{"id":1221,"date":"2018-02-10T20:33:38","date_gmt":"2018-02-10T20:33:38","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/a-delfin-igerete\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:38","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:38","slug":"a-delfin-igerete","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/a-delfin-igerete\/","title":{"rendered":"A delfin \u00edg\u00e9rete"},"content":{"rendered":"

\nR\u00e9ges-r\u00e9gen, a nagy f\u0151n\u00edciai birodalomban, \u00e9lt egy gazdag keresked\u0151, akit Xalumbitilnak h\u00edvtak. Az \u00f6reg mesteri h\u00e9vvel igazgatta, gyarap\u00edtotta birodalm\u00e1t; keresked\u0151 flott\u00e1j\u00e1val nyers dr\u00e1gak\u00f6veket, sz\u0151nyegeket, sz\u0151tteseket, illatszereket sz\u00e1ll\u00edtott a F\u00f6ldk\u00f6zi tenger medenc\u00e9inek nagyv\u00e1rosaiba, ahonnan \u00e9kszereket, nemes ac\u00e9lb\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt fegyvereket, r\u00e9z-bronz t\u00e1rgyakat, gabon\u00e1t \u00e9s olivaolajat hozott mag\u00e1val. Az \u00fczlet vir\u00e1gzott, de az \u00f6reg boldogs\u00e1g\u00e1t be\u00e1rny\u00e9kolta, hogy egyetlen fia – a h\u00fasz\u00e9ves, j\u00f3 esz\u0171, j\u00f3 ki\u00e1ll\u00e1s\u00fa Arisztoph\u00e1n – a k\u00f6nyveket b\u00fajta, csillag\u00e1szattal, matematik\u00e1val foglalkozott, n\u00f6v\u00e9nyeket gy\u0171jt\u00f6getett, sz\u00e1r\u00edtgatott, ragasztgatott albumaiba, \u00e9s vajmi kev\u00e9s \u00e9rdekl\u0151d\u00e9st mutatott a keresked\u0151i p\u00e1lya ir\u00e1nt.
\nHi\u00e1ba k\u00e9rte fi\u00e1t minduntalan az \u00f6reg, hogy ugyan k\u00eds\u00e9rje el m\u00e1r \u0151t valamelyik \u00fatj\u00e1ra – az ifj\u00fa minden alkalommal szel\u00edden kit\u00e9rt az invit\u00e1l\u00e1s el\u0151l.
\n– Nem lesz ez \u00edgy j\u00f3!\u00a0 – dohogott az \u00f6reg. – a Sz\u00e1rnyas Istenn\u0151re esk\u00fcsz\u00f6m, hogy csillag\u00e1szatb\u00f3l nem lehet meg\u00e9lni! Na j\u00f3, ez lesz az utols\u00f3 utam, hogy n\u00e9lk\u00fcle megyek, azt\u00e1n visszat\u00e9rve r\u00e1ncbaszedem a fi\u00fat.
\n\u00c9s \u00edgy is lett: roskad\u00e1sig rakatott egy nagy haj\u00f3t \u00e1ruval, \u00e9s vitorl\u00e1t bontott a t\u00e1voli pun birodalom fel\u00e9. M\u00e1r Egyiptom fel\u00e9 k\u00f6zeledtek, mikor is k\u00fcl\u00f6n\u00f6s dolog t\u00f6rt\u00e9nt: egy delfin k\u00f6vette \u00f3r\u00e1k \u00f3ta a haj\u00f3t, hatalmas ugr\u00e1sokkal ki-kiemelkedve a tengerb\u0151l – a matr\u00f3zok, b\u00e1r sokszor l\u00e1ttak m\u00e1r ilyent, elgy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtek a l\u00e1tv\u00e1nyban – \u00e1mde egyszer t\u00fal k\u00f6zel ker\u00fclve a haj\u00f3hoz, az \u00e1llat rosszul m\u00e9rte fel a t\u00e1vols\u00e1got, \u00e9s hatalmas sz\u00f6kken\u00e9ssel a fed\u00e9lzetre zuhant. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, k\u00e9kesfekete teste az \u00f6reg keresked\u0151 l\u00e1ba el\u0151tt vonaglott.
