{"id":15508,"date":"2024-08-31T20:03:42","date_gmt":"2024-08-31T18:03:42","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=15508"},"modified":"2024-08-31T20:04:03","modified_gmt":"2024-08-31T18:04:03","slug":"konyoradomany","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2024\/08\/31\/konyoradomany\/","title":{"rendered":"K\u00f6ny\u00f6radom\u00e1ny"},"content":{"rendered":"\n

    Azt mondja, \u00e9let\u00e9ben, ha azt m\u00e9g lehet \u00e9letnek nevezni, egyre t\u00f6bb a k\u00e9ts\u00e9gbeesett pillanat. Nem tagadja, mert ugyan mi\u00e9rt tenn\u00e9, elvesztette a l\u00e1ba al\u00f3l a talajt. Ha k\u00f6lt\u0151ien akarna fogalmazni, a szemhat\u00e1r v\u00e9gk\u00e9pp elborult el\u0151tte. Dehogy gondolt \u0151 arra, hogy egyszer majd koldulnia kell, hogy valaha is megjelenik el\u0151tte a koldusbot \u00e1rny\u00e9ka. Mindez a szem\u00e9ben, p\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151ttig is, hat\u00e1rozatlan, k\u00eds\u00e9rteties \u00e9s sz\u00f6rny\u0171 volt. <\/p>\n\n\n\n

    Am\u00fagy Gerg\u0151 b\u00e1csinak h\u00edvj\u00e1k az \u00f6reget. Az \u00f6reget, mik\u00f6zben alig id\u0151sebb n\u00e1lam, t\u00edz-tizen\u00f6t \u00e9vvel. <\/p>\n\n\n\n

    Hosszan eln\u00e9zem. Nem tudom levenni r\u00f3lam a tekintetem. Olyan ismer\u0151s, a homlok\u00e1ra tapad\u00f3 barna-deres haj, az a bajusz, az a Krisztus-szak\u00e1ll. Mintha m\u00e1r l\u00e1ttam volna, mintha olvastam volna m\u00e1r r\u00f3la, mintha mindig is az \u0151 t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t szerettem volna meg\u00edrni. Erre most is csak egy er\u0151tlen k\u00eds\u00e9rletet teszek, nem tudva, hogy ki \u00e9s mit h\u00e1moz majd ki, \u00e9s von majd le tanuls\u00e1gul az \u00edr\u00e1somb\u00f3l. <\/p>\n\n\n\n

    N\u00e9zem a sz\u00e9nporos test\u00e9t, a rongyokat, amik rajta l\u00f3gnak, de sz\u00e1nalmat \u00e9s megvet\u00e9st m\u00e9g v\u00e9letlen\u00fcl \u00e9s a legt\u00e1volabbr\u00f3l sem \u00e9rzek. Legsz\u00edvesebben csak \u00e1t\u00f6leln\u00e9m, megk\u00edn\u00e1ln\u00e1m egy szivarral \u00e9s elhallgatn\u00e1m a mes\u00e9j\u00e9t. <\/p>\n\n\n\n

    Az inge cafatokban l\u00f3g. Mintha valakivel vereked\u00e9sbe keveredett volna, vagy kuty\u00e1k t\u00e9pt\u00e9k volna meg. Nem k\u00e9rdezek r\u00e1, m\u00e9g nem, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt vele, hogy miben tudok vagy tudn\u00e9k a seg\u00edts\u00e9g\u00e9re lenni. <\/p>\n\n\n\n

    Csepelen, a Radn\u00f3ti Mikl\u00f3s M\u0171vel\u0151d\u00e9si K\u00f6zpont melletti bokrokb\u00f3l l\u00e1ttam, hogy el\u0151mer\u00e9szkedik, mintha az \u00fcld\u00f6z\u0151i el\u0151l menek\u00fclt \u00e9s rejt\u0151z\u00f6tt volna el ott. Figyelmes szeml\u00e9l\u0151k\u00e9nt, pr\u00f3b\u00e1lom megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni az egyes ruhadarabjai hat\u00e1rvonalait, az \u0151szi kab\u00e1tj\u00e1t, a mell\u00e9ny\u00e9t, \u00e9s a nadr\u00e1gj\u00e1t. <\/p>\n\n\n\n

