{"id":1148,"date":"2018-02-10T20:33:36","date_gmt":"2018-02-10T20:33:36","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/az-on-egyeni-hangjat\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:36","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:36","slug":"az-on-egyeni-hangjat","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/az-on-egyeni-hangjat\/","title":{"rendered":"“Az \u00d6n egy\u00e9ni hangj\u00e1t…”"},"content":{"rendered":"

\nTisztelt B\u00edr\u00f3s\u00e1g!<\/p>\n

26 \u00e9ves koromban – r\u00e9szben hirtelen felindul\u00e1sb\u00f3l, r\u00e9szben el\u0151re megfontolt sz\u00e1nd\u00e9kkal – \u00edrtam n\u00e9h\u00e1ny verset. Iszony\u00fa tettemet semmi nem mentheti, de az utols\u00f3 sz\u00f3 jog\u00e1n szeretn\u00e9m elmondani az al\u00e1bbiakat:
\nAkkoriban n\u0151s voltam, vend\u00e9gl\u00e1t\u00f3ipari szaktan\u00e1rk\u00e9pz\u0151 szakkal ny\u0171gl\u0151dtem esti tagozaton, nappal pedig a szakm\u00e1mban – szak\u00e1csk\u00e9nt – dolgoztam. Ett\u0151l m\u00e9g lehettem volna norm\u00e1lis ember – b\u00e1r eg\u00e9sz \u00e9letemben gy\u0171l\u00f6ltem ezt az ostoba l\u00e1zad\u00e1sb\u00f3l v\u00e1lasztott vend\u00e9gl\u00e1t\u00f3ipari p\u00e1ly\u00e1t – csak nem lett volna szabad megtanulnom sakkozni. Igen, a frusztr\u00e1ci\u00f3 \u00e9s a sakk… Ezek vittek rossz utakra engem.
\nMeg\u00e9rtettem, Tisztelt B\u00edr\u00f3s\u00e1g – nem kalandozok el, a t\u00e1rgyra t\u00e9rek:
\nKev\u00e9s szabadid\u0151mben elj\u00e1rtam a bar\u00e1taimhoz, ismer\u0151seimhez sakkozni. \/Ezt legal\u00e1bb szerettem.\/
\nA baj ott kezd\u0151d\u00f6tt, hogy k\u00f6z\u00fcl\u00fck kett\u0151 k\u00e9pzett sakkoz\u00f3 volt, s miut\u00e1n meguntam a folytonos veres\u00e9geket, elmentem a K\u00f6zponti Szab\u00f3 Ervin K\u00f6nyvt\u00e1rba, kik\u00f6lcs\u00f6n\u00f6zni Vlagyimir Kotov sakk-tank\u00f6nyv\u00e9t – mint azt minden sakk rajong\u00f3 tudja – a sakkoz\u00f3k Bibli\u00e1j\u00e1t. Mint \u00d6n\u00f6k is tudj\u00e1k, Kotov vil\u00e1gbajnokjel\u00f6lt volt, de miut\u00e1n elvesztette a p\u00e1rosm\u00e9rk\u0151z\u00e9st, a szovjet-orosz a sakkiskola megszervez\u00e9s\u00e9t, vezet\u00e9s\u00e9t b\u00edzt\u00e1k r\u00e1. Neve m\u00e1r \u00e9let\u00e9ben fogalomm\u00e1 v\u00e1lt; olyan volt \u0151, mint a filmbar\u00e1toknak Eisenstein, Bergman, a divat szerelmeseinek Dior, Chanel, vagy mondjuk egy magyar vend\u00e9gl\u00e1t\u00f3snak Gundel K\u00e1roly. \/\u00d3, m\u00e1r megint ez az \u00e1tkozott vend\u00e9gl\u00e1t\u00f3ipar!\/
\nNem, Tisztelt B\u00edr\u00f3s\u00e1g, nem kalandozok el, az el\u0151bb elmondottak szorosan a t\u00e1rgyhoz tartoznak. Mert \u00fagy t\u00f6rt\u00e9nt, hogy a k\u00f6nyvt\u00e1ri katal\u00f3gusban kerestem Kotov nev\u00e9t, amikor is a „K” bet\u0171n\u00e9l kezembe akadt egy d\u00edszes bor\u00edt\u00e1s\u00fa kis k\u00f6nyvecske, \/vagy ink\u00e1bb nagy f\u00fczetecske\/: „Kvantitat\u00edv \u00e9s kvalitat\u00edv verselemz\u00e9s”. H\u00e1t ez mi lehet?… K\u00edv\u00e1ncsi lettem \u00e9s v\u00e9g\u00fcl a meglelt Kotov k\u00f6nyvvel egy\u00fctt magammal vittem a k\u00f6nyvecsk\u00e9t az olvas\u00f3terembe.