\n– Ritka sz\u00e9p p\u00e9ld\u00e1ny! – ki\u00e1ltott fel elragadtat\u00e1s\u00e1ban az \u00f6reg, aki am\u00fagy is nagyon szerette a delfineket –\u00a0 de n\u00e9zz\u00e9tek csak a farkuszony\u00e1n ezt a nagy feh\u00e9r n\u00e9gysz\u00f6get; istenemre, ilyent m\u00e9g nem l\u00e1ttam!\u00a0 – azzal a delfin f\u00f6l\u00e9 hajolt.
\nEbben a pillanatban halk, f\u00fctty\u00f6g\u00e9sszer\u0171, m\u00e9gis \u00e9rthet\u0151 mondatfoszl\u00e1ny \u00faszott \u00e1t a vitorl\u00e1k alatt:
\n– \u00d6reg, seg\u00edts visszajutnom a tengerbe, … s meg\u00edg\u00e9rem, hogy a fiadb\u00f3l kir\u00e1ly lesz.
\nA keresked\u0151 j\u00f3 m\u00e9ter magasra ugrott d\u00f6bbenet\u00e9ben, azt\u00e1n megr\u00e1zta a fej\u00e9t:
\n– M\u00e9ghogy besz\u00e9l\u0151 delfin!\u00a0 – mormogta –\u00a0 \u00e1tkozott napsz\u00far\u00e1s! – azzal egy vizes kend\u0151t tekert a homloka k\u00f6r\u00e9 \u00e9s ism\u00e9t az \u00e1llat f\u00f6l\u00e9 hajolt:
\n– Na, figyelj csak ide, te feh\u00e9rfark\u00fa delfin! – suttogta – nem kell nekem semmilyen szemf\u00e9nyveszt\u00e9s, nem kell nekem semmit \u00edg\u00e9rgetned, am\u00fagy is visszaseg\u00edtelek a tengerbe\u00a0 – azzal hat matr\u00f3z\u00e1val egy hal\u00e1szh\u00e1l\u00f3ba hengergett\u00e9k a delfint, felemelt\u00e9k a haj\u00f3korl\u00e1tra \u00e9s visszadobt\u00e1k a tengerbe. A pomp\u00e1s \u00e1llat m\u00e9gegyszer, utolj\u00e1ra kiemelkedett a v\u00edzb\u0151l, \u00e9les f\u00fctty\u00f6g\u0151 hang hagyta el a tork\u00e1t, azt\u00e1n feh\u00e9r farkuszony\u00e1val szinte b\u00facs\u00fat intve lemer\u00fclt, \u00e9s t\u00f6bb\u00e9 nem is l\u00e1tt\u00e1k.
\nMid\u0151n a keresked\u0151 a nagy hasznot hajt\u00f3 \u00fat ut\u00e1n hazat\u00e9rt, maga el\u00e9 rendelte a fi\u00e1t:
\n– Arisztoph\u00e1n! Meg\u00f6regedtem, t\u00f6bb\u00e9 nem kelek \u00fatra. Csal\u00e1dunk \u0151si mesters\u00e9g\u00e9t azonban folytatni kell, \u00e9s ez a feladat – mint egyetlen fiamra – ter\u00e1d v\u00e1r. Mostm\u00e1r bizony\u00edtanod kell: kapsz t\u0151lem egy \u00e1ruval megpakolt gyorsj\u00e1r\u00e1s\u00fa haj\u00f3t, elvitorl\u00e1zol nyugatra, eladod a k\u00e9szletet, \u00e9s legal\u00e1bb ezer arannyal j\u00f6ssz vissza.
\nMost m\u00e9g nem kell csere\u00e1rukkal terhelt haj\u00f3val visszat\u00e9rned; m\u00e9g nem kell adnod-venned, csereber\u00e9lned; egyel\u0151re arra vagyok k\u00edv\u00e1ncsi, hogy k\u00e9pes vagy-e j\u00f3 \u00e1ron eladni a k\u00e9szletet, \u00e9s az aranyakkal visszat\u00e9rni h\u00e1zamba.
