{"id":13024,"date":"2024-06-19T16:08:25","date_gmt":"2024-06-19T14:08:25","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=13024"},"modified":"2024-06-19T16:10:34","modified_gmt":"2024-06-19T14:10:34","slug":"isten-onnel","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2024\/06\/19\/isten-onnel\/","title":{"rendered":"Isten \u00d6nnel!"},"content":{"rendered":"
\n
\"\"
Kiss J\u00f3zsef (1958-2023)<\/figcaption><\/figure><\/div>\n\n\n
\rNapok \u00f3ta zakatol bennem egy mondat, fiatalkorom egyik kedvenc \u00edr\u00f3j\u00e1t\u00f3l, Hermann Hess\u00e9t\u0151l:\r\n\u201eMinden ember \u00e9lete k\u00eds\u00e9rlet, hogy eljusson \u00f6nmag\u00e1hoz. Minden ember \u00e9lete egy \u00f6sv\u00e9ny sejt\u00e9se. Senki sem volt m\u00e9g teljesen \u00e9s marad\u00e9ktalanul \u00f6nmaga, m\u00e9gis mindenki igyekszik \u00f6nmaga lenni: ki tapogat\u00f3zva, ki ahogy \u00e9ppen tud.\u201d\r\nA k\u00fcl\u00f6n\u00f6s id\u00e9zet, Kiss J\u00f3zsef miatt jutott eszembe. Ismert\u00fck \u0151t. De vajon t\u00e9nyleg ismert\u00fck \u0151t? Ott marad benn\u00fcnk az \u00f6r\u00f6k k\u00e9rd\u00e9s, vajon milyen gondolatok, \u00e9rz\u00e9sek, hitek, veres\u00e9gek, k\u00fczdelmek, ide\u00e1k, \u00e1lmok rejt\u0151zhettek a szem\u00e9ly\u00e9be n, amire m\u00e1r sosem kapunk v\u00e1laszt.\r\nMagas, szik\u00e1r alakja, jellegzetes j\u00e1r\u00e1sa, mosolyg\u00f3 szeme hamar ismer\u0151ss\u00e9 v\u00e1ltak bennem. Csendess\u00e9ge, sz\u00edv\u00f3ss\u00e1ga arca bar\u00e1zd\u00e1inak m\u00e9ly\u00e9n rejt\u0151ztek. Sokszor anekdot\u00e1zott a gangon \u00e1llva ny\u00e1ri est\u00e9ken, \u2013 cigarett\u00e1z\u00e1s k\u00f6zben \u2013 mes\u00e9lt a gyerekkor\u00e1r\u00f3l, a nagyapj\u00e1r\u00f3l, a munkahelyi kalandjair\u00f3l, az utaz\u00e1sair\u00f3l, amelyekre b\u00fcszk\u00e9n eml\u00e9kezett. \u00dagy tudott t\u00f6rt\u00e9neteket mondani, hogy n\u00e9h\u00e1ny pillanat erej\u00e9ig b\u00e1rki r\u00e9szes\u00e9v\u00e9 v\u00e1lhatott az ezernyi fordulattal teli r\u00e9gm\u00falt id\u0151knek.\r\nEgyszer Kar\u00e1csonykor \u00e9n voltam az \u00fcgyeletes, megk\u00e9rdeztem, mi az, aminek \u00f6r\u00fclne. \u0150 csak szer\u00e9nyen azt v\u00e1laszolta, valamilyen alm\u00e1s s\u00fctem\u00e9nyre v\u00e1gyik. Neki is l\u00e1ttunk egy\u00fctt. Seg\u00edtett alm\u00e1t pucolni, reszelni, \u00e9s a g\u00e1zt\u0171zhely s\u00fct\u0151j\u00e9t begy\u00fajtani, olyan izgatottan v\u00e1rta a v\u00e9geredm\u00e9nyt, mint egy kisgyermek. \u00c9letem els\u0151 alm\u00e1s r\u00e9tese volt, amit az otthon lak\u00f3inak k\u00e9sz\u00edtettem, \u00e9s bevallom, nagyon j\u00f3l esett, ahogy dics\u00e9rte a \u201emunk\u00e1mat\u201d. Am\u00fagyis sokszor besz\u00e9lt elismer\u0151en azokr\u00f3l, akiket szeretett, ez a nagyon rokonszenves jellemvon\u00e1sa k\u00eds\u00e9rte \u0151t. A t\u00e1rsas\u00e1g meg\u00e1ll\u00edthatatlan motorjak\u00e9nt mindig lehetett r\u00e1 sz\u00e1m\u00edtani, ha valamilyen k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi programot szervezt\u00fcnk, \u00f6r\u00f6mmel csatlakozott a kezdem\u00e9nyez\u00e9sekhez. \u0150 maga is kis csapatot kov\u00e1csolt Tibi b\u00e1csival egy\u00fctt. J\u00e1rtak ki\u00e1ll\u00edt\u00e1son, sz\u00ednh\u00e1zban, kir\u00e1ndulni t\u00f6bb alkalommal, elengedhetetlen r\u00e9sztvev\u0151je volt a h\u00e9tf\u0151 esti k\u00e1rty\u00e1z\u00e1soknak, amikor az \u00f6nk\u00e9ntesekkel j\u00e1tszhattak. \r\nMindig hallgatott azonban a csal\u00e1dj\u00e1r\u00f3l, arr\u00f3l, hogyan \u00edvelt messzire az \u00e9lete a szeretteit\u0151l, szinte semmilyen szem\u00e9lyes \u00e9rz\u00e9s\u00e9t nem osztotta meg vel\u00fcnk, felt\u00f6rhetetlen\u00fcl m\u00e9lys\u00e9ges titkok, valamif\u00e9le megmagyar\u00e1zhatatlan szomor\u00fas\u00e1g \u00f6vezt\u00e9k egyre \u00e1tl\u00e1tszatlanabb l\u00e9ny\u00e9t. Ez a hallgat\u00e1s vele maradt akkor is, amikor m\u00e1r nagyon beteg volt. Sosem panaszkodott f\u00e1jdalomra, mag\u00e1nyoss\u00e1gra, az elm\u00fal\u00e1s gondolat\u00e1nak szorongat\u00f3 f\u00e9lelm\u00e9re. \u00c9lt benne a rem\u00e9ny, hogy tal\u00e1n most is lesz valami ki\u00fat, ahogy m\u00e1r annyiszor \u00e9let\u00e9ben. Nagyon hirtelen romlott az \u00e1llapota, szinte n\u00e9h\u00e1ny nap leforg\u00e1sa alatt tudatosult mindannyiunkban, \u00edgy benne is, hogy ez a f\u00f6ldi utaz\u00e1s a v\u00e9g\u00e9hez \u00e9r. \r\nHi\u00e1nyozni fog k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, befel\u00e9 figyel\u0151 tekintete. Isten \u00d6nnel, J\u00f3zsef \u00dar!\r\n\r\nFazekas Mara\r\n<\/pre>\n
Continue reading Isten \u00d6nnel!<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":9308,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[531,253],"tags":[],"class_list":["post-13024","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-531","category-beszamolo"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/13024","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/9308"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=13024"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/13024\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":13025,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/13024\/revisions\/13025"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=13024"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=13024"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=13024"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}