\nKedves Hallgat\u00f3k! Aki nem v\u00e1rta meg az el\u0151ad\u00e1s v\u00e9g\u00e9t, ami bevallom, roppant unalmas szokott lenni, az most lemarad egy t\u00f6rt\u00e9netr\u0151l. A reggeli k\u00e1v\u00e9z\u00e1s k\u00f6zben elevenedett fel bennem, s gondoltam, mi\u00e9rt ne oszthatn\u00e1m meg \u00d6n\u00f6kkel?
\nNagyon-nagyon r\u00e9gen t\u00f6rt\u00e9nt. \u00d6n\u00f6k Kedveseim, m\u00e9g gondolatban sem l\u00e9teztek \u00e9s a sz\u00fcleik is legfeljebb a logarl\u00e9cet tologatt\u00e1k rettegve a napl\u00f3fel\u00fct\u00e9st\u0151l.
\nAkkoriban „fiatal f\u00e9rfinak” neveztettem \u00e9s orvosi tanulm\u00e1nyaim v\u00e9g\u00e9hez k\u00f6zeledve rezidensk\u00e9nt dolgoztam egy olyan Klinika pszichi\u00e1triai r\u00e9szleg\u00e9n ahol nem n\u00e9ztek vagyont, sz\u00e1rmaz\u00e1st csup\u00e1n az embert, annak minden esend\u0151s\u00e9g\u00e9vel. Szerettem a munk\u00e1mat \u00e9s term\u00e9szetesen igyekeztem lelkiismeretesen m\u0171velni azt. A betegek m\u00e9rhetetlen\u00fcl h\u00e1l\u00e1sak voltak ha csak t\u00fcrelmesen meghallgattam \u0151ket akkor is, ha besz\u00e9lget\u00e9s alakult ki (nagy ritk\u00e1n) k\u00f6zt\u00fcnk mintha kinyitottam volna el\u0151tt\u00fck a kapukat.
\nSzigor\u00fa f\u0151orvos keze al\u00e1 ker\u00fcltem. Prof. Dr. Sz\u0151nyei a „rem\u00e9nytelen esetek doktora” volt, hozz\u00e1 fordultak amikor kil\u00e1t\u00e1stalan helyzettel tal\u00e1lt\u00e1k szembe magukat az orvosok.
\nEgy napos ugyanakkor k\u00f6d\u00f6s korad\u00e9lut\u00e1non dolgaim v\u00e9gezt\u00e9vel elhat\u00e1roztam, teszek p\u00e1r k\u00f6rt az \u0151sf\u00e1kkal ellepett, ritka n\u00f6v\u00e9nyfajt\u00e1kkal b\u0151velked\u0151 parkban. R\u00e1gy\u00fajtottam j\u00f3l meg\u00e9rdemelt cigarett\u00e1mra \u00e9s a madarak t\u00e1rsalg\u00e1s\u00e1ban gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtem. Csak erre v\u00e1gytam. Ahogy az ilyenkor lenni szokott k\u00edv\u00e1ns\u00e1gom eloszlott a k\u00f6dben. A sz\u00f6k\u0151k\u00fathoz vezet\u0151 l\u00e9pcs\u0151sor alj\u00e1n k\u00e9t gubbaszt\u00f3, egym\u00e1st \u00e1tkarol\u00f3 n\u0151re lettem figyelmes. Egyik\u00fck h\u00fasz \u00e9v k\u00f6r\u00fcli a m\u00e1sik anyja korabeli lehetett. „L\u00e1togat\u00e1s”-villant \u00e1t rajtam, hiszen m\u00e9g a s\u00falyosabb betegeket is leveg\u0151ztethetik a hozz\u00e1tartoz\u00f3ik, k\u00fcl\u00f6n enged\u00e9lylyel. Zavarni semmik\u00e9pp sem akartam ez\u00e9rt visszal\u00e9ptem, h\u00e1trafordulva. K\u00e9s\u0151n.
\n– Uram! K\u00e9rem! – hozz\u00e1m sz\u00f3ltak nyilv\u00e1nval\u00f3an.\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0
\n\u00a0– Igen? – k\u00e9rdeztem vissza, b\u00e1r meglep\u0151dtem hisz a betegek \u00e9s csal\u00e1djaik repestek az \u00f6r\u00f6mt\u0151l a heti egyszeri l\u00e1togat\u00e1s intimit\u00e1s\u00e1nak.