\nAzt\u00e1n kider\u00fclt a l\u00e9nyeg: a kvantitat\u00edv verselemz\u00e9s azt taglalta, mib\u0151l \u00e1ll a vers. R\u00edmk\u00e9pletek, versform\u00e1k felsorol\u00e1sa – az \u00f6lelkez\u0151 r\u00edmt\u0151l a r\u00e1csap\u00f3 r\u00edmig…, az id\u0151m\u00e9rt\u00e9kes versel\u00e9st\u0151l kezdve a ditirambuson \u00e1t a ballad\u00e1ig,… K\u00f6lt\u0151i technik\u00e1k v\u00e9gtelennek t\u0171n\u0151 le\u00edr\u00e1sa. A kvalitat\u00edv verselemz\u00e9s megvil\u00e1g\u00edtotta, mit\u0151l vers a vers, „mi\u00e9rt sz\u00e9p?” …..azaz a st\u00edluselemeket mutatta be \/metafora, alleg\u00f3ria, interpunkci\u00f3s j\u00e1t\u00e9kok….\/\u00a0 egy-egy klasszikus k\u00f6ltem\u00e9ny elemz\u00e9s\u00e9vel. Az \u00f6rd\u00f6g b\u00fajt bel\u00e9m, de kezdett \u00e9rdekelni a dolog: m\u00e9g ott, az olvas\u00f3teremben kijegyzeteltem a k\u00f6nyvecsk\u00e9t. Lett is olyan r\u00edmk\u00e9plet – versforma gy\u0171jtem\u00e9nyem, amely csak h\u00e1rom A\/4 lapra f\u00e9rt el. Id\u00e1ig megvagyunk – forgattam a\u00a0 pap\u00edrokat – de mit fogok kezdeni vel\u00fck? Irodalm\u00e1r nem vagyok, \u00edr\u00f3-k\u00f6lt\u0151 szint\u00fagy nem, …akkor mit b\u00edbel\u0151dtem ezekkel, a sz\u00e1momra – l\u00e9nyeg\u00e9ben – felesleges ismeretekkel?
\nMeg\u0151r\u00fclt\u00e9l?! – csak nem verseket akarsz \u00edrni? ….de igen! – d\u00f6bbentem r\u00e1, mert egyfajta j\u00e1t\u00e9knak, szellemi kih\u00edv\u00e1snak \u00e9reztem, hogy ebben a k\u00f6zegben is kipr\u00f3b\u00e1ljam magam.
\nHa sakkban k\u00e9pes vagyok megnyit\u00e1selm\u00e9leteket, 15-20 l\u00e9p\u00e9ses kombin\u00e1ci\u00f3kat megtanulni, mi\u00e9rt ne tudn\u00e9k egy elfogadhat\u00f3 ballad\u00e1t \u00f6ssze\u00fctni?
\n\/Na persze, a suszter maradjon a kaptaf\u00e1n\u00e1l, a szak\u00e1cs a fakan\u00e1ln\u00e1l, ….de az\u00e9rt se!\/
\nTisztelt B\u00edr\u00f3s\u00e1g!
