{"id":1287,"date":"2018-02-10T20:33:42","date_gmt":"2018-02-10T20:33:42","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/a-koszivu-kisfiu\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:42","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:42","slug":"a-koszivu-kisfiu","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/a-koszivu-kisfiu\/","title":{"rendered":"A k\u0151sz\u00edv\u0171 kisfi\u00fa"},"content":{"rendered":"

\nValamikor, r\u00e9ges-r\u00e9gen, egy nagy kerek erd\u0151 k\u00f6zep\u00e9n \u00e9lt egy szeg\u00e9ny ember, aki egyed\u00fcl nevelte egyetlen fi\u00e1t, a kis Pipit\u00e9rt.
\nBizony, csonka csal\u00e1d volt az \u00f6v\u00e9k, mert Pipit\u00e9r \u00e9desanyja, beleunva a szeg\u00e9nys\u00e9gbe, gondolt egyet, csatlakozott egy v\u00e1ndor-sz\u00ednt\u00e1rsulathoz, \u00e9s v\u00e9gleg otthagyta gyerekest\u0151l, f\u00e9rjest\u0151l a nagy kerek erd\u0151t. Ugyan mi sz\u00f3rakoz\u00e1sa lehetett az anya n\u00e9lk\u00fcl csepered\u0151 kis leg\u00e9nynek?
\nGondtalan \u00e9letr\u0151l, j\u00f3l\u00e9tr\u0151l \u00e1lmodozott, \u00e9s eg\u00e9sz nap v\u00e1rt \u00e9desapj\u00e1ra, aki az erd\u0151n t\u00fal j\u00e1rt napsz\u00e1mba egy m\u00f3dos gazd\u00e1hoz. Hogy telj\u00e9k az id\u0151, Pipit\u00e9r b\u00fajta az erd\u0151t, kergette a m\u00f3kusokat \u00e9s lej\u00e1rt a patak partj\u00e1ra sz\u00ednes k\u00f6veket gy\u0171jteni, homokv\u00e1rat \u00e9p\u00edtgetni.
\nNa, egyszer \u00e9ppen hazafel\u00e9 indult, mikor is az erdei \u00f6sv\u00e9nyen tal\u00e1lkozott egy k\u00fcl\u00f6n\u00f6s szerzettel. A kis embernek gondozatlan \u0151sz szak\u00e1lla volt, piros kaft\u00e1nt viselt, a fej\u00e9n meg egy hossz\u00fa, csillagokkal kivarrt sipk\u00e1t hordott. A h\u00f3na alatt egy f\u00e9lig teli p\u00e1link\u00e1sbutykost szorongatott, s bizony, nagyon r\u00e9szeg volt.
\n– Hukk….! – csuklott egyet, mikor megpillantotta Pipit\u00e9rt – \u00e9n a R\u00e9szeges Var\u00e1zsl\u00f3 vagyok, \u00e9s nem kell t\u0151lem f\u00e9lni. T\u0151lem azt\u00e1n nem… – legyintett, \u00e9s nagyot h\u00fazott a flask\u00e1b\u00f3l. \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy \u00f6sszefutottunk, s holnap, ha jobban leszek, ugyanitt tal\u00e1lkozhatunk. Majd mondok neked egy-k\u00e9t mes\u00e9t, hisz egyed\u00fcl \u00e9n is csak unatkozom.
\n\u00cdgy is lett, \u00e9s Pipit\u00e9r hamarosan megkedvelte ezt a furcsa Var\u00e1zsl\u00f3t, aki sok-sok mes\u00e9t tudott.
