{"id":1657,"date":"2018-02-10T20:33:51","date_gmt":"2018-02-10T20:33:51","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/teli-mese\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:51","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:51","slug":"teli-mese","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/teli-mese\/","title":{"rendered":"T\u00e9li mese"},"content":{"rendered":"


\nEgyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis orsz\u00e1g, amelyet \u00fagy h\u00edvtak, Magyarorsz\u00e1g. Ennek a kis orsz\u00e1gnak volt a f\u0151v\u00e1rosa Budapest. A Duna foly\u00f3 v\u00e1gta kett\u00e9 a v\u00e1rost, az egyik fel\u00e9n Buda, a m\u00e1sikon Pest. Pesten egy kis utc\u00e1ban lakott Jakab b\u00e1csi, az id\u0151s cip\u00e9szmester. Jakab b\u00e1csi m\u00e1r nyolcvan \u00e9ves volt, kenyere jav\u00e1t m\u00e1r r\u00e9gen megette (a h\u00e9j\u00e1t nem, mer nem volt foga). R\u00e9g eltemette feles\u00e9g\u00e9t, szeretett Annusk\u00e1j\u00e1t. Gyermekei (k\u00e9t fi\u00fa) kirep\u00fcltek az \u00d3perenci\u00e1s tengeren t\u00falra, ahol az \u00fcveghegyeknek nevezett felh\u0151karcol\u00f3k t\u00f6rtek az \u00e9g fel\u00e9. R\u00e9gen nem kapott h\u00edrt fel\u0151l\u00fck, tal\u00e1n m\u00e1r el is felejtett\u00e9k. Teh\u00e1t Jakab b\u00e1csi egyed\u00fcl \u00e9lt, mint az ujjam. T\u00f6rt\u00e9net\u00fcnk idej\u00e9n t\u00e9l volt, h\u00f3 esett, \u00e9s tal\u00e1n m\u00e9g a pingvinek is f\u00e1ztak. Az \u00f6reg cip\u00e9sz b\u00e1csi is f\u00e1zott, elfogyott a p\u00e9nze f\u0171t\u00e9sre. A t\u00e9l r\u00e1bor\u00edtotta \u00f3lomsz\u00fcrke k\u00f6peny\u00e9t a v\u00e1rosra, komors\u00e1got, letargi\u00e1t lehelve az emberek lelk\u00e9be. Mintha a villamosok is szomor\u00fabban csilingeltek volna ezen a f\u00e1z\u00f3s t\u00e9li d\u00e9lut\u00e1non.
\nA kis \u00f6reg mag\u00e1ra vette molyette t\u00e9likab\u00e1tj\u00e1t, melyet m\u00e9g szeretett feles\u00e9ge vett neki a ’60-as \u00e9vekben. Fogta kis \u00e9telhord\u00f3j\u00e1t \u00e9s elindult a Teleki t\u00e9r fel\u00e9, ahol ingyen eb\u00e9det osztottak a r\u00e1szorul\u00f3knak. – Nah\u00e1t, nah\u00e1t, mint a h\u00e1bor\u00fa el\u0151tt. – cs\u00f3v\u00e1lta fej\u00e9t Jakab ‘b\u00e1. „Sic transit gloria mundi” – \u00cdgy m\u00falik el a vil\u00e1g dics\u0151s\u00e9ge! – id\u00e9zte mag\u00e1ban a r\u00e9gen tanult latin mond\u00e1st. Ahogy ment, mendeg\u00e9lt, egyszer csak egy toprongyos, \u00e1polatlan alak \u00e1llt el\u00e9be, megszak\u00edtva t\u00f6preng\u00e9s\u00e9t.