\n– Megk\u00edn\u00e1ln\u00e1 a l\u00e1nyt egy sz\u00e1l cigarett\u00e1val? T\u00e1n jobban felold\u00f3dik szeg\u00e9nyk\u00e9m!
\n– Tiltja a szab\u00e1lyzat, tudja j\u00f3l – j\u00f6tt t\u0151lem r\u00f6gt\u00f6n a hivatalos v\u00e1lasz.
\n– Tegyen kiv\u00e9telt, Doktor \u00dar! Most az egyszer! – k\u00e9rlelt tov\u00e1bb az id\u0151sebb h\u00f6lgy.
\nA megsz\u00f3l\u00edt\u00e1s miatt, vagy tudom is \u00e9n, tal\u00e1n sz\u00e1ntam ezt a leszed\u00e1lt, m\u00e1r-m\u00e1r \u00f6ntudatlan l\u00e1nyt, sodortam egyet \u00e9s szigor\u00faan megv\u00e1rtam, m\u00edg a v\u00e9g\u00e9re \u00e9r. Ha akkor arra t\u00e9ved b\u00e1rmelyik koll\u00e9g\u00e1m, ma aligha hallgathatn\u00e1k hajlott kor\u00fa tan\u00e1rukat…
\nK\u00e9s\u0151bb visszat\u00e9rtem az oszt\u00e1lyra, \u00e9s a F\u0151orvos Urat kerestem. V\u00e9gre r\u00e1tal\u00e1ltam a k\u00f6nyvt\u00e1rszob\u00e1ban, ahol elm\u00e9ly\u00fclt egy agyi inger\u00fclet\u00e1tvitelr\u0151l sz\u00f3l\u00f3 tanulm\u00e1nyban. \u00c9rdekl\u0151dtem n\u0151beteg\u00fcnk ir\u00e1nt.
\n– Nos – n\u00e9zett fel a lapokb\u00f3l – Eszternek nevezt\u00e9k el. Fogalmunk sincs, ki \u0151, honnan val\u00f3, egyszer\u0171en behozt\u00e1k a Keleti P\u00e1lyaudvarr\u00f3l. Furcsa t\u00f6rt\u00e9nete van. Amn\u00e9zia az els\u0151dleges diagn\u00f3zis, sajnos kezd \u00e1tfordulni katat\u00f3ni\u00e1ba. Ilyen m\u00e9ly amn\u00e9zi\u00e1val most tal\u00e1lkozom el\u0151sz\u00f6r.
\n– Hogy t\u00f6rt\u00e9nt pontosan? Eml\u00edtette, hogy hozt\u00e1k. Mi\u00e9rt? – k\u00e9rdeztem.
\n– Fiam! Javasolhatom, fusson v\u00e9gig a k\u00f3rrajz\u00e1n? Na j\u00f3. A vonaton, amellyel Budapestre \u00e9rkezett, elaludt \u00e9s lesz\u00e1ll\u00e1skor a peronon sz\u00fcleik\u00e9nt \u00fcdv\u00f6z\u00f6lt egy h\u00e1zasp\u00e1rt, akik a fi\u00fakat v\u00e1rt\u00e1k. Azt hitte, \u0151k a sz\u00fclei, \u0151t v\u00e1rj\u00e1k. Err\u0151l mai napig meg van gy\u0151z\u0151dve. Hiszt\u00e9ri\u00e1s rohamot produk\u00e1lt amikor visszautas\u00edtott\u00e1k. Mi a megl\u00e1t\u00e1sa?
\n– \u00c1lmodott, tal\u00e1n pont ezt m\u00e1rmint, hogy v\u00e1rj\u00e1k \u00e9s v\u00e9gre l\u00e1tja a sz\u00fcleit,\u00a0 ezut\u00e1n \u00e1lm\u00e1ban ragadt.
\n– K\u00e9ptelens\u00e9g – \u00e1ll\u00edtott meg – hiszen \u00c1rvas\u00e1gi Bizony\u00edtv\u00e1nya van, kit\u0171n\u0151 tanulm\u00e1nyi \u00e1tlag\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nhette az ell\u00e1t\u00e1s\u00e1t, tulajdonk\u00e9ppen mindent. Tan\u00edt\u00f3n\u0151nek k\u00e9sz\u00fclt.
