{"id":1378,"date":"2018-02-10T20:33:44","date_gmt":"2018-02-10T20:33:44","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/a-remete\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:44","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:44","slug":"a-remete","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/a-remete\/","title":{"rendered":"A remete"},"content":{"rendered":"

\nEgy j\u00f3 ki\u00e1ll\u00e1s\u00fa, gazdag fiatalember elutaz\u00e1sa el\u0151tt dr\u00e1ga aranytokban, festett arck\u00e9p\u00e9t adta eml\u00e9k\u00fcl v\u00e1lasztottj\u00e1nak. A l\u00e1ny hasonl\u00f3k\u00e9ppen akarta az ifj\u00fat megaj\u00e1nd\u00e9kozni. Egy b\u00f6lcs remet\u00e9hez fordult k\u00e9r\u00e9s\u00e9vel, aki kiv\u00e1l\u00f3 miniat\u0171rfest\u0151 h\u00edr\u00e9ben \u00e1llt. A remete hosszas r\u00e1besz\u00e9l\u00e9s ut\u00e1n elv\u00e1llalta a megb\u00edz\u00e1st. El\u0151sz\u00f6r csak a h\u00f6lgy arck\u00e9p\u00e9t festette meg, s elk\u00fcldte neki, hogy meg van-e el\u00e9gedve vele? A legszebb fej volt, amit valaha festettek. A l\u00e1ny szinte mag\u00e1nk\u00edv\u00fcl volt \u00f6r\u00f6m\u00e9ben. Sz\u00e9p aj\u00e1nd\u00e9k k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben visszak\u00fcldte k\u00e9p\u00e9t a mesternek, azzal az \u00fczenettel, hogy miel\u0151bb fejezze be ezt a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 munk\u00e1t.
\nA mester be is fejezte… De ahelyett, hogy az elragad\u00f3 arcm\u00e1s al\u00e1 egy sz\u00e9p testet festett volna, egy \u00e9leth\u0171, borzalmas csontv\u00e1zat festett al\u00e1ja. \u00cdgy k\u00fcldte el a l\u00e1nynak. A boldog menyasszony izgatott remeg\u00e9ssel bontotta fel a csomagot, s amikor megpillantotta a fej alatt a csontv\u00e1zat, \u00e9ktelen haragra gerjedt.
\n– Mester, hogy \u0171zhett\u00e9l ilyen gonosz tr\u00e9f\u00e1t velem?! – rohant a mark\u00e1ba szor\u00edtott miniat\u0171rrel a fest\u0151h\u00f6z.
\n– \u00dclj le le\u00e1nyom! –\u00a0 mondta a mester – \u00e9s k\u00e9rlek, hallgass meg egy t\u00f6rt\u00e9netet:
\n„Egy ifj\u00fa bevitte elromlott \u00f3r\u00e1j\u00e1t az \u00f6reg \u00f3r\u00e1smesterhez, hogy megjav\u00edttassa. S am\u00edg \u0151 az \u00f3ra hib\u00e1j\u00e1t vizsg\u00e1lta, az ifj\u00fa n\u00e9zegette a boltban a sok ketyeg\u0151 sz\u00e9p \u00f3r\u00e1t. Egyszer csak csod\u00e1lkozva megsz\u00f3lalt:
\n– Mester! Mi az oka annak, hogy ez a sok sz\u00e9p \u00f3ra mind m\u00e1sk\u00e9ppen j\u00e1r, \u00e9s egy se pontos?