\n\u00cdgy is lett: a haj\u00f3, mint \u00f3ri\u00e1si lepke, kibontotta selyemvitorl\u00e1it \u00e9s rep\u00fclt kereszt\u00fcl a nagy tengeren. Az \u00fat k\u00f6zep\u00e9n azonban egy m\u00f3r g\u00e1ly\u00e1val tal\u00e1lkoztak, melyb\u0151l s\u00edr\u00e1s \u00e9s jajvesz\u00e9kel\u00e9s hallatszott.
\nA fiatal keresked\u0151 k\u00f6zelebb sodr\u00f3dott haj\u00f3j\u00e1val a g\u00e1ly\u00e1hoz, \u00e9s \u00e1tki\u00e1ltva megk\u00e9rdezte a m\u00f3rok kapit\u00e1ny\u00e1t:
\n– Ugyan, mif\u00e9le s\u00edr\u00e1s \u00e9s zokog\u00e1s ez a vitorl\u00e1sodon?
\n– Rabokat sz\u00e1ll\u00edtunk – v\u00e1laszolta az.\u00a0 Foglyul ejtett\u00fck, \u00e9s most vasra verve vissz\u00fck \u0151ket idegen f\u00f6ldre eladni. Ez\u00e9rt s\u00edrnak….de mi k\u00f6z\u00f6d neked ehhez?!
\nMegsajn\u00e1lta az ifj\u00fa a szerencs\u00e9tleneket \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt a kapit\u00e1nyhoz:
\n– Ne k\u00f3boroljatok piacr\u00f3l-piacra, adj\u00e1tok el nekem a rabokat.
\nA kapit\u00e1ny – n\u00e9mi gondolkod\u00e1s ut\u00e1n – beleegyezett. Megalkudtak, hogy az ifj\u00fa \u00e1tadja \u00f6sszes \u00e1ruj\u00e1t a rabok\u00e9rt cser\u00e9be. A legk\u00f6zelebbi kik\u00f6t\u0151ben a m\u00f3r kal\u00f3zok partra rakt\u00e1k a rabokat, \u00e1tpakolt\u00e1k haj\u00f3jukba az ifj\u00fa keresked\u0151 \u00e1ruj\u00e1t \u00e9s tov\u00e1bb\u00e1lltak. A leg\u00e9ny levetette a rabok bilincseit, mindegyikt\u0151l megk\u00e9rdezte, kicsoda \u00e9s honnan val\u00f3, majd sz\u00e9lnek eresztette \u0151ket, hogy t\u00e9rjenek vissza er\u0151ben-eg\u00e9szs\u00e9gben \u00f6v\u00e9ikhez. Csak k\u00e9t n\u0151 maradt a haj\u00f3n: az egyik \u00f6regasszony volt, a m\u00e1sik gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, fiatal le\u00e1ny.
\nK\u00e9rdezte \u0151ket:
\n– Ti honnan val\u00f3k vagytok? – \u00e9s mi\u00e9rt nem akartok innen elmenni?
\nAz \u00f6regasszony \u00edgy v\u00e1laszolt:
\n– Ez a l\u00e1ny kir\u00e1ly l\u00e1nya, \u00e9n meg a dajk\u00e1ja vagyok. Egy nap kiment\u00fcnk s\u00e9t\u00e1lni a tenger mell\u00e9, ezek az \u00e1tkozott hitetlenek meg elragadtak benn\u00fcnket \u00e9s vitorl\u00e1sukra hurcoltak. Oly messzire ker\u00fclt\u00fcnk most otthonunkt\u00f3l, hogy nem tudjuk, hogyan t\u00e9rj\u00fcnk vissza. Ha m\u00e1r egy j\u00f3t tett\u00e9l vel\u00fcnk, tegy\u00e9l m\u00e9g egyet: vigy\u00e9l minket magaddal, hogy ne bolyongjunk magunkban, mint a b\u0171n\u00f6s lelkek.
