{"id":15110,"date":"2024-08-21T17:05:48","date_gmt":"2024-08-21T15:05:48","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=15110"},"modified":"2024-08-22T17:38:04","modified_gmt":"2024-08-22T15:38:04","slug":"a-vacsora-2","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2024\/08\/21\/a-vacsora-2\/","title":{"rendered":"A vacsora"},"content":{"rendered":"\n

Ahogy telnek az \u00e9vek \u00e9s az ember \u00f6regszik, egyre t\u00f6bb eml\u00e9k mardossa az agytekerv\u00e9ny\u00e9t. Ezek az eml\u00e9kek azt\u00e1n mindenf\u00e9l\u00e9k lehetnek. Lehet, hogy olyan is van k\u00f6z\u00f6tt\u00fck, amire a mai esz\u00fcnkkel nem vagyunk b\u00fcszk\u00e9k, s\u0151t, szeretn\u00e9nk elfelejteni, de amikor a gondolat ott m\u00e9lyen a lelk\u00fcnkben kapirg\u00e1lni kezd, bizony, ha akarjuk, ha nem, azok sz\u00e9pen el\u0151bukkannak. Sorakoznak elm\u00e9nkben a sz\u00e9p eml\u00e9kek, amikor p\u00e9ld\u00e1ul j\u00f3t cselekedt\u00fcnk. Ilyenkor azt\u00e1n a b\u00fcszkes\u00e9gt\u0151l dagadni kezd kebl\u00fcnk. De bizony el\u0151t\u00f6rnek a f\u00e1j\u00f3 eml\u00e9kek is, azok, amikor megb\u00e1ntottak vagy \u00e9ppen bele g\u00e1zoltak a becs\u00fclet\u00fcnkbe.<\/p>\n\n\n\n

Nekem ebben a pillanatban gyermekkorom egyik nem \u00e9ppen vid\u00e1m eml\u00e9ke jutott eszembe. Gondolatban felid\u00e9zem azt a bizonyos napot, \u00e9s be kell vallanom, hogy ma is rossz \u00e9rz\u00e9s ker\u00edt hatalm\u00e1ba. Val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy akkor r\u00e9gen nagyon m\u00e9lyen \u00e9rinthetett a dolog, mert ha visszagondolok, most is sajogni kezd a sz\u00edvem.<\/p>\n\n\n\n

Ny\u00e1ri sz\u00fcnet volt, a bar\u00e1tn\u0151mmel megbesz\u00e9lt\u00fck, hogy k\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n \u00e1tmegyek hozz\u00e1juk. Amikor meg\u00e9rkeztem, a csal\u00e1d \u00e9ppen vacsor\u00e1zott. N\u00e9gyen \u00fclt\u00e9k k\u00f6r\u00fcl a konyhaasztalt. \u00c9szrevettem, hogy a nagymama, aki vel\u00fck lakott, nem \u00fclt az asztaln\u00e1l. K\u00e9s\u0151bb megtudtam, hogy \u0151 mindig a szob\u00e1j\u00e1ban szokott enni egyed\u00fcl. Ezen \u00e9n nagyon elcsod\u00e1lkoztam, hiszen mi otthon nyolcan \u00fclt\u00fck k\u00f6r\u00fcl a konyhaasztalt, eml\u00e9kszem, alig f\u00e9rt\u00fcnk el. A nagysz\u00fcl\u0151k is vel\u00fcnk \u00e9ltek, \u00e9s a sz\u00fcleimnek esz\u00e9be sem jutott volna, hogy az \u201e\u00f6regek\u201d k\u00fcl\u00f6n egyenek.<\/p>\n\n\n\n

Visszat\u00e9rve a k\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1ni l\u00e1togat\u00e1sra, amikor nyugt\u00e1ztam, hogy \u00e9ppen vacsoraid\u0151ben \u00e9rkeztem, eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rtem, \u00e9s h\u00e1t rendesen zavarba is j\u00f6ttem. Gondoltam, nem akarom itt tov\u00e1bb t\u00e1tani a sz\u00e1mat, ez\u00e9rt azt mondtam, hogy majd k\u00e9s\u0151bb visszaj\u00f6v\u00f6k. A bar\u00e1tn\u0151m azonban k\u00e9rte, hogy ne menjek, el, mert m\u00e1r nemsok\u00e1ra befejezi a vacsor\u00e1t. \u00c9n tov\u00e1bbra is szer\u00e9nyen v\u00e1rakoztam, \u00e9s az ajt\u00f3f\u00e9lf\u00e1t t\u00e1masztottam. Az azonban rosszul esett, hogy egy l\u00e9lek sem mondta azt, hogy \u00fcljek m\u00e1r le valahov\u00e1, ne \u00e1csorogjak ott. Arra, hogy net\u00e1n megk\u00e9rdezt\u00e9k volna, hogy k\u00e9rn\u00e9k-e egy falatot, m\u00e1r gondolni sem mertem.<\/p>\n\n\n\n

