{"id":10711,"date":"2021-06-03T16:00:00","date_gmt":"2021-06-03T14:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=10711"},"modified":"2021-06-25T08:45:07","modified_gmt":"2021-06-25T06:45:07","slug":"bodultak-reszlet","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2021\/06\/03\/bodultak-reszlet\/","title":{"rendered":"B\u00f3dultak (r\u00e9szlet)"},"content":{"rendered":"

Istv\u00e1n<\/em>
\n(1936. j\u00falius 13., h\u00e9tf\u0151, d\u00e9lut\u00e1n 3 \u00f3ra \u2013<\/em>
\nLyon, kis pressz\u00f3 a Terreaux t\u00e9r k\u00f6zel\u00e9ben)<\/em><\/p>\n

Ning, neng, nang, nein, nein, nein! \u2013 hallatszott az egyik kis asztalk\u00e1t\u00f3l, amely szinte m\u00e1r r\u00e1l\u00f3gott az utc\u00e1ra. Baleset nem t\u00f6rt\u00e9nhetett, a sz\u0171k t\u00e9rben nem nagyon pr\u00f3b\u00e1lkoztak g\u00e9pkocsikkal, egy-egy talig\u00e1s haladt el az \u00faton. A pressz\u00f3 a d\u00edszesebb utc\u00e1kra ny\u00edl\u00f3 h\u00e1zt\u00f6mb\u00f6k h\u00e1ts\u00f3 fert\u00e1ly\u00e1n b\u00fajt meg. Egy kimen\u0151s csel\u00e9dk\u00e9nt \u00f6lt\u00f6z\u0151 l\u00e1ny \u00e9s egy fiatal f\u00e9rfi u\u0308lt az asztalra k\u00f6ny\u00f6k\u00f6lve, szinte elfeledkezve a k\u00e1v\u00e9jukr\u00f3l, a l\u00e1ny el\u00e9 tett kis poh\u00e1r lik\u0151rr\u0151l. L\u00e1tszott a fi\u00fan, hogy majd sz\u00e9tveti a mes\u00e9l\u0151kedv, arc\u00e1n let\u00f6r\u00f6lhetetlen mosoly, t\u00fal hangos felnevet\u00e9sek, gyakori hangulatv\u00e1ltoz\u00e1sok. A fi\u00fa rendre felemelte mutat\u00f3ujj\u00e1t, tan\u00e1rosan, vagy ahogy \u0151 mondta: mintha a cig\u00e1nynak intene, figyelem, attrakci\u00f3 j\u00f6n. Ilyenkor \u00e9let\u00e9nek fontos r\u00e9szlet\u00e9t mes\u00e9lte el. Mert az t\u00f6rt\u00e9nt itt, monologiz\u00e1lt a fi\u00fa, s id\u0151nk\u00e9nt mintha maga se hinn\u00e9 el, amit el\u0151ad, nyugtalanul felrezzent, felemelte, majd visszakapta a jobbj\u00e1t, s t\u00f6mzsi kez\u00e9t f\u00e9lig \u00f6k\u00f6lbe szor\u00edtva nyugtatta az asztalon. Apr\u00f3 fekete szeme csillogott ilyenkor, tal\u00e1n gyan\u00fat fogott, mintha valaki m\u00e9gis hasznot h\u00fazhatna az elbesz\u00e9l\u00e9s\u00e9b\u0151l. De a l\u00e1ny \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9t, ezt az aggodalmas odaad\u00e1st l\u00e1tva ott folytatta, ahol abbahagyta. Hogy f\u00f6l\u00e9ny\u00e9t megtartsa, fecseg\u0151v\u00e9 v\u00e1lt. De nem is csak err\u0151l lehetett sz\u00f3, mert a fi\u00fa a keservesen megszerzett \u00f6nbizalom f\u00e9ktelen erej\u00e9vel adott el\u0151. Ha figyeltek volna, a szomsz\u00e9d asztaln\u00e1l u\u0308l\u0151k sz\u00e1m\u00e1ra ku\u0308l\u00f6n\u00f6s lehetett a fi\u00fa jelent\u0151s szellemi el\u0151ny\u00e9t, v\u00e1laszt\u00e9koss\u00e1g\u00e1t \u00f6sszevetni a t\u00e9nnyel, hogy a l\u00e1ny id\u0151nk\u00e9nt gyermeki \u00f3vatoss\u00e1ggal belejav\u00edtott a francia kiejt\u00e9s\u00e9be. Csak legel\u0151sz\u00f6r emelte fel emiatt a hangj\u00e1t a fi\u00fa, azt\u00e1n r\u00e1hagyta, ezzel is tanul. F\u00e9l \u00f3r\u00e1ja ismeri