\nA leg\u00e9nyt megragadta a l\u00e1ny sz\u00e9ps\u00e9ge, \u00fatk\u00f6zben megtapasztalta, hogy a l\u00e1nynak nemcsak az arca sz\u00e9p, hanem a sz\u00edve is j\u00f3; megszerette a le\u00e1nyz\u00f3t, \u00e9s ott, m\u00e9g az \u00faton feles\u00e9g\u00fcl vette. Nem volt k\u00e1pr\u00e1zatos esk\u00fcv\u0151, de az apja \u00e1ruk\u00e9szlet\u00e9b\u0151l megmentett, k\u00e9t gy\u00e9m\u00e1ntberak\u00e1sos, arany jegygy\u0171r\u0171vel m\u00e9gis \u00f6r\u00f6k h\u0171s\u00e9get fogadtak egym\u00e1snak.
\nApja, mikor megl\u00e1tta, hogy fia \u00fcres k\u00e9zzel t\u00e9rt haza, k\u00e9rdezte, mi t\u00f6rt\u00e9nt az \u00e1rukkal. Az ifj\u00fa elmondta az igazs\u00e1got: hogyan adott oda mindent, hogy seg\u00edtsen a foglyul ejtetteken, \u00e9s hogyan h\u00e1zasodott \u00f6ssze egy kir\u00e1lyl\u00e1nnyal, aki nem tudott hazat\u00e9rni.
\nAz apa \u00f6sszecsapta a kez\u00e9t \u00e9s felki\u00e1ltott:
\n– Szerencs\u00e9tlen! Elt\u00e9kozoltad vagyonom egyharmad\u00e1t! Mindennek tetej\u00e9ben pedig h\u00e1zamba vezetsz k\u00e9t asszonyt, koldusszeg\u00e9nyen…..
\n\u00cdgy fortyogott, zs\u00f6rt\u00f6l\u0151d\u00f6tt az \u00f6reg, de v\u00e9g\u00fcl is lenyelte haragj\u00e1t: mit tegyen, mit is lehetne tenni, hisz Arisztoph\u00e1n az egyetlen fia. \u00cdgy azt\u00e1n megrakatott m\u00e9g egy haj\u00f3t \u00e1ruval, \u00e9s ism\u00e9t a fi\u00e1ra b\u00edzta. B\u00e1r ne tette volna!
\nA fi\u00fa most egy csoport b\u00f6rt\u00f6nre \u00edt\u00e9lt parasztot mentett meg, akik nem tudt\u00e1k megfizetni a kir\u00e1lyi sarcot. A fi\u00fa eladta apja \u00e1ruk\u00e9szlet\u00e9t, \u00e9s az aranyakb\u00f3l kiv\u00e1ltotta a fizet\u00e9sk\u00e9ptelen szerencs\u00e9tleneket. Mid\u0151n ism\u00e9t \u00fcres k\u00e9zzel t\u00e9rt haza, az \u00f6reg \u00e9ktelen haragra gerjedt:
\n– Te \u00e9lhetetlen! Elt\u00e9kozoltad imm\u00e1r vagyonom k\u00e9tharmad\u00e1t,… \u00e9n t\u00f6bb\u00e9 semmit nem b\u00edzok r\u00e1d! Kapsz t\u0151lem egy \u00fcres haj\u00f3t, \u00e9s ezzel a k\u00e9t n\u0151szem\u00e9llyel egy\u00fctt azonnal elhagyod a h\u00e1zamat! Adok m\u00e9g sz\u00e1z aranyat, ami \u00e1tseg\u00edt a kezdeti neh\u00e9zs\u00e9geken, de ide nyomorult csavarg\u00f3k\u00e9nt ne t\u00e9rj vissza! Te….te, csillag\u00e1sz! – h\u00e1t most megl\u00e1tod, hogyan boldogulsz ap\u00e1d n\u00e9lk\u00fcl…
\nMit volt mit tenni? Az ifj\u00fa f\u00e9rj elvett egy aranyat az \u00f6r\u00f6ks\u00e9g\u00e9b\u0151l, \u00e9s kifaragtatta egy szobr\u00e1szmesterrel sz\u00e9ps\u00e9ges feles\u00e9ge bronzk\u00e9pm\u00e1s\u00e1t, – a m\u0171 olyan t\u00f6k\u00e9letes lett, hogy a megsz\u00f3lal\u00e1sig hasonl\u00edtott a kir\u00e1lyl\u00e1nyra – \u00e9s a domborm\u0171vet a haj\u00f3 orr\u00e1ra er\u0151s\u00edttette.