\n– Akkor idegkimer\u00fclts\u00e9g lehet a probl\u00e9ma. A h\u00e1tt\u00e9rben megh\u00faz\u00f3d\u00f3 m\u00e9ly f\u00e1jdalmakat pr\u00f3b\u00e1lja \u00edgy elnyomni. 18 \u00e9ves \u00e9s m\u00e1ris h\u00e1rom nyelven besz\u00e9l. Megengedi, hogy magam is besz\u00e9ljek vele? – k\u00e9rdeztem ny\u00edltan a szem\u00e9be n\u00e9zve.
\n– Besz\u00e9ljen. Menthetetlen, m\u00e9g nekem is ezt kell mondanom. Valami v\u00e9gk\u00e9pp megszakadt benne. Borzaszt\u00f3 neh\u00e9z lesz sz\u00f3ra b\u00edrnia ha egy\u00e1ltal\u00e1n siker\u00fcl.
\n„Menthetetlen.” Gy\u0171l\u00f6l\u00f6m ezt a sz\u00f3t. Az id\u0151s, sok mindent l\u00e1tott Professzornak 100%-ban igazat kell adnom. Val\u00f3ban az lenne? \u00c9n az\u00e9rt kitartok a rem\u00e9ny oldal\u00e1n. Amennyiben teljesen \u00e1rva \u00e9s f\u0151iskol\u00e1n tanul, kell, hogy legyen m\u00f3dszer a visszahoz\u00e1s\u00e1ra, ebbe a mi vil\u00e1gunkba. Hiszen tanult, m\u0171velt, fiatal, k\u00e9ptelens\u00e9g, hogy egyetlen \u00e1lom ekkora zavart keltsen benne!\u00a0 \u00cdgy nyugtatgattam magamat. M\u00e1snapra kaptam id\u0151t a szem\u00e9lyes besz\u00e9lget\u00e9sre.
\nSajnos ez t\u00f6bb volt, mint z\u00f6tyk\u00f6l\u0151d\u0151s. Hol hallhatott, n\u00e9ha f\u00e1jdalmasan fels\u00f3hajtott \u00e9s legt\u00f6bbsz\u00f6r igennel vagy nemmel v\u00e1laszolt. P\u00e9ld\u00e1ul amikor azt k\u00e9rdeztem t\u0151le, hogy val\u00f3ban tan\u00edt\u00f3n\u0151i p\u00e1ly\u00e1ra k\u00e9sz\u00fcl-e \u00edgy felelt: „Meglehet”. Minden komolyabb k\u00f6zeled\u00e9s kudarcba fulladt.
\nId\u0151k\u00f6zben szakorvos lettem, neurol\u00f3gus \u00e9s folyamatosan dolgoztam Eszteren, elkeseredetten de sohasem cs\u00fcggedten. Olykor megny\u00edlt, bar\u00e1tj\u00e1nak h\u00edvott, ha begub\u00f3zott saj\u00e1t kis vil\u00e1g\u00e1ba, maradtam a ridegen hangz\u00f3 doktor.
\n1918-ban spanyoln\u00e1tha s\u00f6p\u00f6rt v\u00e9gig az orsz\u00e1gon. Minden sz\u00fcks\u00e9ges \u00f3vint\u00e9zked\u00e9st megtett\u00fcnk, vesztegz\u00e1r, fert\u0151tlen\u00edt\u00e9s, sorolhatn\u00e1m. Ennek ellen\u00e9re a gyilkos k\u00f3r belopta mag\u00e1t a k\u00f3rh\u00e1z falai m\u00f6g\u00e9 is, sok \u00e1ldozatot k\u00f6vetelve. Kedves betegem \u00e9let \u00e9s hal\u00e1l k\u00f6z\u00f6tt lebegett. M\u00e1r csak h\u00f3napok de lehet, hogy csak hetek lettek volna h\u00e1tra \u00e9s visszat\u00e9rt volna mik\u00f6z\u00e9nk… biztos voltam ebben. Egyre t\u00f6bbsz\u00f6r \u00fclt ki a padra f\u0151leg, ha naps\u00fct\u00e9ses volt az id\u0151 \u00e9s egyszer m\u00e9g cseng\u0151 nevet\u00e9s\u00e9t is hallottam, valami gyermeteg tr\u00e9f\u00e1n.