    Rozzant testtel, beh\u00fazott nyakkal, j\u00f3l k\u00f6r\u00fcltekintve \u00fclt le a nagy k\u00f6lt\u0151 szobr\u00e1nak \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban. Nem tagadom, a k\u00e9k szeme fogott meg, ami az ap\u00e1m\u00e9ra eml\u00e9keztetett. \u00c1h\u00edtatosan vil\u00e1g\u00edtott r\u00e1m, szinte k\u00e9rlelve, hogy \u00fcljek mell\u00e9. Sov\u00e1ny arc\u00e9le r\u00f6gt\u00f6n megfogott, \u00e9s a lelki szemei el\u0151tt m\u00e1r egy lecs\u00faszott nagyhercegnek l\u00e1ttam, majd egy apostoli szentnek.    <\/p>\n\n\n\n

    Ha rendez\u0151i v\u00e9n\u00e1val is meg\u00e1ldott volna a teremt\u0151m, tal\u00e1n m\u00e9g egy sz\u00ednpadi darabot is \u00edrhattam volna r\u00f3la. <\/p>\n\n\n\n

    T\u00f6rve kezdett a besz\u00e9dbe, mint aki m\u00e1r r\u00e9gen sz\u00f3lt emberhez, mint aki m\u00e1r a besz\u00e9dk\u00e9szs\u00e9g\u00e9t \u00e9s hajland\u00f3s\u00e1g\u00e1t is elfelejtette. A botj\u00e1t kicsit sz\u00e9gyenkezve k\u00e9rtem el t\u0151le, mondv\u00e1n, hogy mindig is nagy \u00e1lmom volt, hogy a kezembe foghassak egy igazi koldusbotot. Amit v\u00e9g\u00fcl elmosolyogva mag\u00e1t, maga nyomott a kezembe. <\/p>\n\n\n\n

    Kicsit csal\u00f3dottan forgattam \u00e9s tapogattam, mert olyannak t\u0171nt, mint minden m\u00e1s bot. <\/p>\n\n\n\n

Az utols\u00f3 bejelentett munkahelye egy s\u00f6t\u00e9t, poros, \u00e9s dohos rajt\u00e1r volt, ahol am\u00fagy szerett\u00e9k, megbecs\u00fclt\u00e9k, ahol hossz\u00fa t\u00e1von sz\u00e1m\u00edtottak is r\u00e1, de k\u00f6zbej\u00f6tt valami \u00e1tkozott izomgyenges\u00e9g, majd a s\u00e9rv. Meg, persze mint mindig, az a h\u00fclye \u00e9s nagy sz\u00e1ja, hogy mindig, \u00e9s mindenkinek az igazs\u00e1got mondta. Hogy nem besz\u00e9lt ki senkit a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt. <\/p>\n\n\n\n

    Ahogy mondj\u00e1k, szeg\u00e9ny embert az \u00e1g is h\u00fazza, hiszen nem sokkal a k\u00f6z\u00f6s megegyez\u00e9ssel val\u00f3 t\u00e1voz\u00e1sa ut\u00e1n, a feles\u00e9ge is meghalt. Azt mondja, ne is k\u00e9rdezzem, hogy miben, hogyan, \u00e9s hogy hol fekszik. Meg persze hogy, hogy \u00e9lte meg \u00e9s t\u00fal. Sehogy. Ahogy a gyermek\u00fck elveszt\u00e9s\u00e9t sem. <\/p>\n\n\n\n

    A lak\u00e1st nem tudta fizetni, seg\u00edts\u00e9gre nem sz\u00e1m\u00edthatott senkit\u0151l. <\/p>\n\n\n\n

Egyik \u00fct\u0151d\u00f6tt ismer\u0151se, az egykori k\u00f6nyvt\u00e1ros M\u00e1ty\u00e1s b\u00e1csi, gondolv\u00e1n hogy az majd kiseg\u00edti a nyakig \u00e9r\u0151 szarb\u00f3l, egy nap, se sz\u00f3, se besz\u00e9d, a kez\u00e9be nyomta Napoleon Hill, k\u00e9kbor\u00edt\u00e1s\u00fa k\u00f6nyv\u00e9t. Ki is olvasta, majd a t\u00f6bbi k\u00f6nyv k\u00f6z\u00e9 rakta a Csepeli n\u00e9psz\u00e1ll\u00f3 k\u00f6nyvt\u00e1r\u00e1ban, ahol sz\u00e1ll\u00e1st kapott v\u00e9g\u00fcl, a kilakoltat\u00e1sa ut\u00e1n. <\/p>\n\n\n\n