szeg\u00e9nyt, nem fog vele veszekedni. Kicsivel k\u00e9s\u0151bb azonban gondolt egyet, s azt mondta: \u00c1lljon meg a menet. M\u00e9gse St\u00e9phane legyek, ez majdnem passzol. Sz\u00f3l\u00edts m\u00e9gis \u00c9tienne-nek! A l\u00e1ny azonnal beleegyezett, mert az Istv\u00e1n sehogy sem sikeru\u0308lt neki. \u00c9lvezte, hogy fu\u0308r\u00f6dhet a fi\u00fa tekintet\u00e9ben \u2013 merthogy Istv\u00e1n n\u00e9ha m\u00e1r tudom\u00e1nyos alaposs\u00e1ggal vizslatta a l\u00e1ny arc\u00e1t, leste a hat\u00e1st, kereste a k\u00edv\u00e1nt reakci\u00f3t kiv\u00e1lt\u00f3 hangs\u00falyokat, tartalmi elemeket. M\u00e1skor meg t\u00falzott sz\u00ednpadiass\u00e1ggal felki\u00e1ltott: \u00d3, ez a tekintet! F\u00e1jdalmas seg\u00e9lyki\u00e1lt\u00e1s egy kis egzotikum\u00e9rt. K\u00f6zben lehet, hogy len\u00e9zel. Nem kell menteget\u0151zn\u00f6d. Ismerem ezt. Egy m\u00e9t\u00e8que vagyok. Az \u00e9n nyelvemen \u00fagy mondj\u00e1k: idegen. De ment minden tov\u00e1bb a maga \u00fatj\u00e1n. M\u00e1r semmi sem \u00e1llt k\u00f6z\u00e9ju\u0308k, j\u00f6hetett b\u00e1rmi, az \u00e1gy buj\u00e1n tovasuhan\u00f3 eml\u00edt\u00e9se is, s j\u00f6tt k\u00e9s\u0151bb m\u00e9g egy-egy lik\u0151r, \u00e9s a l\u00e1ny enyh\u00e9n reszketve, mintha valami vesz\u00e9lyes vonz\u00e1sban \u00e1llna, m\u00e9gis oly sz\u00edvesen tov\u00e1bb csalogatn\u00e1 maga fel\u00e9, hallgatta ezt a hol csikorg\u00f3, hol mesterien lecsiszol\u00f3dott, nem el\u0151sz\u00f6r el\u0151adott t\u00f6rt\u00e9netet: Ning, neng, nang, nein, nein, nein, mondta az akkori bar\u00e1tn\u0151m, \u00e9s nevetett. Tettette, hogy k\u00f6t\u00e9llel h\u00fazz\u00e1k k\u00f6rbe-k\u00f6rbe egy szob\u00e1ban. A sz\u00ednpadon k\u00edvu\u0308l hallgatag \u00e9s gyors, de a f\u00e9nyben\u2026 az a tejsz\u00edn\u0171, u\u0308dv\u00f6zu\u0308lt arc! Azonnal beleszerettem. Reinhardt sz\u00edniiskol\u00e1j\u00e1ba j\u00e1rt, ott folytatt\u00e1k ezeket a besz\u00e9dgyakorlatokat. Ning, neng, nang, sat\u00f6bbi. Eg\u00e9sz Berlinb\u0151l el\u0151sz\u00f6r ez r\u00f6gzu\u0308lt. A f\u00e9lelem tet\u0151fok\u00e1n, mert az\u00e9rt a l\u00e1tszat ellen\u00e9re gyakran van mit\u0151l f\u00e9lnem, ezt mondogatom: Ning, neng, nang. Sz\u00f3val ez a l\u00e1ny\u2026 Mondom, j\u00f3l nevelt, tart\u00f3zkod\u00f3, de nem fejtettem ki vele kapcsolatban a teljes igazs\u00e1got. Nemcsak a sz\u00ednpadon ny\u00edlt meg, hanem az \u00e1gyban is. Egy csupasz \u00e1llatka, akit h\u00fassal etettem. Na, na\u2026 mi\u00e9rt n\u00e9zel ilyen cs\u00fany\u00e1n? Nem tudhatod, honnan is tudn\u00e1d, de volt valami m\u00e1r ekkor, amit ebben a Reinhardtban nem toler\u00e1ltam. Vagyis pontosabban: f\u00e1jdalmasan irigyeltem. A m\u00f3dszerei, ahogy a n\u0151u\u0308gyeit sz\u00ednh\u00e1zi u\u0308gyekk\u00e9 emelte. De hisz ott van a pletykalapokban, m\u00e9g te is beleszaladhatt\u00e1l ilyen cikkbe. Amat\u0151rk\u00e9nt futtatott egy eleg\u00e1ns k\u00f6rb\u0151l sz\u00e1rmaz\u00f3 l\u00e1nyt, aki k\u00e9s\u0151bb, amikor ejtette, meg is