\nAz \u00f6reg \u00f3r\u00e1smester komolyan, de szeretettel n\u00e9zett az \u00f3r\u00e1j\u00e1ra \u00e9s ezt v\u00e1laszolta:
\n– Tudod, fiam, az \u00f3r\u00e1k olyanok, mint a fiatalok – \u00f6ssze-vissza j\u00e1rnak. Az egyik mindig siet. Olyan, mint az a di\u00e1k, aki annyira siet \u00e9lni, annyira siet ki\u00e9lvezni a di\u00e1k\u00e9let \u00f6r\u00f6meit, hogy nem \u00e9r r\u00e1 az igaz\u00e1n fontos dolgokkal foglalkozni. A m\u00e1sik egyre k\u00e9sik. Ez \u00fagy tesz, mint az olyan ifj\u00fa, aki fiatal kor\u00e1ban nem t\u00f6r\u0151dik a lelki \u00e9let\u00e9vel, \u00e9s mindent csak az \u00f6regkorra hagy. A harmadik \u00f3ra k\u00fcls\u0151re sz\u00e9p, de a szerkezete hitv\u00e1ny, mint az olyan fiatal, akinek sz\u00e9p, kisportolt test\u00e9ben \u00e9rt\u00e9ktelen l\u00e9lek lakozik. Pedig a szerkezet a fontos \u00e9s nem a tok…”
\n– Tudod – simogatta meg a n\u00e9m\u00e1n figyel\u0151 l\u00e1ny arc\u00e1t a remete – \u00e9n nem tudom megmondani neked, ki h\u00fazta fel sz\u00edv\u00fcnk \u00f3r\u00e1j\u00e1t, de att\u00f3l a pillanatt\u00f3l kezdve, hogy ez megt\u00f6rt\u00e9nt, nek\u00fcnk, embereknek, mint zen\u00e9l\u0151 \u00f3r\u00e1knak folyamatosan j\u00e1rnunk kell. S ahogy telnek az \u00e9vek, \u00f3r\u00e1nk rug\u00f3ja egyre t\u00e1gul…, a zene halkul… \u00e9s elj\u00f6n az id\u0151, mikor egyszer csak meg\u00e1ll, s nem muzsik\u00e1lja tov\u00e1bb \u00e9let\u00fcnk dal\u00e1t. Nem tudom, ismered-e ezeket a sorokat:
\n„Minden ember mag\u00e1nyosan \u00e1ll a szirt fok\u00e1n \/ Sz\u00edv\u00e9t egy napsug\u00e1r j\u00e1rja kereszt\u00fcl \/ \u00c9s m\u00e1r itt is az este.”
\nA vil\u00e1girodalom sz\u00e1z legszebb verse k\u00f6z\u00e9 v\u00e1lasztott\u00e1k – \u00e9s v\u00e1lasztj\u00e1k ma is -; ismeretlen \u00f3kori k\u00f6lt\u0151 alkot\u00e1sa, szebben, t\u00f6m\u00f6rebben soha nem fogalmazt\u00e1k meg az Id\u0151 \u00e9s \u00c9let l\u00e9nyeg\u00e9t.
\nEngem b\u00f6lcsnek, filoz\u00f3fusnak tartanak – erre csak legyintek – de hallgasd meg, hetven \u00e9v elm\u00e9lked\u00e9s ut\u00e1n mit tudok \u00e9n az id\u0151r\u0151l \u00e9s az \u00e9letr\u0151l. Hallgass meg, s tal\u00e1n meg\u00e9rted, hogy mi\u00e9rt \u00edgy festettem meg ezt a miniat\u00far\u00e1t.
\nId\u0151! Rettenetes sz\u00fcl\u0151, aki egyre sz\u00fcli \u00e9s egyre em\u00e9szti szeretteit. T\u00f6megsz\u00fcl\u0151 \u00e9s t\u00f6meggyilkos, t\u00f6megb\u00f6lcs\u0151 \u00e9s t\u00f6megkopors\u00f3. Mik\u00f6zben a j\u00f6v\u0151t bontogatja el\u0151tt\u00fcnk, elragad minket a jelent\u0151l, s halott\u00e1 ravatalozza sz\u00e1munkra a m\u00faltat. Folytonos kezd\u00e9s \u00e9s befejez\u00e9s, folyamatos \u00e9rkez\u00e9s \u00e9s b\u00facs\u00faz\u00e1s, \u00e1lland\u00f3 \u00faj \u00e9letre \u00e9bred\u00e9s, \u00e9s soha el nem m\u00fal\u00f3 temetkez\u00e9s.