\nSzolg\u00e1latban voltam, amikor felsz\u00f6k\u00f6tt a l\u00e1za, verejt\u00e9kben \u00faszott, \u00e9s \u00f6ssze-vissza besz\u00e9lt. Az \u00e1pol\u00f3k lesz\u00edjazt\u00e1k, mert k\u00ednj\u00e1ban fel akart kelni az \u00e1tizzadt leped\u0151j\u0171 \u00e1gyr\u00f3l. Odal\u00e9ptem hozz\u00e1, nev\u00e9n sz\u00f3l\u00edtottam. Erre elhallgatott. Majd krist\u00e1lytiszt\u00e1n besz\u00e9lni kezdett hozz\u00e1m, r\u00e1mszegezve l\u00e1zt\u00f3l csillog\u00f3 tekintet\u00e9t.
\n– Tudja, mi\u00e9rt maradtam itt? Mert \u00e9n val\u00f3ban a sz\u00fcleimet l\u00e1ttam akkor, az \u00e1llom\u00e1son. Kitagadtak! Eldobtak magukt\u00f3l! H\u00e1l\u00e1s vagyok a k\u00f3rnak, mely megr\u00f6vid\u00edti szenved\u00e9seimet! Tal\u00e1n megbolondultam val\u00f3ban. Mit adhattam volna a gyermekeknek? Ki\u00e1br\u00e1ndults\u00e1got? Hagyjuk…
\nUt\u00f3bb der\u00fclt ki, hogy a h\u00f6lgy, akivel a l\u00e9pcs\u0151n l\u00e1ttam, ugyanaz az asszony volt, akivel az \u00e1llom\u00e1son tal\u00e1lkozott. Megsajn\u00e1lta, de enn\u00e9l t\u00f6bbet \u0151 sem tudott tenni, vagy Eszter mondott igazat? A val\u00f3s\u00e1ghoz hozz\u00e1tartozik, hogy akkor, egyszer l\u00e1togatta meg, t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1ttuk.
\nH\u00fasz \u00e9v\u00e9nek \u00f6sszes mell\u0151z\u00f6tts\u00e9g\u00e9vel, megtagadott szeretet\u00e9hs\u00e9g\u00e9vel \u00e9s kirekesztetts\u00e9g\u00e9vel egy\u00fctt kitartott a v\u00e9gs\u0151kig. Sz\u00e1mtalan rejt\u00e9lyes k\u00e9rd\u00e9st hagyott maga ut\u00e1n, s\u0151t \u0151 maga lett v\u00e9g\u00fcl a legnagyobb rejt\u00e9ly. Hal\u00e1la ut\u00e1n kezdtem \u0151sz\u00fclni. K\u00e9t \u00e9vig volt n\u00e1lunk. K\u00e9tszeresen \u00e1rv\u00e1n.
\nHolnap t\u00e9maz\u00e1r\u00f3, ne feledj\u00e9k! A viszontl\u00e1t\u00e1sra!\n<\/p>\n
\n\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\n<\/p>\n<\/div>\n
\n\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 (2011 febru\u00e1r 1. d\u00edj)<\/p>\n
0<\/span><\/a><\/div><\/div> \u00a0 Kedves Hallgat\u00f3k! Aki nem v\u00e1rta meg az el\u0151ad\u00e1s v\u00e9g\u00e9t, ami bevallom, roppant unalmas szokott lenni, az most lemarad egy t\u00f6rt\u00e9netr\u0151l. A reggeli k\u00e1v\u00e9z\u00e1s k\u00f6zben elevenedett fel bennem, s gondoltam, mi\u00e9rt ne oszthatn\u00e1m meg \u00d6n\u00f6kkel? Nagyon-nagyon r\u00e9gen t\u00f6rt\u00e9nt. \u00d6n\u00f6k Kedveseim, m\u00e9g gondolatban sem l\u00e9teztek \u00e9s a sz\u00fcleik is legfeljebb a logarl\u00e9cet tologatt\u00e1k rettegve a napl\u00f3fel\u00fct\u00e9st\u0151l. … Continue reading K\u00e9tszeresen \u00e1rva<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":352,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[106,9],"tags":[],"class_list":["post-1401","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-106","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1401","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/352"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1401"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1401\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1401"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1401"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1401"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}