\nBeleszerettem a feladatba – a szigor\u00fa, z\u00e1rt, k\u00f6t\u00f6tt versform\u00e1k megig\u00e9ztek – \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9t leforg\u00e1sa alatt elk\u00f6vettem a b\u0171ncselekm\u00e9nyeket: \u00f3d\u00e1kat, el\u00e9gi\u00e1kat, ballad\u00e1kat \u00edrtam; tettemet s\u00falyosb\u00edtja, hogy k\u00e9t szabad verset is pap\u00edrra vetettem. \u00c9rdekelt \u00e9s sz\u00f3rakoztatott ez a dolog, olyan volt sz\u00e1momra, mint egy sakkfeladv\u00e1ny: meg kell oldani. Ments\u00e9gemre szolg\u00e1ljon, hogy feles\u00e9gemen k\u00edv\u00fcl ember nem olvasta a k\u00f6ltem\u00e9nyeimet; miut\u00e1n teljes\u00edtettem a magam el\u00e9 t\u0171z\u00f6tt feladatot, az eg\u00e9sz paksam\u00e9t\u00e1t betettem egy iratgy\u0171jt\u0151be. Nem volt sz\u00e1nd\u00e9kom senkit megfert\u0151zni az \u00edr\u00e1saimmal, de megintcsak k\u00f6zbesz\u00f3lt a v\u00e9letlen. Majd egy \u00e9vig pihentek a versecsk\u00e9k a mapp\u00e1ban, m\u00edgnem j\u00f6tt a feles\u00e9gem egy \u00fajs\u00e1gcikket lobogtatva:
\n„X irodalmi foly\u00f3irat, vers, pr\u00f3za, dr\u00e1makateg\u00f3ri\u00e1ban p\u00e1ly\u00e1zatot hirdet ….ilyen \u00e9s ilyen terjedelemmel ….ezzel a hat\u00e1rid\u0151vel …..ilyen d\u00edjakkal ….stb.”
\n„Na, B\u00e9la! …megvannak m\u00e9g a verseid?” – \u00edgy a nejem –„akkor add csak ide \u0151ket, leg\u00e9pelem, \u00e9s bek\u00fcldj\u00fck a szerkeszt\u0151s\u00e9gbe. Te bolond \u00fczemgazd\u00e1sz! – nevetett, \u00e9s megsimogatta a fejemet.
\n„Tudod, hogy nem p\u00e1ly\u00e1zatra \u00edrtam ezeket” – mondtam – de ha ennyire akarod, k\u00fcldd csak be \u0151ket.
\n\/Igazs\u00e1g szerint k\u00edv\u00e1ncsi voltam a megm\u00e9rettet\u00e9sre.\/ \u00cdgy azt\u00e1n\u00a0 – a k\u00e9t szabad vers kiv\u00e9tel\u00e9vel\u00a0 elk\u00fcldt\u00fcnk 8-10 verset a kiad\u00f3nak. J\u00f3 egy h\u00f3nap m\u00falva levelem \u00e9rkezett a szerkeszt\u0151s\u00e9gt\u0151l:
\n„Kedves Vereb\u00e9lyi B\u00e9la!
\nHa nem haragszik a kifejez\u00e9s\u00e9rt, a versei – els\u0151 elolvas\u00e1sukkor – szab\u00e1lyosan \u00e1tvertek, megzavartak, nyugtalan\u00edtottak. Forma\u00e9rz\u00e9k, l\u00e9nyegl\u00e1t\u00e1s, \u00e9s sok minden egy\u00e9b – ez sug\u00e1rzott bel\u0151l\u00fck – m\u00e1r-m\u00e1r gyan\u00fasan. T\u00f6bbsz\u00f6r f\u00e9lret\u00e9ve, majd \u00fajra \u00e9s \u00fajra elolvasv\u00e1n bek\u00fcld\u00f6tt anyag\u00e1t, v\u00e9gre r\u00e1j\u00f6ttem zavarom ok\u00e1ra: nem tal\u00e1ltam a hangj\u00e1t, az \u00d6n egy\u00e9ni hangj\u00e1t. Ezek nagyon j\u00f3 ut\u00e1n\u00e9rz\u00e9sek, ha \u00fagy tetszik, professzion\u00e1lis fot\u00f3k, de nem t\u00f6bbek – \u00edgy nem \u00e1ll m\u00f3dunkban foly\u00f3iratunkban k\u00f6z\u00f6lni eddigi term\u00e9s\u00e9t. M\u00e9gis arra k\u00e9rem, ha ideje engedi, keressen meg fogad\u00f3\u00f3r\u00e1im egyik\u00e9n a szerkeszt\u0151s\u00e9gben; n\u00e9h\u00e1ny \u00e9szrev\u00e9telemet szeretn\u00e9m megosztani \u00d6nnel. Z.”