\nId\u0151! Sz\u00f6rny\u0171 k\u00e9ny\u00far, mely rohant\u00e1ban vil\u00e1gokat tol, kerget maga el\u0151tt az elm\u00fal\u00e1sba. Soha nem pihen…akkor sem, ha alszunk, akkor sem ha r\u00f3la megfeledkez\u00fcnk. Forg\u00f3sz\u00e9lk\u00e9nt t\u00e9pi \u00e9let\u00fcnket, s mi \u00e9szre sem vessz\u00fck, meg sem figyelj\u00fck: mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151nek tartjuk, hogy nek\u00fcnk mindig Ma van, s nem jut esz\u00fcnkbe elgondolkozni azon, hov\u00e1 is lett a Tegnap, amely m\u00e1r mind\u00f6r\u00f6kk\u00e9 \u00e9s v\u00e9glegesen a m\u00falt\u00e9, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 vissza nem t\u00e9r…
\nRettenetes id\u0151folyam! \u00c9letp\u00e1ly\u00e1k, embersorsok sodr\u00f3dnak benne. H\u00e1ny\u00f3dnak rajta fekete, \u00f3loms\u00faly\u00fa gondokkal rakott teherhaj\u00f3k; k\u00f3rh\u00e1zhaj\u00f3k, melyeken az \u00e9let sebes\u00fcltjei ny\u00f6gnek, jajgatnak; karcs\u00fa luxusvitorl\u00e1sok, melyek a kiv\u00e1lasztottakat r\u00f6p\u00edtik… s a k\u00eds\u00e9rtethaj\u00f3k, melyek az elm\u00fal\u00e1s \u00f6rv\u00e9ny\u00e9be mer\u00fclteket sz\u00e1ll\u00edtj\u00e1k a t\u00fals\u00f3 partra. S te, te sz\u00e9ps\u00e9ges le\u00e1ny, ha most erre a miniat\u0171rre tekintesz, egyszerre l\u00e1thatod az Id\u0151 teljess\u00e9g\u00e9t \u00e9s benne \u00f6nmagad. S l\u00e1tod, \u00edgy jutottunk el a v\u00e9gtelen Id\u0151ben sodr\u00f3d\u00f3 emberi \u00c9let nyugtalan\u00edt\u00f3 k\u00e9rd\u00e9seihez: vajon az \u00e9let \u00e1rny\u00e9ka-e a hal\u00e1l, vagy ellenkez\u0151leg, a hal\u00e1l \u00e1rny\u00e9ka az \u00e9let? Miv\u00e9gre vagyunk a F\u00f6ld\u00f6n? Nem volt, \u00e9s nem lesz ember, aki egzakt m\u00f3don tudott volna v\u00e1laszolni ezekre a k\u00e9rd\u00e9sekre. Filoz\u00f3fus egy sem… ink\u00e1bb a k\u00f6lt\u0151ket k\u00e9rdezd. A nagybet\u0171s k\u00f6lt\u0151ket, akik isten\u00e1ldotta intu\u00edci\u00f3ikkal, ihletett perceiknek villan\u00e1sszer\u0171 megl\u00e1t\u00e1saiban megsejtik azokat a feleleteket, melyekre az \u00e9sz hosszas gondolkod\u00e1s ut\u00e1n sem tud r\u00e1bukkanni. A b\u00f6lcselet a k\u00f6lt\u0151kben teljesedik ki; a b\u00f6lcsel\u0151 \u00e9s a k\u00f6lt\u0151 ikertestv\u00e9rek, csakhogy a filoz\u00f3fus a val\u00f3s\u00e1got \u00e9sszel, a k\u00f6lt\u0151 sz\u00edvvel fogja fel. \u00c9s ez a h\u00e1rom soros vers, amit az el\u0151bb id\u00e9ztem neked, t\u00f6bbet mond a val\u00f3s\u00e1gr\u00f3l, mint egy k\u00f6nyvt\u00e1rnyi filoz\u00f3fiai eszmefuttat\u00e1s. Sz\u00e9pen mondta Joubert: „az igazs\u00e1ghoz a k\u00f6lt\u00e9szeten \u00e1t \u00e9rkeztem, a k\u00f6lt\u00e9szethez az igazs\u00e1gon \u00e1t”.