\n– B\u00e9ke neked, B\u00e1csika! Tudn\u00e1l nekem adni egy kis apr\u00f3t? Nagyon megk\u00f6sz\u00f6nn\u00e9m! – mondta a szak\u00e1llas, toprongyos alak. Az \u00f6reg meg\u00e1llt, \u00e9s tet\u0151t\u0151l talpig v\u00e9gigm\u00e9rte. Szak\u00e1llas, szakadt kab\u00e1tos hajl\u00e9ktalan \u00e1llt el\u0151tte. De a szeme, a szeme nagyon k\u00fcl\u00f6n\u00f6s volt. \u00c1that\u00f3 k\u00e9kesz\u00f6ld, amely szinte izzott, \u00e9s m\u00e9gis vid\u00e1man csillogott ki a csapzott haj \u00e9s szak\u00e1ll \u00f6vezte arcb\u00f3l. Jakab b\u00e1csi morfond\u00edrozott egy kicsit, majd hangosan ezt mondta:
\n– Nincs olyan szeg\u00e9ny ember, aki ne tudna seg\u00edteni a m\u00e1sikon \u00e9s nincs olyan gazdag ember, akinek nem k\u00e9l el a seg\u00edts\u00e9g. Nesze, itt van egy \u00f6tvenes, ezzel m\u00e1r \u00fagysem tudok mit kezdeni! – A k\u00e9kesz\u00f6ld szem\u0171 idegen elvette a p\u00e9nzt \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt:
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m neked, \u00d6regap\u00f3! J\u00f3 tett hely\u00e9be j\u00f3t v\u00e1rj! – azzal elt\u0171nt a forgatagban, mintha ott se lett volna. Jakab b\u00e1csi majdnem mondott egy cifr\u00e1t. – M\u00e9g hogy j\u00f3 tett hely\u00e9be j\u00f3t v\u00e1rj! Hol \u00e9l ez az ember, a Holdon? – dohogott mag\u00e1ban m\u00e9g akkor is, amikor be\u00e1llt a hosszan k\u00edgy\u00f3z\u00f3 sorba. J\u00f3 \u00f3r\u00e1ba telt m\u00edg sorra ker\u00fclt, megkapta g\u0151z\u00f6lg\u0151 \u00e9tel\u00e9t, melyet \u00e1t\u00f6nt\u00f6tt \u00e9telhord\u00f3j\u00e1ba. – Na, battyogjunk hazafel\u00e9! – mondta mag\u00e1nak, \u00e9s elindult a zegzugos kis utc\u00e1k ir\u00e1ny\u00e1ba. – Vajon ki lehetett ez az alak? \u00c1, biztos egy hajl\u00e9ktalan, akinek nincs ki a n\u00e9gy kereke! – z\u00e1rta le mag\u00e1ban a k\u00e9rd\u00e9st. Azzal az \u00f6tven forinttal m\u00e1r \u00fagysem ment volna sokra. – Legyen vele boldog! – legyintett egyet. – De a szeme, az nagyon k\u00fcl\u00f6n\u00f6s volt! – gondolta. Megszapor\u00e1zta l\u00e9pteit, mert megs\u0171r\u0171s\u00f6d\u00f6tt a h\u00f3es\u00e9s, r\u00e1ad\u00e1sul a sz\u00e9l is felt\u00e1madt, \u00e9s kezdett bef\u00fajni a t\u00e9li kab\u00e1tja rejtett szakad\u00e1sain. K\u00e9s\u0151bb r\u00e1 kellett j\u00f6nnie, hogy cip\u0151je is csak m\u00falt id\u0151ben volt v\u00edzhatlan. – J\u00f3 lesz m\u00e1r haza\u00e9rni! – vacogta az \u00f6reg cip\u00e9sz. – Otthon majd megjav\u00edtom. – biztatta mag\u00e1t. Nagyon f\u00e1zott m\u00e1r. De minden \u00fat v\u00e9get \u00e9r egyszer, \u0151 is arra eszm\u00e9lt, hogy a kapuj\u00e1hoz \u00e9rkezett. A sz\u00fcrke, kormos pesti b\u00e9rh\u00e1z szomor\u00faan n\u00e9zett le r\u00e1 b\u00e1natos ablakaival. A h\u00f3es\u00e9s is abbamaradt, mintha csak az\u00e9rt kezdett volna s\u0171r\u0171n esni, hogy az \u00f6reget haza siettesse. A l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban Mad\u00e1rka n\u00e9ni v\u00e1rta, a h\u00e1z szeme \u00e9s f\u00fcle.
\n– Siessen, Jakab b\u00e1csi! Vend\u00e9gei vannak! – \u00fajs\u00e1golta boldogan. Mad\u00e1rka n\u00e9nir\u0151l tudni kell, hogy jobban inform\u00e1lt, mint az MTI. Egyesek azt \u00e1ll\u00edtj\u00e1k, hogy a hazai h\u00edreket Mad\u00e1rka n\u00e9ni sz\u00e1ll\u00edtja nekik. Persze ez csak rosszindulat\u00fa pletyka.
\n– M\u00e9g hogy vend\u00e9geim? – Jakab b\u00e1csinak akkor voltak utolj\u00e1ra vend\u00e9gei, amikor kik\u00f6t\u00f6tt\u00e9k a villanyt. Megszapor\u00e1zta l\u00e9pteit, a h\u00e1ts\u00f3 l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban majdnem kettes\u00e9vel vette a fokokat.
\n– Vajon ki lehet az? – tanakodott mag\u00e1ban. – Tal\u00e1n egy r\u00e9gi ismer\u0151se, akit a t\u00f6rt\u00e9nelem forg\u00f3szele felkapott \u00e9s most f\u00fajta vissza?
\nZih\u00e1lt ahogy a l\u00e9pcs\u0151ket m\u00e1szta, \u00fagy \u00e9rezte sz\u00e1guld, m\u00e1r ahogy egy nyolcvan \u00e9ves aggasty\u00e1n tud. V\u00e9gre fel\u00e9rt a m\u00e1sodikra, ahol lakott. Az ajtaja el\u0151tt k\u00e9t j\u00f3l \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt f\u00e9rfi \u00e1llt.
\n– Na, hogy a macskafark\u00fa Veronika r\u00fagja meg! – k\u00e1romkodott Jakab b\u00e1csi. – Ezek nem az \u00dcdvhadseregt\u0151l j\u00f6ttek! – M\u00e1r legsz\u00edvesebben visszafordult volna, de azok \u00e9szrevett\u00e9k ahogy bel\u00e9pett a folyos\u00f3ra. \u00c1m ami ekkor t\u00f6rt\u00e9nt, legmer\u00e9szebb \u00e1lmaiban sem fordult el\u0151. A k\u00e9t f\u00e9rfi a nyak\u00e1ba borult!