    J\u00e1rni sem nagyon tudott, ruh\u00e1ja sem igen volt, \u00edgy lett bel\u0151le is, k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges f\u00f6ld\u00f6nfut\u00f3 \u00e9s koldus. <\/p>\n\n\n\n

    Amint ezeket kiejti, a szemem egyszerre megtelik k\u00f6nnyel. <\/p>\n\n\n\n

Azel\u0151tt irodalomtan\u00e1rk\u00e9nt dolgozott. M\u00e9g a rakt\u00e1ri munka el\u0151tt. Ahol egyre t\u00f6bben n\u00e9zt\u00e9k ki, irigyelve a kor\u00e1bbi sikereit, a dolgozni akar\u00e1s\u00e1t \u00e9s tud\u00e1s\u00e1t, hogy munkab\u00edr\u00e1sban, \u00e9s hat\u00e9konys\u00e1gban, mindenkire utcahosszakat vert r\u00e1. De a v\u00e9g\u00e9n nem b\u00edrta m\u00e1r az emel\u00e9st, a napi kilenc \u00f3ra robotot, hogy k\u00e9t-h\u00e1rom ember helyett is \u0151 dolgozzon, n\u00e9zve, t\u0171rve \u00e9s nyelve, a m\u00e1sok el\u0151l\u00e9ptet\u00e9seit, \u00e9s fizet\u00e9s emel\u00e9s\u00e9t, mik\u00f6zben neki, nem maradtak csak az \u00fcres \u00edg\u00e9retek. <\/p>\n\n\n\n

    B\u00fcszke csak arra lehetett, miut\u00e1n lap\u00e1tra tett\u00e9k, hogy egy ideig, az orsz\u00e1g leggazdagabb koldus\u00e1nak mondhatta mag\u00e1t. Akkor m\u00e9g a Szent Imre T\u00e9ri templom el\u0151tt koldult. Akkor m\u00e9g lak\u00e1sa is volt. Annak meg sz\u00e9p szob\u00e1ja, \u00e9s konyh\u00e1ja. Rendezett \u00e9lete, \u00e9s m\u00e9g irodalmi sikerei is. Azt\u00e1n ebb\u0151l lett a Kiserdei kis b\u00f3d\u00e9, f\u00e1b\u00f3l, amit maga \u00e1csolt. Nem messze, a legut\u00f3bbi munkahely\u00e9t\u0151l. Ha tudn\u00e1k, hogy itt h\u00fazza meg mag\u00e1t, lehet, hogy m\u00e9g azt is r\u00e1gy\u00fajtan\u00e1k. <\/p>\n\n\n\n

    Mondtam volna, hogy ez\u00e9rt legal\u00e1bb nem kell fizetnie, de mint mondja, nagyon is kell. Hogy kiknek \u00e9s mennyit, nem \u00e1rulja el, csak hogy nem akar mag\u00e1nak bajt, \u00e9s ink\u00e1bb tejel.     <\/p>\n\n\n\n

    Azt mondja, csak vas\u00e1rnaponk\u00e9nt mer\u00e9szkedik el\u0151, mert ezt a napot szereti a legjobban. Ilyenkor kedvesebbek az emberek, t\u00fcrelmesebbek, \u00e9s adakoz\u00f3bbak. Hogy t\u00e9len mi lesz vele, az isten sem tudja. Nem is k\u00e9rdezem. <\/p>\n\n\n\n

    Akkor ritka az az ember, aki leveszi keszty\u0171j\u00e9t, aki kigombolja a kab\u00e1tj\u00e1t. Ilyenkor k\u00f6nnyebben \u00e9s sz\u00edvesebben adnak. Ilyenkor m\u00e9g sz\u00f3ba is merek elegyedni, l\u00e1tja, m\u00e9g mag\u00e1val is. <\/p>\n\n\n\n