\nEngem filoz\u00f3fusnak tartanak – ne v\u00e1rj t\u0151lem t\u00fal sokat – \u00e9s nem tudj\u00e1k, mi is a v\u00e9lem\u00e9nyem err\u0151l az ingatag l\u00e1bakon \u00e1ll\u00f3, ezer bizonytalans\u00e1gt\u00f3l remeg\u0151 tudom\u00e1nyr\u00f3l. H\u00e1t megmondom neked: a filoz\u00f3fia a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben tapogat\u00f3dz\u00e1s tudom\u00e1nya, mely az igazs\u00e1g szent\u00e9ly\u00e9b\u0151l a tal\u00e1lgat\u00f3k \u00e9s k\u00e9pzel\u0151d\u0151k s\u00e9tater\u00e9v\u00e9 lett, ahonnan egyik\u00fck minden erej\u00e9vel ki akarja szak\u00edtani a m\u00e1sikat. \u00dcnnepelt primadonn\u00e1k, d\u00edv\u00e1k nem gy\u0171l\u00f6lik annyira egym\u00e1st, mint ezek a gondolkod\u00f3g\u00e9pek. Filoz\u00f3fia?! Ugyan! Ah\u00e1ny n\u00e9v, annyi iskola. Ki d\u00f6nti el, hogy melyik az igaz, melyik a hamis? \u00c9s mennyire igaz, \u00e9s mennyire hamis?
\nTudod kik ezek, tudod, kik vagyunk mi? B\u00f6lcselettel foglalkoz\u00f3 gondolati hamisk\u00e1rty\u00e1sok, s b\u00e1r mindegyik\u00fcnk be\u00fct\u00f6tte a maga sz\u00f6g\u00e9t a v\u00e9lt vagy val\u00f3s tud\u00e1s hatalmas \u00e9p\u00fclet\u00e9be, \u00f6sszess\u00e9g\u00e9ben mit sem \u00e9r\u00fcnk! Akarod hallani, mi volt Cicero v\u00e9lem\u00e9nye?
\n„Nincs olyan esztelen, oly \u00edzetlen dolog, amit valamelyik filoz\u00f3fus igazs\u00e1gnak ne \u00e1ll\u00edtott volna” – \u00e9s ebben igaza volt a v\u00e9n intrikusnak. A m\u00e9ltatlan, irigyked\u0151, gyilkos s\u00e1rdob\u00e1l\u00e1s m\u00e1r a gondolkod\u00e1s b\u00f6lcs\u0151j\u00e9n\u00e9l, az \u00f3korban elkezd\u0151d\u00f6tt, \u00e9s m\u00e1ig nem \u00e9rt v\u00e9get. Tudod mit mondott Hegel Kantr\u00f3l?: „Tudom\u00e1nyos munk\u00e1i \u00fcres sivatagok, telve hi\u00fa k\u00e9pzel\u0151d\u00e9ssel a legmisztikusabb sz\u00f3beli k\u00f6dben.” Vagy mit tartott Schopenhauer Hegelr\u0151l? „Hegel b\u00f6lcsess\u00e9ge h\u00e1nytat\u00f3szer, melyet patik\u00e1ban k\u00e9ne \u00e1rulni.” \u00c9s tudod mit mondott Schopenhauerr\u0151l Humboldt?\u00a0 „\u00dcres, ostoba szofista… a napf\u00e9nyt nem \u00e9rdemli meg, ami r\u00e1s\u00fct.” \u00c9s ez \u00edgy volt, \u00edgy lesz, am\u00edg a vil\u00e1g vil\u00e1g: a legnagyobb szellemek is csak verg\u0151dnek a megoldatlan, megoldhatatlan k\u00e9rd\u00e9sek h\u00e1l\u00f3j\u00e1ban, \u00e9s k\u00ednz\u00f3 tehetetlens\u00e9g\u00fckben egym\u00e1st k\u00f6pd\u00f6sik.
\nMi\u00e9rt vagyunk a vil\u00e1gon? Ugyan! M\u00e1r Varro 280 egym\u00e1st\u00f3l el\u00fct\u0151 feleletet gy\u0171jt\u00f6tt \u00f6ssze az \u00f3kori filoz\u00f3fi\u00e1r\u00f3l. H\u00e1t milyen v\u00e1laszt v\u00e1rsz t\u0151lem? T\u0151lem, akit koll\u00e9g\u00e1im anyagelv\u0171, istentelen, \u00e9lvhajh\u00e1sz, szkeptikus-hedonist\u00e1nak tartanak, akinek semmi sem szent. Legyen! Val\u00f3ban epikureistak\u00e9nt kezdtem, akit megragadott Szol\u00f3n, Plat\u00f3n pesszimizmusa, Seneca, Diogenes k\u00e9telked\u00e9se, Voltaire racionalizmusa, Schopenhauer s\u00f6t\u00e9t \u00e9letb\u00f6lcselete…, hadd ne soroljam tov\u00e1bb. Eg\u00e9sz \u00e9letemben gondolkodtam, \u00e9s a j\u00f3zan \u00e9sz nev\u00e9ben hiszem, hogy nem volt, nem lesz isten. Legal\u00e1bbis olyan \u0151steremt\u0151 nem, aki egyszercsak felh\u00fazta a vil\u00e1g \u00e9s benne az emberis\u00e9g \u00f3r\u00e1j\u00e1t.
