{"id":14540,"date":"2024-07-26T00:37:19","date_gmt":"2024-07-25T22:37:19","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=14540"},"modified":"2024-07-26T00:37:54","modified_gmt":"2024-07-25T22:37:54","slug":"verliszt","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2024\/07\/26\/verliszt\/","title":{"rendered":"V\u00e9rliszt"},"content":{"rendered":"\n

A mosl\u00e9kos kezem a nadr\u00e1gomba t\u00f6r\u00f6lve a l\u00e9cker\u00edt\u00e9shez megyek, hogy kin\u00e9zzek f\u00f6l\u00f6tte, nem j\u00f6n-e valaki. N\u00e9zem, ahogy a j\u00faliusi naps\u00fct\u00e9sben a finom por hogy lebeg a kihalt Cser\u00e9pfalui \u00fat felett. A szemk\u00f6zti h\u00e1zban \u00e9gett csak a villany. De ez m\u00e1r megszokott. Az \u00fajonnan ide k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt \u00edr\u00f3 h\u00e1za ez, aki mint mondta, elvesz\u00edtve munk\u00e1j\u00e1t, most a karant\u00e9n alatt benne felhalmoz\u00f3dott gondolatokat pr\u00f3b\u00e1lja egy reg\u00e9ny form\u00e1j\u00e1ban ki\u00edrni mag\u00e1b\u00f3l. Kedvem t\u00e1madt volna le\u00fclni a kulcsra z\u00e1rt kiskapu melletti rozzant sz\u00e9kre, ha az a megveszekedett Kov\u00e1cs \u00dar, nem bontotta volna el \u00f6nkez\u0171leg \u00e9s hatalm\u00falag, mondv\u00e1n hogy zavarja az \u00fat k\u00e9p\u00e9t, \u00e9s m\u00e9g ink\u00e1bb az \u0151 szem\u00e9t. A sz\u00e9ken hol olvasgattam, hol szundik\u00e1ltam, vagy ha erre j\u00f6tt valaki, elbesz\u00e9lgettem vele, \u00e9s \u00fatbaigaz\u00edtottam, ha \u00e9ppen a M\u00e1ty\u00e1s urat kerest\u00e9k. Tudtam, hogy nem sok\u00e1ig lesz m\u00e1r ilyen sz\u00e9p \u00e9s napos id\u0151, \u00e9s lassan bek\u00f6sz\u00f6nt az es\u0151s id\u0151szak.\u00a0<\/p>\n\n\n\n

A t\u00e1volban, m\u00e9g az Erd\u0151sor utca elej\u00e9n egy alak t\u0171nt fel. Hogy ki lehetett az, nem tudtam kivenni. A szem\u00fcvegemet persze a h\u00e1zban felejtettem, ami\u00e9rt m\u00e1r nem mentem vissza ink\u00e1bb megv\u00e1rtam, m\u00edg az alak a port\u00e1m el\u00e9 \u00e9r. Erika volt az, aki egy\u00fcgy\u0171 lelkesed\u00e9ssel dics\u00e9rte a kezem munk\u00e1j\u00e1t, aki k\u00f6sz\u00f6nte, \u00e9s elfogadta az invit\u00e1l\u00e1som egy j\u00f3 hideg te\u00e1ra, mik\u00f6zben \u00fagy nevetett, mint valami bolond. <\/p>\n\n\n\n

Az er\u0151s\u00f6d\u0151 szag miatt, a h\u00e1zban \u00fclt\u00fcnk le. A szag miatt, ami a j\u00e1rv\u00e1ny miatt elpusztult juhokt\u00f3l sz\u00e1rmazott, akiknek a maradv\u00e1nyait nem is tudom hov\u00e1 \u00e9s kik fogj\u00e1k el\u00e1sni. Az \u00e9get\u0151k k\u00f6z\u00f6tt kapott munk\u00e1t az \u00e9n Szabolcsom is, a n\u0151cs\u00e1b\u00e1sz h\u00edr\u00e9ben \u00e1ll\u00f3 kankutya, aki a j\u00e1rv\u00e1ny kit\u00f6r\u00e9se \u00f3ta r\u00e1m sem n\u00e9zett, pedig hogy bizonygatta annak el\u0151tte, hogy \u0151 tulajdonk\u00e9ppen milyen nagyon szerelmes bel\u00e9m. K\u00f6zben Erika \u00f6sszerezzent, a te\u00e1s poharat majdnem a f\u00f6ldre ejtve. Valahol, tal\u00e1n a templom fel\u0151l, \u00fajabb l\u00f6v\u00e9s d\u00f6rrent, aminek a visszhangja csak lassan halt el. <\/p>\n\n\n\n

