{"id":1276,"date":"2018-02-10T20:33:40","date_gmt":"2018-02-10T20:33:40","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/nem-elhet-a-multnak-interju-benko-laszloval\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:40","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:40","slug":"nem-elhet-a-multnak-interju-benko-laszloval","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/nem-elhet-a-multnak-interju-benko-laszloval\/","title":{"rendered":"Nem \u00e9lhet a m\u00faltnak – interj\u00fa Benk\u0151 L\u00e1szl\u00f3val"},"content":{"rendered":"

\nAmikor k\u00e9sz\u00fcltem erre a besz\u00e9lget\u00e9sre, azt gondoltam, hogy majd egy j\u00f3t nosztalgi\u00e1zunk a nagy korszakr\u00f3l, a Nagy Gener\u00e1ci\u00f3r\u00f3l, a r\u00e9gi sz\u00e9p id\u0151kr\u0151l, hiszen akkor voltunk fiatalok. Be kellett l\u00e1tnom, hogy Benk\u0151 L\u00e1szl\u00f3 nem \u00e9lhet a m\u00faltnak, erre sem ideje, sem hajlama nincs. A m\u00falt is fontos persze, de m\u00e9g fontosabb a jelen, ann\u00e1l is fontosabb a j\u00f6v\u0151.<\/em><\/p>\n

– Amikor elkezdtem odafigyelni arra, mit hallgatok, az Omega akkor m\u00e1r l\u00e9tezett. Mikor, hogyan alakult meg a zenekar?
\n– Bizony\u00e1ra l\u00e9tezett, s akkor m\u00e1r egy hat\u00e1rozott zenekar volt, aki azt mondta, hogy az eg\u00e9sz dolgot nemcsak kedvtel\u00e9sb\u0151l, sz\u00f3rakoz\u00e1sb\u00f3l, nemcsak egzisztenci\u00e1lis okokb\u00f3l csin\u00e1ltuk. Volt valami elk\u00f6telezetts\u00e9g\u00fcnk az eg\u00e9szben, ami k\u00e9s\u0151bb tudatosult igaz\u00e1n.. Amikor mi elkezdt\u00fcnk, mint zenekar j\u00e1tszani, m\u00e9g nem tudtuk: de ez „korszak”. – B\u00e1rmikor tekint\u00fcnk a lemezeinkre – nekem \u00fagy t\u0171nik, ezek mindenk\u00e9ppen betagoz\u00f3dnak a zenet\u00f6rt\u00e9nelembe. \u00c9s az egyik magyar\u00e1zata ennek a band\u00e1nak\u00a0 az, hogy sikeres lett \u00e9s viszonylag kiegyens\u00falyozott volt a t\u00e1rsas\u00e1g –\u00a0 pontosan abb\u00f3l az egzisztenci\u00e1lis h\u00e1tt\u00e9rb\u0151l ad\u00f3dott, hogy a mi sz\u00fcleink, \u00fagy gondolt\u00e1k,\u00a0 j\u00f3, zen\u00e9ljen, csin\u00e1ljon ami tetszik, ez lehet valami koroszt\u00e1lyi sz\u00f3rakoz\u00e1s, sz\u00f3rakoztat\u00e1s, de rendes ember legyen bel\u0151le, valamilyen diplom\u00e1t mindenk\u00e9ppen a kez\u00e9be adunk. \u00dagyhogy r\u00e1szor\u00edtjuk, r\u00e1vessz\u00fck arra, hogy elv\u00e9gezzen valamilyen f\u0151iskol\u00e1t, egyetemet a gimn\u00e1zium ut\u00e1n. Amikor ez biztos\u00edtott, akkor egye fene zen\u00e9ljen. Az \u00e9let az m\u00e1s.