\n\u00c9s mit \u00e9rt ez a hetven \u00e9v?! Csak arra j\u00f6ttem r\u00e1, hogy az ember csup\u00e1n a v\u00e9letlen l\u00e9tbel\u00f6k\u00f6tt \u00e1ldozata, kromosz\u00f3m\u00e1k esetleges kevered\u00e9s\u00e9nek gy\u00fcm\u00f6lcse, s nem m\u00e1s, mint az \u00e9let k\u00f6rforg\u00e1s\u00e1nak tragikus sors\u00fa boh\u00f3ca. \u00c9s hagyjuk a transzcendens metafizik\u00e1t! Hiszem, vallom, hogy az embernek nincs semmif\u00e9le \u00e9teri, megfoghatatlan, megfejthetetlen lelke. Minden csak anyag! A l\u00e9lek nem m\u00e1s, mint a test, az agy pillanatnyi v\u00e1lasza az \u0151t \u00e9rt ingerekre. Biofizikai, biok\u00e9miai \u00e9s biomechanikai reakci\u00f3k szint\u00e9zise. N\u00e9zd meg, mire k\u00e9pesek a tud\u00f3sok: csak n\u00e9h\u00e1ny elektr\u00f3da, \u00e9s a megfelel\u0151 agyk\u00f6zpontok ingerl\u00e9s\u00e9vel b\u00e1rkit megr\u00edkatnak, megnevettetnek, f\u00e9lelmet, undort, v\u00e1gyat keltenek benne. S nehogy azt hidd, hogy ezzel v\u00e9ge van: elj\u00f6n az id\u0151, amikor az ember –\u00a0 term\u00e9szetes fogantat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl – embert teremt. Alapelemek, feh\u00e9rjemolekul\u00e1k sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9pes vari\u00e1l\u00e1s\u00e1val, feltekerve egy spir\u00e1lra. \u00c9s akkor meghalt Isten, nem lesz m\u00e1s csak a v\u00e9letlen esetlegess\u00e9geit kik\u00fcsz\u00f6b\u00f6l\u0151 teremt\u0151 Ember.
\nOtt lesz az Ember, az \u00faj helyzetb\u0151l fakad\u00f3 ezernyi \u00faj probl\u00e9m\u00e1j\u00e1val. De l\u00e1tod, elkalandoztam, \u00e9s nem adtam v\u00e1laszt a nagy k\u00e9rd\u00e9sekre. Mert nem is tudok…
\nVajon Szophokl\u00e9sz mondta j\u00f3l?:
\n„Nem sz\u00fcletni soha \/ Legnagyobb szerencse. \/ S a m\u00e1sodik: ha vil\u00e1gra j\u00f6v\u00e9l, hamar \/ Visszas\u00fcllyedni a semmis\u00e9gbe.”
\nVagy Senec\u00e1nak volt igaza, aki oly nagy szerencs\u00e9tlens\u00e9gnek tartotta az \u00e9letet, hogy sz\u00fclet\u00e9se \u00e9vfordul\u00f3j\u00e1t nem az \u00f6r\u00f6m, hanem a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s napjak\u00e9nt \u00fcnnepelte? T\u00e1n Diogenes aj\u00e1nl\u00e1sa a m\u00e9rvad\u00f3? „Ha valaki az \u00e9leten kereszt\u00fcl akar evick\u00e9lni, annak vagy okoss\u00e1got, vagy k\u00f6telet kell beszereznie!” \u00c9s ez csak az \u00f3kor kezdete! \u00c9s \u0151k der\u0171s \u00e9letigenl\u0151k voltak Nietzschehez, Schopenhauerhez, Strindberghez, Heideggerhez k\u00e9pest. T\u0151l\u00fck nem id\u00e9zek, mert els\u00edrn\u00e1d magad, \u00e9s soha nem akarn\u00e1l gyereket sz\u00fclni a vil\u00e1gra.