\n– Vezess csillagom, hozd meg nek\u00fcnk a j\u00f3szerencs\u00e9t! – \u00f6lelte meg asszony\u00e1t a f\u00e9rfi, \u00e9s az arcm\u00e1s fel\u00e9 mutatott. Azt\u00e1n h\u00e1rom matr\u00f3z k\u00eds\u00e9ret\u00e9vel \u00fatnak indultak ismeretlen partok fel\u00e9.
\nEleinte minden szerencs\u00e9sen alakult, n\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva azonban sz\u00f6rny\u0171 sz\u00e9l kerekedett, az \u00e9g beborult, \u00e9s olyan s\u00f6t\u00e9t lett, hogy az ember nem tudhatta, nappal van-e, vagy \u00e9jszaka.
\nA tenger\u00e9szek kik\u00f6t\u00f6tt\u00e9k a korm\u00e1nykereket – maguk sem tudt\u00e1k, hogy merre haj\u00f3zzanak – m\u00e9g a csillagok \u00e1ll\u00e1s\u00e1b\u00f3l sem tudt\u00e1k meg\u00e1llap\u00edtani, hol vannak. Hegyekn\u00e9l magasabb hull\u00e1mok emelkedtek, felkapt\u00e1k a haj\u00f3t, azt\u00e1n lehaj\u00edtott\u00e1k a m\u00e9ly hull\u00e1mv\u00f6lgyekbe, ism\u00e9t magas, tajt\u00e9kos hegyh\u00e1takra emelt\u00e9k \u0151ket – s \u00edgy ment ez v\u00e9gtelen\u00fcl, napokon kereszt\u00fcl. Az ifj\u00fa f\u00e9rj – az ork\u00e1n legsz\u00f6rny\u0171bb \u00f3r\u00e1iban – a fed\u00e9lzeten seg\u00edtett a matr\u00f3zoknak, mikor is egy gig\u00e1szi erej\u0171 sz\u00e9ll\u00f6k\u00e9s a tengerbe r\u00f6p\u00edtette. A haj\u00f3 megvadult paripak\u00e9nt sz\u00e1guldott tov\u00e1bb…. Arisztoph\u00e1non senki sem seg\u00edthetett.
\nA haj\u00f3 vakon h\u00e1nykol\u00f3dott ide-oda, s v\u00e9g\u00fcl, mikor m\u00e1r mindenki feladta a rem\u00e9nyt, s elb\u00facs\u00fazott \u00e9let\u00e9t\u0151l, a vihar v\u00e1ratlanul elcsitult. Ezen a hajnalon a messzes\u00e9gben ismeretlen f\u00f6ld t\u0171nt fel. T\u00f6r\u00f6tt \u00e1rb\u00f3ccal, darabokra t\u00e9pett vitorl\u00e1kkal sodr\u00f3dott be a haj\u00f3 egy tengerparti v\u00e1ros kik\u00f6t\u0151j\u00e9be. Ott a v\u00e1roslak\u00f3k – k\u00f6zt\u00fck a kir\u00e1ly is k\u00eds\u00e9ret\u00e9vel – a partra sereglettek. N\u00e9zte, n\u00e9zte a kir\u00e1ly a haj\u00f3 orr\u00e1ra er\u0151s\u00edtett bronzk\u00e9pm\u00e1st, s\u00edrva fakadt, felismerte egyetlen sz\u00fcl\u00f6tte von\u00e1sait, \u00e9s egy b\u00e1rk\u00e1val sietve a haj\u00f3hoz evezett. L\u00e1ny\u00e1t \u00e9ps\u00e9gben tal\u00e1lta, aki mindent elmes\u00e9lt neki, s a t\u00f6rt\u00e9net v\u00e9g\u00e9n keserves s\u00edr\u00e1s k\u00f6zepette adta \u00e9desapja tudt\u00e1ra, hogy f\u00e9rje a tengerbe veszett.