A kezemr\u0151l led\u00f6rzs\u00f6lve a mosl\u00e9k sz\u00e1raz darabk\u00e1it levettem a kalapom. <\/p>\n\n\n\n

A karant\u00e9n els\u0151 napjaiban persze sokszor gondoltam, hogy csak felh\u00edvom az \u00e9n Szabolcsomat, de azt\u00e1n hagytam a csod\u00e1ba az eg\u00e9szet. \u00c9n r\u00e1\u00e9rek, \u00e9n tudok v\u00e1rni. Mert mi\u00e9rt menne minden \u00fagy, ahogy elk\u00e9pzeltem \u00e9s v\u00e1rtam? K\u00f6zben \u00fajabb d\u00f6rren\u00e9s, azt\u00e1n nem sok\u00e1ra m\u00e9g egy. Lassan \u00fagy \u00e9rzem magam, mint valami h\u00e1bor\u00faban. <\/p>\n\n\n\n

Erika a nagy ijeds\u00e9g\u00e9ben, mintha mindig el\u0151sz\u00f6r hallan\u00e1 a d\u00f6rren\u00e9seket, leveg\u0151 ut\u00e1n kezdett kapkodni, \u00e9s a hatalmas kezeivel a sz\u00e9k karf\u00e1j\u00e1t kezdte szorongatni. <\/p>\n\n\n\n

A szomsz\u00e9d Kov\u00e1cs \u00far gy\u00f6ngyty\u00fakja k\u00f6zben \u00e9ktelen rikoltoz\u00e1sba kezdett, amire csak kiment\u00fcnk mind a ketten. Szinte az ereinkben is megh\u0171lt a v\u00e9r. A Kov\u00e1cs \u00far malaca \u00e9ppen egy csirk\u00e9nek esett neki. Annyit tudtam csak sz\u00f3lni, hogy J\u00e9zusom, mik\u00f6zben a malac egykedv\u0171en l\u00f6kd\u00f6ste a v\u00e9res kis csomagot az orr\u00e1val. Erika bamb\u00e1n \u00e1llt csak mellettem, mint aki arra v\u00e1r, hogy valami az esz\u00e9be jusson. <\/p>\n\n\n\n

K\u00f6zben megint l\u00f6v\u00e9s d\u00f6rrent. Hangosabban \u00e9s k\u00f6zelebbr\u0151l, mint el\u0151tte b\u00e1rmikor. Erika siett\u00e9ben m\u00e9g el sem k\u00f6sz\u00f6nt. <\/p>\n\n\n\n

K\u00e9s\u0151bb, miut\u00e1n rendbe szedtem magam, gondoltam j\u00e1rok egy kicsit, hogy kiszell\u0151ztessem a fejem, \u00e9s kiny\u00fajt\u00f3ztassam az elg\u00e9mberedett tagjaimat. A kocsma el\u0151tt, ami errefel\u00e9 m\u00e1r d\u00e9lben bez\u00e1r, egy k\u00e9k munkaruh\u00e1s f\u00e9rfi \u00fclt a poros f\u0171ben r\u00e9szegen mellette egy v\u00e9n kutya hunyorgott a napba vakon szagl\u00e1szva ut\u00e1nam. <\/p>\n\n\n\n

\u00dagy \u00e9reztem, hogy megszakad az \u00e9n sz\u00edvem. Az lesz, hogy egyszer csak megyek itt az utc\u00e1n, \u00e9s \u00f6sszeesek. \u00dagy szipogtam magamban, tudva hogy ebb\u0151l s\u00edr\u00e1s lesz. Se \u00fclni, se \u00e1llni nem fogok majd. Legsz\u00edvesebben nem is \u00e9ln\u00e9k, ha lenne valami szer, amit\u0151l elaludhatn\u00e9k m\u00e1r \u00f6r\u00f6kre. Vagy j\u00e1rjak \u00e9n is a templomba, csod\u00e1t k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve, mint a sok v\u00e9nasszony, a gy\u00fclekezetb\u0151l? <\/p>\n\n\n\n