    K\u00f6zben el\u0151tt\u00fcnk egy id\u0151sebb h\u00f6lgy cammog el, egy ki\u00f6regedett sk\u00f3t juh\u00e1sszal. Gerg\u0151 b\u00e1csi m\u00e1r ismeri \u0151ket. Kez\u00e9t cs\u00f3kolom, adjon szeg\u00e9ny nyomorultnak, kez\u00e9t cs\u00f3kolom. Mondja. K\u00f6zben elneveti mag\u00e1t. Majd a h\u00f6lgy is. Azt mondja, nem hozott mag\u00e1val p\u00e9nzt, de mint mindig, most is a vend\u00e9ge egy kis r\u00e1ntott levesre, ha gondolja. <\/p>\n\n\n\n

    Van, akit\u0151l kenyeret, f\u0151zel\u00e9ket, sajtmarad\u00e9kot kap. Legut\u00f3bb, m\u00e9g maga sem hiszi, de egy j\u00f3l megrakott t\u00e1l, fusillit kapott, pestoval, \u00e9s tonhalpehellyel. <\/p>\n\n\n\n

    A Csepeli piacon egy-egy alm\u00e1t szokott zsebre v\u00e1gni, egy-egy vicces vers\u00e9\u00e9rt cser\u00e9be. Mert azt m\u00e9g szokott. Verseket \u00edrni. Arr\u00f3l nem tud le\u00e1llni. K\u00f6zben ak\u00e1r egy mad\u00e1rijeszt\u0151, kit\u00e1rja a karjait. <\/p>\n\n\n\n

    Mint \u00edrtam, se munk\u00e1ja, se lak\u00e1sa, se feles\u00e9ge, \u00e9s mint megtudom, se fia, se l\u00e1nya, se rokona. Senkije a vil\u00e1gon. Mondan\u00e1, hogy csak a j\u00f3 Isten, de m\u00e1r ez sem eg\u00e9szen igaz.<\/p>\n\n\n\n

    Megszokta, vagy belet\u00f6r\u0151d\u00f6tt, hogy senki nem t\u00f6r\u0151dik m\u00e1r vele ezen a f\u00f6ldkereks\u00e9gen, de persze h\u00e1l\u00e1s, hogy legal\u00e1bb van, aki meg\u00edrja \u0151t, ha nem is v\u00e1llalja ehhez az arc\u00e1t. Ahogy k\u00e9ri, hogy a nev\u00e9t is \u00edrjam \u00e1t, v\u00e1ltoztassam meg, mert nem akarja a r\u00f6videbbet h\u00fazni. <\/p>\n\n\n\n

    Nincs se t\u00e1mogat\u00f3ja, se ist\u00e1pol\u00f3ja, p\u00e1rtfog\u00f3ja. K\u00f6zben az \u0151szi \u00e9gre emeli a k\u00e9k szem\u00e9t. Egy verset kezd szavalni, a hal\u00e1lr\u00f3l, a k\u00e9zcs\u00f3kr\u00f3l, a k\u00f6nnyekr\u0151l. Arr\u00f3l, hogy lejjebb m\u00e1r nem ker\u00fclhet. Majd k\u00f6sz\u00f6n\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl, kiballag a k\u00e9pb\u0151l, hogy a szemhat\u00e1r elnyelje. Megint. <\/p>\n\n\n\n

    Nem siet, \u00edgy ut\u00e1na is iramodhatn\u00e9k. <\/p>\n\n\n\n

K\u00f6zben egy fiatal p\u00e1r telepedik le, k\u00f6zvetlen\u00fcl mell\u00e9m, hogy az orrukat h\u00fazz\u00e1k, megjegyz\u00e9seket tegyenek az \u00f6regre, alig tudva f\u00e9ken tartani, a l\u00e1that\u00f3an ingerl\u00e9keny kuty\u00e1jukat, aki valami \u0151si gy\u0171l\u00f6lettel vicsor\u00edtja a fog\u00e1t a leg\u00fajabb h\u0151s\u00f6mre. <\/p>\n\n\n\n

    Nem mondom, mert mi\u00e9rt is hazudn\u00e9k, hogy nem \u00e9reztem kedvet, hogy a n\u00e1lam maradt koldusbottal, ne s\u00fajtsak le r\u00e1 \u00e9s a fiatal p\u00e1rra\u2026 <\/p>\n

Continue reading K\u00f6ny\u00f6radom\u00e1ny<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":295,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[580,9],"tags":[],"class_list":["post-15508","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-580","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/15508","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/295"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=15508"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/15508\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":15509,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/15508\/revisions\/15509"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=15508"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=15508"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=15508"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}