bukott. Ebben az elj\u00e1r\u00e1sban saj\u00e1t sorsomra ismertem. M\u00e9g \u00fagy is, hogy elismertem, van ellenp\u00e9lda: k\u00e9pzeld csak el, a rutlandi herceg le\u00e1nya! Lady Diana Manners! Egy Lady! Egy Reinhardt kez\u00e9ben. Viszont olyan magasra emelte a Mirakelben, ami t\u00e9nyleg egy csoda. Elk\u00e9peszt\u0151 lehet\u0151s\u00e9gek, gondolj bele, harmincezer n\u00e9z\u0151 el\u0151tt j\u00e1tszani a Madonn\u00e1t. Ez a Reinhardt rendezte a salzburgi u\u0308nnepi j\u00e1t\u00e9kokon \u2013 k\u00e9pzeld, \u00e9pp Salzburgba tartok, de err\u0151l tal\u00e1n k\u00e9s\u0151bb. Sz\u00f3val a n\u0151, ez a Lady k\u00e9t \u00e9v m\u00falva a Time c\u00edmlapj\u00e1ra keru\u0308lt. \u00c9n f\u00e9rfi vagyok. N\u00e9zz r\u00e1m, l\u00e1tsz bennem kivetnival\u00f3t? Ugye? M\u00e9gsem eshet meg velem ilyesmi, \u00e9s ezt kem\u00e9ny bu\u0308ntet\u00e9snek \u00e9reztem. R\u00e1m legfeljebb az a sors v\u00e1rt, ami az egynapos szt\u00e1rocsk\u00e1kra \u2013 b\u00e1r igaz\u00e1b\u00f3l m\u00e9g erre sem volt es\u00e9lyem. Azt\u00e1n amikor legf\u0151bb probl\u00e9m\u00e1mm\u00e1 lett, hogyan gy\u0151zzem le a gy\u0171l\u00f6letemet, arra gondoltam, hogy tal\u00e1n nem is kell legy\u0151zn\u00f6m.<\/p>\n

Ez\u00e9rt lettek ilyen bar\u00e1tn\u0151im. Akit felvittem a szob\u00e1mba, \u0151 is Reinhardt-l\u00e1ny volt. P\u00e1r alkalommal visszat\u00e9rt hozz\u00e1m, majd megu\u0308t\u00f6tt bel\u0151le valami. Tal\u00e1n minden ember m\u00e9ly\u00e9n rejlik egy darabnyi l\u00e9lek, ha tetszik, ami egy m\u00e1sik\u00e9t \u00e9ppen kieg\u00e9sz\u00edti. Mi\u00e9rt nevetsz? Ban\u00e1lis \u00edgy? Mindegy. Ennek a r\u00e9sznek, darabnyi l\u00e9leknek a f\u00e9ny\u00e9t l\u00e1tom meg, amikor s\u00edrnak: a szempill\u00e1jukon csu\u0308ng\u0151 cseppben. Mondtam, hogy ez egy sz\u00e9p t\u00f6rt\u00e9net, nem hitt\u00e9l nekem. L\u00e1m-l\u00e1m, majdnem s\u00edrsz te is. Sz\u00f3val r\u00e1\u00e9reztem, hogy finom \u00f6lel\u00e9se nem ak\u00e1rki\u00e9. \u00c9s a pillanatra is eml\u00e9kszem, amikor m\u00e1r biztosan tudtam, szeret. Voltak dolgaik, mert t\u00f6bbnyire csapatban mozogtak. Az utca n\u00e9ha vad, \u00e9s csak a sz\u00ednh\u00e1z vil\u00e1ga vadabb. Ezt a l\u00e1nyt belevetett\u00e9k, ez a Reinhardt, ki tudja, mit tett vele, majd mag\u00e1ra hagyta. Belesodr\u00f3dott az \u00f6r\u00f6k rem\u00e9nyked\u0151k akci\u00f3iba, hidd el, ha mondom. T\u00e9tlen szeml\u00e9l\u0151je volt ezeknek a hordaszer\u0171 rohamoknak. Tudom, mert ott voltam. Egy \u00e9jjel, egy\u00e9bk\u00e9nt csak\u00fagy, mint a kor\u00e1bbi \u00e9jjeleken, ut\u00e1na koslattam. \u00c9s akkor az egyik mozib\u00f3l kil\u00e9ptek p\u00e1ran, majd a csendesebb mell\u00e9kutc\u00e1ba fordultak. L\u00e1ttam, hogy lejjebb parkol egy eleg\u00e1ns aut\u00f3. A l\u00e1nyok, tal\u00e1n \u00f6ten voltak, el\u0151bb \u00f6sszes\u00fagtak, majd megiramodtak az aut\u00f3k fel\u00e9, de tisztes t\u00e1vols\u00e1gban meg\u00e1lltak. Sz\u00f3 sem volt arr\u00f3l, hogy nekik estek volna. A mozit\u00f3l