\n– Tudod \u00f6cs\u00e9m – t\u00e1rulkozott ki egyszer a Var\u00e1zsl\u00f3 – ront\u00e1s van rajtam. A Hegy Szelleme meg\u00e1tkozott, hogy mindaddig a szederp\u00e1linka rabja maradjak, m\u00edg nem tal\u00e1lok valamit, egy olyan dolgot az \u00e9letemben, ami eldobathatn\u00e1 velem azt az \u00e1tkozott italt. De h\u00e1t sok sz\u00e1z \u00e9vet \u00e9ltem, \u00e9s mindig csak a p\u00e1link\u00e1hoz t\u00e9rtem vissza. Mindig mocskos r\u00e9szeg leszek t\u0151le – a m\u00e1snaposs\u00e1gr\u00f3l nem is besz\u00e9lve – de m\u00e9g mindig jobb, mint j\u00f3zanul \u00e9lni ebben a cudar vil\u00e1gban. Mert az \u00e9let, sz\u00e9p \u00f6cs\u00e9m, ezerszer durv\u00e1bb, mint a legkomiszabb bundap\u00e1linka. Sokat l\u00e1ttam, megk\u00e9rgesedtem, nem hat\u00f3dok \u00e9n meg m\u00e1r semmin, pedig \u00fagy sz\u00f3l az \u00e1tok, hogyha m\u00e9gegyszer, valaha tiszta sz\u00edvvel s\u00edrni tudn\u00e9k, elt\u0171nne a ront\u00e1s a fejem f\u00f6l\u00fcl. De h\u00e1t mikor lesz ilyen?! – legyintett a Var\u00e1zsl\u00f3 \u00e9s ha szomor\u00faan is, de \u00fajabb mes\u00e9be kezdett:
\n– H\u00e1t, hogy halld, m\u00e9g a nagyap\u00e1m besz\u00e9lt nekem egy v\u00e1rosr\u00f3l, amelyik olyan magas hegy tetej\u00e9n \u00e9p\u00fclt, hogy m\u00e9g a mad\u00e1r is elf\u00e1radt, mire oda\u00e9rt. S hej, mi tenger gy\u00e9m\u00e1nt, arany, ez\u00fcst volt ott!
\nA v\u00e1ros lak\u00f3i az utc\u00e1kat aranylemezekkel bor\u00edtott\u00e1k, a h\u00e1zukat gy\u00e9m\u00e1ntszikl\u00e1kb\u00f3l v\u00e9st\u00e9k ki, a haj\u00f3ikat ez\u00fcstb\u0151l faragt\u00e1k, de nem \u00e9lvezhett\u00e9k igaz\u00e1n elk\u00e9peszt\u0151 gazdags\u00e1gukat, hisz nem tudtak senki idegen ember el\u0151tt eldicsekedni m\u00e9rhetetlen j\u00f3l\u00e9t\u00fckkel.
\nHogyan is tudhattak volna?! – nem volt \u00e9l\u0151 ember, lett-l\u00e9gyen b\u00e1rmilyen \u00fcgyes is, aki k\u00e9pes lett volna feljutni a hegy tetej\u00e9re. Pedig de sokan pr\u00f3b\u00e1ltak szerencs\u00e9t!
\n– Jaj, var\u00e1zsl\u00f3 uram! – mondta csillog\u00f3 szemmel a leg\u00e9nyke – ismeri-e maga azt az utat, amelyik ahhoz a csodav\u00e1roshoz visz?
\n– Ismerem, – b\u00f3lintott az \u00f6reg – de nem tan\u00e1csolom fiam, hogy szerencs\u00e9t pr\u00f3b\u00e1lj!
\n– De h\u00e1t mi\u00e9rt, mondd m\u00e1r mi\u00e9rt…?!
\n– H\u00e1t csak az\u00e9rt, mert ha ki is b\u00edrn\u00e1d ezt az utat, olyan hatalmas ellens\u00e9gek t\u00e1madnak r\u00e1d mindenfel\u0151l, hogy azokat soha le nem gy\u0151z\u00f6d. S ha legy\u0151zn\u00e9d is, mit \u00e9rn\u00e9l vele? Mire a Kincsek V\u00e1ros\u00e1hoz \u00e9rsz, olyan beteg, megt\u00f6rt \u00f6regember leszel, hogy semmi \u00f6r\u00f6m\u00f6d sem lesz a tenger gazdags\u00e1gban.