\n\/Z.-nek akkoriban k\u00e9t dr\u00e1m\u00e1j\u00e1t j\u00e1tszott\u00e1k a budapesti sz\u00ednh\u00e1zak, f\u0151\u00e1ll\u00e1sban pedig lektork\u00e9nt dolgozott az irodalmi foly\u00f3iratn\u00e1l.\/
\n„Na, \u00c9va, n\u00e9zd csak, ki \u00edrt nekem!” – mutattam feles\u00e9gemnek a levelet – „L\u00e1m, a Mester ….el\u0151sz\u00f6r majdhogynem csal\u00e1ssal v\u00e1dol, ut\u00e1na megh\u00edv a sz\u00edne el\u00e9. M\u00e1r-m\u00e1r gyan\u00fasan!…
\nUt\u00e1n\u00e9rz\u00e9sek?! – na j\u00f3, ennyit az irodalomr\u00f3l” – mondtam, \u00e9s csal\u00f3dottan az asztalra dobtam a levelet.
\n„Nehogy megs\u00e9rt\u0151dj, ne merj megs\u00e9rt\u0151dni!” – toppantott \u00c9va – „Ez az ember akar valamit mondani neked, \u00e9rezd megtiszteltet\u00e9snek. J\u00f6v\u0151 h\u00e9ten bem\u00e9sz hozz\u00e1, vagy \u00e9n t\u00f6bb\u00e9 soha semmilyen \u00edr\u00e1sodat le nem g\u00e9pelem!”
\nSzerda d\u00e9lut\u00e1n h\u00e1rom \u00f3rakor kopogtam a Mester ajtaj\u00e1n.
\n\/A k\u00e9t be nem k\u00fcld\u00f6tt szabad versemet – csak az\u00e9rt is – magammal vittem.\/
\nBemutatkoztam, fel\u00e1llt \u00edr\u00f3asztal\u00e1t\u00f3l, kezet ny\u00fajtott \u00e9s hellyel k\u00edn\u00e1lt.
\n\u0150 nem \u00fclt le; az \u0151sz, k\u00f6z\u00e9pen elv\u00e1lasztott haj\u00fa, \u00f6tven \u00e9v k\u00f6r\u00fcli, cvikkeres emberke h\u00e1tra tette a kez\u00e9t \u00e9s j\u00e1rk\u00e1lni kezdett az irod\u00e1ban.
\nValamif\u00e9le h\u0171v\u00f6s szigor\u00fas\u00e1g \u00e1radt bel\u0151le; az audiencia megkezd\u0151d\u00f6tt. Megk\u00e9rt – vagy tal\u00e1n ink\u00e1bb utas\u00edtott – hogy besz\u00e9ljek magamr\u00f3l, mondjam el, mi\u00e9rt kezdtem el \u00edrni \u00e9s mi\u00e9rt \u00e9ppen verseket?
\nElmondtam neki, hogy jelenlegi p\u00e1ly\u00e1mon – amelyet sz\u00e1nalmas l\u00e1zad\u00e1sk\u00e9nt m\u00e9giscsak \u00e9n v\u00e1lasztottam magamnak – nem \u00e9rzem j\u00f3l magam. Ezekkel a versekkel – ideig-\u00f3r\u00e1ig – tal\u00e1n megpr\u00f3b\u00e1ltam ki\u00edrni magamat a val\u00f3s\u00e1gb\u00f3l. T\u00fal ezen, \u00e9rdekelt, hogy tudok-e mit kezdeni a gyakorlatban a r\u00edmk\u00e9pletekkel, versform\u00e1kkal. Hogy mi\u00e9rt nem \u00edrok szabad verseket? Tal\u00e1n mert egy k\u00f6lt\u0151nkt\u0151l olvastam, hogy senki ne merjen szabad verset \u00edrni addig, am\u00edg nem tanul „g\u00fazsba k\u00f6tve t\u00e1ncolni” – azaz el nem saj\u00e1t\u00edtja a k\u00f6t\u00f6tt versel\u00e9si technik\u00e1kat. Az\u00e9rt \u00edrtam k\u00e9t szabad verset is – mondtam, \u00e9s n\u00e9mi hezit\u00e1l\u00e1s ut\u00e1n az asztal\u00e1ra tettem a pap\u00edrlapokat. Le\u00fclt, elolvasta a verseket – egy pillanatra r\u00e1m f\u00fcggesztette a tekintet\u00e9t –, azt\u00e1n – most m\u00e1r lassabban – ism\u00e9t olvasni kezdett.