K\u00f6zben \u00fajabb d\u00f6rren\u00e9s. <\/p>\n\n\n\n

Kuty\u00e1k rohantak bel\u00fclr\u0151l a ker\u00edt\u00e9sekhez, \u00fcv\u00f6ltve \u00e9s vicsorogva. <\/p>\n\n\n\n

A balszerencs\u00e9mre persze a v\u00e9n satrafa Enik\u0151 asszony is kidugta a fej\u00e9t a port\u00e1j\u00e1r\u00f3l, hogy mi\u00e9rt l\u00f3fr\u00e1lok \u00e9n itt egyed\u00fcl, \u00e9s hogy nincs-e jobb dolgom. A hangja a szokottabbn\u00e1l is metsz\u0151bb volt \u00e9s b\u00e1nt\u00f3bb. Sz\u00edvesen visszak\u00fcldtem volna a h\u00e1z\u00e1ba, de helyette csak a homokot kapar\u00e1sztam a cip\u0151m orr\u00e1val. <\/p>\n\n\n\n

Azt\u00e1n er\u0151t vettem magamon, mondv\u00e1n, nekem csak ne szabja meg senki, mit csin\u00e1lok, f\u0151leg most, hogy m\u00e1r feloldott\u00e1k a szigor\u00edt\u00e1sokat. Megigaz\u00edtottam a kalapom, azt\u00e1n k\u00f6ptem egyet. Na, nem a pince-p\u00f6rk\u00f6lt szag\u00fa Enik\u0151re. Csak a sz\u00e1mba rep\u00fclt valami bog\u00e1r. <\/p>\n\n\n\n

Ott is hagytam a fen\u00e9be, ezt a diszn\u00f3t, azt a mocskot, azt a k\u00f6ped\u00e9ket, a vir\u00e1gtalan, piszkos, lehullott meszes \u00e9s csirketollas h\u00e1z\u00e1val egy\u00fctt. <\/p>\n\n\n\n

M\u00e9gis micsoda dolog ez? Ha szeret engem, akkor a fene megegye, tegye a dolg\u00e1t \u00fagy, ahogy az egy f\u00e9rfihoz illik, ahogy az annak a rendje. Na, majd j\u00f3l megmondom \u00e9n neki, hogy a fene egye a h\u00fclye fej\u00e9t. M\u00e9g hogy hagyjam, m\u00e9g hogy nem s\u00fcrg\u0151s, hogy kaphatok \u00e9n m\u00e1st is. Tudom \u00e9n hogy megy ez. L\u00e1ttam m\u00e1r nem egy filmben, amiket m\u00e9g a karant\u00e9n els\u0151 napjaiban a Zsoltit\u00f3l kaptam. <\/p>\n\n\n\n

Megmondom \u00e9n neki bizony, de meg \u00e9n, er\u0151sk\u00f6dtem csak magamban. <\/p>\n\n\n\n

R\u00e9szegek v\u00e1gtak \u00e1t az \u00faton. \u00c9nekelni pr\u00f3b\u00e1ltak, ami valami iszony\u00fa, \u00e1llatias r\u00f6h\u00f6g\u00e9sbe fulladt. A k\u00f6zs\u00e9g utols\u00f3 h\u00e1z\u00e1hoz \u00e9rtem a nagy kukoricat\u00e1bla mell\u00e9, amir\u0151l a M\u00e1ty\u00e1s \u00far is \u00edrt valami r\u00e9mes t\u00f6rt\u00e9netet. V\u00e9gig sem tudtam olvasni. <\/p>\n\n\n\n

Gyerekek j\u00e1tszottak a sorok k\u00f6z\u00f6tt, a zsenge t\u00f6k ragacsos lev\u00e9vel szak\u00e1llt ragasztottak az \u00e1lluk al\u00e1 a kukorica selym\u00e9b\u0151l. Azt\u00e1n kiab\u00e1lni \u00e9s cs\u00fafol\u00f3dni kezdtek, amikor \u00e9szrevettek. K\u00f6rbeugr\u00e1ltak, \u00e9s r\u00e9miszt\u0151bbn\u00e9l r\u00e9miszt\u0151bb arcokat v\u00e1gtak. <\/p>\n\n\n\n