\nDe a pokolba a filoz\u00f3fi\u00e1val! Ne hallgass egy \u00f6reg varj\u00fa k\u00e1rog\u00e1s\u00e1ra! 20 \u00e9ve nem \u00edrtam le egyetlen sort sem, 20 \u00e9ve \u00e9lek ebben a barlangban, s nem jutottam tov\u00e1bb Socrat\u00e9s igazs\u00e1g\u00e1n\u00e1l: „Az\u00e9rt vagyok b\u00f6lcsebb m\u00e1sokn\u00e1l, mert tudom, hogy semmit sem tudok.” Hittem, hogy az ember m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ga a gondolataiban rejlik, \u00e9s m\u00e9gsem tudtam megalkotni a remekm\u0171vek dr\u00e1gagy\u00f6ngyf\u00fcz\u00e9reit.
\nAz \u00e9let imm\u00e1r m\u00f6g\u00f6ttem van, el\u0151ttem semmi. \u00c9s mi az egyenleg?
\nAz \u00e9vek, napok, percek \u00f6sszege egyenl\u0151 a semmivel…
\nDe most m\u00e1r t\u00e9nyleg el\u00e9g! Sz\u00e9p, fiatal l\u00e1ny vagy… igaz, Semmi vagy a V\u00e9gtelennel szemben, de a Semmi hierarchi\u00e1j\u00e1ban te \u00e1llsz a cs\u00facson. Ember vagy! Ember az \u00f6sszes gy\u00f6trelm\u00e9vel, k\u00ednl\u00f3d\u00e1s\u00e1val, \u00f6r\u00f6m\u00e9vel, felel\u0151ss\u00e9g\u00e9vel. H\u00e1t fogd f\u00f6l t\u00fck\u00f6rk\u00e9nt az \u00c9letet: olyan arcot mutat, amilyennel beletekintesz. Ha kacagsz, \u0151 is kacag. Haragos arcra a t\u00fck\u00f6r is haragos arccal felel. Nincsen olyan dolog a vil\u00e1gon, aminek ne lenne \u00e1rnyoldala. Nem a dolgok s\u00f6t\u00e9tek, hanem a szem, amelyik n\u00e9zi \u0151ket. \/\u00d3, nagy Isten…te, aki nem vagy… – mormolta a remete – bocs\u00e1ss meg nekem a kegyes hazugs\u00e1gok\u00e9rt. \/ Sz\u00e9ps\u00e9ges le\u00e1ny! – folytatta – \u00f6rvendezz, mert el\u0151tted az \u00e9let, amely nem m\u00e1s, mint folytonos tett, cselekv\u00e9s, alak\u00edt\u00e1s, teremt\u00e9s. Olyan mozaikk\u00e1 rakd \u00f6ssze l\u00e9tedet, hogy nap mint nap \u00f6r\u00f6m\u00f6t, megnyugv\u00e1st \u00e9s \u00e9lvezetet tal\u00e1lj szeml\u00e9l\u00e9s\u00e9ben. Egyszer \u00e9l\u00fcnk… s nem tudok m\u00e1st tan\u00e1csolni, mint az \u00f3kori k\u00f6lt\u0151: Carpe Diem!… ragadd meg a napot, szak\u00edtsd le minden \u00f3r\u00e1dnak vir\u00e1g\u00e1t \u00e9s \u00e9lvezd az elm\u00fal\u00f3 percek \u00f6r\u00f6m\u00e9t, hisz a pillanatok sz\u00e9ps\u00e9geinek \u00f6sszege adja az \u00e9let sz\u00e9ps\u00e9geinek \u00f6sszeg\u00e9t.
\nL\u00e1tod, ez hedonista filoz\u00f3fia… nem tudom megtagadni magam – mondta mosolyogva a remete \u00e9s elbocs\u00e1totta a le\u00e1nyt.
\nHosszan n\u00e9zte a t\u00e1volod\u00f3 alakot, azt\u00e1n visszament a barlangj\u00e1ba, le\u00fclt egy k\u0151re \u00e9s kez\u00e9be temetve arc\u00e1t keserves s\u00edr\u00e1sra fakadt.\n<\/p>\n

\n\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 2010 december m\u00e1sodik d\u00edj<\/p>\n

Continue reading A remete<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":461,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[103,9],"tags":[],"class_list":["post-1378","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-103","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1378","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/461"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1378"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1378\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1378"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1378"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1378"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}