\nJ\u00f3 ideig csendben \u00fclt\u00fcnk, majd fel\u00e1llt \u00e9s ism\u00e9t j\u00e1rk\u00e1lni kezdett. „Folytassa !” – mondta.
\nBesz\u00e9ltem neki a k\u00f6nyvt\u00e1rr\u00f3l, Kotovr\u00f3l, a v\u00e9letlenr\u0151l, \u00e9s belekezdtem a Kvantitat\u00edv verselemz\u00e9s taglal\u00e1s\u00e1ba. Folytattam volna, de egy id\u0151 ut\u00e1n felemelte a kez\u00e9t: „Sz\u00f3val, \u00d6n egy k\u00f6lt\u0151-k\u00e9pz\u0151 f\u00fczetecske alapj\u00e1n puszta formagyakorlatokat v\u00e9gezett. L\u00e1tja, ezt \u00e9reztem, ez\u00e9rt \u00edrtam \u00d6nnek, hogy nem tal\u00e1ltam az egy\u00e9ni hangj\u00e1t. Most k\u00e9rem, hallgasson v\u00e9gig: J\u00f3l meg kell tanulni \u00edrni, a sz\u00f3 akad\u00e9mikus \u00e9rtelm\u00e9ben, a dolog technikai r\u00e9sz\u00e9t tekintve ….de ez \u00e1ll a lista v\u00e9g\u00e9n. Az ilyen ir\u00e1ny\u00fa k\u00e9pess\u00e9g megvan mag\u00e1ban, csakhogy ilyen ezer \u00e9s ezer akad. De amit keresek a verseiben, azt nem l\u00e1tom sehol. Mert nincs itt.
\n\/Nagyon komolyan besz\u00e9lt, mint aki diagn\u00f3zist \u00e1llap\u00edt meg – nem volt egy \u00e1rnyalatnyi gyeng\u00e9ds\u00e9g a hangj\u00e1ban, arckifejez\u00e9s\u00e9ben.\/
\nN\u00e9zze, itt van el\u0151ttem az egyik bek\u00fcld\u00f6tt verse; nagyon tisztess\u00e9ges alkot\u00e1s, j\u00f3l kompon\u00e1lt, egyetlen r\u00e9szlet\u00e9t sem kifog\u00e1solhatom. Csakhogy nem \u00e9l\u0151 m\u0171v\u00e9szet. Nem v\u00e9r a v\u00e9r\u00e9b\u0151l. A szavak sz\u00e9pen fon\u00f3dnak egym\u00e1sba, de mindez semmit sem \u00e9r, ha az \u00d6n egy\u00e9nis\u00e9ge nem k\u00e9pes \u00e1t\u00fctni az alkot\u00e1son. Vagy n\u00e9zz\u00fck a ballad\u00e1j\u00e1t ….maga itt el\u00e9nk var\u00e1zsolja Villont – de mit \u00e9r vele, hiszen nem alkot, csak fotograf\u00e1l. Tal\u00e1n nem is k\u00edv\u00e1nhatom, hogy ezt meg\u00e9rtse a maga kor\u00e1ban. A technika kev\u00e9s, a m\u0171v\u00e9szet l\u00e9nyeg\u00e9t nem lehet senkinek megtan\u00edtani. Ez az adotts\u00e1g vagy meg lesz valaha mag\u00e1ban, vagy soha. Maga m\u00e1r ott tart, hogy csaknem megtanulta amit kell, a t\u00f6bbi m\u00e1r b\u00e1tors\u00e1g, t\u00fcrelem, \u00e9s al\u00e1zat dolga. Meg kell \u00e9rtenie, hogyha az ember a legv\u00e9gs\u0151 hat\u00e1rig \u00f6nmag\u00e1t akarja kifejezni, akkor l\u00e9nyegtelen, hogy milyen form\u00e1t \u00f6lt a m\u0171v\u00e9szete. Mindegy, hogy erre szavakat, fest\u00e9ket vagy hangokat haszn\u00e1l.