A nagy incselked\u00e9sbe a kisebbik megbotlott valamiben. Mellettem v\u00e1g\u00f3dott el. \u00c9n t\u00e9tov\u00e1n \u00e9rte ny\u00faltam, szeretettel, mintha az \u00e9n fiam lett volna. A gyerek r\u00e9m\u00fclt tekintettel n\u00e9zett fel r\u00e1m. Ahogy a kezem hozz\u00e1\u00e9rt, riadtan felki\u00e1ltott, felugrott \u00e9s elfutott. K\u00f6zben a kedvenc ak\u00e1cf\u00e1m levelei is megrezzentek az \u00fajabb d\u00f6rren\u00e9st\u0151l. <\/p>\n\n\n\n

A f\u00e1t m\u00e9g az apai nagyany\u00e1m \u00fcltette, az ap\u00e1m \u00e9s a testv\u00e9re sz\u00fclet\u00e9se ut\u00e1n. Let\u00f6r\u00f6lve a k\u00f6nnyeimet, majd a zsebembe dugtam a sz\u0151ke hajsz\u00e1las kezeimet. Gondoltam visszafordulok, de kett\u0151t sem l\u00e9ptem, amikor botokkal \u00e9s kukorica-sz\u00e1rakkal, vesz\u0151kkel felfegyverkezett, \u00f3b\u00e9gat\u00f3 kisebb \u00e9s nagyobb gyerekek rohantak r\u00e1m. <\/p>\n\n\n\n

A bossz\u00fa\u00e1ll\u00f3k, gondoltam \u00e9n, aki el lettem hordva minden fajta boszork\u00e1nynak \u00e9s d\u00e9monnak. Pr\u00f3b\u00e1ltam elszaladni, de a l\u00e1bam kibicsaklott. <\/p>\n\n\n\n

A f\u00f6ld\u00f6n fekve v\u00e9dtem az arcom, a kegyetlen \u00e9s a vak \u00fct\u00e9sek el\u0151l, amik egyre f\u00e1j\u00f3bban csattogtak a testemen. Nem tudtam mire v\u00e9lni ezt a vad gy\u0171l\u00f6letet. A gyerekek csak cs\u00e9peltek. Lehetetlennek \u00e9reztem megfogni \u00e9s \u00e1ll\u00edtani \u0151ket. Hi\u00e1ba motyogtam, hogy ne b\u00e1ntsanak, hi\u00e1ba kiab\u00e1ltam seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt. <\/p>\n\n\n\n

Egyre jobban f\u00e1jt a l\u00e1bam \u00e9s a kezeim is. Ny\u00f6sz\u00f6r\u00f6gve valahogy azt\u00e1n f\u00e9l t\u00e9rdre ereszkedtem, de fell\u00f6ktek, \u00e9s vertek \u00e9s vertek tov\u00e1bb. <\/p>\n\n\n\n

Riadt voltam, tele f\u00e9lelemmel, de azt\u00e1n a megnyugv\u00e1s vett er\u0151t rajtam, azt gondolva, hogy ez\u00fattal biztos nem hagynak \u00e9letben, \u00e9s itt pusztulok meg. Nem is er\u0151lk\u00f6dtem, nem is kiab\u00e1ltam m\u00e1r, se emberhez se istenhez. \u00dagy maradtam ink\u00e1bb fekve, mikorra a t\u00e1mad\u00f3im m\u00e1r r\u00e9gen kereket oldottak. <\/p>\n\n\n\n

Fel kellett volna, hogy \u00e1lljak, de mindenem f\u00e1jt \u00e9s sajgott. Biztosan megszakadt bennem valami, gondoltam, mik\u00f6zben s\u00edrni lett volna kedvem.<\/p>\n\n\n\n

Megvertek \u00e9s al\u00e1ztak. Nem is fontos, hogy mi\u00e9rt.<\/p>\n\n\n\n

Tal\u00e1n a nyomor\u00fas\u00e1gom\u00e9rt.<\/p>\n\n\n\n

Sz\u00e9d\u00fclni kezdtem.<\/p>\n\n\n\n

K\u00f6zben \u00fajabb d\u00f6rren\u00e9s hallatszott a Wenckheim kast\u00e9ly fel\u0151l.<\/p>\n\n\n\n