\n\u00c1m a fiatal f\u00e9rfi nem fulladt a v\u00edzbe. Utols\u00f3 erej\u00e9vel k\u00fcszk\u00f6d\u00f6tt a hull\u00e1mokkal, amikor \u00e9rezte, hogy egy hatalmas, izmos test \u00faszik a h\u00e1ta al\u00e1, felemeli a v\u00edz f\u00f6l\u00e9, \u00e9s sz\u00e9lsebesen \u00faszni kezd vele egy, a tengerb\u0151l kiemelked\u0151 sziklacsoport fel\u00e9.
\nV\u00e9g\u00fcl egy szikl\u00e1kkal \u00f6vezett lakatlan szigetecsk\u00e9n t\u00e9rt mag\u00e1hoz. Hossz\u00fa-hossz\u00fa ideig ez a f\u00f6lddarabka lett az otthona; csak azzal tudott t\u00e1pl\u00e1lkozni, amit a tenger adott: halakkal, r\u00e1kokkal, kagyl\u00f3kkal – mindent nyersen evett \u00e9s egy kis forr\u00e1sb\u00f3l ivott vizet. Naphosszat egy magas szikl\u00e1n \u00fclt a szerencs\u00e9tlen, \u00e9s n\u00e9zte a v\u00e9gtelen tengert, h\u00e1tha megpillant egy haj\u00f3vitorl\u00e1t. De bizony soha nem volt szerencs\u00e9ja; az egyetlen \u00e9l\u0151l\u00e9ny, akit l\u00e1tott, egy feh\u00e9r fark\u00fa delfin volt, amelyik minden alkonyatkor feldobta mag\u00e1t el\u0151tte az \u00f6b\u00f6lbeli szikl\u00e1kn\u00e1l. Telt-m\u00falt az id\u0151, de a sziget k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n egyetlen l\u00e9lek sem mutatkozott. Az ifj\u00fa ruh\u00e1i elfoszlottak, a sil\u00e1ny t\u00e1pl\u00e1lkoz\u00e1st\u00f3l lesov\u00e1nyodott, megfeketedett a t\u0171z\u0151 napsugarakt\u00f3l, szak\u00e1lla megn\u0151tt…..s ahogy n\u00e9zegette arcm\u00e1s\u00e1t a forr\u00e1s viz\u00e9ben, bizony alig ismert mag\u00e1ra.
\n\u00c1m egy reggel, ahogy felm\u00e1szott a szikl\u00e1ra, a tengeren hal\u00e1szcs\u00f3nakot vett \u00e9szre. Egy \u0151sz szak\u00e1ll\u00fa aggasty\u00e1n \u00fclt benne. Az ifj\u00fa integetni \u00e9s kiab\u00e1lni kezdett \u00f6r\u00f6m\u00e9ben, mint egy bolond. A hal\u00e1sz meghallotta \u00e9s a k\u00f6zel\u00e9be evezett:
\n– Mi\u00e9rt kiab\u00e1lsz, fiam?\u00a0 – k\u00e9rdezte.
\n– Sz\u00e9pen k\u00e9rlek ap\u00f3, vigy\u00e9l el engem err\u0151l a szigetr\u0151l lakott f\u00f6ldre.
\n– Lehet r\u00f3la sz\u00f3. Csakhogy mit fizetsz \u00e9rte?
\n– Jaj, nincs nekem semmim, csak ez az eljegyz\u00e9si gy\u0171r\u0171m maradt meg. Ett\u0151l azonban soha meg nem v\u00e1lok…\u00a0 – t\u00f6rdelte kez\u00e9t az ifj\u00fa.
