{"id":1710,"date":"2018-02-10T20:33:52","date_gmt":"2018-02-10T20:33:52","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/serulten-epen\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:52","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:52","slug":"serulten-epen","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/serulten-epen\/","title":{"rendered":"S\u00e9r\u00fclten \u00e9pen"},"content":{"rendered":"


\nMag\u00e1nyosan teltek a napjaim, mi\u00f3ta az aut\u00f3balesetem volt. Soha nem felejtem el azt a f\u00e1jdalmat, testv\u00e9rem sik\u00edt\u00e1s\u00e1t, a v\u00e9r l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1t. Nem l\u00e1ttam m\u00e9g halott embert, csak akkor el\u0151sz\u00f6r. A testv\u00e9remet. Ott fek\u00fcdt az aszfalton, mint egy b\u00e1bu. Mell\u00e9 k\u00fasztam volna, de nem ment. K\u00e9ts\u00e9gbeesetten sz\u00f3l\u00edtgattam, de nem v\u00e1laszolt. B\u00edztam benne, csak el\u00e1jult vagy sokk hat\u00e1sa alatt van. De t\u00e9vedtem. Szir\u00e9n\u00e1z\u00f3 ment\u0151aut\u00f3 \u00e9rkezett, egy nyugodt f\u00e9rfi a nyakamra tette kez\u00e9t.
\n– \u0150 m\u00e9g \u00e9l! Gyer\u00fcnk gyorsan ell\u00e1tni.<\/p>\n

Mi az, hogy \u0151 m\u00e9g? K\u00e9rdezni akartam, de nem tudtam. Legk\u00f6zelebb a k\u00f3rh\u00e1zba t\u00e9rtem magamhoz, ahol \u00e9desany\u00e1m zokogott az \u00e1gyam f\u00f6l\u00f6tt. Er\u0151tlen\u00fcl r\u00e1n\u00e9ztem, mire \u0151 egy percre abbahagyta a s\u00edr\u00e1st, \u00e9s mint egy \u00fajsz\u00fcl\u00f6ttre, n\u00e9zett r\u00e1m, majd \u00fajra s\u00edr\u00e1sba kezdett.
\n– Anyuka, mi t\u00f6rt\u00e9nt? Mi\u00e9rt s\u00edrsz?
\n– Kisfiam… a h\u00fagod a meghalt. Az egyetlenegy kisl\u00e1nyom.
\nPokoli er\u0151s f\u00e1jdalmat \u00e9reztem a sz\u00edvemben, a testi probl\u00e9m\u00e1imat azonnal legy\u0151ztem, ki akartam ugrani az \u00e1gyb\u00f3l, de nem b\u00edrtam megmozd\u00edtani a l\u00e1baimat. Ekkor l\u00e9pett be \u00e9desap\u00e1m a szob\u00e1ba, most is er\u00e9lyes \u00e9s nyugodt volt, mint mindig. Soha nem l\u00e1ttam megt\u00f6rve. Most se.
\n– Fiam, tol\u00f3kocsiban kell le\u00e9lned a h\u00e1tral\u00e9v\u0151 \u00e9leted, \u00e9s \u00f6r\u00fclj, hogy te m\u00e9g \u00e9lsz.
\nErre anyuk\u00e1m m\u00e9g jobban elkezdett zokogni, \u00e9n meg ott fek\u00fcdtem, mint egy darab fa az \u00e1gyban. Nem b\u00edrtam megsz\u00f3lalni. Ap\u00e1m kem\u00e9nys\u00e9ge m\u00e9g jobban \u00f6sszet\u00f6rt. Meghalt a h\u00fagom… Az nem lehet. Reggel m\u00e9g hozta a bab\u00e1j\u00e1t, hagy j\u00f6hessen vel\u00fcnk \u0151 is. \u00c9s most meg valahol fekszik \u00e9lettelen\u00fcl. Nagyon szerettem \u0151t. K\u00e9s\u0151i gyerek volt, de \u00e9desany\u00e1m ragaszkodott hozz\u00e1, hogy legyen m\u00e9g egy kisl\u00e1ny. Fel\u00e9p\u00fclt a r\u00e1kb\u00f3l, \u00e9s r\u00e1 nemsok\u00e1ra teherbe esett Anaszt\u00e1zi\u00e1val. Mindenki azt tan\u00e1csolta neki, vetesse el a kora miatt, de szerencs\u00e9re nem tette. Most meg 6 \u00e9vesen el kellett mennie. Soha nem fognak a sz\u00fcleim ebb\u0151l a lelki sokkb\u00f3l kigy\u00f3gyulni, de \u00e9n sem.\u00a0 Nem b\u00edrok t\u00f6bbet l\u00e1bra \u00e1llni, menni vagy szaladni, ez is a gondolataim k\u00f6z\u00f6tt volt, \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9st okozott, de nem ezzel foglalkoztam. Mi\u00e9rt nem \u00e9n haltam meg? \u00c9n vezettem az aut\u00f3t. A balesetet nem \u00e9n okoztam, de \u00e9n vittem el magammal a hugimat.<\/p>\n