\n– Var\u00e1zsl\u00f3 Uram! Ne is mondj nekem t\u00f6bbet, mutasd meg az utat, s \u00e9n elindulok, ak\u00e1rmi is v\u00e1r \u00fatk\u00f6zben, ak\u00e1rmi is v\u00e1r r\u00e1m az \u00fat v\u00e9g\u00e9n.
\n\u00cdgy is t\u00f6rt\u00e9nt… ki tudja mennyi ideje bolyongott m\u00e1r a fi\u00fa, mikor is egy irdatlan sz\u00e9les foly\u00f3hoz \u00e9rt, melynek partj\u00e1n egy cs\u00f3nak volt kik\u00f6tve. H\u00e1t, abban meg egy h\u00edn\u00e1rhaj\u00fa, torzonborz vizisz\u00f6rny \u00fclt.
\n– \u00dcdv\u00f6z\u00f6llek, cs\u00faf szerzet! – k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tte Pipit\u00e9r – mondd csak, j\u00f3fel\u00e9 megyek a Kincsek V\u00e1ros\u00e1hoz?
\n– Bizony, hogy j\u00f3fel\u00e9, csak el\u0151bb \u00e1t kell jutnod ezen a sz\u00e9le-hossza nincs foly\u00f3n. Ez cs\u00f3nak n\u00e9lk\u00fcl lehetetlen, de az\u00e9rt ne fordulj vissza, egy arany\u00e9rt \u00e1tviszlek.
\n– H\u00e1t honnan venn\u00e9k \u00e9n egy aranyat?! Bizony, ilyen szeg\u00e9ny kisfi\u00fat ingyen is \u00e1tengedhetn\u00e9l.
\n– Sajn\u00e1lom fiam, de ingyen nem vihetlek \u00e1t. A vil\u00e1gon semmi sincs ingyen, \u00edgy valamilyen v\u00e1m megfizet\u00e9se n\u00e9lk\u00fcl, bizony az innens\u0151 parton maradsz.
\n– De h\u00e1t mif\u00e9le v\u00e1mot fizethetn\u00e9k \u00e9n neked?
\n– Lenne egy megold\u00e1s: ha beleegyezel, hogy a sz\u00edvedb\u0151l kiv\u00e1gjak egy darabot, istenuccse \u00e1tevezek veled.
\nPipit\u00e9r elborzadva n\u00e9zett r\u00e1, egy darabig hallgatott, majd toppantott egyet, \u00e9s sz\u00e9th\u00fazva ing\u00e9t intett a sz\u00f6rnynek: az haboz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl kimetszett egy darabot a fi\u00fa sz\u00edv\u00e9b\u0151l, azt\u00e1n \u00e1tevezett vele a t\u00fals\u00f3 partra.
\nA fi\u00fa mostm\u00e1r eg\u00e9szen k\u00f6zelr\u0151l l\u00e1tta a Kincsek V\u00e1ros\u00e1t, szeme k\u00e1pr\u00e1zott a szertelen ragyog\u00e1st\u00f3l, \u00e9s \u00e9szre sem vette, hogy ing\u00e9t a piros v\u00e9r elbor\u00edtotta. Ha egyre nehezed\u0151 l\u00e9ptekkel is – de m\u00e9gis elindult – minden ember v\u00e1gya, a gazdags\u00e1g fel\u00e9. Tal\u00e1n m\u00e9g h\u00faszat sem l\u00e9phetett, mikor is a semmib\u0151l egy \u00f3ri\u00e1si hegy tornyosult f\u00f6l\u00e9je. A hegy alj\u00e1n egy horgas cs\u0151r\u0171, metsz\u0151 tekintet\u0171 griffmad\u00e1r \u00e1llt \u0151rt.
\n– Hov\u00e1, hov\u00e1 gyerek? – \u00e1ll\u00edtotta meg a str\u00e1zsa.
\nMondta a fi\u00fa, hogy hov\u00e1.