Mi\u00e9rt van az, gondoltam, hogy az ember szeret valakit, az meg nem. Gondoltam elv\u00e1nszorgott az \u00e9n Szabolcsom h\u00e1z\u00e1hoz, ahol egy katona ki\u00e1ltott r\u00e1m, hogy nem lehet bemenni. Forr\u00f3 hull\u00e1mok \u00f6nt\u00f6ttek el, majd a hideg r\u00e1ntott g\u00f6rcsbe. <\/p>\n\n\n\n

Az any\u00e1m a h\u00e1bor\u00fa idej\u00e9n itt a k\u00f6zelben dugott el engem egy krumplisverembe, de \u00e9n nem maradtam veszteg, \u00e9s el\u0151m\u00e1sztam, \u00e9s szaladni kezdtem a r\u00e9t fel\u00e9, a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt meg h\u00e1rom katona l\u00f3h\u00e1ton. M\u00e9g tizen\u00f6t sem lehettem. <\/p>\n\n\n\n

Akkor ment el az eszem tal\u00e1n v\u00e9gk\u00e9pp. <\/p>\n\n\n\n

A katon\u00e1k lassan \u00e9s nevetg\u00e9lve k\u00f6r\u00fclfogtak. Pr\u00f3b\u00e1ltam nem figyelni r\u00e1juk, m\u00e9g akkor sem, amikor az egyik\u00fck a fejemhez emelte a pusk\u00e1j\u00e1t. \u00c1multan n\u00e9ztem a leveg\u0151be, a lelki szemeim el\u0151tt megint lovasokat l\u00e1ttam egy pillanatra amint fel\u00e9m rohannak. F\u00e1jdalmak szaggatt\u00e1k a mellem \u00e9s a h\u00e1tam. <\/p>\n\n\n\n

Eml\u00e9kszem valamelyik\u00fck egy h\u00e1ti permetet\u0151t vett el\u0151, hogy tet\u0151t\u0151l-talpig lef\u00fajjon vele. Igazs\u00e1g szerint le kellett volna, hogy vetk\u0151ztessenek, de akkor ett\u0151l eltekintettek. Nyomtak a ruh\u00e1m \u00e9s kalapom al\u00e1 is. Lehunyt szemmel hallgattam, hogy a katon\u00e1k, hogy r\u00f6h\u00f6gnek. <\/p>\n\n\n\n

A Kov\u00e1cs \u00dar d\u00fcb\u00f6rg\u00f6tt el mellett\u00fcnk a traktorj\u00e1val, fel\u00e9m ki\u00e1ltva valamit, amit nem \u00e9rtettem. <\/p>\n\n\n\n

A kast\u00e9ly udvar\u00e1n egy velem egyid\u0151s fi\u00fa, egy sov\u00e1ny \u00e9s gyenge, a f\u00e1j\u00f3s l\u00e1bain lassan botork\u00e1l\u00f3 tehenet vezetett el\u0151. A sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l csorgott a ny\u00e1l. Az apja k\u00f6zben felemelte a pusk\u00e1j\u00e1t. A fal mellett egy kis asztaln\u00e1l az \u00e1llatorvos \u00fclt r\u00e9szegen, egy nagy k\u00f6nyvbe jegyzetelve. Majd becsapta a k\u00f6nyvet, kiny\u00fajt\u00f3zva csak annyit mondva, hogy m\u00e1ra befejezt\u00fck.<\/p>\n\n\n\n

Gondolom f\u00fcr\u00f6dni mentek. <\/p>\n\n\n\n

Eml\u00e9kszem a kisz\u00e1radt f\u00fcrd\u0151medenc\u00e9ben hogyan hevertek egym\u00e1s hegy\u00e9n \u00e9s h\u00e1t\u00e1n az \u00e1llatok \u00e9s az emberek hull\u00e1i, ahogy a Kov\u00e1cs \u00far apj\u00e1nak drapp sz\u00edn\u0171 Wartburgja meg\u00e1ll mellettem, hogy az ablakot letekerve, k\u00f6zvetlen k\u00f6zelr\u0151l lek\u00f6pj\u00f6n. M\u00e9g most is az arcomon \u00e9rzem a ny\u00e1l\u00e1t, ahogy az orromban a ty\u00fakt\u00e1p, a m\u0171tr\u00e1gya \u00e9s a v\u00e9rliszt, semmi m\u00e1ssal \u00f6ssze nem t\u00e9veszthet\u0151 szag\u00e1t. <\/p>\n\n\n\n