Egy \u00e9v eltelt. Az orvosok lemondtak r\u00f3la, hogy \u00fajra tudjak j\u00e1rni. Az eg\u00e9sz \u00e9letem megv\u00e1ltozott, semmi sem maradt a r\u00e9gi. Ha festettem volna vagy \u00edr\u00f3 lettem volna, azokat a dolgokat \u00fagyis tudn\u00e1m csin\u00e1lni, de nem ezek \u00e9rdekeltek. Sz\u00fcleimnek van egy lovard\u00e1ja, \u00e9n kissr\u00e1c korom \u00f3ta lovagolok. Tiszt\u00e1ban vagyok vele, hogy tol\u00f3kocsis emberek is lovagolnak, de \u00e9n \u00fagy nem akarok. Nem is megyek a lovak k\u00f6zel\u00e9be, pedig \u0151k mindig k\u00e9pesek voltak megnyugtatni. Mindent elmondtam nekik, ami t\u00f6rt\u00e9nt velem, \u00e9s hegyes f\u00fclekkel figyeltek r\u00e1m \u00fagy, ahogy m\u00e9g senki sem. Lehet, hogy azt hiszik, cserbenhagytam \u0151ket. Pedig nem \u00edgy van, egyszer\u0171en csak nem vagyok k\u00e9pes a k\u00f6zel\u00fckbe menni. Emiatt el is adt\u00e1k a lovamat, \u00e9n pedig el sem b\u00facs\u00faztam t\u0151le. K\u00e9pek vannak kirakva r\u00f3la \u00e9s a h\u00fagomr\u00f3l. Nekem m\u00e1r csak az \u00e1lomvil\u00e1g maradt. \u00c9jjel sokat \u00e1lmodok, kett\u0151j\u00fckr\u0151l. Anaszt\u00e1zia cs\u00e1rd\u00e1son \u00fcl, \u00e9n meg tan\u00edtom, mit hogyan csin\u00e1ljon. Sokszor k\u00e9rt, tan\u00edtsam meg lovagolni. Meg\u00edg\u00e9rtem neki, kezdetnek kapott is egy p\u00f3nit. Di\u00f3t. \u0150t nem volt k\u00e9pes \u00e9desany\u00e1m eladni. Valahol nem is b\u00e1nom, hogy kint van m\u00e9g az ist\u00e1ll\u00f3ban, \u0151 is haza v\u00e1rja a kis gazdij\u00e1t. A bar\u00e1taimat is elvesztettem. Egy ideig \u00e1tj\u00e1rtak m\u00e9g hozz\u00e1m majd k\u00f6z\u00f6lt\u00e9k velem, hogy \u00e9n egy l\u00e9legz\u0151 halott vagyok. Igen, az vagyok, tudok r\u00f3la. Nem is tudom, mi\u00e9rt vagyok m\u00e9g ezen a vil\u00e1gon. Elvesztettem a kett\u0151 legfontosabbat, a hugic\u00e1mat \u00e9s a lovakat.
\n– Kisfiam nem zavarlak?
\n– Nem zavarsz, anya, te soha.
\n– Ma lenne h\u00e9t \u00e9ves Anaszt\u00e1zia. Lesz egy eml\u00e9kez\u0151s sz\u00fclet\u00e9snapi zs\u00far lent az udvarban. Szeretn\u00e9m, ha kij\u00f6nn\u00e9l r\u00e1. Egy \u00e9ve nem mozdult\u00e1l ki a lak\u00e1sb\u00f3l. Tudod j\u00f3l, nekem hogy f\u00e1j az elveszt\u00e9se, m\u00e9gis csin\u00e1lom a dolgomat ap\u00e1ddal.
\n– Rendben ott leszek. De nem sokat.
\nMeg\u00edg\u00e9rtem, hogy ne okozzak f\u00e1jdalmat \u00e9s csal\u00f3d\u00e1st. Pedig nem akartam rajta r\u00e9szt venni. Fel fogja t\u00e9pni a sebeket. Azokat, amik m\u00e9g be sem gy\u00f3gyultak. Lassan legurultam az ist\u00e1ll\u00f3 mell\u00e9, a rokonok m\u00e1r ott voltak. Mindenki sir\u00e1nkozott, engem meg egy \u00e9l\u0151 halottnak n\u00e9ztek. Alig mertek hozz\u00e1m sz\u00f3lni, lehet, azt hitt\u00e9k, k\u00eds\u00e9rteni fogom \u0151ket \u00e1lmukban? Nem b\u00edrtam sok\u00e1ig a jajvesz\u00e9kel\u00e9s\u00fcket. Nem is l\u00e1togatt\u00e1k soha a l\u00e1nyt, most meg itt sajn\u00e1lkoznak. Ink\u00e1bb h\u00e1tramentem ap\u00e1mhoz, aki a lovakkal volt elfoglalva, mint mindig. Nem is \u00e9rtettem magamat, mi\u00e9rt j\u00f6ttem \u00e1t hozz\u00e1, \u0151 is meg volt lep\u0151dve. T\u00f6rt\u00e9nt p\u00e1r v\u00e1ltoztat\u00e1s az ist\u00e1ll\u00f3ban, az \u00e9n lovam hely\u00e9n egy fekete kanca \u00e1llt. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt, egy pillanatig n\u00e9ztem, amit faterom \u00e9szre is vett.
\n– Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 \u00e1llat, mi? M\u00e9gis v\u00e1g\u00f3h\u00eddra es\u00e9lyes.
\n– Tess\u00e9k? De h\u00e1t mi\u00e9rt? Fiatal \u00e9s j\u00f3 a tart\u00e1sa. Mi t\u00f6rt\u00e9nt?
\n– \u0150 egy versenyl\u00f3, \u00e9s beteg a gerince. Gy\u00f3gy\u00edthatatlan. Nem lehet rajta t\u00f6bbet lovagolni. P\u00e1r hetet m\u00e9g itt lesz, mert a gazd\u00e1ja nem akarja f\u00f6l\u00f6slegesen t\u00e1rolgatni, innen viszi r\u00f6gt\u00f6n a v\u00e1g\u00f3h\u00eddra.