\n– Oh\u00f3! H\u00e1t p\u00e9nzed van-e? Hogy nincs?! Na, akkor vagy kics\u00edpek a sz\u00edvedb\u0151l egy darabot, vagy innen nem m\u00e9sz tov\u00e1bb.
\nA kisfi\u00fa elsz\u00f6rnyedt az \u00fajabb embertelen ad\u00f3 hallat\u00e1n, lehorgasztotta a fej\u00e9t, de azt\u00e1n toppantott egyet \u00e9s v\u00e9rz\u0151 mellkas\u00e1t a griffmad\u00e1r fel\u00e9 ford\u00edtotta:
\n– V\u00e1gj h\u00e1t bel\u0151le… – mondta, \u00e9s nagyot s\u00f3hajtott.
\nA griff lenyelte a borzalmas v\u00e1mot, azt\u00e1n belev\u00e1jta karm\u00e1t az ifj\u00fa ruh\u00e1j\u00e1ba, \u00e1trep\u00fclt vele a hegyen \u00e9s ledobta a v\u00e1ros kapuja el\u00e9. M\u00e1r csak egy l\u00e9p\u00e9s kellett volna, s a fi\u00fa bent is van a Kincsek V\u00e1ros\u00e1ban. De ezt a l\u00e9p\u00e9st m\u00e1r nem tudta megtenni; a kapu el\u0151tt \u00f6sszerogyott. Amint ott hevert, a f\u00f6ld\u00f6n egy k\u0151b\u0151l faragott sz\u00edvet pillantott meg. Utols\u00f3 erej\u00e9vel a k\u0151sz\u00edv ut\u00e1n ny\u00falt, \u00e9s betette a mell\u00e9 a darabocska v\u00e9rz\u0151 h\u00fas mell\u00e9, ami a sz\u00edv\u00e9b\u0151l megmaradt. Ett\u0151l valamelyest er\u0151re kapott, bement a v\u00e1rosba, s amerre csak j\u00e1rt, bizony minden\u00fctt szanasz\u00e9t hevert a rengeteg kincs.
\n– Hisz semmi egy\u00e9b nincs ebben a v\u00e1rosban! – jajdult fel egy id\u0151 ut\u00e1n szeg\u00e9ny feje – csak hideg csillog\u00e1s\u00fa dr\u00e1gak\u0151, \u00e9s selymes f\u00e9ny\u0171 arany… \u00e9s ezek\u00e9rt cser\u00e9ltem el a sz\u00edvemet!
\nMit \u00e9r ez az \u00fcres gazdags\u00e1g!!… Istenem, ha m\u00e9gegyszer visszakaphatn\u00e1m a sz\u00edvemet!
\nSzomor\u00faan bolyongott a v\u00e1rosban, bar\u00e1tokat keresett, de egyet sem tal\u00e1lt. Itt mindenkinek k\u0151b\u0151l volt a sz\u00edve \u00e9s kinevett\u00e9k, hogy az \u0151 sz\u00edv\u00e9nek egy r\u00e9sze m\u00e9g \u00e9l\u0151, \u00e9rz\u0151 h\u00fas volt. Esz\u00e9be jutott \u00e9desapja, akit\u0151l el sem b\u00facs\u00fazott, \u00e9s egyszerre nagyon f\u00e1jni kezdett mell\u00e9ben az a kicsinyke megmaradt h\u00fasdarab. Utolj\u00e1ra pillantott k\u00f6rbe a v\u00e1rosban, fel nem vett egyetlen aranyat sem a f\u00f6ldr\u0151l, hanem \u00f6sszeszedte marad\u00e9k erej\u00e9t \u00e9s hazafel\u00e9 indult. Egyre nehezebben vonszolta mag\u00e1t; a k\u0151sz\u00edv sz\u00f6rny\u0171 f\u00e1jdalmat okozott, de az a kis sz\u00edvdarab, ami az \u00f6v\u00e9 volt, boldogan dobogott.