A kast\u00e9ly kertje m\u00f6g\u00f6tt napokig f\u00fcst\u00f6lg\u00f6tt a juhok \u00e9s az emberek nehezen hamvad\u00f3 hatalmas m\u00e1gly\u00e1ja. A fekete f\u00fcstb\u0151l pernye hullt m\u00e9g a templom torny\u00e1ra is. <\/p>\n\n\n\n

Eml\u00e9kszem, ahogy a zuhany alatt \u00e1llok meztelen\u00fcl, a mosd\u00f3v\u00e1 \u00e1talak\u00edtott egykori dolgoz\u00f3szob\u00e1ban. Ahogy mozdulatlann\u00e1 dermedve a csod\u00e1lkoz\u00e1somban eltakarom magam, ahogy kirobban bel\u0151lem a sikoly. Ahogy kint felb\u00fagott a Wartburg motorja, hogy a hangja v\u00e9g\u00fcl a t\u00e1volba halkul. Ahogy a b\u00e1r\u00f3 fuldokolva, nyer\u00edtve imbolyog a v\u00edzsug\u00e1r alatt. <\/p>\n\n\n\n

Mondani pr\u00f3b\u00e1lt valamit, de hang nem j\u00f6tt ki a tork\u00e1b\u00f3l, csak a sz\u00e1ja mozgott, meg-megvillantva a v\u00e1mp\u00edrfogait. <\/p>\n\n\n\n

Szerelmi vallom\u00e1s lehetett, vagy valami m\u00e1s? <\/p>\n\n\n\n

A kit\u00e1rt karjaival a falusz\u00e9li pl\u00e9hkrisztusra eml\u00e9keztetett, a t\u00f6viskoszor\u00fa kalapj\u00e1val, a csapzott \u00e9s fert\u0151tlen\u00edt\u0151szert\u0151l b\u0171zl\u0151 ruh\u00e1j\u00e1ban, ami nedvesen a test\u00e9re tapadt. Most is a f\u00fclembe hallom, hogy tocsogott a cip\u0151j\u00e9ben a v\u00edz, ahogy el\u0151r\u00e9bb l\u00e9pett. <\/p>\n\n\n\n

Ahogy elgyeng\u00fclve \u00e1tadom magam az \u00f6lel\u00e9snek, t\u0171rve, hogy a sz\u0151r\u00f6s kez\u00e9nek, leheletnyi \u00e9rint\u00e9s\u00e9vel v\u00e9gigj\u00e1rja az arcom, a szemem, a hajam, a nyakam, ahogy meghalok egy pillanat alatt szememben egy k\u00fcl\u00f6n\u00f6s kaland \u00edg\u00e9ret\u00e9vel, nyakamon a gr\u00f3f kezeinek egyetlen roppant szor\u00edt\u00e1s\u00e1val. <\/p>\n\n\n\n

Eml\u00e9kszem, ahogy a betonra cs\u00fasztam, l\u00e1bamn\u00e1l a v\u00e9rt\u00f3cs\u00e1val, ahogy a p\u00e1r\u00e1s \u00fcvegen a leg\u00f6rd\u00fcl\u0151 v\u00edzcseppek \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 cs\u00edkokat h\u00faztak. <\/p>\n\n\n\n

Minden az eszembe jutott. A j\u00faliusi nap, a r\u00e9t sz\u00far\u00f3s f\u00fcve, a kukoricamez\u0151, a krumplisverem, a katon\u00e1k, a fejemhez szor\u00edtott puska, \u00e9s az \u00e9jf\u00e9li harangsz\u00f3. Amit lehet csak, hogy \u00e9n hallottam \u00e9s hallok most is, ahogy a mosl\u00e9kos kezem a nadr\u00e1gomba t\u00f6r\u00f6lve a l\u00e9cker\u00edt\u00e9shez megyek.<\/p>\n

Continue reading V\u00e9rliszt<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":295,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[540,9],"tags":[],"class_list":["post-14540","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-540","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/14540","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/295"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=14540"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/14540\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":14541,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/14540\/revisions\/14541"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=14540"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=14540"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=14540"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}