\nA XX. Sz\u00e1zadnak volt egy pozit\u00edv, \u00e9s az eg\u00e9sz sz\u00e1zadot meghat\u00e1roz\u00f3 szakasza, an\u00e9lk\u00fcl, hogy ezt tudatosan ir\u00e1ny\u00edtott\u00e1k volna. Rendszerekt\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl a hatvanas-hetvenes \u00e9vek a legprogreszsz\u00edvebb m\u00e1sf\u00e9l-k\u00e9t \u00e9vtized volt, mind nyugaton, mind a f\u00f6ld m\u00e1sik oldal\u00e1n, k\u00e9t vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa, egy vil\u00e1gv\u00e1ls\u00e1g – nek\u00fcnk m\u00e9g egy \u00f6tvenhat – ut\u00e1n fell\u00e9legzett az a gener\u00e1ci\u00f3, amelyik akkor volt eg\u00e9szen fiatal. Ebben a hangulatban, ebben a mili\u0151ben, ebben a k\u00f6zegben, mint k\u00e9s\u0151bb kider\u00fclt majdnem ugyanarr\u00f3l besz\u00e9ltek Budapesten az egyetemi klubokban, a munk\u00e1sklubokban, b\u00e1rmelyik m\u0171vel\u0151d\u00e9si h\u00e1zhoz tartoz\u00f3 klubban, vagy vid\u00e9ken, s ugyanezeket a dolgokat ragozt\u00e1k, mondt\u00e1k oxfordi egyetem klubjaiban, vagy a Sorbonne-on, a Yale Egyetemen. De ezt akkor m\u00e9g nem nagyon tudtuk, f\u0151k\u00e9nt az\u00e9rt, mert politikailag \u00e9s fizikailag el voltunk v\u00e1lasztva a vasf\u00fcgg\u00f6ny miatt. Amikor elindult m\u00e1r valamilyen k\u00f6z\u00f6s kommunik\u00e1ci\u00f3 a zen\u00e9ben is \u00e9s a t\u00f6bbi m\u0171v\u00e9szeti \u00e1gban is, a szubkult\u00fara ter\u00fclet\u00e9n, akkor d\u00f6bbent r\u00e1 az ember az \u00e9vek sor\u00e1n, hogy mindegy melyik nyelven, mindegy melyik ter\u00fcleten, de ugyan\u00fagy vagy hasonl\u00f3k\u00e9ppen gondolkodnak az emberek. Hogy ez m\u00e1sf\u00e9l-k\u00e9t \u00e9vtizedig tartott \u00f6sszesen, az m\u00e1r az emberis\u00e9gnek ilyen \u00e9rtelemben ha nem is trag\u00e9di\u00e1ja, de szomor\u00fa sorsa. A rendszerv\u00e1lt\u00e1s kapcs\u00e1n mindannyian, mint feln\u0151tt emberek azt rem\u00e9lt\u00fck, minden csak jobb ir\u00e1nyba, pozit\u00edv m\u00f3don fog kiny\u00edlni, megnyilatkozni. Amikor a mai gimnazist\u00e1k, egyetemist\u00e1k sz\u00e1m\u00e1ra tartok el\u0151ad\u00e1st, elmes\u00e9lek egy ilyen – sz\u00e1munkra akkor teljesen term\u00e9szetes t\u00f6rt\u00e9netet – d\u00f6bbenten hallgatj\u00e1k.
\n– \u00c9n nem nagyon \u00e9rtek a zen\u00e9hez, de meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem, hogy az Omeg\u00e1nak annyira saj\u00e1tos, egyedi zenei st\u00edlusa van, ami sehol a vil\u00e1gon nincs. Honnan sz\u00e1rmazik ez a st\u00edlus, kinek az \u00f6tlete volt?