\n– Na j\u00f3…!…de akkor \u00edrd al\u00e1, hogy egy \u00e9v m\u00falva \u00e1tadod nekem fel\u00e9t annak, amid lesz. Itt a toll, tinta \u00e9s a pap\u00edr.
\nA leg\u00e9ny sz\u00edves-\u00f6r\u00f6mest al\u00e1\u00edrta, azt\u00e1n a hal\u00e1sz megmarkolta az evez\u0151ket, \u00e9s egy idegen f\u00f6ld partj\u00e1hoz vitte az ifj\u00fat. A kir\u00e1ly veje \u00e9s \u00f6r\u00f6k\u00f6se pedig elindult mez\u00edtl\u00e1b, szak\u00e1llasan, \u00e9hesen-szomjasan az ismeretlen f\u00f6ld\u00f6n. Ment h\u00e1zr\u00f3l h\u00e1zra, falur\u00f3l falura, v\u00e1rosr\u00f3l v\u00e1rosra. K\u00f6ny\u00f6r\u00fcletes emberek megetett\u00e9k, egyik nadr\u00e1got adott neki, a m\u00e1sik inget. Ki tudja mennyi bolyong\u00e1s ut\u00e1n v\u00e9gre a sz\u00e9kv\u00e1rosban tal\u00e1lta mag\u00e1t. Le\u00fclt szeg\u00e9ny a kir\u00e1lyi kert s\u00f6v\u00e9nye mell\u00e9 \u00e9s – jobb h\u00edj\u00e1n – koldulni kezdett.
\nEgy id\u0151 ut\u00e1n l\u00e1tja: ny\u00edlik a palota kapuja, s j\u00f6n fel\u00e9 a kir\u00e1ly, oldal\u00e1n sz\u00e9ps\u00e9ges l\u00e1ny\u00e1val. Amint elhaladtak mellette, l\u00e1tv\u00e1n sz\u00e1nalmas k\u00fclsej\u00e9t, mindkett\u0151 hullatott neki n\u00e9h\u00e1ny garast. \u00c1m, amikor az ifj\u00fa kiny\u00fajtotta kez\u00e9t, hogy a kir\u00e1lyl\u00e1ny adom\u00e1ny\u00e1t felvegye, az felismerte a koldus ujj\u00e1n elveszettnek hitt f\u00e9rje jegygy\u0171r\u0171j\u00e9t. Azonm\u00f3d let\u00e9rdelt a koldus el\u00e9, \u00e9s egy ideig vizsg\u00e1lgatta az arc\u00e1t, azt\u00e1n f\u00e9rje nyak\u00e1ba borult, \u00e9s \u00f6lelte-cs\u00f3kolta azt \u00fagy, ahogy volt, rongyosan \u00e9s mosdatlanul.
\nAz emberek k\u00f6r\u00e9j\u00fck sereglettek, mindenki, aki hallotta t\u00f6rt\u00e9net\u00fcket \u00e1mult-b\u00e1mult, \u00e9s hat\u00e1rtalan volt az \u00f6r\u00f6m\u00fck. Lett is nagy \u00fcnnepl\u00e9s: a kir\u00e1ly elrendelte, mindenki d\u00edsz\u00edtse fel h\u00e1z\u00e1t tarka sz\u0151nyegekkel \u00e9s vir\u00e1gokkal, \u00f6ltse fel legszebb ruh\u00e1j\u00e1t, \u00edgy \u00fcdv\u00f6z\u00f6lj\u00e9k az ifj\u00fa p\u00e1r ism\u00e9telt egym\u00e1sra tal\u00e1l\u00e1s\u00e1t. S olyan mulats\u00e1g kezd\u0151d\u00f6tt, hogy egy eg\u00e9sz h\u00e9tig tartott. R\u00e1 egy \u00e9vre az \u00f6reg kir\u00e1ly meghalt, de hal\u00e1la el\u0151tt veje fej\u00e9re hagyta koron\u00e1j\u00e1t. Igen, eltelt egy \u00e9v, \u00e9s \u00edme, j\u00f6ttek a szolg\u00e1k \u00e9s jelentett\u00e9k az ifj\u00fa kir\u00e1lynak, hogy egy \u00f6reg hal\u00e1sz \u00e9rkezett a palota kapuja el\u00e9, \u00e9s be szeretne j\u00f6nni. Az \u00f6reg bel\u00e9pett, maghajolt \u00e9s a kir\u00e1ly t\u00e9rd\u00e9re helyezte azt a bizonyos pap\u00edrost.