Eml\u00e9kszem, ott \u00e1lltam a konyhaajt\u00f3t t\u00e1masztva, \u00e9s zavaromban mindenfel\u00e9 n\u00e9zegettem. Minden\u00e1ron el akartam ker\u00fclni, hogy tekintetem a j\u00f3\u00edz\u0171en falatoz\u00f3 emberekre ir\u00e1nyuljon. Sajnos hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1lkoztam, ez nem igaz\u00e1n siker\u00fclt, mert pillant\u00e1som minduntalan az asztalon l\u00e9v\u0151 \u00e9telre szegez\u0151d\u00f6tt. Mi akkor m\u00e9g nem vacsor\u00e1ztunk, mert \u00e9desany\u00e1m mindig munka ut\u00e1n esett neki a f\u0151z\u00e9snek. Mikor mit f\u0151z\u00f6tt, de minden nap meleg \u00e9telt ett\u00fcnk. Nagyon j\u00f3l eml\u00e9kszem, hogy akkor, azon az est\u00e9n \u0151k szal\u00e1mis kenyeret vacsor\u00e1ztak. A gusztusos szendvics l\u00e1tt\u00e1n nagyot nyeltem. Val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy ezt \u00e9szrevette a bar\u00e1tn\u0151m anyuk\u00e1ja, mert len\u00e9z\u0151en \u00edgy sz\u00f3lt: \u201eAdj\u00e1l m\u00e1r neki egy falatot! Nem l\u00e1tod, hogy mindj\u00e1rt elcseppen a ny\u00e1la?\u201d<\/p>\n\n\n\n

H\u00e1t mit mondjak, az a mondat, mint egy m\u00e9rgezett ny\u00edl, a sz\u00edvembe tal\u00e1lt, pontosan oda, bele a k\u00f6zep\u00e9be. Olyan megal\u00e1z\u00f3 volt, \u00fagy \u00e9reztem, mintha azt gondoln\u00e1, az\u00e9rt, mert mi n\u00e9gyen vagyunk testv\u00e9rek, nem jut el\u00e9g enni val\u00f3 az asztalunkra. Szeg\u00e9nyek voltunk ugyan, de mindig volt mit enni, sosem \u00e9hezt\u00fcnk. Ha nem is volt t\u00fal gazdag a ruhat\u00e1runk, tiszta ruh\u00e1nk mindig volt.<\/p>\n\n\n\n

Amikor a sz\u00e9gyent\u0151l azt\u00e1n magamhoz t\u00e9rtem, term\u00e9szetesen azt mondtam, hogy \u00e9n m\u00e1r vacsor\u00e1ztam, hiszen semmi p\u00e9nz\u00e9rt nem fogadtam volna el egyetlen falatot sem. V\u00e9g\u00fcl is er\u0151t vettem magamon, \u00e9s illedelmesen elk\u00f6sz\u00f6ntem.<\/p>\n\n\n\n

Hazafel\u00e9 menet elgondolkodtam a t\u00f6rt\u00e9nteken. Boldog \u00e9s b\u00fcszke voltam, hogy \u00e9n egy olyan szeret\u0151 csal\u00e1dban nevelkedhettem, mint az eny\u00e9m. N\u00e1lunk ez nem t\u00f6rt\u00e9nhetett volna meg, hiszen b\u00e1rmilyen sz\u0171k\u00f6sen voltunk is, a vend\u00e9g mindig hellyel \u00e9s \u00e9tellel volt k\u00edn\u00e1lva. \u00c9desap\u00e1m a lelk\u00e9t is odaadta volna b\u00e1rkinek.<\/p>\n\n\n\n

Arra is j\u00f3l eml\u00e9kszem, amikor \u00e9desany\u00e1m m\u00e1koskal\u00e1csot s\u00fct\u00f6tt, \u00fagy k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl nyolc rudat, \u00e9s mire \u00e9szrevette, mi n\u00e9gyen suttyomban kihordtuk az utc\u00e1ra. Term\u00e9szetesen megett\u00fck az \u00f6sszest a bar\u00e1tainkkal.<\/p>\n\n\n\n

No, de ez m\u00e1r egy m\u00e1sik t\u00f6rt\u00e9net.<\/p>\n\n\n\n

(2021 okt\u00f3ber, m\u00e1sodik d\u00edj)<\/em><\/p>\n

Continue reading A vacsora<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":9160,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[583,9],"tags":[],"class_list":["post-15110","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-583","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/15110","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/9160"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=15110"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/15110\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":15119,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/15110\/revisions\/15119"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=15110"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=15110"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=15110"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}