\n– Ez val\u00f3j\u00e1ban \u00edgy van, erre mi menetk\u00f6zben j\u00f6tt\u00fcnk r\u00e1, nem tudatos dolog volt, hanem els\u0151sorban \u00f6szt\u00f6n\u00f6kre \u00e9p\u00fclt. Nagyon sok olyan zenekarral j\u00e1tszottunk egy\u00fctt az elm\u00falt \u00e9vek sor\u00e1n, a legk\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151bb helyeken, a legk\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151bb orsz\u00e1gokban, akik szint\u00e9n vel\u00fcnk egy\u00fctt indultak, vagy az azt k\u00f6vet\u0151 \u00e9vekben, vel\u00fcnk l\u00e9pnek fel, \u00fajb\u00f3l sz\u00ednpadon vannak \u00e9s tal\u00e1lkozunk, akkor lehet \u00f6sszem\u00e9rni, hogy mennyire egyedi a mi\u00e9nk. Ennek az egyik magyar\u00e1zata az, hogy bizonyos \u00e9rtelemben a sors, a J\u00f3isten keze, vagy annak a hat\u00e1sa. Azt soha senki nem gondolta volna, ahogy mi figyelt\u00fck mi t\u00f6rt\u00e9nik Eur\u00f3p\u00e1ban, \u00e9rdekes m\u00f3don ott is nagyon sokan figyelt\u00e9k, mi t\u00f6rt\u00e9nik ezekben az orsz\u00e1gokban, hogyan gondolkodnak itt az emberek. Az emberis\u00e9g mindig nagyon k\u00edv\u00e1ncsi arra, mi van a szomsz\u00e9dban. A Magyar R\u00e1di\u00f3ban, ahogy most is, akkor is voltak k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le szekci\u00f3k, angol szekci\u00f3, n\u00e9met szekci\u00f3, spanyol szekci\u00f3 \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 nyelveken k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 ad\u00e1sokat k\u00fcldtek ki az \u00e9terbe. Ezt olyan emberek int\u00e9zt\u00e9k, akik azokb\u00f3l az orsz\u00e1gokb\u00f3l j\u00f6ttek. Ebben az esetben Angli\u00e1b\u00f3l, \u00e9s ez az ember egy eg\u00e9szen b\u0171b\u00e1jos figura volt, sajnos m\u00e1r nem \u00e9l. Nagyon nagy izgalommal kereste f\u00f6l Pesten a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 klubokat, sz\u00ednh\u00e1zakat \u00e9s n\u00e9zte az itteni filmeket, boldogan k\u00fcldte ki a bar\u00e1tainak a h\u00edreket, hogy itt mi minden t\u00f6rt\u00e9nik. Amikor mondta, hogy itt rockzene is van, mondta a haverja, ha tudod, k\u00fcld el az egyiket, amelyikr\u0151l \u00fagy gondolod, ezt \u00e9rdemes itt bemutatni.
\nA Gell\u00e9rt sz\u00e1ll\u00f3ban volt \u00e9let\u00fcnk els\u0151 komoly sajt\u00f3t\u00e1j\u00e9koztat\u00f3ja. Annyira izgultam, hogy a besz\u00e9det, amit a sajt\u00f3t\u00e1j\u00e9koztat\u00f3n elmondtam, nem az\u00e9rt \u00edrtam le magamnak, mert nem tudtam volna magukat a gondolatokat elmondani, hanem annyira hihetetlen volt, hogy 24 \u00f3ra m\u00falva \u00e9n t\u00e9nyleg f\u00f6lsz\u00e1llok a t\u00f6bbiekkel egy rep\u00fcl\u0151re, hogy ez volt a kapaszkod\u00f3m. Akkor legal\u00e1bb nem kell \u00e9rtelmeznem, egyszer\u0171en felolvasom, amit le\u00edrtam. Bek\u00f6vetkezett, amit alig hitt el az ember, \u00e9s ott tal\u00e1lkoztunk azokkal, akiket addig csak a r\u00e1di\u00f3ban nagy nehezen hallottunk. Szembe j\u00f6tt, odaj\u00f6tt, kezet fogott, \u00f6sszehaverkodtunk, megismerkedt\u00fcnk, hangszert adott k\u00f6lcs\u00f6n a turn\u00e9ra, csod\u00e1lkozva hallgatt\u00e1k, ahogy mi j\u00e1tszunk. Szinte ugyanolyan, mint amit \u0151k j\u00e1tszanak, de m\u00e9gis m\u00e1s. Ami azonos volt, az a k\u00f6z\u00f6s hajt\u00e1s, de azt\u00e1n m\u00e1r att\u00f3l kezdve ez a dolog eg\u00e9szen m\u00e1s ir\u00e1nyba ment el, hangulat\u00e1ban is, esetleg sz\u00f6vegeiben is, amit k\u00e9s\u0151bb term\u00e9szetesen m\u00e1r addigra angolra is ford\u00edtottunk. F\u00f6lkeltette a figyelm\u00fcket, hogy mi ez. Odaj\u00f6tt hozz\u00e1nk egy ember \u00e9s azt mondta: tudok nektek h\u00e1rom napot\u00a0 adni abban a h\u00f3napban, amikor itt vagytok, ha azt, amit most a sz\u00ednpadon j\u00e1tszotok, felrakj\u00e1tok a st\u00fadi\u00f3ban, itt a szomsz\u00e9dban. Akkor lesz majd nagylemezetek, amikor nem volt m\u00e9g senkinek itthon nagylemeze. Ez hihetetlen volt. Na, most ez volt az, ami egyfajta olyan \u00fatmegjel\u00f6l\u00e9s volt. M\u00e1s k\u00e9rd\u00e9s, hogy megcsin\u00e1ltuk a lemezt, azt\u00e1n amikor ezzel a lemezzel turn\u00e9znunk kellett volna Angli\u00e1ban, akkor m\u00e1r nem kaptuk meg az \u00fatlevel\u00fcnket, nem mehett\u00fcnk ki. De nem is volt ez az eg\u00e9sz dolog ilyen \u00e9rtelemben a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g el\u0151tt, itt \u00fcgyeltek arra, hogy ez ne ker\u00fclj\u00f6n nyilv\u00e1noss\u00e1gra.