m\u00e9g k\u00e1bult emberek el\u0151bb megijedtek, azt\u00e1n furcsa dolog t\u00f6rt\u00e9nt, mintha sz\u00edv\u00e9lyes besz\u00e9lget\u00e9s alakult volna ki a k\u00e9t csoport k\u00f6z\u00f6tt. K\u00f6zelebb mentem, m\u00e9g mindig \u00e9rzem az egyik f\u00e9rfi undok szivarfu\u0308stj\u00e9t. V\u00e9szcseng\u0151 sz\u00f3lalt meg az agyamban, a l\u00e1bam gy\u00f6keret vert. K\u00e9pzeld el, kik voltak, akikhez ezek a zsebpiszkok \u00edgy odaszaladtak! A n\u0151 maga Marlene Dietrich! K\u00e9s\u0151bb megtudtam, a k\u00e9t f\u00e9rfi Rudolf Sieber, a d\u00edva f\u00e9rje, a szint\u00e9n filmes, meg Von Sternberg, a nagy rendez\u0151. A l\u00e1nyok csak el akart\u00e1k k\u00e9rni Marlene keszty\u0171j\u00e9t ereklyek\u00e9nt. A bar\u00e1tn\u0151m nekem sz\u00e1nta. Ott voltam t\u0151lu\u0308k p\u00e1r l\u00e9p\u00e9sre. Ez is egy mirakel, egy csoda. Der\u0171s egyet\u00e9rt\u00e9sben az \u00f6r\u00f6kk\u00e9 \u00e9s a soha m\u00e1r. K\u00f6pni-nyelni nem tudtam. Van ilyen r\u00e9m\u00e1lom, kiab\u00e1lsz, de nem hallj\u00e1k. Ezt \u00e9reztem. Bamba lak\u00e1jk\u00e9nt \u00e1lltam a h\u00e1tt\u00e9rben.<\/p>\n

Ez a bar\u00e1tn\u0151m k\u00e9s\u0151bb cs\u00fany\u00e1n r\u00e1szedett, a p\u00e9nzemet is elvette. Nem volt annyira szende, tudott fell\u00e1ngolni a sz\u00ednpadon \u00e9s az \u00e1gyon k\u00edvu\u0308l is. M\u00e9g azzal is csak hitegetett, hogy bevisz a Reinhardt-iskol\u00e1ba. Igyunk egy kortyocsk\u00e1t? Pour rien. A semmi\u00e9rt. Meghalok. Meghalsz. Gy\u0151znek vagy gy\u0151zu\u0308nk. A nihilnek \u00e1nizs \u00edze van. A hal\u00e1lnak\u2026 nem tudom, milyen \u00edze van. A szag\u00e1r\u00f3l ma m\u00e1r vannak benyom\u00e1saim.<\/p>\n

De haladjunk sorban, ha ilyen pr\u00edma a hallgat\u00f3s\u00e1gom. Ez a l\u00e1ny, akir\u0151l az el\u0151bb\u2026 Sz\u00f3val m\u00e1r a f\u00f6ld\u00f6n feku\u0308dtem, de m\u00e9g bel\u00e9m r\u00fagott egyet. A csalhatatlan var\u00e1zsszer birtokl\u00e1sa, a f\u00f6l\u00f6ttem aratott diadala kiel\u00e9g\u00edthette volna. De akinek egyszer sikeru\u0308lt egy f\u00e9rfit megal\u00e1znia \u00fagy, hogy az nem v\u00e1g azonnal vissza, meg fogja tenni m\u00e1sodszor is. \u00c9pp ez a Sieber, akivel akkor \u00e9jjel\u2026 hisz eml\u00e9kszel, az im\u00e9nt mondtam \u2013 sz\u00f3val a Sieber egy filmhez nem hivat\u00e1sos statiszt\u00e1kat k\u00edv\u00e1nt haszn\u00e1lni, hanem \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, kezd\u0151 sz\u00edn\u00e9szeket hozat a Reinhardt-iskol\u00e1b\u00f3l. Azt hittem, a l\u00e1ny engesztelni akar. \u00c9n m\u00e9g a film k\u00f6zel\u00e9be sem keru\u0308ltem, nemhogy az UFA-st\u00fadi\u00f3ba! K\u00e9pzeld el azt a lelki\u00e1llapotot, beteg voltam a bizakod\u00e1st\u00f3l. Be is mentu\u0308nk, \u0151ru\u0308lt zsinat \u00e9s tolong\u00e1s, \u00e9n azt hittem, kit\u00f6rt a forradalom. L\u00e1ttam a l\u00e1nyt, hogy a st\u00e1bb\u00f3l egy f\u00e9rfit f\u0171z, a k\u00f6ru\u0308l su\u0308nd\u00f6r\u00f6g, besz\u00e9lgetnek. Megkezd\u0151d\u00f6tt valami \u2013 