\nMikor v\u00e9gre megl\u00e1tta \u00e9desapj\u00e1t, s\u00e1padt arc\u00e1t elbor\u00edtott\u00e1k a k\u00f6nnyek, – nagy er\u0151fesz\u00edt\u00e9ssel m\u00e9g elbesz\u00e9lte pokoli utaz\u00e1s\u00e1t a Kincsek V\u00e1ros\u00e1ba – azt\u00e1n \u00f6sszeesett \u00e9s eszm\u00e9letlen\u00fcl ter\u00fclt el a f\u00f6ld\u00f6n.
\nKis teste vonaglani kezdett, hideg ver\u00edt\u00e9k \u00fct\u00f6tt ki homlok\u00e1n, \u00e9desapja pedig – mivel semmik\u00e9ppen nem tudott seg\u00edteni – keserves s\u00edr\u00e1sra fakadt.
\nA jajvesz\u00e9kel\u00e9s hallat\u00e1n a Var\u00e1zsl\u00f3 – ki tudja honnan – Pipit\u00e9r mellett termett.
\nMiut\u00e1n v\u00e9gighallgatta az apa elbesz\u00e9l\u00e9s\u00e9t fia sz\u00f6rny\u0171s\u00e9ges \u00fatj\u00e1r\u00f3l, meszszire haj\u00edtotta p\u00e1link\u00e1s\u00fcveg\u00e9t \u00e9s k\u00e9t k\u00f6v\u00e9r k\u00f6nnycsepp g\u00f6rd\u00fclt al\u00e1 szeme sark\u00e1b\u00f3l.
\nAzt\u00e1n Pipit\u00e9r mell\u00e9 t\u00e9rdelt, kez\u00e9t a fi\u00fa homloka f\u00f6l\u00e9 tartva \u00e9rthetetlen var\u00e1zsig\u00e9ket mormolt, mik\u00f6zben patakokban foly\u00f3 k\u00f6nnye az ifj\u00fa mellkas\u00e1ra hullott. S l\u00e1ssatok csod\u00e1t! A k\u00f6nynyek hat\u00e1s\u00e1ra a k\u0151sz\u00edv megrepedt, majd darabjaira hullott, s az utols\u00f3kat dobban\u00f3 kis sz\u00edv hely\u00e9n, egy \u00faj, eg\u00e9szs\u00e9ges sz\u00edv sz\u00fcletett. A var\u00e1zsl\u00f3 mosolyogva n\u00e9zte, ahogy visszat\u00e9r a sz\u00edn a fi\u00facska arc\u00e1ba, azt\u00e1n egy cs\u00f3kot nyomott Pipit\u00e9r homlok\u00e1ra, meg\u00f6lelte \u00e9desapj\u00e1t, \u00e9s felpattanva t\u00e1ncolni, \u00e9nekelni kezdett:<\/p>\n

Hej…!
\nMedvebunda, r\u00f3kah\u00e1j
\nVar\u00e1zser\u0151m oda m\u00e1r…
\nV\u00e9rcsetoll \u00e9s tigrisvese
\nMeghatott egy gyerekmese!
\nNincs t\u00f6bb ront\u00e1s, nincs t\u00f6bb \u00e1tok:
\nTiszta sz\u00edvvel n\u00e9zek r\u00e1tok!<\/p>\n

Bizony, \u00edgy \u00e9nekelt ez a furcsa var\u00e1zsl\u00f3, azt\u00e1n b\u00facs\u00fat intett \u00e9s futva indult a foly\u00f3 fel\u00e9. Amint a p\u00e1link\u00e1s\u00fcveg mell\u00e9 \u00e9rt, nagyot r\u00fagott bele \u00e9s piros kaft\u00e1nos, t\u00f6r\u00e9keny alakja egy pillanat m\u00falva elt\u0171nt az erd\u0151 f\u00e1i k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n

Continue reading A k\u0151sz\u00edv\u0171 kisfi\u00fa<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":461,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[95,9],"tags":[],"class_list":["post-1287","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-95","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1287","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/461"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1287"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1287\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1287"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1287"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1287"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}