\n– Pedig annak idej\u00e9n igenis pletyk\u00e1lt\u00e1k a fiatalok egym\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt, hogy volt ez a lemezfelv\u00e9tel \u00e9s nem kapta meg a lehet\u0151s\u00e9get az Omega, hogy turn\u00e9zzon vele.
\n– Igen, csak akkor m\u00e9g annyira ir\u00e1ny\u00edtott volt a sajt\u00f3, ez val\u00f3j\u00e1ban pletykaszinten ment, de a nyilv\u00e1noss\u00e1g el\u00e9 nem ker\u00fclhetett \u00e9s k\u00fclf\u00f6ldre sem.
\n– De az\u00e9rt tudtunk r\u00f3la.
\n– Ez a szerencse. Innen j\u00f6tt az a felismer\u00e9s, hogy az ember akkor tud egy t\u00edzmilli\u00f3s orsz\u00e1gb\u00f3l valamilyen m\u00f3don, hossz\u00fat\u00e1von \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclni, ha kiny\u00edlik el\u0151tte a vil\u00e1g. El\u0151sz\u00f6r mondjuk a szomsz\u00e9dos orsz\u00e1gok, k\u00e9s\u0151bb esetleg eg\u00e9sz Eur\u00f3pa. Nagyon leegyszer\u0171s\u00edtve t\u0171nik folytonosnak, vagy folyamatosnak a p\u00e1ly\u00e1nk, holott volt ebben egy nagy csom\u00f3 akad\u00e1ly, meg buktat\u00f3. Az \u00e9letben minden dologban, \u00edgy a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g sz\u00e1m\u00e1ra egyenletesnek t\u0171n\u0151 sikerp\u00e1ly\u00e1kban is\u00a0 mindig vannak olyan dolgok, amik nem a nyilv\u00e1noss\u00e1g el\u0151tt j\u00e1tsz\u00f3dnak le, de az egy\u00e9nek vagy a csoportok \u00e9let\u00e9ben nagyon komoly probl\u00e9m\u00e1kat, f\u00e1jdalmakat \u00e9s neh\u00e9zs\u00e9geket okoz. Ha ezt t\u00fal tudj\u00e1k \u00e9lni, szerencs\u00e9snek mondhatj\u00e1k magukat.
\n– Csak azt sz\u00farn\u00e1m k\u00f6zbe, mi, mint k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g, annak idej\u00e9n \u00fagy \u00e9rtes\u00fclt\u00fcnk, p\u00e1rtunk \u00e9s korm\u00e1nyunk teljesen \u00f6sszeijedte mag\u00e1t att\u00f3l a lehet\u0151s\u00e9gt\u0151l, hogy elvesz\u00edthetj\u00fck a nagy Omeg\u00e1t, az egyetlen kincs\u00fcnket, amit nyugat fel\u00e9 fel tudtunk mutatni.