mi \u00fagy \u00e1lltunk a reflektorok h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt, mint a heringek, \u00f6sszezs\u00fafolva, pisszen\u00e9s n\u00e9lku\u0308l. Mozg\u00e1s indult, vitt a t\u00f6meg, azt\u00e1n lelassult a ritmus, meg\u00e1lltunk. Reflektor csapott r\u00e1nk. Komolyan mondom, az volt a benyom\u00e1som, hogy a f\u00e9ny ir\u00e1ntam \u00e9rzett szeretete abban a pillanatban szenved\u00e9lly\u00e9 er\u0151s\u00f6d\u00f6tt. Sz\u00e9lre keru\u0308ltem, legk\u00f6zelebb a hatalmas f\u00e9nyk\u00f6r vonz\u00e1s\u00e1hoz. Egyszerre \u00f6bl\u00f6s ord\u00edt\u00e1s, na most kell a m\u0171v\u00e9szetemet seg\u00edts\u00e9gu\u0308l h\u00edvnom, gondoltam, de m\u00e1r toltak ki el\u0151re, egyedu\u0308l \u00e1lltam a ragyog\u00e1sban. \u00c9s hallom a s\u00f6t\u00e9tb\u0151l, ak\u00e1r az \u00dar hangj\u00e1t: Maga mi a b\u00e1natos isten fasz\u00e1t csin\u00e1l ott? \u00c9s mondta, mondta. Ilyen szerencs\u00e9tlen, olyan tehets\u00e9gtelen vagyok. Mit keresek \u00e9n ott? Mi ez az arckifejez\u00e9s? \u00c9s azt\u00e1n a legv\u00e9g\u00e9n: L\u00e1tja ott azokat a lakatosokat? Menjen csak oda, seg\u00edtsen be nekik. Majd figyelju\u0308k a mozg\u00e1s\u00e1t. Erre a megszeppent csendben kit\u00f6rt a r\u00f6h\u00f6g\u00e9s. Mindenki r\u00f6h\u00f6g\u00f6tt, \u00e9n pedig \u00e9reztem a gerincem t\u00e1j\u00e1n egy enyhe roppan\u00e1st, amikor az els\u0151 l\u00e9p\u00e9st megtettem. Nem voltam ura a testemnek. Feldarabol\u00f3dtam, akadoztam, reszkettem, rogyadoztam, majd elestem, mire a deru\u0308lts\u00e9g fortissim\u00f3ra v\u00e1ltott. Megl\u00e1ttam a l\u00e1nyt is, el\u0151re d\u0151lve, a t\u00e9rd\u00e9re t\u00e1maszkodva nevetett. P\u00e1ran seg\u00edtettek, eljutottam a lakatosokig. \u00c9s amennyire a kezem remeg\u00e9s\u00e9t\u0151l b\u00edrtam, elkezdtem velu\u0308k a munk\u00e1t. Senki nem figyelt, elfelejtettek p\u00e1r m\u00e1sodperc m\u00falt\u00e1n. Meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lku\u0308l folyt az orrom, pedig nem s\u00edrtam. T\u00f6r\u00f6ltem a taknyot. Csin\u00e1ltam, amit egy lakatos a csend-parancs idej\u00e9n megtehet.<\/p>\n

Continue reading B\u00f3dultak (r\u00e9szlet)<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":9241,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[491,9],"tags":[],"class_list":["post-10711","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-491","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/10711","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/9241"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=10711"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/10711\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":10712,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/10711\/revisions\/10712"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=10711"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=10711"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=10711"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}