1ban is \u00e1rasztja mag\u00e1b\u00f3l a hideget. Margitka belekapaszkodik, nekifesz\u00fcl, l\u00e1bujjhegyre \u00e1llva, pr\u00f3b\u00e1l belen\u00e9zni, gondosan szem\u00fcgyre v\u00e9ve a t\u00f6rmel\u00e9k tetej\u00e9n, dr\u00f3tok, poros, lukas v\u00f6dr\u00f6k k\u00f6z\u00f6tt megb\u00faj\u00f3 pap\u00edrzacsk\u00f3kat. Egy-egy szelet szal\u00e1mi, keny\u00e9rh\u00e9ja, paprika, kis darab sz\u00e1raz sajt. Egy-egy falat, ami m\u00e1r nem ment le a torkon, mert az valakinek, valami\u00e9rt \u00e9ppen az utols\u00f3 harap\u00e1s el\u0151tt \u00f6sszeszorult. Margitka \u00e1gaskodik, dr\u00f3tokkal, botokkal hal\u00e1szsza \u00f6ssze a kis zacsk\u00f3kat. Egyik kez\u00e9vel t\u00f6mk\u00f6di zsebeit, m\u00e1sikkal \u00f6leli a meggy\u0171rt, megviselt dobozt.
\nA mozdulatlan, sz\u00e1raz hidegben Margitka f\u00e1radtan lehuppan a padra, kib\u00fajik fagyos gumicsizm\u00e1j\u00e1b\u00f3l, l\u00e1bait ny\u00fajtogatva kitekeri, majd \u00fajra visszatekeri a gyolcsot. Mellette a dobozk\u00e1ban t\u00fcrelmesen v\u00e1rj\u00e1k sorsukat a toj\u00e1sok. Ha valahol m\u00e9g szert tehetne egy doboz gyuf\u00e1ra, nem gondolkodna egy percet sem, \u0151 m\u00e1r indulna is vel\u00fck haza. Csod\u00e1latos este lenne akkor, hatalmas t\u00e1bort\u0171z, fens\u00e9ges vacsora!
\nKerekek kattog\u00e1sa t\u00f6ri meg a csendet. Hirtelen k\u00e9t alak t\u0171nik fel, val\u00f3sz\u00edn\u0171tlen\u00fcl gyorsan, sik\u00edtozva tartanak Margitka fel\u00e9, egy pillanat, \u00e9s m\u00e1ris egym\u00e1sra zuhanva tenyerelnek Margitka mit sem sejt\u0151, f\u00e9ltve \u0151rz\u00f6tt toj\u00e1saira. A pad t\u00e1ml\u00e1ja alatt kizuhan a doboz a f\u00f6ldre, felett\u00fck \u00e1trep\u00fcl az elszabadult g\u00f6rdeszka. T\u00f6r\u00f6tten, nagy robajjal \u00e9rkezik a k\u0151re. A toj\u00e1sok sz\u00e9tter\u00fclve, furcsa szalmahaj\u00fa b\u00e1bokat rajzolnak, melyeket pillanatok alatt a k\u00f6vezetre ragaszt a kegyetlen fagy. Margitka dermedten n\u00e9z a fiatalokra, akik a cs\u00fasz\u00f3s, s\u00e1rga m\u00e1zb\u00f3l, ropog\u00f3 toj\u00e1sh\u00e9j szil\u00e1nkokb\u00f3l lassan, vissza-visszabukva \u00f6sszeszedik magukat. Ijedt\u00fckben, hogy \u00e9ppen most \u00e1ltaluk is t\u00f6rt\u00e9nt valami a vil\u00e1gban, fut\u00e1snak erednek. A t\u00e9r t\u00faloldal\u00e1r\u00f3l siv\u00edt\u00f3 kacag\u00e1s hallatszik. \u00c9s ha Margitka j\u00f3l \u00e9rti, m\u00e9g egy sz\u00f3: Bocs\u00e1nat.
\nMargitka f\u00f6l\u00e1ll. Utolj\u00e1ra gondosan szem\u00fcgyre veszi a teret. N\u00e9zi a padokat, kosarakat, a b\u00f3logat\u00f3 galambokat, a sz\u00e9ps\u00e9ges sz\u00f6k\u0151kutat, kicsi f\u00e1kat \u00e9s a n\u00e9ma templomot. Elindul arra, amerr\u0151l j\u00f6tt. Arca a f\u00f6ldet n\u00e9zi, keze a sz\u00edve f\u00f6l\u00f6tt.
\nAz \u00fat egyik oldal\u00e1n b\u00f3logatnak az ismer\u0151s bokrok, m\u00e1sik oldal\u00e1n a h\u00f3mez\u0151, melynek valahol messze biztosan v\u00e9ge van. A s\u00e1r egyre kem\u00e9nyebbre fagy. Bes\u00f6t\u00e9tedik. Margitka kez\u00e9ben imbolyog a kis l\u00e1mp\u00e1s, \u00e9s ahogy f\u00e9nye egyre halv\u00e1nyodik, \u00fagy kellene egyre er\u0151sebben vil\u00e1g\u00edtania a csillagoknak. De semmi. Minden\u00fctt s\u00f6t\u00e9t h\u00f3felh\u0151k. Ahogy v\u00e9gre a rozsd\u00e1s pavilon \u00e1rnya felt\u0171nik, Margitka lefordul az \u00fatr\u00f3l. M\u00e1r csak n\u00e9h\u00e1ny perc, \u00e9s megpihenhet. Csizm\u00e1ja megtelik h\u00f3val, \u00e9geti, marja l\u00e1bfej\u00e9t a fagy.
\n\u00c9s Margitka meg\u00e1ll. Ahogy feln\u00e9z az \u00e9gre, k\u00f6r\u00f6sk\u00f6r\u00fcl el\u0151b\u00fajnak a csillagok. A h\u00f3mez\u0151n f\u00e1k, dombok emelkednek, \u00e9s egy sokmindent l\u00e1tott kicsi h\u00e1z. Azt\u00e1n m\u00e9g egy, \u00e9s m\u00e9g egy… H\u00e1t persze, a falu! Sz\u00e1nk\u00f3 a domboldalon, kacag\u00e1s, Margitka \u00e9s a mama h\u00f3angyalk\u00e1t csin\u00e1l. A j\u00e1t\u00e9kban Margitka eg\u00e9szen \u00e1tfagyott. Kipirulva szalad be a h\u00e1zba, v\u00e1rja \u0151t a k\u00e1lyha, \u00e9s egy hatalmas h\u00f3feh\u00e9r, frissen megvetett \u00e1gy. Ugr\u00e1ndozva, t\u00e1ncolva dob\u00e1lja le \u00e1t\u00e1zott ruh\u00e1it, csizm\u00e1j\u00e1t, \u00e9s mint a domboldalon a h\u00f3ba, \u00fagy ugrik fejest a puha dunn\u00e1k, p\u00e1rn\u00e1k k\u00f6z\u00e9.
\nMilyen sz\u00e9p, b\u00e9k\u00e9s este van! Margitka keze a sz\u00edve f\u00f6l\u00f6tt, \u00e9s lassan \u00fajra sz\u00e1lling\u00f3zni kezd a h\u00f3.<\/p>\n

<\/font><\/p>\n

Continue reading Margitka<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":423,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[136,9],"tags":[],"class_list":["post-1711","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-136","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1711","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/423"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1711"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1711\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1711"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1711"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1711"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}