\n– Igazs\u00e1gtalan az \u00e9let. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 \u00e9s elveszik t\u0151le az \u00e9letet. Pedig \u00e9lhetne m\u00e9g. Igaz kicsit m\u00e1sk\u00e9pp, de \u00e9lhetne.
\n– Ak\u00e1rcsak te, fiam. \u00c9s m\u00e9gis mit csin\u00e1lsz? Le\u00e9led az \u00e9leted ehhez a vashoz k\u00f6tve, pedig tehets\u00e9ges vagy. Feltal\u00e1ln\u00e1d magad.
\nNem voltam felk\u00e9sz\u00fclve a kioktat\u00e1sra, gyors pillant\u00e1st vetettem a sz\u00e9ps\u00e9gre, majd visszagurig\u00e1ztam a szob\u00e1mba, ahol tov\u00e1bb \u00e1lmodoztam. Hamar r\u00e1m s\u00f6t\u00e9tedett, de nem b\u00edrtam elaludni. Arra gondoltam, kint van egy ugyanolyan l\u00e9ny, mint \u00e9n. De r\u00e1 a biztos hal\u00e1l v\u00e1r. Pedig \u00e9lhetne. Nem b\u00edrtam ki, hogy ne menjek le hozz\u00e1. Csak egyszer meg\u00e9rinteni, l\u00e1tni a szem\u00e9ben a hal\u00e1l k\u00f6zeledt\u00e9t. Ugyanott \u00e1llt, mint d\u00e9lel\u0151tt, \u0151 sem aludt, bar\u00e1ts\u00e1gosan n\u00e9zett le r\u00e1m \u00e9s a fej\u00e9t az \u00f6lembe hajtotta. Meglep\u0151dtem, hisz nem is ismert, m\u00e9gis k\u00f6zvetlen volt \u00e9s nyugodt. Belet\u00fartam hossz\u00fa, hull\u00e1mos s\u00f6r\u00e9ny\u00e9be, remegett a kezem. \u00c9reztem a h\u00fagom jelenl\u00e9t\u00e9t. Mintha ott \u00e1llt volna. Ebben a pillanatban Di\u00f3 felnyer\u00edtett, vid\u00e1man, pont \u00fagy mikor a testv\u00e9remet megl\u00e1tta r\u00e9gen. Megr\u00e9m\u00fcltem, a sz\u00edvem majd kiesett a hely\u00e9r\u0151l, az \u00e1llat m\u00e9g mindig az \u00f6lembe hajolt, \u00e9s \u00e9n m\u00e9g mindig cir\u00f3gattam selymes sz\u0151r\u00e9t. Majd halkan elb\u00facs\u00faztam t\u0151le, \u00e9s otthagytam egyed\u00fcl. A szob\u00e1mba visszat\u00e9rve hamar \u00e1lomba mer\u00fcltem. Egy legel\u0151n \u00e1lltam \u00e9s s\u00e9t\u00e1ltam a kanca k\u00f6r\u00fcl, aki fel volt nyergelve. Odal\u00e9ptem hozz\u00e1, ledobtam r\u00f3la a nyerget, \u00e9s felpattantam a h\u00e1t\u00e1ra.\u00a0 Egy t\u00f3hoz v\u00e1gtatott velem. \u0150 hat\u00e1rozta meg az utat, \u00e9n nem sz\u00f3ltam bele. A t\u00f3 mellet a kish\u00fagom \u00fclt a f\u0171ben a bab\u00e1j\u00e1val.
\n– Szia b\u00e1tyuska! \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy elj\u00f6tt\u00e9l. V\u00e1rok m\u00e1r r\u00e1d egy ideje. Szeretn\u00e9k t\u0151led elb\u00facs\u00fazni, \u00e9s megk\u00e9rni valamire.
\n– \u00c9des kis h\u00fagocsk\u00e1m, k\u00e9rlek, maradj velem. Mi\u00f3ta elment\u00e9l, minden megv\u00e1ltozott. Nagyon szeretlek \u00e9s hi\u00e1nyzol nek\u00fcnk. K\u00e9rj b\u00e1rmit!
\n– Nekem is hi\u00e1nyzol! De nem maradhatok. Hamarosan felkelsz, \u00e9s \u00e9n t\u00f6bbet nem jelentkezem. Most \u00e9rzed, milyen \u00e9rz\u00e9s \u00fajra lovagolni, \u00e9s ami a legfontosabb, hogy egy olyan lovon, aki ugyanolyan s\u00e9r\u00fclt lelkileg \u00e9s testileg, mint te. \u0150 a te t\u00e1rsad, akit\u0151l tanulhatsz nagyon sokat. A k\u00e9r\u00e9sem az, hogy ne engedd, hogy elvigy\u00e9k. Legyen \u0151 a tied. \u00c9n kerestem meg \u0151t neked.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m. Vigy\u00e1zni fogok r\u00e1, \u00e9s foglalkozni fogok vele.
\nLesz\u00e1lltam a l\u00f3r\u00f3l, \u00e1t\u00f6leltem Anaszt\u00e1zi\u00e1t \u00e9s fel\u00fcltettem az \u00e1llat h\u00e1t\u00e1ra, hangosan nevetett. Olyan j\u00f3 volt hallani. Megker\u00fclt\u00fck p\u00e1rszor a tavat, k\u00f6zben elmondta nekem, nem f\u00e1jt semmije. Amikor sik\u00edtott egyet, akkor sz\u00e1llt ki a lelke a test\u00e9b\u0151l. Az\u00f3ta velem van, de ami\u00e9rt csak az \u00f6nsajn\u00e1latba menek\u00fcltem, nem \u00e9reztem. Ma, hogy lementem az ist\u00e1ll\u00f3ba, \u00e9rezhettem meg. \u00d6r\u00fcl neki, hogy siker\u00fclt megmentenie engem.<\/p>\n

