{"id":14743,"date":"2024-08-02T20:36:02","date_gmt":"2024-08-02T18:36:02","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=14743"},"modified":"2024-08-02T20:38:11","modified_gmt":"2024-08-02T18:38:11","slug":"osztalykirandulas","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2024\/08\/02\/osztalykirandulas\/","title":{"rendered":"Oszt\u00e1lykir\u00e1ndul\u00e1s"},"content":{"rendered":"\n
Egy kisl\u00e1ny szomor\u00fa t\u00f6rt\u00e9nete r\u00e1\u00e9breszt benn\u00fcnket arra, hogy ne sz\u00e9gyellj\u00fcnk seg\u00edts\u00e9get k\u00e9rni, ha bajban vagyunk, az \u0151szintes\u00e9g nagy er\u00e9ny. Meg\u00e9rthetj\u00fck, hogy mi\u00e9rt legy\u00fcnk \u00f6nmagunk, tov\u00e1bb\u00e1 azt, hogy mindig becs\u00fclj\u00fck meg, ami megadatik nek\u00fcnk.\n<\/em>\nHa j\u00f3l eml\u00e9kszem \u00fagy k\u00f6zel \u00f6tven \u00e9ve t\u00f6rt\u00e9nt, de ha visszagondolok r\u00e1, olyan, mintha tegnap lett volna. M\u00e9g most is olyan \u00e9l\u00e9nken \u00e9l bennem, val\u00f3s\u00e1ggal bele\u00e9gett a sz\u00edvembe.\n\u00c1ltal\u00e1nos iskol\u00e1s tanul\u00f3 voltam, \u00e9s k\u00e9tnapos oszt\u00e1lykir\u00e1ndul\u00e1sra indultunk Lillaf\u00fcredre. A kir\u00e1ndul\u00e1s \u00f6nk\u00f6lts\u00e9ges volt, a sz\u00e1ll\u00e1st el\u0151re kifizett\u00fck, de \u00e9tkez\u00e9sr\u0151l mindenkinek mag\u00e1nak kellett gondoskodnia.\nA t\u00f6rt\u00e9nethez hozz\u00e1tartozik, hogy n\u00e9gygyermekes munk\u00e1scsal\u00e1db\u00f3l sz\u00e1rmazom. Gondolom, nem kell magyar\u00e1znom, hogy nem d\u00fask\u00e1ltunk minden f\u00f6ldi j\u00f3ban. \u00c9desany\u00e1mnak igencsak \u00fcgyesen be kellett osztania azt a p\u00e9nzt, ami a csal\u00e1di kassz\u00e1ba befolyt. De \u0151 val\u00f3ban \u00fcgyes volt, nagyon is \u00fcgyes, hiszen mind a n\u00e9gyen megkaptuk a legsz\u00fcks\u00e9gesebb ruh\u00e1kat, \u00e9s sohasem \u00e9hezt\u00fcnk. Mindig volt mit enni, m\u00e9g ha beoszt\u00e1ssal is. Igaz\u00e1n b\u00fcszke voltam \u00e9s vagyok ma is az \u00e9desany\u00e1mra. Szeg\u00e9nyek voltunk ugyan, de boldog gyermekkorunk volt. Sz\u00fcleink becs\u00fcletre, tisztess\u00e9gre neveltek benn\u00fcnket.\nSz\u00f3val ott tartottam, hogy oszt\u00e1lykir\u00e1ndul\u00e1sra indultunk. \u00c9desany\u00e1m hideg\u00e9lelmet csomagolt, \u00e9s n\u00e9mi zsebp\u00e9nzt is kaptam t\u0151le. Amikor meg\u00e9rkezt\u00fcnk, az id\u0151 d\u00e9l k\u00f6r\u00fcl j\u00e1rt, mindenki \u00e9hes volt. A t\u00f6bbs\u00e9g \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, hogy \u00e9tteremben fog eb\u00e9delni. \u00c9n m\u00e1r akkor gondoltam, hogy ennek nem lesz j\u00f3 v\u00e9ge, hiszen nem tudtam pontosan, de sejtettem, hogy \u00e9tteremben eb\u00e9delni nem kev\u00e9s p\u00e9nzbe ker\u00fcl, \u00e9s n\u00e1lam bizony nagyon kev\u00e9ske p\u00e9nz volt. Ut\u00f3lag m\u00e1r tudom, hogy csak \u00e9n voltam egyed\u00fcl \u00edgy. Mindenki vid\u00e1man sorakozott befel\u00e9 a kerthelyis\u00e9gbe, \u00e9n pedig f\u00e9lelmemet leplezve k\u00f6vettem \u0151ket. Mit tehettem volna.\nMeg\u00e9rz\u00e9sem nem hagyott cserben, l\u00e1tva az \u00e9tlapot azonnal tudtam, hogy az \u00e9n zsebp\u00e9nzem egy komplett eb\u00e9dhez kev\u00e9s, s\u0151t, m\u00e9g egy leveshez is, de ezt nem \u00e1rultam el senkinek. M\u00edg minden oszt\u00e1lyt\u00e1rsam els\u0151 \u00e9s m\u00e1sodik fog\u00e1st rendelt, \u00e9n csak egy csontlevest k\u00e9rtem, mert ez volt a legolcs\u00f3bb az \u00e9tlapon, b\u00e1r az is sz\u00e9p kis summ\u00e1ba ker\u00fclt. Oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k \u00e9s a t\u00f6bbiek k\u00e9rd\u0151en n\u00e9ztek r\u00e1m, \u00e9n pedig azt v\u00e1laszoltam, hogy nem vagyok \u00e9hes. Ez azonban egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt igaz, hiszen nagyon is az voltam.