\nA kir\u00e1ly r\u00e1ismert al\u00e1\u00edr\u00e1s\u00e1ra, felugrott, jobban megn\u00e9zte a hal\u00e1szt, azt\u00e1n felismerv\u00e9n hajdani megment\u0151j\u00e9t, meg\u00f6lelte, \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt:
\n– Na, ap\u00f3, ahogy l\u00e1tod, \u00e9n k\u00f6zben kir\u00e1ly lettem, de szavamat vissza nem vonom. \u00dclj ide, \u00e9s kezdj\u00fck meg az osztoz\u00e1st, ahogy meg\u00e1llapodtunk.
\nJobb oldal\u00e1ra \u00fcltette az \u00f6reget \u00e9s pap\u00edrt hozatott. El\u0151sz\u00f6r is a v\u00e1rosokat kezdt\u00e9k elosztani.
\n– Ezt nekem, ezt neked – azt\u00e1n a falvakat, erd\u0151ket, mez\u0151ket, foly\u00f3kat, hegyeket, \u00e9s minden m\u00e1st, m\u00edg csak a kincst\u00e1r utols\u00f3 arany\u00e1t is meg nem felezt\u00e9k. Mindent r\u00e1vezettek a pap\u00edrra – kinek mi a r\u00e9sze.
\nEkkor az \u00f6reg hal\u00e1sz fogta a pap\u00edrt, darabokra t\u00e9pte, \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt:
\n– Fels\u00e9ges kir\u00e1ly! – sok boldogs\u00e1got \u00e9s hossz\u00fa uralkod\u00e1st k\u00edv\u00e1nok neked. \u00c9n egyszer\u0171 ember vagyok \u00e9s m\u00e1r sokat \u00e9ltem. Nincs sz\u00fcks\u00e9gem nekem erre a nagy gazdags\u00e1gra \u00e9s hatalomra, el\u00e9g nekem m\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny arasz f\u00f6ld s\u00edrnak \u00e9s egy darab feh\u00e9r v\u00e1szon szemfed\u0151nek. Az\u00e9rt j\u00f6ttem, hogy eml\u00e9keztesselek a szavadra, \u00e9s l\u00e1ssam, hogy mid\u0151n ilyen gazdag \u00e9s hatalmas lett\u00e9l, vajon megtartod-e, amit szeg\u00e9nyen \u00edg\u00e9rt\u00e9l. Most megtudtam, hogy becs\u00fcletes ember vagy \u00e9s j\u00f3 kir\u00e1ly leszel.
\n\u00cdgy sz\u00f3lt az \u00f6reg \u00e9s indulni k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00f6tt. De az ifj\u00fa kir\u00e1ly nem engedte el, ott marasztalta a palot\u00e1ban, hogy vel\u00fck \u00e9ljen \u00e9lete v\u00e9g\u00e9ig, \u00e9s mindenkor megsz\u00edvlelte tan\u00e1csait. \u00c9s mivel saj\u00e1t b\u0151r\u00e9n pr\u00f3b\u00e1lt ki oly sok gy\u00f6trelmet \u00e9s nyomor\u00fas\u00e1got, b\u00f6lcsen \u00e9s nagylelk\u0171en ir\u00e1ny\u00edtotta birodalm\u00e1t k\u00e9s\u0151 \u00f6regs\u00e9g\u00e9ig.<\/p>\n

Continue reading A delfin \u00edg\u00e9rete<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":461,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[89,9],"tags":[],"class_list":["post-1221","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-89","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1221","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/461"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1221"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1221\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1221"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1221"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1221"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}