\n– Apuka! Apuka! – mondta mindegyik k\u00f6nnyezve. Az \u00f6reg cip\u00e9sz csak \u00e1llt \u00e9s lassan k\u00e9t k\u00f6nnycsepp csordult \u0151sz szak\u00e1ll\u00e1ra… Azonban \u00f6zv. Jakab Istv\u00e1n cip\u00e9szmester nem volt hajlamos huzamosabb lelki \u00e9letre.
\n– Ti csirkefog\u00f3k! H\u00e1t most kell hazaj\u00f6nni! Hol voltatok ennyi ideig? – De a szeme vid\u00e1man csillogott. K\u00e9s\u0151bb, amikor be\u00fcltek a szob\u00e1ba (mely hideg volt, mint a j\u00e9gverem), a k\u00e9t fi\u00fa elmes\u00e9lte t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t. Amerik\u00e1ban sincs kolb\u00e1szb\u00f3l a ker\u00edt\u00e9s, nagyon meg kellett k\u00fczdeni\u00fck a betev\u0151 falat\u00e9rt, \u00e9s sokszor volt, hogy \u00e9hesen fek\u00fcdtek le aludni. \u00c9veken \u00e1t \u00edgy \u00e9ltek, m\u00edgnem r\u00e1juk mosolygott a szerencse, \u00e9s most m\u00e1r j\u00f3m\u00f3d\u00fa k\u00f6z\u00e9poszt\u00e1lybeli v\u00e1llalkoz\u00f3k lettek. Meg akart\u00e1k kerestetni sz\u00fcleiket, de a r\u00e9gi c\u00edmen m\u00e1r nem tal\u00e1lt\u00e1k \u0151ket. Persze, mert Jakab b\u00e1csi lecser\u00e9lte a lak\u00e1st kisebbre, amikor Annus n\u00e9ni meghalt. A k\u00e9t fi\u00fa nagyon elkeseredett, de h\u00e1t az \u00e9let ment tov\u00e1bb.
\nT\u00f6rt\u00e9nt egyszer, nem is olyan r\u00e9gen, egy\u00fctt s\u00e9t\u00e1ltak az 53. utc\u00e1ban New Yorkban, amikor egy hob\u00f3 l\u00e9pett el\u00e9j\u00fck. – Adjatok p\u00e1r centet egy \u00e9rzelmekben gazdag, de anyagilag szeg\u00e9ny utaz\u00f3nak!
\nNem szoktak alamizsn\u00e1t adni, de ennek a csavarg\u00f3nak volt valami a szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9ben, ami megfogta \u0151ket. Adtak neki k\u00e9t doll\u00e1rt. Legnagyobb meglepet\u00e9s\u00fckre a cs\u00f6ves magyarra v\u00e1ltott.
\n– Ami\u00e9rt megesett rajtam a sz\u00edvetek, megmondom nektek, siessetek haza Magyarorsz\u00e1gra, mert \u00e9desap\u00e1tok nagy nyomorban \u00e9l, s nagyon elk\u00e9l n\u00e9ki a seg\u00edts\u00e9g! – Azzal \u00fagy elt\u0171nt, mintha ott se lett volna. A k\u00e9t fi\u00fa hallgatott az idegenre, \u00e1trep\u00fcltek az \u00d3perenci\u00e1s tengeren \u00e9s itthon, ahol a kurta fark\u00fa mangalica t\u00far, megtal\u00e1lt\u00e1k \u00e9desapjukat.
\nJakab b\u00e1csinak valami sz\u00f6get \u00fct\u00f6tt a fej\u00e9be. – Hogy n\u00e9zett ki az az egy\u00e9n? – A k\u00e9t fi\u00fa \u00f6sszen\u00e9zett. – H\u00e1t \u00fagy, mint a t\u00f6bbi hajl\u00e9ktalan. Szakadt, \u00e1polatlan, szak\u00e1llas, b\u00e1r most hogy \u00edgy eszembe jut, a szeme, a szeme nagyon k\u00fcl\u00f6nleges volt. Eg\u00e9szen \u00e1that\u00f3 k\u00e9kesz\u00f6ld…
\nHogy ki lehetett? Tal\u00e1n egy angyal, amely szakadt g\u00fany\u00e1ban j\u00e1rja a vil\u00e1got? Lehet. Ezt csak Isten tudn\u00e1 megmondani, de \u0151 b\u00f6lcsen hallgat… Itt a v\u00e9ge, fuss el v\u00e9le!
\nH\u00e1t ennyi volt a mese. Aki nem hiszi, j\u00e1rjon ut\u00e1na.<\/p>\n

2012 janu\u00e1r, els\u0151 d\u00edj<\/strong><\/em><\/p>\n

<\/font><\/p>\n

Continue reading T\u00e9li mese<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":151,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[130,9],"tags":[],"class_list":["post-1657","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-130","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1657","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/151"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1657"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1657\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1657"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1657"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1657"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}