\nK\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n meg\u00e9rkezt\u00fcnk a sz\u00e1ll\u00e1shelyre, ahol term\u00e9szetesen fagylaltot \u00e9s m\u00e1s finoms\u00e1gokat lehetett v\u00e1s\u00e1rolni. Miut\u00e1n sz\u00e9gyelltem bevallani, hogy nekem erre nincs p\u00e9nzem, csatlakoztam a t\u00f6bbiekhez. Nan\u00e1, hogy elk\u00f6lt\u00f6ttem az utols\u00f3 fityingemet is.\nM\u00e1snap reggel a kir\u00e1ndul\u00e1s folytat\u00f3dott, de el\u0151tte m\u00e9g egy tejiv\u00f3ban k\u00f6z\u00f6s reggeli volt. Mindenki lesz\u00e1llt a buszr\u00f3l, csak egyed\u00fcl \u00e9n maradtam \u00fclve.\n\u2013 Te nem j\u00f6ssz? \u2013 k\u00e9rdezte az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k.\n\u2013 \u00c9n nem vagyok \u00e9hes tan\u00e1rn\u0151, \u00e9s k\u00fcl\u00f6nben is, m\u00e9g itt van egy csom\u00f3 ennival\u00f3m \u2013 v\u00e1laszoltam, k\u00f6zben a sz\u00edvem hevesen kalap\u00e1lt, k\u00f6nnyeimet alig b\u00edrtam visszatartani. Az az igazs\u00e1g, hogy nekem ekkor m\u00e1r egyetlen fill\u00e9rem sem volt, de ezt a vil\u00e1g \u00f6sszes kincs\u00e9\u00e9rt sem \u00e1rultam volna el.\n\u00dcltem mag\u00e1nyosan, arcom l\u00e1ngokban \u00e9gett, \u00e9reztem a t\u00f6bbiek megvet\u0151 pillant\u00e1s\u00e1t testemen. Farkas\u00e9hes voltam, de m\u00e1r csak egy m\u00e1jkr\u00e9mem \u00e9s egy szelet kenyerem volt, ezt azonban nem ettem meg, mert akkor mit eszem eb\u00e9dre. \u201eMindenki j\u00f3\u00edz\u0171en falatozni fog, \u00e9n meg majd csak n\u00e9zem \u0151ket? Nem, ezt nem engedhetem meg\u201d \u2013 gondoltam b\u00e1natosan. A sz\u00e9gyen \u00e9s a f\u00e9lelem k\u00f6nnyei folytak szememb\u0151l, amikor m\u00e1r egyed\u00fcl maradtam. Sosem fogom elfelejteni azt az \u00e9rz\u00e9st, ami akkor hatalm\u00e1ba ker\u00edtett. Ott \u00fcltem a buszon, \u00e9s v\u00e1rtam, hogy a t\u00f6bbiek vissza\u00e9rkezzenek.\nMindenki vid\u00e1man \u00e9s j\u00f3llakottan t\u00e9rt vissza, egyed\u00fcl \u00e9n \u00fcltem ott \u00e9hesen \u00e9s megsz\u00e9gyen\u00fclve. \u00c9n, egyed\u00fcl csak \u00e9n.\nAkkor, azon a napon megfogadtam, hogy ez soha t\u00f6bb\u00e9 nem ism\u00e9tl\u0151dhet meg, m\u00e9g egyszer nem akarom ezt az \u00e9rz\u00e9st \u00e1t\u00e9lni.\nFeln\u0151tt fejjel elmondhatom, hogy megtanultam megbecs\u00fclni \u00e9s beosztani a p\u00e9nzt, \u00e9s ha nem is lettem gazdag, az \u00e9desany\u00e1m nagyon b\u00fcszke r\u00e1m.<\/pre>\n
Continue reading Oszt\u00e1lykir\u00e1ndul\u00e1s<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":9160,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[585,9],"tags":[],"class_list":["post-14743","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-585","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/14743","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/9160"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=14743"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/14743\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":14744,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/14743\/revisions\/14744"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=14743"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=14743"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=14743"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}