\n\/Nagy nekilend\u00fcl\u00e9sekkel \u00e9s megszak\u00edt\u00e1sokkal besz\u00e9lt. Megk\u00e9rdeztem t\u0151le, hogy \u00f6sszet\u00e9pjem-e a verseimet? Csak semmi melodr\u00e1ma – mondta – azt\u00e1n folytatta:\/
\nMenjen el vakon a kudarc mellett a maga kor\u00e1ban – hisz kudarck\u00e9nt \u00e9li meg, hogy most nem k\u00f6z\u00f6lt\u00fck a verseit – ne t\u00f6r\u0151dj\u00f6n vele, ne szegje kedv\u00e9t, ann\u00e1l ink\u00e1bb vizsg\u00e1lja fel\u00fcl a verseit – ha \u00fagy tetszik – az \u00e1ltalam elmondott szempontok alapj\u00e1n is. De csak azokat a szempontokat vegye figyelembe, melyeket \u00f6nmag\u00e1ra n\u00e9zve megfontoland\u00f3nak \u00e9rez.
\nNem el\u00e9g elfogadhat\u00f3an \u00edrni – a megfelel\u0151 szavakat megfelel\u0151 sorrendben haszn\u00e1lni – erre sokan k\u00e9pesek, de ett\u0151l m\u00e9g senki nem lesz \u00edr\u00f3. \u00cdr\u00f3 ….a sz\u00f3 nagybet\u0171s \u00e9rtelm\u00e9ben. Csakis egy \u00faton lehet j\u00e1rni – a helyes \u00faton. De ez nem felt\u00e9tlen\u00fcl az, amit az \u00cdr\u00f3akad\u00e9mi\u00e1n helyesnek tartanak, hanem az, amit az ember a lelk\u00e9ben helyesnek \u00e9rez. Maga – meg ne haragudjon a hasonlat\u00e9rt – m\u00e9g csak egy olyan gyerek, aki egy k\u00e9tm\u00e9teres betonker\u00edt\u00e9s tetej\u00e9n szeretne \u00e1tn\u00e9zni. M\u00e9g nem siker\u00fclt, nem siker\u00fclhetett …de n\u0151ni fog. Ehhez folyamatosan \u00edrnia kell; teljess\u00e9gre t\u00f6rekedni, minden kifejez\u00e9si form\u00e1t szeretni, haszn\u00e1lni, mindent csin\u00e1lni, ami nem egy helyben topog\u00e1s, ut\u00e1nz\u00e1s, leskel\u0151d\u00e9s \u00e9rz\u00e9ketlen sz\u00edvvel. \u00c9s k\u00e9t dologra vigy\u00e1zzon: fenntart\u00e1ssal kezelje a m\u0171v\u00e9szeti iskol\u00e1kat; ott nem egyszer t\u00f6mik tele az ifjak fej\u00e9t \u00f3cska eszm\u00e9kkel, p\u00f3kh\u00e1l\u00f3s r\u00edtusokkal. Mint amikor el\u00fcltetnek egy n\u00f6v\u00e9nyt, \u00e9s kil\u00fagozott f\u00f6ldet ter\u00edtenek r\u00e1; nem csoda, hogy ebb\u0151l a talajb\u00f3l eg\u00e9szs\u00e9ges, \u00fcde pal\u00e1nta nem kel ki. Maga csak mag\u00e1ra hallgasson …maga nevelje fel \u00f6nmag\u00e1t. \u00c9s figyeljen m\u00e9g valamire: a technikai t\u00f6k\u00e9lyt nem szabad fetisiz\u00e1lni – minden valamire val\u00f3 fest\u0151n\u00f6vend\u00e9k hib\u00e1tlanul m\u00e1sol Leonard\u00f3t, Munk\u00e1csyt – de h\u00e1t mit is keresn\u00e9nek az Akad\u00e9mi\u00e1n, ha erre sem lenn\u00e9nek k\u00e9pesek? Technikailag t\u00f6k\u00e9letes szemf\u00e9nyveszt\u0151k, de nem \u00e9rnek semmit – ilyen k\u00e9pess\u00e9g\u0171 emberek tucatj\u00e1val l\u00e9teztek \u00e9s l\u00e9teznek minden korban, de nem t\u00f6bbek, mint egyszer\u0171 ut\u00e1nz\u00f3k. Persze ezt is lehet zseni\u00e1lis m\u00f3don csin\u00e1lni …de att\u00f3l \u0151k nem lesznek Leonard\u00f3k, Munk\u00e1csyk ….nem lesznek igazi m\u0171v\u00e9szek, hisz nincs \u00f6n\u00e1ll\u00f3 karakter\u00fck, egy\u00e9nis\u00e9g\u00fck.