\n– Pedig nem is mert\u00fck volna megkock\u00e1ztatni a v\u00e9gleges kint marad\u00e1st, ha valakiben felmer\u00fclt volna, akkor is elnyomja mag\u00e1ban a gondolatot cs\u00edr\u00e1j\u00e1ban. Azt tal\u00e1n ma m\u00e1r nagyon kevesen tudj\u00e1k, hogy akkor, ha valaki kint maradt, mindegy milyen sz\u00e1nd\u00e9kkal, milyen lehet\u0151s\u00e9ggel, az itt maradottakon t\u00f6rlesztett\u00e9k. M\u00e9g ha csak annyi ideig maradtunk volna, m\u00edg f\u00f6lvesz\u00fcnk egy lemezt, \u00e9s ha k\u00e9szen van, m\u00e1r j\u00f6v\u00fcnk is haza, nem vett\u00e9k figyelembe. K\u00e9rt\u00fck, hogy ne fosszanak meg benn\u00fcnket ett\u0151l a lehet\u0151s\u00e9gt\u0151l, de egyszer\u0171en azt mondt\u00e1k, sz\u00f3 sem lehet r\u00f3la, gyertek haza. Ha a megadott id\u0151pontban nem lesztek itthon, k\u00e9nytelenek vagyunk jelenteni, hogy megtagadt\u00e1tok a hazat\u00e9r\u00e9st. Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy m\u00e9gis mi mennyit \u00e9r. Viszont a h\u00edrek mentek nyugatr\u00f3l keletre, keletr\u0151l nyugatra. Rengeteg dolgot felfedezt\u00fcnk abb\u00f3l, ami akkor a nagyvil\u00e1gban j\u00f6tt. Tudtuk, ha tov\u00e1bb dolgozunk k\u00f6vetkezetes, konzekvens munk\u00e1val, akkor el\u0151bb ut\u00f3bb valamelyik lemez bej\u00f6n. Amikor az „Id\u0151rabl\u00f3”-hoz \u00e9rt\u00fcnk, m\u00e1r az angol nyelv\u0171 lemezeink k\u00e9sz\u00fcltek el el\u0151bb, ut\u00e1na rohantunk haza \u00e9s f\u00f6lvett\u00fck a magyar verzi\u00f3t. A producer m\u00e1r nem sz\u00f3lt bele semmibe, nem korrig\u00e1lt semmit, a v\u00e9g\u00e9n meghallgatta, tudta, hogy j\u00f3. Megvolt a bizalom, tudta, nyugodtan r\u00e1nk b\u00edzhatja, mert a banda dolgozik. \u00c9rezt\u00fck a felszabadults\u00e1got, a pillanatot, hogy itt most valami t\u00f6rt\u00e9nt. Ez volt az a pillanat, ami\u00e9rt mi \u00e9veken kereszt\u00fcl dolgoztunk.
\nAkkor hetek alatt megv\u00e1ltozott k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk az eg\u00e9sz vil\u00e1g. Akkor \u00e9rzi az ember a sok munk\u00e1nak, k\u00fcszk\u00f6d\u00e9snek \u00e9s mindennek az eredm\u00e9ny\u00e9t. Braz\u00edli\u00e1t\u00f3l Toki\u00f3ig, D\u00e9l-Amerik\u00e1t\u00f3l Eur\u00f3p\u00e1n kereszt\u00fcl mindenfele csak \u00fagy ott van a sl\u00e1gerlist\u00e1k els\u0151 tizedik, vagy huszadik hely\u00e9n.. Azt tudtuk, hogy ezt a zenei st\u00edlust, amit most tal\u00e1ltunk telibe, folytatni kell. Az „Id\u0151rabl\u00f3” ut\u00e1n a „Csillagok \u00fatj\u00e1n” \u00e9s a „Gammapolisz”\u00a0 (1977-79) volt az a h\u00e1rmas, ami teljes egys\u00e9get adott. Ez lev\u00e1lasztotta az \u00f6sszes egy\u00e9b zenei k\u00eds\u00e9rletr\u0151l \u00e9s az \u00f6sszes egy\u00e9b zenekarr\u00f3l az Omeg\u00e1t. A mi egyedis\u00e9g\u00fcnk abb\u00f3l az \u00e9rdekes, furcs\u00e1n saj\u00e1tos zenei \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9gb\u0151l indul, amit mi az eur\u00f3pai, k\u00f6z\u00e9p-kelet-eur\u00f3pai magatart\u00e1sb\u00f3l, filoz\u00f3fi\u00e1b\u00f3l, saj\u00e1tos gondolkod\u00e1sb\u00f3l, – abb\u00f3l a k\u00f6rnyezetb\u0151l, amib\u0151l elindultunk – besz\u00edvtunk magunkba. A t\u00f6bbi ennek a dolognak a szakmai r\u00e9sze. Azt, hogy a nagy stadionokban \u00e9vtizedekig telth\u00e1zas koncertek legyenek, csak az Omega tudta megcsin\u00e1lni. M\u00e9g mindig nem z\u00e1rtuk le a p\u00e1ly\u00e1t, mert ahogy az \u00e9vek mennek – most m\u00e1r l\u00e1tom \u00e9s \u00e9rz\u00e9kelem –, a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g a k\u00f6z\u00f6sen meg\u00e9lt sorsunkban \u00e9rzi azt a nagyon fura sorsk\u00f6z\u00f6ss\u00e9get, amire akkor nem gondolt, amikor indultunk.