Hirtelen \u00e9bredtem fel. Mindenre tiszt\u00e1n eml\u00e9keztem. Boldogs\u00e1g t\u00f6lt\u00f6tt el. Amennyire csak tudtam, siettem az ist\u00e1ll\u00f3ba, ahol a sz\u00fcleim dolgoztak m\u00e1r.
\n– \u00c9desap\u00e1m, szeretn\u00e9m Anit! K\u00e9rlek!
\n– Fiam nyugodj meg nek\u00fcnk is hi\u00e1nyzik.
\n– Nem a hugimat, \u0151 j\u00f3l van. Szeret minket! A kanc\u00e1t szeretn\u00e9m, aki Ani lesz.
\n– Biztos vagy benne? Komolyan gondolod?
\n– Soha nem gondoltam m\u00e9g semmit se komolyabban.
\nA h\u00fagom megmentette az \u00e9letemet, kaptam t\u0151le egy \u00faj lehet\u0151s\u00e9get az \u00e9letre. Egy olyan szeretettel teli l\u00e9nyt, mint \u00e9n vagyok. R\u00e9gen, l\u00f3h\u00e1ton szabadnak \u00e9reztem magamat. M\u00e1r nem \u00fclhetek fel r\u00e1, m\u00e9gis szabadabb vagyok, mint b\u00e1rmikor.<\/p>\n

2012 \u00e1prilis, m\u00e1sodik d\u00edj<\/strong><\/p>\n

<\/font><\/p>\n

Continue reading S\u00e9r\u00fclten \u00e9pen<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":380,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[136,9],"tags":[],"class_list":["post-1710","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-136","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1710","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/380"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1710"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1710\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1710"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1710"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1710"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}