\nAz \u00d6n munk\u00e1it olvasv\u00e1n – ha nem is minden esetben – hasonl\u00f3 k\u00e9telyek \u00e9bredtek bennem: amit eddig alkotott \u00e9s bek\u00fcld\u00f6tt nek\u00fcnk, az nem pl\u00e1gium, nem csal\u00e1s, de az epigonizmus hat\u00e1r\u00e1t s\u00farolja. \/Hallgattam a szavait; olyan \u00e9rz\u00e9s volt, mintha mell\u00e9kesen fel\u00e9m fordulna \u00e9s \u00f6k\u00f6llel az arcomba csapna.\/
\nAzonban – folytatta, mik\u00f6zben halv\u00e1ny mosoly j\u00e1tszott az arc\u00e1n – ez a k\u00e9t szabad verse j\u00f3. Egyiket ink\u00e1bb pr\u00f3zaversnek nevezn\u00e9m, nem sz\u00e1m\u00edt, mindkett\u0151 meg fog jelenni a k\u00f6vetkez\u0151 sz\u00e1munkban. \u00c9s engedjen meg m\u00e9g egy gondolatot: \u00fagy \u00edrjon, hogy meglegyen \u00edr\u00e1sainak az attrib\u00fatuma – az a saj\u00e1tos gondolatis\u00e1g \u00e9s st\u00edlus, amely \u00d6nre jellemz\u0151. \u00dagy \u00edrjon, hogy az els\u0151 sorok, bekezd\u00e9sek olvas\u00e1sa ut\u00e1n mindenki \u00e9rezze, tudja, hogy ezt csak maga \u00edrhatta. Rajta legyen minden \u00edr\u00e1s\u00e1n az ujjlenyomata, minden \u00edr\u00e1s\u00e1n \u00fcss\u00f6n \u00e1t az egy\u00e9nis\u00e9ge, legyen egyszeri, megism\u00e9telhetetlen, senkivel \u00f6ssze nem t\u00e9veszthet\u0151. Hogy neh\u00e9z a feladat? – term\u00e9szetesen – de ahogyan \u00d6n mondta, meg kell oldani.
\nAzt\u00e1n egy porosz katonatiszt hat\u00e1rozotts\u00e1g\u00e1val felpattant, kezet ny\u00fajtott…az audiencia v\u00e9get\u00e9rt.
\nTisztelt B\u00edr\u00f3s\u00e1g!
\nMents\u00e9gemre szolg\u00e1ljon, hogy ezut\u00e1n a besz\u00e9lget\u00e9s ut\u00e1n 25 \u00e9vig nem fogtam tollat a kezembe – \u00edgy a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s visszaes\u0151k\u00e9nt elk\u00f6vetett \u00edr\u00e1sism\u00e9tl\u00e9s b\u0171ntette al\u00f3l tal\u00e1n felment\u00e9st kaphatok.
\nValami m\u00e9gis f\u00e1j…
\n\u00d6n\u00f6k tudj\u00e1k, hogy az elm\u00falt h\u00e1rom \u00e9vben elk\u00f6vettem n\u00e9h\u00e1ny kispr\u00f3z\u00e1t – igen, 25 \u00e9v ut\u00e1n visszaestem – de m\u00e1r nem tudom Z-nek megmutatni az \u00edr\u00e1saimat.
\nA Mester 12 \u00e9ve halott, \u00edgy soha nem fogom megtudni, hogy megtal\u00e1lta-e a hangomat, az \u00e9n egy\u00e9ni hangomat…<\/p>\n

Continue reading “Az \u00d6n egy\u00e9ni hangj\u00e1t…”<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":461,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[83,9],"tags":[],"class_list":["post-1148","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-83","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1148","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/461"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1148"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1148\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1148"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1148"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1148"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}