\n– Mivel a Fed\u00e9l N\u00e9lk\u00fcl munkat\u00e1rsa vagyok, hadd k\u00e9rdezzem meg, hogy volt-e olyan v\u00e1ls\u00e1gos id\u0151szak az \u00e9lete folyam\u00e1n, amikor \u00fagy \u00e9rezte, minden \u00f6sszeomlik, itt a v\u00e9g? S ha volt, hogyan jutott ki bel\u0151le?
\n–Szerintem mindenkinek vannak ilyen peri\u00f3dusai. Amikor minden nagyon kil\u00e1t\u00e1stalannak t\u0171nik. K\u00e9rd\u00e9s, hogy mihez k\u00e9pest. Ugye az ember valamit el\u00e9rt, valamit megszokott \u00e9s abb\u00f3l elvesz\u00edt valamennyit, min\u00e9l t\u00f6bbet \u00e9rt el, ez ann\u00e1l f\u00e9lelmetesebbnek t\u0171nik. Amikor \u00e1tmenetileg vagy hosszabb id\u0151re nincs meg az a lehet\u0151s\u00e9g vagy rem\u00e9ny, legal\u00e1bbis nem \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151 pillanatnyilag, hogyan tov\u00e1bb, mit kell tenni, akkor minden esetben – teljesen mindegy, milyen poz\u00edci\u00f3ban van – f\u00f6lmer\u00fcl a k\u00e9ts\u00e9g. Valamikor egym\u00e1st tudjuk megseg\u00edteni, tudunk egym\u00e1sba kapaszkodni. Amit m\u00e1sk\u00e9nt l\u00e1tunk, azt megbesz\u00e9lj\u00fck. Ezzel seg\u00edtj\u00fck egym\u00e1st. Nincs olyan p\u00e1lya, amiben ne lenne kisebb, nagyobb z\u00f6kken\u0151. Val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy ez nem is baj. Lehet, hogy bele is unna az ember, egy id\u0151 ut\u00e1n elf\u00e1sulna. Nem csiklandozn\u00e1 \u0151t egy csom\u00f3 \u00f6tlet, nem t\u00f6rekedne arra, hogy tov\u00e1bb l\u00e9pjen. Sokszor, amikor azt mondom, megyek pr\u00f3b\u00e1ra, megk\u00e9rdezik, minek pr\u00f3b\u00e1ltok, amikor m\u00e1r tudj\u00e1tok. Az\u00e9rt pr\u00f3b\u00e1lunk. Hogy tudjuk. Tudom\u00e1sul kell venni, hogy tegnap is kellett gyakorolni, ma is kell, mert holnap j\u00e1tszunk. Ez az\u00e9rt kell, hogy ne az legyen a k\u00e9rd\u00e9s, mit j\u00e1tszunk, hanem, hogy hogyan j\u00e1tszunk. Hogy azt adjuk az embereknek, amit bel\u0151l\u00fcnk az \u00e9vek sor\u00e1n magukba begy\u0171jt\u00f6ttek. Azt mondhass\u00e1k, hogy \u00e9rdemes volt idej\u00f6nn\u00f6m, \u00e9rdemes volt ezt a pillanatot meg\u00e9lnem.
\n– Tov\u00e1bbi terveir\u0151l szeretn\u00e9m k\u00e9rdezni, mire sz\u00e1m\u00edthatunk az Omeg\u00e1t\u00f3l a j\u00f6v\u0151ben?
\n– Sokan emlegetik, hogy megint j\u00f6n egy kerek \u00e9vfordul\u00f3, az Omega \u00f6tvenedik \u00e9vfordul\u00f3ja (2012), ami nagyon soknak t\u0171nik \u00e9s nagyon utol\u00e9rhetetlen. A vil\u00e1gon ilyen kett\u0151 van, a Rolling Stones \u00e9s az Omega. Ezt meg fogjuk \u00fcnnepelni.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m a besz\u00e9lget\u00e9st.<\/p>\n

Continue reading Nem \u00e9lhet a m\u00faltnak – interj\u00fa Benk\u0151 L\u00e1szl\u00f3val<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":157,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[94,8],"tags":[],"class_list":["post-1276","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-94","category-interju"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1276","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/157"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1276"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1276\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1276"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1276"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1276"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}